2014. február 11., kedd

Say Yes!




Sziasztok!

Mivel sikerült elhanyagolnom benneteket, így hoztam még egy one-shot-ot! :D Nagyon szépen köszönök mindent,a hozzászólásokat meg a tetszik nyomogatását! :D Üdvözlöm az új féliratkozót/féliratkozókat! :D
Remélem elnyeri tetszéseteket ez a kis történet! :D :3
Azért hoztam ismét egy aranyos történetet, mert a következő kettő +18-as lesz! :D
Jó olvasást! 

Dreamy Girl



Harry

Izgatottan ébredtem fel, nem tudtam tovább aludni. Átfordultam másik oldalamra és a mellettem szunyókáló szerelmemre néztem. Békés arcát figyeltem, amelyen egy apró mosoly jelent meg. Biztos valami szépet álmodott. Óvatosan közelebb kúsztam hozzá, egyik kezemmel lágyan végigsimítottam arcélén, mire morgott egyet, ami mosolygásra késztetett.
- Lou! - suttogtam finom hangon - Ébresztő! - pusziltam meg arcát. Ismét felmorgott és átfordult másik oldalára, hátát mutatva nekem. Nem egyszerű felkelteni, de nekem mindig sikerül elérnem, hogy kibújjon az ágyból. Szorosan hátához simultam, kezemet pedig hasára vezettem, majd apró puszikkal hintettem be nyakától kezdve egészen a háta közepéig, aztán visszatértem ismét nyakához, ahol finoman megszívtam érzékeny részét. Felsóhajtott és kezét hátra nyújtva hajamba túrt.
- Imádom, amikor így ébresztesz! - fordult felém, álmos, félig kinyílt szemekkel. Lágy csókot hintettem puha ajkaira. - Hány óra van? - kérdezte szemét dörzsölgetve. 
- Hét! 
- Mi? Miért ébresztettel fel? Szombat van, aludni akarok!! - hisztizett és magára húzta a takarót. Asszem egy kicsit bedurcázott, de remélem a tervem feldobja majd. Bebújtam a takaró alá és hátára döntöttem, aztán főlé másztam. 
- Csinálok neked palacsintát, ha felemeled azt a csinos kis segged! - hintettem be puszival arca minden szegletét, közben pedig csikiztem oldalát. Nevetve vonaglott alattam.
- Ha... Harry... ne... - fuldoklott a nevetéstől. 
- Felkelsz?? - csikiztem tovább.
- I..igen... csak... hagyd abba... kérlek... - fuldokolt tovább. Megfosztottam kínzásomtól, leugrottam róla és kezemet nyújtva felhúztam magamhoz. 
- Szeretlek! - suttogtam ajkaira. 
- Én nem! - jelentette ki határozottan és elhúzódott kicsit tőlem, hogy a szemebe nézhessen - Azért, mert felébresztettél! - nyújtotta rám a nyelvét.
- Rendben! Akkor nincs palacsinta... - mondtam, majd a szekrényhez mentem, hogy felvegyek egy felsőt. Amint felhúztam, Louis hátulról átölelt és kezeivel hasamat simogatta. Kicsit pipiskedett, igaz nem láttam, de mindig ezt csinálja, mivel egy kicsivel magasabb vagyok tőle. Nyakamba puszilt, majd belesuttogott fülembe.
- Szeretlek! - kiszabadítottam magam öleléséből, felé fordultam és mélyen a szemébe néztem. 
- Késő! Már nem fogadom el, meg tudom, hogy csak azért mondod, mert nem kapsz palacsintát! - fontam karba kezeim mellkasom előtt, aztán pedig kimentem a szobából. Imádtam piszkálni és húzni az agyát. Jót nevetve mentem le a lépcsőn, hogy elkészítsem a reggelit. Hallottam, hogy közeledik mögöttem, majd ahogy utolért felugrott a hátamra, én pedig reflekszből combja alá nyúlva megtartottam. 
- Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek! - mondta, miközben arcom jobb oldalát hintette be puszikkal. Elnevettem magam.
- Jól van! Oké! Talán kapsz egy kicsit az ínycsiklandozó palacsintámból. - mentem be Louval a hátamon a konyhába, majd lehelyeztem őt a pultra. Nekiláttam bekeverni a tésztát, aztán sütni kezdtem.
- Mit csinálunk ma? - kérdezte a pultról lógatva lábát.
- Titok! Elviszlek valahova! - kacsintottam rá.
- Hova?? - kíváncsiskodott.
- Ne légy ennyire kíváncsi, majd megtudod! - pusziltam meg orrát. Ismét bevágta a durcát. Tudom jól, hogy nem szereti a meglepetéseket, de az együtt töltött három, már lassan négy év alatt soha nem csináltam meglepetést, ezért most az egyszer megtehetem. Kisütöttem a palacsintákat, megterítettem és kikészítettem a nutellát meg a szirupot. Megreggeliztünk, aztán feltessékeltem, hogy tegye rendbe magát és öltözzön melegen. Elmosogattam, mivel tudtam, hogy Lou el lesz jó pár percig, mire elkészül. Mikor végeztem én is felmentem átöltözni, meg bepakolni a szükséges dolgokat. Pont egyszerre lettünk készek. 
- Mi van benne? - kérdezte a táskámra mutatva.
- Már megint kíváncsiskodsz... - Inkább csókolj meg! - néztem rá huncut vigyorral. Elém lépett és megcsókolt. Nyelvem átdugtam szájába, mellyel táncba hívtam az övét. Hevesen faltuk egymást, majd mikor úgy éreztem nincs levegő, elhajoltam édes ajkairól.
- Most már mehetünk! - nyitottam ki az ajtót, aztán pedig bezártam magunk mögött. Azt mondták nem lesz nagyon hideg, de a hűvös szél miatt eléggé fáztunk. Tél van, de nincs mínusz fok, mégis majd lefagytunk. 
- A te kocsiddal megyünk, nem baj? - néztem Loura.
- De a tiéd sokkal jobb, mi lesz ha elakadunk valahol? 
- Ugyan már, nem lesz semmi baj! Ülj be! - mondtam, majd mielőtt én is beszálltam volna, a hátsó ülésre helyeztem a táskám.
- Jó hideg van, lefagyok! - mondta Louis, kezeit dörzsölgetve. Nem volt valami meleg az biztos. Beindítottam a motor és felkapcsoltam a fűtést. Teli volt a tank, így semmi nem állhat az utunkba. Gázt adtam és elindultunk. Felkapcsoltam a zenét, mire Louis dudorászni, majd énekelni kezdet, amihez én is hozzácsatlakoztam. 
- Hova megyünk? - halkította lejjebb a következő zenét. Tudtam, hogy nem bírja sokáig, hogy újból ne kezdjen el kérdezősködni. - Találgathatok? 
- Már megint kezded? - pillantottam rá. - De rendben, ha nagyon akarok, akkor találgass! - vigyorogtam. Legalább ezzel is leköti magát. 
- Oké! - mondta izgatottan. Odanéztem és láttam arcán, hogy gondolkodóba esett. - Szóval... mozi? - nézett felém.
- Nem!
- Ebéd vagy vacsora egy étteremben? 
- Nem! - jót vigyorogtam. 
- Színház? 
- Nem!
- Koncert?
- Nem!
- Wellness? 
- Nem! - mosolyogtam még mindig, ahogy láttam csalódottságát. 
- Te mindig csak nemet tudsz mondani?
- Nem! 
- Egyáltalán megmondtad volna, ha netalán eltalálom?
- Nem! 
- Akkor mondhattad volna előbb is, mert így tök felesleges volt találgatnom... - fonta össze mellkasa előtt karját és nagyot sóhajtott. Megint duzzogott, ilyenkor jókat mosolygok rajta, mert annyira aranyos tud lenni. Kezem combjára vezettem és lágyan cirógattam. 
- Amint ott leszünk megtudod! Most az egyszer szeretnék egy meglepetést okozni, de te nem hagyod! - simogattam tovább combját.
- Rendben! Befejeztem! Meg se szólalok! - fordult az ablak felé és az elsuhanó tájat kémlelte. Elvettem kezem, majd tovább figyeltem az utat. Hosszabb csend állt be, de tudtam ez nem sokáig lesz így. 
- Messze van még? 
- Még legalább egy óra! Megálljunk pihenni? - kérdeztem, mikor az órára pillantottam, ami még fél tizenkettőt mutatott, ami azt jelenti, hogy két órája úton vagyunk. Messze volt ez a hely, ahova vinni akarom Louist, de szerintem megéri, vagyis remélem...
- Igen, pisilnem kell, meg kezdek éhes lenni! - mondta szerelmem. Figyeltem az utat, hátha találok valahol egy éttermet, ahova beülhetünk. Legalább fél óra telt el, mire végre találtunk egyet. Bekanyarodtam, leparkoltam és bementünk a kis étterembe, ami már kívülről is szép volt. Lou azonnal a mosdót vette célba, én pedig leültem egy kettes asztalhoz. Rendeltem egy üdítőt mindkettőnknek, utána pedig az étlapot kezdtem méregetni. 
- Itt is vagyok! - ült le velem szembe. - Még időben ideértünk! - vigyorgott rám, mire felnevettem. 
- Még szerencse, különben tisztíthattad volna ki az autód ülését! - kuncogtam. 
- Ha! Ha! Ha!- nevetett szarkasztikusan. - Amúgy miért is akarsz engem meglepni, mivel érdemeltem ezt ki, mert nem hiszem hogy tettem volna olyat, amiért ilyen meglepi járna... - meglepődtem kérdésén, honnan gondolja azt, hogy ő ezt nem érdemli meg...
- Szerinted nem érdemled meg? Nem lephetlek meg csak úgy egy kiruccanással? Hmm? Tudod, hogy milyen régóta nem voltunk sehol, folyton dolgozunk és otthon vagyunk, nem mintha nem örülnék neki, de néha kimozdulhatunk, nem? Másrészt meg, igenis megérdemled, mert olyan jó vagy hozzám és nagyon szeretlek! - néztem boldogan csillogó tengerkék íriszébe. 
- Köszönöm, hogy ilyen jó vagy hozzám, még ha néha elviselhetetlen vagyok! - hajtotta le a fejét, majd ismét rám nézett. - Én is nagyon szeretlek! - hajolt át az asztal felett, hogy megcsókoljon. Nem tartott sokáig, épphogy csak egy hosszabb szájra puszi volt. Aztán visszaült és végre láttam rajta, hogy megnyugodott. A pincérnő felvette a rendelésünk és míg vártuk a kaját, addig mindenféle dolgokról csevegtünk, egyszer sem kérdezett rá az útra, vagy hogy mi lesz, végre beletörődött, hogy nem fogom elmondani neki. A pincérnő elénk rakta a finom ebédet, mi pedig nekiláttunk elfogyasztani. Isteni volt a kaja, nagyon jól főztek. Kifizettem a számlát, majd elköszöntünk és beültünk a kocsiba. 
- Nem baj, ha pihizek egyet? - kérdezte Lou egy hatalmasat ásítva, befészkelődve az ülésbe. 
- Csak nyugodtan! - mondtam, mire becsukta szemeit és alig pár perc múlva hallottam halk, egyenletes szuszogását. Miközben szunyókált, addig elterveztem a mai estét. Annyira izgultam miatta és ahogy egyre közeledtünk a célállomáshoz, gyomrom görcsbe rándult, szívem kalimpált. Életemben nem voltam még ennyire ideges, mint most. 
Körülbelül egy óra múlva meg is érkeztünk ahhoz az úthoz, ami elvezetett a csodaszép faházba. Lekanyarodtam az útra, ami az erdőbe vezetett. Zötykölődve mentünk a földes úton, amely kicsit sáros volt, mivel a hó már olvadt. Már elég sötét volt, így nehezen láttam az utat, még a kocsi lápája fényében is.
- Megérkeztünk? - kérdezte nagyot ásítva Lou.
- Nemsokára, már... - akadtam el mondandómba, mikor egy elég mély gödörbe hajtottam vele. Hiába nyomtam a gázt, nem mozdult. 
- Basszameg! - szitkozódtam. 
- Ugye nem azt akarod mondani, hogy elakadtunk, az erdő közepén! - idegeskedett mellettem Lou. Nem szóltam semmit, csak nyomtam a gázt, hátha sikerül, de tudtam, hogy innen nem megyünk sehova... Kezembe vettem a zseblámpát és kimentem. Amikor megláttam, hogy gyakorlatilag a fél kerék elsüllyedt, kicsit kiakadtam. 
- A rohadt életbe! 
- Tényleg elakadtunk? - kérdezte Louis, mikor kiszállt a kocsiból, majd mellém állt.
- Igen, amint látod! 
- Most komoly?? Mi a franc lesz velünk?? Ezt nem hiszem el!! - akadt ki idegesen, fel-alá járkálva. Elővettem telefonom, de egy csepp térerő nem volt. Elkezdtem fel emelni az ég felé, hátha, majd kicsit arrébb sétáltam, de semmi... - Még térerő sincs?? Ez remek! Gratulálok, ezt rohadt jól megcsináltad!! - kiabált. - Itt fogunk megfagyni a semmi közepén!! 
- Nyugodj már le! Nem lesz semmi baj! - mentem oda hozzá, hogy megnyugtassam, de nem engedte. - Inkább üljünk be az autóba, ott melegebb van! 
Mikor magunkra csuktuk az ajtót Louis ismét belekezdett piszkálásomba. 
- Mondtam, hogy ne az én autómmal jöjjünk! De te azt mondtad, hogy jó lesz ez is!! - kiabált tovább. 
- Louis, fejezd már be! Azért jöttünk a tiéddel, mert az enyémnek  a fékjével nincs rendben valami és nem mertem kockáztatni! - emeltem fel kicsit hangomat.
- De akkor is! Mi a francért hoztál ide az erdőbe??? Ez... - nem hagytam, hogy befejezze.
- Rohadtul elegem van, komolyan! Meg akartalak lepni egy ajándékkal, amire már jó pár hónapja készülök! Amivel csodálatossá tehettem volna ezt a napot, de te persze engem okolsz mindenért! Azt se tudod mit terveztem, mi lenne az amivel örökre boldoggá tehetnélek! - mondtam, majd könnyeim is hullani kezdtek, ugyanis teljesen kiakadtam. Fogtam magam és kiszálltam az autóból. Halkan sírva nekidőltem az autónak. Hallottam, ahogy kinyílik az ajtó és Louis arca jelent meg előttem. Nem mondott semmit, csak szorosan magához ölelt. 
- Sajnálom, nem akartam ezt! Te mindent megtettél, én pedig lekorholtalak értek! Tudod, hogy nem úgy gondoltam! - simogatta meg hátam. 
- Kiakadtam... - szipogtam a sírástól - csak egy szép napot akartam adni neked, de minden elcsesződött, miért pont velem történik meg ez?? - sírtam tovább vállára hajtva fejem. 
- Nyugodj meg Hazza! Semmi baj, nagyon hülyén viselkedtem! Kérlek ne sírj! - puszil nyakamba, mire jóleső bizsergés futott végig testemen. 
- De már elrontottam az egész estét! 
- Nem, azt mondta, hogy van egy dolog amivel örökké boldoggá tehetsz, egy ajándék! Hát add ide most, vagy mondd el! 
- Nem megfelelő a hely...
- Dehogynem! Ennél megfelelőbb nem is lehetne! Csupa sár minden, hideg szél fúj, elakadt autó mellettünk, mit akarsz még?? - nevette el magát, mire én is felnevettem. Eltoltam magamtól és ajkaira tapadtam. Mikor elváltunk, kibontakoztam öleléséből és megkerültem az autót, hogy kivegyem az ajándékot. Hátam mögé rejtettem és visszamentem Louhoz. Nagy vigyorral, görcsösen álltam előtte, majd féltérdre ereszkedtem. Louis, azonnal szája elé kapta a kezét, amit nem tudtam, hogy most jónak számít e vagy nem. 
- Tudom, hogy ez a helyszín nem a legjobb és te sokkal szebbet érdemelnél, de sors így akarta, hogy sárba térdepelve mondjam ki e szavakat. Ez a három év, lassan négy, csodálatos volt veled, soha nem cseréltem volna el egyetlen percét sem, még a rossz napokat sem, mert ez az életünk részévé vált. Te vagy a legcsodálatosabb ember a világon és mérhetetlenül boldog vagyok, hogy mellettem vagy, hogy engem választottál! - láttam, szemébe gyűlni a könnyeket, de még mindig nem akart hinni a történteknek. - Sorolhatnám végtelen napon keresztül, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy itt vagy nekem, de most nem jönnek ajkaimra e szavak, ezért csak egy kérdést szeretnék feltenni, amire remélhetőleg egy igent kapok válaszul... - vettem egy nagy levegőt, mielőtt kimondtam ezt a három csodálatos szót - Hozzám jössz, Louis? - kérdeztem remegő hanggal és váram válaszát. Köpni, nyelni nem tudott, láttam arcán a megdöbbenést, a hitetlenséget, majd mikor kicsit észhez tért, könnyekkel küszködve mondta ki azt a szót, amely számomra a világot váltotta meg.
- Igen! - kiabálta el magát örömébe, majd felhúztam ujjára a gyűrűt és felálltam, ő pedig a nyakamba borult.
- Imádlak! - csókolt meg szenvedélyesen, majd le se szálltunk egy ideig egymás ajkairól.  Mikor levegőhiány miatta elváltunk, megszólaltam.
- Ünnepeljük meg! 
- Mégis hogyan? - kérdezte összehúzott szemöldökkel. 
- A kocsiban van pezsgő! - vigyorogtam, mire mindketten beültünk a hátsó ülésre. Kivettem a pezsgőt és kinyitottam egy  halk pukkanás kíséretében. Mivel nem volt pohár, így az üvegből ittunk. Először Lounak adtam belőle.
- Kettőnkre! - emelte fel, majd belekortyolt, aztán én is így tettem. Lassan megiszogattuk a finom pezsgőt. 
- El se tudod hinni milyen boldog vagyok! - mondta Lou, majd ölembe ült , én pedig átkaroltam derekánál. - Ez életem legszebb napja! És a gyűrű is csodaszép!- nézte az említett tárgyat ujján, majd megcsókolt.
- Nekem is! És boldog vagyok, hogy igent mondtál! 
- Ez nem volt kérdés, mindig is igent mondtam volna! - csókolt meg újra. Ledöntöttem az ülésre és fölé másztam. Csókokkal hintettem be nyakát, néhol pedig megszívtam. Halk sóhajok hagyták el csodás ajkait. 
- Van egy ötletem, hogy mivel fűtsük be a kocsit... - mondtam perverz vigyorral arcomon, mire Lou kuncogott egyet.
- Jó ötlet! Csak ne beszélj, hanem csináld! - mondta, és nyakamnál fogva húzott le magához egy vad csókra...


8 megjegyzés:

  1. Hahaha, nagyon aranyos. Tetszett, hogy nem olyan mámorosan nyálasra írtad, mint szokott lenni, hanem volt valóság alapja, bár azt nem értem, miért ültek be csak simán, és semmi egyebet nem tettek, de ez így volt tökéletes. Nagyon nagyon tetszett, alig várom a következő kettő sztorit, remélem, nagyon hamar készen leszel velük. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi szépen, örülök, hogy tetszett és annak is, hogy nem lett nyálas, mivel én nem vagyok azokért oda! :D
      Igen, én ha ott lettem volna, akkor kitaláltam volna valamit, de így akartam megírni, mert így volt - sztem - érdekes! :D
      Már készülnek! :D

      Törlés
  2. ááááááá ez rohadt cukiiiiiiii volt!!*0* már az elején vigyorogtam mint a tejbe tök, de a végére...már szinte a fülemig ért a szám!xd olyan cukiiik:3 egy szóval...Loveolom!xd (hahahaha itt is mondomxd!!)
    erre meg érte várni!*-* öszintén...olyna édes, hiogy félő cukor mérgezést lehet kapnixd vároma többit:) (uyge lesz durva larry is?:))
    és bocsi, csak puszta kiváncsiság...louis lesz a lány a +18 as ban?xd*-*xd
    imádom mindót a többit, sok sikert az iráshoz, mester!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi szépen! :D Örülök, hogy ennyire tetszett! :D Nyugodtan mondhatod/írhatod/, mert nagyon tetszik a "Loveolom" szó! :D XD
      Louis is lesz lány! XD (ennyit árulhatok el belőle!) :D
      Lesz durva, de a következő még nem az lesz! :D

      Törlés
  3. Ahhh ez annyira aranyos volt szét vigyorogtam a fejem xd nagyon tetszett várom már a következőt :D

    Mariann :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi szépen! :D Örülök, hogy elnyerte tetszésed! :3
      Igyekszem hozni a kövit, de csak jövő hét hétfőn lesz, ha minden igaz! :)

      Törlés