2014. március 10., hétfő

One night that changes everything!



Sziasztok!

Nagyon szépen köszönöm a sok dicsérő szavakat, feliratkozókat és a tetszikeket! :D Köszönöm, hogy ennyien biztattak a képregény fordítására, ezért is vágtam bele, a kövi rész, holnap jön, de addig is itt egy újabb one-shot, ami a mai nap szüleménye! :D Remélem elnyeri tetszéseteket! :D 
Jó olvasást kívánok! 

Dreamy Girl


Louis

Óvatosan másztam fel a fára, melyet már több mint, két éve használok arra, hogy bejussak a legjobb barátom szobájába. Rutinosan ment már ez a dolog, szerintem vakon is fel tudtam volna mászni, annyira ismertem már e csodás fa, minden egyes ágát. Beugrottam az erkélyre, melyről szobája nyílt. Lenyomtam a kilincset, ami szerencsémre nyitva volt, pedig ma nem is szóltam neki, hogy jövök. Halkan kinyitottam, majd lábujjhegyen elsétáltam az ágyáig. Minden egyes szegletét ismertem szobájának, hiszen hajnalokig szoktunk az ágyon ülve, vagy amikor jobb idő van, akkor kint az erkélyen, a kerti bútorokon helyet foglalva megbeszélni a világ nagy dolgait. Óvatosan bemásztam az ágyba, egészen közel bújtam meleg testéhez, kezem átvetettem hasán, amit cirógatni kezdtem. Nem volt rajta csak egy szál alsó, hiszen mindig így szokott aludni. 
- Csini fiú, ébredj! - suttogtam fülébe, mire kaptam egy halk morgást. - Ha nem kelsz fel, beleharapok az imádni való fenekedbe! - csúsztattam le másik kezem az említett területre és belemarkoltam.
- Mi a?? - ugrott ki az ágyból, oly hirtelen, hogy alig tudtam feleszmélni, de ő már az ágy mellett toporgott, maga köré tekerve takaróját. - Basszus, Lou, a szívbajt hoztad rám! - kapott a szívéhez, amit esküszöm, innen hallottam, hogy szaporán dobog. Kis idő múlva, mikor magához tért leült az ágy szélére és felkapcsolta a kislámpát. 
- Bújj vissza mellém még egy kicsit! - szívattam, hiszen tudtam, hogy kiakasztom ezekkel a dolgokkal. Imádtam húzni az agyát, még ha neki ez csak poén. Nekem viszont nem az, de erről nem kell tudnia. Nagyon bejön nekem, már úgy egy éve. Tudja rólam, hogy meleg vagyok, és szerencsémre nem zavarja... Engem viszont zavar, hogy sajnos ő heteró... Mégis próbálkozom minden egyes percben.
- Dehogy megyek vissza!! Szállj ki az ágyamból, te perverz disznó!! - nyúlt a párnájához, amivel fejbe vágott.
- Te akartad! Ha harc hát legyen harc! - kaptam el derekánál fogva, majd lerántottam az ágyra, és magam alá gyűrve ültem rá csípőjére. 
- Szállj le rólam, te hájas! - csipkelődött, én pedig csikizni kezdtem. - Neee! Lou!! Neee! - fuldoklott alattam a röhögéstől. 
- Cshhh... Felébreszted a szüleidet, és abból nagy baj lesz! - fogtam be a száját, miközben tovább csikiztem. - Egy feltétellel engedlek el! Eljössz velem egy kis éjszakai kiruccanásra! Rendben? - hagytam abba a csikizést, de nem vettem le kezem a szájáról. Most, hogy így alattam volt, eléggé beindította a fantáziám, nem mintha máskor nem... Legszívesebben itt helyben magamévá tettem volna... Fejezd be, Louis!! - korholtam le magamat, gondolatban. - Na mit szólsz? Bólints, ha mehetünk! - nemlegesen megrázta fejét, én pedig ismét csikizni kezdtem. Azonnal hevesen kezdett bólintani, mire felnevettem, és büszke voltam magamra, hogy végre el tudom csalni egy éjszakára. - Szerencséd! Na, kapj fel valamit, bár nekem is így jó, csak nehogy megfázz! - kacsintottam rá, majd leszálltam róla. 
- Seggfej!! - dobta nekem a párnáját durcásan - Ezért még kinyírlak te szemét!! 
- Milyen mocskos kis szád van! - nevettem fel - Ha anyukád meghallaná, azonnal kimosná szappannal! - csipkelődtem.
- Fejezd be! 
- Rossz hatással vagyok rád, nem hiába nem engednek a közelembe a szüleid! Lehet nem kéne barátkoznunk! - mondtam szomorúságot tettetve. Igen, ezért járok az erkélyen keresztül hozzá, mert ha megtudnák, hogy velem van, biztos feljelentenének, vagy elköltöznének, csak hogy ne tudjak hozzáférkőzni a féltett kincsükhöz. De, mi lenne, ha tudnák, hogy odáig vagyok érte, és mindig azon mesterkedem, hogy egyre közelebb húzzam magamhoz. Szerintem lefejeznének... Hát, igen... Hazza az én tiltott gyümölcsöm...
- Ne mondj már ilyet, nincs veled semmi baj! Én bírlak! - mosolygott rám, majd a szekrényét kinyitva turkálni kezdett ruhái között. Én pedig elkalandoztam izmos hátán, melyet szívesen végig csókolnék, és körmömmel hosszú piros csíkot hagyva összekarmolnám, mint egy tigris a zsákmányát. Aztán belemarkolnék tökéletesen formás fenekébe, mire hatalmasat nyögne tetteimre. 
- Lou, figyelsz?? Hahó! - fordítottam el, a már nyáladzó tekintetem, mikor észbe kaptam. 
- Bocs, mit mondtál? - mosolyogtam bájosan, mire megrázta fejét.
- Jó leszek így? - mutatott végig magán. Nekem ruha nélkül jobban tetszene! -  mondtam magamban. - Tökéletes! Akkor mehetünk? - keltem fel az ágyból és az erkély felé vettük az irányt. 
- Várj! Az ajtó! - ment vissza, hogy bezárja a szobája ajtaját. Ezen kuncognom kellett, mert annyira aranyos volt. - Mi van? - kérdezte összevont szemöldökkel.
- Semmi Baby, csak menjünk már! - toltam kifelé az erkély ajtón. Becsuktam magam mögött, aztán óvatosan lemásztunk a fáról és elindultunk a kellemes éjszakába. 
- Hova megyünk? - kérdezte izgatottan göndör barátom, amin jót mosolyogtam. Soha nem volt még ilyen helyzetben, tudom, hiszen szülei nem igazán engedik el sehová, ezért is volt muszáj végre elszöktetnem a Királylányt, a gonosz sárkányok markából. 
- A titkos helyemre, ahova akkor megyek, amikor mindenkitől távol akarok lenni... - néztem gyönyörűen csillogó zöld szemeibe, melyek mindig rabul ejtettek. 
- Két éve vagyunk legjobb barátok, és még sose mutattad meg nekem? Szép vagy, nem mondom! Mi az, amit még meg kell tudnom rólad? - ütött vállba Hazza. Ha te azt tudnád... - gondoltam magamban.
- Most van itt az ideje, hogy megmutassam! - mosolyogtam, majd átvetettem karom vállán és így mentünk tovább az utcán. Az este csendes volt, csak néha egy-egy kutya ugatás zavart bele az éjszakai nyugalomba. Csendben sétáltunk, egymás mellett, majd úgy húsz perccel később meg is érkeztünk a célállomáshoz. Hazza lepetten nézett rám, mikor meglátta a rozoga kis házikót, amit körbe vett a sok gaz. 
- Ez lenne az? - fintorgott, mire nevetni kezdtem.
- Nem nagy valami, de mégis sokat jelent nekem! - fogtam meg a kezét és bementünk az ajtón. Felkapcsoltam a lámpát, hogy lássunk is valamit. 
- Ez az én kis házam. - mondtam, majd felé fordultam, hogy szemeibe nézhessek - Itt egy idős bácsi élt,  Phil, akinek nem volt senkije... Amikor kicsi voltam mindig láttam, ahogy elhaladtam a háza előtt, hogy kint ül a tornácon, és újságot olvas. Soha nem volt vele senki, mindig egyedül üldögélt... Megsajnáltam, ezért gondoltam egyet és odamentem hozzá... Így kezdődött minden... Minden áldott nap iskola után hozzá jártam, mivel nem volt kedvem hazamenni a szüleimhez. Nagyon szerettem őt, kedves volt velem... Ő volt a legjobb barátom, akire mindig számíthattam, akár miről is volt szó... De sajnos egyik nap, mikor ismét hozzá tartottam, már nem volt ott, csak egy csapat mentős, akik közölték velem, hogy már nincs többé... - indult meg egy kósza könnycsepp arcomon, ahogy felelevenítettem az emlékeket. - És aztán mikor betöltöttem a tizennyolcadik életévemet, egy levelet kaptam, miszerint ezt a házat hagyta rám... Azóta minden nap ide járok, és azzal töltöm a napom, hogy újjáépítsem. 
- Ez annyira...szóval... - akadt el a mondandójában - Miért nem mondtad el nekem? - kérdezte könnyeit törölgetve.
- Mert, akkor akartalak ide hozni, amikor már kicsit helyrepofoztam! - mosolyogtam rá és bevezettem a nappaliba, ami már készen állt arra, hogy megmutassam neki. Nem volt nagy szám, de az enyém volt. - Igaz, nem sok minden van benne, és igazából csak a nappali ilyen tiszta, de már ez is valami! 
- Ez csodálatos! Tetszik, szerintem csodás lesz, ha mindennel elkészülsz! - mosolygott rám fülig érő szájjal. 
- Akkor? Megtartjuk a nappali avató bulit? - mentem beljebb, hogy elővegyem a már oda készített pezsgőt, plusz a két poharat.
- Én benne vagyok! - mondta, majd kinyitottam a pezsgőt és öntöttem a poharába - Viszont nem iszom Lou, tudod jól! - tiltakozott.
- Most fogsz! Az én kedvemért, kérlek... - könyörögtem neki, szomorkás arcot vágva. Nem kellett sok, máris beadta a derekát. Koccintottunk, majd leültünk a kanapéra, amely az idős bácsié volt, csak felújítottam.
- Még egyet? - kérdeztem mutatva a pezsgőre.
- Nem, elég volt ez az egy is! 
Egy ideig némán ültünk a kanapén. A csendet, mely rátelepedett az egész házra végül én törtem meg.
- Nagyon fogsz hiányozni Hazza... Nem tudom mi lesz velem nélküled... - néztem tökéletes arcára, szomorúan. Nem akartam, hogy elmenjen az egyetemre, viszont tudtam, hogy nem tarthatom vissza, neki ez a sorsa...
- Nem megyek! - mosolyodott el. - Nem akarlak itt hagyni, nélküled nem tudnám túlélni a napokat! Így, úgy döntöttem maradok! 
- Micsoda? Ezt nem teheted, a szüleid... mit fognak szólni? Miattam? Nem, nem tarthatlak vissza, neked tanulnod kell, nem úgy végezned, mint nekem... - keltem fel a kanapéról idegesen. Tudom, ez volt minden álmom, hogy itt maradjon, de nem szabad, nem ronthatom el az életét. - Figyelj, majd meglátogatlak néha, találkozunk, aztán úgy is lesznek új barátaid, és el fogsz felejteni engem... Minden rendbe lesz, ez az élet rendje... - járkáltam fel- alá, csak hogy ne kelljen szemeibe néznem, mert akkor végem lenne.
- Soha nem felejtenélek el! Te voltál az, aki szint hozott az életembe! Ha akkor, aznap nem viszel bele a rosszba, akkor soha nem tudtam volna meg milyen, az, mikor valaki igazán él! Te mentettél meg az unalmas hétköznapoktól! - mondta, majd elém állt és könnyes szemekkel nézett szemeimbe. 
- De akkor is, nem teheted ezt, hogy eldobod a jövőd, csak azért, hogy itt maradj a legjobb barátoddal! Nem, ezt te se gondolod komolyan! 
- Biztos ezt akarod? Őszintén mondd meg! - fordított ismét maga felé, és mélyen szemembe nézett - Mondd a szemembe, hogy azt akarod, hogy elmenjek! - néztem hol az egyik, hol a másik szemébe, és akkor megtettem azt, amit már oly régóta szerettem volna. Lassan közeledtem ajkai felé, figyelve reakcióját. De nem történt semmi, ezért lehunytam szemeim és ajkához érintettem az enyémet.. Éreztem, hogy meglepődik, mégse húzódott el. Lassan elváltam tőle, és arcát fürkésztem, hátha kitudok venni belőle valamit. Szemeit óvatosan nyitott ki, majd enyéimbe nézett. 
- S... sajnálom... én... - dadogtam idegességemben.
- Ne sajnáld, hanem inkább tedd meg újra! - döbbentem meg szavai hallatán. Arcára mosoly terült, én pedig újra megcsókoltam. Szétnyitotta ajakit, én pedig nyelvemmel felfedezőútra indultam szájában, aztán táncba hívtam az övét. Hajamba túrva húzott még közelebb magához, míg az én kezem derekára tévedtek. Így akartam maradni örökre, élvezni csókját, melytől egész testemben bizseregni kezdtem. Mégis meg kellett szakítani csókunk, a levegőhiány miatt.
- Gyere velem az egyetemre! - mondta boldogan Hazza.
- Nem lehet, engem nem vesznek fel, meg pénzem sincs... - hajtottam le szomorkásan a fejem, mire állam alá nyúlva felemelte, hogy szemeibe nézhessek.
- Én segíthetek neked, a szüleim úgy is kibérelnek nekem egy lakást! Nem kell tudniuk róla, hogy te is ott vagy! És ott is van munka! Nekem nem számít semmi más, csak hogy velem legyél! Most kaptalak meg, nem akarlak máris elveszíteni! - mondtam, majd megcsókolt. Ekkor viszont eszembe jutott a ház, mely oly sokat jelentett  nekem. Hiszen itt lett az enyém, az a személy, akiért egy éven át sóvárogtam. 
- Mi lesz a házzal? - suttogtam szájába, mikor elváltunk egymástól. - A legszebb emlékeim ide kötnek...
- Felújítsuk, és amint végeztem az egyetemen, visszajövünk ide! Mit szólsz? - nagy mosolyt villantottam felé. Bár tudtam, ez nem így fog történni, mégis beleegyeztem, hiszen nekem most ő volt a legfontosabb. Vele újabb emlékeket szerezhetek bárhol, és bármikor.
- Rendben! - hajoltam hozzá, lágy csókot hintve puha, édes ajkaira.

8 megjegyzés:

  1. Hát ez nagyon aranyos volt, feldobtad az estém :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi szépen, örülök, hogy tetszett és hogy feldobtam vele az estéd! :3

      Törlés
  2. Szia!:)) Vár egy kis meglepi! -----> http://wonderlandforeveryone1d.blogspot.hu/2014/03/award-7.html xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hello! :)
      Köszönöm szépen a díjat, mindjárt ki is rakom! :3

      Törlés
  3. Ahwww! :3
    Ez állllati cuki volt. :3 Olyan aranyoooos!
    Tök jókat írsz! Imádom a sztorikat! :))
    Örülök, hogy belevágsz a képregény fordításba. Nekem tetszik az ötlet. :3
    Cejetleeeeeek! :3
    Puszii! xXx
    Reni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi szépen, örülök, hogy ennyire tetszett! :3 Meg, hogy így vélekedsz a sztorijaimról! :3 (Ez nagyon boldoggá tesz! :3)
      Köszönöm, holnap itt lesz a kövi része! :D
      Puszi ;)

      Törlés
  4. Jajj de cuki!!!!!!!!!!!!!!! :3 Jól kezdem a reggelem:D azért remélem így is marad a kedvem xd mert hát a suli elég kedvlohasztó xd

    Mariann:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Mariann! ;)
      Köszi szépen, nagyon boldog vagyok, hogy tetszett! :3
      Kitartás, és ne hagyd, hogy elrontsa a kedved!! ;) XD

      Törlés