2015. október 10., szombat

Just a game? (20.rész)




Hello!

Megjött a kövi rész, ami elég nehezen született meg, ugyanis már nem is tudom mikor írtam ilyen részt, kijöttem a gyakorlatból, de rendesen... Szóval előre is bocsánatot kérek, ha nem lett valami jó, én igyekeztem... Nem vagyok megelégedve vele, sajnálom :(
És bocsi a vége miatt, tudom, hogy ki fogtok nyírni, de ezt muszáj volt így elvágnom, viszont a köviben folytatódik, ígérem :)
Köszönöm a sok kommmentet, és a szép szavakat, annyira jó olvasni, hogy ennyire imádjátok a kis történetemet, ami hamarosan véget ér :( Körülbelül még (ha úgy van ahogy gondolom) két rész lesz belőle, de ez elhúzódhat egy- kettővel, attól függ, mi jut még az eszembe, vagy mit alkotnak a szereplők benne ;) 
Azt hiszem most csak ennyi lenne, jó olvasást! 
Puszi 


Dreamy Girl 


Louis


Az ágy elé érve Harry elengedett, leült rá, és egészen a párnákig mászott, amit éhes tekintettel figyeltem. Beharapta alsó ajkát, elterülve az ágyon, széttárva lábait, várva arra, hogy megdugjam. Megnyaltam a számat, vágyakozva nézve végig rajta. Teljesen feltüzelt a látványa, a farkam máris kő keménnyé vált. Annyira tökéletes, és kívánatos.
- Egész este ott fogsz ácsorogni, vagy csinálsz is valamit végre?! - mordult rám türelmetlenül, feltámaszkodva könyökére. 
- Nagy a szád! Nem gondolod, hogy be kéne tömni valamivel? - kacsintottam kaján vigyorral az arcomon. 
- Mire gondoltál? - kérdezett vissza hatalmas gödröcskés mosolyával. 
- Hmm... - az államhoz nyúltam, és úgy csináltam, mint aki erősen gondolkodik. - Nem is tudom... - feleltem, és négykézlábra ereszkedtem, lassan mászva felé. - Valami vastagra, és keményre! - férkőztem be lábai közé lecsapva ajkára, akárcsak egy ragadozó az áldozatára. Azonnal szétnyitotta a száját, beengedve nyelvemet, amivel az övét kerestem. Mohón kaptam utána, hogy körbe járjam, és vad táncba hívjam nyelvét. Hajamba túrt, és hátradőlt, elfekve a matracon, lábait derekam köré fonva, még közelebb húzva magához, amitől minden  egyes porcikánk összeért. 
- Annyira hiányoztál! - suttogtam a szájába oldalát, majd mellkasát simogatva. Kezei a hátamra siklottak, majd a pólóm alá cirógatva, néha megkarcolva bőrömet, ami szinte lángolt a puha, meleg érintéseitől. Szájáról nyakára vándoroltam, csókokat nyomva bőrére, halk sóhajokat kiváltva belőle. Karjai teljesen átöleltek, és egyre szorosabban fogtak, szinte összeroppantottak.
- Te is nekem! - motyogta furcsa hangon, amit nem tudtam hova tenni, és ha lehet még jobban szorított.
- Megfojtasz! - kuncogtam, amire nem felelt. Éreztem, hogy valami nincs rendben, és amikor meghallottam szipogását, már tudtam, hogy baj van. Próbáltam elhúzódni tőle, de annyira erősen kapaszkodott belém, hogy megmozdulni sem bírtam. - Hé?! Harry?! - dünnyögtem a nyakába, mire engedett szorításából. Felemeltem a fejem, és arcát fürkésztem. Szája sírásra görbült, szemeiben pedig könnyek csillogtak. - Mi a baj? Rosszul csinálok valamit? Fáj? - aggódtam, hátrasimítva homlokába lógó tincseit. Csak megrázta a fejét, miközben ujjaival törölgette könnyáztatta szemeit. 
- S-semmi... - szipogta, mély levegőket véve. - Akkora egy idióta vagyok... - nevetett fel kínosan. - Elrontottam a pillanatot... - arca elé kapta a kezét, hogy eltakarja előlem, de én nem hagytam, csuklójáért nyúltam, és elhúztam onnan. Elszégyellve hajtotta le vöröslő fejét. 
- Nézz rám! - utasítottam lágy hangon, mire nagy nehezen rám emelte könnyektől homályos tekintetét. - Nem fontos! Lehet, jobb lenne, ha inkább beszélgetnénk! - jelentettem ki, ő pedig kikerekedett szemekkel, leesett állal fogadta a szavaimat. 
- J-jól vagy? - dadogta, tenyerét a homlokomra helyezve, amitől nevetés tört fel belőlem. - Nem vagy lázas... - mosolyodott el végre. - A nagy Louis Tomlinson azt mondja, hogy nem fontos a szex? És inkább beszélgetne? Váó! - hitetlenkedett, amit meg is értettem. Sosem gondoltam volna, hogy valaha ilyet fogok mondani bárkinek is. - Kimosták az agyad, vagy mi? - nevetett fel jóízűen, ami boldogsággal töltött el.
- Szeretem, mikor nevetsz! - simogattam meg arcát, majd lehajoltam hozzá, hogy puszit nyomjak szájára, de neki ez nem volt elég, a tarkómnál fogva megragadott, és nem engedett el. Nyelvét átdugta a számba, játszadozva enyémmel. 
- Akkor nem haragszol? - lihegte, mikor elváltunk egymástól, és homlokomat az övének döntöttem.
- Miért is? - kérdeztem összevont szemöldökkel.
- Hát tudod... Mindenért... - Felemeltem a fejem, értetlenül nézve a zöld szemekbe, amik engem pásztáztak. 
- Mindenért? - már tényleg nem értettem, hogy miről beszél. 
- Tudod... amiket tettem... szóval... - makogott összevissza zavarában, majd vett egy mély levegőt, és végre kinyögte: - Én nem akartam ezt. - húzta fel magát ülő helyzetbe, én pedig törökülésbe helyezkedtem, és kíváncsian vártam a folytatást. - Aznap amikor elütöttek, én... - hajtotta le a fejét bűnbánóan. - Meghallottam a kiabálásodat, és azonnal kirohantam, hogy megnézzem mi történt. Megláttalak az út közepén, aztán ott volt az az autó... Olyan gyorsan közeledett, én pedig megijedtem, és a nevedet kiáltottam... - nyelt egy nagyot, küszködve a könnyeivel. - Megálltál, és akkor... Nem akartam, Louis! Én nem ezt akartam! - zokogott fel. - Ha csendben maradok, akkor ez meg sem történt volna, mert tovább mész, és az autó nem üt el! Az egész az én hibám, miattam majdnem meg... - csuklott el a hangja a sírástól. Előre csúsztam, megfogtam derekát, így húzva magamhoz. Arcát a felsőmbe fúrta, kezeivel pedig oldalam markolta. 
- Nem a te hibád! - próbáltam nyugtatgatni a hátát simogatva. - Harry?! Nem tettél semmi rosszat, ne hibáztad magad, oké? - pusziltam göndör, mentától illatozó hajába, és még szorosabban öleltem magamhoz a zokogástól remegő testét. Pár percnyi szüntelen sírás után lassan kezdett megnyugodni, már csak halkan szipogott, de nem akart elengedni, még mindig kétségbeesetten kapaszkodott belém. 
- És nincs igazad! - motyogta a pólómba, alig érthetően. - Igenis meglátogattalak a kórházban. 
- Micsoda? - döbbentem meg. - Mikor? Hogyan? Miért nem láttalak? És ezt miért nem mondtad eddig? - zúdítottam rá a kérdéseimet. Az lehetetlen, olyan nincs, hogy ne vettem volna észre, hogy bent volt nálam. Ez hogy történhetett meg? Elhúzódott tőlem, majd pirosas, duzzad szemeit törölgetve emelte rám a tekintetét. 
- Aznap éjszaka, mikor elütöttek, kiosontam otthonról, hogy be tudjak menni hozzá a kórházba, de a váróteremben megláttam Zaynt, és úgy döntöttem inkább nem megyek be. Féltem, hogy újra nekem esik a történtek miatt. - Még mindig haragudtam a haveromra, amiért ezt tette, de most ez volt a legkevesebb. Ami történt, megtörtént, nem lehet visszacsinálni, és különben is, mindenki követ el hibákat az életben. - Kerestem egy nővért, aki tájékoztatott az állapotodról, ami nem volt valami biztató... Nagyon megijedtem, annyira szerettelek volna látni... - szomorúan felsóhajtott. - Minden nap bementem, igaz csak a nővérekkel beszéltem, de az is több volt, mint a semmi. Csak az volt a baj, hogy apám megtudtad, és teljesen kiakadt. Megfenyegetett, hogy ha újra  közeledbe megyek, akkor tesz arról, hogy soha többé ne láthassalak, de ez sem tántorított el. Addig nem tudtam volna megnyugodni, amíg meg nem bizonyosodom arról, hogy minden rendben van veled. - halvány mosolyt küldött felém, majd folytatta: - Amikor közölték velem, hogy felébredtél, és jók az eredményeid, boldogan mentem haza. Azt hittem semmi sem tudja letörölni az arcomról a mosolyt, de tévedtem. Apám a lépcső alján várt egy bőrönddel a kezében, és se szó se beszéd feltett az első járatra. Elvette a telefonom, és nem engedte, hogy bárkivel is beszéljek, csak vele és anyával. Szörnyű volt... Kívülállónak éreztem magam, senkit sem ismertem, és az emberek is teljesen mások voltak. Próbáltam megszokni a helyet, és elfelejteni téged, de nem ment. Mindenhol, és mindenkiben téged láttalak. - sóhajtott egy nagyot. - Elkezdtem ismerkedni, de csak a nagynéném unszolása miatt. - horkant fel, nekem pedig görcsbe rándult a gyomrom a tudatra, hogy másokkal is volt. Teljesen kikészített. Ő nem lehet másé, csakis az enyém. Nem érhet hozzá senki más. Ökölbe szorult a kezem, és éreztem a dühöt, ami elárasztotta a testemet. - De egyik se te voltál... - emeltem fel a fejem szavaira. - Túl nyálasak, és jó fiúk voltak. - húzta fintorra a száját, amitől mosolyognom kellett, és a harag is lassan elpárolgott belőlem. - Nekem meg úgy látszik, hogy a rossz fiúk a zsánereim! - vigyorgott elpirulva, de én nem voltam megelégedve ezzel a kijelentésével, amit nyilván láthatott az arcomon, mert gyorsan kijavította magát: - Vagyis csak egy! 
- Szerencséd! - kacsintottam mosolyogva. - És hogyhogy visszajöttél? - váltottam témát, mert még mindig nem tudtam, hogy hogyan került ide vissza, ha az apja nem engedte. 
- Két héten keresztül könyörögtem apámnak, hogy hadd menjek vissza! Mindent megígértem neki! Elmondtam, hogy mennyire nem érzem jól magam, és addig-addig, hogy csak belement, de persze csak egy feltétellel...
- Nem találkozhatsz velem! - fejeztem be a mondatát, mire bólintott. 
- Tudod, úgy voltam vele, hogy inkább leszek abban a városban, ahol te vagy, még ha nem is láthatlak, mint egy idegen országban, távol tőled! - sóhajtotta, majd kezét a combomon lévő kezemre tette. Felnéztem rá, és csak néztem azokba a gyönyörű zöld szemekbe, amik engem pásztáztak. Nem tudtam mit reagáljak, nekem sosem mondtak még ilyet, és ettől teljesen lefagytam. Fogalmam sem volt, hogy mit kell ilyenkor tenni, de szerencsémre Harry megtörte a kínos csendet: - Mikor megláttalak a suliban, meglepődtem, és egyben meg is ijedtem. Legszívesebben odarohantam volna hozzád, mert olyan jó volt újra látni téged, de nem tehettem. Féltettelek, ezért próbáltalak elkerülni, de te folyton utánam jöttél, ami apám tudtára került. Azt mondta, hogy ad egy utolsó esélyt, és ha továbbra sem tartom be az ígéretemet, akkor sokkal rosszabb büntetésre számíthatok, és azt is hozzá tette, hogy te sem úszod meg, ezért is viselkedtem úgy, ahogy. Azt akartam, hogy megutálj, és akkor talán nem jössz többet a közelembe, de nem jött be a tervem... - hajtotta le a fejét, és megsimogatta a kezemet. - Ezért nem akarom, hogy most itt legyél! Félek, hogy bajod esik! - emelte rám félelmekkel teli tekintetét. 
- Nem lesz baj! Ne félj, míg engem látsz! - küldtem felé egy biztató mosolyt, és a derekánál fogva az ölembe húztam. - Köszönöm, hogy elmondtad! - nyomtam egy gyors csókot a szájára. - Valamit ki fogunk találni, ígérem! Nem hagyom, hogy így bánjanak veled, te nem ezt érdemled! - suttogtam, mire hajamba túrt, majd rám nézett, és zöld szemeivel szinte a lelkemig hatolt. Lassan közeledett arca, forró lehelete a számat súrolta, de nem csókolt meg. Nyakamat vette célba, csókokat hagyva bőrömön, miközben mozogni kezdett az ölemben, amivel azt érte el, hogy egyre keményebbé váltam odalent. 
- El kellene menned... - finoman megszívta az érzékeny pontom, abba nem hagyva a ringatózást. Felnyögtem, erősen markolva derekába.
- Ha így folytatod, el is fogok menni! - lihegtem hátam mögé tenyerelve, kinyújtva lábaimat, hagyva, hogy azt tegyen velem, amit csak akar. Nem vagyok az a típus, aki szereti, ha uralkodnak felette, azt inkább én csinálnom, de neki bármit hagytam volna, mert ő más volt.
- Nem viccelek! - nyalt bele a fülembe, remegést kiváltva belőlem. 
- Szent egek, Harry! - hörögtem. 
- Baj lesz, ha itt találnak! - sóhajtott, bekapva a fülcimpámat, amit szopni kezdett, miközben az egyik keze a tarkómra simult, a másikkal pedig a tincseimmel játszadozott.
- Megőrjítesz, ugye tudod? - hajtottam hátra a fejem, jelezve, hogy mit is szeretnék. 
- Tudom! - kuncogott, megszívva gyenge pontom. 
- Ó, bazdmeg! - felkiáltottam. - Szívd! Erősen! - markoltam a hajába, még jobban rányomva fejét a nyakamra. - Harapj meg! - kértem, mire gondolkodás nélkül belemélyesztette hegyes fogait a bőrömbe. Fájdalmasan, mégis élvezettel telin nyögtem fel.
- Gyerünk, baby! Ne kímélj! - hörögtem. Olyan durván harapott, hogy éreztem, ahogy kiserken a vérem, végigfolyva nyakamon. Megszívta a sebet, amitől fehér foltok jelentek meg a szemeim előtt, de eszméletlenül élveztem a fájdalmat. Óvatosan, éppen hogy csak nyelve hegyével megnyalta a harapott részt, majd ráfújt, libabőrt eredményezve testemen. Szája lejjebb vándorolt, egészen a kulcscsontomig, aztán a torkomon át vissza a számig. Vadul nekiesett a nyelvemnek, és olyan szenvedélyes táncba hívta az enyémet, hogy alig bírtam lépést tartani vele. Meglepetett ez a hirtelen előbukkanó vadsága, és magabiztossága. És igazam volt. Egy vadállat bújt el benne, csak ki kellett hozni belőle. 
- Remélem újra megjött a kedved! - motyogta a számba, mire fellöktem a csípőmet, hogy érezze, mennyire kemény vagyok már. Tettemre egy hangosabb nyögés, és egy halk kuncogás volt a válasza. 
- Szerinted? - ziháltam vigyorogva. 
- Helyes, mert még mindig alig várom, hogy megdugj! - csapott le újra a számra, amit nyalt, harapott, és játékosan húzogatott. Hirtelen vált el tőlem, hogy egy gyors mozdulattal lekapja magáról a felsőjét, amiből az lett, hogy beakadt a fejénél, mindkettőnkből nevetést kiváltva. - Segíts már! -  röhögött.
- Édes vagy! - segítettem le róla a felesleges ruhadarabot, amit ledobtam a padlóra, és fedetlen mellkasát kezdtem el simogatni. Hátra hajtott fejjel, hajába túrva, folyton nyöszörögve élvezte az érintéseimet. Egyszerűen elvette az eszem. A nyakára hajoltam, csókokat nyomva bőrére, amit kicsit megkarcoltam fogaimmal. Megszívtam a füle mögötti részt, ami tudtam jól, hogy milyen érzékeny. Akkorát sikoltott, hogy azonnal befogtam a száját, de nem hagytam abba, egyre csak szívtam, és szívtam. Körmei a pólómon keresztül a hátamba fúródtak, ahogy a tenyerembe sikoltozott. Egy puszit hintettem a pirosló részre, majd elvettem a kezem a szájáról, hogy ajkaimmal vegyem birtokba. Tarkójánál fogva dőltem hátra, elterülve az ágyon, magam után húzva őt is. 
- Mozogj! - utasítottam a combjába markolva, mire ringatni kezdte a csípőjét előre-hátra, összedörzsölve merevedésünket. Egymás szájába lihegtünk, ahogy egyre csak gyorsított a tempón. Az egész testem remegett, és csak őt figyeltem. Az élvezettől lehunyt szemét, a nyögésektől szétnyílt duzzad ajkát, az izzadságtól homlokára tapadó haját. Nem bírtam tovább. Megmarkoltam derekát, és egy határozott mozdulattal fordítottam a helyzetünkön. Lábai közé furakodtam, kezeit feje fölé fogtam, és újra elvesztem a kéjtől elhomályosult zöldjeiben. Gyönyörű volt, és csakis az enyém. 
- Valami baj van? - kérdezte kétségbeesetten. 
- Nincs semmi! - mosolyodtam el, csókot nyomtam szájára. Elengedtem a csuklóját, és oldalát, majd mellkasát kezdtem el simogatni. Éreztem, ahogy érintésem nyomán libabőrössé válok, és szinte beleremeg egész testében. Szájáról nyakára vándoroltam nedves csókokat hagyva magam után, egészen kulcscsontjáig, ahol kicsit fogaim közé csíptem a bőrét. Lejjebb haladtam, egészen bimbójáig, amit nyelvem hegyével izgatni kezdtem.  Körkörösen nyaltam, majd bekaptam, megszívva a kis csúcsot, míg a másikat ujjaim közé csíptem, és morzsolni kezdtem, hatalmas nyögéseket váltva ki Harryből. A tenyeremet a szájára tapasztottam, mert olyan hangos volt, hogy féltem, ezt még a másik utcában is hallották.
- Shh... - csitítottam. - Kibaszottul imádom, mikor hangos vagy, de most halkabbnak kell lenned, édes! - mondtam, mire bólintott, bár szerintem fogalma sem volt róla, hogy miről van szó, mert továbbra is hangoskodott, amikor végignyaltam a hasán, beharapva vékony bőrébe. Megragadtam nadrágja szegélyét, és lehúztam épp csak annyira, hogy láthassam v vonalát, és a szőrcsíkját, ami az eszemet vette, tudva, hogy hova vezet. Megnyaltam a számat a gondolatra, majd megcirógattam ujjbegyemmel a kevés kis szőrszálat, és lassan még lejjebb húztam a nadrágot addig, amíg elő nem bukkant rózsaszín, elő nedvtől csillogó makkja. Ráfújtam, aztán nyelvem hegyével megnyaltam, alig érve hozzá, szinte csak súroltam. 
- Istenem, Louis!! - nyögött egy nagyot megemelve felsőtestét. - Kapd már be! - utasított morogva, amitől felkuncogtam. 
- Imádom, hogy ilyen kis türelmetlen vagy! - mondtam, és egy gyors mozdulattal lerántottam róla a nadrágját, a bokszerével együtt. Farka a hasára csapódott, várva a kényeztetésre, amit még nem adtam meg neki. Vádlijába markoltam, széthúzva lábait, miközben csókokat hintettem belső combjára, egyre feljebb haladva, egészen csípőjéig, körözve férfiassága körül, figyelve arra, hogy még véletlenül se érjek hozzá. Harry az eszét vesztve vonaglott az ágyon, fejét jobbra- balra dobálta, és csak nyögött szüntelenül. 
- Kééérlek! - nyöszörögte.
- Mit kérsz, baby? - húztam az agyát.
- Louis!! - morogta megmarkolva farkát, ütemesen mozgatva rajta kezét. Azonnal elkaptam csuklóját, majd a másikat is, és egy kézzel a feje fölé fogtam. Elkezdett ficánkolni, próbálva kiszabadítani kezeit szorításomból. 
- Nyugi édes, mindjárt megkapod, amire vágysz, csak türelem! - csókoltam meg. Feltérdeltem, megragadtam combjánál fogva, és magamhoz húztam nem szarakodva tovább. A hasán fekvő farka alá nyúltam,  végignyaltam hosszán, és körkörösen izgattam makkját, amit hajamba túrva élvezett. Bekaptam a tompa hegyét, majd szívni kezdtem, miközben nyelvemmel sem hagytam abba a masszírozást. Marokra fogtam a tövénél, és ütemesen verni kezdtem, felvéve a szopásom ritmusát. 
- Jézusom! - Kaptam be a teljes hosszát, és szopni kezdtem, ujjaimmal pedig heréit morzsoltam. - Istenem, ahh!  - dobálta magát, a lepedőbe markolva, fellökve csípőjét. Lefogtam, hogy ne tudjon mozogni, majd erősen szívni kezdtem, és addig engedtem a számba, amíg az orrom a hasának nem ütközött. Öklendezni kezdtem, de nem tudott érdekelni, a torkomig nyomtam, aztán nyeltem egyet. - Bazdmeg! - hörgött, a matracra csapva. Éreztem, hogy kicsordul a könnyem, és vele együtt a  nyálam is, ami a szám két oldalán folyt le. Elváltam farkáról, hogy száját vehessem birtokba. Hevesen faltuk egymást, miközben kezei a felsőm alá kúsztak, felfelé húzva az anyagot. - Vedd le! - lihegte, mire egy gyors mozdulattal lekaptam magamról. Harry végigsimított a hasamon, fel a mellkasomig, majd a tarkómig, és lehúzott, hogy ismét csókban forrjunk össze. Lábait derekam köré fonta, jó szorosan, amitől felnyögtem, és lassan mozogni kezdtem összedörzsölve ágyékunkat. Erősen markolta a hátam, én pedig durván löktem előre a csípőmet, ami mindkettőnkből hangosabbnál hangosabb nyögéseket váltott ki. Folyamatosan mozogtam fölötte, egyre gyorsabb, vadabb tempóra kapcsolva. - Á-állj! - nyögte. - E-el... n-nem b-bírom... - hirtelen leálltam, és a vágytól eltorzult arcát fürkésztem. Szemeit lehunyta, és csak lihegett. Két ujjammal körberajzoltam ajkait, majd bedugtam a szájába ujjaim, amit szó nélkül szopni kezdett. Kinyitotta a vágytól elhomályosult szemeit, amikkel egyenesen az enyéimbe nézett. A farkam is megrándult a látványra, annyira izgató volt. 
- Ügyes fiú! - húztam ki az ujjaimat, amik a nyálától csillogtak, és elindultam lefelé a szájától haladva végig a testén, meg sem állva bejáratáig. Óvatosan felnyomtam az egyiket, mire fájdalmasan felszisszent. Lassan mozgatni kezdtem benne, figyelve arcát, ami a fájdalomtól eltorzult. 
- Jó... - lihegte, én pedig felnyomtam a másodikat is. - Ó! - markolt a párnába, összeszorítva fogait. Ki-be húzogattam őket, és ezt addig csináltam, amíg élvezetes nyögések nem szakadtak fel a torkából. 
- Készen állsz? - húztam ki az ujjaimat mindvégig Harryre nézve, aki csak bólintott...


22 megjegyzés:

  1. Jaj ne már!!!!! Kérlek siess a kövivel, komolyan mondom néha meg tudsz őrjíteni, persze nem rosszból!!! Imádom a részeidet olvasni, de azért ezen a történeten kívül még lesz más is ugye???? Mert belehalok ha nem, komolyan mondom! Nagyon nagyon nagyon nagyon várom a kövi részt:))))
    Puszi:Andii:**

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bocsi, nagyon nagyon bocsi :3 Igyekszem sietni vele!
      Igen lesz, már dolgozok egy másikon, de az teljesen más lesz, mint az eddigiek, és nem tudom, hogy mennyire sikerül majd, de azt csak akkor fogom publikálni, ha kész lesz teljesen ;) Meg lesznek oneshotok is, csak múljon el ez a hónap még :)
      Köszönöm :3
      Puszi ❤

      Törlés
  2. Végre! Végre!
    Csodálatos lett a rész drágám.:) Harry apucija meg elmehet a búsba, de jó erősen. Ez egyszerűen eszbontó volt. Tudtam én, hogy zöldszemű istenünk nem tud ellenállni Lounak... És milyen jól is teszi! Nagyon várom a következő részt!
    xoxo, Roni♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jajj köszönöm Roni ❤ Nagyon boldog vagyok, hogy tetszett :3 Észbontó? Aww :3
      Hát igen az apja... Sajnos fog még alakítani...
      Lehetetlen ellenállni neki ;)
      Köszönöm, igyekszem vele!
      Puszi ❤

      Törlés
  3. MEGHALTAM
    HOGY LEHET ÍGY VÉGE?!
    EZ KÍNZÁS

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnálom, nagyon, de muszáj volt itt abbahagynom... Igyekszem a kövivel! ;)
      Puszi ❤

      Törlés
  4. Úristen!!! Hú hát ez ütős lett. Imádom az ilyen részeket, főleg tőled. Sajnálom hogy hamarosan vége lesz!:c Dee az lesz hogy újra és újra elolvasom majd, ha belegondolok akkor eddig kb 4x olvastam már vissza a részeket.:D De ami jó az jó. :3 imádtam és várom a kövit^^
    Ölelés Tami:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ütős? Jajj :3 most lenyugodtam :) Köszönöm szépen, nagyon örülök, hogy tetszik :3
      Én is, mert nagyon megszerettem, nehéz megválni tőle... :(
      Puszi ❤

      Törlés
  5. Ne! Miééééééért.NE és akarom folytatni én akarom olvasni nee nembirom. Meghalok a következő részig siess légyszi *o* *------*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnálom, tényleg, és igyekszem amennyira csak tudok! Kitartás ;)
      Puszi ❤

      Törlés
  6. Jajj de nagyon szeretem ezt a történetet.... A szívem megszakad, hogy azt írod, hamarosan búcsút kell vennünk tőle:((

    Szerintem semmi baj nincs a résszel...olyan ez mint a biciklizés...nem lehet elfelejteni.
    Az a baj, hogy olvasnám még, és mindig előre félek, hogy gyorsan vége lesz.
    De most kivételesen nem haragszom, hogy itt vágtad el, mert az utolsó mondat, és az, hogy azt mondtad kettévágtad, azt jelenti, hogy innen folytatódik... és akkor legalább van mire várni....

    "- Készen állsz? "---------------------------------ÉN IGEN!!! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem is, de sajnos nem tudom tovább húzni... :(
      Akkor jó, pedig sokat szenvedtem vele, de remélem újra belejövök ;)
      Megnyugodtam, és igen, innen folytatódik ;)

      "-Készen állsz? "-------------------------ÉN IGEN!!! <3 XD ❤ imádom :D

      Törlés
  7. Drágaság ♥!

    Én nem bírom ki, ha vége lesz... Hacsak, lesz egy új sztori - ugye lesz? -, amit lehet desszertként olvasni a Love and Pain mellett :D Imádom ezt a sztorit, nagyon de nagyon ♥ :) Minden nap készen állok, úgyhogy felőlem fekve, ülve vagy akár állva is egymásnak eshetnek :D

    Tűkön ülve várom a folytatást ♥!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hello :3
      Sajnálom, nekem sem könnyű, de nem tudom tovább húzni... :(
      Lesz, ha összejön :D Egy teljesen új dolgot akarok írni, már el is van kezdve, de csak akkor fogom publikálni ha kész lesz ;) Desszertként olvasni :3 de aranyos vagy!! :D
      "Minden nap készen állok, úgyhogy felőlem fekve, ülve vagy akár állva is egymásnak eshetnek :D" ez a szöveg, imádom :D
      Köszönöm, hogy itt vagy :3
      Puszi ❤

      Törlés
  8. Most elolvastam ezt a részt másodszor is és egyszerűen imádom ahh új részért epedezek. :O

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jajj, annyira örülök :3 Igyekszem ;)

      Törlés
  9. Ilyen véget!:D Ahhoz képest,hogy neked nem felelt meg ez a rész,szerintem ez is tökéletes lett,ahogy s többi is. Már várom a kövi részt,mégis szomoruvá tesz,hisz nemsokára vége :((( mindenesetre nagyon jo resz lett. Minél hamarabb az uj részt!!!:) puszi Viki T. Rajongód

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bocsánat, de itt kellett elvágnom :( Köszönöm, örülök, hogy tetszett :3 Tudom, engem is szomorúvá tesz, de bem tudom tovább húzni, pedig próbáltam. Igyekszem sietni, remélem, hogy hétvégére ki tudom tenni ;)
      Puszii ❤

      Törlés
    2. Jaaaj én is nagyon remélem, hogy hétvégére ki tudod tenni, mert tágabban értelmezve erősen hétvége van. *-*

      Törlés
    3. Egy-két órán belül fent lesz ;)

      Törlés
  10. ÓHHH TE JÓ Ég sziiia!
    Leírhatatlanul imádtam annyira édes volt de közben vad és Harry hatrozottsága és Louis gyengédsége kikészít...Imádom Harry változását♥♥♥ utálom és egyben imádom hogy itt vágtad el, mert szétizgulhattam magam, de viszont olvastam volna tovább :) Egyszerűen imdom és belegondolni is fáj, hogy hamarosan vége, jaj de nem akarom :( Ilyet meg ne mondj, hogy nem jól sikerült , mert rég írtál ilyet..FENOMENÁLIS lett remegek még most is sokkos állapotban vagyok
    az apró kis érintések a csókok minden, mert annyira nem megszokott ez Louistól, mikor Zaynnel volt vagy mikor Harryvel az elején hát mintha két külön embert látnék és imádom MIRE KÉPES A SZERELEM? ♥ ne hibáztassátok magatokat Életeiim ennek így kellett torténnie ♥ :") Harry apjt élve fogom elásni..... a rohadt mocsok fhúu de meg akarom ölnii!!!
    IMÁDTAAM CSODÁS LETT ♥♥♥ SZIVET MELENGETŐ és meseszép ♥
    köSZönöm az élményt! :)

    VálaszTörlés
  11. Szeretsz gyilkolni, mi? Komolyan. Végre le tudtam ülni, hogy elolvashassam a részeket, és hát nem ilyen véget hagytál neki?! Megyek, és felakasztom magam, te!
    Olyan cukik! :3 Végre, kibékültek, és együtt vannak! <3 Vagyis remélem, hogy együtt vannak! :D Harry, vége egy kis cekcuál pasi lett! ;) Nagyon bírom! louis meg...maradt, aki volt, csak szerelmes a drága! :3
    Sajna, mennem kell Mazsola és Tádét néznem unokatesóimmal. XD Úgyhogy most nem kaptál hosszú novellát tőlem. De majd fogsz! ;)
    Hamar hozd a köviiiit! <3
    U.I.: Harry apját és anyját megyek és saját kezűleg megkínzom! ;)

    VálaszTörlés