2015. november 13., péntek

Just a game? (22.rész)


Sziasztok! 

Aki nem bírja az erőszakot, az kérem ne olvassa el!!!
Megjöttem a kövivel, és őszintén megmondva nagyon vacilláltam, hogy kitegyem-e, mert félek a reakciótoktól, mégis kitettem... Nehéz volt megírnom, és szörnyű érzés is volt, de meg kellett tennem, mert ehhez a sztorihoz ez kell... Nem tudok mit mondani róla, majd ti elmondjátok a véleményeteket miután elolvastátok. Nekem a szívem szakadt meg közben... 

Sajnálom, hogy ennyit kések, de az élet magába szippant, és alig van időm bármire is... :( 
Aki facebookon ismerősöm, láthatta, hogy kitettem egy készülő one-shotból részletet, amit hamar akartam hozni, de úgy alakult, hogy hosszabb lesz, mint ahogy azt én terveztem, ezért úgy döntöttem, hogy az a pár részes kis történet lesz a karácsonyi meglepetésem a Karácsonyi Blogban, amire ha még nem iratkoztatok fel, akkor tegyétek meg! Több író csodálatos irományait olvashassátok majd, meg persze az előzőket is, ha még nem jártatok ott! Nem bánjátok meg!<3 ;) 
Köszönök mindent, imádlak benneteket, és hálás vagyok a kommentjeitekért, amik  nagyon sokat jelenteken nekem! <3 
Puszi <3

Dreamy Girl



Louis

- Engedjen el!! - kiabáltam a takaróba, nem hagyva abba a küzdelmet az erős kezek ellen.
- Anya ne! - Harry kétségbeesett hangja furakodott a fülembe, amire azonnal felkaptam a fejemet. Felém rohant, de az apja gyorsabb volt, és elkapta őt, majd a pólójánál fogva rángatni kezdte a reszkető testet. 
- Ne merjen hozzáérni!! - ordítottam, erősen rugdalódzva lábaimmal.
- Mozdulj már meg az istenit! - kiabált az apja, de a göndör csak állt ott, zokogva, mindvégig a szemeimbe nézve. Láttam bennük a félelmet, a kétségbeesést és a fájdalmat, amitől a szívem összeszorult. Remegett, a könnyei pedig eláztatták gyönyörű arcát. Semmi mást nem akart, csak magamhoz ölelni, és a fülébe suttogni, hogy minden rendben lesz. - Mit mondtam neked?? - ütötte arcon a fiát, ami hatalmas dühöt szított bennem. 
- Bassza meg! - szűrtem ki a fogaim közül, miközben úgy fújtattam akár egy felbőszült bika. Újabb pofon, amitől őrjöngeni kezdtem, de hiába, azok a rohadt kezek túl erősek voltak. Nem lehetek ennyire gyenge! Nem! Harry újbóli felzokogására ismét rá figyeltem. Az apja megragadta a hajánál fogva, úgy vonszolva keresztül a szobán, a fájdalomtól ordító fiát. 
- Gyere már, az isten szerelmére! - ordított az a szemét, kifelé rángatva szegény Hazzát. 
- A faszomat!! Ezt kurvára meg fogják bánni!! Hallják!! - őrjöngtem. - Ki fogom csinálni mindkettőjüket!! Mocskos gecik!! - fújtam, dúltam, és éreztem, ahogy lángol a fejem a méregtől, ami szétáramlott a testemben, elhomályosítva józan eszemet. Hirtelen a kéz lenyomta a fejem a párnába, ami észhez térített kicsit, majd minden eltűnt. Nem éreztem a kezeket, és csend telepedett a szobára. Akkor eszméletem fel, hogy szabad vagyok, mikor az ajtó hangos csapódással bezárult. Felugrottam, odarohantam az említett tárgyhoz, amit próbáltam kinyitni, de hiába nyomta le a kilincset, zárva volt. 
- Nem!! Azonnal engedjenek ki!! - tomboltam, olyan erősen püfölve az ajtót, amilyen erősen csak tudtam. - A kurva életbe!! - rúgtam bele párszor, aztán ismét ütni kezdtem, érezve a fájdalmat, ami fel sem ért azzal, amit a szívemben éreztem. - Harry!! - kétségbeesetten ordítottam a nevét. 
- Te leszel a következő, csak várd ki a végét! - mondta egy vékony női hang az ajtó túloldaláról. 
- Nem, maguk lesznek a következők!! - morogtam. - Ha én egyszer kiszabadulok innen, azt nagyon meg fogják bánni! Könyörögni fognak azért a mocskos kis senkiházi életükért!! - szorítottam össze a fogamat, egész testemben remegve az idegtől. Elcsendesedtem, várva a választ, de nem kaptam meg. - Hülye kurva! - püföltem, rugdostam továbbra is az ajtót.
- Apa! Kérlek ne! Nem akarom! - hallottam meg Harry zokogó, félelmekkel teli hangját odalentről. Tudtam jól, hogy mi fog következni... Nem akartam! Nem bánthatnak így vele, ő nem tett semmi rosszat... 
- Harry?!... - ütöttem az öklömet az ajtó kemény anyagába, majd mikor meghallottam fájdalmas ordítását, folyni kezdtek a könnyeim. - Nem!! - döntöttem a homlokom az ajtónak., mire újabb, az előbbinél is hangosabb kiáltást hallatott, nekem pedig megszakadt a szívem. - Kérem ne! Engem büntessenek meg, ne őt! - könyörögtem az ajtót kaparva, felsebezve körmeimet. - Kérem... - dőltem háttal az ajtónak, lecsúszva a padlóig. A fájdalmas ordítások nem akartak megszűnni, bezengték az egész házat, apró darabokra törve szívemet. Magam elé meredtem, és csak sírtam. Újabb fájdalmas sikoltás, én pedig teljesen összetörtem. Remegő tenyerembe temettem az arcomat, lehunyva szemeimet, magam előtt látva a boldogságtól csillogó zöld szemeit, a gödröcskés mosolyát, és hallottam a fülemben nevetésének kellemes dallamát. "Szeretlek" Ez az egy szó visszhangzott a fejemben, mély, rekedtes hangján, ami erőt adott nekem. Nem ülhetek itt tétlenül! Ki kell jutnom innen! Muszáj! Kaptam össze magamat, erősen koncentrálva a kijutásra. Körbe néztem, tekintetem azonnal megakadt a telefonomon, ami tőlem pár méterre hevert a földön. Odamászta, nyomban tárcsázva Zayn számát. Kicsöngött, aztán kisípolt. Újra próbáltam, de semmi, csak sípolt, az őrületbe kergetve engemet. 
- Bazdmeg! - morogtam, még egyszer tárcsázva a számot. - Mi a faszomnak az a kibaszott telefon, ha nem lehet elérni?? - vágtam a falhoz, darabokra törve a készüléket. Fújtattam, nagy levegőket véve. - Nyugi Louis! Higgadj le, és gondolkozz! - mondtam hangosan, becsukva a szemeimet. - Biztos van más megoldás! Kell, hogy legyen! - nyitottam ki a szemeimet, és újra körbejártam a tekintetemmel a szobát. Az ablak! - ugrottam fel a padlóról, rohanva az ablakhoz, amit sietve kinyitottam, majd lenéztem. 
- Basszus! - ütöttem ököllel a párkányra. - Túl magas! - idegeskedtem, de az agyam csak kattogott, és kattogott, próbálva valami menekülő utat keresni. Harry újabb keserves kiáltása azonban nem hagyott tovább gondolkodni. Mindent leszarva másztam ki az ablakba, majd megfordultam, a keretbe kapaszkodva, és lassan ereszkedni kezdtem. Lenéztem, keresve valamit, amire ráugorhatok. Egy nagy bokor volt nem messze, ami talán egy kicsit felfogná az esésemet. Nem volt más választásom. Nagy levegőt vettem, aztán kifújtam, és elrugaszkodtam a ház falától. Hatalmasat estem, bele a bokor közepébe, aminek az ágai összevissza karcolták a bőrömet, még így ruhán keresztül is. A lábam is rohadtul fájt, de nem érdekelt. Hazzának szüksége van rám, nem adhatom fel! Kimásztam, majd nagy nehezen felálltam, és sántítva elindultam a bajárat felé, ami persze zárva volt. 
- Hogy baszódnátok meg! - morogtam, aztán tovább bicegtem az egyik ablak felé. Levettem a felsőmet, amit a egyik kezem köré tekertem, míg a másikat az arcom elé emeltem, és ököllel az üvegbe ütöttem, ami hangos csörömpöléssel, apró darabokra tört. Nem foglalkoztam azzal, hogy maradtak még kiálló darabok, bemásztam. Éreztem a bőrömbe vájó szilánkokat, és a meleg folyadékot, ami végigfolyt a végtagjaimon. Beugrottam, amitől fájdalom hasított a lábamba. Összecsuklottam, erősen markolva a bokámat. Fújtam egyet, majd összeszorított fogakkal, indultam meg a nappali felé, ahol olyan látvány fogadott, amire nem voltam felkészülve. Harry a padlón feküdt, összegömbölyödve, kezeit az arca előtt tartva, miközben az apja nadrágszíjjal ütötte, a már így is tiszta sebes hátat. Az anyja pedig csak ott állt, és nézte, ahogy a férje a gyerekét veri, akiben alig volt már erő. A düh olyan szintre emelkedett bennem, hogy vicsorogva, az idegtől remegve rontottam neki az apjának, miközben szüntelenül ordítottam:
- Hagyja abba!! Maga egy rohadt féreg, egy elmebeteg őrült!! - olyan erővel csapódtam a hatalmas, izmos testnek, hogy a földre esett, én pedig rá, nyomban ütni kezdve az ocsmány pofáját. - Azt mondtam, hogy egy kibaszott ujjal se érjen hozzá!! - üvöltöttem kikelve magamból, olyan erősen ütve az arcát, hogy szinte éreztem, ahogy megreped az arccsontja kezem alatt. Nem volt ideje reagálni sem, olyan hévvel ütöttem. Az anyja megpróbált lerángatni róla, de én keményen ellöktem, és a szemem sarkából láttam, ahogy a nő a falnak esik. Tovább püföltem a nálam jóval nagyobb, és erősebb férfit, akinek már csupa vér volt az arca. Megragadtam a nyakát, amit megszorítottam. Elkapta a kezem, próbálva lefejteni magáról az erősen markoló kezemet, miközben levegőért kapkodott. - Ocsmány féreg!! Mi a faszt művelt a fiával?? Mi a faszt csinált vele?? Ha?? - markoltam dühösen a nyakát, és láttam, hogy kezdi feladni. Kezei szorítása erőtlenné vált. - Na milyen érzés fuldokolni?? Érzi, hogy fogy a levegője, igaz? - gúnyosan köptem a szavaimat. - Meg fogsz dögleni!! - olyan szinten elöntött a méreg, hogy nem tudtam józanul gondolkodni. Semmi mást nem akartam, csak azt, hogy addig fojtsam, amíg el nem fogy az összes levegője. 
- L-Lou... - Harry erőtlen hangja, majd fájdalmas nyöszörgése, és köhögése szakított ki őrjöngésemből. - L... - Azonnal elengedtem az apját, hogy sietve a göndörhöz rohanjak. 
- Harry?... Itt vagyok! - simítottam meg a könnyektől eláztatott arcát. - Elviszlek innen, ígérem! El innen, jó messzire! - csuklott el a hangom, majd teste alá nyúltam, megpróbálva felemelni, de amint megmozdítottam felordított a fájdalomtól. - Sajnálom édes, de valahogy ki kell, hogy vigyelek! - néztem a földön heverő apjára, aki kezdte összeszedni magát. Ez így nem lesz jó! Kell valami... - Mindjárt jövök, tarts ki, sietek! - rohantam az ajtóhoz, amit kinyitottam, és amilyen gyorsan csak tudtam a kocsimhoz futottam. Zihálva álltam meg előtte, és mivel nem volt nálam kulcs, betörtem az ablakát, aztán félig bemásztam, és a kesztyűtartóból kivettem a fegyvert. Pont időben értem vissza. Az apja épp Harryhez akart lépni, de én ezt nem hagyhattam. 
- Egy lépést se, vagy golyót eresztek abba a gusztustalan fejébe, és a kurva feleségébe is! - fenyegettem meg őket, mire mindketten megtorpantak. - Hátra! - utasítottam erélyesen.
- Hagyd békén a fiamat!! - szólalt meg kiabálva az apja. - Tönkre tetted!! Megrontottad!! - köpte, undorral az arcán. - Nem veheted el tőlünk te mocskos buzi!!
- Én tettem tönkre?? Komolyan?? - horkantam fel. - Nézzen már rá bassza meg!! - mutattam a földön fekvő Harryre. - Nézett valaha is így ki miattam?? Halljam!! Nem, ugye?? És még én tettem őt tönkre?? - nevettem fel kínomban. 
- Ha nem lépsz be az életébe, és nem csavarod el azt a naív kis fejét, akkor mindez meg sem történt volna!! A te hibád az egész!! - kiabálta dühösen. 
- Most azonnal fogja be, vagy a fejébe repítem ezt a kibaszott golyót!! - fenyegettem ordítva. - A fia velem akar lenni, nem magukkal! - mutattam a pisztoly csövével hol a reszkető nőre, hol pedig a rémült férfira. 
- Nem győzhetsz! - szólalt meg remegő hangon a férfi, én pedig ördögien felnevettem.
- Nem ismer engem, nem tudja, mikre vagyok képes, és higgye el, jobb ez így! Most pedig húzzanak hátrébb! - utasítottam, de meg sem moccantak. Kibiztosítottam a fegyvert, és a nő feje mellé lőttem, aki zokogni kezdett.
- Rendben! - tartotta maga elé a férfi a kezét. - Csak ne lőj! - indultak meg mindketten hátra a lépcsőhöz, én pedig rajtuk tartva a fegyvert indultam meg Harry felé, és a teste alá nyúlva felkaptam őt. Fájdalmasan felnyögött, amitől összeszorult a szívem, de nem tehettem mást, muszáj volt  valahogy kivinnem őt. 
- Meg ne merjenek mozdulni, amíg el nem hajtok a kocsival, és a rendőrséggel meg ne is próbálkozzanak! - lépdeltem lassan kifelé a házból, mindvégig a szülőket nézve. Amint kiléptem az utcára, amilyen gyorsan csak tudtam rohantam az autóm felé. Minden porcikám fájt. A kocsihoz érve letettem a göndör, nekidöntve az jármű oldalának. 
- Próbálj meg kapaszkodni, míg kinyitom az ajtót, oké? - nem válaszolt, csak kicsit lejjebb csúszott, de időben elkaptam. - Harry tartanod kell magadat! - szóltam rá kedvesen, mire megkapaszkodott a kilincsben, én pedig elengedtem, hogy az kiütött ablakon keresztül bedobjam a fegyvert, és kinyissam a hátsó ajtót. Amint ez sikerült, befektettem a hátsó ülésre, majd besültem a vezető ülésre megkeresve a drótokat, amikkel sikeresen beindítottam az autót. Rátapostam a gázra, fékcsikorgást hagyva magunk után. Zayn háza felé vettem az irány, úgy száguldva, mint még soha, folyton hátra-hátra pillantva, figyelve Hazzát, aki fájdalmasan nyögdécselt. - Semmi baj Harry, most már minden rendben lesz, ígérem! - mondtam, és éreztem, ahogy a könnyeim mardossák a szememet. - Nem hagyom, hogy bántsanak! Soha többé nem nyúlhatnak hozzád! - markoltam a kormányt, majd óvatosan fékezve álltam meg a ház előtt. Kiugrottam a kocsiból a házig rohanva, ahova nem tudtam bemenni, mert zárva volt.
- Zayn!! - ordítottam az ajtón dörömbölve. Kellet legalább fél óra - legalább is nekem annyinak tűnt - mire kinyílt az ajtó, és megjelent a haverom álmos, résnyire kinyílt szemekkel.
- Mi a... - akadt el a szava, mikor meglátott. Egyből felébredt. - Jézusom Louis, mi történt? Hogy nézel ki? Mi a...
- Segíts kihozni Harryt a kocsiból! - indultam volna vissza a járműhöz, de Zayn elkapta csuklómat megállítva engem. 
- Már megint mi a faszt keres itt?? Nem úgy volt, hogy hagyod a francba?? - akadt ki, én pedig egy gyilkos pillantást vetettem rá. 
- Ne pofázz, hanem segít az istenit!! - morogtam várva, hogy megmozduljon, de nem tette. 
- Mi a fenéért kellett idehoznod?? - kiabált rám. 
- Tudod mit, baszódj meg!! Nem tudom, hogy mi a fene ütött beléd, vagy hogy mi a bajod vele, de tedd már félre a faszságaidat egy pillanatra, és segíts a rohadt haverodon!!  - húztam ki a kezemet szorításából, majd szemeibe néztem. Nem mozdult, csak állt ott, ami nagyon szarul esett. - Azt hittem, hogy legjobb haverok vagyunk, de úgy látszik tévedtem... - hajtottam le a fejem csalódottan. - Majd én elboldogulok valahogy, kösz a semmit... - mondtam hátat fordítva elindulva a kocsimhoz. Próbáltam minél óvatosabban kihúzni Harryt, aki minden egyes mozdulatra fájdalmasan felnyögött. - Sajnálom baby, de ki kell, hogy vegyelek innen! Kitartás! - suttogtam a karjaimba emelve őt. 
- Jézusom, mi történt vele? - ugrott mellém Zayn, segítve megtartani a jajgató göndört. 
- Majd mindent elmondok, csak vigyük már be! - mondtam idegesen megindulva a ház felé. A haverom mindvégig segítette, ami szerencse volt, mert már annyira elgyengültem, hogy tuti nem bírtam volna egyedül tartani. - Tegyük le a kanapéra! 
- Ne, inkább az ágyba, a kanapén elég fájdalmas lesz neki! - Megdöbbentem szavai hallatán, viszont időm nem volt most ezen gondolkodni. Sietve lépdeltünk fel a lépcsőn, majd berúgtam a halószoba ajtaját, és bal oldalára fektetve tettem le az ágyra. Nyöszörgött a takarót markolva. 
- Mit műveltetek? - döbbent meg Zayn, mikor meglátta Harry sebes hátát. Nagyon csúnyán nézett ki. A szívem újra összeszorult, ahogy felmértem a sérüléseket. Éreztem, ahogy ismét elönt a düh. 
- Kinyírom!! - szorítottam ökölbe a kezeimet, és indulatosan az ajtó felé lépdeltem, de a haverom elém állt, mellkasomra helyezve kezeit, ezzel megállítva, hogy tovább menjek. - Állj el az utamból! - markoltam meg a csuklóját, erősen megszorítva azokat. 
- Louis! Állj le! - lökte meg a mellkasomat, amitől majdnem hátraestem. 
- Engedj el, vagy behúzok egyet! - fenyegettem, mire elhúzódott, én pedig győztes mosolyt villantottam felé, ami nem tartott sokáig, mert megragadta a csuklómat, a hátam mögé tekerve kezeimet, és nekinyomott a falnak. - Baszódj meg! - morogtam, próbálva kiszabadulni.
- Elég! Fejezd már be! Ha kell lekötözlek, és nem viccelek! - mondta erélyesen, erősebben szorítva a falhoz. 
- Meg kell bűnhődnie! Nézd meg mit művelt vele, a saját fiával! Ha nem avatkozom közbe, halálra veri! - fújtattam, aztán éreztem, ahogy a forró könnyek végigfolynak az arcomon. - Ki... fogom... nyírni... - szipogtam, mire elengedett, maga felé fordított, és szorosan megölelt. Zokogni kezdtem, miközben nyugtatólag simogatta a hátamat. 
- Nem éri meg...Ne csinálj semmi hülyeséget! Csak nyugodj le, valamit ki fogunk találni, ígérem! - nyugtatgatott a fülembe suttogva. 
- Louis... - hallottam meg Harry hangját, mire azonnal odamentem hozzá, és óvatosan befeküdtem mellé. 
- Itt vagyok, nincs semmi baj, minden rendben lesz! - simítottam végig arcélén, majd karján figyelve arra, hogy ne okozzak neki fájdalmat. 
- Kórházba kell vinnünk! - szólalt meg Zayn. 
- Nem! Nem viszem oda, a szülei tuti ott keresnék először, és nem hagyom, hogy újra a közelébe férkőzhessenek! Nem, soha többet! - jelentettem ki, ellent mondást nem tűrő hangon. Harry arcát néztem, majd újra megcirógattam, mire halvány mosolyt kaptam válaszul. 
- Nem hagyhatjuk így! Nézz rá, valakinek el kell látnia a sebet! - Tudtam jól, hogy igaza van a haveromnak, de nem akartam kórházba vinni. 
- Nem viszem el a kórházba, fogd már fel végre! - néztem Zaynre dühösen. 
- Akkor felhívom Melissát! - vette elő a mobilját.
- Melissát? - kérdeztem összevont szemöldökkel. 
- Egyik ismerősöm, ápolónőnek tanul! Gondolom, jól jönne, ha a kórház szóba se jöhet! - mondta, mire bólintottam, ő pedig kiment a folyosóra. Harry lehunyt szemmel, felhúzott lábakkal feküdt. Nagy levegőket vett, és nyöszörgött. Be szerettem volna takarni, de a sebei miatt nem mertem, jobb, ha megvárjuk a csajszit, aki remélem tud majd segíteni Harryn. 
- Annyira sajnálom - bújtam közelebb hozzá figyelve arra, hogy nehogy hozzáérjek a fájdalmas területekhez. - Én hülye elfelejtettem bezárni az a rohadt ajtót! Ha odafigyeltem volna, akkor mindez nem történik meg... - simítottam el göndör fürtjét a homlokáról, amire halk nyöszörgéssel felelt. Legszívesebben visszamentem volna, hogy kinyírjam a szüleit, de Zaynnek igaz volt, azzal csak még nagyobb bajt okoznék. Örülök, hogy itt volt velem, mert ha nem állított volna meg, akkor tuti megteszem, és azzal Harryt is bajba sodortam volna. Pár perccel később Zayn lépett be a szobába közölve velem, hogy Melissa tíz percen belül ideér. Megkönnyebbülve sóhajtottam fel. - Tarts ki, baby, mindjárt jön valaki, aki segíteni fog neked! - suttogtam az arcához hajolva, puszit hintve homlokára. 
Számomra egy örökké valóságnak tűnt, mire végre ideért Melissa. Hosszú barna haját lófarokba kötötte, szemei hatalmasak, és csokibarnák voltak. Arca vékony, de sugárzott, ami valamiért megnyugvással töltött el. 
- Jézusom! - kapta a szája elé a kezét, mikor meglátta Harry hátát. - Mit műveltek szegénnyel? - fordult először Zayn felé, majd felém, aztán a göndörhöz lépett, aki csak szuszogott, nyöszörgött, néha pedig megremegett. 
- Az apja megverte... - válaszoltam, és felrémlett előttem minden. A düh megint elhatalmasodott rajtam, de megpróbáltam kontrollálni magam. A csajszi megvizsgálta a sebeket, majd rám nézett.
- Le kell fertőtlenítenem, aztán pedig bekötöm. Szerencsére nem mélyek a sebek, ezért varrni nem kell. - kapta elő a táskáját, amiből kivette a kötszereteket, és egy üveget. - Megtudhatom, hogy hogy hívják? - nézett a göndörre. 
- Harry. - válaszoltam. 
- Hasra kellene fektetni, hogy jobban hozzáférhessek a hátához! - Bólintottam, majd együtt óvatosan megfordítottuk, amit fájdalmas nyöszörgéssel fogadott. 
- Nincs baj! - simítottam meg arcát. - Hamarosan minden jobb lesz! - nyugtatgattam.
- Rendben, sajnálom Harry, de ez most nagyon csípni fog. - mondta Melissa, miközben lecsavarta a fertőtlenítő kupakját, és a tiszta gézre csepegtetett, amivel elkezdte tisztogatni a seb környékét. Hazza nagyokat sziszegett, és ordított a fájdalomtól. 
- Nyugi, édes! - fogtam meg a kezét, amit erősen megszorított. - Hamarosan vége, csak bírd ki ezt a kicsit! - beszéltem hozzá, de szörnyű volt látni az arcát, amin tisztán látszott a fájdalom. - Csak egy kicsit még! - simogattam kézfejét, hogy ezzel is eltereljem figyelmét, bár erről nem igazán lehetett. Odahajoltam arcához, hogy egy puszit nyomjak rá. - Légy erős! - suttogtam, figyelve Melissa minden mozdulatát. 

- Meg is lennénk! - mondta, mikor végzett a kötéssel. - Adtam neki egy erős fájdalom csillapítót, amitől most aludni fog. - pakolta el a dolgait. - Kétnaponta eljövök hozzá, hogy ellenőrizzem a sebeit, és a kötést. 
- Nagyon köszönöm! Nem is tudom, hogy hogyan háláljam ezt meg... - néztem a barna íriszekbe. 
- Ugyan, szívesen teszem! És ne aggódj, egy-két hét, és rendbe fog jönni. - mosolygott rám, én pedig most először elmosolyodtam a mai nap folyamán. 
- Köszönöm! - mondtam mégegyszer. 
- Majd én kikísérlek! - szólalt meg Zayn, és miután elköszöntem Melissától, elhagyták a szobát. Visszafeküdtem Harry mellé, aki most békésen feküdt, kisimult arccal. Közelebb bújtam hozzá, simogatva karját, figyelve minden rezdülését.
- Aludj csak, én vigyázok rád! - takartam be, egy lágy puszit hintve szájára. 

22 megjegyzés:

  1. Na baszki (bocsánat, de ez kellett)
    Nagyot alkottal!:)
    Harry apját nem meg kellene ölni, hanem jól helyben hagyni, mint ahogy ő fiát! Hogy képzelte ezt? Hogy tehette ezt és hogy nézhette ezt végig Harry anyja? Én ezt NEM ÉRTEM! Hala az egnek, hogy Zayn most az egyszer befogta. Annyira sajnálom Lou-t és a sebesultunket.:c Remélem ezek után a szülők elmennek a busba és szerelmeseink végre békében élhetnek.
    Nagyon jó volt a rész, mindegy mikor rakod ki a következőt, úgy is örülni fogunk neki. Várom a kovit! :)
    xoxo, Roni♡♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Roni <3
      Igen, sokkal nagyobb szenvedés lenne neki, mint az, hogy megölnék... Nem tudom, hogy lehetnek ilyenek a saját gyerekükkel...
      Zayn jó gyerek, csak na ;)
      Reméljük a legjobbakat <3 Köszönöm szépen, hogy itt vagy <3
      Puszi

      Törlés
  2. Atya úr istenO.O Jó,én most sokkban vagyokO.O Ez... nagyon durva volt.. A szívem szakadt meg Hazzért, miközben olvastam:"((( Istenem, drága kincsem, remélem hamarosan fel fog épülni, de csakis Lou mellett!!!! Majd ő szépen ápolgatja:3 Harry szüleit pedig már rág börtönbe záratnám!!>< De most komolyan,ilyet tenni? Még az apjából sem néztem volna ki, hogy ilyen messzire megy, az anyja meg csak néziii?? Fuuu de bevernék mindegyiknek!!>< Jó, oké, megnyugszomxdd
    Amúgy nagyon ügyesen leírtad a történéseket(még mindig megremegek,ha visszagondolok rájuk..) és egyáltalán nem baj,ha most ez egy kicsit később került ki. Ugyan úgy örülök,bármikor is rakod ki a részeket,hisz csodásan írsz:))
    Puszillak, remélem a köviben már minden jóra fog fordulni,megérdemelnék a drágák:)
    Judit.xx <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Judit <3
      Hidd el tudom mit érzel, ez a rész írása közben, és után is remegtem, életemben nem volt még ilyen hatással rám egyik rész sem amit írtam. Szörnyen nehéz volt :( Jajj, ígérem, hogy minden rendben lesz <3
      Louis ápolgatni fogja bizony :3
      Én nem is tudom mit tennék az ilyen szülőkkel...
      Köszönöm szépen <3 Igyekeztem jól megírni, még ha borzasztó is volt :(
      Minden ki fog derülni ;)
      Puszi

      Törlés
  3. Tudod, hogy egyszer mar leírtam neked, de most még egyszer lefogom, hogy huh... Teljes sokk! Igazából azt sem tudom, mit írjak, mert annyi minden kavarog a fejemben és a szívemben... Elbőgtem magam, bár ez nem igazán meglepő! Harry szüleit egész egyszerűen feljelenteném, akkor is, ha a göndörke nem akarná... Kegyetlen és beteg dolog, amit az apja művelt, az anyja pedig egy szánalmas dög... Önző, csőlátású szülők! Szerencsétlen Harry nem érdemelte meg, de ezt senki sem érdemli, főleg a családtagjaitól...
    Louis-ra büszke vagyok, imádom, és jajj nagyon beléltem magam a helyzetébe, mert én is így cselekedtem volna!!
    Nagyon jól írtad meg szerintem, fantasztikus lett!! <3 Nagyon örülök, hogy felkerült ez a rész, mert a kedvenceim közé tartozik (és nyilván nem az erőszak miatt!)
    Sok minden kavarog még bennem, de ki sem férne ide mindez, szóval a lényeget leírtam!
    Imádom és téged is!!! <3
    Millió puszi!!! ❤️

    xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ja és bocsánat, ezt elfelejtettem: ZAYN KAPD BE!! De hát van, ami sosem változik! :P De a végén cuki volt na.....

      Törlés
    2. Szia <3
      Igen tudom, már mindent elmondtál a chatben, és köszönöm, hogy segítettél, és támogattál, és megnyugtattál, nagyon sokat jelentett nekem <3 Nem hiszem, hogy ki mertem volna tenni, ha te nem mondod azt amit!
      Pontosan ezt senki sem érdemli meg... Én is teljesen beleéltem magam, remegtem közben, és utána is...
      Zayn meg Zayn :D Jó gyerek, csak néha kicsit olyan izé :D <3
      Köszönöm szépen, imádlak <3
      Puszii

      Törlés
  4. Na jó...
    Harry szülei tényleg elmebetegek, valami torz szörnyszülöttek. Ez már biztos. Na, és nekem valahogy az 'édes'anyja a legrémesebb. Csak ül, és nézi. Hát én még pluszba valami beteg vigyort is ráképzeltem a fejére olyan pici démoni tűfogakkal. Brr.
    Louis meg... Áhh, olyan édes. Teljesen olyan volt, mint egy herceg, aki megmenti az ő kis hercegnőjét a gonosz mostoháktól. *o*
    Jaj... Ez egyszerre volt szomorú, izgi, meg nyálasan szerelmes, szóval nagyon imádtam.
    Zayn meg még mindig idióta faszfej, de csakis jó értelemben. :D

    Na és a csaj. Melissa.
    Nem szimpatikus.
    Hmmm.
    Gyanakszom rá. :P

    ~Liz

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia <3
      Azok, ezzel szerintem mindenki egyetért! Igen, az anyjáról ne is beszéljünk, és most hogy így leírtad mit képzeltél oda, hát ijesztő!
      "Louis meg... Áhh, olyan édes. Teljesen olyan volt, mint egy herceg, aki megmenti az ő kis hercegnőjét a gonosz mostoháktól. *o* " aww, ez nagyon aranyos <3 :')
      Köszönöm szépen, örülök, hogy imádtad, még ha nem is volt egy boldog rész! :)
      Zayn az Zayn, de így szeretjük :D
      Gyanús? :D Érdekes... :D
      Puszi

      Törlés
  5. Szia
    Már tegnap elolvastam de nem tudtam normális komit írni szóval most írok xd Őszintén szólva nagyon "haragszok" rád, túl jól írsz, és így túlságosan át tudom érezni a sztorit <3
    Harry istenem nem hiszem el hogy ezt tették vele :O remegtem mikor elolvastam. Nem tudom felfogni hogy miért tették ezt, elhiszem hogy homofób de hogy ennyire.
    Louis iszonyatosan hősies volt, annyira meghatodtam mikor az apát folytogatta és megszólalt Harry.
    Zayn és idióta seggarc. De mi így szeretjük xd
    Harry apját kiherélem aztán kikötöm az erdőbe megdögleni :') teljesen normális vagyok
    Harry anyja egy ribanc. Nem hiszem el hogy csak nézte ahogy szinte halálra verik a fiát. Ennyi erővel popcorn is lehetne nála.
    Melissa nem túl bizalom gerjesztő, de amíg nincs vele semmi gond addig ok...
    Remélem lesznek még drámák de azért nem kell ennyire xd

    Nincs más normális gondolatom, ezeket is nehéz volt összekaparni, szóval ennyi lenne xd

    Egyébként új rész kb mikorra várható? :)

    ~T

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia <3
      Jajj, hidd el írni sem volt egyszerű... Az egész rész alatt remegtem és még utána is... Mert nem normálisak...
      Louis mindent megtett Harryért <3
      Zayn meg Zayn, és ahogy írod, így szeretjük őt :D Jó fiú ő ;)
      Melissa... hmm... :D két emberkének már gyanús, bár nem tudom miért :D
      Hát mivel már csak két rész van, így nem igazán lesznek már drámák...
      Köszönöm szépen <3
      Nem tudom még mikor lesz, amint tudom hozom :)
      Puszi

      Törlés
  6. Nem bírom felfogni
    Tönkre tettél..
    utálom Harry szüleit, megölöm őket:)) xA

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnálom... :( Kitartás, mert minden jól lesz, ígérem <3
      Puszi

      Törlés
  7. Jajj Louis, te vagy csak Harrynek, védd meg:c
    Mindettől eltekintve nagyon jó rész lett:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia <3
      Igen, ők egymásnak vannak <3
      Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett, még ha nem is egy boldog rész :)
      Puszi

      Törlés
  8. Én....nem találok szavakat végig sírtam az egészet a szivem :( imádlak de ez kemény volt.....kérlek mondd hogy biztonságban vannak :( my heart is brooookeeen
    Rebi ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :3
      Jajj nagyon sajnálom... Tudom milyen érzés, én is alig láttam a könnyeimtől, és remegtem... bocsááánat <3 Minden rendben lesz, ígérem <3
      Puszi

      Törlés
  9. Nagyon jó lett!
    Várom a folytatást. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszömöm szépen, örülök, hogy tetszett :3
      Puszi ❤

      Törlés
  10. Ohh HELo :-D

    Gonosz Harry apukaja meg olom. Kinyirom. Goreny ember állat. Szegény Harrym. Louis te megmentò imadlak. Fantasztikus lett. Várom a kovit. Siess konyorgom. <3 <3 Bocsi a gyatra komiert :-(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hali :D
      Az... Szörnyű egy ember, az idióta feleségével együtt...
      Jól lesznek a kis mukik ❤
      Nekem ez a komi tökéletes, ne kérj bocsánatot ❤❤
      Puszi

      Törlés
  11. és megérkezett az idióta, aki eddig nem is tudta, hogy új rész van .... tapsot neki! :)

    Az az igazság, hogy bármilyen meglepő, én ezekben a helyzetben nem is a homofób apát, hanem az anyját gyűlölöm, és verném addig, míg minden csontját el nem töröm, aztán egyenként tépném le a körmeit, és csak utána gyújtanám fel,,, kíméletesen, egyszerre csak egy végtagjáról leolvasztva a húst... Nem tudom miért, de a családon belüli erőszaknál mindig az váltja ki belőlem a legmélyebb gyűlöletet, aki csendben tűri. Ezek legtöbbször az anyák... van ismerősöm, akinek a második férje erőszakolta a lányát, de a nő nem hitt a gyereknek, azt mondta, csak el akarja választani az új pasijától. Aztán a kislány felnőtt, és mikor megszületett a saját gyereke, azt mondta az akkor épp nagymamává avanzsált anyjának, hogy soha nem fogja tudni megbocsátani neki, amiért nem hitt neki. Éveken át a garázsban, a kocsinak döntve erőszakolta a nevelőapja....
    Nem tudom, miért jutott ez most eszembe, de ma is ökölbe szorul a kezem, ha eszembe jut a kislány, akit én is ismertem, és az, hogy az anyja tehetett volna ellene...
    Itt is így vagyok. Az apa egy állat, de az anya még bűnösebb, mert tűri, hogy a gyerekét bántsák.... Saját kezemmel ölném meg, aki a fiamra kezet emel.

    Jól kidühöngtem magam....sorry!!! Pedig az előző rész annyira édes votl, és úgy örültem, hogy végre egymásra találtak, és szerelmet vallottak. Életkék... Mondd, hogy minden rendben lesz, és találnak valami megoldást!!! Tudnom kell!!!

    ...................
    PLÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍZ!!!

    VálaszTörlés