2013. december 25., szerda

Christmas Day



Sziasztok!

Nagyon Boldog Karácsonyi Ünnepeket szeretnék kívánni ezzel a történetemmel! :) Remélem elnyeri tetszéseteket, Én imádtam írni, feldobta a hangulatom! :) A végét pedig mindenki folytassa úgy, ahogy szeretné! :P
Köszönöm a kommenteket, tetszikeket és a több, mint 3.000 látogatót! :)

Jó olvasást! :)

Dreamy Girl






Louis

Boldogan baktattam felfelé a lépcsőn, kezemben egy tálcával. Megakartam lepni Szerelmemet egy ágyban reggelivel. Benyitottam a hálóba, ahol Harry még mindig az igazak álmát aludta. Lettem a tálcát az éjjeli szekrényre, majd leguggoltam és lágy puszit hintettem arcára.
- Hazza drága, ébresztő. - suttogtam, mire egy nyögést kaptam válaszul, aztán átfordult, a hátát mutatva nekem. Felé hajoltam, puszit nyomtam nyakára.
- Hazza baby. - válaszul felmorgott. Álmos, rekedtes hangján megszólalt.
- Hány óra?
- Hét. Ideje felkelni!
- Mennyi? Jóéjt! - mondta magára húzva a takarót. Tudni kell Harryről, hogy imád lustálkodni és a korán kelés nem az erőssége. De engem nem tud lerázni. Megragadtam a takarót és egy erőteljes mozdulattal lehúztam róla, ami által elém tárult izmos háta, imádni való feneke, melyet egy vékony, fekete alsó takart.
- Ne már Lou... hagyj békén és add vissza a takaróm, mert lefagy a tököm... - tapogatott kezével, keresve a takarót.
- Ezen segíthetek! - bemásztam mellé, szorosan hátához simulva. Kezemet az anyagon keresztül férfiasságára vezettem, közben pedig fülébe suttogtam.
- Na most már jobb? - simogattam lágyan, mire halk sóhajok hagyták el száját, éreztem, amint egyre keményebbé válik. Elvettem kezem, felkeltem mellőle, majd rácsaptam fenekére.
- Tessék felkelni! - mondtam, tudtam ez elég gonosz húzás volt.
- Lou... ezt még nagyon megbánod... rohadt nagy szemétség volt... - morogta idegesen. Felkuncogtam.
- Te csináltad magadnak, ha fel keltél volna akkor ez nem történt volna meg... - nevettem tovább.
- Ezt még visszakapod, csak hogy tudd! - nézet rám gonosz vigyorral arcán. Mosolyogva elindultam a már az ágy szélén üldögélő Szerelmemhez. Elé álltam, majd ölébe ültem, kezeimet nyaka köré fontam.
-  Most mérges vagy rám? Ne haragudj... - hintettem be puszikkal arcát.
- Rád lehetetlen haragudni! - nyomott egy nagy cuppanós puszit arcomra.
- Akkor jó, mert különben nem ehettél volna a reggeliből... ez a kedvenced - keltem fel öléből, megfogtam a tálcát és az ágyra helyeztem. Azonnal nekiláttunk, közben pedig Szerelmemet figyeltem. Már három éve együtt vagyunk, de még mindig fülig szerelmes vagyok belé, rózsaszín ködbe burkolódzva. Imádok mindent benne, nélküle el se tudnám képzelni az életem. Elidőztem gyönyörűen kidolgozott testén, össze-vissza meredező göndör tincsein és dús, csókolni való ajkain.
- Ne nézz ennyire, mert nem tudok enni! - mosolygott rám, ami által kis gödröcskéi is megjelentek. Visszamosolyogtam rá, folytatva reggelimet. Mikor befejeztük, Hazza elégedetten simogatta meg pocakját.
- Ez valami isteni volt! Te vagy az Én Jamie Oliverem! - kuncogott.
- Örülök, hogy ízlett! - hajoltam hozzá egy édes csókért. El húzódva tőle leraktam a tálcát, majd az ablak felé indultam, hogy kihúzzam a sötétítőt.
- Oh Te jó ég! Tiszta fehér minden és még mindig hullik a hó! -  ugráltam örömömben, aztán Harryre vetettem magam.
- Menjünk ki! - ugráltam az ágyon, mint egy kisgyerek.
- ÁÚ! ez fájt, azt hiszem beleléptél a gyomromba... Én ki nem kelek az ágyból...
Lemásztam, majd megragadtam karját és felhúztam, így teljes testével nekem feszült, amitől testem felforrósodott.
- Menjünk! - indultam volna meg, de egy erős kéz visszarántott. Hazza szorosan tartott, ajkait enyémhez nyomta. Nyelvét bedugta a számba és vad táncba hívta az enyémet. Hátát simogattam, majd hajába túrtam. Vadul faltuk egymást. Fenekembe markolt, így húzva magához szorosan, ami által ágyékunk is összeért.
- Ah... Hazza... - nyögtem szájába. Ha ezt így folytatja nem tudok leállni.
- Tetszik mi? Érzem a hatást! - mondta rekedtes hangján. A nadrágom elég szűk lett, de nem hagyta ennyiben, ágyékát dörzsölte az enyémhez egyre gyorsabban. Beleremegtem, teljes extázisba estem ettől az érzéstől. Nyögések sorozata hagyta el számat. Aztán minden szerte foszlott, ugyanis Harry elhúzódott tőlem, mire felmordultam.
- Mehetünk! - csapott fenekemre, aztán kiment, ott hagyva engem feltüzelve.
- Rohadék... ez... rohadj meg! - kiáltottam. Elég gyorsan sikerült lelankadnom, kimentem a fürdőbe elvégezni reggeli teendőim, amit Hazza már megtett, míg Én próbáltam... lelankadni... Felöltöztem, leszaladtam a bejárathoz, ahol Szerelmem már várt. Durcásan néztem rá.
- Mondtam, hogy visszakapod! - nem válaszoltam, csak nyakam köré tekertem a sálam, aztán pedig felhúztam kabátom, de a sapkámat nem találtam.
- Most némasági fogadalmat tartasz? hmm? - nem törődtem vele. - Jól van, akkor pukkadj meg! - ahogy kimondta hozzám vágta sapkám. Kiment, becsapva maga után az ajtót. Fejemre kaptam sapkám, aztán a hótaposómat is felhúztam lábaimra. Kint kellemesen hűvös volt, a táj hófehérben pompázott, a hó pedig hullott egyre nagyobb pelyhekben. Kijjebb  léptem, szét néztem, de sehol se láttam Hazzát. Hirtelen valami hideg csúszott a nyakamba. Kirázott a hideg, ahogy meleg bőrömmel találkozott.
- Na mi az? - hallottam meg  édes hangját mögülem. Megfordultam és gyönyörű, zölden csillogó szemeibe néztem.
- Ezért még kapsz! - villantottam rá gonosz mosolyom.
- Gyere! De ahhoz el kell hogy kapj! - alig mondta ki az utolsó szót, már futott is. Elindultam utána, pár perc kergetőzés után elkaptam és magam alá döntöttem.
- Meg vagy! - fogtam kezembe a havat és arcába nyomtam. Majd még egyet.
- Hééé! Elég! - hadonászott kezével, próbált lelökni magáról.
- Visszakaptad! - szálltam le róla, de hirtelen meglökött, hátamra érkeztem a hideg hótakaróban.
- Így sokkal jobb! - mászott felém, majd ajkaimra tapadt.
- Nem bírod ki... hogy... ne te legyél az irányító? - nyögtem.
- Nem! - mondta szinte azonnal. Havat vettem a kezembe, amit ismét arcába nyomtam, lelöktem magamról aztán futásnak eredtem. Nem néztem hátra, egyenesen a ház felé rohantam. Sajnos nem voltam túl gyors, ugyanis Hazza elkapott és kituszkolt a hóba, majd jó alaposan megfürdetett. Az alsó gatyámig vizes lettem.
- Gyerünk be, mert megfázol! - húzott fel.
- A Te hibád lesz! - bokszoltam bele vállába mérgesen. Ahogy beértem azonnal levetkőztem, ruháimat a radiátorra tettem és felmentem száraz ruhákért. Felöltöztem aztán lesiettem Hazzához.
- Sütiket csináljuk előbb vagy a karácsonyfát? - kérdeztem.
- Szerintem előbb a fát, aztán jöhet a süti!
- Segítsek behozni?
- Nem kell, inkább csinálj helyet! - ment ki a hátsó teraszra. Gyorsan eltoltam a kis szekrényt, helyet csinálva a fának. Megbeszéltük, hogy itt lesz a legjobb. Aztán felmentem a padlásra a díszekért. Úgy döntöttem, hogy piros- fehér kombináció lesz az idén. Kezembe vettem a dobozokat és mire leértem a fa már állt.
- Jó lesz? Nem ferde?
- Tökéletes!
Nekiálltunk a díszítésnek, először az égősorokkal bajlódtunk, de végül sikerült kifogódzni aztán pedig felrakni a fára. Ezután következtek a szebbnél szebb díszek. A nagy munka végeztével megcsodáltuk a fát.
- Csodálatos lett! - öleltem át Hazzát.
- Szerintem is! - puszilt bele hajamba. - Irány a sütöde!

Hulla fáradtan estünk le a kanapéra, semmi másra nem vágytam csak leülni és pihenni, Ma már nem akarok innen felkelni. Fejemet Szerelmem vállára döntöttem. Ez volt az első Karácsonyunk az új, közös otthonunkban, ami csodás érzés volt, csak a miénk, senki másé. A felújítást is sikerült elvégeznünk, így Karácsony előtt egy héttel be is tudtunk költözni.
- Beszéltem Anyával, azt mondta, hogy a holnapi nap jó, így másnap mehetünk hozzátok, aztán pedig a srácok jönnek ide! - darálta le mondandóját.
- Akkor jó! Húzós lesz, de legalább mindenkihez eljutunk és mindenkivel tudunk találkozni! De ma már nem akarok semmi se csinálni, csak pihenni...
- Egyetértek! Bár... - néztem fel rá, mire huncut vigyor terült el arcán. Felnevettem és oldalba böktem.
Tényleg nem csináltunk semmit, a sütik készen voltak, a karácsonyfa is fel lett díszítve, aminek fénye beragyogta a nappalit, csodálatos hangulatot varázsolva. Kanapén ültünk egymáshoz bújva, forró csokit iszogatva és a már számtalanszor látott, de még mindig imádott Reszkessetek Betörőket néztük. Tökéletes volt minden, ennél többre nem is vágytam.
A film végeztével mindketten elővettük az ajándékot és átadtuk egymásnak. Először Én bontottam ki. Izgatottan tépetem szét a kék csomagolópapírral bevont meglepetést. Egy ezüst Rolex óra volt benne, amire mindig is vágytam.
- Nézd meg az oldalát! - elfordítottam, egy "L+H" betű volt belegravírozva. Szemeimbe könnyek gyűltek.
- Istenem Hazza! Köszönöm, ez csodálatos! - ugrottam nyakába, majd mikor elengedtem, kicsit elszomorodtam. - De ez egy vagyonba kerülhetett... és az Én ajándékom meg... - hajtottam le a fejem.
- Lou! - kezével állam alá nyúlt és felemelte arcom, hogy szemébe nézhessek. - Nem az a fontos, hogy mi mennyibe kerül, hanem hogy szívből add. Nem az ajándék drágasága jelzi azt, hogy mennyire szeretsz valakit. Ha most csak egy csókot kapnék tőled, engem az se zavarna, a lényeg az, hogy itt vagy velem és szeretjük egymást. Ennél nagyobb boldogságot el se tudok képzelni! - csókolt meg lágyan, minden érzelmét beleadva. Életem eddigi legjobb csókja volt. Szemeim könnybe lábadtak.
- Nagyon... szeretek! - szipogtam.
- Én is Szeretlek! Csak ne sírj kérlek, mert Én is elsírom magam! - törtöle le könnyeim.
- Nem sírok... ezek örömkönnyek... mosolyogtam rá. Mikor látta, hogy minden rendben van kezébe vette az ajándékom és izgatottan kibontotta.
- Napló... tudom, hogy az előző mindjárt betelik... és szeretném, hogy továbbra is benne szerepelhessek! - kuncogtam. Ugyanis amikor rossz napjaim vannak Hazza felolvas a naplójából, olyan részleteket amik rólam szólnak, arról, hogy mennyire szerez, milyen jó hogy vele vagyok, vagy hogy mi olyan különleges bennem...
- Nyisd ki! - mondtam.
- Drága Hazza! - kezdte olvasni hangosan, amit az első oldalra felírtam - Nem tudom elégszer elmondani, mennyire örülök, hogy vagy nekem. Életem legszebb napja volt, amikor megismerhettelek. Tudom, hogy aznap láttalak meg először, de már akkor tudtam, hogy Te különleges vagy. Te vagy a legjobb dolog az életemben, nélküled semmi lennék, minden napom szebbé teszed azzal, hogy mellettem vagy és mindenben támogatsz. Ennél jobb társra nem is vágyhatnék, Te vagy életem értelme. - csuklott el hangja, majd nagy levegőt véve folytatta - Még három év után is gyomromban pillangók repdesnek, amikor megpillantalak, hozzám érsz vagy csak rámosolyogsz, azzal a gyönyörű, ellenállhatatlan mosolyoddal. Imádlak, Örökké szeretni foglak! Csók, Lou
- Ez.. ez a legszebb ajándék, amit valaha kaptam! Gyönyörű, köszönöm Lou! Te vagy a legjobb! - ölelt át, könnyeivel küszködve. - Szeretlek és örökké szeretni foglak! - suttogta fülembe. Hosszú percekig öleltük egymást, majd mikor eltávolodtunk, megcsókoltam. Szenvedélyesen kebeleztük be egymás ajkait. Annyira boldog voltam, hogy úgy éreztem ez nem lehet valóság, ez csak egy álom, de szerencsémre minden érintés, minden szó igaz volt.
- Én is Szeretlek! - váltunk el egymástól levegőért kapkodva - Felteszed az órát? - kérdeztem, mire bólogatott és felcsatolta karomra. Csodálattal figyeltem az ajándékomra gravírozott betűket, végig húzva rajta ujjaim. Ismét csókba forrtunk össze, ami többet és többet kívánt.
- Felmegyünk? - sóhajtotta Hazza. Csak egy ühümöt adtam válaszul, mire felkapott, kezeimmel nyakát átfonva kapaszkodtam belé. Sietve felvitt a lépcsőn, lábával berúgta az ajtót, majd óvatosan az ágyra helyezett. Feltoltam magam, de Szerelmem felkelt rólam. Kérdőn néztem rá.
- Várj! Van még egy meglepim, ugyanis úgy tudom, hogy valakinek ma van a szülinapja! - mosolygott kajánul, aztán kiment az ajtón. Felhúztam magam, az ágy támlájának támasztottam hátam és csak vártam. Tiszta izgatott voltam, nem tudtam mire készül. Igazából azt is elfelejtettem, hogy ma van a szülinapom.
- Készen állsz? - hallottam meg hangját az ajtó mögül.
- Igen! - kiáltottam. Ekkor Hazza belépett, mire állam leesett és az első reakcióm az volt, hogy elnevettem magam. Szerelmem egy rendőr jelmezben volt, oldalán bilincsel, kezében egy gumibottal.
- Boldog Szülinapot!! Remélem emlékezetessé tudom tenni a 22. szülinapodat! - kacsintott rám, mire önkénytelenül megnyaltam ajkaimat. Izgató volt, ahogy a fekete rendőr ruha rátapadt kidolgozott testére. Egyből megmozdult bennem valami.
- Úgy hallottam, hogy rossz fiú voltál! Ezért meg kell, hogy büntesselek! - mondta komolyan, oldaláról levéve a bilincset.
- Igen! Büntess meg! - mondtam, mire felém indult. Szívem hevesebben vert, még hozzám se ért, de már az egekben járt pulzusom... már ekkor tudtam, ez felejthetetlen éjszaka lesz...


14 megjegyzés:

  1. Hahaha, imádtam a részt. Nagyon aranyos volt, nekem is eszembe juthattak volna ilyen jó ajándékötletek, de a valóságban ez sokkal nehezebb azt hiszem. :D A végét pedig szívesen olvastam volna tovább....khm...de leszögezném, hogy nem perverz a fantáziám, csupán sexy a képzelőerőm :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi szépen! :) El kellett mennem egyet sétálni ahhoz, hogy kitaláljam milyen ajándékot is adnak egymásnak, ez volt a legnehezebb! :) De a friss levegő megtette a hatását, mint mindig! :)
      Úgy volt, hogy tovább írom, aztán mégis úgy döntöttem, mindenki fantáziáljon a maga kedvére! ;) Nem is gondoltam ilyet rólad... ;)

      Törlés
  2. Hát ez nagyon ari volt ! :3 a folytatása meg.. hát izé.. xd elég perverzre sikerült a fejemben xD
    Am nagyon tetszett ! Imádtam ! *-* hozd hamar a kövit ! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kösz szépen, örülök, hogy tetszett! :) Igen, az Én fejemben is elég perverzen folytatódott, de úgy gondoltam hagyom, hogy mindenki fantáziáljon a kedve szerint! ;)

      Törlés
  3. én végig vigyorogtam az egészet ez csodálatos :')

    VálaszTörlés
  4. nagyon jó volt én is szívesen olvastam volna tovább :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi szépen! :)) Úgy látom, hogy folytatnom kellett volna! ;)

      Törlés
  5. Köszi szépen mindent! :3 Annyira jó ezt olvasni! :)

    VálaszTörlés
  6. Annyira de annyira aranyosan tudod le írni őket!!! Eddig mindegyik nagyon tetszett, de ha választanom kellene, hogy melyik a kedvencem, akkor a First kiss-t választanám. Ott még cukibbak! *-*
    És hát ez a karácsonyos, eszméletlen lett! L+H meg az a szerelmi vallomás Louis-tól, mind mind eszméletlen! Sajnos nem olyan jó a képzelőerőm, így nem álltam bele elképzelni a végét, csak addig jutottam, hogy Harry oda bilincseli az ágyhoz Louis-t. De a folytatás biztos perverz lett volna! :D
    Nagyon jól írsz, így tovább! ;) :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi szépen, el se tudod hinni, hogy milyen jól esnek ezek a szavak! :) Annyira boldog vagyok, hogy így gondolod, egész végig vigyorogtam, miután elolvastam kommented! :) Feldobtad a napom! :3

      Törlés
  7. Nagyon szépen köszönöm! :3 Kirakom a többi közé! :)

    VálaszTörlés