2016. október 10., hétfő

Everything happens for a reason (2.rész)



Halihóóóó!


Nagyon szépen köszönöm a sok komit! *-* El sem tudjátok képzelni milyen boldog vagyok, hogy ennyi embernek bejött az első rész, és nagyon remélem, hogy a többi is ugyanennyire elnyeri majd a tetszéseteket! ❤❤  
Igaz, nem mostanra terveztem kitenni, de gondoltam feldobom egy kicsit a hétfői napotokat, hogy jobban kezdődjön a hetetek! 
Nem is húznám tovább a szót, jó olvasást kívánok a részhez, ahol már Zayn is megmutatkozik! 😉
Puszi

Dreamy Girl






*Két héttel később*

*Louis*

- Na jó! Elég ebből! - Nyitottam ki a szemeim Zayn erélyes hangjára, majd azonnal le is hunytam őket, mert az erős fény, ami az ablakon keresztül áramlott be, szinte égette a retinámat. - Két hete csak sajnáltatod itt magad! Egész nap nem csinálsz semmit, csak fekszel! Nem beszélsz, nem zuhanyzol, nem eszel, csak akkor, ha beléd tömöm! Elég volt, nem bírom tovább nézni a szenvedésedet! Most azonnal kikelsz az ágyból, vagy én rugdoslak ki, de az nem lesz valami kellemes, hidd el! - hadarta ellentmondást nem tűrő hangon, amire nekem csak egy morgásféle volt a válaszom. Nem akartam felkelni, nekem nagyon is jó volt itt, a biztonságot nyújtó párnák között, elbújva a világ elől. Soha többé nem akartam semmi mást csinálni, csak az ágyban feküdni, és aludni, mert így sokkal gyorsabban teltek el a szörnyű napok. Az életemnek annyi volt. A jövendőbeli menyasszonyom megcsalt, a házat, amit közösen vettünk, és rendeztünk be elvesztettem, a munkahelyemről meg ne is beszéljünk. Mivel nem jártam be, és nem is szándékoztam többet bemenni, rögvest kirúgtak. Habár ez zavart a legkevésbé, ugyanis gyűlöltem ott dolgozni, de muszáj volt, mert kellett a pénz. Ez volt az egyetlen ok, amiért elviseltem, na meg a munkatársaim miatt is, akik ha nem lettek volna ilyen jó fejek, akkor tuti, hogy már rég belehaltam volna az unalomba.
- Louis William Tomlinson! Ki az ágyból, de azonnal! Ne kelljen kétszer mondanom! - figyelmeztetett Z, amitől olyan érzésem volt, mint amikor anya keltegetett reggelente, hogy el ne késsek a suliból, én pedig megmozdulni sem voltam hajlandó. Pontosan ugyanezekkel a szavakkal fenyegetett, csak tőle jobban tartottam, mint a haveromtól, holott szerintem tőle sem ártott volna.
- Hagyj békén, kérlek! Nem akarok felkelni! Soha! Többet! - közöltem vele morcosan, és a fejemre húztam a takarót.
- Jó, akkor más módszerekhez folyamodok! - éreztem, ahogy megragadja a takarót, amit egy hirtelen, erőteljes mozdulattal rántott le rólam.
- Ne már, baszki! - morogtam magzatpózba gömbölyödve a matracon.
- Kifelé! - utasított. - Fürödj le, moss fogat és borotválkozz meg! Tíz perc múlva lent akarlak látni a konyhában! Tisztán, és frissen! - halkult el a hangja, majd már csak annyit hallottam, hogy nyílik és csukódik az ajtó. Síri csend telepedett a szobára, én pedig meg se mertem mozdulni, továbbra is csak feküdtem, újra a gondolataimba merülve. Minden tönkrement körülöttem, és az egész csakis az én hibám volt. Ha nem lettem volna ilyen rendes srác, hanem egy faszkalap, mint Mark, akkor Cassie nem csalt volna meg, és még mindig együtt élhetnénk boldogan, szerelmesen. Nem értettem, hogy mi volt a baja azzal, hogy tökéletes volt a kapcsolatunk. Ez nem magyarázat arra, amit tett. Meg amúgy is, elvileg minden ember erre vágyik, vagy nincs igazam? Vagy csak én gondolom így?
- Louis! - Annyira bele voltam merülve a gondolataimba, hogy szinte megugrottam Zayn erőteljes hangjától. Észre sem vettem, hogy időközben bejött a szobába.
- Jól van már... Megyek... - dünnyögtem duzzogva, lassan kiszenvedve magamat a védelmet nyújtó ágyból. - Látod, kint vagyok! - fordultam széttárt karokkal az ajtóban álló, szúrós tekintettel méregető haverom felé. Nem szólt semmit, csak megrázta a fejét, és kiment. Felsóhajtottam, majd a hívogató ágyra néztem. Annyira szerettem volna visszabújni, és tovább feküdni, de tudtam jól, hogy ha ezt megteszem, Zayn tényleg kirugdal onnan. Unottan, semmi életkedvvel slattyogtam be a hálószobából nyílt fürdőszobába, ahol ledobtam magamról a koszos ruhákat, és beálltam a zuhany alá. Megengedtem a csapot, először langyos, aztán hideg vizet folyatva magamra. Tenyeremmel a csempének támaszkodtam, és hagytam, hogy a hűs víz a fejemre folyjon, kitisztítva ezzel a folyton kattogó agyamat. Cseszettül jól esett, és a gondolataim is egyből pozitív fordulatot vettek. Zayn-nek igaza volt. Itt volt az ideje a talpra állásnak, és az életem folytatásának, nem pedig az önsajnálatba merülésnek. Hosszas tisztálkodás után - ami már igencsak rám fért -, nagy nehezen kiléptem a zuhanykabinból, hogy az egyik törölközőt magamhoz véve, szárazra törölgessem a testemet, na meg a víztől tocsogó hajamat. Ennek végeztével a derekam köré tekertem a frottír anyagot, és odaléptem a mosdó feletti tükör elé, hogy szemügyre vegyem az arcomat. Így, a zuhanyzás után nem is volt olyan vészes, mint amilyennek éreztem magamat. Kicsit pirosak, és duzzadtak voltak a szemeim a folytonos sírástól, de ez hamar el fog majd múlni, viszont az arcszőrzetem borzalmas volt. Olyan volt, mintha a tíz évvel idősebb, csöves énem nézett volna vissza rám a tükörből. Beletúrtam félszáraz hajamba, elrendezve a kósza tincseimet, aztán elvettem, a gondolom nekem kikészített új fogkefét, és megmostam a fogamat. Közben azon agyaltam, hogy mit fogok felvenni, mert tudomásom szerint csak az az egy ruhám volt, amit az előbb levettem - vagyis én nem emlékeztem arra, hogy időközben átöltöztem volna -, ugyanis a gönceim, akárcsak a többi dolgaim még a házban maradtak. Ennek az emlékére újra előtörtek a képek, ahogy az excsajom azzal a rohadékkal dugott az ágyunkban. Dühösen fújtatva markoltam meg a mosdókagyló szélét, amit annyira szorítottam, hogy félő volt, eltörnek az ujjaim. 
- Rohadj meg, Cassie! De te is Mark! - ütöttem a kemény tárgyba, ami nem volt valami jó ötlet, mert megfájdult a kezem. - Baszki! - morogtam sziszegve, a fájdalmas részt dörzsölve. Ez még jobban feldühített, és éreztem, ahogy a harag teljesen elárasztja a testemet felülkerekedve józan eszemen. A tükörképemet néztem, és mielőtt meggondolhattam volna, hogy mit is művelek, ökölbe szorítottam a jobb kezemet, és minden erőmet beleadva ütöttem bele a tükörbe, ami megrepedt, egy kis része le is hullott. Éles fájdalom nyílalt az öklömbe, amin apró hegek jelentek meg, melyekből a vér is kibuggyant. - Francba! - néztem a sajgó, vértől piros kezemre, amit azonnal a megengedett víz alá helyeztem. Eszméletlenül csípett. Ijedten kapkodtam a fejemet valami rongy után kutatva, majd a felső polcot kinyitva rátaláltam egy kötszerre. Megtöröltem a vizes kezemet, aztán bekötöttem a még mindig vérző sebeket. - Jézusom! Mi a francot műveltem? - kérdeztem a tükörképemet mustrálva. - Nem vagyok normális... - sóhajtottam a hajamba túrva. Lehunytam a szemeimet, aztán nagy és mély levegőt vettem. Nyugodtabb állapotban mentem vissza a szobába, ahol tiszta ruha fogadott a már bevetett ágyon. Elmosolyodtam. Zayn mintha csak a fejembe látott volna. Ilyen egy igaz barát, tőle jobbat sehol sem találhatnék. Felöltöztem, és bűntudattal telve mentem le a konyhába, ahonnan finom illatok áradtak. Habár éhes voltam, amit eddig észre se vettem, a gyomrom mégis kavarogni kezdett. 
- Jó látni téged az ágyon kívül is! - mosolygott rám a haverom, amikor beléptem a konyhába. Helyet foglaltam a bárszéken, mire Z elém rakott egy szalonnával, és tükörtojással megrakott tányért. - Nem kell mindet befalnod, megelégszem egy-két falattal is. - állt meg velem szemben a pult másik oldalán. 
- Köszönöm! Mindent köszönök, én nem is...
- Mi történt a kezeddel? - szakított félbe a bekötött kézfejemre nézve, majd fel rám, a válaszomra várva.
- Sajnálom, én csak... - kezdtem bele a magyarázatomba. - Én csak... Rájuk gondoltam és... Feldühödtem, majd beleütöttem a tükörbe... Sajnálom, nem akartam, de annyira felidegesítettem magam... - hajtottam le a fejemet bűnbánóan. Akkor egy idióta voltam, hogy ezt tettem. 
- Louis... 
- Tudom, idióta vagyok... Nem kell mondanod, rájöttem magamtól is... 
- Nem erről van szó, csak ne csinálj még egyszer ilyen ökörséget, oké? - hangja nyugodt volt, én pedig aprót bólintottam válaszul. - Hadd nézzem meg! - nyúlt volna a sérült tagomért, de elhúztam.
- Nem komoly, csak pár apró kis vágás... - vettem a kezembe a villát, és a kést, hogy nekilássak a kajának, amihez semmi kedvem nem volt, viszont valamivel el kellett terelnem a figyelmét. 
- Komolyabb bajod is eshetett volna! - korholt le. - Mi lett volna, ha elvérzel? 
- Szerencsém volt... - feleltem érdektelenül. 
- Ez... - kezdett volna bele, de leállítottam: 
- Hagyjuk ezt, kérlek - néztem rá könyörgően. - Tudom, hogy hülye voltam, és ígérem, nem csinálok több ilyet, csak ne beszéljünk erről, oké? 
- Rendben. 
- Köszönöm! De nem csak ezt, mindent köszönök! Nem is tudom, hogy mindezt hogyan fogom meghálálni neked! - sóhajtottam egy nagyot, miközben a villámra tűztem egy kis darab szalonnát, amit a számba vettem, és rágni kezdtem. 
- Nekem annyi is elég, hogy míg nálam laksz, lecseréled a ruháidat, minden nap megfürdesz, fogat mosol, és persze csak akkor használod az ágyat, ha alszol, vagy ha...  - állt meg a mondandójában, mert rájött, hogy ezt most nem igazán kellene. - Bocs!
- Sajnálom, hogy ennyi gondot okoztam... - húztam el a számat. 
- Ugyan! - legyintett. - Észre se vettem, hogy itt vagy! - vigyorgott, próbálva elviccelni a helyzetet, de valahogy nem tudtam őszintén mosolyogni. - Habár már kezdtél bűzölögni! Na, az nem volt valami kellemes! - undorodó grimaszt vágott, majd felnevetett, és ez volt az a pont, amikor én is csatlakoztam hozzá. 
- Idióta! - forgattam a szemeimet, még mindig mosolyogva.
- Végre nevetsz! - mondta elégedetten, aztán hátat fordított nekem, majd egy megrakott tányérral a kezében foglalt helyet mellettem. - Bocs, hogy ilyen kemény voltam veled, de már nem bírtam tovább nézni a szenvedésedet, és a szép szavak nem hatottak rád! - közölte, miközben a villájával a tojássárgájába döfött, ami ínycsiklandóan folyt szét a fehér tányéron. Én is mindig ezt csináltam, valahogy úgy sokkal ízletesebb volt, és imádtam beletunkolni a friss, ropogós kenyérdarabokat, most viszont nem lett volna hozzá kedvem, és gyomrom sem. - Két hetet hagytam neked! Tudom, ilyen hamar nem lehet kiheverni azt a szörnyű dolgot, ami veled történt, de nem éri meg tovább gyötrődnöd, főleg nem egy ilyen aljas nő miatt! Össze kell szedned magad! Meg kell mutatnod neki, hogy nem törtél össze! Hogy boldogabb vagy nélküle! Hadd egye a fene, azt a riherongy ribancot! - Szóhasználatára, és dühös hangvételére felkaptam a fejem, mire ő is, így összeakadt a tekintetünk. - Ne haragudj, ez... - kezdett el szabadkozni, de közbevágtam:
- Tényleg egy ribanc - húztam el a számat, majd próbáltam folytatni az evést, ami elég nehezen ment. Akármennyire is korgott a gyomrom, mégsem akaródzott lemenni több falat a torkomon. Két hétig szenvedtem. Két hétig... - ismételtem magamban, mire összeszorult a gyomrom, és úgy éreztem, hogy menten kiadom magamból azt a kevés falatot is, amit nagy nehezen leimádkoztam a torkomon. A szívembe fájdalom nyilallt, ami olyan volt, mintha egy tőrt döftek volna belé, és jó párszor megforgatták volna benne. - Ma lett volna a nagy nap... - suttogtam eltolva magam elől a tányért, mert végleg elment mindentől a kedvem. Hatalmasat sóhajtva döntöttem a fejemet a pultra. 
- Annyira sajnálom, Louis. - Keze a hátamra siklott, és nyugtatólag simogatott, ami nagyon jól esett az újra, talán ezredszerre is összetört szívemnek. Hosszú percekig ültünk a csendben, miközben Zayn még mindig gyengéden cirógatott. Nagyot sóhajtottam.
- Nem bírom ezt tovább... - motyogtam. - Egyszerűen nem megy... Borzasztóan fáj, és rohadt szar érzés... Szerettem őt, ő pedig... - beszédemet a telefonom idegesítő csengése szakította félbe. Legalább is most így éreztem, egy fülsiketítő csipogásnak. Kelletlenül nyögtem fel, próbálva kihalászni a farmerzsebemből a szüntelenül csörgő készülékemet. Nem emeltem fel a fejem, csak oldalra döntöttem, így lesve meg a képernyőt, amin Cassie neve villogott. Fáradtan sóhajtottam fel, majd a haverom felé mutattam, aki felhorkant. 
- Ne vedd fel! 
- Muszáj... - nyögtem. - El kell hoznom a cuccaimat... - emeltem fel a fejemet, és még mielőtt fogadtam volna a hívást, torkot köszörültem, amit egy mély levegővétel, majd annak kifújása követett.
- Szia - szóltam bele egyhangúan. 
- Szia, Louis. - köszönt félénken. Újra hallva hangját ismételten könnyeket idézett elő szemeimben. Hiába voltam rá dühös, régen akkor is szerettem őt, és ezt két hét alatt nem lehetett csak úgy elfelejteni, még akkor sem, ha ilyen szörnyűséget tett velem. - Hogy vagy? - kérdezte halkan, szinte suttogva. 
- Szerinted hogy? - horkantam fel. - Tudod, milyen nap van ma? - kérdésemre pár perces csend volt a válasza. 
- Sajnálom, Louis - mondta, és hangjában bűntudat csengett. - Hidd el, ha tehetném, visszacsinálnám az egészet... Én... 
- Mikor mehetek a cuccaimért? - szakítottam félbe, mert nem akartam erről tovább beszélni, csak elhozni azt, ami az enyém, és végleg lezárni ezt az egész dolgot. 
- Akár ma is - felelte monoton hangon.
- Rendbe! Ott leszel? - puhatolóztam.
- Igen, de... - kezdett volna szabadkozni, amit én nem hagytam:
- Akkor máskor! - vágtam rá azonnal.
- Louis, kérlek... Jó lenne megbeszélni a dolgokat. - könyörgött. - Nem akarok így elválni, nem akarom, hogy rosszban legyünk... - Szavain majdnem felnevettem, de még időben sikerült visszafognom magamat. 
- Erre akkor kellett volna gondolnod, mikor először széttártad a lábaidat annak a fasznak! - közöltem kicsit sem kedvesen, mire Zayn felmutatta a hüvelykujját, ezzel jelezve, hogy jól csináltam. 
- Hányszor kérjek még bocsánatot? Ezerszer megbántam a dolgot! Csak beszélni szeretnék veled, személyesen! - Éreztem, hogy közel áll ahhoz, hogy elsírja magát. Bassza meg, miért kell ezt csinálnia? És miért hat meg még mindig? Megcsalt, Louis! És valószínűleg sosem szeretett! Vagyis egyszer... Az elején... Talán... De ebben sem voltam már biztos, főleg azok után, amit velem tett. Nem tudtam, hogy mit is gondoljak róla. Ha valakit szeretsz, azzal nem tennél ilyen szörnyűséget. - kavarogtak a fejemben a gondolatok. Össze kell szednem magam! - döntöttem el végleg. Megköszörültem a torkomat, majd megszólaltam:
- Miért nem tudtál egyszerűen elém állni, és közölni, hogy nem szeretsz? Miért kellett ezt így? 
- Nem akartalak megbántani... Én szerettelek, és még mindig szeretlek, Louis! - Felhorkantam válaszán. 
- Nem, persze... Nem akartál megbántani, csak megcsaltál... - sóhajtottam behunyva a szemeimet. - Tudod, Cassidy, ha elmondtad volna, akkor is rohadtul fájt volna, de ez szörnyűbb! Rajtakapni egy másik pasival azt, akit a legjobban szeretsz, szerinted milyen érzés volt nekem? El tudod ezt képzeli? Nem, persze, hogy nem, mert kurvára nem veled történt meg! - emeltem fel a hangomat, majd mielőtt folytattam volna, mély levegőt vettem: - Mindegy, hagyjuk, belefáradtam már ebbe! Semmi mást nem akarok, csak elhozni a cuccaimat, és ezzel végleg véget vetni ennek az egésznek! De úgy, hogy te nem vagy otthon! Meg lehet ezt oldani? - kérdeztem, mire csend honolt a vonal túlsó oldalán. Nagyon reméltem, hogy beleegyezik, mert nem lett volt kedvem ahhoz, hogy személyesen találkozzam vele. 
- Akkor holnap gyere el, ígérem, nem leszek itthon! - csuklott el a hangja, én pedig ismételten lehunytam a szemeimet. Nem hathat meg! Nem! Erős vagy, Louis! Csak gondolj arra, hogy mit tett veled! Elköszöntem tőle, aztán visszaejtettem a fejemet a konyhapultra. 
- Jól vagy? - kérdezte Zayn.
- Azt hiszem igen, talán egy kicsivel jobb... - dünnyögtem a pultba. Egy fenét! Nem volt jobb...
- Figyu, tudom, hogy ez még korai, de ma este Liam-mel elmegyünk egy buliba, és örülnék, ha velünk jönnél! Rád férne egy kis kikapcsolódás! - tette a kezét a vállamra. Mielőtt válaszoltam volna, mérlegelni kezdtem a dolgokat. Két lehetőségem volt. Vagy itthon maradok és ismét az önsajnálatba merülök, vagy elmegyek, bebaszok, és arra a pár órára elfelejthetem a szánalma kis életemet. Nem volt nehéz választanom.
- Rendben, elmegyek, de csak akkor, ha Liam nem bánja! - emeltem fel a fejem, egyenesen a barna szemeibe nézve.
- Liam?! Ki fog ugrani a bőréből, ha megtudja, hogy jössz! - eresztett meg felém egy mosolyt. - Nagyon aggódik érted! - állt fel, majd az üres tányérjáért nyúlt, amit a mosogatóba helyezett.
- Örülök, hogy egymásra találtatok! - mondtam, és tényleg így is gondoltam. Igaz, még csak egy hónapja ismerték egymást, de akkor is, olyanok voltak, mintha már ezer éve együtt lennének. Zayn iskolás kora óta tudta, hogy nem csak a lányok érdeklik, hanem a fiúk is. Sosem csinált belőle nagy ügyet, ahogy én sem. Amikor elmondta nekem, először meglepődtem, de nem undorodtam vagy ilyesmi, hanem elfogadtam. Ez miatt semmi sem változott köztük sőt, innentől kezdve még szorosabbá vált a barátságunk.
- Én is, de még ne nagyon kiabáljuk el, elég friss a dolog! - felelte felém fordulva. - Nem eszel többet? - nézett az alig hozzányúlt kajámra. Megráztam a fejem, mire elvette, és kidobta kukába, az üres tányért pedig a mosogatóba tette. - Este hétre készülj el! - indult ki a konyhából. - Ja, és - fordult vissza - gyere, megnézem a kezedet, mert addig nem nyugszom, amíg nem láttam! - Épp nyitottam volna a számat, hogy elmondjam neki, semmi szükség erre, de ő megelőzött: - Nemleges választ nem fogadok el! Jössz, és kész! - Megadóan sóhajtottam fel, és követtem őt az emeleten lévő fürdőszobába.


12 megjegyzés:

  1. bontakozik a történet! Reméltem,hogy esze ágában sincs megbocsátani annak a ribinek! Várom nagyon az első találkozást Hazza-val!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa!😊
      Köszönöm, hogy írtál! Majd kiderül, hogy mi lesz! ;)
      Igen, én is alig várom, hogy már ott tartsunk. Kitartás 😊
      Puszi

      Törlés
  2. Kíváncsi vagyok Harry hogy kerül a képbe, bár már van 1-2 elképzelésem.
    Remélem a csaj nem jön vissza, vagy amilyen gyorsan jön,olyan gyorsan megy majd :)

    Kíváncsian várom a következő részt :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia 😊
      Én is, hogy milyen elképzeléseid vannak! Majd kiderül a továbbiakban! 😉
      Köszönöm,hogy írtál 😊
      Puszi

      Törlés
  3. Louis okos fiú csak érzékeny a lelkem..de én biztos vagyok abban, hogy hamarosan túlteszi magát a dolgokon 😄 Zayn karaktere már most nagyon tetszik, kis kemény fiú ha kell amúgy meg kenyérre lehetne kenni ❤ (kezdődik a Ziam szál is lassan, még jobb😻)
    Puszillak ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia 😊
      Reméljük, hogy sikerül neki hamar túltennie a dolgon 😉 Bizony kezdődik, nem kell sokat várni rájuk *-*
      Örülök, hogy itt vagy, és köszönöm, hogy komizol is 😊
      Puszii ❤

      Törlés
  4. Szia:-)
    Olyan jó, hogy megint kapunk Larry-t, köszönöm Neked. Remélem jó hosszú történet van Benned. Hozd a következőt légyszi!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia 😊
      Én köszönöm, hogy itt vagy, és olvasol, meg hogy komizol 😊❤
      Reméljük, vannak ötleteim, és igyekszem hosszú sztorit hozni 😉
      Puszi ❤

      Törlés
  5. Tetszik ez a Louis, nagyon tetszik. De Zayn is, bár ez a Cassidy mèg mindig egy ribanc XD
    Már csak Harryre vagyok nagyon kiváncsi. Hozd őt minèl hamarabb!
    Xxx. Nicole Evans /Ender Niki/ ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa 😊
      Örülök, hogy tetszik, meg hogy Zayn is, őt valahogy mindig imádom írni 😂 Igen, az...
      Még kicsit várni kell rá, de itt lesz ő is hamarosan 😉
      Köszönöm, hogy írtál!
      Puszi ❤

      Törlés
  6. Jaj, te lány... Imádom, egyszerűen I-MÁ-DOM, érted te ezt!? XD
    Nagyon várom, hogy Harry felbukkanjon, de tudom, arra még sajnos várni kell :( De ami késik, nem múlik ugyebár... Jobb később, mint soha - stb., stb... XD
    Annyira örülök, hogy olvashatom az írásodat; rettenetesen hiányzott! Imádom Zaynt, nagyon jól tudod írni - vagy szakadok rajta, vagy fel tudnám rúgni, de itt nevetek és a szívem csücske :P :3
    Louis-ra nehéz időszak vár, de nem sokáig, mert majd jön a mi kis hősünk, és öröm és bódottág, mikulá' báti hotta :3 XDXD
    Imádom, imádlak! <3

    xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa 😊
      Én meg téged imádlak! *-*
      Még várni kell bizony, de hamarosan odaérünk 😉
      Nem tudom miért van ez, csak úgy jön, de örülök, hogy így látod! Szeretem írni Zaynt 😂
      Igen, szegényem...
      Szakadok 😂😂 most hallom ezt, és sírok 😂😂
      Puszii 💜

      Törlés