Sziasztok!
Először is köszönöm a hozzászólásokat és tetszikeket! :D :3 Hálás vagyok értük, minden egyes napomat feldobják kedves szavaitok! :3
Másodszor, úgy érzem, hogy ez a minden héten hozok egy one-shot-ot nem fog összejönni. Megpróbáltam, de éreztem előre, hogy baj lesz belőle, ugyanis ki nem állhatom, ha meg van szabva valami, főleg ha saját magam szabom meg! :D Ezért úgy döntöttem, hogy ezentúl úgy jönnek a részek ahogy sikerülnek! :D Mert így nem fogom összekapni a történeteket!
Harmadszor pedig, ez a történet most másmilyen lett, nem gondoltam volna, hogy írok ilyet, de mégis eljött ez a pillanat, de nem mondok semmit, mert akkor lelövöm a poént! :D Remélem azért tetszeni fog! :D (Ezt a történetet Hazza motoros képei ihlették meg! :D ) Mivel még sose motoroztam így nem igazán tudom milyen érzés, ezért ne haragudjatok, ha nem tudtam annyira leírni! :/
Jó olvasást!
Dreamy Girl
Louis
Nagyban tevékenykedtem a konyhában, ugyanis el kellett mosogatnom, mert már egy csomó piszkos tányér, pohár és evőeszköz sorakozott a konyhapulton, arra várva, hogy végre valaki elmosogassa őket. És ki más lenne az, ha nem én?? Pedig megegyeztünk Hazzával, hogy minden másnap ő mosogat, erre már megint rám maradt minden. De most mit csináljak vele? Ordítsam le a fejét? Már megvolt, mégse ért semmit, ezért úgy döntöttem, hogy amint hazaér kompromisszumot kötünk, ezzel kapcsolatban. Gondolataimat a telefonom csörgése szakította félbe.
- Emlegetett szamár! - mondtam ki hangosan, mikor megláttam a kijelzőn a fényképet, amin hatalmas vigyorral nézett a kamerába. Szívem azonnal meglágyult, és mosoly csillant meg arcomon. Na, ez a baj velem, egyszerűen nem tudok ellenállni neki.
- Szia Lou! - szólt bele édes hangjával.
- Szia! Miért hívtál? Ugye nem azt akarod mondani, hogy megint túlóráznod kell és ismételten lőttek a hétvégénknek, mert akkor belefojtom magam a mosogató vizébe! - mondtam komolyan, de a mondat végére felnevettem. A vonal túloldalán is egy hangos kacaj hallatszott.
- Nagyon vicces vagy! - nevetett tovább. - Csak nézz ki az ablakon! - mondta, én pedig megindultam az utca felőli ablak felé. Nem tudtam mi fog várni, ezért nagyon kíváncsi voltam. Ahogy elhúztam a függöny, az állam leesett. Azt hittem, hogy rosszul látok, de hiába pislogtam párat, akkor se tűnt el. Lehet, hogy csak álmodom?
- Ez komoly vagy csak álmodom? - kérdeztem majd kiugorva bőrömből.
- Igen, és nem álmodsz, ez a valóság! De, gyere már ki! - mondta, majd letette a telefont. Azonnal felhúztam a cipőm és izgatottan rohantam ki hozzá, viszont félúton megálltam, hogy szemügyre vegyem az elém táruló képet. Nem semmi látvány volt, ahogy Hazza egy fekete motornak dőlve, fekete bőrruhában, kezében egy sisakkal várt rám.
- Wáóó! - ez volt az egyetlen dolog, amit ki tudtam nyögni. Mikor feleszméltem, közelebb mentem, szemeimet végig vezettem a csodaszép járgányon, amelyen az én lovagom érkezett. - Ez valami eszméletlen gépállat! - húztam végig ujjaimat a motoron.
- Tudtam, hogy tetszeni fog! De, azért én se vagyok rossz? - mutatott végig magán, majd nagy vigyorral nézett rám.
- Háát... a motor jobb! - nyújtottam ki nyelvem, mire elkapott, derekamnál fogva magához húzott, én pedig átkaroltam nyakát.
- Rossz válasz! - csapott fenekemre, mire feljajdultam. Huncut vigyorra húzta ajkait.
- Kapsz még egy lehetőséget! - markolt fenekembe.
- És ha nem élek vele? - huncutkodtam, húzva az agyát. Tudom, hogy imádja, mikor játszadozom vele.
- Akkor nincs meglepetés, és nem ülhetsz fel erre a gyönyörűségre! - mutatott a motorra. Kicsit hezitáltam, úgy tettem, mintha nem is érdekelne a dolog, pedig belülről majd megölt a kíváncsiság, hogy mi lesz a meglepetés.
- Imádlak, te görög isten! Te vagy a legjobb, legdögösebb pasi a világon! - húztam magamhoz, hogy ajkaira tapadjak. Kezeimmel hátát simogattam, miközben egyre vadabbul csókoltuk egymást.
- Na, milyen volt? - kérdeztem, miután elváltunk egymástól. Megnyalta ajkait, majd mosoly kúszott arcára.
- Elvihetlek egy körre, Baby? - kérdezte, felvéve szívdöglesztő hangját és mosolyát. Azt hittem ott helyben elélvezek a látványtól.
- Te mindig! - nyomtam puszit ajakira. - Csak be kell zárnom az ajtót! - beszaladtam a kulcsért, aztán bezárva magam mögött az ajtót siettem vissza hozzá. Elvettem a sisakot kezéből és felhúztam fejemre. Kaptam mellé egy bőrkabátot is, ami ugyan olyan volt, mint Hazzá. Nagyon menőnek éreztem magam benne. Szerelmem felült, aztán mögé pattantam. Szorosan átkaroltam, hasánál összekulcsolva ujjaimat. Beszívtam illatát, mely kábítóan hatott rám, még most is, pedig már lassan négy éve élvezzük egymás társaságát.
- Mehetünk? - kérdezte hangosan, de így is alig értettem meg, hogy mit akar mondani. Egy hangos "igennel" válaszoltam. Lassan elindultunk, mire teljesen hátának simultam, becsukva szemeim. Erősen szorítottam Hazza testét. Elég félelmetes volt, mégis felemelő érzés volt, ahogy egyre gyorsabban száguldottunk. Mindig is szerettem volna kipróbálni a motorozást, kíváncsi voltam milyen érzés. Mikor kicsit lassított, kinyitottam a még mindig csukva tartott szemeim és figyeltem a mellettünk elsuhanó fákat, épületeket. Egyre lassultunk, amit nem igazán értettem. Még közelebb húzódtam hozzá, hogy kiabálva megkérdezzem tőle, mi a baj.
- Engedj el és tárd ki karjaid, mintha szállnál! Nem kell félned, nem fogsz leesni! - kiabálta, mire hezitáltam egy kicsit, aztán nagy levegőt véve kitártam karjaim. Lassan gyorsítani kezdett, amitől kicsit megöltem, de lábammal megkapaszkodtam. Az adrenalin lüktetni kezdett a véremben. Becsuktam szemeim, és csak élveztem a pillanatot. Csodás volt, olyan érzés volt, mintha tényleg szárnyalnék. Aztán ismét átkaroltam, ahogy egyre gyorsított a tempón. Már nem féltem, csak élveztem a száguldást. Hosszabb motorozás után egy kisebb leágazódásnál jobbra fordultunk, majd tovább mentünk. Ezen az úton nem járt senki, csak mi voltunk ketten. Nem sokkal később egy kis tóparthoz értünk, ahol Hazza leállította a motort. Lepattantam róla, majd ő is. Levettem a sisakot, bőrkabátot és ámulva néztem körbe. Csodálatos volt. A tót körülvették az erdő óriási fái, a tóba pedig egy kis stég vezetett be, ahol egy csónak állt magányosan. A nap sugarai megtörtek a tó vizén, amitől még gyönyörűbb volt a látvány.
- Hogy tetszik? - kérdezte, miközben hátulról átkarolt, nyakamba csókolva.
- Lélegzetelállító! - fordultam meg, hogy megcsókolhassam. - Imádlak! Imádlak! Imádlak! - nyomtam puszit ajkaira, minden egyes szó után. Elmosolyodott, majd összekulcsolt kezekkel sétáltunk a stég felé. Ahogy a csónak elé értünk Hazza elengedte kezem, aztán bemászott a ladikba.
- Jössz? - nyújtott kezét, hogy besegítsen. Kicsit inogva, de sikerült megmaradnom benne. Helyet foglaltam a csónak hátuljában, Szerelmem meg a középső padra ült le, majd kezébe vette az evezőlapátokat.
- Indulhatunk?
- Igen! - ujjongtam, mint egy kisgyerek. Hazza ügyesen evezve bevezette a csónakot a tó közepére. Gyönyörű volt a tót körülvevő nádas, melyben kacsákat véltem felfedezni. A nap sugarai kellemesen melengették bőröm. Ránéztem Szerelmemre, aki hatalmas mosollyal arcán figyelt engem.
- Mi az? - kérdeztem összevont szemöldökkel.
- Csukd be a szemed! - mosolygott, mire tettem, amit mondott. Megéreztem kezeit, ahogy az enyémhez nyúl. Tenyérre felfelé fordította, mikor valami tárgyat éreztem meg benne.
- Nyisd ki! - suttogta. Kinyitottam és azonnal a tenyerembe helyezett tárgyra vezettem tekintetem. Nem akartam hinni szemeimnek, mikor megláttam a gyűrűt, mely fényűzően csillogott kezemben. Meg se tudtam szólalni. Hol Hazzára, hol a gyűrűre vezettem tekintetem.
- Hozzám jössz? - kérdezte csillogó szemekkel, fülig érő mosollyal arcán, amitől gödröcskéi megjelentek szája két oldalán.
- Igen! - mondtam boldogan, könnyekkel küszködve. Annyira boldog voltam, a fellegekben éreztem magam. Hazza felhúzta az ujjamra, én pedig karjaiba ugrottam. Örömkönnyeim szabad utat engedve maguknak indultak meg arcomon lefelé. Míg szorosan öleltem őt, az ujjamon csillogó ékszert nézegettem. Azt hiszem ,kijelenthetem, hogy ez életem legszebb napja! - gondoltam magamban. Elhúzódtam tőle, hogy gyönyörű zöld szemeibe nézhessek.
- Szeretlek Hazza! - szipogtam, nehezen véve a levegőt sírásom miatt.
- Szeretlek Lou! - csókolt meg. Szenvedélyesen faltuk egymást. Kezemmel teste minden szegletét bebarangoltam. Ő pedig hajamba túrva élvezte csókunkat. Sajnos a levegő nagyúr, ezért elváltunk egymástól. Hirtelen ötlettől vezérelve felálltam a csónakban, ami kicsit megingott. Kitártam kezeim, mikor már stabil lábakon álltam és az ég felé meredtem.
- ÉN VAGYOK A LEGBOLDOGABB A VILÁGON! - kiabáltam teli torokból. - SZERETLEK HARRY STYLES! - üvöltöttem. Az egész erdő az én hangomtól zengett, felemelő érzés volt. Hazza megragadta a gatyám, majd húzogatni kezdte.
- Gyere ide! - mondta vigyorogva. Vissza akartam ülni, viszont elvesztettem egyensúlyos így a vízben landoltam. Nagy csobbanás után feljöttem a felszínre, arcomból kisepertem a hajam. A víz elég kellemes volt, mivel a napok óta tartó forróság felmelegítette. Hazza hasát fogva röhögött.
- Segíts inkább! - nyújtottam felé kezem, amit nagy nehezen elkapott, mire berántottam magam mellé a tóba. Mielőtt beesett volna, csak annyit tudott kinyögni, hogy "Lou", aztán már a víz alatt volt. Levegőért kapkodva jót fel a felszínre. Megrázta fejét, majd rám nézett.
- Ezért még kapsz! - úszott hozzám, mire menekülőre fogtam. Sajnos utolért és lenyomott a víz alá. Ezt még jó párszor eljátszottuk egymással. Aztán szórakoztunk egy kicsit még, felvett a nyakába, onnan dobált a vízbe. Mikor már elfáradtunk kifeküdtünk a mólóra. Egymás mellett helyezkedtünk el, kezein összekulcsolva pihentek kettőnk között. Nem szóltunk egy szót se, csak hallgattuk a természet oly nyugtató hangját. El tudnám viselni minden nap ezt a csendet.
- Mész egy kört a motorral? - kérdezte felém fordulva.
- Komolyan? - csillantak fel szemeim, annyira megörültem neki. Bólintott, majd felkelt és engem is felsegített.
A motorhoz érve Hazza mindent elmondott, hogy mi hol van, mit mikor kell használni, hogyan üljek, meg miegymás. Boldogan pattantam fel a hatalmas járműre. Igazából mindent elfelejtettem, amit mondott.
- Értesz mindent? - kérdezte.
- Nem! Mindent elfelejtettem, amit az előbb mondtál! - mosolyogtam rá. Ismételten elmondott mindent. Mikor a sisakot akartam felrakni, Hazza megfogta a kormányon lévő kezem. Szemeibe néztem, melyben aggódást véltem felfedezni.
- Óvatosan! Nehogy nekem összetörd magad! - odahajoltam hozzá csókot hintve ajkaira.
- Nem lesz semmi baj! - nyugtatgattam. Elengedte kezem, majd felhúztam a sisakot. Elindítottam a motort, lassan megindultam. Elég nehéz volt egyenesben tartani. Mikor végre ráéreztem a titkára, kicsit gyorsítani kezdtem. Annyira jó érzés volt, ahogy a hosszú egyenesben száguldoztam. Szerencsére tényleg nem járt erre senki, így nyugodtan gyorsíthattam. Hihetetlen érzés volt, az adrenalin ismét felpezsdítette vérem, szívem hevesen vert az izgalomtól. Egy pár kört tettem még vele, aztán Hazza előtt lefékeztem. Levettem a sisakom, leállítottam a motort és hatalmas vigyorral arcomon csókoltam meg őt.
- Milyen voltam? - kérdeztem.
- Szexi, dögös és profi! - mondta, beharapva alsó ajkait. Kitámasztotta a motort, mielőtt leszálltam volna róla. Hazza nekidöntött a járműnek. Vadul megcsókolt, kezeivel testem elkalandozva. Hajába markolva élveztem csókja édes ízét. Nekilöktem csípőm, mire egy halkabb nyögést hallatott. Ezt még párszor megismételtem, mire érezni kezdtem dudorát.
- Valaki felizgult! - kuncogtam.
- Szerintem jobb lesz, ha hazamegyünk, és ott folytatjuk! - mosolygott. Felöltöztünk, aztán felpattanva a motorra indultunk haza. Alig vártam, hogy otthon legyünk és megünnepeljük ezt a csodálatos napot. Fejem vállára helyeztem, hogy jobban lássam az utat, kezeimmel már nem fogtam olyan szorosan, mint mikor elindulunk. Boldogan figyeltem a körülöttünk elhaladó tájat, mely most sokkal csodásabbnak hatott, mint délelőtt. A nap már lemenőben volt, így sugarai kellemesen melengették arcomat. Az arcomat, melyre ráfagyott a mosoly, amit semmi és senki nem törölhet le soha többé... Fejem előre vezettem, hogy ismét az utat figyeljem, amikor is egy nagyobb kanyar következett. Az egész egy szemvillanás alatt történt, nekem mégis egy örökkévalóságnak tűnt. A kanyarban feltűnt egy autó mely velünk szembe jött. Abban a percben ahogy megláttam, lepergett előttem az életem minden egyes mozzanata, mely Hazzáról szólt. Szorosan öleltem magamhoz testét, gondolván ezzel megvédhetem őt. Arcom hátába fúrtam, becsukva szemeim vártam a becsapódást. Éreztem kezét, melyet enyémhez kapta. Erősen szorította, mintha ezzel megállíthatná a balesetet. Egy nagy ütést éreztem, semmi mást... Szemeim lassan nyitottam ki, minden porcikámba fájdalom nyílalt. Tekintetem Szerelmemen akadt meg, aki előttem feküdt a betonon, vérben úszott testtel. Szemei nyitva voltak, mégse lélegzett, mégse csillogtak gyönyörű zöld íriszei. Szívem összeszorult, ahogy élettelen testét figyeltem. Tudtam, hogy vége van, mégse akartam elhinni, bizakodtam hátha...
- Nem... Haz..za.. - nyöszörögtem, könnyeim folyni kezdtek. Erőt véve magamon egyik kezem felé nyújtottam, majd megfogtam előttem heverő kezét. Megszorítottam, de ő nem szorított vissza, amitől szívem darabokra tőrt. Élettelen kezét szorongatva néztem az ujjamon, oly szépen ragyogó gyűrűt, melyet tőle kaptam.
- Szeretlek... - nyögtem ki az utolsó szót, mely elhagyta ajkaim. Szemeim lecsukódtak, fájdalmam mintha elvágták volna. Egyszeriben eltűnt és minden olyan könnyű lett...
