2014. november 22., szombat

Just a game? (7.rész)


Sziasztok! 

Sajnálom, hogy csak most tudtam hozni, de megint nehezen megy az írás, igyekszem, és végre rászántam magam, hogy megírjam ezt a részt! Nem tudom, hogy mikor tudom hozni a következőt, ugyanis most elé nagy hajtás van, és ha minden igaz, akkor a jövő hónapban is, így kevesebb időm van írni, de igyekszem! 
Köszönöm a kommenteket, a tetszikeket, és az új feliratkozókat! Imádlak benneteket! <3 
Jó olvasást!

Dreamy Girl



Louis

Hazafelé tartottunk a kórházból, mikor Jessica megtörte a csendet:
- Mikor lesz ennek vége, Louis? Anya szörnyen nézett ki, és attól félek, hogy nem fogja sokáig bírni, ha így folytatja... - mondta szomorúan, kifelé bámulva a kocsi ablakán. Nagyot sóhajtottam, az utat figyelve.
- Nem tudom, Jess, semmit sem tudok, és őszintén, nem is érdekel... Belefáradtam ebbe az egészbe, hogy nekem kell rá figyelni és ápolgatni, holott ő a felnőtt, nem én. Próbáltam segíteni neki, te is tudod jól, de eltaszított magától, én pedig nem fogok többet próbálkozni, befejeztem. És nem is akarok erről beszélni többet - zártam le a témát.
- Rendben... Figyu, holnap mennék a barátnőmhöz egy hétre, tudod... De lemondom, ha akarod, és itt maradok segíteni...
- Meg ne próbáld! Miattam ne aggódj, menj nyugodtan, elleszek! Élvezd az életet, amíg lehet! - fordultam felé, egy mosolyt küldve.
- Biztos? - kérdezte, mire bólintottam. Egy pár perces csend után újra megszólalt. - Igazából... - sütötte le a szemét, - Szóval nem a barátnőmhöz megyek... - Ahogy kimondta felhúzott szemöldökkel pillantottam rá, majd vissza az útra. - a barátomhoz, Davidhez. - Mosolya szétterült arcán.
- Barátod? És mióta? Miért nem szóltál? - tettem fel a kérdéseimet.
- Egy ideje... Ne haragudj, hogy nem mondtam el, de még nem igazán tudtam, hogy lesz-e belőle valami, most viszont biztos vagyok benne, hogy ő az igazi. Nagyon szeretem őt, és ő is engem. - Az arca ragyogott, mikor kimondta ezeket a szavakat.
- Akkor meg, pakolj és indulj!! - állítottam le a motort, mert időközben hazaértünk. Odahajoltam hozzá és egy puszit nyomtam az arcára. A nővérem a mindenem, és ha ő boldog, akkor én is. Bementünk a házba, ahol minden olyan csendes volt. Ez a hét lesz életem egyik legszebb hete. Anyám nélkül, boldogan. Jessica felszaladt a lépcsőn, én pedig kifosztottam a hűtőt, mert már nagyon éhes voltam. Nem is csoda, hisz tegnap este óta nem ettem semmit. Mikor végeztem, felmentem az emeletre, és bekopogtam a nővéremhez.
- Gyere! - kiabált ki. Kinyitottam az ajtót, és bedugtam a fejem. Az ágyon ült, előtte egy hatalmas ruhakupac.
- Mikor indulsz? - kérdeztem.
- Holnap, korán reggel - mondta, miközben a bőröndbe pakolászott. - De jó lesz neked, öcsi, kedvedre hozhatod haza a pasikat, nem lesz aki zavarjon - kacsintott rám. - Habár... - húzta össze a szemöldökét - mostanában nem láttalak eggyel sem. Talán unod a szexet? Vagy... - nézett rám sejtelmesen, hatalmas vigyorral az arcán.
- Nem vagyok szerelmes! Az nem az én műfajom! - jelentettem ki morcosan. Még hogy szerelmes... Én?? Azt már nem, soha! Már magától a szótól borsódzik a hátam. Hányni tudnék tőle...
- Látnod kéne az arcod! - kuncogott fel.
- Majd most bepótolom, míg nem leszel itt! - kacsintottam rá. - Legalább most nem szól ránk senki, hogy ne legyünk hangosak! - Felnevetett, majd elhallgatott mikor megcsörrent a telefonja. A hatalmas vigyorából tudtam, hogy ki hívja, ezért el is köszöntem. 
A nap további része gyorsan eltelt, mire észbe kaptam, beesteledett. Elővettem a cigimet, és kiálltam a teraszra, hogy elszívjam. Harold ablakát lestem, ami nyitva volt, és a függöny is el volt húzva. Pöfékeltem, azon gondolkodva, hogy hogyan tudnám rávenni, hogy átjöjjön hozzám. Biztos nem lesz egyszerű, mert eléggé kiakadt a hallottaktól. Jobban is figyelhettem volna, hogy mit beszélek... Mindent elcsesztem, pedig már elég közel voltam, ahhoz, hogy az ágyamban legyen. De itt az újabb alkalom, egyedül leszek, simán be tudnám édesgetni az ágyba. Tudom jól, hogy bejövök neki, hiába is tagadná, látszik rajta. Ha nem így lenne, nem engedte volna, hogy elráncigáljam a buliba, és azt sem, hogy leitassam. Az egyetlen dolog, ami beválhat, ha nyálgéppé változom. Már a gondolatra is hányni tudtam volna... Beleszívtam egy utolsót a cigimbe, majd elnyomtam a csikket.
- Harold! - szólítottam halkan, remélve, hogy meghallja. - Harold! - mondtam erélyesebben. Meglepetésemre nem a pápaszemes jelent meg az ablakban, hanem a testvére.
- Mit akarsz? - kérdezte flegmán.
- Tesód?
- Fürdőben, miért? - fonta össze a karjait a mellkasa előtt.
- Semmi közöd hozzá, ez a kettőnk dolga! - válaszoltam, kicsit sem kedves hangnemben.
- Igen is van, az öcsémről van szó, aki tegnap részegen, sírva jött haza! Mi a fenét műveltél vele? Haaa? - szinte ordított, annyira ideges volt. Nem válaszoltam. - Felejtsd el őt! - be akarta csukni az ablakot, de gyorsan közbeszóltam:
- Várj! Ha ráveszed az öcséd, hogy átjöjjön hozzám, akkor cserébe elárulok neked valamit az új barátodról! - Zayn nem mondta, hogy nem tehetek neki keresztbe, nem állítottunk fel szabályokat, szóval játszhatok tisztességtelenül.
- Zaynről? - láttam, hogy ezzel megfogtam. Bólintottam. - Oké, megpróbálom rávenni, de nem ígérek semmit. Viszont, ha megbántod, bíz isten kiheréllek! - fenyegetett meg, mire döbbenten néztem rá. Nem hittem volna, hogy ilyen kemény ez a lány, azt hittem, hogy beszari, mint a tesója, de úgy látszik mégsem az.
- Szóval, a kis barátod lyukra játszik, ha érted mire gondolok - könyököltem rá a korlátra.
- Értem, nem vagyok hülye! - morogta. Láttam, hogy ezzel az egy mondattal teljesen összetörtem.
- Tartsd a szád! Nem akarom, hogy megtudja, hogy tőlem tudod! Oké? - nem szólt semmit, csak bólogatott, aztán behúzta a függönyt. Győzedelmes mosoly jelent meg az arcomon, Most van egy kis előnyöm, ami rám is fér, mert nem lesz egyszerű kiengesztelnem a kis pápaszemest.

Négy nap telt el azóta, hogy beszéltem Harold testvérével, de nem történt semmi. Nem jött a kis nyomi. Átbaszott az a kis ribanc! Lehet, hogy nem kellett volna figyelmeztetnem, hogy Zayn csak meg akarja dugni, megérdemelte volna, hogy kihasználják, aztán eldobják. Jess már rég elment, így egyedül ültem a kanapén, a távirányítót nyomkodva. Semmi értelmeset nem találtam, ezért ki is kapcsoltam. Rendeltem egy pizzát, amit fél óra múlva ki is hoztak. A DVD-im között kutakodtam, egy jó kis horror filmet keresve. Amint megtaláltam, betettem, majd kihoztam a hűtőből egy üveg kólát, leültem a kanapé elé, és elindítottam a filmet. Épp kinyitottam a pizzás dobozt, mikor megszólalt a csengő.
- Bassza meg! Pont most! - morogva keltem fel a földről. - Nem tudtál volna máskor jön... - akadt el a szavam, mikor kinyitottam az ajtót, és Harold állt ott, komor arccal.
- Gondolom nem engem vártál... Nem is zavarok... - mondta, majd el akart sétálni, de megragadtam a karját. Nem hagyhatom, hogy elmenjen.
- Várj! Ne menj el! - szorítottam a kezét, amit kihúzott erős markomból. - Nem várok senkit, gyere be! - álltam arrébb az ajtóból, hogy bejöhessen, de nem mozdult.
- Itt is el tudod mondani, amit szeretnél - tette karba a kezét mellkasa előtt. - A nővérem azt mondta, hogy jöjjek át, mert szeretnél valamit mondani. Itt vagyok, mondd! - Nagyot sóhajtottam szavai hallatán.
- Rohadtul sajnálom, amit mondtam. Tényleg nem úgy értettem... - Szánalmasan éreztem magam, hogy magyarázkodnom kell, de muszáj volt, ha meg akarom nyerni a fogadást. - Bocsáss meg, kérlek! - néztem rá, halvány mosolyt erőltetve arcomra.
- Miért, Louis? Miért kérsz bocsánatot? Tudom jól, hogy milyen vagy, ismerem a fajtádat: akinek semmi nem számít, akit nem érdekel az, hogy amit mond, vagy tesz, milyen hatással van másokra! Te csak saját magaddal törődsz! - mondta komolyan. - Ezért nem értem miért csinálod ezt. Miért pont én? Mit akarsz tőlem? Bárkit megkaphatsz! - nézett rám értetlen arccal. Ha tudná, hogy csak a fogadás miatt loholok utána... Kis naiv. Komolyan azt hiszi, hogy akarok tőle valamit?! Nagyon fog fájni neki, ha megtudja... De miért is törődök én ezzel?! Nem mondtam semmit, fogalmam se volt mit is mondhatnék neki, de nem is kellett, mert a gyomra megkordult, és ez elterelte mindkettőnk figyelmét. Azonnal ki is használtam a helyzetet.
- Szereted a pizzát? - kérdeztem.
- Igen, miért? - húzta össze szemöldökét.
- Gyere be! - mosolyogtam rá. Nem mozdult, csak állt. - Na, csak egy szeletet, nem foglak megenni! - nevettem fel, mire láttam, hogy megenyhült az arca. Leült a kanapéra, én pedig hoztam neki egy poharat, amibe kólát öntöttem, és leültem mellé, de nem túl közel. Szép fokozatosan közeledek majd hozzá. Nem akarom elijeszteni, hiszen végre besétált a csapdámba.
- Kaphatok egy tányért és evőeszközt? - kérdezte félénken. Összevont szemöldökkel néztem rá.
- Minek? Ott vannak a kezeid! - mosolyogtam. - Ettél már valaha kézzel? - néztem rá kérdőn, mire megrázta a fejét. Ledöbbentem. Hogy lehet ez? Hol éltek eddig? Ez a legjobb dolog a pizzában, hogy nem kell finomkodni. - Akkor most fogsz! - vettem ki egy szeletet, és a kezébe nyomtam. Jót nevettem magamban, ahogy láttam ügyetlenkedését. Kivettem egyet magamnak is, és nekiláttam. Jóízűen falatoztam, és Harold is.
- Hogy van az anyukád? - kérdezte, miután lenyelt egy falatot.
- Jól. - Ezt csak gondolom, mert nem látogattam meg és nem is fogom. Úgy is fel fognak hívni a kórházból, ha hazahozhatom. Feleslegesen nem járkálok be hozzá...
- Itthon van?
- Nem, még egy pár napig bent lesz - mondtam, majd belekortyoltam a kólámba.
- Honnan tudod, hogy jól van, ha be se mész hozzá? - kérdezte, mire összevont szemöldökkel néztem rá. Ezt meg honnan tudja?- gondolkodtam el. Aztán leesett.
- Leskelődsz utánam? - Hatalmas vigyorral fürkésztem arcát. Elvörösödött.
- Nem! Dehogy! Én nem! - tiltakozott túl hevesen. Lebukott. Ezt már nem tudja kimagyarázni.
- Aham... - haraptam bele a pizzámba, mindvégig szemeibe nézve. Lesütött szemmel evett tovább, én pedig azon agyaltam, hogy mi legyen a következő lépés. A tv képernyőjére néztem, és azonnal beugrott egy ötlet. - Szeretsz filmet nézni? - kérdeztem. - Ja, bocs, ez horror. Gondolom a magadfajták inkább a nyálas, szerelmes filmeket szeretik, amiből nekem egy sincs... - csúszott ki a számon. Basszus, én idióta - korholtam le magamat, gondolatban. - Ennyit a kedvességről...
- A magamfajták?? - emelte fel a hangját, és haragos tekintettel nézett rám. - Stréberek, igaz?? Honnan veszed ezt a marhaságot?? Akkora egy seggfej vagy!! - tette vissza a dobozba a pizzáját, és felállt.
- Seggfej vagyok?? - álltam fel én is, és elindultam felé. - Ezzel a seggfejjel smároltál! Ezt a seggfejet figyelted az ablakodból!! - léptem előre, míg ő riadtan hátrált. - Ezzel a seggfejjel ültél egy kanapén! Ezzel a seggfejjel beszélgettél!! Egy kibaszott seggfej vagyok, de te akkor is utánam koslatsz! - szinte már kiabáltam, annyira felcseszte az agyam. Megállt, mert a falnak ütközött. - Ha ekkora fasz vagyok, akkor mi a büdös picsát keresel itt?? Haaa?? Miért jöttél át?? - ütöttem a feje mellé a falba az öklömmel. Dühösen fújtattam, ő pedig remegett.
- É-én... - dadogta, de nem vártam meg, hogy befejezze, durván nekiestem a szájának.

18 megjegyzés:

  1. Juuuj de jó*---* már alig vártam a részt! Imádom a sztorit és remélem minnél hamarabb jön a kövi❤
    Ölelés, Lana

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi szépen :3 Igyekszem sietni vele, ahogy csak tudok :)

      Törlés
  2. Áááá! Istenem! Ezaz! Végre! Megtörtént!
    Még mindig nem tudok mondani semmit! Imádom ezt a történetet és remélem sose leszvége!
    Xoxo: ~DD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Igen, végre megtörtént, a kérdés, hogy mi lesz ezek után :D Köszönöm szépen, még nem tudom mennyi lesz belőle...
      Puszi

      Törlés
  3. ÁÁÁÁÁÁ
    KÖVIT, GYORSAN,LÉCI :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Igyekszem hozni, de nem ígérek semmit...

      Törlés
  4. Nee már! Ne itt! Olyan izgi,ez nem ér! :p
    Na nem baj,várok egy picit! Amúgy nagyon jó lett,várom a kövit! :D
    puszii:
    CoolGirls :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bocsiii, de muszáj volt :) Köszönöm szépen, igyekszem hozni :)
      Puszi

      Törlés
  5. ÓÓÓÓÓÓÓÓÓ............Miért itt van vége? Kiváncsi vagyok, hogy erre mit lép Harry! Louis meg kezd belészeretni???? Jaj de jó!
    xxxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mert szeretek gonosz lenni, és ilyen résznél abbahagyni XD Hát, majd kiderül, hogy mit fog lépni Harry, és az is, hogy vajon Louis szerelmes lesz-e... :)

      Törlés
  6. Ooo jajj de várom a köviiit,miért hagytad itt abba?!Hát lesz min izgulni :D
    De amúgy nagyon jó volt a rész,olyan jóóól írsz :)) :3
    xxxEszti

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bocsi, ez a mániám, hogy ilyen részeknél hagyjam abba :D
      Köszönöm szépen, nagyon aranyos vagy :3
      Puszi

      Törlés
  7. VÉGRE!!! Jaj, annyira vártam a folytatást,,,,, csak az a baj, hogy most sem lett jobb, mert most várhatok tovább....egy hétnyi várakozás után 10 perc élvezet nem tűnik elégségesnek. :((( Remélem az " új játszótársad"-dal gyorsabb tempóra tudtok kapcsolni. Küldöm az ihletet ezerrel és várom a folytatást, EPEKEDVE!!!! És a rokonság is azt üzeni, hogy IGYEKEZZ!!! - és ő nem viccel, azt tudnod kell! :P:P

    Puszi, és kérlek ha lehet néha szólítsa már azt a nyomorultat Harrynek...úgy sajnálom, hogy Haroldozza.... kinyiffanok tőle :DDD

    <3<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha tudnám, hoznám hamarabb, de sajnos az ihlethiány szörnyű dolog... Utálom :/ De igyekszem helyrehozni magam!
      Új "játszótárs" - ezen jót nevettem XD Remélem, hogy segìteni fog! ;) Ajaj akkor sietnem kell, tényleg! :)
      Majd szólok neki, hogy ne Haroldozza ;)
      <3

      Törlés
  8. Imádom *_______* legyen gyorsan kövi!!!

    VálaszTörlés