2015. augusztus 15., szombat

Just a game? (17.rész)



Sziasztok! 


Meghoztam a kövi részt, és jelentem, hogy már a 20. részt írom. Tudom, hogy ez nem valami izgis, de kellenek az ilyen részek is. ;) 
Nagyon szépen köszönöm, hogy itt vagytok, és remélem, hogy ez a rész is elnyeri a tetszéseteket! Imádlak benneteket <3
Jó olvasást, és használjátok ki ezt az utolsó pár hetet, ami még hátra van a nyári szünetből! :)
Puszi <3

Dreamy Girl



Louis

Unottan feküdtem a kórházi ágyon, a fehér falakon lévő apró repedéseket követve a tekintetemmel. Ez volt a legszórakoztatóbb programom, amit ebben a két napban űztem. Kibaszottul unalmas volt itt bent rohadni úgy, hogy még egy redvás tévét sem voltak képesek berakni a szobámba, hogy halálra ne unjam magam. De nem is ez volt a legnagyobb bajom, hanem Zayn, aki azóta, mióta összevesztünk be sem tette a lábát hozzám. Sosem szoktunk ilyen sokáig rosszban lenni, általában a veszekedést követő tíz percben már ugyanúgy hülyülünk, mintha mi sem történt volna, de most eltelt két nap is, és ez egyre jobban idegesített. Mindig mikor nyílt az ajtó abban reménykedtem, hogy a barátom idióta feje jelenik meg, de sajnos eddig nem így történt. Most is kopogtak, ezzel kizökkentve a fontos dolgomból, a halálra unásból. 
- Jó reggelt, Mr. Tomlinson! - lépett be a bögyöske. - Hogy érzi magát? - Megint ez a kérdés, nem unják már? Mert én már rohadtul... 
- Reggelt! Ugyanúgy, mint eddig... - morogtam unottan. Annyira utáltam már ezt az egészet. A folytonos vizsgálatokat, a fekvést, a gyógyszereket, és az idegesítő kérdéseket, amiket mindig feltettek. Tudom jól, hogy csak két nap telt el, de nekem ez egy örökkévalóságnak tűnt. El akartam húzni innen, bár fogalmam sincs, hogy hova, mivel anyámmal nem igazán vagyunk jóban, bár mindkét nap bejött, és megígérte, hogy soha többet nem fog a piához nyúlni. Csak az a baj, hogy ezt már vagy ezerszer hallottam a szájából... Zaynhez meg nem mehetek ezek után... A nővérem is kilőve, mert ő meg a pasijával nyaral, bár amint megtudta, hogy mi történt velem azonnal haza is jött, én pedig vissza is küldtem mondván, hogy a "kis" balesetem miatt nehogy már kihagyja a nyaralást, amire már olyan rég vágyott. Úgy sem tudna mit tenni, esetleg csak mellettem ülni, és ápolna, de én ezt nem akartam. A nővérke megvizsgált, és mindent rendben talált. Kérdem én: Akkor mi a faszomért kell még itt dekkolnom két napot?
- Délután amint szabad lesz a doktor úr beküldöm önhöz, és ő majd elmondja, hogy meddig kell még bent maradnia! - pakolta el a műszereket, majd egy tablettát helyezett a tálcámra. - Ezt vegye be, fájdalomcsillapító! - mosolygott rám, miközben öntött nekem egy pohár friss vizet. - Ha bármi baj van, vagy kell valami, szóljon! - indult meg az ajtó felé, de félúton leállítottam.
- Várjon! - Fordult felém kérdő tekintettel. - A fekete hajú barátom... - bólintott, jelezve, hogy tudja, kiről van szó. - Még mindig semmi hír róla? - kérdeztem, mire lesütötte a szemeit, majd újra rám nézett.
- Tudja, megígértem a barátjának, hogy nem szólok, de nem bírom tovább. Itt van kint a váróteremben, el sem mozdult. - mosolygott elpirult arccal. Rögtön tudtam mit jelent ez az arckifejezés. Zayn megdugta. Alig vagyunk itt pár napja, és ő máris megfarkalja az ápolónőm.  De ez most nem fontos, sokkal jobban érdekelt az, hogy a haverom mindvégig itt volt, még ha be sem tolta a seggét hozzám. Ezek szerint nincs nagy baj, csak durcázik a kaszanova. 
- Behívná? - A bögyös bólintott, aztán kiment. Idegesen, az ágy rácsán kopogtatva az ujjaimmal vártam, hogy Zayn végre befáradjon.
Mikor belépett, becsukta maga után az ajtót, és csak bámultunk egymásra szótlanul. Fogalmam sem volt, hogy hogyan is kezdjek neki. Úgy tátogtam, mint egy hal. Végül ő törte meg a már nyomasztó csendet, amiért iszonyat hálás voltam.
- Elárult a kis ribanc, ezért még kapni fog! - halványan elmosolyodott, mindvégig engem figyelve, hogy mit fogok reagálni. Amint meglátta vigyoromat megkönnyebbülten sóhajtott fel. 
- Megdugtad, mi? 
- De még hogy! - kacsintott egyet önelégült vigyorral az arcán. 
- Hihetetlen vagy! Alig vagyunk itt pár napja, de te máris meghúzod a nővérkét! - emeltem fel a kezemet, mire odalépett hozzám, hogy belecsapjon a tenyerembe. 
- Bocs, amiért így kiakadtam - ült le mellém az ágyra. - de elég szarul esett, hogy előrébb van az a szaro... - Köszörültem meg a torkom, mire megforgatta a szemeit. - Akarom mondani a hercegnőd - folytatta nyájas hangon.
- Kapd be! - bokszoltam bele a vállába. 
- Mint a legjobb haverod... - hajtotta le a fejét, majd kicsivel erélyesebb hangon folytatta: - Főleg miután miatta kerültél ide...
- Zayn... - próbáltam közbeszólni, de nem hagyta.
- Baszod, majdnem elveszítettelek miatta!! - ugrott fel az ágyról idegesen beletúrva a hajába. - Bocs, hogy nem ugrottam a nyakába, és puszilgattam össze azt a ragyá... 
- Zayn! - szóltam rá mérgesen, mire elhallgatott, és rám nézett. - Nyugodj már le! - mondtam higgadtan. Nagyot sóhajtott, majd lehuppant az ágy mellett lévő fotelra. Megvártam, míg teljesen lenyugszik aztán folytattam:
- Emlékszem mindenre - ahogy kimondtam felkapta a fejét, és feszülten várta, hogy mondjam tovább. - Nem értem, hogy miért hiszi azt, hogy miatta a történt ez az egész. Semmi köze nem volt hozzá azon kívül, hogy elküldött miután egy pár jobbost behúztam az apjának. - Halk kuncogás zavarta meg a mondandómat, amitől nekem is mosoly kúszott az arcomra.
- Bocs... - krákogott, és alig bírta visszatartani a kitörni készülő nevetést. 
- Befejezted? - kérdeztem vigyorogva.
- Mindjárt... - horkant fel. - Oké, azt... azt hiszem befejeztem - mondta, de még mindig láttam rajta, hogy küszköd, hogy el ne röhögje magát. Vett egy mély levegőt, és próbálta rendezni a vonásait. - Oké, vége.
- Idióta! - nevettem fel. - Akkor folytathatom? - kérdeztem, mire hevesen bólogatott. - Harry szétválasztott minket, majd közölte velem, hogy húzzak el, én pedig azt tettem, amire kért. Hazamentem, ahol az alkoholtól bűzlő anyám kijelentett, hogy mindent elbasztam... - újra felrémlett előttem, ahogy a földhöz vágtam a piás üvegeket, miközben mindenféléket ordítottam. Anyám szavai visszhangoztak a fejemben. " Elrontottál mindent" " Az egész a te hibád" " Ha nem lennél buzi, apád még mindig itt lenne" Ráztam meg a fejem, ezzel kiűzve a fejemből a szavait. - Kiakadtam, elkezdtem ordibálni, aztán pedig kimentem az utcára, és elütött az autó... Harrynek semmi köze ehhez... Az én hibám volt, mert nem figyeltem. - Zayn csendben ült, gondolom emésztette a hallottakat. Szegény göndörke, most azt hiszi, hogy ez az egész miatta történt. Nem hagyhatom, hogy ezzel a tudattal éljen. Tudnia kell, hogy nem az ő hibája volt. - Hozd ide Harryt! Beszélnem kell vele! - amint kimondtam csend támadt a szobában. Összevont szemöldökkel néztem a haveromra, aki kerülte a tekintetemet. - Bökd ki! Látom rajtad, hogy van valami! Ki vele! - parancsoltam rá. 
- Nem tudom idehozni, mert elköltöztek... - mondta, én pedig kikerekedett szemekkel, és leesett állal néztem rá. Az nem lehet! Nem!
- Mi?? Hogy?? Én azt hittem... azt hittem, hogy... - túrtam bele a hajamba feszülten. - Nem gondoltam volna, hogy tényleg elmennek... - sóhajtottam visszadőlve a párnámra. - Bassza meg az apja! - morogtam miközben a fehér mennyezetet bámultam. 
- Nem éri meg a pápaszemessel törődnöd, még be sem tolta a képét, hogy megnézze, hogy mi van veled! Rohadt nagy lelkiismeret furdalása lehet... - mondta gúnyosan. - Meg sem érdemli, hogy...
- Meg kell keresnünk! - jelentettem ki lelkesen, nem törődve a haverom előbbi zsörtölődésével. - Beszélni akarok vele! 
- Fasza, hiába jártatom itt a szám, le sem szarod amit mond...
- Zayn? - váltottam át kedves hangnemre hatalmas mosollyal a számon.
- Már ismerem ez a hangnemet, és előre közlöm, hogy nem! 
- Azt mondtad, hogy segítesz nekem, mert szörnyű nézned, ahogy szenvedek! - jelentettem ki. - Itt a lehetőség! 
- Már egyszer megtettem, nem emlékszel? - nézett rám, én pedig könyörgő tekintettel figyeltem őt. Megforgatta a szemeit, majd egy megadó sóhajt hallatott. - Utálom, hogy nem tudok nemet mondani neked... 
- Tudom, hogy szeretsz! - vigyorogtam rá. 
- Lófaszt a seggedbe! - kelt fel a fotelből, majd morgott még valamit az orra alatt, amit nem hallottam.
- Kérlek! - könyörögtem újra. - Hidd el én is megtenném, de amint látod... - mutattam a begipszelt lábamra. - Meg amúgy is te a megtalálások mestere vagy! - hízelegtem. 
- Jó-jó, csak ne nyaljál! 
- Pedig én úgy emlékszem, hogy azt szereted! - mondtam egy kaján vigyorral az arcomon, mire felemelte a kezét, és bemutatta a középső ujját. 
- Tudod a teljes nevét, vagy a születési dátumát? - kérdezte komolyra fordítva a szót. 
- Styles! Harry Styles, csak ennyit tudok róla. 
- Oké, meg teszek minden tőlem telhetőt, hogy megtaláljam a hercegnődet! - mondta nyájas hangon, én pedig megragadtam az egyik felesleges párnámat, és hozzávágtam  sikeresen az arcába találva. Felnevettem, de azonnal meg is bántam, mert erős fájdalom nyilallt a mellkasomba. 
- Így jár az, aki a másikat szekálja! - nevette fel gonoszan, miközben visszadobta a párnámat.
- Na, húzzál! - morogtam a bordáimat fogva. 

A délelőtt lassan telt, az ebéd pedig pocsék volt. Anya megint bejött, hogy egy órán keresztül csak üljünk, és nézzük egymást. Szuper program... Jó, azért megkérdezte, hogy hogy vagyok, meg ígérgetett sok mindent, de én meg sem hallottam. Délután beszéltem a nővéremmel telefonon, és elújságolta, hogy összeköltözik a pasijával, aminek én nagyon örültem, mert így legalább nem kell tovább az anyánkkal egy fedél alatt élnie. Már csak nekem kellene elhúznom valahogy. Később, ahogy a nővér is ígérte bejött az orvos, és közölte velem az újabb vizsgálatok után, hogy holnap reggel hazamehetek. Végre valami jó hír. Ezt a fél napot meg csak kibírom valahogy. 
-  Mennyi ideig lesz rajtam ez a szar? - kérdeztem az orvost a lábamon lévő gipszre mutatva. 
- Mivel a törés nem tűnik vészesnek, ezért maximum egy hónapig kell a gipszet hordania,  de ez majd kiderül a kontroll vizsgálatokon, amikre be kell majd járnia! - monda, majd ő is, mint a bögyöske, adott egy fájdalomcsillapítót, amit majd otthon is szednem kell. Elmondta, hogy sok pihenésre lesz szükségem, és ne nagyon emelgessek semmit. Mutatott pár légző gyakorlatot, amivel megelőzhetem az esetleges szövődményeket. Ja persze, majd pont ezeket fogom csinálni... Nagyon reméltem, hogy tényleg csak egy hónapig lesz rajtam ez a szar, mert nem igazán akartam a suliba is gipsszel járni. Miután kiment az orvos bevettem a fájdalomcsillapítót, amit leöblítettem egy pohár vízzel, aztán pedig kényelmesen elhelyezkedtem az ágyon, és lassan elnyomott az álom. Fogalmam sincs mennyit aludhattam, de mikor kinyitottam a szemem Zayn idióta vigyorával találtam szembe magam.
- Rohadj meg! - kaptam ijedtemben a szívemhez, ami majd kiugrott a helyéről. A fekete barátom meg jót röhögött ezen. - Mondd, hogy találtál valamit! - tornáztam fel magam ülő helyzetbe, ami nem volt túl jó ötlet, mert újabb fájdalom nyilallt a mellkasomba. Még jó hogy bevettem a fájdalom csillapítót...
- Alig telt el pár óra, szerinted?! - ugrott le az ágyról, majd kihúzta az ágy alatt lévő széket, és egy laza mozdulattal levetette rá magát. Csalódottan dőltem vissza az ágyra. Jó, oké, tudom, hogy ez túl korai lett volna, de akkor is, egy kicsit azért reménykedtem, hogy talál valamit. - Én vagyok a legjobb, nem? - dobott felém egy papírt, ami pont az arcomon landolt. Kérdő tekintettel néztem a haveromra, miután a kezembe vettem a cetlit. Szétnyitottam. Egy cím volt felfirkantva rá Zayn kesze-kusza írásával. Az arcomon hatalmas vigyor terült szét mikor rájöttem, hogy mi is ez. 
- Kibaszottul szeretlek! - örvendeztem. - Gyere ide apucihoz, had adjon neked egy cuppanós puszit, amiért ekkora zseni vagy! - tártam szét a karomat, és csücsörítettem, de ő csak jót röhögött rajtam. 
- Ez fájt... - engedtem le a karjaimat szomorúságot tettetve.  
- Szóval, mi a terved? - váltott témát. - Hogy mész oda hozzá? - Na, ez egy jó kérdés volt. Ezen még nem is gondolkodtam, de csak egy megoldás van.
- Elhozod nekem! - mondtam ki félve, mert tudtam, hogy nem igazán fog örülni a hallottaknak. 
- Mi? - hangja egy oktávval magasabban csengett. - Te most szórakozol velem? Mégis hogyan? Szerinted eljönne velem azok után, hogy bevertem a képét? - Az, hogy Zayn megütötte Harryt még mindig nagyon kiakasztott, és még mindig nem értettem, hogy mire volt ez jó...
- Na, látod, itt a lehetőség, hogy jóvátedd a hülyeséged! Ha ezt megteszed nekem, akkor elfelejtem, hogy megütötted őt! Látod, milyen jószívű vagyok? - kacsintottam rá, de ő csak morgott egyet. 
- Raboljam el, vagy mi? Nem fog velem jönni ebben száz százalékig biztos vagyok! - Ebben én is az voltam, de muszáj beszélnem vele. Látni akarom őt. - Ajj... - sóhajtott egy nagyot. - Elmegyek, és megpróbálok beszélni a fejével, ha pedig nem jön magától, akkor elráncigálom.
- De lehetőleg ne üsd meg! - mondtam, mire megforgatta a szemeit. 
- Egy haja szála sem fog meggörbülni a kis hercegnődnek! - gúnyolódott, amire én már nem reagáltam semmit. Nem értettem, hogy miért utálja ennyire Harryt, nem csinált semmit, amiért Zayn haragudhatna rá. 
A látogatási idő további részében megbeszéltük, hogy az ő házában fogok lakni, mert anyámmal most egy jó ideig nem akarok találkozni, és főleg nem akarom, hogy ő ápolgasson. Isten ment! Akkor már az utcát választom. 
- Azt ugye tudod, hogy nem ugráltathatsz! Nem leszek a szolgád! - jelentette ki komolyan. - Ennyi a feltételem, és amint megszeged, húzol vissza anyádhoz, oké? - nyújtotta felém a kezét, amit azonnal el is fogadtam. Inkább jól viselkedek, csak ne kelljen hazamennem. 
- Elnézést! - Riadtunk fel mindketten egy női hangra, ami az ajtó felől jött. Nem is hallottam, hogy kopogott volna. Zayn bögyös csaja nézett ránk elpirult arccal. - A látogatási időnek öt perc múlva vége! - közölte velünk.
- Nekem is, cica? - kérdezte a haverom, mire a nővér, ha lehetséges, még jobban elvörösödött. Alig bírtam ki röhögés nélkül. A szám elé kellett tennem a kezem, hogy nehogy kitörjön belőlem. Zayn egy nagy fasz, de ezért is imádom. 
- Ez a szabály! - küldött felénk egy "bocsi, de ez van" mosolyt. 
- Ezt még megbeszéljük, baby! - kacsintott a bögyöskére, aki azonnal ki is ment. - Hallottad ezt? - nézett rám felháborodottan, én pedig nem bírtam tovább, kitört belőlem a röhögés. - Megyek és megmutatom neki, hogy ki itt a főnök! - állt fel a székről. - Majd fülelj, mert idáig el fog hallatszódni, ahogy a nevemet nyögi, és könyörög, hogy keményen dugjam! - öklözött le velem, majd elindult kifelé.
- Ne mondj már ilyeneket, mert rohadt kanos vagyok, és még elkapok valakit, aztán... 
- Te csak tartogasd magadat a pápaszemesnek! - kacsintott rám. - Holnap reggel jövök érted, bírd még ki ezt a pár órát! - lépett ki az ajtón, és ismét magamra maradtam, de tudva, hogy holnap hazamegyek, nem nagyon tudott lelombozni az egyedüllét. Később megkaptam a vacsorámat, ami szintén pocsék volt, aztán lemosdattak, majd a kezemben lévő címet szorongatva nyomott el az álom.



Sokkal jobban éreztem magam Zaynnél, mint a kórházban. Itt nem is tűnt olyan vészesnek a dolog. A barátom - annak ellenére, hogy kikötötte, hogy nem ugráltathatom - minden kívánságomat leste, és mindig megkérdezte, hogy mire van szükségem.
- Megleszel? - kérdezte, miközben magára rángatta a fekete bokszerét, majd a kopott, a térdeinél már igencsak kiszakadt farmerét.
- Meg, csak húzzál már! - sürgettem, de őt ez nem nagyon hatotta meg. - Minél előbb beszélni akarok vele!
- Jól van már, ne sürgess! - kapta magára a legmenőbb fekete felsőjét, amit a bulikra szokott tartogatni.
- Az a terved, hogy elcsábítod Harryt? - kérdeztem, mire felszaladt szemöldökkel fordult felém. Kezemmel végigmutattam a ruházatán.
- Mi? Jézusom, dehogy! - húzta undorra a száját. Legszívesebben seggbe rúgtam volna. Utálom, mikor így beszél Harryről. - A pápaszemes a tiéd, én egy újjal sem érnék hozzá. - jelentett ki, én pedig bemutattam neki. - Csak viccelek, nyugodj meg!
- Akkor meg miért... - akadtam meg a mondandómba, mikor leesett, hogy miért is ez a nagy készülődés. - Ó! Tán csak nem a tesója?
- Naomi? Nem! Nem! - tiltakozott túlságosan is.
- Aham... - vigyorogtam.
- Pofa be! - ment be a fürdőbe, majd pár perc múlva tökéletesen belőtt hajjal jött ki.
- Ne feledkezz meg arról, hogy miért is mész oda! Én tőlem megdughatod a kiscsajt, de aztán hozd ide Harryt! - tájékoztattam a feladatáról, nehogy véletlen elfelejtse.
- Értettem főnök! - állt vigyázzban, amit nem bírtam ki nevetés nélkül. - Meg van mindened? Nincs semmire szükséged? - kérdezte még mielőtt elindult volna.
- Megvan minden, csak menj már, és siess vissza! - mondtam, mire elköszönt, és kilépett az ajtón.
Idegességemben szétharapdáltam az alsó ajkam, miközben a tévét kapcsolgattam keresve valamilyen értelmes csatornát, de egyik sem tudott igazán lekötni. Sosem voltam az az ideges fajta, most mégis görcsben állt a gyomrom, és a szívem vadul kalimpált. Igazából féltem attól, hogy nem akar majd szóba állni velem, vagy Zaynnek nem sikerül elhozni őt. Unalmamban felzabáltam az összes zacskó csipszet, megittam vagy egy liter kólát, és végig néztem, vagyis végigszenvedtem egy filmet, de a haverom még sehol. Közben a kóla megtette a hatását, majd szétfakadt a hólyagom, annyira kellet hugyoznom.
- Hol a fenében vagy már Zayn? - morogtam a tökömet markolászva. Megpróbáltam felülni, majd a mankómért nyúlni, de majdnem leestem az ágyról, ezért inkább visszadőltem, és tovább szorongattam a farkamat. Ekkor autózúgást hallottam, amit rögtön fel is ismertem. Hála az égnek, ha még egy percet kellett volna várnom, tuti behugyozok. Hallottam a kulcsok csörgését, majd beszédhangokat, aztán pedig a léptek zaját, amik egyenesen felém tartottak. Hirtelen annyira ideges lettem, hogy még azt is elfelejtettem, hogy wc-re kell mennem. Mikor nyílt az ajtó a gyomrom összeszorult, a szívem pedig vadul vert.
- Louis? - lépett be Zayn, utána meg egy csaj, akit azonnal felismertem.
- Mi a faszomat keres ez itt? Nem meg mondtam, hogy Harryt hozd? - morogtam, miközben nagy nehezen felültem az ágyon.
- Majd ő elmondja... - ment ki a haverom, kettesben hagyva Naomival.
- Látom jól elbánt veled az élet... - szólalt meg a csajszi a lábamat, majd a mellkasomat méregetve.
- Hol van Harry? - kérdeztem leszarva az előbbi kijelentését.
- Figyelj, Louis - huppant le az ággyal szemben lévő babzsákfotelra. - Fogalmam sincs, hogy mi ez az egész, és hiába kérdeztem a tesómat, nem mondott semmit. Nem avatnál be a történtekbe mielőtt elmondanám, hogy miért én vagyok itt, és nem Harry?
- Ez csak rám és a tesódra tartozik! - morogtam mérgesen.
- Oké, azért le na harapd a fejem! - emelte fel a kezeit védekezően. Mikor látta, hogy nem reagálok rá, folytatta: - Harry nincs itt...
- Mi az, hogy nincs itt? - kérdeztem vissza, és egy kicsit előrébb dőltem.
- Franciaországban van a nagynénjénél! - Kikerekedett szemekkel néztem rá.
- Mi? És mikor jön vissza?
- Soha... - Itt kaptam egy kisebb szívrohamot. Soha? Ez tuti, hogy csak egy rossz vicc! - Apám elküldte, mondván, hogy ott sokkal jobb lesz neki, többre viheti, mint itt.
- Hazudsz! - böktem ki, mert nem akartam elhinni, akár mennyire is igaznak hangzott.
- Nem hazudok, nincs itt! - mondta erélyesen. Nem lehet igaz... Harryt elküldte az a fasz apja  csak azért, hogy többet ne találkozhasson velem? Rohadék! - morogtam magamban a kezeimet ökölbe szorítva.
- Add meg a címét! - utasítottam kicsit sem kedvesen.
- Fogalma sincs, hogy hol van, soha nem jártam ott, és hiába kérdeztem apám, nem mondta el! Még csak telefonálni sem tudok neki! - sóhajtott egy nagyot, majd felállt. - Tudom, hogy azt mondtad, hogy semmi közöm hozzá, de én szeretném tudni, hogy mi ez az egész közted és Harry között! Mégis csak a tesómról beszélünk. Mi az, amiért az apám elküldte innen? Mert tuti, hogy nem az miatt, hogy majd ott jobb lesz neki!  Ez egy rohadt nagy hazugság! - állt meg az ágyam előtt karba font kézzel várva a magyarázatomat. Hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, hogy elmondom neki, mert joga van tudni.
- Meleg vagyok... Harry...
- Mi?? - szakított félbe döbbent arckifejezéssel. Az álla majdnem a padlót súrolta, és egy ideig meg sem szólalt, aztán mégiscsak erőt vett magán. - Basszus, miért mindig a legjobb pasik?!
- Én nem vagyok meleg! - szólalt meg Zayn az ajtó mögül, mire mindketten felnevettünk.
- Te csak kapd be! - kiabált ki Naomi.
- Azt te fogod, csak gyere ki! - válaszolt vissza a fekete, a csajszi meg csak megforgatta a szemeit, de közben folyton mosolygott.
- Most már mindent értek! - foglalt helyet az ágy szélén. - Te normális vagy? A szüleim homofóbok, szerintük ez bűn! - Ezen nem lepődtem meg, már az elején tudtam. - Szerencséd van, hogy az apám még nem tépte le a golyóidat! - mondta még mindig ledöbbenve. - Nekem semmi bajom ezzel, és ez megmagyarázza azt, hogy Harry miért nem ment el egyik lánnyal sem randizni, pedig sokan odavoltak érte. - nézett le a padlóra, aztán újra rám. - Te.. szóval... ti... tudod... - mutogatott zavartan, én pedig először nem tudtam, hogy mire akar kilyukadni, de aztán leesett.
- Ezt most komolyan kérdezed? - vigyorogtam fülig érő szájjal, ahogy eszembe jutott az első, majd a második dugásunk.
- Nem kell válaszolnod, a vigyorodból minden kiderül! - nevetett fel. - Jézusom, a tesóm meleg, és egy ilyen dögös pasit fogott ki magának! Azt a kurva! - vigyorgott, és én sem bírtam ki, hogy ne nevessek fel a szavai hallatán. Örültem, hogy Naomi legalább jó fej, nem úgy mint a szülei.
- Ezek szerint apád tudja? - kérdeztem, mert a szavaiból úgy vettem ki, hogy igen, de nagyon remélem, hogy nem.
- Ezek szerint igen, vagy csak nem akarja, hogy Harry ilyen fazonokkal lógjon, mint te! Már bocs! - húzta el a száját, mire megráztam a fejem jelezve, hogy semmi gond.
- Meg kell találnom őt! Tényleg nem tudsz semmit? - kérdeztem mégegyszer, hátha mégis beugrik neki valami. Nem hagyhattam ezt annyiban. Látni akarom azokat a csillogó zöld szemeket. Kell nekem! Szükségem van rá, nélküle minden olyan mást... Semmi értelmét nem látom a napoknak, ha ő nincs itt velem.
- Sajnálom... - húzta el a száját. De akkor hogy fogom megtalálni?
- Zayn! - kiabáltam ki, mikor eszembe jutott az én zseni haverom.
- Nem! - tiltakozott azonnal, amint betette a lábát a szobába. - Túl messze van, és nincs semmilyen ismerősöm abban az országban! - ült le az ágy másik oldalára. - Azért ennyire én sem vagyok jó... - Minden lelkesedésem eltűnt, és szomorúan néztem magam elé. Ezek szerint akkor soha többé nem látom őt?...
- Magamra hagynátok? - szólaltam meg hosszas csend után, mire bólintottak, és mielőtt kilépetek volna, mégegyszer visszanéztek rám.
- Ha kell valami csak szólj, itt leszünk lent! - mondta Zayn, majd becsukta maguk után az ajtót. Elbasztam mindent, ha nem verekszem össze az apjával, akkor nem költöztek volna el, Harryt pedig nem küldték volna el egy másik országba csak azért, hogy ne találkozhasson velem. Felsóhajtottam, és becsukott szemekkel döntöttem a falnak a fejem, hogy visszaemlékezzek a göndörrel töltött percekre. A mély hangjára, ahogy beszél, ahogy a nevemet nyögi, és kéri, hogy gyorsabban mozogjak. A csillogó zöld szemeire, amikkel a lelkemig hatolt, és megbabonázott. A mosolyára, amitől nekem is mindig mosolyra húzódott a szám. A gödröcskéire, amik akkor jelennek meg mikor igazán boldog volt. Hiányzik... Nagyon...Vele minden olyan más volt. Mellette úgy éreztem van értelme az életemnek. Mindig megmosolyogtat, akár milyen szar kedvem volt, valahogy vele nem érzem a rosszat, csak a jót. Sosem éreztem még ilyet, ez valami új, ez valami más... Szeretem őt!

24 megjegyzés:

  1. Halihó!
    Szuper rész lett, nagyon örültem, mikor megláttam, hogy folytatod ezt a történetet. Siess a folytatással, és élvezd a nyarat!
    Ölellek: Zsu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Zsu :)
      Köszönöm szépen, örülök hogy tetszett ;) Mindenféleképpem folytatni akartam, mert nem szeretem befejezetlenül hagyni a dolgokat :)
      Puszi, igyekszem hozni ;)

      Törlés
  2. JÈZUSOM!😭
    szètbőgtem a fejem
    egyrèszt azèrt mert URISTEN ANNYIRA VÁRTAM HOGY HOZZ ÚJ RÈSZT TE JO EEEG
    másrèszt pedig azèrt mert vègre vègre vègre Louis tènyleg bevalotta magának, hogy kell neki Harry ès szüksège van rá ès ès szereti ès ès ès AWWWW!!! *--* :'))❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Louis Girl :)
      Jajj, sajnálom... :( De most már itt vagyok :) Igen, nem hittem, hogy bevallja, nem így terveztem, de hát ők irányítanak :D
      Köszönöm, hogy írtál❤

      Törlés
  3. Na végre!!!

    Jó hírek a köbön! Nem elég, hogy végre itt az új rész, amire egy örökkévalóságot kellett várni, már kész is van a folytatás. Ajánlom, hogy gőzerővel dolgozz a sztorin, mert még most is ugyanolyan rohadt jó, mint az elején. Tudod, hogy első olvasásra szerelem volt, és ez most sincs másképp. Szeretem az itteni karaktereket, mert valamiért olyan könnyedén írod őket, és annyira jellegzetesek. Drukkolok Louisnak, hogy minél előbb rátaláljon Harryre, és örülök, hogy Zayn lesz a segítségére a dologban. Naomi tök jó fej, nem gondoltam volna róla.
    Az "én nem vagyok meleg" kijelentés Zayn részéről egy kis ferdítés, de ez még belefér a macsó önképébe.... bár én imádtam, hogy Louisnak hagyta magát;)
    Ez az egyetlen sztori, ahol még ez sem zavar, pedig tudod, hogy Larryt senki mással nem szeretem, csak egymással.
    Az, hogy Louis bevallotta magának, hogy szereti a pápaszemest, teljesen meglepett,,,,de nagyon örültem neki. Valahogy tőled nem számítottam ilyesmire. Ezért szeretem JAG-et, mert itt minden olyan váratlan, és izgalmas.

    Gyorsan hozd a kövit, és nehogy azt hidd, hogy ez csak a kommentek végén szokásos formula, hanem vedd úgy, hogy egy életveszélyes fenyegetés.... elhúztad a mézesmadzagot, innen nincs visszaút, se kifogás.... Mozogj!!! (Ezt a mondatot a blogokban is szeretem, bár ott kicsit más értelmet nyer:P)

    Imádlak, köszönöm!!! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Olyan boldog vagyok, hogy még mindig imádod ezt a sztorit, őszintén megvallva én is, ahogy te is írtad, itt valamiért könnyebben mennek a karakterek ;)
      Naomi engem is meglepett, nem ilyennek akartam írni, de ez lett belőle, és örülök, hogy így alakult ;) Louis bevalássa szintén meglepett, mert ezt sem terveztem, de látod a karaketerek van mikor önálló életre kelnek :D
      Köszönöm, el sem tudom mondani, hogy milyen sokat jelent, hogy imádod a sztorimat ;) ❤
      Igyekszem hozni, mert így hogy meg van írva kicsit könnyebb ;)
      Huh "Mozogj!" :p rögtön más jutott az eszembe :DDD és én is szeretem a blogokban :p
      Én köszönöm ❤❤

      Törlés
  4. Imádom *.*
    Alig vártam már az új rész és most ah tönkretesz *---* Akarom a folytatást.. Remélem megtalálja valahogy Harryt és egyutt lesznek <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm :3 Igyekszem hozni, csak ki kell javítanom, amin már dolgozom ;)
      Reméljük, hogy megtalálja ;)

      Törlés
  5. Úristeeeeeeeeeeeen Sziiiiiiiaaaa el sem hiszeeeeeeem ahhhh végreeee itt vaaan
    Dreamyyyyyyyyyyymost én síroook és lerágtam a körmeimet...Mi lesz most?? Úristeen kimondta szereti őt! ♥♥♥
    Zayn egy akkora állat bassza meg :D :D megkúrja a nővért hát behalok :D Louisnak meg nagyon örülök,hogy emlékszik mindenre végreee és Zayn meg ahhj én megértem, hogy Louis miatt, de ne verd meg Harryt...és mi a kurva jó életet képzel magáról aza homofób pöcs, csak nehogy én heréljem ki...Mi az, hogy Harryt elküldi Franciaországba mi az??????????????????
    Naomiii meg tök jó fej nem is godoltam volnaaaa bírom a csajt Jó választás Zaynieee ♥
    Valaki valami valahogy valaminek lennie kell, vissza kell jönnie vagy meg kell találniuk Muszááááj ahhhh Isteneeeeeeem Annyira jól esett a mai napom csodás lett ♥♥♥
    Köszönöm szépen az élményt nagyon, nagyon,nagyon várom a kövit és rohadtul izgulok és nagyon kiváncsi vagyok !♥ Imádooom és mindig imádni fogo belehaltam a várakozásbaaa, de megérte, mert most ez valami csoda volt amit átélhettem megint annyi idő utááán! ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Tünde :3
      Olyan boldog vagyok, hogy boldog vagy, hogy megjött a folytatás :D Igen, Zayn egy állat, és imádom ilyennek írni :D Harry szülei pöcsök... :(
      Őszintén? Én sem gondoltam, hogy Naomi ilyen jó fej lesz, de a történet így hozta ;)
      Majd meglátjuk hogy mi lesz, mert valami lesz az biztos :D
      De aranyos vagy, örülök, hogy feldobhattam a napod <3
      Köszönöm szépen, mindent <3

      Törlés
  6. Végre🙌🙌 már annyira vártam ezt a részt ^ω^ örülök hogy nem fejezed be a blogot és hogy folytatod :3 nagyon a szivemhez nőtt ez a történet :) mikor hozod a kövi részt?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem akartam befejezni, mert nem szeretek félbehagyni dolgokat, de sajnos ihlethiány volt, és nem kicsit... Szörnyű érzés, de nem akartam erőltetni, aztán egyszer csak megjött az ihlet, akkor voltam a legboldogabb :3 Nekem is, szeretem az itteni karaktereket nagyon ;)
      Igyekszem, épp most is javítom :)

      Törlés
  7. Te jo edes szent szar
    Ez.....uristen
    Nem talalok ra szavakat
    Egyszeruen imadom, borzasztoan varom a kovit *----------------'*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, örülök, hogy ennyire imádod :3 Igyekszem hozni, amint tudom ;)

      Törlés
  8. Uramisten
    Dejooo újra itt vannak /lesznek/ a részek *-*
    Hihetetlenül imádom, de basszus egy Zouis futókaland annyira hiányzik nekem:D
    Ha esetleg a történetet nem így tervezed akkor egy külön kis történetet nem tervezel felrakni?*-*
    Zouis 18+
    Gondold át ;)
    Még mindig nagyon szeretem ezt a miniblogot várom a következő részeket!:33
    Ölellek:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy itt vagy, és hogy ennyire vártad :3
      Őszintén, nekem is, imádom írni Zouis :p Rohadt jók itt ebben a történetben ;)
      Gondolkodom rajta, mióta elolvastam a komid, és hát lehetséges, hogy írok egyet, de nem ígérek semmit :)
      Köszönöm szépen :3

      Törlés
  9. Imádom ezt a blogot! De ez a rész eddig a favorit! Hamar a következőt!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen :3 Ez a rész eddig a favorit?? ez meglep, mert valahogy nem vagyok megelégedve vele, de olyan boldog vagyok, hogy neked/nektek bejön ;)

      Törlés
  10. OMG!! Ez hihetetlen..Hat Dreamy van valami bejelenteni valom EZERT A RESZERT MEGERTE VARNI!! Istenem Harrynek egy idiota apja van..de en tudom, hogy Louis mindent meg tesz azert h visszaszerezze..Istenem vegre kimondta, hogy szeretni miota varok erre. Siess a kovivel Imadtam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszik :3 Az, idióta... utálom nagyon, akárcsak az anyját... Reméljük, hogy mindent megtesz ;) Igen, kimondta, amivel engem is meglepett :D
      igyekszem :)

      Törlés
  11. Drágám ♥!

    Még mindig imádom, csakúgy, mint az elején :D Egyszerűen odavagyok a Zouis párosért, hatalmas figurák :D Zayn tök édes, ahogy így törődik Lou-val, holott kikötötte, ő márpedig nem lesz szolga :P Úúúúgy tudtam, hogy kikezd a nővérkével is... Nem is Malik lenne :P Louis gyötrődésén majdnem elbőgtem magam... Neki nem pirulákra van szüksége, hanem Harry-re!!! Felrúgnám az apját, amiért elküldte Franciaországba... Ezzel nem jót tesz a göndörkének, hanem csak rosszat :3 Remélem, sikerül valamit tenni az ügy érdekében :D

    Tűkön ülve várom a folytatást ♥!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszik :3 Ezzel én is így vagyok, imádom őket, itt nagyon bejön a párosuk ;) Zayn már csak ilyen, és a kedvencem, imádom írni :D
      Pontosan! Neki Harry kell <3 Reméljük, hamarosan kiderül ;)
      Igyekszem sietni :3

      Törlés
  12. Sziaa!! Ez az első kommentem. :D
    OMG!! Egyszerűen imádom ezt a történetet, úgyhogy légyszii siess az új résszel!!!
    És komolyan, rohadt jól írsz!! Imádlaaak!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hello :)
      Köszönöm, hogy írtál :3 És örülök, hogy tetszik ahogy írok ;) Egy-két nap és hozom a kövit ;)

      Törlés