2014. szeptember 7., vasárnap

Larry Stylinson


Sziasztok!

Sajnálom, hogy nem a Losttal jelentkezem, de ma megszállt az ihlet, és ez sült ki belőle! Remélem tetszeni fog! :) Már belefogtam a Lost-ba is, csak még egy kis időt kérek, igyekszem helyrerázni magam! 
Nagyon szépen köszönök nektek mindent! :3 
Jó olvasást! 
Ui: Nem tudtam normális címet adni, így ez maradt! :)
Dreamy Girl





Louis


Fáradtan dőltem le a kanapéra, kezembe véve a távirányítót, kapcsolgatva a csatornák között. Mi a fenének van ennyi, ha egy normális műsor sincs... Leálltam a híradónál, mert nem volt semmi más. Ezt sem szerettem, mivel csak azt lehetett hallani, hogy ez megölte azt, vagy balesetek ezreit, amitől mindig elment a kedvem az élettől. Igazából nem szoktam tv-t nézni, csak nagyon ritkán, mikor tényleg, igazán unatkozom, de az nem sokszor van, ugyanis egész nap dolgozom, ha meg nem akkor tanulok, szóval ilyenre nincs  időm. Most sem értem miért kapcsoltam be, de valami hajtott arra, hogy igen is, ma tv-t kell néznem. Épp el akartam kapcsolni, mert már kezdtem unni, mikor is, valami híres énekesről beszéltek,  viszont, nem ez fogott meg, hanem, hogy ide látogat, hozzánk. Mi a fenét akar itt, egy világsztár, ebben a kis városban, ahol semmi sem történik?! Nem értem, ki a franc akarna idejönni?! Én biztos elhúznék innen, ha lenne rá lehetőségem, és vissza sem néznék. Csak sajnos ebben a 22 évben semmi lehetőség nem adódott... Kíváncsian figyeltem a képernyőt, várva, hogy meglássam az énekest, aki ellátogat kicsiny városunkba. Mikor megláttam, és a hozzá tartozó nevet is, azt hittem ott helyben szívrohamot kapok. Párat pislogtam, hogy meggyőződjek, biztos jól látok-e. Még közelebb is mentem a televízióhoz. Ez tényleg ő volt, csak férfiasabb kiadásban. Göndör fürtjei megmaradtak, bár már nem ártott volna egy kis vágás hajának, mondjuk nekem így is bejött. Zöld íriszei melyekben mindig elvesztem, pont engem néztek, bár tudom jól nem így van, mégis mosolyogva figyeltem gyönyörű arcát, mely az évek során, ha lehetett még gyönyörűbb vált. Énekes. Sosem hittem volna, hogy egyszer majd a tvben látom őt, mint hírességet. Boldog voltam, amiért összejött az élete. Bár az a mosoly, amit a kameráknak küldött, nem volt őszinte... Felpattantam a kanapéról, beszaladtam szobámba, hogy kivegyek a pénzből, amit a tanulásra gyűjtöttem. Felhúztam cipőm, bezártam magam mögött az ajtót, és sietve indultam, hogy jegyet vásároljak koncertjére. Nem akartam lemaradni róla, talán ez az utolsó esélyem, hogy ennyi év után újra láthassam őt. A legjobb barátomat, aki átsegített a nehézségeimen és mindig mellettem volt, bármi is történt. Boldogan mentem haza, markomban a jeggyel, amit úgy szorítottam, mintha egy drága kincs lenne, de, ha úgy nézzük nekem az volt, mindennél fontosabb. Megszálltak az emlékek, előcsalogatva fájdalmas könnyeim. Aznap este sírva aludtam el, egyetlen fényképem ölelgetve, melyen boldogan mosolyogtunk, mit sem sejtve arról, hogy ez volt az utolsó együtt töltött napunk...

A hét felénél jártunk, és folyton ő járt a fejemben, még a munkahelyen is, ezért alig tudtam odafigyelni a rendelésekre, teljesen szétszórt voltam. Minden szabad percemet azzal töltöttem, hogy utána nézzek, egy netes kávézóban, hogy többet megtudjak karrierjéről. Amikor a barátnőkhöz értem, gyomorgörcsöm lett, és úgy éreztem, viszont fogom látni a vacsorámat, amit nemrég fogyasztottam el. Persze, mire is számítottam, hogy ő is olyan, mint én... Ja, hogyne... Egy sármos, milliárdos énekes, aki meleg... Felnevettem saját magam hülyeségén...Meg ha az is lenne, pont nem én kellenék neki, egy vékony, pénztelen senki, aki unalmas, és még egy barátja sincs... Mit is akarok én tőle. Lehet már nem is ismer, vagy nem is akar majd megismerni. Még az sem biztos, hogy odaengednek hozzá, hiszen egy elé nagy sztár. Erre nem is gondoltam. Fújtam ki a levegőt, kiengedve idegeskedésem. Komolyan már teljesen szétesett a fejem, a számtalan információtól, és az örökös gondolkodástól. Be kell fejeznem, mert bele fogok őrülni. Hagytam ott a számítógépet, majd hazasétáltam, kicsit kiszellőztetve füstölő fejem. Egyre gyorsabban közeledett a nap, és egyre nagyobb gyomorgörcsöm volt. Alig bírtam enni, inni vagy dolgozni, és az éjszakáim se voltak valami pihentetőek. Egy roncs voltam... Mire szombat lesz, olyan leszek, mint egy zombi. Harry sikítva fog elrohanni tőlem. Erre a gondolatra kiszaladtam a fürdőbe, hogy szemügyre vegyem magam. Tényleg szörnyű volt a látvány, ezért azzal kezdtem, hogy lefeküdtem aludni szabad napomon, egy nyugtató teával, ami szép lassan repített el az álmok világába...
Eljött az a bizonyos szombat, amire egész héten vártam. Idegesen keltem fel, szerencsémre, ma sem kellett dolgoznom. Az egész délelőttöm, majd a délutánom is azzal telt el, hogy mit is vegyek fel, nem volt valami nagy választék, mégis ott álltam kétségbeesetten a nyitott szekrényem előtt. Nem jelenhetek meg ezekben a göncökben. Eldöntöttem, hogy elmegyek az egyik használt ruhaboltba, hogy vegyek valami normálisabb öltözéket. A koncert előtt két órával letussoltam, felzseléztem a hajam, megmostam a fogam, és felhúztam az új, szűk szabású farmert, meg egy fekete inget, amit szintén most vettem. Tetszett az összhatás. Talán így már elé merek állni, ha lesz rá lehetőségem. Felkaptam a fontosabb dolgaim, bezártam az ajtót, és szép lassan elindultam a parkba, ahol végre viszont láthatom őt. Az egész város ott volt, szerintem, mert elég sokan voltunk. Előre tolakodtam, amennyire csak tudtam. Féltem, hogy valaki rám förmed vagy ilyesmi, de nem tették, aminek nagyon örültem. Máskor nem csinálnék ilyet, viszont ez most fontos volt. Míg vártunk rá, addig felidéztem a régi szép időket, amikor még minden rendben volt. Minden egyes napot vele töltöttem, együtt tanultunk, bár ő csak hallgatta, azt, ahogy én tanulok. Eszembe jutottak hülyeségeink, amikbe mindig belevitt, én pedig szó nélkül követtem őt, akár hova ment, akár mit csinált. Szerettem őt, tiszta szívemből. Mindig is tudtam, hogy többet jelent számomra, mint barát, viszont ezt soha nem mertem elmondani neki. Féltem, hogy elrontom a hülyeségemmel a legszorosabb barátságot, ami nélkül nem jutottam volna idáig. Ezért hallgattam, tűrve érintéseit, melyektől szívem hevesen dobogott, a bőröm forrt, a pulzusom pedig az egekbe szökött. Fájt, kínzó volt minden egyes nap, mégis megérte, hiszen ott volt velem. Hirtelen tört be a színpadra, kiszakítva fájdalmas gondolataimból. A hangja férfiasabb lett, mélyebb, még rekedtesebb, és ahogy énekelt, elvarázsolt. Nem hallottam sosem, mert a kávézóban nem akartam bömböltetni a zenét, de nem is bántam, hiszen élőben minden más. Csodás volt. Színpadra termett, mindenkinek az arcára mosolyt csalt, és poénkodott. Imádtam, olyan volt mint régen, aminek nagyon örültem, mert kicsit féltem, hogy fejébe szállt a dicsőség, de nem. Ő volt az, csak kicsit férfiasabban, érettebben. 
- A következő szám, a Little Things! - mondta bele a mikrofonba, és egy lassú számot kezdtek el játszani a gitáron. Libabőrös lettem, már a dallamára, és akkor még nem hallottam a szöveget.

Your hand fits in mine
Like it's made just for me
But bear this in mind
It was meant to be
And I'm joining up the dots with the freckles on your cheeks
And it all makes sense to me


I know you've never loved
The crinkles by your eyes
When you smile
You've never loved
Your stomach or your thighs,
The dimples in your back at the bottom of your spine
But I'll love them endlessly



I won't let these little things slip out of my mouth
But if I do
It's you
Oh, it's you they add up to
I'm in love with you
And all these little things



You can't go to bed without a cup of tea
And maybe that's the reason that you talk in your sleep
And all those conversations are the secrets that I keep
Though it makes no sense to me



I know you've never loved
The sound of your voice on tape
You never want
To know how much you weigh
You still have to squeeze into your jeans
But you're perfect to me



I won't let these little things slip out of my mouth
But if it's true
It's you,
It's you they add up to
I'm in love with you
And all these little things



You'll never love yourself half as much as I love you
And you'll never treat yourself right, darling, but I want you to.
If I let you know I'm here for you
Maybe you'll love yourself like I love you, oh.



And I've just let these little things slip out of my mouth
'Cause it's you,
Oh, it's you,
It's you they add up to
And I'm in love with you
And all these little things



I won't let these little things slip out of my mouth
But if it's true
It's you,
It's you they add up to
I'm in love with you
And all your little things


Könnyeim patakokban folytak, ahogy felfogtam a dal szövegét, mely annyira hasonlított tinédzserkori énemre. Láttam, hogy neki sem maradtak szárazon szemei, amitől szomorúság töltötte el szívem. Fel akartam szaladni hozzá, átölelni, fülébe suttogni, hogy minden rendben lesz, itt vagyok. Alig vártam, hogy találkozhassam vele, nem érdekel, ha engedik, ha nem, nekem látnom kell őt, újra át akarom ölelni, érezni bőre egyedi illatát, lágy érintését, és zölden izzó íriszeit, melyekbe ismét el akartam veszi. Még mielőtt vége lett volna, elkezdtem a színpad szélére tolakodni. Már a kordonnál álltam, ahol egy biztonsági őr tartotta vissza a rajongókat. Fejemben annyi ötlet futott át, de egyiket sem tudtam megvalósítani. Más helyet kerestem, egy olyan részt, ahol be tudok jutni. Kétségbeesetten, remegve másztam át egy kordonon, ahol senki nem volt, mert elég távol jöttem a színpadtól, aminek köszönhetően észre sem vettek. Kihúzva mentem el a sátrak előtt, ahol gondolom a rendezők voltak, és úgy tettem, mintha én is ide tartoznék. Hallottam, ahogy elköszön a közönségtől, majd egy újabb fellépő érkezett. Figyeltem, elbújva a sátorok között, és mikor megpillantottam őt, a szívem is kihagyott. Beletúrt hajába, majd belépett az egyik sátorba. Nem mehettem oda, mert biztonsági őrök álltak ott, ezért a kocsikhoz lépdeltem, megkeresve a híres fekete Range Rovert, amivel mindenhova utazott. Elbújtam mögötte, várva, hogy megérkezzen. Szívem zakatolt, tenyerem izzadt, szám kiszárad, és a torkomban megjelent a gombóc, melytől alig bírtam nyelni. Nagy levegőt vettem, mikor megláttam, hogy elindult felém. Minden bátorságomat összeszedtem, és kijöttem az autó mögül, mire ijedten ugrott meg.
- Jézusom! - kapott szívéhez, én pedig meg sem tudtam szólalni. Annyi mindent akartam mondani, viszont semmi nem jött ki számon. Csak álltam ott, végigmérve, egy centit sem kihagyva belőle. - Hahó! - lengette meg kezét arcom előtt. - Tudod, hogy nem szabad ide bejönni? - mosolygott kedvesen. Nagyot nyeltem, és végre megszólaltam, bár hangom erőtlen volt.
- Sajnálom... de... 
- Aláírást szeretnél? - mosolygott továbbra is. Nemlegesen megráztam a fejem, amire összehúzta szemöldökét. - Fényképet? - ismét megráztam feje. -  Akkor miben segíthetek? - lépett közelebb hozzám.
- Nem emlékszel rám? - kérdeztem remegő hanggal. Még közelebb lépett, felém tornyosulva, így felfelé kellett néznem, hogy ismét elveszhessek zöld szemeiben. Megbabonáztak. Láttam, hogy nagyon méreget, összehúzva szemöldökét. Lehet, le kellett volna borotválnom borostámat, amit mostanában kezdtem el növeszteni, mert sokkal férfiasabban néztem ki tőle, és jól is állt. - Gondoltam, hogy már elfelejtettél, Hazza... - hajtottam le fejem, szomorúan. 
- Lou? - könnyeim utat törtek, ahogy meghallottam becenevem mély hangján. - Istenem! Tényleg te vagy az? Mondd, hogy nem álmodok? - emeltem fel tekintetem, halvány mosolyt csalva arcomra. Hirtelen két ölelő kar tartott szorosan, ami kicsit meglepett, viszont, ahogy észhez tértem, én is átöleltem őt. Annyira boldog voltam, de féltem is. Féltem, attól, hogy ez az egész csak egy álom, de ha tényleg az, akkor belehalnék. Még egy ilyen fájdalmat nem tudnék túlélni. - Annyira hiányoztál! - szipogta fülembe. Hosszas ölelés után, elengedtük egymást. Letörölte könnyeit, miközben megjelent gyönyörű mosolya, két imádott gödröcskéimmel. - Jóképű férfi lett belőled! - vigyorgott. - Nem mintha régebben nem lettél volna az! - javította ki magát, amitől felkuncogtam. 
- Te sem panaszkodhatsz! - pirultam bele szavaimba. - Bár a göndör fürtjeid megmaradtak! - felnevetett. 
- El sem hiszem, hogy itt vagy! Tudod, mikor mondták, hogy ide kell jönnöm, a szívem meghasadt, de a remény, hogy talán itt vagy, erőt adott nekem. Tudtam, hogy nem sok az esély rá, hiszen kerestelek mindenfelé, de a szüleid sikeresen elbújtattak előlem! - mondta szomorkásan, nagyot nyelve. Nem akartam ismét átélni azt a napod, így visszatuszkoltam az agyam legeldugottabb fiókjába a szörnyű emlékeket. - Akárcsak az enyémek! Sajnálom, hogy nem tudtam válaszolni a leveleidre! Elvették tőlem, elégették, a szemem láttára... - nem bírtam tovább, karjaiba vetettem magam, mert még mindig nem tudtam elhinni, hogy itt van. 
- Felejtsük el, kérlek! Nem akarok a múlttal foglalkozni! - dünnyögtem fejem mellkasára helyezve. - Meddig leszel itt? - csuktam be szemeim, félve a választól.
- Két óra múlva indulunk tovább... - szomorodtam el, ahogyan ő is.
- Akkor használjuk ki ezt a kevés időt! - húzódtam el, kis mosolyt villantva felé. - Eljössz hozzám? Itt lakok nem messze, egy kis házban. - boldogan bólintott, de mielőtt beszállt volna szólt a rendezőknek, hogy elmegy. Ekkor viszont majdnem elájultam. Az én házamba jön? A csóró Louishoz. Én hülye. Basszus! 
- Mehetünk! - szállt be, beindítva a motort. 
- Elmehetnénk egy étterembe, vagy kiülhetnénk a parkba... - javasoltam, hátha meggondolja magát. 
- Nekem jó nálad is... Kettesben szeretnék lenni veled! - mosolygott boldogan. Sóhajtottam egy nagyot. Örültem szavainak, de mégis féltem, hogy mit fog szólni a házhoz, hiszen a fényűző élethez van szokva... Idegesen szálltam ki a kocsiból, mikor odaértünk. Eddig nem vettem észre, de most, hogy láttam Hazza életét, elég szörnyen nézett ki a házam kívülről is... 
- Ne várj nagy luxust... - mondtam neki, mikor kinyitottam az ajtót. Lekaptam a cipőm, ahogyan ő is. Alig volt valami bútorom a kanapén és a rozoga tévén kívül... Na jó, azért ágyam is volt, meg egy kis szekrényem, meg a konyhabútor... De semmi extra... - Kérsz valamit inni? 
- Igen. - nézett szét a nappaliban, majd leült a kanapéra. Örültem, hogy otthon érzi magát, és nem kérdezte, hogy leülhet e.
- Víz jó lesz? Vagy hozhatok üdítőt? - kérdeztem kikiabálva, kis konyhámból. 
- A víz tökéletes! - öntöttem egy pohárral neki is, és magamnak is. Kivittem, és lehuppantam mellé. El sem tudtam hinni, hogy még ennyi év után is úgy beszélgetünk egymással, mint régen. Röhögtünk, szomorkodtunk felidézve az emlékeket, melyek minden sebet felnyitottak. Elmesélte az életét, egészen idáig, én pedig ámuldozva hallgattam, aztán rám került a sor, de az enyém nem volt ilyen hosszú beszámoló, és nem akartam, hogy bénának tartson, így gyorsan eltereltem másfelé a témát. Sajnos, igen hamar eltelt a két óra. Hazzának megszólalt a telefonja, hogy még van fél órája az indulásig. Nem akartam ismét elválni tőle, mivel tudtam, jól, hogy ilyen élet mellett, nem tud majd ide lejönni, csak azért, hogy meglátogasson engem. Elsétáltunk az autóig, ahol pár percig néma csendben néztük egymást.
- Gyere velem, Lou! - bökte ki, megtörve a hallgatást. Szemeim kikerekedtek, és egy nevetésszerűség tört fel belőlem.
- Ez nem így megy Hazza! 
- Miért? Mi van itt, ami ide köt? - kérdezte komoly hangon. - Mondj egyet! - elgondolkodtam, de semmi nem jutott az eszembe, viszont nem mehetek csak úgy el, ez nem én vagyok. - Kérlek! - lépett előrébb, arcunk pár centire volt egymástól. Szívem zakatolt, ahogy elvesztem íriszeibe. - Szükségem van rád! - hajolt még közelebb, leheletével csiklandozva ajkaim. - Nem akarlak ismét elveszíteni! - suttogta számra. - Szeretlek! - mosolyodott el, én pedig megmerevedve álltam. Nem akartam hinni fülemnek. Szeret? - El akartam mondani neked, de a szüleim nem engedték! Bevallottam nekik, hogy szerelmes vagyok beled, ezért hurcoltak el Amerikába, hogy egy óceán válasszon el bennünket! Aztán hiába kerestelek, nem találtam rád, és feladtam... Szörnyű volt a tudat, hogy elvesztettelek. De, most elmondhatom. Szeretlek, mindig is szerettelek! - hajolt ajkaimra, viszont nem érintette enyémhez, ezért én tettem meg. Százszor elképzeltem már, hogy milyen is lehet vele csókolózni, de ez mindet felülmúlta. Puha ajkai enyémet simogatták, lágyan, minden szeretetet és keserűséget beleadva. Szétnyitottam szám, utat engedve nyelvének, mely felfedezőútra indult, majd szenvedélyes táncba hívta enyémet. Felbátorodva hajába túrtam, ismét érezve göndör tincseit, melyekkel évekén át játszadoztam. Derekamhoz nyúlt, még közelebb húzva magához, amitől testünk minden pontja összeért. Felsóhajtottam, ahogyan ő is. Vérem felforrósodott, és jóleső érzés járt végig, tetőtől talpig. Lihegve váltunk el egymás ajkaitól, majd homlokát enyémnek döntötte. - Mindig is erre vágytam, és sokkal tökéletesebb volt, mint álmaimban! - mondta vigyorogva. Egyetértően bólogattam, fülig érő szájjal. - Most már eljössz velem? - kérdezte eltávolodva szemeimbe nézve. Átgondoltam az életem. Azt, hogy mit hagyok itt, és rájöttem, hogy nekem itt nincs semmim, és senkim. És itt az a nagy lehetőség, amire 22 évig vártam. Ő.
- Igen! - folyt le egy könnycsepp arcomon. - Szeretlek! - kaptam ajkai után, oly hevesen, hogy nekitoltam a kocsi oldalának. Felkuncogtunk. - Várj! - szóltam rá, mire meglepődve nézett rám. - Azt a számot nekem írtad? - kérdeztem kíváncsian. Nem válaszolt, de mosolya mindent elárult. - Tudtam! - vigyorogtam, majd ismét egy csókban forrtunk össze, hogy bepótoljuk az eddig elmulasztott éveket...

17 megjegyzés:

  1. Szia! :)
    Annyira örültem, mikor megláttam, hogy van ezen a blogodon egy új sztori. Nagyon-nagyon örültem. És természetesen nagyon tetszett, helyesbítve imádtam.
    Csodásan írsz, és nagyon remélem, hogy még fogsz nekünk hozni ilyen csodákat. :) Kérlek.
    Nem is tudok többet írni. Imádtam, tetszett, izgatottan várom a kövit, és nagyon jól írsz. A szokásos duma, de tényleg csak ezeket tudom hajtogatni.
    Pusy: Naomi Greg xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen kedves szavaid, hálás vagyok érte, hogy itt vagy olvasod blogom! Nagyon örülök, hogy tetszett, ez nekem sokat jelent! :3 Remélem, hogy sikerül majd meglepnem benneteket még több ilyen rövidke történetekkel! :)
      Puszi

      Törlés
  2. Hát ezt nem hiszem el!

    Tudod, hogy nem szeretem a OS-okat, mert mindig hiányzik a folytatás, de most kivételt teszek, és hivatalosan is ennek a sztorinak a rajongója leszek. Még sokszor fogom elolvasni, mert egyszerűen beszippantott ( ezt a kifejezést vajon kitől tanultam??:P) és nem enged el.
    Annyit fejlődsz hónapról, hónapra, hogy nem győzöm kapkodni a fejem.... és lám, megértél egy rövid történetre, amiben nincs nagy dráma, hihetetlen feszültség, csak érzések, karakterek és Te. Mert minden sorban benne vagy, és ezt is imádom!!
    Annyira aranyos, magával ragadó és rövidsége ellenére tartalmas, hogy az hihetetlen.
    Képtelen vagyok mindent megírni, amit közben éreztem, akartam, és ezért bocsánatot kérek, de a lényeg itt van:
    SZERETTEM!!!!
    és téged is imádlak!

    <3 <3
    Becca

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. és elfelejtettem mondani, csak Mariann komija után jutott eszembe, hogy vigyorogva bőgni....ez az élvezet a javából!!!!! és olyan ritka, mint a fehér holló....

      Törlés
    2. Köszönöm szépen, örülök, hogy ennyire tetszett ez a történetem, és hogy rábírtalak venni arra, hogy one-shotot olvass :D
      Annyira jó ezt a sok dicséretet pont tőled olvasni, a legcsodálatosabb írótól, akivel valaha "találkoztam", mert számomra te vagy a példakép! :) Nem tudom szavakkal kifejezni mennyire hálás vagyok mindenért! Köszönöm :')
      Nekem ez tökéletesen elég, amit ide írtál :)
      Én is imádlak, puszi :)

      Törlés
  3. Jujj, de jó, örülök, hogy úrja itt vagy :)
    Ühm most sírok. Legalább kiadtam egy kis feszültséget. Utálok sírni. :D Miért vagyok ilyen érzelgős? Áh na mindegy.
    A lényeg, hogy nagyon fantasztikus lett. Imádom. :3 Egyszerűen imádom. De sírni még mindig utálok xD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, hogy itt vagy és írsz nekem! :) Örülök, hogy tetszett, és annak is( bár elég hülyén hangzik( hogy sikerült megsirattatnom, mert ez azt jelenti, hogy át tudtam adni az érzelmeket, amiket szerettem volna :)

      Törlés
  4. Nagyon szép lett.Megrendített, és ez a kedvenc One shots-om amit olvastam. :D :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, nagyon boldog vagyok szavaid olvasva :3

      Törlés
  5. Ooooh de hiányoztááál :) Nagyon imádtam, nagyon jó volt :) Siess a Lost-tal!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett! Igyekszem a Losttal is, csak lassan megy... :/

      Törlés
  6. Mikor jön a kövi?:33
    Zs.

    VálaszTörlés
  7. Az irasod, csoda.
    Tudod te h mit valtassz ki belollunk? Szerintem nem. Tudod mi az h nevetve bogni?! :'D Probaltam nem bogni, de nem nagyon akart ossze jonni, h vissza tartsam a konnyem. Imadom az irasod:)
    xx Amanda

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm, annyira boldog vagyok szavaid olvasva! :3 Az pedig, hogy nem tudtad visszatartani könnyeid, azt jelenti, hogy sikerült átadnom az érzéseket, és ez nagyon sokat jelent nekem! :3

      Törlés