Sziasztok cukorborsók! :3
Sajnos elérkeztünk a "Just a game?" utolsó részéhez, ami megint lett vagy 15 oldal, de ezt már nem akartam szétszedni, mert ez így jó! Nem így terveztem, de Zayn pillowtalkja begerjesztette Larryt IS, ami plusz 3- 4 oldalt hozott! :p (szóval köszönjétek meg Zaynnek, hogy lett benne +18 XD)
Jajj, olyan nehéz búcsút venni ettől a sztoritól, mert nagyon a szívemhez nőt, egyszerűen imádom, és imádtam minden betűjét írni, és remélem (mondjuk a komikból láttam :3) ti is imádtátok! <3
Sosem szoktam komikért kuncsorogni, ez nem az én műfajom, de most nagyon örülnék, hogy ha mindenki írni, aki olvasta (tudom, túlzás) de olyan jó lenne látni, hogy mennyien is voltatok/vagytok velem! :3 Csak pár szó, meg akár azt is leírhatnátok, hogy melyik volt a kedvencetek, persze, csak ha van kedvetek! <3
Nem tudom mikor jelenetkezek, és mivel, mert most egy kicsit a másik blogomra szeretném szentelni a figyelmemet, de itt sem hanyagolom el a dolgokat!
Nagyon szépen köszönök mindent! <3 Azt, hogy végigkövettétek ennek a két kis mukinak a történetét, és mindig öntöttétek belem a lelket a csodálatos komijaitokkal! <3
Azt hiszem ennyi lenne, jó olvasást kívánok! :3
Ui: Az Love and Pain-t is igyekszem hozni, de amik mostanság történtek Larry körül, kicsit elvették a kedvem az írástól, eléggé kiakadtam, nehéz volt, de sokan segítettek nekem, (amit ezúton is köszönök nektek csajok <3) és amint látjátok visszarázódtam!
És csak annyit mondok minden Larrysnek, hogy
És csak annyit mondok minden Larrysnek, hogy
"Don't believe everything you see." <3
Kitartás
és
tudjátok:
"Always in my heart"
Louis
Már csak alig egy óra volt hátra Londonig. Az idő csak úgy pörgött, mintha hajtotta volna valaki. Harry az utazás elején kicsit döcögősen haladt, és nehezen ment neki a vezetés, de aztán egyre jobban belejött a dologba. Az út folyamán annyit röhögtem, mint még életemben soha. Szinte sírtunk a sok marhaságtól, amit összehordtunk. Nagyon jól éreztem magam, boldognak, és gondtalannak, de a legjobban annak örültem, hogy Harry is felszabadultabbá vált. Jó volt látni boldog mosolyát, és hallani önfeledt nevetését. Zaynnel belekezdtünk a régi dolgaink elmesélésébe, - persze csak a szolidabbakba - a durvábbakat inkább megtartottuk magunknak. A göndör, és a nővére kíváncsian, nagyokat nevetve hallgatták a sztorijainkat. Harrytől néha kaptam egy amolyan "nem hiszem el, hogy ezt tetted" arckifejezést, de közben egy halvány mosoly is ott bujkált az ajkain, ezért nem aggódtam miatta. Mikor kifogytunk a sztorikból, Naomi vette át a szót, és olyan dolgokat mesélt, hogy kikerekedett szemekkel, leesett állal hallgattuk őt. Soha nem gondoltam volna róla, hogy szórakozni járt, és nem is akárhogy. Nem semmi egy csaj az egyszer biztos.
- Naomi! - szólt rá a nővérére Harry, mikor a pikánsabb részekhez ért. - Jézusom! A tesód is itt van basszus! Nem akarom hallani a részleteket! Kímélj meg tőlük, kérlek! - mondta undorral az arcán, amin mindannyian felnevettünk.
- Ugyan már, öcsi! - hajolt előre, a kezét a göndör vállára téve. - Szerintem, már nincs mit titkolunk egymás előtt, főleg a tegnap este után... - kuncogott fel, Harry pedig hatalmasra nyílt szemekkel, ledöbbent arccal pásztázta az utat. Egész teste megmerevedett, és nagyokat nyelt. - Vékonyak a falak... Khm... - nevetett fel, amihez persze Zayn is csatlakozott, majd hátradőlt az ülésbe.
- Ugye csak viccelsz? - kérdezte a visszapillantó tükörbe pillantva. - Két szobával arrébb voltatok, nem hallhattátok! Az kizárt! - olyan erősen markolta a kormányt, hogy teljesen elfehéredtek az ujjai. Mosolyogva, csendben figyeltem a történteket, és tudtam jól, hogy csak poénkodtak, mert, ha mi sem hallottuk őket, akkor ők sem hallhattak minket. Tényleg két szoba választott el minket, szóval, lehetetlen, hogy bármit is hallottak volna.
- Dehogynem! - kezdett bele Zayn. - Mikor lementünk a konyhába, a folyosón tisztán hallatszódott, ahogy nyö...
- Fogjátok be! - kiabált idegesen Harry. - Váltsunk témát, vagy különben itt és most megállok, és kiteszlek benneteket, aztán gyalogolhattok, vagy stoppolhattok! - morogta mérgesen.
- Vigyázz, hogy mit beszélsz, az én kocsimat vezeted kisöreg! - szólalt meg a fekete, mire egy pillanatra csend telepedett a kocsiba, majd ismét nevetés töltötte be az utasteret.
- Istenem veletek... - sóhajtotta feladva a göndör, aztán folytatta: - A következő benzinkútnál megállunk, oké? Sajog a fenekem, és muszáj kicsit kinyújtóztatnom az elgémberedett végtagjaimat is! - nézett először rám, aztán a visszapillantó tükörbe a hátsó sorra.
- Vajon, miért sajog?... - motyogta az orra alatt Zayn, de szerencséjére Harry nem hallotta meg, mert nagyon el volt foglalva az út figyelésével. Kedvem lett volna beszólni a haveromnak, hogy ő már csak tudja, de nem akartam Naomi előtt, mert nem tudtam, hogy hogyan fogadná, és én nem akarok balhét.
Amint a benzinkúthoz értünk, mindenki mozgolódni kezdett. Alig vártam, hogy kicsit pihenjünk, és a friss levegőn legyünk.
- Menjünk mi is! - szólalt fel Naomi, megragadva a fekete karját. - Jót tenne egy kis friss levegő!
- Ebben egyetértünk! - mondta ironikusan Harry, mire a nővére megsuhintotta a feje búbját. - Hé! - morgott.
- Hallottam ám! - kuncogott Naomi, aztán már el is tűntek Zaynnel, kettesben hagyva minket. Felém fordult, hatalmas vigyorral az arcán, amitől a gödröcskéi is megjelentek.
- Ne vezessek? - kérdeztem a combjára simítva a kezemet.
- Ne aggódj, bírom! - forgatta meg a szemeit. - Vagy ennyire szarul vezetek? - húzta fel a szemöldökét, amitől ráncba szaladt a homloka.
- Dehogyis! Egy szóval sem mondtam ilyet! - védtem meg magam, majd áthajoltam az ö felé, hogy csókot nyomhassak a szájára, de még mielőtt odaérhettem volna, elhajolt előlem.
- Csak gondoltad, mi? - kötözködött vigyorogva. - Bocsi, de ki kell nyújtóztatnom a lábaimat! - kacsintott rám, és már ki is szállt a kocsiból.
- Ezért még számolunk! - fenyegettem meg játékosan, mire az ablakon keresztül rám nyújtotta a nyelvét. - Ó, szóval, így állunk! - nyitottam ki az ajtót, és amilyen gyorsan csak tudtam, kiszálltam, de Harry már a benzinkút bejáratánál volt, ahonnan vigyorogva nézett vissza rám. - Úgy is vissza kell jönnöd! - kiabáltam, amit vigyorogva fogadott, majd eltűnt a becsukódó ajtó mögött. Az autónak dőltem, és figyeltem a mellettünk elhajtókat. Kedvem lett volna rágyújtani, mert már elég rég nem szívtam, és egyre jobban éreztem a hiányát, de mégis csak egy benzinkútnál voltunk. Ha eddig kibírtam, akkor ez az egy óra meg sem fog kottyanni. A bejárat felé néztem, és hatalma mosoly ült ki az arcomra, amint megláttam a göndör fürtöket, és a hozzá tartozó tökéletes vonásokat. Vigyorogva lépdelt felém, én pedig újra, és újra végigmértem őt, amitől bizseregni kezdett az alhasam. Nem tudok betelni vele, az őrületbe kerget már csak azzal, ahogy rám néz.
- Ugye szereted? - lengette meg az arcom előtt az M&M's csomagot.
- Naná! - ragadtam meg a derekánál fogva, magamhoz húzva, miközben nekidőltem az autónak.
- Szerencséd, különben azonnal szakítottam volna veled! - nevetett fel, mire a fenekére csaptam. - Áú!
- Azt próbáld meg! - fenyegettem komoly képet vágva.
- Amúgy neked vettem, vagyis azért reméltem, hogy én is kapok belőle. - mosolygott.
- Nekem? - hitetlenkedtem. Meglepett, de nagyon jól esett kedvessége, és hogy gondolt rám, vagyis hát mindkettőnkre. Sosem kaptam még ezelőtt senkitől semmit.
- Ühüm! - pirult el, én pedig a kezemmel közrefogtam az arcát, így vonva egy csókra. Nyelvemmel ajkai közé furakodtam, amiket készségesen nyitott szét, bejutást engedve nekem. Hosszas, lágy csók után szuszogva váltunk el egymástól, és a csillogó zöldjeibe néztem, amik szinte ragyogtak.
- Ha jó fiú leszel, talán, de csak talán, megosztom veled! - játszadoztam vele, kikapva kezéből a sárga kis csomagot.
- Ez fájt... - tettette a sértődöttet. - Amúgy meg, már ne haragudj, de mikor nem vagyok az? - húzta fel az egyik szemöldökét, karjait összefonva mellkasa előtt.
- Tudod, egyre pimaszabb vagy! - feleltem, majd a kocsi tetejére tettem az M&M's-et, hogy mindkét kezemmel meg tudjam ragadni az oldalát. - Meg kellene mutatnom, hogy ki az úr a háznál, mert kezdesz elkanászodni! - haraptam bele az alsó ajkamba, miközben lejjebb csúsztattam a kezeimet, és erősen rámarkoltam a fenekére, amitől egy kis sikoly hagyta el a száját.
- Mutasd meg! - sóhajtotta teljes testével nekem feszülve. Felnyögtem, ahogy megéreztem keménységét, az enyémnek nyomódni. Ujjai közben megtalálták a hajamat, amivel játszadozni kezdtek, én pedig lehuny szemmel élveztem finom kényeztetését. - Gyerünk, Louis! - hajolt a nyakamhoz, amit meleg lehelete simogatott.
- Harry, ne csináld ezt, mert nem tudod, hogy mire vagyok képes, ha elvesztem a fejem, és kurvára közel állok hozzá! - préseltem ki az összeszorított fogaim között, próbálva lenyugtatni magam, de a vágy, hogy itt és most elkapjam, egyre csak fokozódott bennem.
- Mire? Akarom tudni! - játszadozott tovább, de nem volt tisztában azzal, hogy engem az sem izgat, ha nyilvános helyen vagyunk, mert simán, itt helyben helyre raknám azt a csinos kis seggét.
- Ne húzd az agyam! - csaptam a fenekére, aztán még mielőtt bármit is visszaszólhatott volna, a szájára tapadtam. Túlságosan akartam őt, a vágy egyre csak fokozódott bennem, ahogy nyelvünk vad táncot járt. Nagy erőfeszítésembe telet elválni tőle, de muszáj volt. Amint sikerült, amit Harry nem fogadott valami jól, lekaptam az M&M's csomagot a kocsi tetejéről, hogy nehogy ott maradjon,
- Figyu, valamit el kell mondanom neked, még mielőtt Londonba nem érünk! - ahogy kimondtam, kétségbeesett arccal nézett rém, és éreztem, ahogy megfeszül a teste.
- Valami baj van? - kérdezte remegő hangon.
- Nem, dehogyis! - sietve válaszoltam, mert láttam, hogy sikerült a halálra rémítenem. - Csak annyi, hogy Jennifer, szóval... Agyon fog ölelgetni és puszilgatni. - feleltem, mire felvonta a szemöldökét.
- De, nem is ismer, akkor miért ölelgetne? Meg, lehet, hogy nem is fog kedvelni... - biggyesztette le az ajkait.
- Jól ismerem a tesómat, imádni fog, és, ha megtudja, hogy nem csak egy futó kaland vagy számomra, akkor véged... Komolyan, ki fogja szorítani belőled a szuszt is! - nevettem fel ijedt arcát látva.
- Ez egy kicsit félelmetes. - mondta mosolyogva.
- Ezért is szóltam, hogy ne érjen meglepetésként. De, ne légy nyuszi, azért nem fog megenni, vagyis nagyon remélem, tőle bármi kitelik. - fokoztam jókat nevetve arckifejezésén.
- Csak kapd be! - ütött a mellkasomba, aztán elhúzódott tőlem, de olyan gyorsan, hogy nem tudtam utána kapni.
- De, azért szeretsz, nem? - szívdöglesztő mosolyt villantottam felé, követve tekintetemmel, ahogy megkerülte a kocsit. Megállt a nyitott ajtó előtt, és még mielőtt beszállt volna, összeszűkült szemekkel nézett rám.
- Nem! - morogta, próbálva komolynak maradni.
- Készek vagyunk! - lépett elém az ifjú pár. - Indulhatunk! - huppantak be a hátsó ülésre, majd én is követtem a példájukat, és beültem az anyósülésre.
Az út további része csendben telt. A hátsó sor hamar elcsendesedett, majd bealudt, vagy legalább is szunyókált, akárcsak én. Folyton le-lecsukódtak a szemeim, ami ellen erősen küzdöttem, mert úgy voltam vele, hogy majd a hotelben, ahol megszállunk, lesz elég időnk aludni. Egy kéz simult a combomra, mire oldalra néztem, ahol Harry mosolygós arca fogadott.
- Nyugodtan aludj, nem megyek neki semminek! - kuncogott fel, nekem is mosolyt csalva az arcomra.
- Bízok benned, de majd alszom később! - dünnyögtem a fejemet az ablaküvegnek döntve. Kifelé néztem, figyelve a mellettünk elsuhanó tájat, és a néha fel-felbukkanó házakat, miközben lassan lecsukódtak a szemeim.
- Louis? - Harry hangjára ébredtem fel.
- Hm? - dörgöltem meg álmos szememet, majd felé fordultam.
- Megérkeztünk! - mutatott ki az ablakon, én pedig követtem a tekintetemmel a mozdulatát. Azonnal felébredtem, és a gyomrom is összeugrott, mikor megláttam a London feliratú táblát. Nem tudtam, hogy Jen, hogyan fogja fogadni, hogy elutazok, és alig, vagy lehet, hogy soha többet nem fogjuk egymást látni. A másik meg, hogy mi les anyánkkal. Ismerem már annyira a nővéremet, hogy tudjam, túlságosan is lelkiismeretes, és nem akartam, hogy emiatt visszaköltözzön. Neki is élnie kell a saját életét, akárcsak nekem. Tudom, az anyámról van szó, de megfogadtam, hogy addig, amíg nem látok rajta változást, és akarást, hogy józan legyen, addig elfelejthet.
- Merre menjek? - kérdezte Harry, kizökkentve a gondolataimból. Elmondtam neki, hogy merre hajtson, és amint bekanyarodtunk az utcába, mindenki az ablakra tapadt, figyelve a házszámokat.
- Ott! - szólalt meg Zayn, mire odakaptam a tekintetem. - Váó! Nem semmi! - füttyentett egyet, miközben Harry leparkolt a hatalmas ház elé. Ahogy a bejárat felé haladtunk, ámuldozva néztem az épületet. Ez tényleg nem semmi! - gondoltam magamban, majd becsengettem. Nem kellett sokat várunk, szinte azonnal jött a válasz az ajtó túloldaláról:
- Jövök! - kiabált Jen, aztán már kattant is a zár, és nyitódott az ajtó. Mikor meglátott, ledöbbenve nézett végig rajtam, utána pedig a többieken.
- Beengedsz, nővérkém? - vigyorogtam, mire hatalmas mosollyal az arcán ugrott a nyakamba, amitől majdnem hátraestünk. Szorosan karolt át, ahogy én is őt.
- Jaj, Louis! - puszilt a nyakamba, egyre erősebben szorítva magához.
- Tudom, hogy szeretsz, de ennyire? Nem kell megfojtani! - nevettem fel. Még egyszer jó szorosan összenyomott, aztán elengedett, és fülig érő vigyorral mért újra végig.
- Annyira örülök neked, öcsi! - mondta, szinte kicsattanva az örömtől. - És amint látom, nem egyedül jöttél. - nézett a többiekre, akiket egyenként vett szemügyre. - Oh, egy ismerős arc! - szúrta ki a feketét. - Szeva, Zayn! Meg is lepődtem volna, ha nem látlak. - vigyorgott az említettre, aki szintén üdvözölte őt. - Mindig Louis seggében koslatsz! - nevetett fel, amire Zayn egy gyilkos pillantással válaszolt. - Ó, titeket nem ismerlek! - mérte végig a tesókat.
- Ő itt, Naomi! - mutattam hátra, ahol az említett állt, aki mosolyogva üdvözölte a nővéremet. - Ő pedig, Harry, Naomi öccse! - fordultam a mellettem álló, elpirult arcú göndör felé.
- Sziasztok! Örülök a találkozásnak! - köszöntötte őket kedvesen. - Na, de gyertek beljebb, ne itt az ajtóban ácsorogva ismerkedjünk! - invitált be minket, és mikor mindenki bement, újra a nyakamba borult. - Boldog vagyok, hogy látlak, öcskös, de érzem, hogy nem csal azért jöttél, hogy meglátogass! Mi a baj? - suttogta a fülembe, majd elhúzódott, és a szemeimbe nézett.
- Mindent elmesélek, oké? - Bólintott, a nappali felé vezetve minket.
- Foglaljatok helyet! - mutatott a nagy kanapéra, amin mind a négyen kényelmesen elfértünk.
- Azért jó kis életed lehet itt... - szólaltam meg, miután körülnéztem a helyiségben, ami makulátlan, és modern volt. - Jól tartják a nagy seggedet! - nevettem fel, folytatva a piszkálódást. - Nem is dicsekedtél, hogy egy kő gazdag palival kavarsz! Már mindent értek!
- Befoghatod! Amúgy meg azért nem mondtam el, mert számomra ez egyáltalán nem fontos! Na, de akadj le rólam, inkább beszéljünk rólad, vagyis rólatok! - mutatott végig a társaságon. - Mi a fenét keresel Londonban, és ők miért jöttek veled?
- Gondoltam, jobb lenne, ha személyesen köszönök el... - feleltem elhúzott szájjal.
- Mi? Miről beszélsz? Mi az, hogy elköszönni? Hova mész? Louis, mi a fene folyik itt? - zúdította rám a kérdéseket, úgy, hogy nem is vett levegőt közben, a hangjából pedig egyértelműen kiérződött az aggodalom.
- Elég hosszú történet, és... - akartam folytatni, de Jen közbevágott.
- Ráérek! Szóval, ki vele! - sürgetett. - És, ha lehet csak a lényeget! - dőlt előre a fotelben, várva, hogy belekezdjek.
- Oké... Harry a pasim! - jelentettem ki nemes egyszerűséggel, majd az említettre néztem, aki ijedten kapkodta tekintetét köztem és Jen közt. Nővérem szemei tányér nagyságúra kerekedtek, az álla pedig a földet súrolta. Teljesen lefagyott, olyan volt mintha levegőt se venne, amiért kicsit aggódva néztem rá, de mikor megszólalt, megnyugodtam:
- H-hogy k-kicsodád? - dadogta hüledezve. - Bocs, de nem vagyok benne biztos, hogy jól értettem-e... Van barátod? Igazi, normális kapcsolatod, nem pedig egy futó kaland? - emelte fel a szemöldökét, engem fixírozva.
- Hát, normálisnak nem igen mondhatnám... - nevettem fel Harryre nézve, aki csak zavartan mosolygott. - De biztosíthatlak, hogy jól hallottad! - mondtam, és a göndör combján heverő kezéért nyúltam, ami összekulcsoltam az enyéimmel, megmutatva, hogy igazat beszélek. Tekintetemet a nővéremre vezettem, és kíváncsian vártam a reakcióját.
- Istenem! - ugrott fel a fotelből a szája elé kapva a kezét. - Ezt nem hiszem el! Szent egek! - sikoltott, de szerencsére a tenyere felfogott minden hangot. - Komolyan? Ugye nem szívatsz? - vette el a kezét a szája elől,és még mindig hitetlenül nézett rám. Nem válaszoltam, hanem Harryhez hajoltam, egy gyors csókot nyomva a szájára. - Ó. szentséges istenem! Hát hadd öleljelek magamhoz! - lépett felénk, mire a göndör megszeppenve, de felállt. Szegénynek még annyi ideje sem volt, hogy felkészüljön, mert a nővérem azon nyomban a karjaiba vonta, és szorosan ölelte, amit Hazza félénken fogadott. Felkuncogtam, ahogy a zöld szemek segélykérőn meredtek rám.
- Jól van, Jen! Ki ne nyírd a szeretetteddel! Hagyd meg nekem, kérlek! - mondtam vigyorogva, mire nagy nehezen elengedte a göndör, aki elpirulva ült vissza mellém a kanapéra.
- Mondtam, hogy készülj fel! - nyomtam egy puszit az arcára.
- Aww, olyan aranyosak vagytok! - olvadozott. - Úgy örülök, hogy sikerült elcsavarnod ennek az idiótának a fejét! - először Harryre nézett, akit egy szeretetteljes mosollyal jutalmazott meg, aztán meg rám, de nekem csak egy jelentőségteljes pillantás jutott. - Azt hittem soha nem nő be a feje lágya...
- Be lehet fejezni! - morogtam összeszűkült szemekkel, majd témát váltottam, és elmeséltem az eddig történteket, amit nővérem feszült figyelemmel hallgatott. Mikor ahhoz a részhez értem, amikor Harryt bántották, könnyek gyűltek a szemébe, és én is éreztem, hogy nehezen megy a beszéd, de igyekeztem tartani magamat. Minden újra lejátszódott a lelki szemeim előtt, amit úgy űztem el, hogy a göndör kezéért nyúltam, összefűzve az ujjainkat, majd könnyektől csillogó zöldjeibe néztem, és egy bátorító mosolyt küldtem felé, amire egy kis bólintással válaszolt. Mindenkit megviseltek a hallottak, és néma csend telepedett a szobára. Vettem egy mély levegőt, aztán folytattam. Elmondtam neki, hogy el akarunk húzni valamerre, bár még magunk sem tudjuk merre, de majd kitaláljuk. Időnk, mint a tenger.
- Csak úgy a semmibe, Lou? Ez nem valami biztató... Nem tetszik ez nekem... - mondta, könnyes szemét törölgetve.
- Ez a legjobb megoldás mindannyiónk számára! Nem fogok otthon maradni, elegem volt az ottani dolgokból! - hangom erélyesebbé vált a mondat végére.
- És mi lesz anyával? - kérdezte nagyot sóhajtva.
- Figyel Jen, mi mindent megtettünk érte, de semmit sem változott a helyzet azóta sem! Itt az idő, hogy a saját életünkkel foglalkozzunk! Tudja a számunkat, ha hiányozni fogunk neki, keresni fog! És ha látjuk rajta a megbánást, vagy azt, hogy változni szeretne, akkor majd kitalálunk valamit, de addig, engem nem érdekel, és téged se érdekeljen! - mondtam egy szuszra, majd vettem egy mély levegőt, és folytattam: - Ígérd meg, hogy nem fogsz mindent feladni, és hazarohanni! - Rám vezette a tekintetét, aztán bólintott.
- Ígérem! - biztosított, amitől megkönnyebbültem, mert ha ő egyszer megígér valamit, akkor azt be is tartja. - De féltelek öcsi...
- Nem lesz semmi bajom, tudok vigyázni magamra! - nyugtatgattam, amennyire csak tudtam.
- Vigyázz magadra, oké? És mindig adj életjelet, mert ha eltűnsz, bíz isten utánad megyek, és szétrúgom a seggedet! - nevetett fel, én meg bólintottam egyet. - Na, de én hülye, meg se kínáltalak benneteket... - állt fel a fotelből. - Mit isztok? Vagy éhesek vagytok? - kérdezte végignézve rajtunk.
- Bármi jó lesz, enni meg eszünk majd valahol, ha találunk egy hotelt, ahol megszállhatunk pár napra. - felelete Zayn, mi pedig egyetértően bólintottunk.
- Micsoda? Hotel? - akadt ki a nővérem. - Azt már nem! Hatalmas ez a ház, és szerencsére van egy üres vendégszobánk, szóval itt maradtok! - mondta ellentmondást nem tűrő hangon.
- Nem akarunk zavarni, jó lesz nekünk a hotel! - feleltem, amire egy szúrós pillantást kaptam válaszul.
- A tesóm vagy, jó hogy nem alszol egy hotelben, mikor itt is van hely... - forgatta meg a szemeit. - Amúgy meg David nem lesz itt pár napig, mert el kellett mennie munkaügyben, szóval ne aggódjatok! De ha itt lenne, ő sem bánná, higgyétek el!
- Biztos, hogy maradhatunk? - kérdeztem azért rá még egyszer, biztos, ami biztos alapon.
- Biztos! Most pedig emeld fel azt a nagy segged, és gyere ki velem a konyhába! Ti pedig érezzétek otthon magatokat! - mosolygott a vendégeire, aztán már el is tűnt a konyhába, én pedig követtem őt. Épp akkor pakolta ki a poharakat a pultra, mikor beléptem.
- Sokszor vagy egyedül? - kérdeztem figyelve, ahogy a hűtőhöz lép.
- Nem, elég ritkán van ilyen, szerencsére. - pakolt ki a hűtőből.
- Nem félsz, hogy ilyenkor, tudod, meg...
- Louis! - szólt rám, megállva a pakolásban. - Bízok Davidben! Rendes pasi, hidd el! - közölte magabiztosan.
- Oké, felfogtam, de ha egy kis jelét is látod, azonnal szólj nekem, és én elintézem! - ütöttem az ökölbe szorított kezemet a tenyerembe, mire elmosolyodott.
- Szólni fogok! - mondta, aztán felém fordult, és már a vigyorából tudtam, hogy mi fog következni. - Most viszont térjünk át rád, te szerelmes! - húzogatta a szemöldökét.
- Nem vagyok az! - morogtam elhúzott szájjal. Soha, nem fogom bevallani neki, hogy az vagyok. Soha!
- Ja, persze... Ne is tagadd! - lépet elém, és összekuszálta a hajamat.
- Jennifer!! - kiabáltam rá mérgesen, próbálva visszarendezni a tincseimet.
- Vall be, vagy újra összetúrom azt a tökéletes pontossággal belőtt frizurád! - emelte fel a kezét, de mielőtt lecsaphatott volna, elkaptam a csuklóját.
- Meg ne próbáld! - fenyegetőztem, aztán elengedtem, és a poharakért nyúltam, hogy minél előbb kiszabadulhassak innen, mert nem akartam, hogy kikérdezgessen.
- Istenem veled... - sóhajtott egy nagyot. - Miért olyan nehéz bevallanod? - kérdezte, amire nem válaszoltam. - Louis! Attól még, hogy szerelmes vagy, nem fog összedőlni a világ, és senki sem fogja azt hinni, hogy egy nyálgombóc vagy!
- Leszarom, hogy mit gondolnak mások! - vágtám rá azonnal.
- Tudom, hogy mi aggaszt, ismerlek már! Hidd el, hogy ugyanolyan tökös, nagymenő srác maradsz akkor is, ha szerelmes vagy!
- Hagyjuk, oké? - fordultam felé idegesen. - Kurvára nem kellenek a bölcs szavak, köszi!
- Jól van na, azért ne harapd le a fejem! - emelte fel a kezeit védekezően. - Befejezem, csak nyugodj le!
- Kösz!
- De - Annyira tudtam, hogy nem fogja ennyiben hagyni a dolgokat. - Csak annyit kérek, hogy ne cseszd el, oké? Harry egy cukorborsó, és jót tesz veled! Ezt ebből a pár percből meg tudom mondani, ahogy együtt láttalak benneteket!
- Cukorborsó? - röhögtem el magamat, nem foglalkozva a többi szavával.
- Ne válts témát! - húzta össze a szemöldökét. - És igenis az! Ilyen édes pasival még sosem találkoztam! - mosolygott, ahogy a göndörröl beszélt. - Szóval, el ne baszd nekem! - fenyegetett a kezében tartott kenő késsel. - Vagy én magam heréllek ki! Soha nem fogsz még egy ilyen srácot találni, aki elviseli a sok marhaságaidat!
- Oh, köszi, ez irtó kedves tőled... - húztam el a számat, de utána elmosolyodtam.
- Nagyon boldog vagyok, hihetetlenül édesek vagytok együtt! - fülig ért a szája, miközben a szendvicseket készítette, amiket rápakolt egy nagy tálcára.
- Most fejezd be! Nem vagyok édes! - morogtam, de ő csak nevetett.
- És Zayn is... Sosem gondoltam volna róla sem... - pakolta ki az üdítőket egymás mellé a pultra, én meg ledöbbenve álltam ott.
- Ezt meg honnan? Nem is említettem!
- Ugyan már, a vak is látja, hogy a fekete haverod teljesen belezúgott abba a lányba, hogy is hívják... - gondolkozott el egy pillanatra. - Naomiba! És olyan aranyosak, mint ti Harryvel!
- Fejezzük be, nem akarok erről beszélni! - duzzogtam, majd megfogtam a tányérokat, és kivittem őket az ebédlőbe, ami a konyhával nyílt egybe. Leparkoltam, aztán a poharakat is kipakoltam.
- Gyertek enni! - szólt ki a többieknek, akik pár másodperc alatt már az asztal körül ültek, és jóízűen falatoztak. Én is lehuppantam Harry mellém, és nekiláttam az finom szendvicseknek.
- Sajnálom, hogy csak ezzel tudok szolgálni, de nem számítottam vendégekre! Viszont kárpótlásul, vacsorára valami finomat főzök! - szabadkozott Jen.
- Ez tökéletes! - mondta teli szájjal Zayn, amin mindannyian felnevettünk. - Most mi van?! Szörnyen éhes voltam már! - motyogta, aztán folytatta tovább a zabálást, mert amit művelt, azt nem igazán lehetett evésnek nevezni. Mikor mindenki befejezte, jól lakottan dőltünk hátra a székben, Jennifer pedig felállt, és elkezdte összepakolni a tányérokat.
- Hagyd csak - szólalt meg Harry, akinek eddig még a hangját sem hallottam. - Majd mi lepakoljuk! - állt fel a göndör, mire én is követtem őt.
- Nem kell, megcsinálom! Ti csak pihenjetek!
- Majd Louis, és én elmosogatunk! - fogta meg a tányérokat, és kisétált az ebédlőből, én meg kikerekedett szemekkel néztem utána. Én is? Mosogatni? Ezt most komolyan gondolta?
- Mondom, cukorborsó! - vigyorgott idegesítően, mire egy gyilkos pillantást küldtem felé. - Amíg ők ketten mosogatnak, addig ti gyertek velem, megmutatom a szobátokat! - intett Zaynnéknek, én meg Harry után mentem a konyhába. Már megengedte a vizet, aminek köszönhetően nem vette észre, hogy beléptem, és én ezt azonnal ki is használtam. Óvatosan, hogy minél kisebb zajt csapjak tettem le a poharakat, majd mögé léptem, és átkaroltam, amitől megugrott.
- Mi van, megijedtél cukorborsó? - duruzsoltam a fülébe, miközben ujjaimmal a pólója alá nyúltam, simogatva hasát.
- Cukorborsó? - kuncogott. - Lázas vagy? - fordította felém a fejét, amennyire tudta, én pedig puszit nyomtam az arcára, aztán a nyakát csókolgattam.
- Nem, de kanos annál inkább! - a füle mögötti részt vettem célba, amit nyöszörögve fogadott. - És igen, cukorborsó! A nővérem szerint az vagy! - haraptam rá a cimpájára, kezeimet a nadrágjába csúsztatva.
- Louis... - suttogta. - Ne csináld, kérlek! - hajtott hátra a fejét a vállamra, miközben odalent dörzsölgettem. - N-nem vagyunk... ahh... egyedül! - nagy nehezen megfogta a csuklómat, és kihúzta a gatyájából a kezemet.
- Ünneprontó! - morogtam duzzogást színlelve.
- Majd máskor bepótoljuk! - simogatta meg az arcomat. - Most pedig segíts törölgetni! - nyújtotta felém a törlőrongyot, amit nagy sóhajjal fogtam meg. Elhúzódtam tőle, nagyot csapva a seggére.
- Nem értem, ha ennyi pénze van ennek a David gyereknek, akkor miért nem telik mosogatógépre? - dünnyögtem az orrom alatt.
- Mert nem akarok ellustulni! - Fordultam a hang irányába, ahol a nővérem állt karba font kézzel.
- Ó, hogy te itt vagy?! - nevettem fel, mire hozzám lépett, és lekevert egy tockost, amin Harry akkorát nevetett, hogy majdnem kiesett a kezében tartott tányér.
- Ne hagyd, hogy így beszéljen! Ilyenkor nyugodtan keverj le neki egyet, hadd tanulja meg a rendet! - mondta a göndörnek, aki kuncogva bólogatott.
- Kinevetsz, aztán meg helyeselsz is? Ezért még számolunk fürtöske! Húzom a strigulát! - fenyegettem meg játékosan éllel a hangomban.
- Azért jöttem, hogy elmondjam, hogy két lehetőségetek van, vagy lent alszotok a kanapén, vagy fent a szobában a matracon! - közölte Jen.
- Egy-két éjszakát kibírunk velük, nem igaz? - nézett rám Harry, miközben még mindig a tányérokat mosogatta.
- Várj! Ők hol alszanak? - kérdeztem.
- A francia ágyon. Bocsi, nincs több ágyunk..
- Mi az, hogy ők alszanak rajta? - morogtam.
- Lefoglaltál. - válaszolta Jen.
- Ez nem fair! - túrtam bele a hajamba. Tuti, hogy ezt nem fogom ennyiben hagyni.
- Majd megoldjátok egymás között, csak kérlek, a bútorok, és a ház maradjon épségben! - nevetett fel a nővérem. - Most pedig menjetek! Innen átveszem!
- De - szólalt volna meg Harry, de Jen a szavába vágott:
- Sipirc! Tűnjetek el! - terelt ki minket a konyhából.
- Most mit csináljunk? - kérdeztem.
- Sétálunk egyet? - mosolygott rám, amitől a gödröcskéi is megjelentek.
- Persze, cukorborsó! - válaszoltam vigyorogva, amire szemforgatást kaptam válaszul.
Kézen fogva sétáltunk a csendes utcán, ahol szebbnél szebb házak sorakoztak. Ámuldozva néztem hol jobbra, hol balra, és elképzeltem, hogy milyen jó lenne, ha mi is ilyen szép házban élhetnénk. Felnéztem a mellettem, szintén csodálattal kémlelő Harryre, és elmosolyodtam. Látni rajta a boldogságot, engem is boldoggá tett. Már csak annyi hiányzott, hogy megtaláljuk a helyünket, ahol élhetjük a közös életünket, ami fogalmam sincs, hogy milyen lesz, de én készen állok rá, bárhogy is legyen.
- Nézd! - szakított ki a gondolataimból mély hangja. Arra néztem, ahova a kezeivel mutatott. - Menjünk oda! - alig mondta ki, és máris magával húzott az elhagyatott játszótérre, amit a gaz már teljesen benőtt. A padok korhadtak voltak, és a legtöbbjük el volt törve. A hintát és a mászókákat pedig a rozsda ette. Míg a göndör körüljárta a teret, addig én a farmerom zsebébe nyúltam, és kivettem a cigit, ami már az indulás óta ott lapult, várva a megfelelő pillanatra, hogy végre elszívhassam. A tudat, hogy mindjárt élvezhetem a bagó nyújtotta élvezete, máris boldoggá tett.
- Mit csinálsz? - lépett elém Harry, és mielőtt bármit is mondhattam volna, kikapta a számból kilógó cigit, amit épp készültem meggyújtani.
- Bagóztam volna… - húztam el a számat, próbálva elvenni tőle a cigimet.
- Miért? Nem egészséges! - dugta a háta mögé.
- Hagyj ezzel a hülye dumával! Mindenki ezzel jön, és úgy mondják, mintha én nem ezt tudnám! - forgattam meg a szemeimet.
- Ha tudod, akkor meg minek szívod? Azt hiszed, hogy ettől menőbb leszel? – húzta fel a szemöldökét.
- Add ide, szükségem van rá! - nyújtottam a tenyerem várva, hogy beletegye, de csak megrázta a fejét. - Harry! Napok óta nem szívtam, ne szórakozz velem! - morogtam összeszűkült szemekkel.
- És, ha valami mással elterelném a figyelmedet? - kérdezte huncut vigyorral az arcán.
- Harry, ez nem olyan dolog, hogy csak úgy el lehet terelni a fi… - nem tudtam befejezni a mondatot, mert hirtelen megragadt, és már csak arra eszméltem fel, hogy a fának ütköztem, a szája pedig az enyémre tapadt. Ajkaim szétnyíltak, utat engedve nyelvének, amivel az enyémet vette célba. Csókja heves, és erőszakos volt, ami nem volt megszokott tőle, ezért kellett egy kis idő, mire észhez tértem. Ujjaimmal hajába túrtam, miközben élveztem nyelvünk vad játékát.
- Azért én tennék egy próbát, ha nem bánod! – lihegte a számba, majd a nyakamhoz hajolt, csókokkal lepve el a bőrömet.
- Kurvára nem bánom! - sóhajtottam, eldöntve a fejemet, hogy jobb hozzáférést biztosíthassak neki. Lehunyt szemekkel, nyöszörögve élveztem puha, forró ajkainak kényeztetését, és felszisszentem, mikor fogaival végigkarcolta a bőrömet. Kezei oldalamon jártak fel-alá, ajkai pedig a nyakamat izgatták, ami egyre jobban feltüzelte a testemet. Mikor egy ponton megszívta a bőrömet, erősebben, hangosat nyögve markoltam a hajába.
- Harapj meg! - nyögtem, majd felszisszentem a kellemes fájdalomra, ahogy éles fogait a vékony bőrömbe vájta. - Ahh! Szent egek! Szívd! - sziszegtem, mire erősen szívni kezdte. Felakadt szemekkel, pezsgő vérrel, hatalmasakat nyögve élveztem a tetté. Egyre durvábban szívta, amitől fehér pontok jelentek meg a szemeim előtt. - Baby, ha így folytatod, már ettől elmegyek! - ziháltam, és mielőtt elhajolt volna, rálehelt a fájdalmas pontra, amitől kirázott a hideg.
- Pedig még csak most jön a java! - nézett csillogó zöldjeivel az enyéimbe, ajkai pedig huncut mosolyra húzódtak. Tarkójáért nyúltam, hogy újra a száját élvezhessem. Nyelve szinkronban mozgott az enyémmel, ujjai pedig a hajamat szántották. A szabad kezemmel derekához nyúltam, így húzva közelebb magamhoz. Minden porcikánk összeért, keménysége az enyémnek nyomódott, amitől a gerincem vonalán áramütésszerű bizsergés futott végig. Megnyaltam a száját, majd beszívtam alsó ajkát, ezzel egy nyögést kiváltva belőle. Kezei felsőm alá kúsztak, simogatva bőrömet, miközben újra egymás száját vettük birtokba. Egyik keze lejjebb csúszott, rámarkolva a szerszámomra a nadrágon keresztül.
- Baszki, Harry! - dobtam hátra a fejemet, ami a fának ütközött. Lassan dörzsölt odalent, én pedig előre löktem a csípőmet, jelezve, hogy többet akarok. Felkuncogott, majd gyorsabb tempóra váltott. Lehunytam a szememet, ajkaimat nyalva, amik elnyíltak a szüntelenül feltörő nyögéseimtől. Erősen a vállába martam, ahogy még gyorsabban izgatott odalent, a szájával pedig ismét a nyakamat vette célba. Hirtelen minden tevékenysége megszűnt, amire felmordultam, és kinyitottam a szemeimet. Majdnem elmentem a látványra, ahogy Harry előttem térdelt, és a nadrágom cipzárjához nyúlt. Mikor sikerült neki lehúznia, lerántott a farmaromat, a bokszeremmel együtt. A farkam az arca előtt meredezett, ő pedig mielőtt bármit is tett volna, felnézett rám egy ártatlan mosollyal az arcán. Felsóhajtottam, és az ajkamba haraptam. Rálehelt a makkomra, amitől nem csak a szerszámom, de az egész testem is megremegett. Megnyaltam a számat, és figyeltem, ahogy nyelve hegyével csak épp, hogy megérint a makkomat. Felnyögtem, és a fának dőltem. Nyelve körüljárta a farkam tompa hegyét, aztán az egész hosszomat nyalogatta, néha pedig az ajkai közé fogta, és megszívta. Szétharapott alsó ajakkal, folytonos nyögésekkel élveztem izgatását. Ujjai körülfonták a szerszámom tövét, míg ajkai a makkom köré fonódtak, amitől hangosabban nyögtem. Szívni kezdte, keze pedig fel-le mozgott, és ezzel a két impulzussal kergetett az őrületbe. Teljesen elvesztettem az eszemet, és jobbra-balra dobáltam a fejemet az élvezettől, ami hullámként járta át a testemet. Lenéztem, nyálcsorgatva figyelve, ahogy az erős szívástól behorpadt az arca. Egyre mélyebben engedett le a szájában, amitől már tényleg az eszméletemet vesztettem. Hajába kapaszkodtam, még jobban rányomva a farkamra, amit készségesen hagyott. Nyelve fürgén játszadozott a szerszámom körül, én pedig csak néztem azokat a duzzad, rózsaszín ajkakat, ahogy körülfonnak. Egyik keze marokra fogta a heréimet, amiket finoman masszírozgatott. Feje egyre gyorsabb ütemben mozgott, és a nyála is kifolyt a szája két oldalán, amikor egészen a torkáig nyomott.
- Baszod! - kiáltottam hörögve, majd újra megismételte a mozdulatot.
- Ez az! Szopjál, cukorborsó! - amint kimondtam, fogai végigsúrolták a hosszamat. - Ahh! - sziszegtem fel fájdalmasan, és azon nyomban a hajánál fogva húztam fel hozzám. - Te mocsok! Fogazunk? - lihegtem, mire megnyalta a nyáltól csillogó száját, ami gonosz mosolyra húzódott.
- Csak hívj még egyszer cukorborsónak, és le is harapom! - fenyegetett játékosan.
- Szóval, így állunk? - még mindig a haját markolva húztam hátra fejét. Fájdalmasan felszisszent, de amint a nyakára tapadtam, élvezetes hangok hagyták el a száját. - Én meg megmutatom, hogy mi jár annak, aki fogazik! - nyaltam végig a pulzáló éren a nyakán, amit kicsit meg is szívtam.
- Bazmeg! - nyögte, mire fordítottam a helyzetünkön, és a fának szorítottam. Kigomboltam a farmerját, amit bokszerével együtt lerántottam a bokájáig.
- Lépj ki belőle! - parancsoltam, mire tette, amit kértem, és amit végzett, megfordítottam, hassal a fának nyomva. Végignéztem rajta, élvezkedve a látványon, ahogy egy szál felsőben, meztelen seggel pucsított előttem. Rámarkoltam a fenekére, amikbe a körmeimet is belevájtam, fájdalmas nyögést kapva válaszul.
- Megint rossz fiú voltál! - csaptam egyet az egyik kívánatos félgömbre.
- Ahh! - húzta be a fenekét, mire elkaptam a derekánál fogva, és visszaállítottam, hogy újra lecsaphassak, de ezúttal a másikra. - Baszod! - nyögte, én pedig néztem, ahogy máris megjelenik a kezem lenyomata fehér bőrén. Önelégülten elmosolyodtam, aztán a tenyerembe köptem, és a nyálamat elkentem a fájdalmasan lüktető farkamon.
- Húzd szét! - mondtam erélyes hangon. A látványtól, ahogy hátra nyúlt, és széthúzta a fenekét majdnem elmentem. Felnyögtem a farkamra markolva, aminek a hegyén megjelent pát csepp az előnedvemből. Szétkentem a hosszomon, kicsit a járatára is kenve, aztán bepozicionáltam magam, és egy erőteljese mozdulattal teljesen eltűntem benne.
- Kurva élet! - ütött a fába, és míg ő a fájdalomtól, én az élvezettől nyögtem fel. Forró, szűk járata körülölelt, és folyton lüktetett, vagy rám szorult, amitől majdnem belé lövelltem. Hatalmas nagy lelkierőre volt szükségem, hogy lenyugtassam magamat, ezért nem mozdultam, csak lihegtem, várva, hogy alább hagyjon az érzés. Amint éreztem a megkönnyebbülést, lassan mozogni kezdtem, amivel fájdalmas nyöszörgéseket hallatott. Kezeimet a hasára csúsztattam, és hátrahúztam a testét, ami a mellkasomnak nyomódott. Fejét a vállamra döntötte, én pedig a fülébe suttogtam:
- Mit is csináltál, baby? - nyaltam bele az említett testrészbe, majd megharaptam a cimpáját.
- Louis... - nyöszörgött hátranyúlva, az ujjaival a hajamat túrva.
- Halljam! - döftem egyet, amitől egy nyögés kíséretében az egész teste megemelkedett. Nem válaszolt, ezért újra döftem, de mélyebbre, mint az előbb.
- Louis!! Ahh!! - hatalmasat nyögött a felkaromba markolva. - F-fo-fogaztam! - dadogta erősen zihálva.
- És szabad fogazni? - lomhán löktem előre a csípőmet, aztán újra, az eddiginél is lassabban merültem el benne.
- Louis, kérlek! Dugj már! - könyörgött nyüszítve. kitolva a seggét, amire rácsaptam.
Sziszegve, fájdalomtól eltorzult arccal húzta vissza a csípőjét.
- Nem kaptam választ! - ragadtam meg a torkát, hátradöntve a fejét.
- N-nem! - zihálta elnyílt ajakkal. - Rossz voltam! Büntess meg, kérlek! Bárhogy, csak csináld már! - morogta feszülten. Elvigyorodtam türelmetlen szavai hallatán, aztán elkezdtem mozogni, de a torkát nem engedtem el. Felvettem egy monoton tempót, néha-néha tövig elveszve benne, olyankor hangosabb nyögést kapva válaszul.
- Louis! Gyorsabban! - szólt rám erélyesen. Tudtam, hogy nem bírja sokáig a lassú tempót, neki ez sokkal nagyobb büntetés, mintha keményen dugnám.
- Nem tudom, hogy megérdemled-e... - haraptam a fülcimpájára, amit szopni kezdtem.
- Kérlek... Könyörgöm... - szinte már sírt, úgy könyörgött. Teljesen kihúzódtam belőle, aztán erőteljesen becsapódtam.
- Így szereted, igaz? Ha keményen kúrlak! - döftem előre a csípőmmel, erősen markolva a derekát, egyre mélyebbre, és mélyebbre hatolva szűk járatában.
- Ez az! - sikoltozott az élvezettől. Semmi mást nem lehetett hallani, csak a zihálásaink, a nyögéseink, és az izzad testünk ütemes összecsapódásának hangjait, ami betöltötte a levegőt. Olyan elánnal kúrtam, ahogy csak az erőmből tellett. Minden egyes döfésemre az egész teste felfelé mozdult, és szinte elemelkedett a földről. Sikoltozott, nyögött, és nyöszörgött, miközben a fa kérgét kaparta. Az élvezet hulláma egymás után söpört végig rajtam, ahogy közeledtem a gyönyör felé. A testem forrt, a vérem pezsgett.
- Louis! Mindjárt! - lihegte, és hátradőlt a mellkasomra, a felkaromba markolva. A nyakát csókoltam, ujjaimmal pedig mellkasát és hasát simogattam, nem érve hozzá az ágaskodó farkához. - Segíts! - könyörgött, mire felkuncogtam.
- Nem-nem! Ez a büntetésed! El kell élvezned anélkül, hogy segítenék! - suttogtam a fülébe, és megragadtam mindkét kezét, amiket a háta mögé kulcsoltam, hogy véletlenül se tudjon magához nyúlni.
- Kérlek... - szinte sírva kérlelt, arcát a fa törzsének nyomva. Nem törődtem könyörgésével. Egyik kezemmel az összekulcsolt kezét fogtam, míg a másikkal a derekát, és kíméletlenül döftem magamat belé. A bőrünk hangosan csapódott össze, a göndör pedig sikoltozva adta tudtomra, hogy mennyire élvezi a dolgot. Szüntelenül döftem, egyre mélyebbre, ezzel elérve a keresett pontot, amitől újabb, az eddigieknél hangosan sikoly tőrt fel belőle. A testemet átjárta a kéj, és egy utolsót döftem, amitől megremegtem, akárcsak Harry. Ahogy hatalmasat nyögött, és a farkam köré szorult, azonnal elélveztem, belé lövellve a nedvemet. Zihálva dőltem a hátára, kezeimmel izzadt mellkasát cirógatva, ami szaporán süllyedt, és emelkedett ziháló légvételétől. Lenéztem a válla felett, majd felkuncogtam, mikor megláttam a fára spriccelt nedvét.
- Szépen megjelölted a fát, cukorborsó! - nyomtam egy puszit az arcára, aztán kihúzódtam belőle. Gyengéden megfordítottam, hogy láthassam arcát, ami most még gyönyörűbb volt, mint eddig bármikor. Haja az izzadtságtól csatakos homlokára tapadt, a szemei csillogtak, a szája pedig duzzadt volt, és elnyílt, ahogy még mindig zihált az előbbi események hatásától. Arca piros volt, ami még csodálatosabbá tette őt. Elmosolyodtam, mikor ujjaival hátratúrta a homlokomra lógó hajamat. Nem szóltunk semmit, csak néztük egymást. A kékjeim teljesen elvesztek a zöldekben, és ekkor valami átsuhant rajtam. Máshogy láttam őt, és tudtam, hogy itt az idő. Nincs mire várnom tovább. Eltűnt belőlem a kétség, és a félelem, ami eddig visszatartott abban, hogy kimondja azt, amit már rég ki kellett volna mondanom, hiszen mindig is tudtam, mit érzek, csak nem mertem neki bevallani. Nekem csakis ő kell, és senki más.
- Mi az? - kérdezte kiszakítva a gondolataimból. - Valamit rosszul csináltam? - éreztem a hangjában az aggodalmat, ami az arcára is kiült.
- Minden tökéletes volt! - mosolyodtam el, mire egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a száját.
- Akkor jó, csak úgy néztél... Meg nem is szólaltál meg, és azt hittem... Azt hittem talán...
- Szeretlek! - vágtam közbe meg sem hallva a szavait. Megmerevedett, álla szinte súrolta a földet, a szemei pedig kikerekedtek, és egy pillanatra levegőt sem vett.
- M-mit mondtál? - kérdezte meg újra, mintha nem akarna hinni a fülének.
- Szeretlek, Harry! - mosolyogtam rá. - Sajnálom, hogy csak most mondtam ki, de... - nem tudtam befejezni a mondandómat, mert a szája az enyémnek nyomódott.
- Annyira boldog vagyok, Louis! - suttogta a számba. - És rohadtul nem érdekel, hogy eddig nem mondtad ki! A lényeg, hogy most megtetted! - nyelve lágyan masszírozva járta körül az enyémet, ami élvezettel fogadtam. - Nagyon szeretlek! - sóhajtotta, karjait a nyakam köré fonva, újra megcsókolva. Valami nedveset éreztem az arcomra cseppenni, és kellet pár perc, mire rájöttem, hogy a könnyei potyogtak. Lágyan cirógattam a hátát, miközben lassan, minden percet kiélvezve csókoltuk egymást. Kellet jó pár perc, mire sikerült elengednünk egymást. El sem tudtam mondani, hogy mennyire boldog voltam. És az, hogy ilyen örömet okoztam neki, még szebbé tette a napomat. Egymás szemeibe néztünk, és csak vigyorogtunk, ami közben megfogadtam magamban, hogy ezt a boldogságot soha semmi, és senki nem veheti el tőlünk.
* 1 héttel később *
- Baby, készen állsz a meglepetésre? - léptem be a hálószobába, ahol Harry épp azzal szenvedett, hogy felrángassa magára az új, eszméletlenül szűk farmerét.
- Egy pillanat! – nyögdécselt, majd felrántotta a nadrágot, és rám vigyorgott. - Kész! - örvendezett, mire felnevettem.
- Fordulj meg! – kértem, ő pedig megfordult. Beharapott alsó ajakkal néztem, ahogy a feszes anyag kirajzolja tökéletesen feszes gömbjeit. - Szexi! - mondtam miközben felé lépdeltem. Amint elé értem, a seggébe markoltam, így húzva magamhoz egy hosszú, érzéki csókra.
- Fejezd be, mert megint az ágyban fogunk kikötni! - kuncogott a tenyerét a mellkasomra téve, eltolva magától.
- Igazad van, inkább menjünk! Alig várom, hogy lásd a meglepetésemet! - izgatottan dörzsöltem össze a tenyereimet. Amióta aláírtam a papírokat, csak arra vártam, hogy végre megmutathassam neki.
- Mi az? – kíváncsiskodott.
- Majd meglátod! – kacsintottam rá, mire durcás képet vágott. Imádom ilyenkor. Olyan aranyos, ahogy próbál sértődöttet játszani.
- Louis? - sóhajtotta érzékien a nevemet, majd kezei a mellkasomra siklottak, szája pedig annyira közel volt az enyémhez, hogy szinte súrolta. Tudtam jól, hogy mire megy ki a játék, ezért gondoltam, hagyom egy kicsit, hadd élvezze ki magát. Huncut mosollyal nézett a szemeimbe, aztán lassan lefelé haladt a kezével, rámarkolva a férfiasságomra. Egy elfojtott nyögéssel fogadtam meleg tenyerét, ami munkálkodni kezdett rajtam.
- Nem azt mondtad, hogy fejezzük be? – kérdeztem, de nem állt le, sőt egyre erősebben dörzsölt, amitől felnyögtem, és éreztem, hogy éledezni kezdek. Lehet nem volt jó ötlet hagyni, hogy játszadozzon velem.
- Meggondoltam magam! Van még időnk, nem? – tapadt a számra, aztán belenyúlt a nadrágomba.
- Harry… - nyögtem fel, lassan elveszítve a józan eszem, ahogy meleg, puha keze körülfont.
- Louis? Mondd el szépen, hogy mi az ajándék! – lihegte a számba, és megnyalta az ajkaimat.
- Hm? – hümmögtem. Nagyon közel voltam ahhoz, hogy az ágyra dobjam, és megdugjam.
- Az ajándék! Mondd el! Tudni akarom! - nyomott egy csókot az államra, majd nyakamat vette célba.
- Baby - kuncogtam fel. - hiába próbálkozol, nem fogom elmondani… - közöltem, mire azonnal elhúzódott tőlem.
- Szemét! - ütött a mellkasomba.
- De mindjárt megtudod! Nem értem, hogyhogy nem lehet kibírni még ezt a pár órát? – kérdeztem, mert tényleg nem vágtam, hogy miért olyan nehéz kivárni. Oké, ha egy hetet kellene rá várnia, akkor megértem, de így, hogy csak pár órát…
- Nem bírok várni! - mondta lebiggyesztett szájjal.
- Akkor miért nem ülünk már a kocsiban? – húztam fel a szemöldököm, Harry pedig már kint is volt a bejáratnál. Felnevettem, aztán utána mentem.
A kocsiban ülve rá-rá pillantottam a mellettem ülő göndörre, akin tisztán látszott, hogy teljesen be van zsongva. Alig bírt a fenekén ülni, és az ujjait tördelgette ki-kilesve az ablakon. Csodálkoztam, hogy még nem kezdett bele, a „mikor érünk már oda?” vagy a „mondd már el, hogy hova megyünk, és mi lesz az ajándékom” idegesítő kérdezgetésébe.
Az idő gyorsan telt, ami annak volt köszönhető, hogy jól elszórakoztunk az út folyamán. Amikor már nagyon közel voltunk a meglepetéshez, egyre jobban izgultam. Féltem a reakciójától, mert ez azért egy elég nagydolog, és nem tudtam, hogy hogyan fog reagálni arra, hogy nem kértem ki az ő véleményét is, pedig ez mindkettőnké lesz. De bíztam abban, hogy tetszeni fog neki, és nem bánja, hogy csak én döntöttem ebben a dologban. Az útszélét figyeltem, keresve egy kis félreeső helyet, ahova leparkolhattam. Amint megtaláltam lehúzódtam, és megálltam, amire kérdő tekintetet kaptam válaszul.
- Innentől be kell, hogy kössem a szemedet! - mondtam, miközben hátranyúltam az ülésre, amire már előre beraktam egy fekete sálat.
- Oké. – fordult az ablak felé, én pedig feltettem a szemkötőt, majd megbizonyosodtam róla, hogy nem lát-e. Beindítottam a motort, aztán a következő leágazásnál lekanyarodtam.
- Izgulok! - szólalt meg Harry, az ölében tartott ujjait tördelve.
- Mindjárt ott vagyunk! - feleltem, ahogy megláttam a meglepetést. Leparkoltam, aztán kiszálltam, majd megkerültem az autót, hogy segítsek a göndörnek kiszállni. - Ezt a sálat használhatnánk a szexhez is, teljesen beindít! - suttogtam a fülébe, ahogy magam előtt toltam.
- Benne vagyok! - válaszolta azonnal. Imádtam, hogy minden újításba benne van, bármiről is legyen szó, amit sosem gondoltam volna róla. Főleg nem akkor, mikor először megláttam őt kiszállni a kocsiból, a "tökéletesnek" tűnő családjával. Még mindig magam előtt van az akkori stílusa, és így visszagondolva már nem is tűnik olyan borzalmasnak. Egészen a homokos tengerpartig toltam magam előtt, majd egy ponton megállítottam, és magam felé fordítottam.
- Készen állsz? - kérdeztem, amire heves bólogatás volt a válasza. - Hát akkor levesszük! - léptem a háta mögé, hogy kicsomózzam a sálat, amit levettem róla. Mellé léptem, és az arcát fürkésztem figyelve a reakcióját. Körültekintett, majd rám nézett.
- Most lehet, hogy hülyének fogsz nézni, de mit kell néznem? – pirult el, én pedig közelebb léptem hozzá, egy puszit nyomva arcára.
- Szerinted, mit kell? - néztem a velünk szemben álló tengerparti házra, ami előtt egy „eladva” tábla lógott. Amint leesett neki a dolog, eltátotta a száját, a szemei pedig hatalmasra kerekedtek.
- Ugye csak viccelsz? - fordult felém, ledöbbent arccal, majd vissza a házra.
- Mit szólsz? - kérdeztem félve a válaszától.
- Louis… Ez… Ez… Úristen! - kapott a szája elé, aztán újra felém fordult. - Ez csodálatos! - mosolygott rám a nyakamba ugorva. - Istenem! - csókokkal lepte be a nyakamat, miközben szorosan ölelt karjaival. Hihetetlenül boldog voltam, hogy ennyire tetszett neki. Mikor kiörömködtük magunkat, letettem, és megfogtam a kezét, elindulva a ház felé, aminek az "eladva" tábláját útközben lekaptam a helyéről. Harry hirtelen megállt, amitől én is megtorpantam.
- De - nézett rám aggódva. - Ez rohadt sokba kerülhetett Louis… - húzta el a száját. - Hogy fogom én ezt visszafizetni neked? Ennyi pénzem a büdös életben nem lesz! - Nevettem fel kijelentésén.
- Nem kell visszafizetned, de ha mégis szeretnéd, nekem van egy ötletem! – húzogattam a szemöldököm.
- Na, mondd! - vigyorgott fülig érő szájjal.
- Jó sok ágytornával talán törlesztheted! - húztam magamhoz a derekánál fogva.
- Tetszik az ötlet! - kuncogott fel, mire a fenekébe markoltam.
- Bár húzós ára volt szóval, ennyivel nem úszhatod meg! Életed végéig a szexrabszolgám kell, hogy legyél! - nevettem fel, mire ő is.
- Hát… - húzta el a száját. - Van egy olyan érzésem, hogy nincs más választásom... El kell, hogy fogadjam...
- Muszáj! És máris nekiláthatsz a törlesztésnek! - csaptam a fenekére, amitől felsikoltott.
- Most? - kérdezte felhúzott szemöldökkel, amire bólintva válaszoltam, majd felkaptam az ölembe, és egészen a bejárati ajtóig vittem, ahol leraktam. Kivettem a kulcsot a farmerom zsebéből, és kinyitottam az ajtót, de még mielőtt bementünk volna, felé fordultam, csókot lopva ajkáról.
- Szeretlek! - suttogtam a szájára.
- Én is szeretlek, Louis! - felelte, aztán beléptünk az új házba, ahol végre elkezdhettük a közös életünket.
Vége
