2015. december 13., vasárnap

Just a game? (23.rész)



Hello Everybody! 

Megjött a JAG kövi része, amihez jó olvasást kívánok! ;) Ez az utolsó előtt rész... (attól függ persze, hogy a szereplőim nem alkotnak-e valamit közben) Még leírni is nehéz, hogy vége, de sajnos nem tudom tovább húzni... :( Viszont, ne csüggedjetek, készülnek oneshotok, már egy kész van (Ziam), meg egy másik is, ami félig megvan (Larry), amiket remélem hamarosan meg tudok veletek osztani! ;) Ja, és persze hosszabb, pár részes történetek is jönnek, szóval haladok, csak lassan... Reménykedjünk, hogy amint vége van a rohanásnak, az ünnepeknek, akkor végre több időm lesz! 
Köszönöm a kitartásotokat, és a sok kedves szót, imádlak benneteket! <3 
ui: bocsi a hibákért, de már alig látok :D
Puszi 

Dreamy Girl


Louis 

Kicsivel később, mikor már biztos voltam abban, hogy Harry mélyen alszik, kiosontam a szobából, hogy megkeressem Zaynt. Lassan lépdeltem lefelé a lépcsőn, mert úgy éreztem, menten meghalok. Minden egyes lépésemet kínzó fájdalom követte, nem volt olyan porcikám, ami ne fájt volna. Eddig ezt észre sem vettem, pedig már órák teltek el azóta, hogy megtörtént ez az egész. Erősen kapaszkodtam a korlátba, egyesével szedve a lépcsőfokokat, mindegyiknél egy fájdalmas nyögést hallatva.
- Segítsek? - sietett elém a haverom, hogy elkapjon, mert az utolsó lépcsőfokhoz érve megszédültem. - Gyere, ülj le! - karolt belém, így segítve el a kanapéig, amire óvatosan leültetett. -  Pihenj, addig én hozok neked valami kaját meg vizet, aztán pedig megnézem a sérüléseidet! - közölte, majd eltűnt a konyhába. Nagyot sóhajtottam, miközben hátradőltem a kényelmes kanapén, lehunyva a szemeimet. Újra és újra lejátszódtak a fejemben a mai nap szörnyű eseményei. Még mindig nem tudtam felfogni azt, ami történt. Hogy tehették ezt? Ráadásul a saját gyerekükkel? És miért? Mit ártott ő nekik? Ilyen, és ehhez hasonló kérdések hada lepte el az agyamat. Harry egy okos, kedves, tisztelettudó fiú, akire senkinek sem lehet egy panasza sem, és mégis ezt kapja... A legtöbb szülő örülne, ha ilyen gyereke lenne, ezek meg folyton bántották őt, csak azért, mert nem azt tette, amit elvártak tőle. Gondolom számtalanszor át kellett ezt élnie az élete során, és én nem lehettem ott mellette, hogy megvédjem őt. Nem volt senkije, egyedül kellett mindezen átesni.
- Tessék! - zökkentett ki a gondolataimból Zayn, mire kinyitottam a mindvégig csukva tartott szemeimet. A kezében tartott tányérra néztem, amin egy szendvics díszelgett. 
- Nem vagyok éhes. - közöltem, de őt ez nem igazán hatotta meg, pedig már a gondoltra is, hogy ennem kell, felfordult a gyomrom.
- Nem érdekel! - tette az ölembe a tányért, a pohár vizet pedig a kezembe nyomta. - Edd meg! Le vagy gyengülve! - mondta ellent mondást nem tűrő hangon, miközben elővett pár kötőszert, és egy üvegcsép, amit Melissa is használt Harrynél. Hosszú belső vívódás után végre beleharaptam az egyébként finom szendvicsbe, de úgy éreztem, hogy menten ki is jön belőlem, ezért gyorsan ittam rá pár korty vizet, hogy biztos, ami biztos, ne lássam viszont. - Na, mutasd a lábad! - Nyújtottam ki az említett testrészeimet, amiket feltettem a kanapéval szembeni kisasztalra. Már ez elég fájdalmas művelet volt. Tiszta vér volt a melegítő nadrágom, és rohadtul égett a bőröm, ahogy hozzáért az anyaghoz. Újra beleharaptam a szendvicsbe, figyelve a haveromat, aki a lábaimon lévő vágásokat vizsgálgatta. - Elég csúnyák... - húzta el a száját, én pedig felszisszentem a fájdalomtól, amikor hozzáért az egyikhez. Bocsánatkérően nézett rám, majd újra belevetette magát a vizsgálódásba. 
- Mi van, felcsaptál nővérkének? - vicceltem el a helyzetet lassan eszegetve a szendvicset, amihez még mindig semmi étvágyam nem volt. Csodálom, hogy még nem jött vissza.
- Nagyon vicces. Melissa hagyta itt ezeket. - mutatott az orvosi cuccokra. - Látta a sebeidet, és elmondta, hogy mit csináljak belük, szóval ne aggódj, nem lesz baj!  - mosolyodott el halványan.
- Egy percig sem aggódok, bízok benned! - feleltem, mire minden tevékenykedését abbahagyta, és rám emelte barna íriszeit, amikben mintha, megbánást véltem volna felfedezni.  Egy hatalmasat sóhajtott, mielőtt belekezdett: 
- Nézd, Louis... Sajnálom, egy idióta voltam, nem kellett volna így viselkednem, ahogy az előbb, tudod, mikor megjelentél az ajtóm előtt! Csak tudod, amióta a göndörke belépett az életedbe, alig lógtunk együtt... - hajtotta le a fejét, a kezében lévő üvegcsét bámulva, mintha az olyan baromi érdekes lenne. - Rohadt féltékeny lettem... Nem én voltam az első, mint régen, hanem Harry vette át a helyemet, és ez engem megőrjített. Mindig csak ő, akár miről is volt szó, folyton őt hoztad szóba, és utáltam ezt! - Nem szóltam semmit, csak hallgattam, várva, hogy folytassa. - De a ma este után rájöttem, hogy egy marha nagy fasz voltam! Tudom, hogy neked most már ő az első, és hogy ő jelenti számodra az életet, amit meg is értek, csak hiányoznak az együtt töltött idők, a hülyülések... - nézett végre fel rám. A hirtelen jött őszintesége, és érzelmi kifakadása meglepett, ezért meg sem tudtam szólalni. Örültem, hogy végre tiszta vizet öntöttünk a pohárba, mert már kezdtem attól félni, hogy elveszítem őt. Valamilyen szinten megértem Zaynt, mert mindig is én voltam az egyetlen biztos pont az életében azóta, mióta megismertük egymást. 
- Köszönöm, hogy elmondtad! Fátylat rá haver, mindketten hülyék voltunk! Te a féltékenységtől, én meg a szerelemtől! - nevettem fel, felé nyújtva az öklömet, amit összeütött az övével. 
- Akkor szent a béke? - kérdezte megkönnyebbülve. 
- A legjobba haverok vagyunk, nem? És mindig azok is maradunk! - biztosítottam. 
- Na, akkor nézzük meg, hogy mit tudok tenni a sebeiddel! - húzta fel a nadrágomat, amire fájdalmasan felszisszentem. - Inkább vegyük le, mert így nem fogok tudni hozzáférni, vagy tudod mit? Menj letussolni, aztán meg megcsinálnom, oké? Jobban látom majd, ha lemosod róla az alvadt vért. 
- Nekem aztán mindegy! - vontam vállat, mire Zayn a hónom alá nyúlt, hogy felhúzzon a kanapéról. Elsegített a fürdőig, ahol le is vetkőztettet, amiért irtó hálás voltam, mert nekem alig volt már erőm. 
- Menni fog egyedül is, vagy kell a segítségem? - terelt befelé a zuhanykabinba.
- Meg akarok mosni a farkamat, meg a kerek seggemet, mi? - ugrattam, mert jól esett kicsit hülyülni a történtek után.
- Úgy látom, menni fog egyedül is, ha már ilyen nagy a szád! - engedett el, majd becsukta a kabin ajtaját. - De, ha netán kellenék, hogy megmossam a farkadat, és a feszes kis seggedet, akkor kiálts! Itt leszek az ajtó előtt! - hallottam a hangján, hogy vigyorog. Elmosolyodtam, miközben bólintottam, csak nem értem miért, mivel nem láthatta. Megindítottam a langyos vizet, ami csípte a sebeimet, de nem törődtem vele, továbbra is folytattam magamra, lemosva a mai események nyomát a testemről. Újra az elmémbe kúsztak a hangok, a képek, mire azonnal hideg vizet engedtem a fejemre, elűzve a szörnyű dolgokat a tudatomból. Elvettem a tusfürdőt, amiből egy kis adagot nyomtam a kezemre, amit eloszlattam testemen. Hirtelen megszédültem, kezeimmel a csempének támaszkodtam, nehogy elessek. Kikiabáltam Zaynnek, aki az utolsó pillanatban tört rám, és kapott el. 
- Nem vagyok jól... - suttogtam le-lecsukódó szemekkel. Úgy éreztem, hogy az összes erő kiszökik belőlem. 
- Na, jó, elég volt, irány az ágy! - segített ki a zuhanyzóból, nagyjából áttörölgetett, hogy ne legyek vizes. Áttántorogtunk a szobába, ahol Harry halkan szuszogott, az igazak álmát aludva. Olyan óvatosan lépdeltünk, ahogy csak bírtunk, hogy fel ne ébresszük őt. Zayn adott rám egy tiszta bokszert a szekrényből, majd lefektetett az ágyra a göndörke mellé. Elővette a kis elsősegély cuccait, hogy nekikezdjen a kínzásomnak. Az üvegcséből a gézre csöpögtetett, majd tisztogatni kezdte a sebeim környékét. - Baszki! Rohadtul csíp! - káromkodtam. Összeszorítottam a fogaimat, a kezemmel pedig a párnát markoltam így próbálva enyhíteni a fájdalmon, ami egyre csak fokozódott. Nem bírtam egy helyben maradni, folyton elhúztam a lábamat, amit Zayn egy ideig tűrt, de aztán már nem bírta tovább.
- Ne mozogj már! - szólt rám, lefogva a lábaimat, folytatva a kínzásomat. Fehér csillagok repkedtek előttem, és mikor végre vége lett, hatalmas megkönnyebbült sóhaj szakadt fel belőlem. - Ennyi volt, nem értem, hogy miért kellett úgy nyavalyognod, mint egy kislány! - mondta, és láttam rajta, hogy  vigyorog. 
- Bekaphatod! - markoltam a farkamra, mire mindketten felnevettünk, de csak halkan. Egy nagyot sóhajtottam, és figyeltem, ahogy a haverom eldobja az elhasznált dolgokat a kukába. - Zayn? 
- Igen? - fordult felém kérdőn. 
- Mi van, ha fel fognak jelenteni? - kérdezte azt, ami már egy ideje ette az idegeimet. 
- Azt sem tudom, hogy mi történt... - indult meg felém, és mikor az ágyhoz ért, leült mellém.  Igaza volt, annyira kivoltam, hogy teljesen kiment a fejemből, hogy ő nem tud semmiről. Töviről hegyire elmeséltem neki mindent. 
- Azt a kurva életbe! - szinte kiabálta, mire mérgesen néztem rá. Azonnal befogta a száját, és a mellettünk alvó Harryre néztünk, aki mocorogni kezdett. Megmerevedve vártuk, hogy most mi lesz, de semmi sem történt, tovább aludt, mélyeket szuszogva. - Ezek elmebetegek hallod! Lehet, hogy mégis csak hagynom kellett volna, hogy kinyírd őket baszki! - mondta, én pedig szúrós tekintetet lövelltem felé. 
- Na, fasza, én megmondtam, de te leállítottál! - játszottam a sértődöttet, közben mégis hálás voltam neki, amiért nem hagyta, hogy hülyeséget csináljak. 
- Nem fognak feljelenteni! Harry simán bevallhatna mindent a rendőröknek, és ezt szerintem a szülők nem igazán szeretnék, mert ők szívják meg! Hidd el, kussolni fognak, miközben attól rettegnek, hogy a fiúk feljelenti őket! De ha mégis belekevernék a zsarukat is, akkor majd kitalálunk valamit! Ígérem, nem hagyom, hogy börtönbe kerülj! Na, de most irány aludni! - takarta be. 
- Igenis anyu! - vigyorogtam, amire szemforgatással válaszolt, miközben felállt az ágyról, hogy elhagyja a szobát. - Kösz mindent! 
- A legjobb haverom vagy, ez természetes! - kacsintott rám, aztán kiment magamra, én pedig Harry felé fordultam, figyelve gyönyörű arcát. Lassan le-lecsukódott a szemem, és hamarosan magával ragadott az álom. 

Kiabálásra ébredtem, amitől azonnal kipattantak a szemeim keresve a göndört, aki hála istennek békésen feküdt mellettem. Kicsit lenyugodtam, de a vékony, ideges női hang, ami csak mondta és mondta, nem hagyott nyugodni. Óvatosan kimásztam az ágyból, majd magamra húztam az egyik melegítő nadrágomat, ami a szék támláján lógott, és kimentem a folyosóra. A hang egyre csak erősödött, ahogy lefelé lépdeltem a lépcsőn. Naomi állt a nappaliban, idegesen mutogatva, és ordibálva az előtte álló Zaynnel, aki látszólag nem igazán bírt mit kezdeni a lánnyal. 
- Mi az, hogy nem mehetek fel?  - üvöltötte teli torokból, miközben megmarkolta a haverom felsőjét. - Az öcsémről van szó, te idióta seggfej! - rángatta meg a feketét. 
- Nyugodj már le, a kurva életbe! Felmehetsz majd hozzá, de ne most, ki kell pihennie magát! - fogta meg a csaj kezét, elhúzva a felsőjétől, ezzel még haragosabbá téve Harry nővérét. 
- Te ne nyugtatgass engem, és ne érj hozzám! - morogta fenyegetően. Úgy éreztem, itt az idő, hogy közbe lépjek, mert különben agyonveri a haveromat, ha nem csinálok semmit. 
- Naomi? - szólaltam meg, mire meglepődve fordult felém. Arcán láttam az aggodalmat, és a rémületet, ahogy engem pásztázott szemeivel. 
- Louis?!... - lépett közelebb hozzám. - Mi a... Téged is? - kapta a szája elé a kezét, szemeiben pedig könnyek gyűltek. Megráztam a fejem, aztán olyan történt, amire nem voltam felkészülve, megölelt. Ledermedve álltam, mint aki jéggé fagyott. Olyan hirtelen történt, és olyan váratlan volt a helyzet, hogy nem tudtam mit kezdeni vele. Naomi válla felett néztem értetlenül Zaynnre, aki ugyanolyan képpel fogadta a helyzetet, amilyennel én. - Bántották őt... - szipogta a mellkasomba, egyre szorosabban ölelve engemet. Nagy nehezen megmozdultam, és kezeimet bizonytalanul a hátáras simítottam. Kényelmetlenül éreztem magam a közvetlenségétől. 
- Nyugodj meg, jól van, most már nem lesz semmi baj! - próbáltam nyugtatgatni, az egyre erősebben síró lányt. 
- É-én... - dadogta. - N-nem tudtam, h-hogy bántják ő-őt... nem t-tudtam... - egyre csak zokogott, amitől az egész teste remegett. - Istenem, szörnyű vagyok, hogyhogy nem vettem észre? A testvére vagyok, vigyáznom kell rá! - ostorozta magát. Nem tudtam, hogy mit tegyek, teljesen össze voltam zavarodva, pedig én aztán nem szoktam zavarban lenni. Segélykérő tekintettel néztem a haveromra, mire közelebb jött hozzánk.
- Nem a te hibád, a szüleid biztos úgy csinálták, hogy ne lehessen észrevenni! Én sem láttam rajta! - mondtam, bár, belegondolva a dolgokba, voltak azért intő jelek, de akkor valahogy nem esett le. 
- Hogy tehették ezt? - húzódott el tőlem, letörölve felsője ujjával az arcán lefolyó könnyeket. - Harry senkinek sem ártott soha, mindig is ő volt a minta fiú! Miért pont ő? Mit vétett? - kérdezte, inkább csak magától. 
- Nem akarsz leülni? - kérdezte Zayn, mire bólintott, ő pedig segített neki helyet foglalni a kanapén, miközben lágyan simogatta a lány hátát. 
- Hozzak valamit? Vizet? Zsebkendőt? - szólaltam meg. 
- Mindkettő jó lesz! - küldött felém egy kedves mosolyt, majd kimentem a konyhába, hogy öntsek neki egy pohár vizet, a fürdőből meg hoztam pár zsebkendőt. 
- Tessék! - nyújtottam oda neki, aztán én is leültem hozzájuk. 
- Köszönöm! - szipogott belekortyolva a vízbe.
- Mindent bevallottak! - szólalt meg egy kisebb szünet után, amire azonnal felkaptuk a fejünket Zaynnel. - Hazamentem, és amint beléptem a házba, láttam, hogy valami nagyon nincs rendben! Anyám zokogott, apám pedig véres, felduzzadt arccal guggolt a földön a nadrágszíját szorongatva! - Megjelent a kép előttem, ami először újra dühöt keltett bennem, de aztán önelégülten elmosolyodtam. Még jobban szét kellett volna vernem a mocskos pofáját! - Hiába kérdeztem bármit is, nem válaszoltak, olyanok voltak, mint akik teljesen megőrültek... Addig faggattam őket, mígnem végül mindent elmondtak nekem. - vette egy mély levegőt, aztán folytatta: - Először nem akartam hinni a fülemnek, azt hittem, hogy ez egy szörnyű tréfa, vagy csak egy rossz álom, de nem, ez mind a szín tiszta valóság. És a legrosszabb az egészben az, hogy kiderült nem csak most fordult elé... Folyton verték őt... - újra potyogni kezdtek a könnyei, amiket a zsebkendővel törölgetett. 
- Próbálj megnyugodni, tudom, hogy nem olyan egyszerű, de most már minden rendben lesz, nem engedem, hogy bántás őt! Soha többé! - amint ezt kimondtam, rám nézett a sírástól duzzadt szemeivel, amik olyanok voltak, mint Harryé. Eddig ez fel sem tűnt. 
- Í-ígéred? - remegett meg a hangja. Bólintottam. - Köszönöm, nagyon köszönöm! Ha te nem lettél volna ott... Istenem, bele se merek gondolni, hogy mi lett volna akkor... - túrta hátra hosszú fekete haját. 
- Ne is, a lényeg, hogy vége, és Harry jól lesz, csak pihennie kell! - halványan rámosolyogtam a lányra, aki lehunyta a szemeit, mély levegőket véve. 
- Mit akartok csinálni ezek után? - kérdezte kíváncsian.
- Igazából még nem tudjuk! Itt meghúzzuk magunkat, amíg Harry jobban nem lesz, aztán meg... - akadtam el, mert fogalmam sem volt, hogy mi lesz ezek után. - Annyit tudok biztosra, hogy itt nem maradhatunk, nem akarom őt a szüleitek közelében tudni! 
- Nem is mehet vissza, és én sem fogok! Ezek után nem tudom őket a szüleimnek nevezni! - jelentette ki komolyan. Szavai ledöbbentettek, de meg tudtam érteni őt.
- Tudom, hogy ez nem... szóval.. nem ezen kellene járni az agyamnak, de szerinted fel fognak jelenteni, amiért azt tettem, amit? - kérdeztem félve, mert nem tudtam, hogy Naomi mit fog erre reagálni. Nem azért akartam tudni, mert magamat féltettem, hanem azért, mert ha börtönbe kerülök, akkor Harry újra a szüleinél fog kikötni, és folytatják tovább azt, amit eddig is, ezt pedig nem hagyhatom!
- Nem fognak! - mosolyodott el Naomi, majd a farmerje zsebébe nyúlt, hogy kivegye a telefonját. - Felvetem a vallomásukat! - jelentette ki büszkén. Leesett az állam, de nem csak nekem, Zaynnek is. 
- Váó! - ennyit tudtam csak kinyögni, annyira ledöbbentem.
- Azt hiszem én - állt fel Zayn, mi meg összevont szemöldökkel vártuk, hogy mit fog mondani. - beléd estem! - tör ki belőle, mire Naomival felnevettünk. 
- Ezt jó hallani nagyfiú! - nevetett továbbra is, a fekete pedig fülig vörösödött a vallomásától, amit kicsúszott a száján. 
- De, hogy? - tértem vissza a témához, segítve a haveromnak, aki még mindig sokkos állapotban volt. 
- Nem tudom, úgy éreztem, hogy ezt kell tennem, és milyen jó, hogy megtettem! Elmondtam nekik, hogy felejtsenek el minket, majd megfenyegettem őket, hogy ha bármit is elmondanak a rendőröknek, akkor elmegyek a zsarukhoz, és lejátszom nekik a felvételt! Úgyhogy nem kell aggódnunk, kussolni fognak! 
- Eszméletlen vagy! - öleltem magamhoz a törékeny, ám csak kívülről annak tűnő lányt.
- Köszi! - simogatta meg a hátamat, majd kihúzódott az ölelésemből. - Megnézhetem az öcsémet, ígérem, nem fogom felébreszteni, de látnom kell őt! 
- Persze, menj csak! - mosolyogtam, ő pedig felállt, és felment az emeletre. Megvártam, míg hallótávolságon kívül kerül, aztán megszólaltam: - Hihetetlen ez a csaj! Jól fogsz járni vele! - kacsintottam Zaynre, aki még mindig nem akarta elhinni a szavakat, amik elhagyták a száját. 
- Mi?? - hangja pár oktávval magasabban hangozott. - Nem, én nem vagyok szerelmes, azt csak véletlen mondtam! - szabadkozott idegesen, amitől nevetnem kellett.  
- Aham, persze, hogyne, Zayn! - veregettem meg barátian a vállát, levakarhatatlan vigyorral az arcomon. - Fog már fel, hogy végre téged is elért a szerelem, Casanova! 
- Kussolj! - lökött meg durcásan, aztán elviharzott ott hagyva engem a kanapán. Amint egyedül maradtam, a gondolataim elterelődtek. Az agyam szüntelenül kattogott egy megoldást keresve. Most, hogy Naomi megnyugtatott azzal, hogy nem fogok börtönbe kerülni más szemmel látom a dolgokat. Egyetlen egy megoldás van. Elhúzunk innen olyan messzire, amilyen messzire csak tudunk. Más országba, vagy akár még egy másik kontinensre is. Ez lenne a legjobb mindannyiunk számára. Új ország, új élet, amit Harryvel az oldalamon élhetek le. Elmosolyodtam, ahogy magam előtt láttam a szebb jövőt. Nem kell semmi mást tennünk, csak felpakolni, kocsiba ülni, és már indulhatunk is. 
- Te meg mit vigyorogsz? - lépett elém Zayn, oldalán Naomival.
- Szép pár vagytok! - tetőztem, mire a haverom szúrós egy szúrós pillantással ajándékozott meg. Harry nővére meg csak sejtelmesen mosolygott. 
- Térj a lényegre! - morogta a fekete.
- Utazunk! - csaptam össze a tenyereimet, majd jót nevettem a két ledöbbent arcot látva. 
- H-hova? K-ki? Mikor? Miért? - zúdította rám a kérdéseit Naomi.
- Ez az egyetlen megoldás! El innen, minél messzebbre! Felpakolunk pár fontosabb cuccokat, összedobjuk a pénzt, beülünk a kocsiba, és irány arra, amerre az út visz! - tisztára belelkesedtem a mondandóm végére. Egy hatalmas kaland lesz mindannyiunk számára, és én már alig vártam, hogy induljunk. 
- Ez szuper! - ujjongott Zayn. - Én hozom a lóvét, és a kocsit, a többi a ti dolgotok! - hadarta el, aztán elviharzott, majd mér csak a bejárati ajtó csapódását hallottuk. 
- Kis lüke! - vigyorgott Naomi, leülve mellém. - Nagyon köszönöm, tényleg. Megmentetted az öcsém életét. - tette a kezét az enyémre, ami a combomon pihent. - Tudtam, hogy veled jól fog járni, és örülök, hogy igazam lett, nálad jobbat nem is találhatott volna! - paskolta meg a kezemet. 
- Huh... - éreztem, ahogy elpirulok, ami nem igazán a szokásom. - Ne hozz zavarba, légyszi! - nevettem fel kínosan. 
- Úgy tudtam, hogy téged nem lehet zavarba hozni, de úgy látszik, én tudok valamit! - kacsintott rám, aztán a zavarodottságomat tetőzte még egy arcra puszival is, aztán elviharzott. 
- Ez a csaj... - nevettem fel, miközben felálltam a kanapéról, hogy felmenjek a még mindig szunyókáló Harryhez. Leültem az ágyra nézve őt. - Mihamarabb gyógyulj meg, - suttogtam puszit hintve homlokára. - mert életed legszuperebb kalandja kezdődik hamarosan! - bújtam közel hozzá, magamba szippantva egyedi, mámorító illatát. 

17 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Köszönöm szépen, és azt is, hogy itt vagy, és írsz <3
      Puszi

      Törlés
  2. Édes istenem te lány!
    Ez valami eszméletlen lett.
    En erre nem voltam felkészülve. Naomi milyen okos vagy te! Valami mágus ez a csaj, én mondom! Zayn nem is járhatott volna jobban vele. Harry szegény nem nagyon szerepelt a részben, remélem hamar felgyogyul. És legvégül Lou... amennyire rosszfius volt, annyira szerelmes lett a végén.
    Imádtam, és várom AZT a részt!
    xoxo,Roni♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De aranyos vagy :3 Köszönöm szépen, igyekszem jót kihozni az írásaimból ;) Naomi nagyon, imádom ezt a csajszit, és ahogy mondod, Zayn nem járhatott volna jobban! Harry most pihent, de a köviben benne lesz :3
      "És legvégül Lou... amennyire rosszfius volt, annyira szerelmes lett a végén. " Igen, ezt teszi az, ha megtalálod azt, akit neked szánt az ég <3
      Én meg téged, és igyekszem! <3
      Puszi

      Törlés
  3. Szia :3
    Először is megint csodálatosat alkottál :)
    Louis annyira... Annyira csodálatos. Úgy vigyáz Harryre mint egy anyaoroszlan a kölykére ♥
    Zayn most annyira kedves volt, végre ezt is megertuk :D
    Naomi pedig nagyon jó testvér.

    Ennyi lenne, túl késő van a normális kommenthez xd

    Csak így tovább :)
    ~T

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, örülök, hogy így gondolod :3 Jaj, ennél szebben nem is mondhattad volna, édeseim :')
      Zayn kedves, csak néha vannak ilyen kis idiótaságai, de én és remélem, hogy ti is így imádjátok <3
      Nekem ez egy tökéletes komment, köszönöm <3
      Puszi

      Törlés
  4. Megjötteeeeem!❤️
    Awwww istenem, imádom!!! Nagyon fog hiányozni ez a történet, mármint nyilván vissza tudom majd olvasni, de na, az nem ugyanaz! :(( Ez a Naomi egy rettentő jó fej csajszi, bírom! :DDD És Zayn... Hát nem igaz, ez az ember kikészít XD Annyira látok mindent, amit csinál és mondd!! Mindig nevetek :D
    És Larry xkdnxsksnw ❤️❤️ Nem bírom, Louis annyira édes!!! Olyan jól megírod! :') Nagyon büszke vagyok erre a történetre és rád is, amiért az elfoglaltságod ellenére is kitartó vagy, és hozod a részeket!! Nem is szabad feladni, én tuti itt vagyok az idők végezetéig!! ❤️ Életem végéig tudnám olvasni az írásaidat!!!
    Imádlak!! ❤️

    xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jippy! <3
      Jajj, nekem is, annyira megszerettem, de hát nem tudom tovább húzni, sajnos :( Én is bírom, és örülök, hogy te/ti is :D Zayn kikészít? Nekem mondod?? XDDD Ő fog megölni, tudom XD
      Aww, aaaaz, és annyira hihetetlen, hogy mennyit változott az első részek óta <3
      "Nagyon büszke vagyok erre a történetre és rád is, amiért az elfoglaltságod ellenére is kitartó vagy, és hozod a részeket!!" köszönöm :') <3 és azt is, hogy itt vagy, és leszel!! <3
      Imádlak <3 Puszi

      Törlés
  5. Aaaahh imadom
    Annyira vartam ezt a reszt, es rohadt jo lett.
    Annyira imadom ahogy irsz.
    Csak azt tudom mondani hogy imadom ❤❤
    Varom a kovetkezo reszt *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, mindent köszönök, boldog vagyok, hogy így vélekedsz a blogról, és az írásomról! <3
      Igyekszem, ahogy csak tudok :3
      Puszi

      Törlés
  6. Na.. szóval megfogadtam, hogy ha elolvasom ameddig tudom, akkor leírom az egész véleményem..
    Szóval..
    Azt a rohadt!
    Imádom!
    Olyan érzés, mintha.. nem tudok hasonlót írni..
    Mindig van benne valami izgalom, amitől tudni akarom a végét, de soha nem akarom befejezni.. pff.. ez olyan könyvmolyosan hangzott
    Mert az is vagyok:D
    Kevés olyan magyar író van, aki ilyen csodásan ír és köszönöm.
    Köszönöm, hogy te is írsz ilyen.. ilyen fantasztikus story-kat és..
    Ez.. Úristen hova mennek? Van sejtésem, de nem akarlak befolyásolni:)
    Szegény Hazz.. Igen ez a baj a homofóbokkal.. Annyira rühellem őket..
    Remélem az idegeimmel nem fogsz sokáig játszadozni, mert így is tropára mentek a sok Larry-story-ban:D
    Ráadásban megemlítem a C.O.-t ami csak tavasszal lesz.
    Remélem mindenki várja:D
    Addig kész idegroncs leszek
    Na meg persze azért is, hogy minél előbb hozd a részt
    Nojceexx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szééépen, boldog vagyok, hogy "azt a rohadtul" tetszik :D :3
      "Mindig van benne valami izgalom, amitől tudni akarom a végét, de soha nem akarom befejezni.. pff.. ez olyan könyvmolyosan hangzott
      Mert az is vagyok:D" Aww :') Igyekszem mindig valami izgalmat belecsempészni, mert én is azt szeretem a könyvekben, és a filmekben is! Könyvmoly? Jujj, én is az vagyok <3
      'Kevés olyan magyar író van, aki ilyen csodásan ír és köszönöm.' Omg! *-* :') jujj, köszönöm, ez annyira.. jó, most megkönnyeztem <3
      Bocsi, ezt nem ígérhetem meg :DD Hidd el 2 éve vagyok Larry shipper, azóta a CO-ra várok, és az lesz életem legszebb napja, meg egyben az utolsó is <3
      Köszönöm, pusszantás

      Törlés
  7. Imádom
    Nagyon imádom
    Mondjuk ez a rész kicsit olyan össze visszás lett szerintem, de még így is jó

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa :3
      Én nem éreztem annak,nem tudom, hogy miért érzed így, de az a lényeg, hogy tetszett :3
      Puszi

      Törlés
  8. Annyira, de nagyon szeretem a blogod*-* amugy az lenne a kerdesem, hogy wattpadra te nem gondoltad, hogy felteszed? Szerintem hatalmas nagy sikere lenne:)
    A masik kerdesempedig az, hogy ugye lesz Nouis onshot sztorid? Vagy valami amiben Niall is benne van?:3 olyan jokat irsz. Vagy valami kis extras dolgok(gruppen stb)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hello :3
      Jajj, köszönöm szépen ❤ Őszintén megmondva gondolkodtam már rajta, de még nem tudom, majd látom ;) Nouisost nem írok, csak azt a négy párost, ami kint van a fejlécen,viszont lesznek olyanok amikben mindannyian benne lesznek ;)
      Huhaa, még nem tudon, hogy lesz-e,de ha megszáll az ihlet akkot biztos :D
      Puszi

      Törlés
  9. Szia! Rettenetesen sajnlom, hogy még csak most és éppen az utolsó részekre jutottam ide :(
    Na de mindegy itt vagyok és zokogtam csak ugy minden miatt, a boldogságtól, az emlékektol, a fájdalomtól, a hinyérzettől ♥
    Zouis imááádom ezt a partner in crime kapcsolatot kikészit♥♥ és hiányzik :(
    Harry drága alszik olyan cukii látom magam előtt. Loui szegénykém szegénykém, de nagyon büszek vagyok rá, nagyon nagyon nagyon
    Ha ő nincs akkor :(
    És Zaynt is megértem, hogy féltékeny volt teljesen ♥
    Louis hihetetlen, hogy a nagy fájdalmai közepette is hecceli Zaynt imááádom ♥
    De a uki aranyos és elpirulós, kis szerelmes, védelmező énjét még jobban
    Isten áldja Melissát
    Meg Zaynt, hogy így gondoskodik Louról
    Naomi Naomi wao irtó aranyos és nagyon ravasz! Hihetetlen
    Zayniiie bele zúgott OH YEEAAAH ♥
    véGREEE VéGREEE !!! ♥
    Ez a Louis Naomi dolog kinyírt mert annyira édesek
    ÉS EZT AZ EGÉSZET A pILLOW Talk hallgatása kozben olvastam
    Szerintem nem vagyok normális!
    Koszooonom, hogy elolvashattam ♥♥ :*
    imádtam és imádom és fogom is mindig! ♥

    VálaszTörlés