2013. december 23., hétfő

My Hero!



Sziasztok!

Bocsánat a hosszú késés miatt, de ihlet hiány volt! Ezért majd kárpótollak benneteket! :)
Igazából nem ezt a történetet szántam ma felrakni (Karácsonyit akartam, az is lesz!), de tegnap éjfélkor megfogott az ihlet és ez lett belőle! :)
Nagyon szépen köszönöm, hogy velem vagytok és olvassátok a blogomat! :) Köszönöm a tetszikeket és  a kommenteket! :) Nem is húzom tovább, jó olvasást kívánok nektek! :)

Nagyon Boldog, békés Karácsonyi Ünnepeket kívánok mindenkinek! :)

Dreamy Girl



Louis

Telefonom idegesítő csengésére ébredtem. Nem hiszem el, hogy még szombaton se tudnak békén hagyni, tegnap éjszakáztam, ezért úgy terveztem, hogy ma sokáig alszom és fel se kelek az ágyból. De mint minden más, ez se jött össze. Álmosan vettem kezembe mobilom. 
- Mi van? - szóltam bele, fáradt hangon.
- Jó reggelt Louis! - ordított Zayn a telefonba. Azt hittem kiszakad a dobhártyám. El is toltam fülemtől, így is hallottam szövegelését.
- Este bulizni megyünk! Te is jössz! 
- A-a! Utálok bulizni, felejtsetek el! Soha többet a múltkori után! 
- Leszarom, hogy mit mondasz! Jössz és kész! Este kilencre ott leszünk! Öltözz szexin! - hadarta el és meg se várva válaszom, azonnal lerakta. Morcosan felkeltem, rendbe szedtem magam, aztán pedig megreggeliztem. Az egész napom azzal telt, hogy idegeskedtem az este miatt. Miért nem hagynak békén? Mindig ez van, folyton beleszólnak az életembe. Mi van akkor, ha soha nem volt még kapcsolatom? Az első csókon is úgy estem át, hogy a legmenőbb csajnak fogadásból smárolnia kellett velem, a suli stréberével. Hát nem romantikus? Tudom elég gáz vagyok, de ez van. Egyszerűen reménytelen a helyzetem, de már régen belenyugodtam. Csak a három legjobb barátom nem tudja elfogadni gondolkodásmódomat. 
Azt találtam ki, hogy nem fogok elkészülni, így feladják aztán elmennek nélkülem. Meg is tettem. Eljött az este, a kanapén ülve vártam a fiúkat, közben filmet néztem, hogy teljen az idő. Pontban kilenckor megszólalt a csengő. Felkeltem, oda slattyogtam a bejárati ajtóhoz és kinyitottam.
- Szeva! Na indul... - akadt el Zayn szava, amikor végigmért - ...hatunk.
- Így akarsz jönni? - lepődött meg Liam.
- Lou! Ne szórakozz! Nem fogsz kibújni ez alól! - mondta Niall, karba font kézzel.
- Sajnálom fiúk, menjetek nélkülem! 
- Azt már nem! - indultak meg egyszerre felém. Zayn és Liam elkapták karom, majd feltuszkoltak szobámba. Próbáltam kapálózni, de mind hiába.
- Hagyjatok békén! - durcásan ültem le az ágyra. Mindhárman beálltak a szekrényem elé, nagy kutakodásba kezdtek. 
- Irány fürdeni! - mutatott az említett helyiség felé. Dünnyögve slattyogtam be a fürdőbe, letussoltam aztán fogat mostam. Beléptem szobámba, levetettem magam az ágyra.
- Ez jó lesz! - mutatott egy fekete, szűk nadrágot Zayn. - Ebben látszódik a formás, markolni való segged! - kacsintott rám. Gúnyos mosolyt villantottam felé.
- Meg ez! - vette ki fekete ingem Liam. Egyszerre vágták hozzám a kiválasztott ruhadarabokat. Fintorogva,  felöltöztem. Semmi kedven nem volt ehhez, de muszáj volt, bármit csináltam is volna, úgy is elhurcoltak volna a szórakozó helyre. Zayn elém állt, végig mért, aztán beletúrt hajamba.
- Mit művelsz? Hagyd abba! - ütögettem kezeit.
- Rendbe rakom a frizurád! - röhögött. 
- Kész! Na milyen lett? - lépett hátrébb és a többiek is szemügyre vettek. 
- Tökéletes! - mondták egyszerre.
- Ne túlozzatok! - intettem le Őket. Kíváncsi voltam, mit hoztak ki belőlem, ezért a tükröm elé léptem. Be kell vallanom, nem volt rossz az amit láttam.
- Ha meleg lennék, biztos letepernélek! - csapott fenekemre Zayn.
- Ha ha ha! Nagyon vicces vagy! - mondtam szarkasztikusan.
- Indulás! - kiáltott fel Szöszi. Felkaptam fontosabb dolgaimat, zsebembe raktam és elindultunk. Gyalog mentünk, mert a szórakozóhely nem volt messze. És igazuk volt húsz perc alatt oda is értünk. Viszont, mikor megláttam a feliratot, ami neon zölden világított a bejárt felett, azt hittem szívrohamot kapok.
- Ne ne! Ezt felejtsétek el! - fordultam meg, elindulva visszafelé. 
- Dehogynem! Csak itt tudunk pasit fogni neked! - kaptál el karomat. Mindennél jobban be voltam szarva, ugyanis ez egy meleg bár. Itt nem lehet meghúzódzkodni, mint a rendes szórakozó helyeken. Kanos pasik mindenhol. Szívem majd kiugrott helyéről, szám kiszáradt, torkom összeszorult. 
- Szöszke az enyém! - karolta át Zayn.
- És Én? Nem akarom, hogy valamelyik pasi levadásszon! Jézus! Fiúk ezt nem tehetitek meg velem! - aggodalmaskodott Li. Ezen felkuncogtam, annyira aranyosak voltak.
- Akkor hármasban nyomjuk! - vigyorgott és Liamet is átkarolta. - Mekkora ász vagyok, két pasim van! - puszilt mindkettőjük fülébe. Mindannyian felnevettünk. Ezért imádtam Őket, bármit megtennének értem és mindig mellettem állnak. Szerencsés vagyok, hogy ilyen barátaim vannak.
- Menjünk be! - karoltak fel. Bent nagyban dübörgött a zene, vibráltak a fények, a pasik egymáshoz simulva táncoltak, mások pedig a bárpultot támasztották. Te jó ég! Ez nekem nem fog menni! - idegeskedtem magamban. Én hülye mire vállalkoztam...
- Igyunk! - ordított fülembe Zayn. A bárpulthoz léptünk, kezembe nyomtak valami löttyöt. Nem szoktam inni, sose szerettem az alkoholt, de most kellett, hogy felszabaduljak kicsit. Még egyet lehörpintettem, többet nem akartam.
- A nézzük a felhozatalt! - fordultak a táncparkett felé, mire Én is ezt tettem. Végig néztem a helyiségben, senki nem keltette fel figyelmem. 
- Nézd azt! - mutatott Li egy kigyúrt, kopasz, legalább 30 év körüli pasasra. Egy " ugye most csak viccelsz" arcot vágtam.
- És az? - néztem abba az irányba, ahova Niall mutatott. Egy hidrogén szőke, agyontetovált, vézna fiút szemelt ki. 
- Tudjátok mit! Bekaphatjátok! - kiabáltam nekik, mire felnevettek.
- Óvatosan ezekkel a szavakkal! - röhögtek tovább. Nem bírtam tovább, úgy döntöttem elmegyek a mosdóba. Mondtam a fiúknak, hogy nem sokára jövök, várjanak meg. Ahogy beléptem a tömegbe, folyton valaki fogdosott. Ez nem nekem való hely, soha többet nem vesznek rá erre. Csak egyszer szabaduljak ki innen. Inkább leélem az életem egyedül, minthogy itt pasizzak. Folyton táncolni akartak velem, de leráztam Őket. Úgy éreztem, hogy minden tekintet rám szegeződik. Utáltam itt lenni, bepánikoltam. Nagyon sóhajtva léptem ki a tömegből. Előttem egy lépcső vezetett felfelé. Gondoltam ott lehet a mosdó. Felmentem, egy hosszú folyosón találtam magam. Valami azt súgta, hogy nem jó helyen vagyok, mégis elindultam egyenesen. Tőlem jobbra és balra ajtók voltak. Egyiken se volt semmi felirat. Megfordult, hogy visszamenjek, de egy erős kar elkapott. Nekilökött az egyik ajtónak. Szívem a torkomban dobogott. Nem láttam az arcát, ugyanis nagyon gyér fény világította be a helyiséget. 
- Mi az Csini fiú, eltévedtél? - kérdezte idegesítő hangon, leheletén érezni lehetett a pia szagot.
- Igen... a mosdót,.. keresem - hebegtem remegő hangon.
- Rossz helyen keresgélsz Cica! Megmutatom, hogy mire való ez a részleg! - tolta be az  ajtót mögöttem, majd belökött. Egy szobába érkeztem, amiben egy ágy volt. Jesszusom! Rögtön leesett, hogy mire is való ez a helyiség. Megfordultam, a pasi éppen felém tartott, valahogy sikerült kitérnem előle. Kifelé siettem, már majdnem kiértem, amikor elkapta a lábam, Én pedig a földre estem. Rám mászott, elkezdte lefelé tolni nadrágom. Próbáltam kimászni alóla, vagy rugdosni, mind hiába, sokkal erősebb volt nálam. 
- Ez a fenék értem könyörög! - markolt bele említett testrészembe.
- SEGÍTSÉG!! VALAKI! KÖNYÖRGÖM! - üvöltöttem. Remegtem a rémülettől, könnyeim kicsordultak. Már kezdtem feladni, amikor két pár fekete cipőt láttam meg magam előtt.
- Hagyd békén! Ő az enyém! - hallottam meg mély, rekedtes hangát felettem. Ezek után nem tudom mi történt, de a pasi aki rajtam ült lekerült rólam. Két erős kéz húzott fel. Ahogy állásba érkeztem, felhúztam nadrágom, aztán hátrafordultam. Az elmebeteg pasi a padlón feküdt, kiütve. Visszafordultam, látni akartam megmentőmet. Bár nem tudtam, hogy most azért mentett meg, mert jó fiú vagy azért mert Ő akar megdugni. Hiába néztem rá, a kevés fényben csak körvonalát tudtam kivenni. Lefagyva álltam előtte. Megragadta csuklómat és húzni kezdett lefelé a lápcsőn, aztán egy ajtón kifelé. Kint friss levegő fogadott, ami nagyon jól esett. Felfrissített. Valami sikátor féleségbe volt, ahova kiráncigált. Megállt velem szembe, felém fordult. Végre szemügyre vehettem. Ilyen jó pasit még soha életemben nem láttam. Göndör, barna fürtjei összevissza álltak. Szeme zölden ragyogott a lámpa fényében, ajkai dúsak és hívogatóak. Fehér, feszülős pólót viselt, ami láttatni vélte izmait. 
- Tökéletes vagy! - nézett rám meglepődve. Basszus -tapasztottam számra kezeimet - ezt most hangosan kimondtam... 
- Köszi! - villantotta rám elbűvölő mosolyát, ami által két gödröcske jelent meg arcán. - Jól vagy? Kinyírom az a seggfejet, ha akarod?
- Nem- nem! Szerencsére nem történt semmi... hála neked, amit köszönök! De most haza megyek! - fordulta meg és elindultam az ajtó felé.
- Hé! Had hívjalak meg egy italra! Végül is megmentettelek, szóval ezt el kell fogadnod! 
- Bocs, de most nem! - nyitottam ki az ajtót. Beléptem aztán egyből a három haveromat kerestem. Sehol se láttam Őket. Mivel nagyon el akartam tűnni innen, ezért kimentem a bárból. Elindultam hazafelé, egy felüdülés volt kint lenni a friss levegőn, a csendes utcán. Elővettem mobilom, írtam Liamnek egy smst, hogy hazamentem. Lassan lépdeltem, folyton az a srác jár a fejemben. Azok a szemek... azok a kidudorodó izmok... csókolni való ajkak... Ráztam meg fejem, elűzve gondolataimból megmentőmet. Egy fekete autó haladt el mellettem, majd hirtelen lefékezett és megállt. Megtorpantam. Még ez is! - gondoltam magamban. Vártam pár percet, amikor egyszer csak kinyílt az ajtaja. Gyomrom görcsbe rándult, futásra készen álltam, de mikor megláttam az ismerős göndör fürtöket kicsit megnyugodtam. Felém sétált, aztán megállt előttem. 
- Ne kóborolj egyedül! Gyere hazaviszlek!
- Nem is ismerlek! Azt akarod, hogy beszálljak melléd! Köszi, de nem! 
- Akkor fogadd el, a meghívásom! - mosolygott. Ezt nem hiszem el, lehetetlen levakarni. Végül is, mi bajom lehet abból, ha iszok vele egy pohár piát.
- Rendben, viszont utána leszállsz rólam! 
- Oké! Gyere! - indult meg autója felé. Most hova megy? Nem a bárban akar inni? Megállt a kocsija mellett, majd rám nézett. Megindultam, aztán mikor odaértem fekete Range Rovere másik oldalára, megszólaltam.
- Nem úgy volt, hogy iszunk? 
- De, viszont azt nem mondtam, hogy hol! - vigyorgott elégedetten. - A lakásomon nyugodtabb a hangulat! 
Tényleg azt hiszi, hogy felmegyek hozzá? Bár eléggé csábított a gondolat, és inkább megyek egy pasi lakására, mint vissza a bárba. Végül is ha meg akart volna erőszakolni, akkor már rég megtehette volna abban a szobában.
- Nem foglak megerőszakolni, ha akartam volna már rég megtettem volna! Kinyírni sem szándékozlak, túl jó pasi vagy ahhoz, hogy elvegyem az életed! - nevetett fel, mire kicsit feloldotta hangulatomat. Elmosolyodtam, aztán beültem a kocsiba. Kellemes férfi illat lengte be a belső teret, az Ő illata... Te jó isten, mire vállalkoztam, ilyen hülye is csak Én lehetek. Beültem egy vadidegen autójába. 
- Harry Styles! - nyújtotta felém kezét. Annyira belefeledkeztem gondolataimba, hogy nem vettem észre mikor ült be.
- Louis Tomlinson! - fogtam vele kezet.
- Most már nem vagyok idegen! - mondta, majd gyújtást adott és elindultunk. Gondolkodtam azon mit is válaszoljak, de semmi nem jutott eszembe. Inkább csendben figyeltem az utat. 
- Miért jöttél el a szórakozó helyre, ha nem volt kedved? - törte meg a csendet.
- Ezt honnan veszed? 
- Láttam rajtad... tuti, hogy nem vagy bulizós...
Figyelt engem? Ennyire látszik rajtam a szerencsétlenségem? Nem válaszoltam semmit, ugyanis nem akartam még jobban szégyenkezni. Az út további része csendben telt, végig figyeltem az utat, így tudtam merre is vagyunk. Lelassított, majd megállt. 
- Megjöttünk! - szállt ki. Én is követtem példáját. Felmentünk a másodikra, ugyanis ott volt a lakása. Felkapcsolta a villanyt.
- Menj csak előre!
Beléptem az előszobába, innen jobbra egy boltívvel volt elválasztva a konyha. Egyenesen pedig a nappali helyezkedett el. Gyönyörű volt, modern, otthonos és tiszta. Levettem a cipőm, Harry pedig egy papucsot adott nekem. 
- Mit kérsz inni? - kérdezte a konyhába menet. Bementem Én is, itt is minden modern volt. A sarokban egy bárpult volt, tele piával. 
- Igazából.. nem szoktam inni, szóval... jobban örülnék valami üdítőnek vagy víznek... - mondtam kicsit félénken.
- És ha megkínállak a specialitásommal, azt elfogadod? Ugyanis imádok koktélt keverni, ez a munkám is! Itthon szoktam új ízeket kitalálni! Na? - nyújtott felém egy poharat, benne piros színű itallal. - Nem olyan ütősek! - mosolygott. Nem nézett ki rosszul, így elfogadtam. Belekortyoltam, az íze valami isteni volt.
- Ez valami fantasztikus! Ügyes vagy! - mosolyogtam rá, kicsit elpirulva. 
- Kösz, örülök, hogy ízlik! - öntött magának is egyet. Betessékelt a nappaliba, és ott folytattuk a beszélgetést. Direkt másik fotelbe ültem, nehogy próbálkozzon bármivel is. Meg így kényelmesebben éreztem magam. sok mindent megtudtam róla, nem is olyan szörnyű alak, mint amilyennek gondoltam. Nagyon jól elbeszélgettünk. Nem sokat ittam, szerencsére Harry se. Viszont úgy éreztem, ideje lelépnem még mielőtt bármi is történne. 
- Azt hiszem itt az ideje, hogy hazamenjek! - álltam fel a fotelből. - Köszönök mindent! - mosolyogtam, mire Ő is felállt. 
- Hova sietsz? - lépett elém. Pár centi volt csak köztünk. Idegesen kapkodtam tekintetemet. Szívverésem felgyorsult, gyomrom görcsbe ugrott. 
- A srácok... várnak... szóval.. izé... mennem kell... - hebegtem összevissza,  remegő hangon.
- Nem eszlek meg, ne félj már ennyire! - nevetett fel, felfedve édes kis gödröcskéit. Közeledni kezdett hozzám, mire hátráltam. Sajnos nem sokáig, ugyanis falnak ütköztem. Harry a falnak támasztotta a kezeit, a fejem mindkét oldalán, ezzel elzárva menekülésem lehetőségét. Nagyot nyeltem, hogy arca vészesen közeledett az enyémhez. A pulzusom az egekbe szökött, szívem majd kiugrott a helyéről, mikor puha ajkai súrolták az enyémet. Hal sóhaj fakadt ki belőlem, ezt kihasználva utat tört nyelve és tánca hívta az enyémet. Fogalmam se volt arról, hogy mit kell tennem, de szerencsémre a testem ösztönösen cselekedett. Egyre szenvedélyesebben csókoltuk egymást. Szaporán lélegezve szakadtunk el egymástól, homlokát enyémnek döntötte, ezáltal meleg lehelete csiklandozta csókjától égett ajkaimat.
- Kívánlak, Lou! Azt akarom, hogy az enyém legyél! - suttogta mély, szexis hangján, amitől megborzongtam. Agyam működésbe lépett, ami által egyből ellenkezni kezdtem.
- Mennem kell! - böktem ki. Idegesen vizslattam arcát, mire száját huncut mosolyra húzta. Közben még közelebb lépett hozzám, kezeit csípőmre vezette. Nyakamhoz hajolt, így testünk szorosan simult egymáshoz.
- Nem mész Te sehová! - suttogta kéjes hangon fülembe.  Felsóhajtottam, mikor puha, nedves ajkaival nyakamba csókolt. Beleremegtem, majd felnyögtem mikor érzékeny pontomhoz ért. Itt szívni kezdte. Elmém elhomályosult, testem gyönyörben izzott.
- Most már az enyém vagy! - sóhajtotta fülembe. Kezét felsőm alá csúsztatta, hasamat simogatta egyre felfelé haladva, ezzel együtt lehúzva ingemet. Huncut mosollyal nézett végig felsőtestemen, mire arcom vörössé vált. Kezemmel próbáltam takargatni magam, ugyanis nagyon szégyenlős vagyok.
- Ne szégyenlősködj, nincs miért! - harapott bele alsó ajkába. Megfogta felsője alját és egy gyors mozdulattal megszabadult tőle, ezzel felfedve tökéletes, izmos testét.
- Érints meg! - nyúlt kezeimért, mikor látta, hogy nem mozdulok. Mellkasára helyezte azokat. Éreztem puha bőrét, kemény izmait, ahogy lefelé haladva végigsimítottam rajta. Felnéztem szemeibe, miközben kezeim még mindig mellkasán pihentek. Hirtelen tapadt ajkaimra. Csókja vad volt, de mégis lágy. Vadul faltuk egymást. Egyik kezemmel izmoktól duzzadó hátát simogattam, a másikkal hajába túrtam. Göndör fürtjeivel játszadoztam. Felnyögtem, mikor két erős kéz markolt fenekembe.
- Imádom a feszes hátsód! - nyögte számba. Elindult hátrafelé, engem is magával húzva, közben nem váltunk el egymás ajkaitól. Egyszer csak fordított a helyzetünkön, majd tolni kezdett, mikor a lábam megütközött valamibe óvatosan ledöntött az ágyára. Felém mászott, csókokkal hintette felső testem. Néhol bele harapott bőrömbe, amit nagyon élveztem, de mikor nadrágomhoz ért, megijedtem.
- Várj... Harry! - nyögdécseltem. Megállt rám emelve tekintetét. - Én.. még sose feküdtem le senkivel.. - vörösödtem el, ahogy kimondtam a szavakat. Nem szólt semmit, csak figyelt, arcáról nem tudtam levenni, hogy most mit gondolhat és ez nagyon idegesített.
- Tudod mit... hagyjuk.. szánalmas vagyok... inkább elmegyek... - hebegtem.
- Hé! Állj le! Nem mondtam, hogy szánalmas vagy... sőt ez nagyon bejön, imádom az ártatlanságod, de nem maradsz sokáig az, mert Én megrontalak! - húzta huncut mosolyra száját. Nem sikerült nagyon megnyugtatni, még mindig féltem.
- Óvatosan.. kérlek... - lehajolt hozzám, lágyan megcsókolta ajkaim.
- Ígérem óvatos leszek! - suttogta számba...

Kómásan nyitottam ki szemeim. Körülnéztem, hirtelen azt se tudtam hol vagyok, de ekkor felrémlett a tegnap este. Már magára a gondolatra elvörösödtem. Másik oldalra fordultam, mire az üres ágy fogadott. Csak egy dugás voltam, ez már biztos. Kihasználta ártatlanságom aztán meg lelépett, hogy ne kelljen magyarázkodni reggel mikor felébredünk. Tekintetem megakadt valamin, ami a párnáján volt. Egy fehér cetli, kinyitottam.

Jó reggel! 

Ne haragudj, hogy nem tudtam ott maradni reggel, de sürgősen be kellett mennem a munkahelyemre! Nyugodtan érezd magad otthon, ha elmentél zárd be az ajtót, a kulcsot csak tedd a kinti virágcserép aljába.


Ui.: Az este fantasztikus volt! Majd hívlak! 


Csók, Harry



Ez kedves, csak a számomat elfelejtette elkérni... itt már tudtam, hogy tényleg csak egy dugás voltam. Felkeltem, a fenekem kicsit fájt, mégse volt annyira vészes. Remélem nem lesz rosszabb, bár most nem igazán fogok sokat ülni szerintem. Felöltöztem, nem volt kedvem tovább maradni, ezért hamar leléptem. Kint már nagyban zajlott az élet. Kint kellemes nyári meleg volt. Elővettem telefonom, teli volt hívással, smsel. Azonnal felhívtam Zaynt.
- Hol a francba voltál? Már azt hittük meghaltál! Mi a francért van az a rohadt telefon!  Oké, írtál egy smst hogy hazamentél, de hiába mentünk a házadhoz nem voltál ott! - hadarta le mérgesen.
- Bocs, erre nem gondoltam... sajnálom...
- Hol vagy most?
- Haza felé tarok. Nemsokára otthon leszek. Eljöttök hozzám?
- Már itt vagyunk, beengedtük magunkat. - nevetett fel, majd hirtelen elhallgatott. - Hol voltál? Tán csak nem? Úristen, felszedtél valami pasit? - kuncogott. Arcom ismét vörösben égett, ahogy eszembe jutott minden. Nem szerettem ilyenekről beszélni, de nekik elmondhatom.
- Igen.. bár nem Én szedtem fel, hanem fordítva..
- Meghúzott? Jó pasi? Mikor mutatsz be neki?
- Igen! Iszonyat jóképű, szerintem még Te is beleesnél! - nevettem fel. Viszont az utolsó kérdést inkább elsunnyogtam.
- Te jó ég! FIÚK! - ordított - LOU MÁR NEM SZŰZ! - gyorsan körülnéztem nem e hallotta valaki, ugyanis olyan hangosan kiabált, hogy szerintem fél utca megtudta rólam, hogy tegnap este lefeküdtem valakivel.
- Fejezd már be! - mondtam. Ekkor meghallottam a többiek ujjongását. Sose gondoltam volna, hogy ekkora nagy örömet tudok okozni nekik ezzel. Jót mosolyogtam rajtuk.
- Siess haza, szeretnénk hallani a részleteket! - tette le a telefont. Épp el akartam rakni, mikor rezegni kezdett. Egy szám volt a kijelzőn. Felvettem.
- Hallo!
- Szia Lou! - hallottam meg a számomra legszebb hangot. El se akartam hinni, hogy felhívott. De mégis hogyan? Annyira boldog voltam.
- Hogy van meg a számom?
- Míg aludtál felhívtam magam a tiédről! Sajnálom, a munka már csak ilyen, pedig ott akartam lenni melletted.
- Semmi baj...
- Van kedved találkozni? Fél óra múlva végzem.
- Persze, hol?
- Mivel ilyen szép az idő, így gondoltam sétálhatnánk a Hyde Parkban!
- Szuper akkor ott találkozunk! - tettük le a telefont, miután elköszöntünk. Szívemet boldogság töltötte el, a fellegekben jártam, minden színes volt körülöttem, az emberek csodálatosak voltak. A Világ megnyílt előttem. Nem sokára megérkeztem a parkhoz, de előtte szóltam a srácoknak, hogy változott a terv, aminek nagyon örültek. Azt mondák, majd legközelebb elmesélek mindent. Éppen átkeltem az úttesten, mikor valaki a nevemet kiáltotta. Semmi másra nem emlékszem csak egy nagy fékcsikorgásra, majd valaki rám vetette magát és együtt érkeztünk meg a kemény betonra.
- Istenem Lou! Jól vagy? Majdnem elütöttek, Te kis bolond! Most kaptalak meg erre már az első nap a szívbajt hozod rám! - simogatta meg arcom, szemeibe könny gyűlt.
- Jól vagyok, ne sírj! - mosolyogtam rá. - Ismét neked köszönhetem! Te vagy az Én hősöm! - mondtam és lágy csókot hintettem édes ajkaira...

10 megjegyzés:

  1. hiper super vold ennel jop one-shot nem olvastam. S.T

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm :3 Annyira örülök, hogy így gondolod! :3 :)

      Törlés
  2. en asszem meghalok lshflsfjw-sf *-*

    VálaszTörlés
  3. Jujj.. Istenem.. elolvadok *-* ez annyira édii !! :3 nagyon tetszik ! Imádtam ! <3 :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi :3 Örülök, hogy ennyire elnyerte tetszésedet! :)

      Törlés
  4. *.* Nekem is kell egy Harry! :D Nagyon jó lett, imádom ahogy írsz! :) Annyira cukik!
    BOLDOG KARÁCSONYT!!! :D :D :D :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi szépen! :3 Annyira örülök, hogy így gondolod! :3
      Köszönöm, Neked is Boldog Karácsonyt! :)

      Törlés
  5. ez jó lett, tetszett, főleg hogy Louis olyan kis szerencsétlen volt xd

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi szépen, örülök, hogy elnyerte tetszésed! :)

      Törlés