2015. szeptember 20., vasárnap

Just a game? (19.rész)


Sziasztok!

Hoztam a kövi részt! ;) Nagyon szépen köszönöm a sok komit, olyan boldog vagyok, hogy ennyire szeretitek ezt a kis történetemet, ami megmondom őszintén nekem is a szívemhez nőtt! :3  Szeretem, hogy itt fordított a felállás, még akkor is, ha folyton belegabalyodok :D 
Köszönöm az újabb feliratkozókat is, hihetetlen, hogy már ennyien vagyunk! 144 :3
Imádlak benneteket! <3 Szép vasárnap délutánt, és jó olvasást kívánok nektek! ;)

Puszii 

Dreamy Girl



Louis


Elszívtam a cigit, majd elpöccintettem, és elindultam az iskola bejárata felé. Megint, mint mindig késve érkeztem, de ez sosem tudott igazán érdekelni. Jobban szeretem, ha rám várnak, minthogy nekem kelljen várni bárkire is. Benyitottam a nyolcas terembe, ami legnagyobb meglepetésemre üres volt. Érdekes, pedig ilyenkor már itt szoktak ülni az újabb "áldozataim", de úgy látszik ő más lesz, mint az eddigiek. Levágódtam a tanári székbe, felpakolta a lábaimat az asztalra, és kényelmesen hátradőltem, várva az új "tanáromat", aki úgy is fel fogja adni úgy kb. húsz perc után, ha nem hamarabb. Én már nagyon untam ezeket a korrepetálásokat, és Mrs. Murpyt is, amiért nem tud leszállni rólam. Túl kitartó a vén spiné, csak nem értem, hogy miért... Miért pont én? Mi olyan különleges bennem? Biztos belém van zúgva. Lehet, szereti a fiatal fiúcskákat, vagy Mr. Murpy nem dugja meg eléggé odahaza. Fúj! - undorodva ráztam meg a fejemet. Ebbe jobb, ha bele se gondolok, mert mindjárt hányni fogok. Az órára pillantottam, majd az ajtóra. Siethetne már basszus, kezdem unni a várakozást! - morogtam magamban, miközben ujjaimmal ritmusra kezdtem dobolni az asztalon, de ezt is hamar meguntam, ezért ráborultam, és behunytam a szememet, hogy pihenhessek egy kicsit. Gondolataim a göndör felé terelődtek. Ma is, mint tegnap eszméletlenül dögös volt. Egy kék kockás inget viselt, ami a karjánál fel volt gyűrve, megmutatva kőkemény bicepszét, alatta pedig egy fehér felsőt, ami kirajzolta izmos felsőtestét. A farmerja most nem testre simuló volt, hanem bő, és kopott, ami irtó kívánatossá tette őt. Le sem tudtam venni róla a szememet, egész nap csak őt bámultam, amit észre is vett, és próbált nem rám nézni, de mind hiába, többször is összeakadt a tekintetünk, amitől pirosló arccal fordult el tőlem. Tudom jól, hogy még mindig oda van értem, látom a szemeiben, amikkel nem tud hazudni. Próbáltam közel kerülni hozzá a szünetekben, de valahogy mindig volt valaki körülötte. Nagyon idegesített a dolgot, de ami a legjobban dühített az Dylan volt. Le sem szállt a göndörről, ami egyre jobban kezdett gyanússá válni. Volt egy olyan érzésem, hogy azzal akar bosszút állni, amiért kihasználtam őt, hogy elveszi tőlem Harryt, de ezt én nem fogom hagyni. Senki nem érhet hozzá rajtam kívül, és ha az enyém nem lehet, akkor senki másé sem. Azt terveztem, hogy este elmegyek a göndörhöz, és megbeszélem vele a dolgokat, mert itt a suliban egyszerűen lehetetlen közel férkőzni hozzá, de a szobájából már nincs menekvés, főleg, ha bezárom az ajtót, és elrakom a kulcsot. Kénytelen lesz végre elmondani mindent, ha nem akarja, hogy napokig be legyen zárva velem kettesben. Pedig milyen jó is lenne. A gondolatra, hogy egy szobában lehetek vele, azonnal ellepték az agyamat a perverzebbnél perverzebb képek. 
- Ez nem lehet igaz… - egy ismerős mély hang szakította félbe a képzelgéseimet. Mosolyogva emeltem fel a fejemet, hogy Harry “ezt nem hiszem el” arcával találjam szembe magam. Mégis csak imádom a tanárnőt! - mondtam magamban, még mindig vigyorogva. Úgy látszik Mr. Murpy nem közölte vele, hogy kit kell korrepetálnia. A göndör ott állt az ajtóban, és látszott rajta, hogy nem tudja, hogy mi tévő legyen, hol engem, hol a folyosót bámulta, mintha csak azon tanakodna, hogy megszökjön-e vagy maradjon. Míg ezen gondolkodott, addig én végigmértem tetőtől talpig. Tiszta feketében volt, és mind a felsője, mind a nadrágja szűk volt, rátapadva kívánatos testére. Beharaptam az alsó ajkamat, majd nagyot sóhajtva újra a szemeibe néztem, amik engem pásztáztak. Éreztem, ahogy elönt a forróság, és a nadrágom kezdett egyre szűkössé válni. 
- Ne nézz így! - dünnyögte zavartan, és beljebb lépett becsukva maga után az ajtót.
- Hello, tanárbácsi! - köszöntem önelégült vigyorral, miközben hátra dőltem a székben, lábaimat felrakva az asztalra. Szavaimra csak megforgatta a szemeit, aztán odalépett hozzám.
- Nem tudtam, hogy téged kell korrepetálnom… - mondta, és várakozóan nézett rám. Nem értettem, hogy mit akar, amit láthatott rajtam, mert folytatta: - Nem állnál fel? - morogta, mire lenéztem a nadrágomra, majd vissza rá, egy huncut mosollyal az arcomon. Épp meg akartam szólalni, hogy “már állok”, de ő gyorsabb volt. - Meg ne szólalj! - intett le. - Engedj ide, ez az én helyem, ülj át amoda! - mutatott a tanári asztallal szembe lévő padra. Felálltam, majd megkerültem Harryt, de olyan közel, hogy végig tudtam simítani fenekén, egy halk sóhajt kiváltva belőle. Vigyorogva huppantam le a székre, és amint találkozott a tekintetünk, gyorsan lehajtotta a fejét, és kutakodni kezdett a táskájában, amiből előhúzott egy füzetet, és egy könyvet. 
- Nézzük meg, hogy tényleg ennyire reménytelen eset vagy, vagy csak a “tanáraid” voltak bénák! - halványan mosolygott, de nem nézett rám, hanem a kezében tartott lapot figyelte. - Töltsd ki! - nyújtotta felém a tesztet.
- Tegnap már kitöltöttem egyet, minek szarakodjak még eggyel? - kérdeztem unottan, mindvégig őt nézve. 
- Én nem úgy láttam, szóval töltsd ki! - utasított mogorván. - Légyszi! - váltott kedvesebb hangnemre, de még mindig nem nézett a szemembe.
- Szóval, figyeltél? - vigyorogtam huncutul. 
- Fejezd be, Louis! Tanulni jöttünk! - morgott, mire kikaptam a kezéből azt a szart, és végignéztem a feladatsoron, ami tiszta kínai volt számomra. Rühelltem a matekot, főleg, hogy nem is értettem hozzá. Úgy voltam vele, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Kezembe vettem egy tollat, és elkezdtem kitöltögetni azokat a részeket, amiket nagyjából vágtam, ami nem volt valami sok, ezért hamar be is fejeztem, és inkább Harryt figyeltem. Kinyitotta a könyvét, amit az előbb pakolt ki a táskájából, és olvasni kezdte. Annyira gyönyörű, hogy egész nap el tudnám nézni, ahogy néha összehúzza a szemöldökét, vagy felhúzza az orrát, vagy épp elmosolyodik olvasás közben. Szexisebb, és magabiztosabbnak látszott, de még mindig ott bujkált benne az ártatlan, pápaszemes könyvmoly srác, akit az elején megismertem.
- Kész vagy? - emelte fel a fejét, és azonnal el is pirult, mikor rájött, hogy bámulom. Odanyújtottam neki a lapot, amit felhúzott szemöldökkel méregetett. - Alig nyúltál hozzá… - nézett rám kérdő tekintettel, mire vállat vonva dőltem hátra a székben. - Ha meg sem próbálod…
- Szarok rá, Harry, kurvára nem érdekel a matek! - szóltam közbe kicsit erélyesebben, mint  ahogy szerettem volna.
- Akkor mi a fenét csinálunk mi itt?! - dobta le a tesztet az asztalra. - Tudod mit?! - állt fel, és pakolni kezdett. - Hagyjuk az egészet! - morogta idegesen. - Be sem kellett volna jönnöm, hanem azonnal hazamennem! - közölte durcásan, mire felment bennem a pumpa. Még neki áll feljebb. 
- Még te vagy felháborodva? - álltam én is fel, dühösen csapva az asztalra. 
- Igen, mert segíteni szerettem volna, pedig simán itt hagyhattalak volna a fenébe, de... 
- Segíteni?? Komolyan?? - kiabáltam. - Azok után, hogy meg sem látogattál a kórházban?? Minden nap arra vártam, hogy begyere, de te nem jöttél! Aztán meg csak úgy elhúzol abba a tetves országba?? És most meg itt vagy? Mi a faszom ez az egész Harry? Kezd elegem lenni most már, eddig bírtam várni, és türelmes voltam, de vége! Válaszokat akarok! Tudni akarom, miért kerülsz, miért szaladsz el tőlem! Mi a faszt műveltem, amiért ennyire utálsz?? - vettem egy mély levegőt, majd folytattam, mindvégig a szemeibe nézve: - Oké, megvertem az apád, de azt azért tettem, mert egy undorító féreg, és rohadtul megérdemelte! 
- Azt se felejtsd el, hogy megdugtál, és…
- Kihasználtalak?! - folytattam mondatát. - Igen! De azóta már minden más, Harry! Megbántam! Vagyis nem! - javítottam ki a szavaimat, mire kikerekedett szemekkel meredt rám. - Mert ha nem tettem volna ezt meg, soha nem találkoztam volna veled! Életem legjobb döntése volt, még ha durva dolog is volt fogadni Zaynnel, hogy ki tudja meghúzni hamarabb a szomszéd strébereket! 
- Miben fogadtál?? - kérdezett vissza, és éreztem a hangján, hogy közel áll ahhoz, hogy elsírja magát. Gondolatban homlokon csaptam magamat. Ezt nem kellett volna elmondanom.... Bassza meg, hogy nem tudom tartani a számat! 
- Figyelj Harry... én… megmagyarázom... én... de ez…ez jó, mert így megismertelek… - próbáltam menteni a helyzetet. 
- Te csak azért dugtál velem, mert meg akartál nyerni egy kibaszott fogadást? - csuklott el a hangja, és láttam, hogy egy-egy könnycsepp lefolyik az arcán. 
- Nem, vagyis de… De csak először! - hadartam az utolsó szavakat. - Aztán kezdtelek megkedvelni, és… - folytattam volna tovább, de a telefonja csörgése megzavart. - Harry?! - suttogtam, mire felkapta a mobilját. 
- Igen? - szólt bele a készülékbe könnyeit törölgetve. - Mi? Miért? Mi történt? - kérdezett vissza, és láttam rajta, hogy meg van ijedve. - De… Én…Én... - dadogta rémülten. - Jól van, mindjárt kint vagyok! - morogta, majd kinyomta, és azonnal pakolni kezdett, rám se nézve.
- Harry? Kérlek… - léptem oda mellé, de elhúzódott tőlem. 
- Hagyj, oké? - dobálta be a cuccait a táskájába, amit sietve felkapott a vállára. - Most, csak hagyj! - viharzott ki a teremből, én pedig nagyot sóhajtva dőltem neki a tanári asztalnak. 
- Ezt kurvára elbasztam… Most már semmi esélyem nála… - túrtam bele a hajamba, aztán én is összepakoltam, és kimentem az iskola elé, hogy egy újabb cigire gyújthassak. 

Az ágyon feküdtem, és csak néztem ki a fejemből, miközben Zayn nagyban készülődött az esti partira, amire engem is elhívott, de én nemet mondtam, mert most az egyszer semmi kedvem nem volt bulizni. 
- Biztos nem jössz? - lépett ki a fürdőből egy szál alsóban. Megráztam a fejem, és az oldalamra fordultam. - Felejtsd már el azt a strébert! Megpróbáltad, de nem jött össze, ennyi! Lépj már tovább! 
- Fogd be! - morogtam a fejemre húzva a párnát. 
- Oké, leszarom, azt csinálsz, amit akarsz! Én tőlem, sírhatsz egész éjszaka a pápaszemesed után, a te életed! - mondta mérgesen, majd kicsivel később hallottam, ahogy erősen becsapódik az ajtó. Nagyot sóhajtva dobtam el a párnát, és fordultam a hátamra, hogy ismét a plafont bámulhassam. Felidéztem a délután történteket, és rájöttem, hogy megint sikerült mindent elbasznom, ahogy mindig is szoktam… Miért szóltam el magam? Miért nem tudtam jobban odafigyelni arra, hogy mit beszélek? Hogy lehettem ekkora idióta? Láttam magam előtt Harry könnyektől áztatott szemeit, amitől a gyomrom összeugrott. 
- Egy irtó nagy fasz vagyok…- sóhajtottam, majd felkeltem az ágyból, és az erkélyre mentem, hogy elszívjak egy bagót. Kihalásztam a zsebemből a cigit, meggyújtottam, aztán a korlátra támaszkodva meredtem az utcára, figyelve az el-elhaladó fiatal csoportokat, vagy az egyedül csatangoló embereket. Nem lehet így vége... - mondogattam magamban, miközben egy szerelmes párt figyeltem, akik a ház előtt haladtak el, újabb és újabb csókokat lopva egymástól. Nem hagyhatom annyiban ezt az egészet! Szükségem van rá! Hibáztam, elismerem, de ki nem?! Mindenki kaphat még egy esélyt, nem?! - agyaltam elnyomva a cigimet, amit kipöcköltem az erkélyről. - Beszélnem kell vele! - mondtam, majd besiettem a szobába, ahol átöltöztem egy normálisabb ruhába, és már szaladtam is le a lépcsőn egyenesen Zayn kocsijáig. Behuppantam az ülésre, beindítottam a motort, és meg sem álltam Harryék házáig. Egy kicsivel messzebb álltam le, hogy ne legyen annyira feltűnő a házuk előtt parkoló fekete autó. A ház teljes sötétségben volt, amiből arra következtettem, nagy okosan, hogy nincsenek itthon, vagy lehet, hogy már alszanak... Kiszálltam a kocsiból, majd körülnéztem, és mikor megbizonyosodtam arról, hogy senki sincs a közelben, elindultam az épület felé. Egészen hátra mentem, ahol is egy nagy fa állt, aminek az egyik ága behajlott az erkélyre, ami reméltem, hogy pont Harry szobájába vezet. Felkapaszkodtam, aztán felhúztam magam, és mászni kezdtem figyelve arra, hogy mindig a vastag ágakra lépjek. Recsegett alattam minden egyes ág, de nagy nehezen sikerült felérnem. Átléptem a korlátot, és elmondtam magamban egy imát, hogy nyitva legyen az ajtó. Lenyomtam a kilincset, mire kinyílt. Hatalmas mosollyal az arcomon léptem be a szobába, amit az utcai lámpák fénye pont annyira világított meg, hogy láthassam, senki nem fekszik az ágyban. Megkönnyebbülve sóhajtottam fel, és tovább mentem, mert ez nem az a szoba volt, amit én kerestem. Kiléptem a folyosóra, ahol tapogatózva haladtam, míg egy újabb ajtót nem találtam. Amint beléptem a helyiségbe megéreztem Harry egyedi illatát, amitől melegség járta át a testemet. Becsuktam magam mögött az ajtót, és felkapcsoltam a villanyt. Teljesen más kép tárult elém, mint amit vártam. A régi szobája fehér volt, és unalmas, de ez sokkal színesebb, és vidámabb. A falak zöldek voltak, egy-egy poszterrel díszítve. Az egyetlen dolog, ami ugyan olyan volt, mint amott, az a könyves polca, telis-tele a könyveivel. Az íróasztalán ott hevert a laptopja, és egy kis füzet, amit nem bírtam ki, hogy meg ne lessek. Kezembe vettem, majd az ágyára ültem, és kinyitottam. Rajzok voltak benne, amik eszméletlenek voltak, szinte életre keltek a fehér lapokon. Minden egyes alkotása tökéletes volt. Ámuldozva lapozgattam, mikor is valami zajt hallottam. Azonnal letettem a füzetet az éjjeli szekrényre, és sietve rohantam a szoba másik végébe, hogy lekapcsoljam a villanyt, aztán pedig próbáltam visszabotorkálni az ágyra. Lehuppantam rá, és lélegzetvisszafojtva vártam, hogy nyitódjon az ajtó. Hangos csattanást hallottam, mire összevont szemöldökkel meredtem magam elé. Erőteljes beszéd, majd kiabálás csapta meg a fülemet.
- Azt mondtam, hogy gyere ide! - Ordított egy férfihang, ami nyilván Harry apjához tartozott. - Mit mondtam neked, fiam?! Nem értesz a szép szóból??
- Kérlek, hagyj békén, nem én tehetek róla! - Azonnal megmerevedtem, ahogy az ismerős hangot meghallottam.  
- Gyere ide!! Hányszor kell még mondanom?? - Kiabálta dühösen az apja. - Mit mondtam neked?? Nem voltam elég világos?? - ordibált torkaszakadtából, majd egy csattanást hallottam, és Harry fájdalmas kiáltását. Felugrottam az ágyról, és fel-alá járkáltam a szobában. Megütötte! - éreztem, ahogy elönti a düh a testemet. Remegtem az idegtől, a tehetetlenségtől. Le akartam menni, és addig ütni az apját, amíg holtan nem esik össze, de nem tehettem. Nem ronthattam még jobban a helyzeten. 
- Kérlek, apa, ne! Többé nem fogom ezt tenni, csak ne csináld megint! - Könyörögte Harry, és tudtam jól, hogy sír. Ökölbe szorult kezekkel, szétrágott szájjal hallgatóztam tovább, de semmi mást nem hallottam, csak a göndör szipogását, meg valami halk beszédhangot, amiből egy mukkot sem értettem. Hirtelen csend lett, én pedig kétségbeesetten vártam, visszaülve az ágyra. Léptek zaja csapta meg a fülemet, amik egyre közeledtek, majd megszűnt, mikor az ajtó elé értek.
- Nem, letussolok... - szipogta a mély hang, majd nyílt az ajtó, és elém tárult Harry, akinek csak a körvonalát tudtam kivenni a folyosóról beszűrődő fény miatt.
- Előbb gyere le enni! - szólt fel az anyja. 
- Mondtam már, hogy nem vagyok éhes! - morogta becsapva maga után az ajtót. - A kurva életbe! - kapcsolta fel a villanyt, mire pislogni kezdtem a hirtelen jött fénytől. Felém sem nézve, folyton morogva lépett a szekrényéhez. - Basszák meg mindketten! Faszomat! Elegem van belőlük!! Rohadjanak meg!! - rúgott bele az asztalnál lévő székbe, ami felborult, majd a tenyerét az arcába temette, és sírni kezdett. - Gyűlölöm ezt az egészet! Gyűlölöm! - vett egy mély levegőt, aztán turkálni kezdett a szekrényében, én meg csak ott ültem, és nem tudtam szóhoz jutni. Ledöbbentett ez az egész. Fogalmam sem volt, hogy most mit tegyek, vagy mit mondjak neki. Lehet jobb, ha meg sem szólalok,  és megvárom, míg elmegy tussolni, közben pedig lelépek.
- Hol a faszomba van az a szar!! - fordult felém, és mikor meglátott, akkorát ugrott, egy hatalmasat sikoly kíséretében, hogy nekiesett a szekrénynek, amiről ledőlt az egyik dísze, és a padlóra esve a darabjaira hullott. - Bazdmeg, Louis! - kapott a mellkasához, szaporán kapkodva a levegőt. - Mi a fenét.. Hogy a… Mit keresel itt? Hogy jutottál be? Honnan tudod a címet? - záporozott a kérdéseivel, még mindig zihálva. Sikerült halálra ijesztenem szegényt...
- Én… - szólaltam meg, próbálva összeszedni magamat. - Én csak... 
- Minden rendben kisfiam? - szólt fel az anyja, mire egymásra néztünk. - Harry? - Hallottam, ahogy megindult felfelé a lépcsőn. 
- Igen, anya, hagyj békén! - mondta, de a nő nem hagyta annyiban.
- Fiam? - kopogott az ajtón, a göndör pedig rémült tekintettel ugrott oda, hogy be ne jöjjön. - Harry? Engedj be! 
- Bújj el az ágy alá vagy a szekrénybe! - suttogta, mire kikerekedett szemekkel néztem rá. Ezt most komolyan gondolja?! - Kérlek! - könyörgött, én pedig megforgattam a szemeimet egy nagy sóhaj kíséretében, és bemásztam a szekrénybe, ami hatalmas volt. Simán elfértem benne.
- Minden rendben? - hallottam meg az anyja aggódó hangját. - Valami zajt hallottam, mi történt?
- Csak... csak leesett az egyik díszem, ennyi... Semmi komoly, és jól vagyok... - hangja monoton volt. 
- Apád csak jót akar neked! - mondta nyájas hangon, amitől felállt a szőr a hátamon. - Nem akart bántani… - A kezeim ökölbe szorultak, és összeszorítottam a fogaimat. Hosszas csend állt be, majd a női hang szólalt meg ismét: - Szeret téged, ugye tudod? - Felhorkantam, aztán rögtön a szám elé kaptam a kezem, és reméltem, hogy nem hallatszott ki. Szereti... Hogyne...Ez nem szeretet... 
- Tudom... - éreztem a hangján, hogy küszköd a sírással. 
- Lejössz vacsorázni? - kérdezte olyan hangnemben az anyja, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, holott rohadtul nem volt. 
- Nem vagyok éhes, már mondtam… Letussolok és megyek aludni! - dünnyögte. 
- Akkor is lejössz! Nem érdekel, hogy éhes vagy, vagy sem! A család együtt vacsorázik, ahogy mindig is! - jelentette ki erélyesen az anyja. 
- Nem! Nem értetted, hogy nem akarok enni?? - kelt ki magából Harry. - Most pedig húzz el innen! - köpte a szavakat, amin nagyon meglepődtem. Nem gondoltam volna, hogy  így visszamer szólni az anyjának.
- Látod! Nem való neked az a fiú! Máris úgy viselkedsz, és úgy beszélsz, mint ő! - szinte kiabálta. - Mi lesz a következő? Széttetováltatod magad vagy kilyukasztgatod a tested? - förmedt rá a nő. - Meg ne lássalak még egyszer a közelében! A mai naptól pedig egy hónap szobafogság! Csak iskola, onnan pedig azonnal hazajössz, megértetted? Ha nem akkor vagy apád, vagy én fogunk elvinni, és érted menni! Felfogtad? 
- Nem vagyok már gyerek!! Nem mondhatod meg, hogy kivel találkozzak és kivel nem!! Elegem van már belőletek! Rohadj... - egy hangos csattanás, nekem pedig elszorul a szívem. Legszívesebben kiugrottam volna, és jól megmondtam volna annak a ribanc nőszemélynek, hogy forduljon fel, de Harry miatt nem akartam megtenni. Csak még nagyobb galibát okoznék. 
- Ne merészelj így beszélni velem, megértetted? - fenyegetőzött.
- I-igen... - szipogta Harry. 
- Most pedig menj aludni! - csukódott az ajtó, én pedig azonnal kimásztam, és a göndörhöz siettem, de mielőtt oda érhettem volna hozzá, megállított.
- Ne! Most ne! - mondta rám sem nézve. - Elmegyek tussolni, mindjárt jövök! - kapta fel a ruháit, és már itt sem volt.
Legalább fél óra is eltelt, mire nyitódott az ajtó. Megdermedve ültem az ágyon, de mikor megláttam a göndör fürtöket megnyugodtam. Egy rövidnadrágot, és egy fehér pólót viselt, ami nagyon jól állt neki. Becsukta maga mögött az ajtót, majd kulcsra zárta. Felállította az elrúgott széket, amire ráült, és egyenesen a szemeimbe nézett. Arcán ott piroslott a tenyérnyom, a szemei pedig pirosak és duzzadtak voltak a sírástól. Halvány mosolyt erőltetett az arcára, majd megszólalt:
- Ízelítő a családomból… - húzta el a száját. - Bocs, hogy ezt végig kellett hallgatnod... - hajtotta le a fejét, mire az ágy szélére másztam, hogy vele szembe üljek.
- Hidd el az enyém se jobb... - horkantam fel, próbálva kicsit felvidítani.
- Akkor mindketten elcseszettek vagyunk? - emelte fel a fejét, tekintetét az enyémbe fúrva.
- Én sokkal jobban, mint te, szóval ne aggódj!- küldtem felé egy mosolyt, mire visszamosolygott. Ez már majdnem hasonlított arra a mosolyra, mit szerettem látni rajta. - Mi történt? - kérdeztem egy kisebb szünet után.
- Megtudta, hogy találkoztam veled… - simogatta meg a felkarját, amin csak most láttam meg a piros zúzódást. Meg tudtam számolni mind az öt ujjat, annyira erősen látszott. Felugrottam az ágyról, és elé térdeltem ujjaimmal megcirógatva karját, aztán az arcát. 
- Sajnálom… - bukott ki belőlem. - Minden... én nem akartam… 
- Semmi baj, Louis! - mosolygott rám halványan. - Nem a te hibád!
- De, miattam bántottak! Ha én nem lépek be az életedbe, akkor ez az egész meg sem történik! - mondtam, mire felhorkant.
- Ez minden napos… vagyis csak akkor, ha valamit nem úgy csinálok, ahogy ők akarják… - húzta el a száját.
- Ez nem normális! Nem bánhatnak így veled! - fogtam meg a kezét, és felálltam magammal húzva őt is. Arcunk csak pár centire volt egymástól, és éreztem meleg leheletét, ami csiklandozta bőrömet. Hol a szemeit, hol az ajkát figyeltem.  
- El kell menned! - suttogta. - Nagy baj lesz, ha itt találnak!
- Nem akarok elmenni! - leheltem ajkára, ami szinte súrolta az enyémet. - Nézd Harry, tudom, hogy szemétség volt, amit tettem, de mint mondtam, nem bánom, mert így megismerhettelek! Megérdemelném, ha most elzavarnál, és soha többé nem akarnál látni, de én nagyon... szóval... nagyon megkedveltelek... - hunytam be a szememet, majd nagy levegőt vettem, és folytattam: - Csak adj még egy esélyt! - néztem zöld íriszeibe, amik engem pásztáztak. - Egy utolsót, és ha elbaszom, kidobhatsz! - idegesen, számat harapva vártam a válaszát.
- Már rég megbocsátottam! - mosolygott. - Útközben rájöttem, hogy igazad volt, ha ez nem történik meg, akkor soha nem találkozunk! Ettől még szörnyű dolog, amit tettél, de nem érdekel! Kellesz nekem, minden hülyeségeddel együtt! - vigyorgott, kivillantva gödröcskéit. El sem akartam hinni, amit mondott. Olyan boldog voltam, mint még soha. A szívem hevesen dobogott, a hasamba pedig bizsergető érzés költözött, miközben úgy vigyorogtam, mint egy idióta.
- Köszönöm! Ígérem, hogy nem cseszem...
- Fogd már be, és csókolj meg! - utasított szemforgatva.
- Ne gondolod, hogy túl nagy lett a szád? - vigyorogtam, és mielőtt bármit is reagálhatott volna, ajkaira tapadtam. Azonnal szétnyitotta a száját, utat engedve türelmetlen nyelvemnek, amivel bebarangoltam a száját, majd megállapodtam forró nyelvénél, amit szenvedélyes táncba hívtam. Egyik kezem a nyakára simult, míg a másikkal derekát fogtam, jó szorosan húzva magamhoz. Jóleső bizsergés járta át a testem, ahogy minden egyes porcikán összesimult. Nyakáról hátára vándorolt a tenyerem, és meg sem állt a fenekéig, amibe erősen belemarkoltam, egy hangosabb nyögést kiváltva belőle. Hajamba túrt, játszadozva tincseimmel, miközben előre lökte a csípőjét összedörzsölve kemény merevedésünket.
- Ahh, Harry! - sóhajtottam, még erősebben markolva a seggébe. - Annyira kívánlak! - suttogtam a szájába, mire belemosolygott a csókunkba.
- Én is, Louis! Akarlak! Most! - kapaszkodott a derekamba, majd megfordított minket, és lassan elindult hátrafelé, magával húzva engemet is...

32 megjegyzés:

  1. Te lány!!! Jesszusom!!!! Kikészítesz!! Mindig ezt csinálod!! Felizgatsz majd eltűnsz....majd megjelensz megint elájulok!! És megint eltűnsz ez egy ördögi kör kisaszony!!! Hihetetlen vagy!! Eszméletlen ez a kedvencem érted?! Soha ne bagyd abba írd halálom napjáig még tovább is! <3 imádod puszii igy tovább! xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bocsiiii :3 Köszönöm szépen, annyira aranyos vagy, és olyan jó olvasni, hogy a kedvenced :') Hát nem hiszem, hogy ezt meg tudom ígérni, mert sajnos, ez olyan rövidebb sztori lesz, pedig én is nagyon megszerettem, de nem tudom sokáig már húzni :(
      Puszi <3

      Törlés
  2. Ezaz!
    Végre új rész, ami kicseszettül jó lett. Komolyan. Meghaltam. Végre újra együtt! (Örömtánc lejtés) Nagyon várom a kovit!❤
    xoxo, Roni♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Roni :3 Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett ;) Igen, már mindenki ezt várta, ahogy én is :D De cuki vagy, örömtánc lejtés :3
      Puszi <3

      Törlés
  3. Vááárom a következőőőőt 😘

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Zsani :3
      Igyekszem vele, ahogy csak tudok! ;)
      Puszi <3

      Törlés
  4. Huha szóhoz se juttok :) nagyon jó lett :)) siess a kövivel :))) *.*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Berni :3
      Köszönöm szééépeeeen :3
      Puszi <3

      Törlés
  5. O TE JO.ÉG :D Ezt receptre kéne felírni ne a boltokat zárják be Vasárnap.hanem vezessük be orvosság gyanát a Just A Game-et *.* Istenem nagyon imádom és olyan rohadt édesek és azt hittem hogy én fogom péppé verni Harry szüleit jaaaj tudom a jó munkàhoz idõ kell de azért siess.ne játsz igy is gyenge idegeimmel. :P puuszi <3 Rebi

    VálaszTörlés
  6. O TE JÓ ÉG !! Ezt receptre kéne felirni *.* Halló igen a Just a Game-et szeretném gyógykezelésként minden betegségre leszarom.hogy maga mit gondol ez örömöt hoz az emberek életébe <3 De komolyan annyira beltudom élni magam még mindig nagyon imádom.és téged is ^^ tudom a jó munkàhoz idõ kell de azért siess...légyszi? :) Rebi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Rebi :3
      Imádlak, ez kész, ez a szöveg, behalok XD <3 Köszönöm szépen, nagyon örülök, hogy ennyire odavagy érte :3
      Puszi <3

      Törlés
  7. URAMISTEN
    Nem tudok mit írni. Minden sor után egyre jobban szeretem. Imádom. Szinte nem tudnék nélküle élni, annyira megszerettem. Fantasztikus író vagy és ez a történet nagyon jó. Főleg hogy Harrynek ilyen nagy a szája.:33 Csak Zouist sajnálom viszont remélem a kövi rész 18as lesz;) :DD
    Ölelés Tami ❤️

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Tami :3
      Jujj, köszönööööm :3 Örülök, hogy imádod, igen, Harrynek kezd kinyílni a csipája Louis mellett ;) Hát igen, kicsit mérges Zayn...
      Az majd kiderül, már készül a kövi ;)
      Puszi <3

      Törlés
  8. Na végre! Ez a sztori a kedvencem , te is tudod, és annyira örültem, mikor megláttam, hogy új rész van.
    A törtenet is egyre jobb, bar az elejét is imadtam, csak az már olyan régen volt, hogy megfakult az emlék.
    Harry új személyisége nagyon izgalmas és alig várom, hogy kiderüljön, mi történt a kimaradt időben, amitől ilyen átváltozáson ment keresztül. Azt viszont egyszerűen bem tudom szavakkal leírni, milyen szexi az új, magabiztosabb Harry, aki ki meri mondani, hogy kell neki Louis. Most még inkább epekedve várom a folytatást mert érzem a fülledt erotikát a levegőben. Kicsit sajnálom, hogy a szülők miatt csendesek lesznek, de sebaj, tudom, hogy így is eszméletlen lesz a szex... mondd , hogy nem kell rá egy hónapot várni, mert belepusztulok!!!! Kérlek könyörülj meg rajtunk. Imádom itt várom... és köszönöm hogy feldobtad az estém. <3<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudom, bizony és én is nagyon szeretem, ezért is nehéz lesz befejeznem a sztorit, de nem tudom tovább húzni... :(
      Itt volt az ideje, hogy Harry magabiztosabb legyen :)
      Remélem, hogy jó lesz, kiment a gyakorlatból, már nem is tudom mikor írtam utoljára szexet, szóval félek...
      Köszönöm ❤❤

      Törlés
  9. NE.ne ne ne ne net ne .Neeeeeeeeee.Miért büntetsz?Belehalok mert nem olvashatom tovább.Ach nembirja a szivem az ilyen befejezéseket.Kell a folytatás.Nembirok várni.
    Annyira megörültem az új résznek és most imádlak mert van új rész de sírni tudnék a befejezés miatt.Nembaj.Megvárom.
    Végére csak annyi ,hogy imádom az egész történetet nagyon jó és szeretem.Igen.
    Várom a folytatást. ^----------------------------^ <3 <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnálom, de kis gonosz vagyok... Legtöbbszőr pont olyan helyen hagyom abba, amiért meg tudnátok verni :D bocsii :3
      Köszönöm széépen, imádlak, és olyan boldog vagyok, hogy ennyire tetszett :3
      Puszi ❤

      Törlés
  10. Drága Dreamy!
    Ez a történet még mindig zseniális. Kedvencem lett tőled ezért is mindig nagyon várom az új részeket! Kíváncsi vagyok Harry miért változott... És úgy mindenre. :D Annyi mindent szeretnék még megérteni. De istenem, végre észheztértek... <3 <3 Annyira vártam már ezt!
    Izgatottan várom a következő részt. :')

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik a történet :3 A köviben lesz egy kisebb beszélgetés, ott megtudjuk Harrytől, hogy mi is volt ;) Igen, végre :3
      Puszi ❤

      Törlés
  11. Dreamyyyyy vááááá te jo eg te jo eg erre nem szamitottam Imadom ezt az uj Harryt urjezuuus ahhh ahhh nem vagyok jol nagyon kivancsi vagyoook imadom...ki akarom nyìrni Harry szuleit oke kerlek megölöm,higy banthatjaaak????!!!!!Es vegre te jo eg minden hülyesegevel együtt imádja akarja es ahhhh csók Lou meg vegre hogy ilyen cuki vagy es ahhh na jo. En elolvadtam imadooom köviit akarok...Annyira csodás volt ez a rész is rettentően imádom Köszönöm a csodás élményt...kivancsian varoom mi lesz a kövi részekben(♡˙︶˙♡)ʕ•ﻌ•ʔ( ˘ ³˘)♥(๑ơ ₃ ơ)♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én meg téged imádlak ❤ Annyira aranyos vagy, és olyan jó olvasni, hogy ennyire tetszik :3
      Hát, annyit mondhatok, hogy még jobban ki akar majd őket nyírni...
      Igen, a két kis muki szereti egymást :3
      Köszönöm :3
      Puszi❤

      Törlés
  12. "- Nem állnál fel? - morogta, mire lenéztem a nadrágomra, majd vissza rá, egy huncut mosollyal az arcomon. Épp meg akartam szólalni, hogy “már állok”, de ő gyorsabb volt. - Meg ne szólalj! - intett le. - Engedj ide, ez az én helyem, ülj át amoda! - mutatott a tanári asztallal szembe lévő padra. Felálltam, majd megkerültem Harryt, de olyan közel, hogy végig tudtam simítani fenekén, egy halk sóhajt kiváltva belőle."
    Ahh úristen Lou te kis huncut. *o*

    "- Miben fogadtál?? - kérdezett vissza, és éreztem a hangján, hogy közel áll ahhoz, hogy elsírja magát. Gondolatban homlokon csaptam magamat. Ezt nem kellett volna elmondanom.... Bassza meg, hogy nem tudom tartani a számat! "
    Haha Lou,én örülök, hogy nem tudsz csendbe maradni! :P

    "Nem lehet így vége... - mondogattam magamban"
    Hát még jó, hogy nem! :O

    "Teljesen más kép tárult elém, mint amit vártam. A régi szobája fehér volt, és unalmas, de ez sokkal színesebb, és vidámabb. A falak zöldek voltak, egy-egy poszterrel díszítve. Az egyetlen dolog, ami ugyan olyan volt, mint amott, az a könyves polca, telis-tele a könyveivel."
    Ó istenem de kis édes... Változott. Jaj istenem. Nem tudok értelmeset mondani. Megyek meghatódni.

    Úristen innen meg annyi minden történt, hogy nem tudtam ctrl+c ctrl+v-ni sokkba vagyok és most azonnal új részt akarok! :O

    ~Liz

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De aranyos vagy, olyan boldog vagyok, hogy tetszett :3
      Ezeket a részeket, amiket kiemeltél én is szeretem, főleg mikor Louis huncut :D Harry változott bizony :3
      Köszönöm szépen, puszii ❤

      Törlés
  13. Végre és végre és végre. Olyan jó végre a sok izgalom után egy kis Larry romantikát olvasni. Annyira beleszeretek újra és újra az írásaidba, hogy az hihetetlen. Csak így tovább, sok sikert és ihletet az új rész megalkotásához :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jajj, imádlak, köszönöm szépen, ezt annyira jó olvasni :3 Igen, kellett már Larry romantika ;)
      Puszi ❤

      Törlés
  14. Imááádom!Bárcsak mielőbb lenne a kövi rész!

    VálaszTörlés
  15. Válaszok
    1. Jó, én ezen a részen kidöglöttem, az elején izgultam, a közebén ideges voltam aztán féltem, majdnem sírtam, aztán itt a végén meg fangörcsöltem..
      Tiszta érzelmi hullámvasút! :D<3

      Törlés
  16. Drágaság ♥!

    Végre ideértem :D Imádom a dizit, nagyon tetszik ♥! De a részt még jobban imádtam, nagyon de nagyon ♥ :3 Harry olyan izé volt a korrepen, legszívesebben megvertem volna... Aztán bumm, akaratoskodik és mindenáron kell neki Lou :$$ *------------* Fhúú, egyszerűen fenomenális vagy, Dreamy ♥!

    Tűkön ülve várom a folytatást ♥!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hello :3
      Köszönöm, én is imádom, captain rain nagyon ügyes, egyből beleszerettem ebbe a borítóképbe :3
      A köviben kiderül, hogy miért volt ilyen Harry. Kell bizony :D
      Jajj, kösziiii aww :3
      Puszi ❤

      Törlés
  17. Úristen!Imádom<3
    Ez a blog az elsők között volt amikor megszerettem a Larryt!*--*
    Nagyon örülök,hogy új rész jött:))
    Szuper lett,így tovább :)) Várom a következőt!

    pussz~

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :3
      Komolyan? Jujj, ennek örülök ❤
      Köszönöm, boldog vagyok, hogy imádod :3
      Puszii ❤

      Törlés