2014. december 18., csütörtök

Just a game? (10.rész)


Hellooooo!

Nagyon szépen köszönöm a kedves szavakat, imádlak benneteket, és örülök, hogy ennyire tetszik ez a történetem! :) Nem untatlak tovább benneteket, jó olvasást kívánok a részhez, és előre is bocsánatot kérek a vége miatt! :/ (gonosz vagyok, tudom :D) 
Ui: Hogy tetszik a kinézet? Nem zavarja a szemeteket, vagy ilyesmi? Kérlek írjátok meg, ha nem jó, akkor változtatok rajta! Előre is köszönöm :) 

Dreamy Girl 



Louis

Egymásra néztünk Zaynnel, majd nagyot sóhajtva fordultunk meg. Bassza meg! - mondtam magamban, mikor megláttam, hogy nem csak James áll velünk szemben, hanem még négy gorillája. Ezt nem fogjuk megúszni ép bőrrel, ebben már most biztos voltam, de nem mutattam ki, hanem magabiztosan húztam ki magam, és gonosz vigyort villantottam feléjük.
- Nocsak, tán csak nem Mr. Fasszopóval van dolgunk! - röhögtünk fel Zaynnel. - Emlékszem arra az éjszakára, édes! Hmm… ahogy szívtad a farkam… Talán kéne még? - markoltam meg magam. - Gyere! - kacsintottam rá, mire dühösen fújtatni kezdett.
- Nagy a pofád Tomlinson! De emlékszel mit mondtam?! Felfrissítsem a memóriádat? - morogta, kivillantva fehér fogait. Persze, hogy tudtam, ki ne emlékezne arra, mikor megfenyegetik. Kicsit pipa volt rám, mikor egy buliban leszopott - de még hogy! - majd mikor baszakadott velem, úgy döntöttem, visszaadom neki. A suli mikrofonjába belemondtam, hogy James - aki a suli menője és csajozógépe - leszopott egy buliban. Mondanom sem kell, hogy nem igazán volt oda a bejelentésemtől. Azóta mindenki, Mr. Fasszopónak hívja, és röhög rajta. Persze, rólam tudják, hogy meleg vagyok, de én nem hagytam, hogy szórakozzanak velem, ezért senki nem mer beszólni, de James az más, ő nagy puncivadász hírében állt… Már nem az, mert a lányok feléje sem néznek. Szóval, eléggé elbasztam az életét, amire nagyon büszke vagyok. És ez most rohadtul fog fájni…
- Ennyire félsz tőlem, hogy nem mertél egyedül jönni?! - nevettem fel. - Szánalmas vagy! Legalább lennél férfi, és egyedül állnál elém! - horkantottam. 
- Fogd be! - ennyi tellett tőle.
- Ennyi? De megijedtem! Majdnem behugyoztam a gatyámba! - mondtam gúnyosan, mire felém indult. - Zayn! Húzz innen! - fordultam felé. 
- Nem! - szólalt meg.
- Azt mondtam húzz innen, neked semmi közöd ehhez! Tűnés, vagy én verlek agyon!! - kiabáltam rá, de nem mozdult. Hirtelen egy ütést kaptam az arcomba. - A rohadt életbe, menj már!! - fogtam az ütés helyét, ami kibaszottul fájt. Zayn futni kezdett. 
- Kapjátok el! - szólt a gorilláinak James, és ismét behúzott egyet. - A szart is kiverem belőled, te kis gennyláda! - rúgott bele a hasamba, amitől fájdalmasan összegörnyedtem. Nagyon reméltem, hogy Zaynt nem fogják elkapni. - Állítsátok fel! - ordított, mire kezek ragadtak meg és felemeltek, hogy ismét bele tudjon rúgni a gyomromba. 
- Bazdmeg! - köptem fájdalmasan. - Így könnyű… hárman egy ellen… - nyögtem, összegörnyedve. Állam alá nyúlt, és undorral nézett rám. Felnevetett, és az arcomba ütött. Fájdalmasan köptem ki a vért, aminek sós íze betöltötte a számat. Felszisszentem, mikor megnyaltam felrepedt ajkamat. - Köcsög! - köptem egyet. 
- Engedjétek el! - a karomat szorító kezek elengedtek, én meg alig bírtam a lábamon állni, annyira fájt a hasam. - Lássuk mit tudsz! - vigyorgott. Elöntötte a düh az agyam. Megtöröltem a számat, majd minden erőmet összeszedtem és nekiestem. Orrba vágtam, aztán hasba, majd az arcába ütöttem. 
- Kérsz még?- röhögtem, figyelve szenvedését. - Mindjárt nem vagy nagyfiú, mikor egyedül kell küzdened, édes! - ahogy kimondtam, nekem rontott, leteperve a földre. Fájdalmasan felnyögtem, mikor a hátam találkozott a betonnal. Arcom elé kaptam a kezem, hogy védeni tudjam erős ütéseitől, amiktől majd leszakadt a karom. Lábaimmal próbáltam lelökni magamról, és sikerrel jártam. Azonnal fölé kerekedtem, és ütni kezdtem a pofáját. Az orra vérzett, a szája felrepedt az öklömtől. A gorillái elkaptak, és lerángattak a “főnökükről”, és az egyik gyomorszájon rúgott, amitől végképp elterültem a földön. Homályosan láttam, minden egyes porcikám fájt, ahogy megmozdultam, vagy levegőt vettem. Csak a lábukat láttam, ahogy elém állnak, és erőteljesen rugdosni kezdenek. Próbáltam védeni magam, amennyire csak tudtam. 
- Mi a fene folyik itt? - hallottam meg egy hangot, mire abbahagyták kínzásom. 
- Futás! - kiabált James, és egy pillanat alatt, mind eltűntek. Feltápászkodtam, akár mennyire is fájt.
- Utánuk! - utasított egy ismeretlen hang. Nem láttam senkit, ezért sietve - már amennyire tudtam - bebújtam az egyik bokor mögé. Nem igazán örültem volna, ha megtalál, bárki legyen is az. Minél halkabbra vettem a szuszogásom, hogy biztos meg ne hallja. - Hé, csak segíteni akarok! Bújj elő! - hangja kedvesen hangzott, mégsem bíztam benne. Mi van ha zsaru? Amint bevisznek, ott is maradok... 
- Segítened kell! - hallottam meg egy másik hangot. Hosszabb csend következett, majd léptek zaja ütötte meg a fülem, amik egyre csak távolodtak. Vártam még egy kicsit, aztán óvatosan kimásztam a bokrok mögül. Épp elindultam volna, mikor megragadta valaki a karom.
- Ne olyan sietősen, Tomlinson! - lökött a földre, James. Felálltam, nagy fájdalmak közepette, és nekirontottam. Erőteljesen az ágyékába rúgtam, amitől fájdalomtól eltorzult arccal esett a földre. 
- Kapd be! - köptem arcába véres nyálamat. Nem messziről férfi hangokat hallottam, ezért elindultam a másik irányba, egyenesen az elhagyatott gyár felé, ahol tökéletes búvóhelyet kereshetek magamnak. Benyitottam a rozsdás fémajtón, majd lekuporodtam a sarokba. Zaynnel számtalanszor jártunk ide, ha nem volt kedvünk emberek közt lógni, ha füves cigit akartunk szívni, vagy újabb tablettát kipróbálni. Nekidöntöttem a fejem az omladozó falnak, és mélyeket lélegeztem, amitől minden porcikámba kínzó fájdalom nyilallt. Szar az, mikor mindenki téged akar megverni ebben a rohadt kisvárosban… Nem telik el úgy egy hónap, hogy ne verjenek össze, vagy ne keverednék verekedésbe… Előkotorásztam a cigimet, és rágyújtottam. Erősen csípte a számat, de nem tudott érdekelni. A másik zsebembe nyúltam, amiből a telefonom halásztam ki. - A kurva életbe! - néztem az összetört képernyőt. Próbáltam bekapcsolni, de nem reagált. - Nem hiszem el! - dobtam a sarokba a már használhatatlan készüléket. Teljesen tropára ment. Idegesen szívtam a cigimet. Most honnan a fenéből tudom meg, hogy mi van Zaynnel?! Halk hangok csapták meg fülemet. Gyorsan elnyomtam a cigim, és beljebb húzódtam. 
- Erre láttam! - mondta az ismeretlen hang, majd hirtelen csend lett. Nagyot sóhajtottam, és lehunytam a szemeimet. 

Arra ébredtem, hogy szomjas vagyok. Mikor kinyitottam a szemem, hirtelen azt sem tudtam hol vagyok, de aztán minden világossá vált. Alig láttam, mert már kezdett besötétedni. Feltápászkodtam, fájdalmas nyögések közepette. Kiléptem az ajtón, ami hangosan nyikorgott. Kinéztem, de síri csend volt. Elindultam hazafelé. bicegve, hasamat fogva. Irtózatosan fájt minden egyes lépés, és lélegzet vétel, azt hittem sosem fogok hazaérni. Az ajtónkhoz érve felnéztem a szomszéd ház felső ablakára, ahol égett a villany. Eszembe jutott a kis pápaszemes könnyes arca, és szavai. Megráztam a fejem, hogy kiűzzem agyamból. Megszédültem, és a földre estem. Minden elsötétült előttem.

- Louis! Louis! - egy ismerős hang az én nevemet kiabálta. - Louis! Úristen! Jól vagy? - Mikor kinyitottam a szemem, kellett pár pislogás, mire rájöttem, hogy a szobámban vagyok. Hogy kerültem ide?! Mi ez az egész? Fel akartam kelni, de nem bírtam, minden porcikám sajgott. - Louis! Hála az égnek, már azt hittem sosem ébredsz fel! - Zayn állt az ágy mellett, és idegesen túrt a hajába. 
- Jól vagyok… - dünnyögtem, mert még a beszéd is fájt. - Te jól vagy? 
- Bazdmeg! Nem kellett volna ott hagynom téged! Ez az egész az én hibám… - fogta a fejét, majd leült az ágy szélére.
- Fogd be! Nem a te hibád! Ne rinyálj már, mint egy kislány! - morogtam.
- Megijedtem - nézett rám. - Valaki felhívott és közölte velem, hogy a házatok előtt fekszel… 
- Ki… - köhögtem - Ki volt az?
- Egy férfi hang volt… Amikor megkérdeztem, hogy ki az, letette… - összevont szemöldökkel hallgattam Zaynt. Ki a fene lehetett az?... Ki láthatott? Aztán leesett. Nem, ő nem lehet, az kizárt dolog.
- A szomszéd stréber… - ültem fel az ágyon, nyöszörögve. - Bár nem értem miért, hiszen sírva szaladt haza, mikor megmondtam neki, hogy csak egy dugásra kellett. 
- Szerelmes beléd! - nevetett fel a haverom. 
- Kapd be! - röhögtem, de azonnal abba is hagytam, mivel majd széthasadt a szám és a mellkasom is. - Adj egy cigit, nekem már nincs! - nyújtottam felé a kezem.
- Nem kellene…
- Fogd be, és ide a cigivel! - morogtam, mire kivette a farmere zsebéből, és a kezembe adta, majd számba vettem, és meggyújtottam. - Rohadtul fáj… - nyöszörögtem. - De legalább jól tökön rúgtam azt az idiótát! - mosolyogtam fájdalmasan. - Ezért megérte! - szívtam bele a cigimbe. 
- Hadd nézzem a sebeid! - húzta fel a felsőm. - Elég szörnyen néz ki! - húzta el száját. 
- Majd begyógyul, mint a többi… 
- Hozok fertőtlenítőt! - ment ki Zayn, én pedig tovább füstöltem. Vajon tényleg Harold szólhatott a haveromnak? De miért?! Hisz tönkretettem a kis rózsaszín világát, akkor meg miért tette volna?... Tipikus szűz, megdugod, aztán le se száll rólad többet. Remek… Ezt jól megcsináltam… 

Négy nap telt el azóta, hogy megvertek. Még mindig fájt mindenem, és alig bírtam menni, ezért nem is igazán erőltettem a dolgot, csak szükség esetén keltem fel az ágyból. Untam már nagyon, nem vagyok az a szobában ülős típus, ezért kezdett megőrjíteni a dolog. Menni akartam, bárhova, csak el innen. Elővettem a mobilom, amit Zayn vett nekem, mert megkértem rá. Nem nagy valami, csak épp arra jó, hogy telefonálni tudjak vele. Megint gyűjthetek, mire lesz egy normális készülékem… Baszódj meg James! - morogtam magamban.
Kicsengett. Jesst hívtam, meg akartam kérdezni, hogy mikor jön haza, mert már letelt az egy hét. Közölte velem, hogy még marad, ha nekem nem baj. Úgy látszik tényleg komoly a dolog kettőjük közt, ha haza sem akar jönni. Megmondtam neki, hogy addig marad, ameddig csak akar, és biztosítottam arról, hogy anyánk rendben van. Bár fogalmam se volt róla, mi van vele, és most hogy a régi mobilomnak annyi, nem is tudnak felhívni a kórházból. Kénytelen leszek betelefonálni… Fél óra beszélgetés után elköszöntem Jesstől, és megpróbáltam felkelni az ágyból. Kislattyogtam a fürdőbe, hogy könnyítsek magamon, aztán lementem a konyhába, hogy egyek valamit. A hűtő üres volt, ezért rendeltem egy pizzát, amit hamar ki is hoztak. Bekebeleztem az egészet, majd felhívtam Zaynt, hogyha tud jöjjön át, mert megőrülök már egyedül. De nem ért rá, így kénytelen voltam szétunni a fejem, és muszáj volt felhívnom a kórházat. Kiderült, hogy már tegnap hazahozhattam volna anyámat. Szuper, még ez is, inkább megölöm magam, minthogy anyámmal legyek. Felöltöztem, ami egy fél órába telt, majd felkaptam a kocsikulcsot, és beültem az autóba. Hiába próbáltam beindítani, nem sikerült. Még egy párszor nekiveselkedtem, de semmi.
- Hogy rohadnál meg!! - ütöttem a kormányt, amitől ismét fájdalom nyilallt minden porcikámba. Kikászálódtam, és gondolkodás nélkül elindultam a szomszéd ház felé. Becsengettem, aztán kopogtam. Nem jött válasz, ezért erélyesebben ütöttem az ajtót, ami ki is nyílt. A pápaszemes állt az ajtóban, pizsamában, nyúzott fejjel. 
- Szeva! - vigyorogtam, és amint leesett neki, hogy én vagyok az, be akarta csukni az ajtót, de odatettem a lábam. 
- Tűnj el! Megmondtam, hogy nem akarlak látni! - próbálta kirugdosni a lábam. Kezemmel befelé toltam az ajtót, amit nem tudott tartani, ezért sikerült kinyitnom és bent találtam magam a házukban. Szörnyen ódivatú volt, egyhangú és borongós. - Húzz innen! Nem hallod?! Hívom a rendőrséget, ha nem mész el! - láttam rajta, hogy fél. Megtorpantam, majd a falnak dőltem, mintha rosszul lennék. Harold azonnal odajött hozzám. - Jól vagy? Louis? - nem szóltam, úgy tettem mint aki nincs magánál. Be is jött a tervem, mert felvezetett a lépcsőn, és bevitt a szobájába, majd lefektetett az ágyára, aztán eltűnt. Körülnéztem. A szobája tök unalmas volt, egyhangú, fehér falakkal. A könyvespolc teli volt könyvekkel, és amint láttam a címekből, mindegyik valami nyálas, romantikus szar lehetett. Hogy tud fiú létére ilyeneket olvasni?! Jézusom! Oké, hogy meleg, de attól még nem kell, hogy ilyen szánalmas legyen. Felültem az ágyon, fejem a háttámlának döntöttem. Semmi kép a falon, semmi poszter vagy valami… Nem csodálom, hogy ilyen besavanyodott szegény… - Hoztam egy kis vizet, és fájdalom csillapítót, mást nem tudok adni - tette le az éjjeliszekrényre, majd zavarában a kezét morzsolta. Végignéztem rajta, és jót kuncogtam a pizsamáján. 
- Nem akarsz levetkőzni? - kérdeztem felhúzva a szemöldököm, és éreztem, ahogy megreped a sebem. Felszisszentem, majd odakaptam. Végignézett magán, majd vöröslő fejjel ment a szekrényéhez és kikapott belőle egy ruhát. - Itt is átöltözhetsz, nem zavar! Meg amúgy is láttam már minden porcikádat! - nyaltam meg a számat, és éreztem, hogy begerjedek. Kisietett a szobából, bevágva maga után az ajtót. Felnevettem. Ez tényleg belém van esve… Hát akkor játszunk egy kicsit. Bevettem a gyógyszert, és lehörpintettem a vizet is. Mikor visszajött, már a rendes ruhájában volt, amitől minden pasinak lelohad a farka. Én is így jártam… - Nem gondoltál arra, hogy újítanod kellene a ruhatáradon? Vagy netán kontaklencsét hordanod? Esetleg egy normálisabb szemüveg? - néztem rá. - Sokkal többen akarnának megdugni… 
- Látom jobban vagy, szóval el is húzhatsz! - morogta karba font kezekkel. 
- Hol vannak a szüleid? - kérdeztem, témát váltva. 
- Elmentek… 
- Akkor kettesben vagyunk? - vigyorogtam. Meg fogom dugni a saját ágyában. Úgy sem látott még meztelen pasit ez az ágy, csak a gazdáját. Láttam az arcán, hogy zavarban van és olyan vörös, mint a tégla. 
- Menj el, Louis! - hajtotta le a fejét. - Csak menj el! 
- Te hívtad, Zaynt? - kérdeztem. Hallgatását beleegyezésnek vettem. 
- Menj el... - dünnyögte hosszabb csend után. Felkeltem az ágyról és elé léptem.
- Nem akarod, hogy elmenjek, igaz? - suttogtam a füléhez hajolva. - Azt akarod, hogy megint megdugjalak. Érzem Harold, már áll a farkad - nyaltam bele a fülébe, amitől megremegett, és felsóhajtott. Vigyorogtam. Ez könnyebb lesz, mint gondoltam volna...

16 megjegyzés:

  1. Imádom a történeted És ráadásul fiú vagyok 17 éves és meleg. Örülök hogy vannak akik elfogadnak. :D Puszi Krisztofer

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most körbeugráltam a szobámat! :3 (tudom, hülye vagyok :)) Ahogy Hanna írta, ennél nagyobb dicséretet nem kaphattam volna. El sem tudom mondani, mennyire boldoggá tettél, hogy írtál! :3 Köszönöm Krisztofer, puszii :3

      Törlés
  2. Dreamy, szerintem ennel nagyobb dicseretet nem nagyon kaphattal volna :'D DE URISTEN JEZUSMARIS SZENT BABASZAPPAN waaaa. Jo ez most igy kellett estere. Amugy telefonrol nem zavaro az uj kinezet, talan meg kicsit jobb is mint volt :) rohadt jo lett amugy ez a resz is, de ugye leirod majd reszletesen hogy mi tortenik? (mert ugye tortenik valami?:D) de szegeny louis. Meg szegeny telefon. :((((( xd waaa siess a kovivel*.* pussssziiii Hanna

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azóta is a hatása alatt vagyok :3
      Köszönöm szépen :3 Hááát, nem tudom, talán történik valami...talán nem, ezt még én sem tudom, meg nem is árulhatom el! :D Sorry :/
      Örülök, hogy jó lett, kellett már valami télies, ha már kint nincs téli időjárás... sajnos :'(
      puszi :)

      Törlés
  3. Imadomimadomimadom.es nekem tetszik az uj kinezet:D siess a kovivel:Dd

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen :3 Örülök, hogy tetszik, akkor nem változtatok rajta semmit :) Igyekszem sietni :)

      Törlés
  4. A hatalmas "Fuck off" feeling. NAgyon tetszik ahogy írsz, ez a sztori különlegesen. ÉS ez mostanság nem túl gyakori, hogy magyarul olvasok Slash-t. Egyenlőre te vagy az egyetlen, aki megfogott a magyar irományával, mert eléggé angol párti lettem az évek alatt.
    A sztorihoz és a részhez meg gratulálok és epekedve várom a csodás kacsóid következő mesterművét :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oh, nagy megtiszteltetés, hogy én vagyok az egyetlen eddig, aki megfogott :3 Nem találok szavakat! Köszönöm szépen, nekem ez nagyon sokat jelent, főleg, hogy te voltál a második Larrys blog írója, amit olvastam, és miattad szerettem meg őket, eszméletlen az a történeted, azóta már jó párszor elolvastam, imádom még mindig :3
      Köszönöm :3

      Törlés
  5. Jujj *-*
    Ez valami fenomenális! Gondoltam, higy James-ék jönnek, de ez pont így jó. És az, hogy azért mert leszopta Louist ;)
    A végéhez... HOGY MERTED ÍGY ABBAHAGYNI?! Eskü negkereslek és addig pattodok melletted amíg kint nem lesz a rész!
    Xoxo:~DD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lemaradt...
      Tetszik az új design, de valahogy az előző szerintem jobb volt. Hiányzik egy perverz fejléc ;D
      Xoxo:~DD

      Törlés
    2. :D Bocsi, ez a szokásom, hogy így hagyjam abba, de legalább van miért izgulni ;) Ajajj, akkor sietnem kell vele :)
      Köszönöm, amint vége lesz az ünnepeknek visszatér Becca csodálatos fejléce :3 De kellett egy kis télies hangulat, ha már kint nincs... :( (Dreamy legnagyobb bánatára :()

      Törlés
  6. Akkora egy szemétláda!(Louis) Örüljön,hogy megmentette! Mit kell cikizni szegény Harry-t? Nem szeretem az ilyen embereket,viszont a blogot nagyon is és ez a rész is fantasztikus volt!
    Tetszik a blog kinézete,az én szememet nem(eleve szemüveges vagyok). Téli hangulat,éljen!
    xxCoolGirls

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, Louis ilyen... Én se szeretem az ilyen embereket, de ide most pont ez kell :D
      Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszik! :3 Akkor jó, így hagyom :) Tél :3 Sajnos csak kint nincs téli hangulat :(

      Törlés
  7. A kinézet nagyon Perf,de nem annyira mint az írásod...;)
    Szeretem a blogjaid,mert mindig van bennük valami meglepetés.Erre vártam egész héten!
    Olyan jó lenne ha még karácsony előtt tudnál részt hozni,de én várok akár jövőig is!
    (Türelmes leszek)♥♥

    ~Csenge

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oh, köszönöm szépen, nagyon aranyos vagy! :3 Örülök, hogy sikerül mindig meglepetést okozni :) Igyekszem előtte hozni, ha sikerül :)
      Puszi

      Törlés
  8. Oo Lou szegény :/ de azért megmaradt az eredeti formájában ;)

    VálaszTörlés