2016. október 4., kedd

Everything happens for a reason (1.rész)


Sziasztoooooook! 


Huh, már nagyon rég jártam erre... Teljesen elszoktam a blogolástól, de remélem idővel majd ismét visszarázódom! ;) Sajnálom, hogy ennyi időbe tellett, de össze kellett kicsit szednem magam, és ennek köszönhetően megszületett a fejemben egy újabb történet, ami kb olyan hosszú lesz, mint a "Just a game?", ha nem hosszabb, ez majd még kiderül, miközben írom, de rengetek ötletem van ezzel a sztorival kapcsolatban!
Aki benne van a facebook csoport-ban (csatlakozzatok, ha van kedvetek hozzá, mindenkit, aki olvassa a blogom szeretettel várok <3) az már kapott egy kis ízelítőt az "Everything happens for a reason" című történetemből, aminek a teljes első részét meg is osztom veletek! ;) Ez egy Larrys történet (mondjuk nem is lehetne más :D) egy kis Ziammel fűszerezve! (igaz, csak említés alapján, de akkor is benne lesznek ők is! ;))
Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre, és eszméletlenül izgulok, hogy mit szóltok hozzá! Remélem, hogy szeretnétek, ha folytatnám, mert én egyszerűen imádom írni! *-*

Köszönöm mindenkinek, aki kitartott mellettem, nagyon szeretlek benneteket! 

Millió Puszi 

Dreamy Girl 


   

*Louis*

Kikapcsoltam a számítógépemet, rendet raktam az íróasztalomon, majd felkaptam a szék háttámláján lévő zakómat, ami kissé összegyűrődött, ahogy egész nap nekidőlve végeztem a munkámat. Mielőtt kisétáltam volna az irodámból, óvatosan megráztam, és ujjaimmal átsimítottam az anyagon, mintha ezzel eltüntethetném a ráncokat. Ahogy az épület kijárata felé haladtam, át a hosszú, egyhangú folyosón, minden egyes munkatársamnak beköszöntem, vagy ha épp el voltak foglalva, kezemmel intettem. Leérve a földszintre egy kedves mosoly kíséretében köszöntem el a recepciós nőtől, aki elpirulva viszonozta a gesztusomat. Ő új volt még, épp csak egy, vagy két hete kezdett nálunk, de már most belém volt esve, amit persze az egész irodarészleg tudott. Meg is kaptam a magamét rendesen, viszont engem egyáltalán nem zavart, jókat derültem a beszólásokon. Nem értettem, hogy mi válthatta ki belőle, hogy így érezzen irántam, holott alig beszéltünk, akkor is csak a munkaügyekkel kapcsolatban. Sosem tettem, vagy mondtam olyat, amivel akár egy kis reményt adtam volna neki. Másrészt pedig tudhatta jól - a munkatársaim tuti beavatták - hogy nekem igenis elég komoly kapcsolatom van, mégpedig annyira, hogy két héten belül össze is kötjük az életünket. Még mindig nehezen fogtam fel, hogy már most sikerült megtalálnom azt a lányt, aki mellett el tudtam képzelni az egész életemet. Mintha az ég is egymásnak teremtett volna minket. Ugyanazokat szerettük, nem veszekedtünk, és minden olyan tökéletes volt vele. Jobbá tette a napjaimat, és már el sem tudnám képzelni nélküle az életemet. Ezen gondolatokkal a fejemben, boldogan halásztam ki a kocsi kulcsomat a nadrágom zsebéből, majd mikor végre sikerült a kezemben tudnom, kinyitottam az ajtót, hogy behuppanjak az ülésre. Miután kényelmesen elhelyezkedtem elővettem a mobilomat, amin Cassidy számát kerestem, hogy szóljak neki, hamarosan otthon leszek. Épp megnyomtam volna a hívás gombot, mikor is eszembe ötlött, hogy inkább nem szólok neki, hanem meglepem őt. Biztos örülni fog, hogy hamarabb jöttem haza, és végre bepótolhatjuk a munka miatt elmulasztott estéinket. Izgatottan kapcsoltam be a biztonsági övet, aztán beindítottam a motort, és már indultam is. Úgy döntöttem, hogy útba ejtem a munkahelyemhez nem messze található áruházat, és veszek egy üveggel a legfinomabb borukból, na meg persze a jövendőbeli menyasszonyom kedvenc csokijából. A hosszú sor után a kasszánál - ami jelenleg nem tudott felbosszantani, mert annyira boldog voltam -, bepakoltam a hátsó ülésre a megvásárolt cuccokat, és közben azon agyaltam, hogy lehet, be kellene néznem a kedvenc virágüzletembe is. Cassidy a legjobbat érdemelte, és tudtam jól, hogy teljesen odalesz, ha egy csokorral a kedvenceiből állítok haza a többi meglepetés mellett, ezért nem is volt kérdéses. Grace, aki a boltot vezette, és kb. úgy a negyvenes évei közepén járhatott - sosem árulta el nekem -, most is, mint mindig mikor beléptem, szívélyesen üdvözölt. 
- Újabb ajándék? - kérdezte csicseregve, amíg elrendezte a szebbnél szebb virágokat. A pakolás befejeztével megtörölte a kezeit a kötényébe, majd a pulthoz lépdelt, széles vigyorral várva a válaszomra. Imádtam hozzá járni. A növényei mindig frissek és pompázatosak voltak, akárcsak a kézzel készített csokrai, díszei és koszorúi, amin nem csodálkoztam, hiszen ennyi vidámság, szeretet és gondoskodás mellett a növények is jól érezhették magukat. 
- Igen! - feleltem a vázában lévő különféle virágokat mustrálva. - Elég rég jártam már erre, úgyhogy épp ideje volt! - Jó, ez nem volt teljesen igaz, mert alig pár hete voltam itt. 
- Szerencsés hölgyemény! - jelentett ki szinte ragyogva, miközben rutinos mozdulatokkal húzogatta ki a vörös rózsákat. Nem hiába, ismert már. Tudta jól, hogy mindig ezt szoktam vinni a páromnak, aki teljesen odáig volt a rózsákért legyen az bármilyen színű, habár inkább a vöröset részesítette előnyben. 
- Meg sem érdemlem őt... - húztam el a számat. Ez sajnos igaz volt. A munkám rengeted időt vett el, ami miatt kevés időnk volt egymásra, és ez engem rettentően zavart. Próbáltam a szabadidőm minden egyes percét vele tölteni, de nem biztos, hogy ez elég volt, habár Cassidy sosem panaszkodott. 
- Ezt meg sem hallottam! - csóválta meg a fejét nem tetszően. - Kevés ilyen rendes, és figyelmes pasas van a világon, mint amilyen te vagy Louis! Jobbat nem is kívánhatna nálad! Higgy nekem! - szavai, és kellemes hangja megnyugtatóan hatott rám. 
- Köszönöm, Grace, ez nagyon kedves tőled! - feleltem figyelve, ahogy lassan kezdett összeállni a csokor. Hihetetlen gyorsan, és precízen végezte a munkáját, amit ámulattal fürkésztem. Kivett pár, számomra ismeretlen zöldeket, amikkel tovább díszítette a már így is lenyűgöző rózsaköteget. - Tudsz valamit mondani a fehér rózsákról? - érdeklődtem, miközben körülszemléltem a boltban, hátha találok valami különleges cserepes növényt. 
- Igen, az esküvő előtt egy nappal érkeznek, és én azon leszek, hogy másnapra mindegyik csokor tökéletesen kivitelezve legyen! Ne aggódj, rendben? Minden meglesz! 
- Igyekszem, csak hát van bennem egy kis ideg... - mondtam, majd azonnal ki is javítottam magam: - Na jó, őszintén bevallom, totálisan be vagyok szarva! - nevettem fel kínosan. - Mi van, ha nem úgy alakul, ahogy terveztük? Azt akarom, hogy ez legyen Cassidy életének legszebb napja! Nem akarom elcseszni... - sóhajtottam egy nagyot, kétségbeesett arcot vágva. 
- Ez érthető, mindenki így van ezzel, ez hozzá tartozik, de ne hagyd, hogy felemésszen! Minden a legnagyobb rendben lesz! A legfontosabb, hogy szeretitek egymást, semmi más! - nyugtatgatott, biztató mosolyt küldve felém. - Na, mit szólsz? - mutatta meg az elkészült remekművet. 
- Csodálatos lett! Nagyon szépen köszönöm! - válaszoltam, miközben feltérképeztem a csokor összes elemét. - Ezek az apró kis fehér virágok nagyon mutatósak a vörös rózsákkal! Eszméletlen vagy! - vigyorogtam elégedetten. Talán ez volt az eddigi legszebb virágcsokor, amit kötött nekem, na, nem mintha az előzőek nem lettem volna megelégedve, mert azok is fantasztikusak voltak, de ez valahogy mégis más volt. 
- Ennek nagyon örülök! Remélem a jövendőbelidnek is elnyeri majd a tetszését! - tette le a pultra a hatalmas csokrot. 
- Biztos vagyok benne! - feleltem kihalászva a pénztárcámat a farzsebemből. Miután fizettem, mindent megköszöntem Grace-nek, aki csak legyintett egy hatalmas mosoly kíséretében. Sietve lépdeltem a kocsihoz, mert már nagyon otthon akartam lenni Cassie-vel. Az út hátralévő részét - ami nem volt valami sok - azzal töltöttem, hogy gondoltban felvázoltam a ma este programját. Először is venni fogunk egy forró, ellazító fürdőt, ami után majd bevackoljuk magunkat az ágyba, hogy megnézzünk egy romantikus filmet, de nem abból a nyáltól tocsogós fajtából - mert attól konkrétan hányni tudnék, és szerencsémre Cassidy is -, hanem a normálisabból, ami közben meghitten elkortyolgathatjuk a finom vörösbort. Aztán pedig egész éjjel kényeztetni fogom őt, és másnap ki sem fogom engedni az ágyból, ahova tálcán fogja kapni a reggelit, sőt, az ebédet is átvállalom, csak hogy neki ne legyen gondja semmire. Leparkoltam a házunk előtt, majd kezemben a meglepetésekkel lépdeltem a bejárat felé, ami mint mindig, most is nyitva volt, mivel általában ő szokott előbb hazaérni a munkából. Letettem az előszobában levő szekrényre az ajándékokat, hogy végre levehessem a már kényelmetlen zakómat, amit a cipőim egyenkénti lerugdosása követett. Újra felkaptam a meglepetéseket, amiket a konyhapultra helyeztem, majd izgatottsággal telve indultam el a párom keresésére. Minden egyes helyiségbe bekukkantottam, hátha meglelem őt valahol, de mind hiába, a földszinten sehol sem találtam, ezért a lépcsők felé vettem az irányt. Felfelé lépdelve, közeledve a hálószoba felé egyre furcsább hangok ütötték meg a fülemet. Biztos csak a tévé ment, mint ahogy szokott - gondoltam magamban, viszont a csukott ajtó kicsit meglepett, mert Cassie mindig nyitva tartotta, főleg mikor egyedül tartózkodott itthon. Ahogy a szoba ajtaja elé értem a hangok felerősödtek, amiktől a gyomrom összeugrott, a szívem pedig gyors ütemben kezdett el verni. Az eszem már jól tudta, hogy mi zajlik odabent, de a szívem még próbálta menteni a menthetőt. Lehunytam a szemem, nagy levegőt vettem, és remegő kezekkel a kilincsért nyúltam. Fogalmam sincs, hogy miért - talán azért, hogy felkészítsem magam a következő másodpercekre, vagy a fene sem tudja -, de lassan nyitottam be a hálószobába. A résnyire nyitódott ajtón keresztül most már tisztán hallottam a semmivel össze nem keverhető nyögéseket, és zihálásokat. Egyértelmű volt a helyzet, mégsem akartam hinni a hallottaknak, viszont a látvány, ami a szobában fogadott, nem hazudott. Lefagyva, ledöbbenve álltam az ajtóban, és néztem, ahogy a nő, akit annyira szerettem, és akiért bármit megtettem volna, egy másik pasival hempergett az ágyunkban. Erre nem voltam felkészülve, és őszintén megmondva, erre nem is lehettem volna. Soha nem gondoltam volna, hogy ez velem, velünk is megtörténhet, és most tessék. Mégis bekövetkezett. Ez sajnos nem csak egy rossz álom volt, amiből bármikor felébredhettem volna, hanem a keserű, fájdalmas valóság, ami éles tőrként döfte át a szívemet. Azt sem tudtam, mit tegyek. Olyan szinten sokként hatott rám a látvány, hogy csak álltam ott, és szóhoz sem jutottam. Lehetetlen lett volna leírnom az érzés, amit akkor éreztem, viszont egy valamit nagyon is jól tudtam, mégpedig azt, hogy teljesen összetörtem. Nem tudom mennyi ideig állhattam ott némán, mozdulatlanul, de nekem egy örökkévalóságnak tűnt, mikor végre összeszedtem a maradék erőmet, és megszólaltam: 
- Cassie?! - hangom olyan erőtlen volt, hogy nem lehettem biztos, hallották-e, de amikor egy hangos sikoltás ütötte meg a fülemet, megkaptam a választ. Azonnal szétugrottak, így végre megláthattam azt a faszt, akivel épp megcsalt a párom. Újabb sokkhatás ért az ismerős arc láttán.
- Baszki! - káromkodott Mark, aki a baráti köröm egyik tagja volt, habár őszintén megvallva, ki nem állhattam a nagyképű, rusnya pofáját, de mivel Zayn, a legjobb haverom barátja volt, ezért elviseltem. Mindig is tudtam, hogy egy gerinctelen féreg, de ezt azért nem gondoltam volna róla. Képes volt megdugni a jövendőbeli feleségemet, méghozzá a saját házamban, a saját kibaszott ágyamban. - A faszomba! Baszd meg, Louis! - mérgelődött a paplanba öklözve, úgy téve, mintha ez az egész az én hibám lett volna. Mintha elbasztam volna azzal, hogy hamarabb értem haza.
- L-Louis?... - szólalt meg Cassidy, miközben a takarót maga köré fonva mászott ki az ágyból. Majdnem felnevettem az abszurd jeleneten. Úgy csinált, mintha soha életemben nem láttam volna meztelen testét, meg amúgy is rohadtul mindegy volt, hogy miben állt előttem, vagy épp miben nem. Ez most egyáltalán nem tudott érdekelni. - T-te... i-itthon? É-én... Azt hittem később jössz haza... - hebegte szemlesütve, erősen markolva a hófehér takarót.
- Hát nem... - csak ennyit válaszoltam, hol őt, hol azt a faszt vizslatva.
- Lou... É-én... Ez... Ez nem az... - kezdett bele a magyarázkodásba Cassie, de félbeszakítottam:
- Ha most azt akartad mondani, hogy ez nem az, aminek látszik, hát én esküszöm... - álltam meg a mondandómban idegesen túrva a hajamba. Fújtattam egyet, majd egyenesen Cassidy szemeibe nézve folytattam, sokkal erőteljesebb hangon: - Komolyan ezzel a szöveggel jössz?? Szánalmas vagy! Kibaszottul jól tudod, hogy mennyire ki nem állhatom ezt a szart, erre te benyögöd nekem?? Hát faszomba! - morogtam dühösen, kezeimet ökölbe szorítva. - Akkor mi a faszom volt ez, ha?? Nem dugtatok éppen, ugye?? Csak levetkőztetek meztelenre, és valahogy véletlen rábotlottál ennek a pöcsnek a farkára, igaz?? Ne nézz már hülyének, Cass!
- ordítottam felbőszülve.
- Louis, é-én... Sajnálom... K-kérlek, beszéljük meg! - suttogta bűnbánóan, és megindult felém.
- NE! - kiabáltam rá, mire ijedten torpant meg. - Ne gyere a közelembe! - tartottam fel a kezemet, és egy lépést hátráltam. - Ez... - nyeltem egy nagyot próbálva visszatartani a kitörni készülődő könnyeimet. Nem tudtam, mit mondja, vagy mit tegyek. Annyi minden kavargott a fejemben, kérdések ezrei nyomtál az agyamat, hogy kitörjenek, mégsem tették meg. Egy hang sem bírta volna elhagyni a torkomat. Hátat fordítottam nekik, és némán, élettelen léptekkel indultam kifelé a szobából.
- Louis! Várj! Kérlek! Beszéljük meg! - kétségbeesetten kiabált utána Cassidy, én meg mint, aki meg sem hallotta mentem tovább, meg sem állva a konyháig. Mindkét tenyeremmel rátámaszkodtam a tökéletesen csillogó pultra, és az előttem heverő ajándékokat bámultam elmerengve azon, hogy vajon mit ronthattam el. A megismerkedésünk napjától kezdve, egészen mostanáig felidéztem a közös pillanatainkat, amiknek az emlékétől újra könnybe lábadt a szemem. Egy-két kósza könnycsepp le is gördült az arcomon, amit azonnal törölgetni kezdtem a kézfejemmel, ahogy meghallottam a halk beszédhangokat, amiket a közeledő léptek zaja váltott fel. Cassie velem szemben, a konyhapult másik oldalán állt meg - már felöltözve -, bűnbánó tekintettel meredve rám. Jó pár percig csak szótlanul néztük egymást, ami egyre nyomasztóbbá vált, de nekem nem volt erőm megszólalni, még nem. Végül ő törte meg a csendet:
- Kérlek, Louis, mondj valamit! Kiabálj! Törj-zúzz, vagy bármi, csak ne állj itt némán! Ez a legrosszabb... 
- Nem inkább neked kellene mondanod valamit? - kérdeztem, de nem hagytam, hogy válaszoljon, csak folytattam tovább fáradt hangon: - Mondjuk megmagyaráznod, hogy miért tetted ezt? Mi a szart vétettem, hogy ezt érdemeltem? Elrontottam valamit? - fürkésztem arcát, amin érzelmek sokasága futott át. - Én azt hittem, hogy szeretsz... - csuklott el a hangom. - Azt hittem, hogy boldog vagy velem...
- Szeretlek, Louis, mindig is szerettelek, és...
- Ja, látom... - horkantam fel a szavába vágva. - Kurvára szerethettél, ha képes voltál megcsalni... 
- Ezt te nem értheted... - Kijelentése hallatán azonnal felment bennem a pumpa, és szinte kiabálva vágtam a fejéhez a következő szavakat:
- Mi az, hogy nem érthetem?? Megcsaltál! Az istenit, Cassie! A kibaszott házunkban, a kibaszott ágyunkban, ráadásul ezzel a kibaszott farokkal!! Hogy a fenébe?? Mindig is utáltad Markot!! Mi a faszom történt?? - kérdeztem idegesen, viszont nem volt szükségem a válaszára, mert így hangosan kimondva, minden világossá vált számomra. - Jézusom! - markoltam a hajamba. - Mindvégig hazudtál nekem, igaz? Azt mondtad, hogy ki nem állhatod, közben meg a hátam mögött keféltél vele?? Baszki! - ütöttem dühösen a konyhapultra, majd miután mély levegőt vettem, megkérdeztem: - Mióta tart? Mióta kúrogat? - sziszegtem szikrákat szórva a szemeimmel. 
- Louis...
- Azt kérdeztem, hogy mióta? - üvöltöttem rá, és egy újabb ütést mértem a pultra, amitől Cassie ijedten rezzent össze.
- A-a m-múltkori b-buli ó-óta... - felelte remegő hangon. - A-amikor...
- Amikor én ott maradtam, ő pedig "nagylelkűen" - rajzoltam idézőjelet a levegőbe -felajánlotta, hogy hazavisz... - emlékeztem vissza arra az estére. - Csak azt az egy aprócska kis tényt felejtette el velem közölni, hogy egészen az ágyunkig... 
- Kérlek, Louis...
- Ezt nem hiszem el! - túrtam bele a hajamba erősen megtépve a tincseimet. Nem érdekelt, hogy fájt, mert ez semmi sem volt ahhoz képest, amit a mellkasomban éreztem. Muszáj volt hátat fordítanom neki, mert egyszerűen nem bírtam látni őt. Mélyeket lélegezve bámultam a fehér falat, próbálva lenyugtatni a tomboló dühömet. Még nem kaptam meg a választ a miértre, ezért kontrollálnom kellett magamat. Becsuktam a szemem, nagyot lélegeztem, majd kifújtam. - Még mindig nem kaptam választ arra, hogy miért tetted... - fordultam vissza, egyenesen a könnyektől csillogó barna szemekbe nézve. - Mindent megadtam neked! Minden kívánságodat lestem, és ez a hála érte? - tartottam egy leheletnyi szünetet, aztán folytattam: - Oké, túl sokat dolgoztam, ezt elismerem... De ezt mind érted tettem, mert nem akartam, hogy bármiben is hiányt szenvedj! És mikor hazaértem minden szabadidőmet veled töltöttem! Sosem veszekedtünk! Mindenben meg tudtunk egyezni! Minden olyan... tökéletes volt... - sóhajtottam a mondandóm végére. - Akkor mi volt a baj? - kérdeztem kíváncsian, mert most már tényleg szerettem volna tudni, hogy miért történt mindez. Nagyot sóhajtott, majd lassan megkerülte a pultot, és mellém állt. Felé fordultam, így szemben álltunk egymással. 
- Pont ez volt a baj, Louis... Túl tökéletes volt minden...
- Ezért lecseréltél egy balfaszra, mert ő biztosan jobb! Hát ez csodalatos! - vágtam közbe szarkasztikusan, mire mérges pillantást lövellt felém. Felemeltem a kezem, jelezve, hogy kussolok, és meghallgatom a magyarázatát. 
- Sosem kaptunk össze semmin, ami lehet, hogy így kimondva jól hangzik, de nekem már egy idő után túl zavaró volt! Minden normális pár veszekszik, és kiabál, de mi sosem tettük ezalatt a három év alatt! Soha... Túl jó volt minden... - hunyta le a szemét pár másodpercre, mintha ebből merített volna erőt a folytatáshoz. - És igen, mindent megtettél értem, amiért a mai napig hálás vagyok neked! Te vagy a legcsodálatosabb férfi, akivel valaha találkoztam, de sajnos nem nekem... - nyelt egy nagyot. - Annyira sajnálom... Én ezt nem így akartam...
- Mégis megtetted... Egyáltalán mikor akartad ezt elmondani? Az oltár előtt állva, mindenki szeme láttára? Meg akartál alázni a családom, a barátaim és mindenki más előtt? Ezt tervezted? - hangom fáradtnak hatott, a látásom pedig elhomályosult a könnyektől, amik ismét előakartak törni rejtekükből.
- Nem! - vágta rá erélyesen. - Hiszen ismersz, Louis! Tudod jól, hogy sosem tennék veled ilyen szörnyű dolgot, de az, hogy ezt feltételezed rólam, elszomorít... - mondta, és a hanghordozásából csak úgy áradt a sértődöttség. Még neki állt feljebb!
- Megcsaltál! - horkantam fel. - Ezek után már nem tudom, hogy mit gondoljak rólad...
- Louis! - mordult rám.
- Mi az? Nem így ismertelek meg az évek során, és tessék! Képes voltál lefeküdni az egyik haverommal!
- Utálod, Markot!! És sosem volt a haverod!! - vette oda szemrehányóan.
- Kurvára mindegy!! - kezdtem megint kikelni magamból. - Mindig ott volt velünk! Minden átkozott bulin, és összejövetelen!! És te is utáltad!! Hogy a jó büdös francba tudtál kikötni alatta? Egy faszkalap, aki mindenkit megdug, aki él és mozog!! Egy gerinctelen féreg, aki nem törődik mással, csak saját magával, te mégis széttártad neki a lábaidat!! Ez igen!! Gratulálok hozzá!! - őrjöngtem teljesen elvesztve a józan eszem, ami ahhoz vezetett, hogy gondolkodás nélkül felkaptam a boros üveget, amit egy erőteljes, minden mérgemet beleadott mozdulattal basztam a konyhakőhöz. Hatalmas csattanással ért földet vörössé festve, és a szilánkoktól pedig csillogóvá téve a padlót. - Tudod mi a legviccesebb?! - dühösen fújtatva fordultam felé, amitől félelem jelent meg barna íriszeiben. - Százszorta jobban örültem volna, ha egy random pasival kavarsz, baszki! Esküszöm még annak is, ha Dex-el, vagy James-sel, vagy jézusom, a legjobb haverommal, Zayn-nel kúrsz, de hogy Mark-al?? Pont vele?? Akit tudod jól, hogy ki nem állhatok!! Te ezt direkt csináltad?? Teljesen tönkre akartál tenni?? Szent egek!! És két hétig basztatok a hátam mögött!! Gondolom rohadt jókat szórakoztatok rajtam azzal a gennyládával, igaz?? - üvöltöttem, ahogy a torkomon kifért, mire az emlegetett szamár is megjelent.
- Uh, ez az elnevezés egy kicsit túlzás, nem gondolod? - szólalt meg egy gúnyos mosoly kíséretében, miközben lazán nekidőlt az ajtófélfának. - Ne hisztizz már, mint egy kislány, Louis! Vesztettél, viseld férfiként! Jaj, bocsi - kapta szája elé a kezét -, az neked nem fog menni! - közölte utálatos módon, ami utolsó löketként hatott rám. Erősen fújtatva, akár egy felbőszült bika, aki pirosat lát, rontottam neki az undorító képének. Ideje sem volt felkészülni a hirtelen ért támadásomra. Megmarkoltam a felsőjét, majd egy hatalmas ütést mértem az arcára, amitől fájdalmasan felnyögött. 
- Rohadt féreg! - vicsorítottam, újabb jobbosokat mérve gusztustalan pofájára. Cassie hisztérikusan üvöltött mögöttem, hogy hagyjam abba, de engem ez egyáltalán nem érdekelt. Ismét találkozott az öklöm az arcával, amit addig vertem, amíg az orra vérezni nem kezdett, a szája pedig fel nem repedt.
- Megérdemelted! - morogtam mérgesen, miközben Mark kitartóan próbálkozott kiszabadulni a szorításomból.
- Szétverem azt a buzi fejedet! - köpte az arcomba, amihez pár csepp vér is párosult. Undorító volt.
- Nem úgy nézel ki! - horkantam fel, mire egy kéz ragadta meg a karomat hátulról, ami elterelte a figyelmemet. Mark ezt azonnal ki is használta, és állatias üvöltéssel nekem rontott. Kaptam jó pár ütést, de nem volt olyan vészes, mert a legtöbbet sikerült kivédenem, habár az utolsótól az én szám is felrepedt, és szivárogni kezdett a vérem. A kézfejemmel letöröltem a piros folyadékot, miközben Mark önelégülten vigyorgó véres arcát néztem.
- Csak ennyit bírsz? Ez meg se kottyant! - vigyorogtam. - Puhapöcs! - vágtam oda, amivel azt értem el, hogy megint felém rontott, de mivel én erre fel voltam készülve elkaptam a karját, és ismételten orrba vágtam. Majd még egyszer ütöttem, aztán egy, az eddigieknél is nagyobb ütéssel a földre küldtem őt. Fájdalmasan nyögdécselve tett egy próbát a felállásra, de inkább feladta, és visszadőlt a konyhakőre.
- Ez kurva jól esett! - túrtam bele a hajamba, visszarendezve összekuszált tincseimet. Hatalmas megkönnyebbülés járta át a testemet. - Azóta vágytam erre a pillanatra, amióta először megláttam azt a nagyképű, undormány pofádat! - mondtam Mark fölé hajolva, aki összegömbölyödve, fájdalmasan nyögdécselt. Szánalmas volt. 
- Köcsög! Ezt még nagyon megkeserülöd! - köpte üresnek ható fenyegetését. Ha ezzel akart rám ijeszteni, hát nem sokra ment vele.
- Persze... - nevettem fel gúnyosan.
- Hogy tehetted ezt, Louis? - ordítva sírta Cassidy, majd a következő pillanatban már az ingem ujját kezdte el rángatni. - Hogy voltál képes erre? - tombolt, erősebben cibálva a ruhám anyagát.
- Hozzám ne merj érni többet! - rántottam ki keze szorításából az ingemet, aminek az ujja elszakadt. Felszívtam magamat, majd elindultam az ajtó felé.
- Nem mehetsz csak így el! - kiáltott utánam Cassie, mire önelégülten vigyorogva fordultam vissza, hogy szembenézzek vele.
- Csak figyelj! - feleltem, aztán még hozzátettem: - Ja, és legyetek boldogok! Gratulálok, Cassidy, vele biztosan nem lesz unalmas, és túl tökéletes az életed! Megérdemlitek egymást! - ez volt a végszavam, amivel véglegesen elhagytam a házat, ahova soha a büdös életbe nem akartam többet betenni a lábamat.



18 megjegyzés:

  1. A sejtesem beigazolódott. Cassidie őrülhetne hogy megkapta Louist. Erre ezt teszi. Annyira sajnálom őt :( nem erdemli meg. Kíváncsi leszek Harry hogy kerül bele a történetbe 😊

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziia 😊
      Igen, lehetett sejteni a dolgot, és hát Cassie egy... 😄😄 És ahogy mondod, nem érdemli meg...
      Arra még egy kicsit várni kell, de már alig várom, hogy ott tartsunk 😉

      Törlés
  2. Szia, nagyon jó lett csak így tovább :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, köszönöm szépen, örülök, hogy már az első rész elnyerte a tetszésed, és remélem, hogy a továbbiakban is így lesz *-*

      Törlés
  3. Wow Wow wow :D
    Máris imádom ezt a történetet! Utálom a megcsalást. Olvasás közben olyan haragot éreztem hogy egyszerűen ahhh. Csodálom hogy Louis nem ütötte meg a csajt vagy verte szét a házat. Tudom, nem ütünk nőket de akkor is :s

    Azért ezen megmosolyogtam, ez egy olyan magaslabda volt amit nem lehetett kihagyni : " Csak azt az egy aprócska kis tényt felejtette el velem közölni, hogy egészen az ágyunkig.. "

    NAgyon várom a kövezkező részt <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia *-*
      Jujj, ennek nagyon örülök! Igen, én is... Hát csak azért nem ütötte le, mert csaj, de legalább Markban kiélte a haragját! 😉
      Ezt a beszólását imádtam!
      Igyekszem minél hamarabb hozni! 😊

      Törlés
  4. Szia

    Örülök,hogy újra itt vagy! Izgalmas első fejezet lett bár valahogy sejtettem,hogy valami hasonló fog ebből kisülni!
    Sajnálom Lou-t,hogy át kellett élni ezt az egészet,de igazából örülök is mert az csak egy elcseszett házasság és élet lett volna!
    Így pedig van esélye megismerni élete szerelmét!
    Írtó kíváncsi vagyok hogyan és miképp fog Hazza-val találkozni!
    Ha lehet egy aprócska megjegyzésem Ziam is érdekelne egy kicsit alaposabban ha esetleg van kedved kitérni rájuk!
    Kíváncsian várom a folytatást!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hellooo
      Őszintén megmondva én is örülök, hogy ismét itt vagyok, nagyon hiányzott! Igen, lehetett sejteni 😉
      Pontosan így gondolom én is, ahogy te!
      Még egy kicsit várni kell rá, de hamarosan megtudjátok, és igazából alig várom, hogy már odaérjünk 😊
      Sajnos nem terveztem őrájuk jobban kitérni, mert Louis szemszögből fogom írni az egészet, legalább is eddig úgy néz ki.
      Hamarosan olvashatod 😉

      Törlés
  5. Rühellem a női szereplőket lassan, mindegyik olyan kis ribanc..Louis úgy is jobbat érdemel, és biztos vagyok benne, hogy Harry személyében megtalálja majd a megfelelő személyt!! Izgatottan várom a következő részt, izgalmasnak tűnik, érdekel, hogy kerülnek majd össze a kis drágáink ;) Puszillak, A ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Ziam pajtim! 😊
      Én mindig is rühelltem, főleg, ha Larry vagy netán Ziam útjában állnak! XD Bizony, sokkal jobbat érdemel!
      Hát egy kicsit még várni kell, de annak is eljön az ideje! 😉😊
      Puszii ❤

      Törlés
  6. nagyon hiányoztak már nekem a történeteid. már most nagyon imádom és kíváncsi vagyok a folytatásra. csak így tovább :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia *-*
      Nekem is az írás, és persze a drága olvasóim is! *-*
      Köszönöm szépen, ennek nagyon de nagyon örülök, és remélem, hogy a továbbiakban is tetszeni fog 😊

      Törlés
  7. Vegreeeee! Hat sziaaaa☺️ Juhuuuu!
    Jajj, tudom, hogy mar olvastam, de masodszor is muszaj volt, es olyan erzesem volt, mint mikor anno ratalaltam a L&P-re... ☺️😍
    Imadom minden egyes sorat, es alig varom, hogy hozd a tobbi reszt is, mert fldskfkendksnalema 😍😬
    Ezt a not szivem szerint megtepnem... Hogy lehet Louis-t megcsalni!?!? Normalis!? Bar, ha azt nezzuk, hogy jon majd Harry, akkor annyira nem is banom😉😊 talalo a cim... Minden okkal tortenik, en ebben nagyon hiszek! Nagyon varom a folytatast, es koszonom, hogy megorvendeztettel ezzel a csodalatos resszel, nem beszelve az irasodrol!❤️❤️❤️ Imadom, imadlak!

    xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hellooo 😊😊
      Jajj, ennek nagyon örülök, olyan jó ezt olvasni! *-*
      Igyekszem hamarosan hozni, mert már én is alig várom, hogy olvassátok!
      Na ez az... Louist megcsalni... Ki az az idióta??
      Na ez meg a másik, nekünk ez csak jó, meg Louisnak is csak még nem tudja szegényem, de idővel majd rájön a kis mukim 😊😊
      Örülök, mert kész kínzás volt címet találnom, szörnyű vagyok benne😂😂😂
      Köszönöm szééépeeen, nagyon boldog vagyok!
      Pusziillak ❤

      Törlés
  8. Imádom és örülök hogy visszatértél, bár azét jobb lett volna már az elején egy larry szál, de így is biztos egy élmény lesz olvasni a következőt :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hali *-*
      Köszönöm szépen, és én is örülök, hogy itt lehetek újra köztetek! Igen, de ez egy kicsit más lesz, mint az eddigiek, Larryre várni kell pár részt, de szerintem nem fogod megbánni, vagyis remélem! 😉😊

      Törlés
  9. Sziaa :)
    El sem tudod képzelni, hogy mennyire hiányzott az írásod. Miközben olvastam ezt a részt, akkor tudatosult bennem, hogy mennyire vártam már, hogy újra olvassak tőled valamit. És fogalmam sincs, hogy azért érzek így, mert már régóta nem olvastam tőled semmit, vagy mert brutál ügyes vagy, de határozottan azt érzem, hogy nagyon sokat fejlődtél. Tényleg, elképesztően írsz!:)
    A történetről pedig..hm, az elején, mikor Louis a komoly kapcsolatára gondolt, akkor azt hittem már alapból Harry-vel lesz együtt.. Aztán amikor kiderült, hogy menyasszony van, akkor azért drukkoltam, hogy egy boszorkány legyen, és hogy Louis utálja őt, és csak muszájból kelljen elvegye, mert akkor nem lenne olyan nehéz a továbblépés a számára. Mikor Louis úgy döntött, hogy nem hívja fel Cassidy-t, hanem inkább meglepi őt, akkor már 100%-osan biztos voltam abban, hogy a csaj meg fogja csalni. És igazam lett. Hülye ribanc, és mégis mi ez az idióta indok? Túl tökéletes a kapcsolatod? Dobd el magadtól, és alázd meg azt, aki úgy bánik veled, mint egy hercegnővel. Idióta ribanc.. Na jó, befejezem :))
    Nagyon sajnálom Louis-t, főleg mivel brutálisan szereti(szerette) a csajt. Így nagyon nehezen fog begyógyulni a szíve.(majd Harry segíteni fog remélem :p)
    Na de mindent összevetve egyszerűen imádtam ezt a részt, csodálatos volt!!!! Alig várom a folytatást, és azt, hogy találkozzon Larry :) (ugye a következő részben már találkoznak?:D)
    Sok puszi:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jajj Szia! *-*
      Te meg azt nem, hogy mennyire boldoggá tettél a kommenteddel, istenem, köszönööööm! Itt vigyorgok, mint egy idióta! 😊😊😊😍😍😍 Én nem nagyon érzem a fejlődést, de hogy te így érzed, jaj, ez annyi erőt ad, hogy azt nem hiszed el!
      Szerintem mindenki így volt ezzel, és hát be is jött! 😄😄 Hidd el, írni sem könnyű, sőt a következő részeket sem volt az... majd meglátod, nem árulhatok el többet.
      El kell, hogy keserítselek, sajnos a köviben meg még egy pár részben nem lesz Larry, de hidd el, megéri várni, szerintem! *-*
      Köszönöm szépen, puszi 😊

      Törlés