Football Game (+18)

Sziasztok!

Nagyon szépen köszönöm az új feliratkozókat, a kommenteket és a likeokat! :D 

A történet amit eddig írtam, nem ezt lett volna, de a mai napon megfogalmazódott bennem ez a one-shot! Bírom, hogy már három sztorim van függőben, és most se azokat folytattam, hanem egy teljesen újat írtam! 

Ezt a tegnapi foci meccs ihlette meg, és valahogy így képzelem el őket, mikor Louis focimeccsen van, Hazza pedig nincs ott, de azért a tv előtt ülve nézi! :3 Remélem elnyeri tetszéseteket ez a kis szösszenet is! :D 

Jó olvasást! 

Dreamy Girl

Ui: Ez a rajz, nagyon aranyos! :3

Harry

Izgatottan, és sietve szálltam le a gépről. A reptéren is kapkodtam lábam, hogy minél előbb az autómhoz érjek, ahonnan már sima út vezet hazáig. Legszívesebben felvettem volna a Harry Potterből oly' ismert láthatatlanná tévő köpenyt. Mit nem adtam volna most érte... Tudom nem szép dolog, hiszen a rajongóknak köszönhetünk mindent, és én imádom is őket, de most nem volt kedvem senkivel se leállni beszélgetni, fotózkodni vagy aláírást osztogatni. Szeretem amit csinálok, viszont néha örülnék egy kis nyuginak, mint például a mai napon. A magánélet számunkra nem létezik, de hát az ismertségnek ez a hátulütője... Én pedig vállaltam ezt, tehát nem panaszkodhatom... Most viszont nem akartam a rajongók hadát, mivel számomra nagyon fontos nap volt, és időben haza szerettem volna érni. Sajnos nem mehettem el személyesen, ami miatt szomorú voltam, mert szerettem volna a pálya szélén drukkolni neki, átölelni és csókkal hinteni édes ajkait... Nagyot sóhajtva tértem vissza a valóságba, mikor egy-két rajongó letámadott. Mosolyogva pózoltam velük a képeken, kiosztottam aláírásom, majd pár szót is váltottam velük, aztán elnézést kérve elindultam a kijárat felé, ahol ismét megállítottak. Eltöltöttem velük is pár percet, utána pedig beültem az autómba. Elővettem a telefonom, tudtam, hogy még nem kezdték el, ezért küldtem egy smst Lounak.

Sok szerencsét, Baby! Figyelni foglak és itthonról szurkolok neked! :)

Csók, Hazza

Beindítottam a kocsit, a gázra lépve siettem célállomásom felé. Nem nagyon érdekelt a sebesség, de azért nem is száguldottam végig az utcán. Hallottam, hogy smsem érkezett, de megígértem neki, hogy míg vezetek ,nem babrálom a telefonom. Hosszas autózás után beértem utcánkba. Megnyomtam a gombot, ami kinyitotta a kaput, majd behajtottam. Becsuktam magam után, aztán mikor leállítottam a motor, azonnal megnéztem üzenetét.

Köszi Haz! :) De jobban örülnék, ha most itt lennél... nagyon hiányzol! :( 

Csók, Lou

Szívembe szomorúság költözött, ahogy elolvastam szavait. Tudom, mit érez, hiszen nekem is fáj, hogy nem lehetek ott a meccsen, pedig nagyon szeretnék. Legszívesebben most azonnal odamennék, beszaladnék a pálya közepére, és mindenki előtt lesmárolnám. Akkor végre szabadok lennénk...  De jó is lenne... Kiszálltam a kocsiból, elővettem a kulcsom és kinyitottam közös lakásunk ajtaját. Levettem kabátom, lerúgtam cipőm, majd felkapcsoltam a tvt. Még nem kezdték el, így volt időm felmelegíteni a maradék ebédet, amit gyorsan be is habzsoltam. Elővettem egy sört a hűtőből, mellé pedig egy kis ropogtatni valót. Lehuppantam a kanapéra, lábamat felhelyeztem a  kis asztalra, közben pedig felhangosítottam a tvt. Kinyitottam a söröm és lassan kortyolgatva iszogattam. Kicsit hiányoztak a srácok, mivel velük szoktam nézni Lou meccseit, de érdekes módon, egyikőjük se ért ma rá. Bár, ha őszinte akarok lenni magamhoz, nem is bántam annyira, mert így mikor Lou hazaér, kettesben tölthetjük az estét. Viszont, ha a fiúk is itt lennének, akkor elég sokáig elhúzódna a meccs utáni parti, mi meg annyira fáradtak volnánk, hogy utána egyikőnknek se lenne kedve még lenyomni egy ágytornát. 

Végre elkezdték a meccset, mire tekintetemmel azonnal Lout kerestem. Nem kellet sokáig, ugyanis egyből felismertem jellegzetes menését, alacsony, törékeny testét és lenyalt haját. Nem igazán szerettem, mikor így állt a haja, de hát mégse mehet pályára, felzselézett fejjel. Ráközelítettek arcára, amin hatalmas mosoly ült, láttam rajta, hogy boldog, de egyben ideges is volt. Ilyenkor annyira szeretném magamhoz ölelni és nyugtatólagosan hátát simogatni... Lou a kispadon ült, majd egy kis idő múlva láttam, ahogy bemelegít a pálya szélén, így tudtam, hogy be fogják cserélni az egyik játékos helyett. Ahh... - ámuldoztam, a nyálamat csorgatva a képernyőre - el se hiszem, hogy ez az Adonisz az enyém, csakis az enyém. Abban a piros mezben és rövidnadrágban istenien nézett ki, főleg, mikor kerek fenekét rázva ment fel a pályára. A gondolataim már nagyon nem a focin jártak, hanem azon, hogy mit fogunk csinálni miután hazaér.... hát igen, rég láttuk már egymást, ugyanis nekem el kellett mennem Amerikába egy hétre, ő pedig a szüleinél volt. Szörnyű volt nélküle egy hétig, teljesen beleőrültem hiányába. Hiába beszéltünk minden nap telefonon vagy skypeon, az nem ugyan az, mint mikor itt van mellettem... Gondolataimat elhessegetve ismét a képernyőt figyeltem. Igaz nem nagyon értettem a focihoz, hiába mesélt nekem Lou néha egész éjszakákon át róla, valahogy a tudatomig sosem jutott el. Viszont imádtam hallgatni, ahogy önfeledten beszél a fociról, olyankor teljesen kikapcsolódik és én is. Nagyon szereti ezt a sportot, én pedig támogatom benne, hiszen ügyesen játszik. Nem szerem a focit nézni, de amikor Lou játszik, mindig a képernyőre tapadva, izgulva figyelem végig. Teljesen bele tudom élni magam, mintha ott lennék a lelátón, úgy szoktam szurkolni, kiabálni, pfujolni meg hasonlók. 

- Szóval... - néztem a képernyőre - 12, 24, 3 - jegyeztem meg azoknak a játékosoknak a számát, akik felrúgták Lout. - Majd felkereslek benneteket! - vigyorogta gonoszul. Mindig ezt csinálom, ha meccset nézek, már egy hosszú listám van a megverni való focisták mezszámával. Lou csapata sikeresen nyert, és két gólt rúgott szerelmem, amiért nagyon büszke voltam rá. Persze akkor is azt lettem volna, ha kikapnak vagy nem rúg egyetlen gólt se. Most viszont a fellegekben jártam, de nem csak e miatt, hanem az is közrejátszott, hogy nemsokára hazajön. Láttam, hogy lekászálódnak a pályáról, ezért kezembe vettem a telóm, majd bepötyögtem üzenetem.

Azonnal gyere haza!! Ne tussolj le és ne is öltözz át!!

Ui: Nagyon kanos vagyok!!! :P Hazza

El is küldtem, majd vártam a válaszra, ami természetesen csak később érkezett, mert mire bementek, meg megbeszélték a meccset, az elég hosszú idő volt. Tűkön ülve vártam, hogy haza érjen. Azt írta, hogy elindult, de még van mit mennie, szóval addig ki kell találnom valamit. Unottan kapcsolgattam a csatornát, hátha ráakadok valami érdekesre. Mikor meguntam ezt is, felmentem twitterre, aztán beszéltem Gemmával, meg anyával is. Jó volt hallani hangjukat és így az idő is eltelt. Az órámra pillantottam még fél óra van hátra. Kinyitottam laptopom és rákerestem egy fanfictionra. Louval szeretjük olvasni az ilyen írásokat, és jókat mosolygunk azon, hogy a rajongók hogyan képzelik el a kettőnk kapcsolatát. A legtöbbjük nagyon közel állt az igazsághoz. A pikáns részletekről ne is beszéljünk... még mi is belepirulunk mikor olvassuk... jó kis fantáziával vannak megáldva a Larrys rajongóink. Büszke vagyok rájuk. Most viszont ezeket a részeket kihagytam, mert így is már alig bírtam ki ezt a pár percet... Éppen befejeztem a történetet, mikor meghallottam Lou kocsijának hangját. Arcomra mosoly kúszott, olyan boldog lettem, mint még soha. Hallottam az ajtó nyitódását, aztán csapódását. Felálltam és megindulta a bejárati ajtó felé. Ahogy megláttam még nagyobb mosoly terült szét arcomon. Végig mértem tetőtől talpig, gyakorlatilag felfaltam szemeimmel. 

- Na mire vársz? - kacsintottam rá, mire sietve jött felém és szorosan magához ölelt. Én is szorosan fogtam, mintha attól tartanék, hogy ismét elmegy. 

- Nagyon hiányoztál! - suttogtam, miközben nyakát puszilgattam. Kezeivel hátam cirógatta, ahogy én is az övét.

- Te is nekem! El se tudod hinni, hogy milyen nehéz volt ez az egy hét! - puszilt nyakamba. Dehogynem tudtam, ugyanolyan szörnyű volt nekem is, mint neki. Kibontakozott ölelésemből és ajkaimra tapadt. Úgy faltuk egymást, mint akik évek óta nem látták egymást. Mondjuk nekem annyinak is tűnt ez az egy hét... Kezeim végig járták teste minden szegletét, majd kerek, feszes fenekén ragadtak le. Erősen rámarkoltam, mire számba nyögött. Elmosolyodtam. Eltolt magától, de kezeim még mindig hátsóján voltak.

- Milyen voltam? - kérdezte kíváncsian.

- Szuper! Az a két gól valami eszméletlen jó volt! Te vagy az én kis focistám! - pusziltam meg homlokát, mire kuncogni kezdett. - Majdnem elfelejtettem, ismét bővült a feketelista három számmal! - mondtam komolyan, mire Lou hangosan felnevetett. Annyira édes volt hangja, ahogy önfeledten kacagott. Imádtam, mert ilyenkor a szeme körül megjelennek azok az imádni való ráncok. - Ez nem vicces! Az életükkel fizetnek ezért! - mosolyogtam.

- Imádlak! - tapadt ismét ajkaimra. Én pedig hajába túrtam, hogy végre összekócolhassam lenyalt séróját. - Le kéne tussolnom, mert elég büdös vagyok... - mondta, mikor elváltunk egymástól. Meg is indult volna fel, de megragadtam karjait és visszahúztam magamhoz.

- De, csak velem! - suttogtam vággyal teli hangon, mire Lou megremegett. - Viszont, előtte még jobban be akarlak mocskolni... - búgtam fülébe.

- Azt a zuhanyzóban is megteheted, csak siessünk, mert itt fogok elélvezni... - szuszogta fülembe. Felkaptam ölembe, majd sietve rohantam fel a fürdőbe, aminek ajtaját lábammal rúgtam be. Lou jót nevetett karjaimban. Letettem a földre, felém fordítottam és lassan lefelé húztam felsője cipzárját. 

- Izgató vagy ebben a mezben! Legszívesebben le se venném rólad, de meztelenül még szexibb vagy! - kacsintottam rá, mire beharapta alsó ajkát. Ellökte kezem, aztán egy gyors mozdulattal levette melegítő felsőjét, utána a mezt is. Jót mosolyogtam gyorsaságán. 

- Vedd le te is! - mondta sürgetően, én pedig lekaptam felsőm. Derekánál fogva magamhoz húztam, így mezítelen felsőtestünk egymásnak nyomódott. Bőröm felforrósodott, pulzusom pedig az egekbe szökött, a nadrágom meg elég szűkössé vált. Lou nyakamra tapadt, csókokkal hintette be érzékeny bőröm, közben pedig mellkasom simogatta. Hajába túrva, halk sóhajokat hallatva élveztem tevékenységét. Egyik keze lefelé vándorolt, majd megállapodott a dudoromon, ami által hangos nyögés szakadt fel belőlem. 

- Valaki nagyon kanos... - nyalt bele fülembe, aztán beleharapott fülcimpámba, amit játékosan meghúzott. Beleremegtem, annyira jól csinálta. Mindig tudta, mi az ami beindít.

- Már... egy hete... az... vagyok... - lihegtem fülébe, miközben ismét nyakamra tévedt puha ajkaival. 

- Szegénykém... akkor meg kell hogy mentselek szenvedésedtől...

- Ohh... segíts rajtam Superman! - nyögdécseltem, mikor szívni kezdte érzékeny pontom. - Istenem... - nyögtem - kér...lek... menjünk tovább... mert menten... elmegyek.. - elhúzódott tőlem, letolta nadrágom, aztán az övét is, és kezemnél fogva behúzott a zuhany kabinba. Becsukta az ajtót, megengedte a kellemesen meleg vizet. Magához húzott a zuhanyrózsa alá, így fejünkre folyt a víz, mikor vadult egymásnak estünk. Nyelvével táncba hívtam az enyémet. Imádtam csókját, mindig felpezsdítette a vérem. Soha nem lehet megunni lágy, olykor pedig vad csókjait. Kezeimmel felfedezésre indultam, a már oly régóta ismert testen. Imádtam és ismertem minden egyes porcikáját, mégis a feneke volt a kedvencem. Formás, feszes, minden benne, van ami kell. Rámarkolva az említett testrészre húztam magamhoz közel, ami által férfiasságunk egymáshoz ért. Mindketten felnyögtünk a jóleső érzéstől. Egyik kezem levezettem merevedésére, és erősen rámarkoltam. Fel-le húzogattam rajta, Lou pedig nyöszörögve díjazta munkámat. Abbahagytam kényeztetését, mire felmordult. Testét megordítva nyomtam neki a kabin falának, így háttal állt nekem. Nyakát csókolgattam, közben pedig levettem a tusfürdő mellől a már odakészítette óvszert. Fogammal lecsíptem egy kis részt, majd kibontottam és felhúztam. Lou tenyérrel támasztotta meg magát a kabin falán. Bejáratához igazítottam magam, és teljes hosszomat belé toltam. Hallottam, ahogy fájdalmasan felnyögött. Kezeit pedig ökölbe szorította. Nem mozogtam benne, vártam, hogy megszokja méretem. Addig nyakát kényeztettem csókjaimmal, közben pedig hátát simogattam. Kezével hátranyúlva megragadta karom, így tudtam, hogy mit akar. Elengedett, majd kezeim derekára helyeztem, és lassan mozogni kezdtem benne. Egyik kezem hátára vezettem, végig simítottam gerince vonalán felfelé, egészen hajáig, amibe beletúrtam. Halkan nyögdécselt egyre gyorsabbodó lökéseimre. Eszméletlen jó volt, ahogy csípőjét felém lökte, ezzel teljesen elvette eszemet. Hátára hajoltam, hogy még közelebb legyek hozzá. Csókokkal hintettem be nyakát, néhol pedig beleharaptam bőrébe. Egyre szaporábban löktem csípőmet felé, mire Lou hátranyúlva fenekemre simította kezét, így diktálva a tempóm. Gyorsan közeledtem az élvezet felé, ezért rámarkoltam férfiasságára, és húzogattam rajta kezem. Szája folyton nyitva volta, amin kiszöktek élvezetének hangjai. Láttam, hogy ő is közel van, ezért körözni kezdtem csípőmmel, erősebben löktem magam belé, amitől hátra vetette fejét és belemarkolt fenekembe. Hangos nyögéssel élvezett el, a homlokát pedig nekidöntötte a zuhanykabin falának. Nekem se kellet már sok, éreztem, hogy izmaim megfeszülnek, a gyönyör pedig hatalmas hullámként söpört végig testemen, egy mély, hangos nyögés kíséretében. Lihegve feküdtem rá Lou hátára, amit lágyan végig csókoltam. 

- Isteni voltál... - suttogtam füléhez hajolva. Fejét oldalra döntötte, hogy ajkait enyémhez érintse. Lassan kihúztam magam belőle, aztán pedig letussoltunk. Egy törölközőt derekunkra tekerve huppantunk bele a pihe-puha ágyba. Lou mellkasomra feküdt, én pedig átöleltem.

- Még jó hogy nem voltak itt a fiúk! - mondtam boldogan. 

- Ugye? Véletlen egybeesés, hogy ma senki se ért rá! - mondta nevetve, majd  felnézett rám.

- Mit csináltál? 

- Háát... kedvesen megmondtam nekik, hogy egy hétig nem láttuk egymást és az ágyba akarlak döngölni! - kuncogott, mire én is felnevettem - Szerinted ezek után kérdeztek is bármit ?? 

- Ahhoz képest én döngöltelek téged a zuhanykabin falába! - mondtam nevetve, mire felhúzta magát hozzám és megcsókolt. 

- Ezt a fiúknak nem kell tudniuk... - mosolygott, lágy puszit hintve ajkamra.

Sweet Confession

Sziasztok!

Ez nem egy one-shot, viszont annyira aranyos, hogy muszáj veletek megosztanom! :D Nagy nehezen sikerült megszerkesztenem, remélem tetszeni fog! :D A fordítás nem biztos, hogy a legjobb!! :/ Mert, hát az angolról magyarra fordításban mindig is béna voltam, valamiért nehezen tudom lemagyarosítani! :D Tudom miről van szó, de nem tudom normálisan megfogalmazni! :D Vicces! XD 

A SENPAI jelentése: Tanító, mester vagy felettünk járó diák megszólítása (Japán szó)

Dreamy Girl

U.I.: Én szó szerint elolvadtam, annyira aranyos! :3

Édes Vallomás 

by: Jaesama

The list! (+18)

FIGYELEM!!!  (Olvasd el, mielőtt belekezdenél a történetbe!!!)

Hello Kedves Olvasóim!

Figyelmeztetni szeretnélek benneteket arra, hogy ez a rész csak a szexről fog szólni!!! Tehát aki nem bírja az ilyen dolgot, az kérem ne olvassa el!!!!!! Köszönöm!!!

Remélem, aki meg perverz, az élvezni fogja! :D Örülnék, ha pár szóban elmondanátok, hogy milyen lett, mert kíváncsi vagyok véleményetekre!!! Ne kérdezzétek, hogy jutott ez eszembe, egyszerűen beugrott, miközben a kanapén üldögéltem arra várva, hogy megszálljon az ihlet és hát sikerült is!!! :D A végét pedig folytassa mindenki úgy, ahogy szeretné! :D 

Remélem elnyeri tetszéseteket!! (Kicsit félek tőle, hogy nem!!) 

Jó olvasást!

Dreamy Girl

Louis

- HARRY!! - ordítottam, amitől az egész ház bezengett.

- NAPPALI!! - kiabált válaszul. Boldogan szaladtam le a lépcsőn, ahol Hazza ücsörgött a kanapén, kezében a telefonnal, amelyet ész nélkül nyomogatott. Mellé huppantam fülig érő mosollyal arcomon. Olyan voltam, mint aki jó pár energiaital lehörpintett... teljesen fel voltam pörögve...

- Jól vagy??? - nézett rám Hazza - Mennyi kávét ittál? - kérdezte vigyorogva, majd ismét a telefonját bámulta.

- Nem ittam semmit, csak boldog vagyok! - mondtam, de nem figyelt rám, ezért kikaptam a készüléket kezéből és a kis asztalra tettem.

- Hééé! - nézett rám mérgesen, karba tett kézzel. Beleültem ölébe, ő pedig átkarolva húzott magához. Gyönyörű arcát vizslattam, majd egy gyengéd csókot leheltem ajkára.

- Tudod, holnap lesz a szülinapom... - mondtam, miközben zsebembe kutakodtam, keresve a fontos cetlit.- És hát, gondoltam megmutatom neked, hogy mit szeretnék kérni szülinapomra. - húztam ki zsebemből az összehajtott papírt, majd Harry kezébe nyomtam. Kérdőn nézett rám, mire fejemmel jeleztem, hogy nézze meg. Kihajtogatta a papírt lekezdte olvasni, nekem pedig mosoly terült arcomra, ahogy figyeltem értetlen, megdöbbent arcát.

- Ezek meg mik? - kérdezte. - Stúdió? - kezdte felsorolni, amit a papírra írtam, és minden egyes szó után kérdőn nézett rám. - Étterem? Repülő? Medence? Konyha pult? Autó? Mozi? Lift? Próbafülke? Focipálya? És plusz egy, amire az van írva, hogy három... - Nem gondolod, hogy ezek elég drága dolgok? Minek neked egy repülő? Egy étterem?? Konyhapultod meg ott van kint... - mutatott a konyha felé. Nem bírtam tovább, hatalmas nevetésben törtem ki, ennyire nem lehet béna, komolyan...

- Te hülye! - ütöttem egyet mellkasába. - Ezeket nem megvenni kell! - röhögtem. 

- Akkor meg??? - már a könnyeimet törölgettem, annyira vicces volt Hazza feje, és értetlensége.

- Látom még mindig nem esett le, zsenikén! - pusziltam meg orra hegyét. - Elmagyarázom, hogy jobban megértsd, ezeken a helyeken - mutattam a fehér papírra - szeretném csinálni! -  Harry kikerekedett szemekkel nézett a listára, majd rám. Szerintem ekkor tudatosult benne, hogy milyen szavak is vannak rajta. 

- Te... ezt... komolyan gondoltad? Egy nap alatt akarod teljesíteni? - kérdezte, miközben ismét átolvasta a listát. - Ez valamelyikőnknek, vagyis neked - mutatott rám - nagyon fog fájni, mert én ugyan nem adom rá a fenekem! - nevette el magát. - Emlékszel a 18. szülinapomra?? - bólogattam, tudtam mire gondolt. - Asszem ha jól emlékszem, aznap legalább ötször feküdtünk le... aztán meg alig bírtunk felkelni két napig... Vagy már elfelejtetted? - kérdezett rá.

- Azt nem lehet elfelejteni! - vigyorogtam rá huncutul. 

- Amúgy meg honnan jött ez az ötlet? - nézett rám kíváncsian.

- Tegnap nem tudtam aludni, ezért kapcsolgattam a tvt-t, mígnem véletlen egy pornó csatornára tévedtem és... 

- Aham... véletlen... És ezt most higgyem is el?? - kuncogott. 

- Jól van, na! Ez nem lényeg... tehát végig néztem... egy párat... - vakargatta idegesen nyakát - és rájöttem, hogy mit is akarok! Több helyszínen csinálták és ez nekem bejött. Gyorsan kitaláltam pár helyet, ahol mi is csinálhatnánk! Na? 

- De ezt egy napba nem fogjuk besűríteni!! Ezt lehetelten... 

- Jó, nem kell egy nap alatt! Minden nap egyet! - pusziltam arcára.

- És mi az a három? 

- Azt majd elmondom, ha végeztünk! - csókoltam meg ajkait, majd felsője alá nyúlva, hasát simogattam. - Már kezdhetjük is! - markoltam rá férfiasságára, a másik kezemmel. Dörzsölni kezdtem, mire felnyögött.

- Várj... - lihegte - még nincs is... szülinapod...

- Ne mááár! Képes vagy elrontani a mai napot??? - szálltam le róla durcásan. 

- Sajnálom, holnap van szülinapod! Ennyi! - mérgesen ültem mellette, de hiába, nem hatotta meg. 

- És melyikkel kezdjük? - kérdezte, vizslatva a papírt.

- Szerinted? - nevettem el magam. 

- Nem szexeltünk már a konyhapulton?? Szerintem igen... - gondolkodóba estem, elkezdtem felsorolni magamban a helyeket...

- Basszus! Tényleg! Zayn bulija után, csak annyira be voltam állva, hogy nem emlékszem sokra... 

- Tudom... eléggé be rúgtál, nem bírtam vele... - kuncogott.

- Akkor mást kell választani... - néztem körül a nappaliban. - Meg van! A lépcső! - mutattam az említett tárgy felé.

- Oké! Te vagy alul! - bökte ki azonnal. 

- Ez nem ér! Nekem lesz a szülinapom!!! 

- Ez van! Vagy elfogadod, vagy nem pipálhatod ki egyiket se, legalább is velem nem! 

- Oké! De naponta azért cseréljük a felállást! - kuncogott. 

- Majd meglátjuk! - csókolt meg Hazza. 

- Valld be, neked is tetszik ez a lista, nem? - kérdeztem.

- Háát végül is, nem rossz... mindig meg tudsz lepni valami új dologgal! Ezért is szeretlek, melletted sose lehet unatkozni! - csókolt meg ismét, majd egyre jobban nekiestünk egymásnak. - Lou, ne folytasd... mert nem fogok tudni leállni... - mondta és eltolt magától. - Hogy lehetsz ennyire kanos? Bevettél pár Viagrát? - röhögött Hazza, majd elvette a telefonját és nyomkodta tovább.

- Nekem nem kell segítség! Anélkül is áll, mint a cövek és sokáig bírja! - húztam ki magam büszkén.

- Persze, édes, hogyne! 

- Ne gúnyolódj! - álltam fel a kanapéról. - Megyek beszerzem a szükséges dolgokat! - mentem ki, egy csókkal elköszönve Hazzától. 

- Most vettünk nemrég? Mi a francot műveltél, hogy már elfogyott? - kiabált ki. Felhúztam a cipőmet, majd visszakiabáltam.

- Te is ott voltál, nem egyedül csináltam! - nevettem el magam - Mentem, majd jövök!

Első nap (Lépcső)

- Már megint azt a szart nyomogatod? - ugrottam be mellé az ágyba.
- Ühüm...
- Kezdek féltékeny lenni...folyton ezt nyomogatod! - mutattam a kezében lévő tárgyra. Rám se nézett, ami eléggé felidegesített. Kikaptam kezéből és azonnal szaladni kezdtem kifelé.
- Louis!! Ne már!! -  kiabált utánam. Becsuktam az ajtót és hátammal nekidőlve támasztottam, hogy ne tudjon kijönni.
- Ohh! Szóval Gemmával beszéltél! Mit szólna hozzá, ha elmondanám, hogy a kis öcsikéjét mire vettem rá?! - kuncogtam.
- Lou!! Meg ne próbáld, mert kinyírlak! - fenyegetőzött, miközben próbáltak kinyitni az ajtót.
- Előbb el kell kapnod, drága! - mondtam, majd ellöktem magam az ajtótól és futni kezdtem lefelé a konyhába. Hallottam Hazza trappolását. Az asztal két oldalán álltunk, egymással szemben.
- Add ide és akkor megúszod!
- Csak szeretnéd! - vigyorogtam, majd elszaladtam. Felfelé indultam a lépcsőn, de Hazza leterített félúton. Egész testével rám nehezedett.
- Most nem menekülsz! - suttogta fülembe, mire kirázott a hideg. Meg akartam fordulni, de nem engedte. - A-a, így maradsz! - szorította le kezeimet, amiben még mindig ott volt a telefon. Ajkaival nyakam csókolgatta, közben pedig mozgott fölöttem, ami által férfiassága fenekemnek dörzsölődött. Ennyi már is elég volt, hogy nadrágom szűkké váljon.
- Tetszik, mi? Csak várd ki a végét! - suttogta kéjesen, majd szívni kezdte érzékeny bőrömet nyakamon.
- Haz... - csak ennyit tudtam kinyögni. A testem felforrósodott, minden egyes porcikám vágyott érintésére. Pulzusom pedig az egekbe szökött. Derekamnál fogva felemelt kicsit, hogy kezével beférjen pólóm alá. Hasam simogatta, majd felvándorolt mellkasomra, ahol megcsípte mellbimbóm. Fájdalmas, de mégis élvezetes nyögés tört fel belőlem. Elidőzött rajtuk, majd egy gyors mozdulattal kicsatolta az övem és félig lehúzta rólam a nadrágot, gatyával együtt. Kezemmel támasztottam magam a lépcsőn, hogy jobban hozzám férhessen.
- Csinálj már valamit... - nyöszörögtem. Nem tudom mit bénázott, de már nagyon ki voltam. Hátra akartam fordulni, azonban Hazza visszafordította fejem. Egy kis idő után megéreztem nedves ujjait járatomnál. - Kérlek... - sóhajtottam, mire megértette célzásom és elvette kényeztető ujjat, majd lassan belém tolta magát. Hangosan felnyögtem, mikor beljebb vezette férfiasságát. Fölém hajolt, nyakamat csókolgatta, majd oldalra fordítottam fejem és váltottunk egy gyors csókot. - Csináld már!! - nyögtem ajkára. Ekkor megmozdult, először lassan, majd ahogy hallotta hangomon, hogy egyre jobban élvezem, gyorsabb tempóra kapcsolt. Folytonos nyögések fakadtak fel belőlünk, amik az egész lakást betöltötték. Lökései egyre mélyebbre hatoltak, ami által gyorsan közeledtem az élvezet felé.
- Istenem... Hazza... - nyögtem kéjesen, majd egy kezet éreztem férfiasságom köré fonódni. Fel-le mozgatta, követve lökései ritmusát. Ismét megéreztem testét hátamra dőlni, fülembe nyöszörgött, majd beleharapott fülcimpámba és meghúzta azt, közben pedig akkorát lökött, hogy hátra vetettem fejem az élvezettől. Éreztem, ahogy a gyönyör végigsöpör testemen, egy hatalmas nyögéssel kezére élveztem. Még párat lökött rajtam, mire mély hangján belenyögve fülembe élvezett el bennem. Puszikat hintett nyakamra és hátamra. Mindketten levegővétellel küszködve feküdtünk a lépcsőn. Ahogy rajtam feküdt, hallottam szívverését, amely majd kiugrott helyéről. A telefont még mindig kezembe szorítottam.
- Megírhatod Gemmának... hogy most dugtalak meg és milyen fantasztikus volt... - mondta lihegve, mire felkuncogtam.
- Oké... de most már leszállhatsz rólam, mert nyomja a lépcső a lábam... - mászott le rólam, majd mikor felültem megcsókoltam. - Egy kipipálva! - rajzoltam a levegőbe egy pipát.
- És a legfontosabb! Boldog Szülinapot Lou! - mosolygott rám, aztán életem legjobb csókjával ajándékozott meg. - A meglepi majd később lesz! - puszilta meg orrom hegyét.

Második nap (Próbafülke)

- Melyikbe menjünk? - kérdeztem Hazzát. - Olyan helyre kell mennünk, ahol ismerjük a tulajt és nem találnak ránk a rajongók, mert elég kínos lenne, ha kiderülne a dolog!
- Menjünk az Adidas boltba! Ott Jennifer ismer minket, és a fülke egy másik részben van, tehát észrevétlenül bemehetnénk! Te előre mész, én meg kb négy perc múlva utánad mennék! - mondta Hazza.
- Rendben! Már csak el kell vitetnünk magunkat valahogy! - tárcsáztam Paul számát, elmondtam, hogy kellene egy kocsi, ami nem feltűnő és vigyen el az üzletbe. Sikeresen meg tudtuk oldani, de csak úgy, hogy legalább még egy bandatagnak is kellett jönnie, - aki Zayn volt - mert különben megint megy a pletyka, hogy mi együtt vagyunk Harryvel. Szerencsére csak néhány rajongó volt a bolt előtt. Kiosztottunk pár autó grammot és bementünk. Nem voltak sokan benn, csak pár középkorú férfi, a párjukkal. Megy egy-két fiatal.
- Nézd már milyen jó cipő! - mutatott az egyik polcra.
- Nem ezért jöttünk! - ütöttem vállba, mire felszisszent. - Megyek, számold a perceket! - indultam meg, közben kezembe vettem egy felsőt, hogy ne legyen olyan feltűnő. Kiválasztottam egy kis fülkét és bementem.
- Hol vagy? - hallottam meg Hazza halk hangját.
- Utolsó fülke, balra! - mondtam. Egy másodper múlva eltolta függönyt, majd maga után visszahúzta. Azonnal magamhoz húztam. Csókcsatába kezdtünk, és gyorsan levettük egymásról a felsőt. Nem sokat teketóriáztunk. Végig csókoltam felsőtestét, majd a madár tetkónál egy-egy szívásnyomot hagytam, amit Hazza sóhajokkal díjazott. Hajamba túrva élvezte tettemet. Visszatértem puha ajkára, közben pedig kicsatoltam övét, és letoltam szűk farmerját. Ágyékára helyeztem kezem, erősen dörzsölni kezdtem már elég kemény férfiasságát.
- Ne.. hagyd... abba... - nyöszörögte halkan. Tovább markolásztam, miközben nyakát csókolgattam, kisebb foltokat hagyva rajta. Fejét a fülke falának döntve sóhajtozott, kezével pedig derekam markolászta. - El.. fogok... menni a gatyámba, ha így folytatod... - lihegte. - Azt... elég  nehezen magyarázzuk ki... - nevetett.
- Hol az óvszer? - vettem le kezem Hazzáról, aztán lehúztam nadrágom, a gatyámmal együtt. Kezembe nyomta, majd megfordítottam és a tükörrel szembe állítottam, így láttam magunkat, ami eléggé felizgatott. Lehúztam utolsó ruhadarabját,  mögé helyezkedtem. Kicsit előre dőlt, tenyerét a tükörnek támasztotta.
- Van még egy? - kérdeztem.
- Miért?? Amúgy van... - nyúlt a gatyájába és kivett még egyet. Oda akarta adni nekem, de eltoltam magamtól.
- Neked! Húzd fel, mert ha elélvezel a szőnyegre, nem igazán tudjuk kitisztítani belőle! - mondtam kuncogva, mire felhúzta magára. Én is így tettem és benyálaztam, majd ugyanazzal a kezemmel benedvesítettem járatát.
- Ne szórakozz már!!! - nézett rám a tükörből. Elvigyorodtam, kezem csípőjére helyeztem és belé toltam magam. Egy hangos nyögés hagyta el száját, még így is, hogy beharapta alsó ajkát. Nem vártam meg, hogy elmúljon a fájdalom, azonnal mozogni kezdtem benne. Fájdalmasan nyöszörgött, minden lökésemre. Körözni kezdtem csípőmmel, ezzel is nagyobb élvezetet váltva ki belőle és belőlem is.
- Basszus... Lou... - nyögte hangosan, mire hasához nyúlva felemeltem, és befogtam száját.
- Ne ilyen hangosan... - suttogtam fülébe. - Imádom, ha hangos vagy, de most ne... - engedtem vissza előző pozíciójába. Erélyesen löktem felé csípőm,  közben pedig a tükörben gyönyörködtem élvezettől eltorzult arcában. Száját összecsukva morgott, pedig szívesebben hallgattam volna nyögéseit, amiket én váltok ki belőle cselekedetemmel. Egyik kezemmel hátát simogattam, ami csupa víz volt, az izzadságtó, a másikkal farkához nyúltam, fel- le mozgatva kényeztettem azt. Rádőltem hátára, és azzal a kezemmel, ami a hátán volt, befogtam száját. Ekkor nagyot löktem felé, amivel sikerült olyan pontot elérnem, amitől éreztem, hogy farka megremeg kezemben és belenyögve tenyerembe élvezett el, mire én is követtem őt, összeszorított ajkakkal élveztem belé. Kihúztam magam, majd felém fordítottam és megcsókoltam.
- Ez őrületes volt! - lihegte számba. Kicsit lenyugtattuk magunkat, majd felöltöztünk és előbb én mentem ki, majd pár perc múlva Hazza is előjött. Nevetve néztem rá, mire kérdőn húzta fel szemöldökét.
- Igazítsd meg a hajad, mert úgy nézel ki, mint aki az előbb megdugtak egy próbafülkébe! - röhögtem, miközben igazgatta haját a tükörbe nézve.
- Most már jó?? - nézett rám.
- Tökéletes! - kacsintottam rá. - Ott hagytam a felsőt a fülkében, te addig menj ki! - mondtam és visszamentem érte. Mikor kimentem, úgy vettem észre, hogy senki se figyel minket, tehát nem volt feltűnő... remélem...

Harmadik nap (Mozi)

- Keressünk valami igen szar filmet, amire senki se ül be, vagy csak kevesen! - mondta Hazza, miközben sétáltunk a sötét, esős éjszakán a mozi felé tartva.
- És szerinted van olyan film, amire kevesen ülnek be? - néztem rá.
- Biztos! De ki kell találnunk valamit, hogy hogyan tudakoljuk ki! Még van pár percünk, mire odaérünk! - addig mindketten azon agyaltunk, hogy mit is csináljunk. Szerencsére nem ismertek fel bennünket, mert elég jól beöltözünk és sötét is volt. Bár voltak akik megnéztek bennünket, mégse jöttek oda hozzánk.
- Na? - kérdeztem, mikor a mozihoz érve bementünk és a  műsort kezdtük nézni.
- Ez elég nyálasnak hangzik, szerintem nem lesznek sokan! - mutatott valami idétlen filmre. - De van egy ötletem! Te maradj itt! - mondta, majd elment a jegypénztárhoz. Egy jó tíz percet beszélgetett az idős nővel, néha felém mutatott, én meg csak figyeltem őket. Hazza felém jött és felmutatott két jegyet.
- Sikerült?
- Aham! Erkélyen leszünk, nem lesz fent senki, csak Te meg Én! - nevetett fel.
- Ez meg, hogy csináltad? - kíváncsiskodtam. Nagyon érdekelt, hogy mit adott be a nőnek.
- Azt mondtam, hogy nem szereted a tömeget, se az idegen emberek közelségét! Ezért szeretnék olyan helyet, ahol csak mi vagyunk, vagy egy-két ember, de jó messze a mi helyünktől! Nem igazán akart belemenni, de amikor kicsit többet fizettem, egyből rábólintott, meg lehet az is belejátszott, hogy felismert! - kuncogott. - Szóval mehetünk! - indultunk a négyes terem felé, ahol kint állt egy pasi, aki elvette a jegyet, majd elmondta merre menjünk. Lépcsőn haladtunk felfelé és mikor bementünk az ajtón, azonnal felmentünk az utolsó sorba. Leültünk, levettük a kabátot és vártunk. Hazza az óráját kémlelete.
- Nyolc óra, mindjárt kezdődik! Beszéljük meg, hogy hogyan szeretnéd! - nézett rám.
- Te ülsz a székben én meg az öledbe ülök! Oké? - vigyorogtam, mire Hazza bólintott. Alig vártam már, hogy elkezdődjön, tiszta izgatott voltam, hogy milyen lesz itt csinálni.
- Nyugi már! - fogta le folyton doboló lábam Harry. A zsebemből előkaptam az óvszert és kezébe nyomtam, nem akartam a sötétben kutakodni utána... Nem bírtam tovább várni, ezért beültem ölébe. A szék szerencsére, elég nagy volt, így tökéletesen elfértünk benne. Arcát kezembe vettem és csókot nyomta ajkára. - Várj még! - tolt el magától.
- Nem bírok! Úgy is mindjárt kezdődik! - csókoltam meg ismét, nyelvemmel felfedeztem szája minden szegletét, majd nyelvét hívtam táncba. Lassan mozogtam ölébe, ami által sóhajok törtek fel belőle. Kezét fenekem alá helyezte és belemarkolt jó erősen. Felnyögtem tettére. Nyakéhoz hajoltam, miközben ő fenekem markolászta. Nyaltam, harapdáltam érzékeny bőrét, mire még jobban magához húzott. A film eközben elindult, így sokkal bátrabban nyögdécseltünk. Lenyúltam ágyékához, ami már igencsak készen állt az akcióra. Odahajoltam füléhez.
- Máris áll a farkad! Ennyire kanos vagy? - suttogtam kéjesen, miközben megharaptam fülcimpáját és kezemmel munkálatokba kezdtem férfiasságán. Fülembe nyögött, egyre hangosabban.
- Te... teszed ezt... velem... - lihegte levegő után kapkodva. Elmosolyodtam, ajkához hajoltam, lágy csókot hintve rá. Lemásztam róla, lehúztam nadrágját a térdéig, a gatyáját is lerántottam. Férfiassága szinte kiabált, hogy érintsem már meg. Letérdeltem elé, majd számba vettem, közben pedig kezemmel is rámarkoltam. Felnéztem rá, látni akartam arcát. Fejét hátra vetve, hajamba túrva kezével élvezte kényeztetésem. Ő diktálta a tempót kezével, amit hagytam neki. Nyelvemmel masszíroztam farkát, mire erősen megmarkolta hajam. Kihúztam számból, és egy csókot loptam ajkáról. Lehúztam a nadrágom és a gatyám is. Felhúztam Hazza férfiasságára a gumit, majd elhelyezkedtem ölébe. Derekamra helyezte kezét, miközben bejáratomhoz igazítottam őt. Lassan ültem rá, elég fájdalmas volt, mivel semmivel nem nedvesítettem meg, de ez most nem érdekelt. Teljesen ráültem hosszzára, Hazza arcára néztem, aki beharapott alsó ajkakkal figyelt engem. Közelebb hajoltam hozzá, megcsókoltam és lassan mozogni kezdtem fel-le. Belenyögtünk egymás szájába az élvezettől. Egész testemben bizseregtem, ahogy egyre gyorsabban kezdtem mozogni rajta. Néha körkörös mozdulatokkal tettem még fantasztikusabbá a helyzetet. Nyakába hajoltam, hogy halljam torkából feltörő gyönyörű nyögéseit. Kezem a szék háttámlájára helyeztem, így még erősebben, még beljebb tudtam tolni férfiasságát bennem. Kezével pólóm alá nyúlva simogatta hátam, néhol, mikor gyorsítottam bele is vájta körmeit. Ez eszméletlen volt, az izgalom, hogy bármikor benyithat az őr, aki a mozikban van, még csodálatosabbá tette a pillanatot. Egyre gyorsabban mozogtam ölében, már éreztem, hogy nem kell sok. Szerintem Hazza is, mert megéreztem puha, erős kezeit férfiasságomon. Erősen dörzsölte fel-le mozgatva kezeit rajtam. Éreztem, hogy izmaim megfeszülnek, ezért még gyorsabb tempóra kapcsoltam. Hazza is remegni kezdett bennem, így tudtam ő is közel van. Nem is kellett sok, máris egy forró hullám söpört végig gerincemtől haladva lefelé és hangosan egymást nevét nyögve élveztünk el egyszerre. Rádőltem teljes testemmel, nyakába fúrva arcomat. Átkarolta hátam, lágyan simogatta, miközben próbáltuk helyreállítani légzésünket.
- Ez eszméletlen volt! - nyögtem fülébe egy puszi kíséretével.
- Szerintem is! - lihegte. Lassan felkeltem róla és akkor tudatosult bennem, hogy pólójára élveztem. Mindketten felnevettünk, én pedig felhúztam a ruhámat. Leültem Hazza mellé és megfogtam kezét, közben pedig vállára hajtottam fejem.
- Szeretlek! - suttogtam.
- Én is téged!

Tizedik nap ( Stúdió)

- Ez valami fenomenális volt! - dőlt rám Hazza, izzad testével. Átkaroltam és hallgattam szapora szívverését.
- Az volt! - lihegtem, mert még mindig nem tértem magamhoz a gyönyörtől.
- Csak egy baj van! Sietnünk kéne, mert mindjárt ideérnek a fiúk! - mondta, mire az órára pillantottam.
- Basszus! Akkor igyekezzünk! - toltam le magamról Hazzát és felálltam.  Szanaszét dobált ruhákat kapkodtuk fel a földről, majd turbó sebességgel öltöztünk fel. Kimentünk a mosdóba, hogy valami elfogadható külsőt varázsoljunk magunkra.
- Ez a lista eszméletlen jó ötlet volt! Máskor is kitalálhatnál ilyet! - nézett rám Hazza a tükörből.
- Mindenki tudja, hogy egy zseni vagyok!! - kacsintottam rá.
- Ha ha ha! Nehogy a fejedbe szálljon a dicsőség! Hupsz, az már megvolt! - csipkelődött. Én pedig vállba bokszoltam.
- Melyiket élvezted a legjobban? - kérdezte tőlem. Nem tudtam válaszolni, hiszen mindegyik eszméletlen jó volt.
- Imádtam mindegyiket! Nem tudok választani... de talán... nem... mindegyik szuper volt! - nevettem el magam.
- Szerintem is, én se tudok választani! - jött felém, majd szorosan magához ölelt. A folyosóról hangos nevetések zaja ütötte meg fülünket.
- Megjöttek a fiúk! - mondtuk ki egyszerre, egymás szemébe nézve. Kimentünk hozzájuk, hogy üdvözöljük őket. Beültünk a stúdióba, jókat beszélgetve vártuk, hogy megjöjjön a producer meg a többiek.
- Elmondod nekem mi az a plusz egy? - bújt közel hozzám Hazza, hogy csak én halljam. Elmosolyodtam, és fülébe súgtam.
- Hármasban akarom csinálni! - búgtam fülébe. Harry  pedig döbbenten arccal nézett rám.
- Kivel?? - nem válaszoltam csak körbetekintettem a stúdióba. Nem kellett mondanom semmit, mert azonnal leesett neki. - Te meghülyültél, esküszöm! Szerinted valamelyikük belemenne ebbe?? - kérdezte. Tekintetem Zaynra tévedt, mire Harry is odanézett.
- Zayn talán rávehető, de neki ott van Perrie! - egyetértően bólintott. - Liam, - néztem rá az említettre - szerintem nem tudnánk rávenni, meg hát ott van Sophia! - ismét bólintott. Ekkor mindketten a kis szöszire néztünk, aki a sarokban ült, gitárját pengetve. Egymásra néztünk, majd elmosolyodtunk.
- Talán... - böktük ki egyszerre,

Say Yes!

Sziasztok!

Mivel sikerült elhanyagolnom benneteket, így hoztam még egy one-shot-ot! :D Nagyon szépen köszönök mindent,a hozzászólásokat meg a tetszik nyomogatását! :D Üdvözlöm az új féliratkozót/féliratkozókat! :D

Remélem elnyeri tetszéseteket ez a kis történet! :D :3

Azért hoztam ismét egy aranyos történetet, mert a következő kettő +18-as lesz! :D

Jó olvasást! 

Dreamy Girl

Harry

Izgatottan ébredtem fel, nem tudtam tovább aludni. Átfordultam másik oldalamra és a mellettem szunyókáló szerelmemre néztem. Békés arcát figyeltem, amelyen egy apró mosoly jelent meg. Biztos valami szépet álmodott. Óvatosan közelebb kúsztam hozzá, egyik kezemmel lágyan végigsimítottam arcélén, mire morgott egyet, ami mosolygásra késztetett.

- Lou! - suttogtam finom hangon - Ébresztő! - pusziltam meg arcát. Ismét felmorgott és átfordult másik oldalára, hátát mutatva nekem. Nem egyszerű felkelteni, de nekem mindig sikerül elérnem, hogy kibújjon az ágyból. Szorosan hátához simultam, kezemet pedig hasára vezettem, majd apró puszikkal hintettem be nyakától kezdve egészen a háta közepéig, aztán visszatértem ismét nyakához, ahol finoman megszívtam érzékeny részét. Felsóhajtott és kezét hátra nyújtva hajamba túrt.

- Imádom, amikor így ébresztesz! - fordult felém, álmos, félig kinyílt szemekkel. Lágy csókot hintettem puha ajkaira. - Hány óra van? - kérdezte szemét dörzsölgetve. 

- Hét! 

- Mi? Miért ébresztettel fel? Szombat van, aludni akarok!! - hisztizett és magára húzta a takarót. Asszem egy kicsit bedurcázott, de remélem a tervem feldobja majd. Bebújtam a takaró alá és hátára döntöttem, aztán főlé másztam. 

- Csinálok neked palacsintát, ha felemeled azt a csinos kis segged! - hintettem be puszival arca minden szegletét, közben pedig csikiztem oldalát. Nevetve vonaglott alattam.

- Ha... Harry... ne... - fuldoklott a nevetéstől. 

- Felkelsz?? - csikiztem tovább.

- I..igen... csak... hagyd abba... kérlek... - fuldokolt tovább. Megfosztottam kínzásomtól, leugrottam róla és kezemet nyújtva felhúztam magamhoz. 

- Szeretlek! - suttogtam ajkaira. 

- Én nem! - jelentette ki határozottan és elhúzódott kicsit tőlem, hogy a szemebe nézhessen - Azért, mert felébresztettél! - nyújtotta rám a nyelvét.

- Rendben! Akkor nincs palacsinta... - mondtam, majd a szekrényhez mentem, hogy felvegyek egy felsőt. Amint felhúztam, Louis hátulról átölelt és kezeivel hasamat simogatta. Kicsit pipiskedett, igaz nem láttam, de mindig ezt csinálja, mivel egy kicsivel magasabb vagyok tőle. Nyakamba puszilt, majd belesuttogott fülembe.

- Szeretlek! - kiszabadítottam magam öleléséből, felé fordultam és mélyen a szemébe néztem. 

- Késő! Már nem fogadom el, meg tudom, hogy csak azért mondod, mert nem kapsz palacsintát! - fontam karba kezeim mellkasom előtt, aztán pedig kimentem a szobából. Imádtam piszkálni és húzni az agyát. Jót nevetve mentem le a lépcsőn, hogy elkészítsem a reggelit. Hallottam, hogy közeledik mögöttem, majd ahogy utolért felugrott a hátamra, én pedig reflekszből combja alá nyúlva megtartottam. 

- Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek! - mondta, miközben arcom jobb oldalát hintette be puszikkal. Elnevettem magam.

- Jól van! Oké! Talán kapsz egy kicsit az ínycsiklandozó palacsintámból. - mentem be Louval a hátamon a konyhába, majd lehelyeztem őt a pultra. Nekiláttam bekeverni a tésztát, aztán sütni kezdtem.

- Mit csinálunk ma? - kérdezte a pultról lógatva lábát.

- Titok! Elviszlek valahova! - kacsintottam rá.

- Hova?? - kíváncsiskodott.

- Ne légy ennyire kíváncsi, majd megtudod! - pusziltam meg orrát. Ismét bevágta a durcát. Tudom jól, hogy nem szereti a meglepetéseket, de az együtt töltött három, már lassan négy év alatt soha nem csináltam meglepetést, ezért most az egyszer megtehetem. Kisütöttem a palacsintákat, megterítettem és kikészítettem a nutellát meg a szirupot. Megreggeliztünk, aztán feltessékeltem, hogy tegye rendbe magát és öltözzön melegen. Elmosogattam, mivel tudtam, hogy Lou el lesz jó pár percig, mire elkészül. Mikor végeztem én is felmentem átöltözni, meg bepakolni a szükséges dolgokat. Pont egyszerre lettünk készek. 

- Mi van benne? - kérdezte a táskámra mutatva.

- Már megint kíváncsiskodsz... - Inkább csókolj meg! - néztem rá huncut vigyorral. Elém lépett és megcsókolt. Nyelvem átdugtam szájába, mellyel táncba hívtam az övét. Hevesen faltuk egymást, majd mikor úgy éreztem nincs levegő, elhajoltam édes ajkairól.

- Most már mehetünk! - nyitottam ki az ajtót, aztán pedig bezártam magunk mögött. Azt mondták nem lesz nagyon hideg, de a hűvös szél miatt eléggé fáztunk. Tél van, de nincs mínusz fok, mégis majd lefagytunk. 

- A te kocsiddal megyünk, nem baj? - néztem Loura.

- De a tiéd sokkal jobb, mi lesz ha elakadunk valahol? 

- Ugyan már, nem lesz semmi baj! Ülj be! - mondtam, majd mielőtt én is beszálltam volna, a hátsó ülésre helyeztem a táskám.

- Jó hideg van, lefagyok! - mondta Louis, kezeit dörzsölgetve. Nem volt valami meleg az biztos. Beindítottam a motor és felkapcsoltam a fűtést. Teli volt a tank, így semmi nem állhat az utunkba. Gázt adtam és elindultunk. Felkapcsoltam a zenét, mire Louis dudorászni, majd énekelni kezdet, amihez én is hozzácsatlakoztam. 

- Hova megyünk? - halkította lejjebb a következő zenét. Tudtam, hogy nem bírja sokáig, hogy újból ne kezdjen el kérdezősködni. - Találgathatok? 

- Már megint kezded? - pillantottam rá. - De rendben, ha nagyon akarok, akkor találgass! - vigyorogtam. Legalább ezzel is leköti magát. 

- Oké! - mondta izgatottan. Odanéztem és láttam arcán, hogy gondolkodóba esett. - Szóval... mozi? - nézett felém.

- Nem!

- Ebéd vagy vacsora egy étteremben? 

- Nem! - jót vigyorogtam. 

- Színház? 

- Nem!

- Koncert?

- Nem!

- Wellness? 

- Nem! - mosolyogtam még mindig, ahogy láttam csalódottságát. 

- Te mindig csak nemet tudsz mondani?

- Nem! 

- Egyáltalán megmondtad volna, ha netalán eltalálom?

- Nem! 

- Akkor mondhattad volna előbb is, mert így tök felesleges volt találgatnom... - fonta össze mellkasa előtt karját és nagyot sóhajtott. Megint duzzogott, ilyenkor jókat mosolygok rajta, mert annyira aranyos tud lenni. Kezem combjára vezettem és lágyan cirógattam. 

- Amint ott leszünk megtudod! Most az egyszer szeretnék egy meglepetést okozni, de te nem hagyod! - simogattam tovább combját.

- Rendben! Befejeztem! Meg se szólalok! - fordult az ablak felé és az elsuhanó tájat kémlelte. Elvettem kezem, majd tovább figyeltem az utat. Hosszabb csend állt be, de tudtam ez nem sokáig lesz így. 

- Messze van még? 

- Még legalább egy óra! Megálljunk pihenni? - kérdeztem, mikor az órára pillantottam, ami még fél tizenkettőt mutatott, ami azt jelenti, hogy két órája úton vagyunk. Messze volt ez a hely, ahova vinni akarom Louist, de szerintem megéri, vagyis remélem...

- Igen, pisilnem kell, meg kezdek éhes lenni! - mondta szerelmem. Figyeltem az utat, hátha találok valahol egy éttermet, ahova beülhetünk. Legalább fél óra telt el, mire végre találtunk egyet. Bekanyarodtam, leparkoltam és bementünk a kis étterembe, ami már kívülről is szép volt. Lou azonnal a mosdót vette célba, én pedig leültem egy kettes asztalhoz. Rendeltem egy üdítőt mindkettőnknek, utána pedig az étlapot kezdtem méregetni. 

- Itt is vagyok! - ült le velem szembe. - Még időben ideértünk! - vigyorgott rám, mire felnevettem. 

- Még szerencse, különben tisztíthattad volna ki az autód ülését! - kuncogtam. 

- Ha! Ha! Ha!- nevetett szarkasztikusan. - Amúgy miért is akarsz engem meglepni, mivel érdemeltem ezt ki, mert nem hiszem hogy tettem volna olyat, amiért ilyen meglepi járna... - meglepődtem kérdésén, honnan gondolja azt, hogy ő ezt nem érdemli meg...

- Szerinted nem érdemled meg? Nem lephetlek meg csak úgy egy kiruccanással? Hmm? Tudod, hogy milyen régóta nem voltunk sehol, folyton dolgozunk és otthon vagyunk, nem mintha nem örülnék neki, de néha kimozdulhatunk, nem? Másrészt meg, igenis megérdemled, mert olyan jó vagy hozzám és nagyon szeretlek! - néztem boldogan csillogó tengerkék íriszébe. 

- Köszönöm, hogy ilyen jó vagy hozzám, még ha néha elviselhetetlen vagyok! - hajtotta le a fejét, majd ismét rám nézett. - Én is nagyon szeretlek! - hajolt át az asztal felett, hogy megcsókoljon. Nem tartott sokáig, épphogy csak egy hosszabb szájra puszi volt. Aztán visszaült és végre láttam rajta, hogy megnyugodott. A pincérnő felvette a rendelésünk és míg vártuk a kaját, addig mindenféle dolgokról csevegtünk, egyszer sem kérdezett rá az útra, vagy hogy mi lesz, végre beletörődött, hogy nem fogom elmondani neki. A pincérnő elénk rakta a finom ebédet, mi pedig nekiláttunk elfogyasztani. Isteni volt a kaja, nagyon jól főztek. Kifizettem a számlát, majd elköszöntünk és beültünk a kocsiba. 

- Nem baj, ha pihizek egyet? - kérdezte Lou egy hatalmasat ásítva, befészkelődve az ülésbe. 

- Csak nyugodtan! - mondtam, mire becsukta szemeit és alig pár perc múlva hallottam halk, egyenletes szuszogását. Miközben szunyókált, addig elterveztem a mai estét. Annyira izgultam miatta és ahogy egyre közeledtünk a célállomáshoz, gyomrom görcsbe rándult, szívem kalimpált. Életemben nem voltam még ennyire ideges, mint most. 

Körülbelül egy óra múlva meg is érkeztünk ahhoz az úthoz, ami elvezetett a csodaszép faházba. Lekanyarodtam az útra, ami az erdőbe vezetett. Zötykölődve mentünk a földes úton, amely kicsit sáros volt, mivel a hó már olvadt. Már elég sötét volt, így nehezen láttam az utat, még a kocsi lápája fényében is.

- Megérkeztünk? - kérdezte nagyot ásítva Lou.

- Nemsokára, már... - akadtam el mondandómba, mikor egy elég mély gödörbe hajtottam vele. Hiába nyomtam a gázt, nem mozdult. 

- Basszameg! - szitkozódtam. 

- Ugye nem azt akarod mondani, hogy elakadtunk, az erdő közepén! - idegeskedett mellettem Lou. Nem szóltam semmit, csak nyomtam a gázt, hátha sikerül, de tudtam, hogy innen nem megyünk sehova... Kezembe vettem a zseblámpát és kimentem. Amikor megláttam, hogy gyakorlatilag a fél kerék elsüllyedt, kicsit kiakadtam. 

- A rohadt életbe! 

- Tényleg elakadtunk? - kérdezte Louis, mikor kiszállt a kocsiból, majd mellém állt.

- Igen, amint látod! 

- Most komoly?? Mi a franc lesz velünk?? Ezt nem hiszem el!! - akadt ki idegesen, fel-alá járkálva. Elővettem telefonom, de egy csepp térerő nem volt. Elkezdtem fel emelni az ég felé, hátha, majd kicsit arrébb sétáltam, de semmi... - Még térerő sincs?? Ez remek! Gratulálok, ezt rohadt jól megcsináltad!! - kiabált. - Itt fogunk megfagyni a semmi közepén!! 

- Nyugodj már le! Nem lesz semmi baj! - mentem oda hozzá, hogy megnyugtassam, de nem engedte. - Inkább üljünk be az autóba, ott melegebb van! 

Mikor magunkra csuktuk az ajtót Louis ismét belekezdett piszkálásomba. 

- Mondtam, hogy ne az én autómmal jöjjünk! De te azt mondtad, hogy jó lesz ez is!! - kiabált tovább. 

- Louis, fejezd már be! Azért jöttünk a tiéddel, mert az enyémnek  a fékjével nincs rendben valami és nem mertem kockáztatni! - emeltem fel kicsit hangomat.

- De akkor is! Mi a francért hoztál ide az erdőbe??? Ez... - nem hagytam, hogy befejezze.

- Rohadtul elegem van, komolyan! Meg akartalak lepni egy ajándékkal, amire már jó pár hónapja készülök! Amivel csodálatossá tehettem volna ezt a napot, de te persze engem okolsz mindenért! Azt se tudod mit terveztem, mi lenne az amivel örökre boldoggá tehetnélek! - mondtam, majd könnyeim is hullani kezdtek, ugyanis teljesen kiakadtam. Fogtam magam és kiszálltam az autóból. Halkan sírva nekidőltem az autónak. Hallottam, ahogy kinyílik az ajtó és Louis arca jelent meg előttem. Nem mondott semmit, csak szorosan magához ölelt. 

- Sajnálom, nem akartam ezt! Te mindent megtettél, én pedig lekorholtalak értek! Tudod, hogy nem úgy gondoltam! - simogatta meg hátam. 

- Kiakadtam... - szipogtam a sírástól - csak egy szép napot akartam adni neked, de minden elcsesződött, miért pont velem történik meg ez?? - sírtam tovább vállára hajtva fejem. 

- Nyugodj meg Hazza! Semmi baj, nagyon hülyén viselkedtem! Kérlek ne sírj! - puszil nyakamba, mire jóleső bizsergés futott végig testemen. 

- De már elrontottam az egész estét! 

- Nem, azt mondta, hogy van egy dolog amivel örökké boldoggá tehetsz, egy ajándék! Hát add ide most, vagy mondd el! 

- Nem megfelelő a hely...

- Dehogynem! Ennél megfelelőbb nem is lehetne! Csupa sár minden, hideg szél fúj, elakadt autó mellettünk, mit akarsz még?? - nevette el magát, mire én is felnevettem. Eltoltam magamtól és ajkaira tapadtam. Mikor elváltunk, kibontakoztam öleléséből és megkerültem az autót, hogy kivegyem az ajándékot. Hátam mögé rejtettem és visszamentem Louhoz. Nagy vigyorral, görcsösen álltam előtte, majd féltérdre ereszkedtem. Louis, azonnal szája elé kapta a kezét, amit nem tudtam, hogy most jónak számít e vagy nem. 

- Tudom, hogy ez a helyszín nem a legjobb és te sokkal szebbet érdemelnél, de sors így akarta, hogy sárba térdepelve mondjam ki e szavakat. Ez a három év, lassan négy, csodálatos volt veled, soha nem cseréltem volna el egyetlen percét sem, még a rossz napokat sem, mert ez az életünk részévé vált. Te vagy a legcsodálatosabb ember a világon és mérhetetlenül boldog vagyok, hogy mellettem vagy, hogy engem választottál! - láttam, szemébe gyűlni a könnyeket, de még mindig nem akart hinni a történteknek. - Sorolhatnám végtelen napon keresztül, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy itt vagy nekem, de most nem jönnek ajkaimra e szavak, ezért csak egy kérdést szeretnék feltenni, amire remélhetőleg egy igent kapok válaszul... - vettem egy nagy levegőt, mielőtt kimondtam ezt a három csodálatos szót - Hozzám jössz, Louis? - kérdeztem remegő hanggal és váram válaszát. Köpni, nyelni nem tudott, láttam arcán a megdöbbenést, a hitetlenséget, majd mikor kicsit észhez tért, könnyekkel küszködve mondta ki azt a szót, amely számomra a világot váltotta meg.

- Igen! - kiabálta el magát örömébe, majd felhúztam ujjára a gyűrűt és felálltam, ő pedig a nyakamba borult.

- Imádlak! - csókolt meg szenvedélyesen, majd le se szálltunk egy ideig egymás ajkairól.  Mikor levegőhiány miatta elváltunk, megszólaltam.

- Ünnepeljük meg! 

- Mégis hogyan? - kérdezte összehúzott szemöldökkel. 

- A kocsiban van pezsgő! - vigyorogtam, mire mindketten beültünk a hátsó ülésre. Kivettem a pezsgőt és kinyitottam egy  halk pukkanás kíséretében. Mivel nem volt pohár, így az üvegből ittunk. Először Lounak adtam belőle.

- Kettőnkre! - emelte fel, majd belekortyolt, aztán én is így tettem. Lassan megiszogattuk a finom pezsgőt. 

- El se tudod hinni milyen boldog vagyok! - mondta Lou, majd ölembe ült , én pedig átkaroltam derekánál. - Ez életem legszebb napja! És a gyűrű is csodaszép!- nézte az említett tárgyat ujján, majd megcsókolt.

- Nekem is! És boldog vagyok, hogy igent mondtál! 

- Ez nem volt kérdés, mindig is igent mondtam volna! - csókolt meg újra. Ledöntöttem az ülésre és fölé másztam. Csókokkal hintettem be nyakát, néhol pedig megszívtam. Halk sóhajok hagyták el csodás ajkait. 

- Van egy ötletem, hogy mivel fűtsük be a kocsit... - mondtam perverz vigyorral arcomon, mire Lou kuncogott egyet.

- Jó ötlet! Csak ne beszélj, hanem csináld! - mondta, és nyakamnál fogva húzott le magához egy vad csókra...

The boy next door!

Sziasztok!

Nagyon sajnálom, hogy ennyit kellett várnotok a következő one shot-ra, de ihlet hiány volt és még mindig van, de valahogy sikerült összehoznom ezt a történetet! :) Ez egy teljesen új, nem ezt akartam felrakni, de valahogy amaz a sztorim félbemaradt! Igyekszem azt is majd befejezni, mert van még kettő one shot, ami készül, csak valahogy nem tudok a végére jutni... 

Remélem ez is elnyeri tetszéseteket! A nevek kitaláltak, nem az igazi szülőket írtam bele és a végét pedig mindenki úgy folytassa, ahogy szeretné! :D

 Ui: Az erőszakos, +18-as történettel is foglalkozom, ígérem meg lesz írva, csak nehezen jön össze!

Jó olvasást! :)

Dreamy Girl

Harry

Tipikus szombati napnak indult a mai. Nyolc körül felkeltem, megreggeliztem, aztán elvégeztem fürdőszobai teendőim. Bementem szobámba, elővettem kedvenc könyvem és befészkelve magam az ágyba, faltam az izgalmasabbnál izgalmasabb sorokat. Imádtam a krimit, horrort és a thrillert, mind filmben, mind könyvben egyaránt. Ezt sose nézné ki belőlem senki, ugyanis a külsőm olyan, mint egy könyvmoly stréberé. Igen, ezeket szokták rám mondani a suliban, ezért egyetlen egy barátom sincs. Mindenki csúfol, kinevet és újjal mutogat rám, de ezt már megszoktam. Megtanultam, vagyis édesanyám megtanított arra, hogy ne is hallgassak az ilyen emberekre, engedjem el a fülem mellett ezeket a dolgokat. Ha ő nem állt volna mellettem, már rég nem lennék a világon... Ő volt az egyetlen, aki megértett, meghallgatott és tanácsokkal látott el. Apám akkor hagyott el minket, amikor megtudta, hogy én más vagyok, mint a többiek. Legalább is az ő szavaival élve... Megmondom őszintén nem is hiányzott, soha nem volt meg az a jó apa-fia kapcsolat. Édesanyámat sajnáltam, mert tudtam, hogy magányos és társra van szüksége. Itt vagyok én neki, de ez más, mint egy szerető, gondoskodó férfi... Soha nem vallotta be nekem, de én éreztem, láttam rajta, hogy egyre magányosabb...

- Harry! Gyere le! - hallottam édesanyám csengő hangját lentről. Felkeltem az ágyról és lementem hozzá.

- Itt vagyok! - léptem be a nappaliba. A kanapén üldögélt, de nem egyedül, hanem két idegennel. Az egyik egy középkorú férfi volt, nem igazán néztem meg magamnak, mert a mellette ülő fia - biztos az lehetett - sokkal jobban felkeltette az érdeklődésem. Farmert és egy fekete pólót viselt, ami kiemelte izmos felsőtestét. Barna haj, összevissza meredezett az ég felé, ami nagyon jól állt neki. Mégis a legcsodálatosabb a gyönyörűen csillogó tengerkék szemei voltak. Ahogy az enyéimbe fúródtak egyből megbabonáztak. 

- Harry?! Ők itt az új szomszédaink, most költöztek ide! Jason Tomlinson és a fia Louis Tomlinson! - mutatta be őket. - Ő pedig a fiam Harry Styles!- fogtam kezet a magas férfivel és udvariasan üdvözöltem, majd fia felé fordultam.

- Szia! - mosolyogtam rá, mire egy flegma "csá" volt a válasza. Jobb lett volna, ha meg se szólalt volna, mert ezzel az egy szóval és kiejtésével teljesen eltűnt a varázsa. 

- Most már benyaltuk magunkat, mehetünk végre! Tiszta unalmasak! - mondta Louis undorral a képén.

- Állj le, viselkedj! - korholta le fiát. - Elnézést kérek a fiam viselkedése miatt! - láttam, hogy szégyenli ezt az egészet. 

- Ugyan, semmi baj! Harry, képzeld Louis is a te iskoládba fog járni, csak egyel feletted! - mondta anya mosolyogva. Valahogy nem tudtam örülni neki... tudtam nem leszünk puszipajtások, hiszen olyanok vagyunk, mint a tűz és víz... 

- Ne haragudjanak, de mennünk kell! Örülök, hogy megismerhettem Hanna! - puszilta meg édesanyám kézfejét. Te jó ég! Rástartolt anyámra! Jézusom, pont ő, na nee! - és téged is Harry! - nézett felém, mire egy halvány mosolyt villantottam. Ha a fia ilyen, akkor az apja se lehet különb... nem akarom, hogy ez udvarolgasson édesanyámnak, még csak az kéne, hogy Louis legyen a mostohatesóm! - Amint berendezkedtünk, szívesen látlak benneteket egy ebédre, vacsorára! - mosolygott anyura. Nekem pedig hányni támadt volna kedvem... 

- Persze! Majd megbeszéljük! - vigyorgott anya, mint egy tinilány, aki fülig szerelmes. Ez már rosszul kezdődik... Sikeresen elmentek, már alig vártam és reméltem nem fogom sűrűn látni őket. Louis a sulimba fog járni, de szerencsére nem az osztályomban, így nem kell attól félnem, hogy találkozom vele. Elindultam az lépcső felé, de egy kéz visszarántott.

- Na, mit szólsz hozzájuk? - kérdezte hatalmas lelkesedéssel. - Jó pasi ez a Louis, nem? Lehet nem ártana összehaverkodnod vele? - kikerekedett szemekkel néztem rá, teljesen megbolondult.

- Mi?? Először is, nem biztos hogy meleg, meg ha az is lenne pont nem olyanra bukna, mint én! Másodszor, egy öntelt seggfej, nem voltál itt amikor flegmán beszólt!? Harmadszorra meg kizárt dolog, hogy találkozzak vele újra!! - akadtam ki, ami nem sűrűn történik meg velem. 

- Nyugi-nyugi! Én csak jót akartam neked, lehet nem is olyan amilyennek mutatja magát! Amúgy meg... - mondta volna tovább, de közbevágtam.

- Na persze, belül egy érzékeny, romantikus lélek... - mondtam gúnyosan.

- Harry, had fejezzem be! Felajánlottam neki, hogy te segíted a sulival kapcsolatosan! Hétfőn együtt mentek be! 

- Anya!! Nem mondod komolyan, ugye?? Ugye?? 

- De! Ja és holnap átjön, hogy megmutasd neki az iskolai anyagot! - mondta, és ott hagyott leesett állal a nappali közepén. Ezt nem hiszem el, így elcseszni a vasárnapom! Remek, egy beképzelt majommal kell lennem... szuper...

Eljött a másnap, idegesen járkáltam a nappaliba fel-alá, várva Louist. Nem, nem azért mert ennyire örültem neki, hanem azért, mert anya azt mondta, hogy kettőre jön, de már három volt. Azt valahogy gondolhattam volna, hogy késik, nem is értem mit vártam tőle. Egyszer csak megszólalt a csengő. Azonnal az ajtóhoz mentem. Anya nem volt itthon, valamelyik barátnőjéhez ment, szóval kettesben leszek Louisval, remélem nem fog kinyírni. Kinyitottam.

- Szia! Gyere be! Késtél legalább egy órát! - mondtam neki, de nem nagyon izgatta a dolog. 

- Ki nem szarja le! - kaptam rá a választ, ahogy besétált a házba, inkább meg se szólalt volna, még annak is jobban örültem volna. Megindultam a lépcsőn, ő pedig utána, eléggé idegesített, hogy mögöttem jön, valamiért nem tetszett a dolog. A szobámhoz érve beengedtem előre, majd én is követtem és becsuktam az ajtót. Végigmérte a szobám minden négyzetcentiméterét.

- Ez a szobád? Elég unalmas... Mi a francot tudsz itt csinálni?? Mert gondolom egész nap itt vagy bent... - járkált körbe a szobába, láttam arcán a nem tetszést, de nem tudott izgatni. Nekem tetszett, én élek benne, nem ő. 

- Igen az enyém... olvasni, tanulni szoktam meg zenét hallgatni, mi mást csinálnék? - értetlenkedtem. Felnevetett, mire kérdőn néztem rá.

- Van barátnőd? - kérdezte, közben pedig könyveim emelgette le a polcról. Meglepett kérdése, viszont örültem neki, hogy érdeklődik irántam. 

- Nincs. Neked? - próbáltam érdeklődni én is felőle.

- Gondoltam és volt valaha is? Mert akkor tudnék pár dolgot, amit ebben a szobába lehet csinálni! - nevette el magát, mire arcom vörösben izzott, tudtam, hogy mire gondol és ez elég zavarba hozott. Biztos nem fogom elmondani neki, hogy 17 éves létemre nem volt még senkim, holott ő már fél várost lefektette... szerintem... 

- Nem mindegy az neked!? - mondtam kicsit erélyesebben hangon. Rám nézett, majd két lépéssel előttem termett. 

- Ne beszélj így velem, mert pofán nyomlak! És nem viccelek! - fenyegetett meg dühösen. Nagyot nyelve figyeltem, a szemében felgyülemlett haragot. 

- B...bocs... - hebegtem remegő hanggal, mire elégedett vigyor terül arcára. 

- Na akkor mutasd meg a tananyagot, mert látom téged semmi más nem érdekel... stréberkém! - ült le az ágyra. Igazából fel se vettem már ezt a gúny nevet. Leültem mellé és kezébe nyomtam a könyveket, füzeteket. A további idő azzal telt, hogy elmagyaráztam neki mindent, viszont láttam, hogy nem is érdekli őt, gondolatai teljesen máshol jártak... nem mertem szólni érte, mivel féltem, hogy megüt vagy ki tudja mire képes... Mikor végeztünk lekísértem. 

- Reggel időben légy a házunk előtt, mert velem jössz a suliba! - kiabált vissza a kapuból. Alig várom! - gondoltam magamban. Becsuktam az ajtót és boldog voltam, hogy ezen is túl vagyok és élek. Felmentem letussolni, fogat mosni, aztán pedig bepakoltam a holnapi napra. Halk kopogásra lettem figyelmes. 

- Gyere! - szóltam ki, majd az ajtó felé néztem, ahol anya feje bukkant elő. Komoran néztem rá, hogy bűntudata legyen.

- Milyen volt? - lépett be a szobámba. - Ugye nem haragszol rám? - mondta szomorú arcot vágva.

- Elviselhető... szörnyen modortalan és nem érdekli semmi, legalább is ami a sulit illeti... Amúgy meg nem haragszom, csak máskor ne csinálj ilyen "összehozlak a szomszéd fiúval" dolgot! Kérlek! 

Odajött hozzám és átölelt. 

- Ne mondj le azért róla! Sose tudhatod, lehet ő lesz a nagy ő! - puszilta meg arcom. 

- Ha ha ha, nagyon vicces vagy anya... röhög a vakbelem... - nevettem cinikusan, mire felnevetett. Jó éjt kívántunk egymásnak aztán lefeküdtem az ágyba. Folyton Louis járt a fejemben, akár mennyire is seggfej, valami nagyon megfogott benne... iszonyat jó pasi... Ezekkel és ehhez hasonló gondolatokkal repültem át az álmok világába.

Egy hónap telt el azóta, hogy megismerkedtünk az új szomszédokkal. Louisval csak akkor beszélgettünk, ha azt a pár szót amit váltottunk annak lehet mondani, amikor átjöttek hozzánk, ami elég sűrűn volt. A szobába is mikor felmentünk folyton csak lenézően beszélte velem, pedig próbáltam kedves lenni és érdeklődni felé. Az elején még minden jól ment, az első egy hétben elég jól elvoltunk, még mindig beszólogatott, mégis valahogy más volt akkor, éreztem, hogy csak viccből csinálja, de hogy azóta miért is változott meg minden??Louist nagyon gyorsan befogadták a suliban, bár ez nem volt meglepő. Menő volt, mindenki őt istenítette, engem meg levakart magáról. Folyton piszkált a "bandájával", mindig valami szívatást találtak ki ellenem. Ha a folyosón velem szembe jött, akkor kilökte kezemből a könyveket vagy ellökött. Az egész suli előtt leégetett, különböző pletykákat talált ki rólam és mindenkinek elújságolta. Mondhatom élveztem a sulis napokat... már nem volt erőm elengedni fülem mellett, túlságosan is a szívemre vettem, főleg azért, mert az ő szájából hallottam. Minden este álomba sírtam magam miatta, kezdett minden kicsúszni a kezeim közül... A legnagyobb baj pedig az, hogy még ezek után is sóvárogtam utána... szánalmas vagyok tudom, de egyszerűen nem tudtam parancsolni a szívemnek, ami hitte, hogy Louis meg tud változni... míg az agyam erősen tiltakozott ellene. Anyu semmit nem tudott erről, nem akartam elmondani neki, féltem, hogy fájdalmat fogok okozni ezzel neki, mivel Louis apjával nagyon jól kijöttek, vagyis hát együtt vannak... Nem repestem az örömtől, de az a fontos, hogy ő boldog legyen, ezért mindig mű vigyort erőltettem magamra, amikor Jasonről beszélt. Ma is így történt, azzal töltöttük a péntek estét, hogy beszélgettünk. Ez majdhogynem hagyomány volt, hogy egy héten egyszer leültünk pletykálni. Ilyenkor minden előkerült, a régi dolgoktól kezdve a mostani időkig. Imádtam hallgatni, amikor a gyerekkoromról beszélt, önfeledten mesélt róla, hogy én voltam a legszebb ajándék, amit az élet adott és örül, hogy ilyen fia lett, mint én. Ilyenkor egy-két könnycsepp is kicsordult mindkettőnkből.
- Lapozzunk, mert ha így folytatjuk eláztatom a házunkat! - mosolygott anya könnyeit törölgetve. - Mi van Louisval? Nem nagyon jön át hozzád, csak akkor amikor az Jason is jön és akkor is csendben vagyok... bántott? - kérdezte anya aggodalommal hangjában. Jó téma... erről nem akartam beszélni neki, ezért most is, mint mindig hazudtam, amitől nagyon rosszul éreztem magam.
- Semmi baj nincs, elvagyunk! Úgy tűnik a lányokért van oda és Itt vége is van a történetnek! - zártam le gyorsan a témát.
- Ohh, sajnálom, pedig igazán helyes fiú... de sebaj, majd találsz valaki mást, hidd el! - ölelt magához szorosan és megpuszilta arcom. De én őt akarom, ez a legnagyobb baj... Miért ilyen kegyetlen az élet? Miért pont velem, amikor soha nem csináltam semmi rosszat... mindig segítettem más embereken... jól tanultam... és mégis ezt érdemlem?
- Remélem azért nem haragszol meg rám, amiért azt mondtam Louisnak, hogy holnap náluk alszol, mert mi elmegyünk Jasonnal egy hétvégére? - eltoltam magamtól és szemébe néztem.
- Mi??? Anya!! Már megint? 17 éves vagyok, egyedül is el tudok lenni... könyörgöm ne...
- Tudom fiam, de nem akarok, hogy unatkozz, ha nem is jössz össze vele, de legalább barátkozzatok!
- Rendben! De csak most az egyszer, legközelebb nem megyek ilyenekbe bele! Oké? - mondtam ellentmondást nem tűrően.
- Oké! Megegyeztünk! Nekem van a legjobb fiam a világon! - mosolygott rám.
- Nekem meg anyukám! - vigyorogtam szeretetteljesen.


A szombat, túl gyorsan telt, mire észbe kaptam már négy óra körül lehetett. Anya nagyon izgatott volt, egész nap próbálgatta a ruhákat és bemutatta nekem. Akár mit is húz fel, ő leggyönyörűbb a világon. Ezt párszor el is mondtam neki, mire könnyeivel küszködött. Fél ötkor sikeresen felöltözve, kisminkelve jött le a lépcsőn. Ámulattal figyeltem, olyan volt mint egy angyal.
- Gyönyörű vagy anya, mint egy angyal!- nyomtam egy puszit arcára.
- Köszönöm, de ne túlozz! Na mehetünk? - kérdezte, mire bólintottam. Bár nem örültem, hogy anyát elviszi Jason, de nem tehettem semmit ez ellen, viszont azt nem tudja, hogy én nem fogok Louisval aludni, ugyanis amint besötétedik jövök haza, anyának észre se fogja venni, hacsak ez a hülye nem fogja elmondani. De miért is tenni, hiszen utál, neki tennék szívességet ezzel...
- Figyelj! Ha bántani mer vagy valami rosszat csinál azonnal gyere el onnan! Majd én beverek neki egyet! - mondtam anyának az ajtó előtt állva, míg vártuk, hogy kinyíljon az ajtó. Felnevetett.
- Rendben, ígérem neked szólok először és ott hagyom! - tudtam, hogy poénnak veszi, de én  komolyan gondoltam.
Üdvözöltem Jasont, jó szórakozást kívántam nekik, aztán azonnal el is mentek, egy "Louis fent van a szobájában! Menj fel nyugodtan!" mondattal. Becsuktam az ajtót és elindultam a sátán szobája felé, szinte éreztem a pokol tüzének forróságát. Nagy levegőt vettem, mikor az ajtó elé álltam és halkan bekopogtam.
- Gyere! - kiabált ki. Benyitottam, valamit nagyon pakolt egy sporttáskába. Ja, igen, a foci csapatban játszik. A nagy focista, aki mindenki lesöpör a pályáról.
- Figyelj, nem leszek itt, amint besötétedik elhúzok innen, oké? Nem akarok a terhedre lenni! - mondtam neki, mire felegyenesedett és vállára vette a sport táskát.
- Leszarom mit csinálsz! Én tőlem akár most is elhúzhatsz, de ha nem akkor velem kell hogy gyere a foci pályára! - jelentette ki.
- Ilyenkor van edzés?
- Nem, csak én szoktam ilyenkor kimenni, mert nincs ott senki! Na mi lesz stréber? Jössz vagy megint begubódzol a szobádba egy romantikus könyvel a kezedben?? - mosolygott gonoszul.
- Nem romantikus! - böktem ki, az első dolgot ami eszembe jutott. Hangosan felnevetett.
- Rendben, ahogy gondolod! Na gyere már!! - fogta meg a karom és maga után rángatott. Beültünk a kocsijába és elhajtott a foci pályára. Nem szóltunk egymáshoz egy szót se, ami kicsit kínos volt, mégse jutott semmi az eszembe amit mondhattam volna neki. Több, mint háromnegyed óra kocsikázás megérkeztünk a parkolóba. Kiszálltunk majd a nagy, füves pálya felé vettük az irányt. Leültem a lelátó első sorába, ő pedig mellém telepedett és nagy meglepetésemre előttem öltözött át. Elkaptam róla tekintetem, mégis folyton visszatévedtem izmos, tetkós felsőtestét bámulva. Mindenféle dolog megfordult a fejemben, így ajkaimat beharapva kalandoztam el, felfedezve egész porcikáját. Nem voltam oda a tetkókért, de rajta nagyon jól állt. Legszívesebben végigcsókoltam volna őket.
- Ennyire tetszik? - kérdezte huncutul vigyorogva, mire ismét elvörösödtem.
- M..micsoda? - hebegtem.
- A tetkóim? Mi más? - nevetett fel.
- N... nem igazán vagyok oda értük... csak... szóval... mindegy, hagyjuk... - dörzsöltem a tarkóm összezavarodva. Közben magára húzta felsőjét és letolta nadrágját, ami alatt egy rövid nadrág volt. Ledobta és felém nézett. - Állj be te is! Gondolom még életeben nem fociztál! - azonnal nemlegesen megráztam a fejem.
- Nem-nem! Béna vagyok ehhez! - megrázta a fejét, majd elém lépett és felhúzott, így pár centire voltak ajkain egymástól. Teljesen kivert a víz, ahogy szemeibe, aztán ajkaira tévedt tekintetem. Elmosolyodott és húzni kezdett a pálya közepére. Bemelegítettünk, bár már nekem alapból melegem volt az előző helyzet miatt. Előhozta a labdát és megmutatott pár trükköt, amik elég könnyűnek tűntek, de amikor rám került a sor, már nem is volt olyan egyszerű. Aztán a kapura rúgást gyakoroltatta velem, nem sok sikerrel.
- Ne bénázz már annyit! - kiabált a kapuból - Nem olyan nehéz, csak próbálj meg koncentrálni! - ismét elrúgtam, ami alig ért el a kapuig. - Újra! - kiabálta és visszadobta a labdát. Ismét megpróbáltam, de nem jött össze!
- Túl béna vagyok ehhez! Hagyjuk! - morogtam.
- Ne add már fel! Látod, ezt a te gondod, túl hamar feladod! Egy nyápic kis strébert vagy! Anya kicsi fia! - gúnyolódott a kapuból. Dühömben megrúgtam a labdát és orrba találtam vele Louist. Szám elé kaptam a kezem, ahogy feljajdulva térdre rogyott. Odaszaladtam hozzá.
- Bocs! Én nem akartam! Nagyon fáj? - fogtam meg vállát.
- Szerinted? - vette le kezét orráról, ami tiszta vér volt. - Most kinyírlak! - állt fel, mire azonnal futni kezdtem. Megmondom őszintén megijedtem tőle. - Hiába futsz, úgy is utolérlek! - kiabálta mögülem. Egészen a focipálya másik végére értem, mikor megfordultam és pont akkor letepert a földre.
- Ne bánts! Kérlek, véletlen volt! - takartam el arcom védelmezően.
- Ezt szeretem, amikor félsz tőlem, ez beindít! - mondta, mire elvettem a kezeimet, így pont szemébe néztem.  Felém hajolt, egyre közelebb ajkaimhoz, mire annyira megijedtem, hogy lelöktem magamról és az autóhoz siettem. Nem tudom mi van velem, erre vágytam már egy hónapja, most meg elszaladok tőle. Megálltam a kocsija mellett és kifújtam magam. Louis hosszabb percek után ért oda hozzám..
- Mi a francért szaladtál el? - kérdezte elém lépve.
- Mert... nem tudom... nem értem ezt az egészet... le akartál smárolni, a suliban meg kigúnyolsz, ellöksz és mindenki előtt megszégyenítesz... - kezdek könnyeim utat törni maguknak. Miért?? Mit ártottam én neked?? Miért érdemlem ezt??? Te egy beképzeld, seggfej vagy, undorító amit művelsz!!! Utállak, érted??? Utállak!! - folytak könnyeim. Louis döbbenten figyelte reakciómat. Aztán még hozzátettem, mikor már valamilyen szintem meg tudtam szólalni. - És... mégis kedvellek, ezek után is.
- Sajnálom Harry... én... megijedtem... soha nem éreztem még ilyet egy fiú iránt és ez megrémisztett, mert nem vagyok meleg... mégis te más vagy, mint a többi srác, megkedveltelek, ezért bántottalak, hogy hátha ki tudlak verni a fejemből, de nem ment, hiába próbálkoztam bármivel is... féltem és még most is félek...kérlek bocsáss meg nekem, szörnyen érzem magam amiatt amiket veled tettem, meg mondtam, egyáltalán nem így gondolom a dolgokat. - néztem fel szemeiben, melyek sajnálattal, fájdalommal voltak teli. Nem tudtam megszólalni, csak néztem őt és agyam kattogott. Louis elém lépett, nekiszorítva kocsija oldalához. Idegesen kapkodtam tekintetem, hol szájára, hol szemére. Még mindig féltem ettől az egésztől, de mikor ajkai súrolták enyémet, már nem igazán érdekelt semmi. Agyam végérvényesen kikapcsolt. Óvatosan beleharapott alsó ajkamba, mire sóhaj hagyta el számat és ezt kihasználva elmélyítette csókunkat. Mivel életem első csókja volt, így hagytam hogy ő irányítson, csak követtem mozdulatait. Bizsergés járta át egész testem, ahogy ajkamtól elszakadva nyakamra tévedt puha, nedves ajkaival. Finoman harapdálni kezdett egészen a fülem mögötti részig, megremegtem és halk nyögés hagyta el számat, mire szívni kezdte ott. Hajába túrva élveztem tettét. Kezével hasam kezdte cirógatni, majd a pólóm alá nyúlva a hideg futkosott végig egész testem. Eltávolodott tőlem, de keze még mindig a hasamon nyugodott. Egymás szemébe  néztünk, láttam benne a boldogságot, ami megnyugtatott. Nem bírtam tovább, nyakához kapva magamhoz húzta, hogy ismét csókba forrjunk össze. Erre a tettemre belemosolygott csókunkba. A másik kezemet derekára helyeztem. Nem akartam abbahagyni, így akartam maradni örökre, de sajnos a levegőhiány miatt elszakadtunk.
- Nagyon jól csinálod... de még van mit fejlődnöd, szóval elég sűrűn kell gyakorolni! - nevette el magát és mélyen a szemembe nézett.
- Akár most is! - vigyorogtam, mire azonnal neki esett ajkaimnak. Hogy mi lesz ezek után? Nem tudom, de nem is érdekelt, csak élveztem ezt a csodálatos pillanatot, amit Louis adott nekem...