2014. február 27., csütörtök

Football Game (+18)


Sziasztok!

Nagyon szépen köszönöm az új feliratkozókat, a kommenteket és a likeokat! :D 
A történet amit eddig írtam, nem ezt lett volna, de a mai napon megfogalmazódott bennem ez a one-shot! Bírom, hogy már három sztorim van függőben, és most se azokat folytattam, hanem egy teljesen újat írtam! 
Ezt a tegnapi foci meccs ihlette meg, és valahogy így képzelem el őket, mikor Louis focimeccsen van, Hazza pedig nincs ott, de azért a tv előtt ülve nézi! :3 Remélem elnyeri tetszéseteket ez a kis szösszenet is! :D 
Jó olvasást! 

Dreamy Girl
Ui: Ez a rajz, nagyon aranyos! :3



Harry

Izgatottan, és sietve szálltam le a gépről. A reptéren is kapkodtam lábam, hogy minél előbb az autómhoz érjek, ahonnan már sima út vezet hazáig. Legszívesebben felvettem volna a Harry Potterből oly' ismert láthatatlanná tévő köpenyt. Mit nem adtam volna most érte... Tudom nem szép dolog, hiszen a rajongóknak köszönhetünk mindent, és én imádom is őket, de most nem volt kedvem senkivel se leállni beszélgetni, fotózkodni vagy aláírást osztogatni. Szeretem amit csinálok, viszont néha örülnék egy kis nyuginak, mint például a mai napon. A magánélet számunkra nem létezik, de hát az ismertségnek ez a hátulütője... Én pedig vállaltam ezt, tehát nem panaszkodhatom... Most viszont nem akartam a rajongók hadát, mivel számomra nagyon fontos nap volt, és időben haza szerettem volna érni. Sajnos nem mehettem el személyesen, ami miatt szomorú voltam, mert szerettem volna a pálya szélén drukkolni neki, átölelni és csókkal hinteni édes ajkait... Nagyot sóhajtva tértem vissza a valóságba, mikor egy-két rajongó letámadott. Mosolyogva pózoltam velük a képeken, kiosztottam aláírásom, majd pár szót is váltottam velük, aztán elnézést kérve elindultam a kijárat felé, ahol ismét megállítottak. Eltöltöttem velük is pár percet, utána pedig beültem az autómba. Elővettem a telefonom, tudtam, hogy még nem kezdték el, ezért küldtem egy smst Lounak.

Sok szerencsét, Baby! Figyelni foglak és itthonról szurkolok neked! :)
Csók, Hazza

Beindítottam a kocsit, a gázra lépve siettem célállomásom felé. Nem nagyon érdekelt a sebesség, de azért nem is száguldottam végig az utcán. Hallottam, hogy smsem érkezett, de megígértem neki, hogy míg vezetek ,nem babrálom a telefonom. Hosszas autózás után beértem utcánkba. Megnyomtam a gombot, ami kinyitotta a kaput, majd behajtottam. Becsuktam magam után, aztán mikor leállítottam a motor, azonnal megnéztem üzenetét.

Köszi Haz! :) De jobban örülnék, ha most itt lennél... nagyon hiányzol! :( 
Csók, Lou

Szívembe szomorúság költözött, ahogy elolvastam szavait. Tudom, mit érez, hiszen nekem is fáj, hogy nem lehetek ott a meccsen, pedig nagyon szeretnék. Legszívesebben most azonnal odamennék, beszaladnék a pálya közepére, és mindenki előtt lesmárolnám. Akkor végre szabadok lennénk...  De jó is lenne... Kiszálltam a kocsiból, elővettem a kulcsom és kinyitottam közös lakásunk ajtaját. Levettem kabátom, lerúgtam cipőm, majd felkapcsoltam a tvt. Még nem kezdték el, így volt időm felmelegíteni a maradék ebédet, amit gyorsan be is habzsoltam. Elővettem egy sört a hűtőből, mellé pedig egy kis ropogtatni valót. Lehuppantam a kanapéra, lábamat felhelyeztem a  kis asztalra, közben pedig felhangosítottam a tvt. Kinyitottam a söröm és lassan kortyolgatva iszogattam. Kicsit hiányoztak a srácok, mivel velük szoktam nézni Lou meccseit, de érdekes módon, egyikőjük se ért ma rá. Bár, ha őszinte akarok lenni magamhoz, nem is bántam annyira, mert így mikor Lou hazaér, kettesben tölthetjük az estét. Viszont, ha a fiúk is itt lennének, akkor elég sokáig elhúzódna a meccs utáni parti, mi meg annyira fáradtak volnánk, hogy utána egyikőnknek se lenne kedve még lenyomni egy ágytornát. 
Végre elkezdték a meccset, mire tekintetemmel azonnal Lout kerestem. Nem kellet sokáig, ugyanis egyből felismertem jellegzetes menését, alacsony, törékeny testét és lenyalt haját. Nem igazán szerettem, mikor így állt a haja, de hát mégse mehet pályára, felzselézett fejjel. Ráközelítettek arcára, amin hatalmas mosoly ült, láttam rajta, hogy boldog, de egyben ideges is volt. Ilyenkor annyira szeretném magamhoz ölelni és nyugtatólagosan hátát simogatni... Lou a kispadon ült, majd egy kis idő múlva láttam, ahogy bemelegít a pálya szélén, így tudtam, hogy be fogják cserélni az egyik játékos helyett. Ahh... - ámuldoztam, a nyálamat csorgatva a képernyőre - el se hiszem, hogy ez az Adonisz az enyém, csakis az enyém. Abban a piros mezben és rövidnadrágban istenien nézett ki, főleg, mikor kerek fenekét rázva ment fel a pályára. A gondolataim már nagyon nem a focin jártak, hanem azon, hogy mit fogunk csinálni miután hazaér.... hát igen, rég láttuk már egymást, ugyanis nekem el kellett mennem Amerikába egy hétre, ő pedig a szüleinél volt. Szörnyű volt nélküle egy hétig, teljesen beleőrültem hiányába. Hiába beszéltünk minden nap telefonon vagy skypeon, az nem ugyan az, mint mikor itt van mellettem... Gondolataimat elhessegetve ismét a képernyőt figyeltem. Igaz nem nagyon értettem a focihoz, hiába mesélt nekem Lou néha egész éjszakákon át róla, valahogy a tudatomig sosem jutott el. Viszont imádtam hallgatni, ahogy önfeledten beszél a fociról, olyankor teljesen kikapcsolódik és én is. Nagyon szereti ezt a sportot, én pedig támogatom benne, hiszen ügyesen játszik. Nem szerem a focit nézni, de amikor Lou játszik, mindig a képernyőre tapadva, izgulva figyelem végig. Teljesen bele tudom élni magam, mintha ott lennék a lelátón, úgy szoktam szurkolni, kiabálni, pfujolni meg hasonlók. 
- Szóval... - néztem a képernyőre - 12, 24, 3 - jegyeztem meg azoknak a játékosoknak a számát, akik felrúgták Lout. - Majd felkereslek benneteket! - vigyorogta gonoszul. Mindig ezt csinálom, ha meccset nézek, már egy hosszú listám van a megverni való focisták mezszámával. Lou csapata sikeresen nyert, és két gólt rúgott szerelmem, amiért nagyon büszke voltam rá. Persze akkor is azt lettem volna, ha kikapnak vagy nem rúg egyetlen gólt se. Most viszont a fellegekben jártam, de nem csak e miatt, hanem az is közrejátszott, hogy nemsokára hazajön. Láttam, hogy lekászálódnak a pályáról, ezért kezembe vettem a telóm, majd bepötyögtem üzenetem.

Azonnal gyere haza!! Ne tussolj le és ne is öltözz át!!
Ui: Nagyon kanos vagyok!!! :P Hazza

El is küldtem, majd vártam a válaszra, ami természetesen csak később érkezett, mert mire bementek, meg megbeszélték a meccset, az elég hosszú idő volt. Tűkön ülve vártam, hogy haza érjen. Azt írta, hogy elindult, de még van mit mennie, szóval addig ki kell találnom valamit. Unottan kapcsolgattam a csatornát, hátha ráakadok valami érdekesre. Mikor meguntam ezt is, felmentem twitterre, aztán beszéltem Gemmával, meg anyával is. Jó volt hallani hangjukat és így az idő is eltelt. Az órámra pillantottam még fél óra van hátra. Kinyitottam laptopom és rákerestem egy fanfictionra. Louval szeretjük olvasni az ilyen írásokat, és jókat mosolygunk azon, hogy a rajongók hogyan képzelik el a kettőnk kapcsolatát. A legtöbbjük nagyon közel állt az igazsághoz. A pikáns részletekről ne is beszéljünk... még mi is belepirulunk mikor olvassuk... jó kis fantáziával vannak megáldva a Larrys rajongóink. Büszke vagyok rájuk. Most viszont ezeket a részeket kihagytam, mert így is már alig bírtam ki ezt a pár percet... Éppen befejeztem a történetet, mikor meghallottam Lou kocsijának hangját. Arcomra mosoly kúszott, olyan boldog lettem, mint még soha. Hallottam az ajtó nyitódását, aztán csapódását. Felálltam és megindulta a bejárati ajtó felé. Ahogy megláttam még nagyobb mosoly terült szét arcomon. Végig mértem tetőtől talpig, gyakorlatilag felfaltam szemeimmel. 
- Na mire vársz? - kacsintottam rá, mire sietve jött felém és szorosan magához ölelt. Én is szorosan fogtam, mintha attól tartanék, hogy ismét elmegy. 
- Nagyon hiányoztál! - suttogtam, miközben nyakát puszilgattam. Kezeivel hátam cirógatta, ahogy én is az övét.
- Te is nekem! El se tudod hinni, hogy milyen nehéz volt ez az egy hét! - puszilt nyakamba. Dehogynem tudtam, ugyanolyan szörnyű volt nekem is, mint neki. Kibontakozott ölelésemből és ajkaimra tapadt. Úgy faltuk egymást, mint akik évek óta nem látták egymást. Mondjuk nekem annyinak is tűnt ez az egy hét... Kezeim végig járták teste minden szegletét, majd kerek, feszes fenekén ragadtak le. Erősen rámarkoltam, mire számba nyögött. Elmosolyodtam. Eltolt magától, de kezeim még mindig hátsóján voltak.
- Milyen voltam? - kérdezte kíváncsian.
- Szuper! Az a két gól valami eszméletlen jó volt! Te vagy az én kis focistám! - pusziltam meg homlokát, mire kuncogni kezdett. - Majdnem elfelejtettem, ismét bővült a feketelista három számmal! - mondtam komolyan, mire Lou hangosan felnevetett. Annyira édes volt hangja, ahogy önfeledten kacagott. Imádtam, mert ilyenkor a szeme körül megjelennek azok az imádni való ráncok. - Ez nem vicces! Az életükkel fizetnek ezért! - mosolyogtam.
- Imádlak! - tapadt ismét ajkaimra. Én pedig hajába túrtam, hogy végre összekócolhassam lenyalt séróját. - Le kéne tussolnom, mert elég büdös vagyok... - mondta, mikor elváltunk egymástól. Meg is indult volna fel, de megragadtam karjait és visszahúztam magamhoz.
- De, csak velem! - suttogtam vággyal teli hangon, mire Lou megremegett. - Viszont, előtte még jobban be akarlak mocskolni... - búgtam fülébe.
- Azt a zuhanyzóban is megteheted, csak siessünk, mert itt fogok elélvezni... - szuszogta fülembe. Felkaptam ölembe, majd sietve rohantam fel a fürdőbe, aminek ajtaját lábammal rúgtam be. Lou jót nevetett karjaimban. Letettem a földre, felém fordítottam és lassan lefelé húztam felsője cipzárját. 
- Izgató vagy ebben a mezben! Legszívesebben le se venném rólad, de meztelenül még szexibb vagy! - kacsintottam rá, mire beharapta alsó ajkát. Ellökte kezem, aztán egy gyors mozdulattal levette melegítő felsőjét, utána a mezt is. Jót mosolyogtam gyorsaságán. 
- Vedd le te is! - mondta sürgetően, én pedig lekaptam felsőm. Derekánál fogva magamhoz húztam, így mezítelen felsőtestünk egymásnak nyomódott. Bőröm felforrósodott, pulzusom pedig az egekbe szökött, a nadrágom meg elég szűkössé vált. Lou nyakamra tapadt, csókokkal hintette be érzékeny bőröm, közben pedig mellkasom simogatta. Hajába túrva, halk sóhajokat hallatva élveztem tevékenységét. Egyik keze lefelé vándorolt, majd megállapodott a dudoromon, ami által hangos nyögés szakadt fel belőlem. 
- Valaki nagyon kanos... - nyalt bele fülembe, aztán beleharapott fülcimpámba, amit játékosan meghúzott. Beleremegtem, annyira jól csinálta. Mindig tudta, mi az ami beindít.
- Már... egy hete... az... vagyok... - lihegtem fülébe, miközben ismét nyakamra tévedt puha ajkaival. 
- Szegénykém... akkor meg kell hogy mentselek szenvedésedtől...
- Ohh... segíts rajtam Superman! - nyögdécseltem, mikor szívni kezdte érzékeny pontom. - Istenem... - nyögtem - kér...lek... menjünk tovább... mert menten... elmegyek.. - elhúzódott tőlem, letolta nadrágom, aztán az övét is, és kezemnél fogva behúzott a zuhany kabinba. Becsukta az ajtót, megengedte a kellemesen meleg vizet. Magához húzott a zuhanyrózsa alá, így fejünkre folyt a víz, mikor vadult egymásnak estünk. Nyelvével táncba hívtam az enyémet. Imádtam csókját, mindig felpezsdítette a vérem. Soha nem lehet megunni lágy, olykor pedig vad csókjait. Kezeimmel felfedezésre indultam, a már oly régóta ismert testen. Imádtam és ismertem minden egyes porcikáját, mégis a feneke volt a kedvencem. Formás, feszes, minden benne, van ami kell. Rámarkolva az említett testrészre húztam magamhoz közel, ami által férfiasságunk egymáshoz ért. Mindketten felnyögtünk a jóleső érzéstől. Egyik kezem levezettem merevedésére, és erősen rámarkoltam. Fel-le húzogattam rajta, Lou pedig nyöszörögve díjazta munkámat. Abbahagytam kényeztetését, mire felmordult. Testét megordítva nyomtam neki a kabin falának, így háttal állt nekem. Nyakát csókolgattam, közben pedig levettem a tusfürdő mellől a már odakészítette óvszert. Fogammal lecsíptem egy kis részt, majd kibontottam és felhúztam. Lou tenyérrel támasztotta meg magát a kabin falán. Bejáratához igazítottam magam, és teljes hosszomat belé toltam. Hallottam, ahogy fájdalmasan felnyögött. Kezeit pedig ökölbe szorította. Nem mozogtam benne, vártam, hogy megszokja méretem. Addig nyakát kényeztettem csókjaimmal, közben pedig hátát simogattam. Kezével hátranyúlva megragadta karom, így tudtam, hogy mit akar. Elengedett, majd kezeim derekára helyeztem, és lassan mozogni kezdtem benne. Egyik kezem hátára vezettem, végig simítottam gerince vonalán felfelé, egészen hajáig, amibe beletúrtam. Halkan nyögdécselt egyre gyorsabbodó lökéseimre. Eszméletlen jó volt, ahogy csípőjét felém lökte, ezzel teljesen elvette eszemet. Hátára hajoltam, hogy még közelebb legyek hozzá. Csókokkal hintettem be nyakát, néhol pedig beleharaptam bőrébe. Egyre szaporábban löktem csípőmet felé, mire Lou hátranyúlva fenekemre simította kezét, így diktálva a tempóm. Gyorsan közeledtem az élvezet felé, ezért rámarkoltam férfiasságára, és húzogattam rajta kezem. Szája folyton nyitva volta, amin kiszöktek élvezetének hangjai. Láttam, hogy ő is közel van, ezért körözni kezdtem csípőmmel, erősebben löktem magam belé, amitől hátra vetette fejét és belemarkolt fenekembe. Hangos nyögéssel élvezett el, a homlokát pedig nekidöntötte a zuhanykabin falának. Nekem se kellet már sok, éreztem, hogy izmaim megfeszülnek, a gyönyör pedig hatalmas hullámként söpört végig testemen, egy mély, hangos nyögés kíséretében. Lihegve feküdtem rá Lou hátára, amit lágyan végig csókoltam. 
- Isteni voltál... - suttogtam füléhez hajolva. Fejét oldalra döntötte, hogy ajkait enyémhez érintse. Lassan kihúztam magam belőle, aztán pedig letussoltunk. Egy törölközőt derekunkra tekerve huppantunk bele a pihe-puha ágyba. Lou mellkasomra feküdt, én pedig átöleltem.
- Még jó hogy nem voltak itt a fiúk! - mondtam boldogan. 
- Ugye? Véletlen egybeesés, hogy ma senki se ért rá! - mondta nevetve, majd  felnézett rám.
- Mit csináltál? 
- Háát... kedvesen megmondtam nekik, hogy egy hétig nem láttuk egymást és az ágyba akarlak döngölni! - kuncogott, mire én is felnevettem - Szerinted ezek után kérdeztek is bármit ?? 
- Ahhoz képest én döngöltelek téged a zuhanykabin falába! - mondtam nevetve, mire felhúzta magát hozzám és megcsókolt. 
- Ezt a fiúknak nem kell tudniuk... - mosolygott, lágy puszit hintve ajkamra.


10 megjegyzés:

  1. Nagyon-nagyon tetszett, imádtam *-* Sok ilyen kis aranyosságot szeretnék még olvasni tőled <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi szépen, annyira boldog vagyok, hogy tetszett! :3

      Törlés
  2. Supermen:D....khm...khm hát ez kibaszott jó lett annyit röhögtem rajta XD "Ahhoz képest én döngöltelek téged a zuhanykabin falába" hát én meghaltam a röhögéstől.meg olyan kis aranyos volt *-* behaltam :"D

    Mariann:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hello Mariann!
      Köszi szépen, örülök, hogy ennyire bejött, és jókat nevettél rajta! :D XD

      Törlés
  3. Hát ez eszméletlen lett!Nagyon tetszik!Siess a kövivel! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszii szépen, boldog vagyok, hogy ennyire tetszett! ;) :3
      Igyekszem sietni! :)

      Törlés
  4. Nagyon tetszett, főleg, hogy egy megtörtént eseményhez találtad ki, hogy mi történhetett. Végig azt mormoltam magamban, hogy ha ez, vagy valami ilyesmi történt és történik köztük, akkor én még jobban "halálra" (az örömbe bele lehet halni :D) vagyok ítélve, mint most, hogy ezt a csodát elolvastam, ami mint minden történeted, ez is tökéletesre sikerült.
    Oh, már majdnem elfelejtettem. Ezt nagyon megérdemled: http://beautyinthebeast-larry.blogspot.hu/2014/02/1-dij.html

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm, örülök, hogy ennyire tetszett és boldog vagyok, hogy így vélekedsz a történeteimről! :3 :') (Remélem ilyesmi dolgok történnek köztük... :D)
      Köszönöm a díjat, amint tudom kirakom a többihez! :3

      Törlés