2016. október 22., szombat

Everything happens for a reason (3.rész)


Sziasztok!


Meghoztam a kövi részt, ami miatt kérlek ne nyírjatok ki! Muszáj volt ilyet írnom, mert ez kicsivel más történet, mint az eddigiek, amiket írtam! Írni se volt könnyű, higgyétek el... 😁
Azt még nem mondtam, hogy milyen időközönként hozom a részeket, mert igazából magam sem tudom! Úgy döntöttem, hogy akkor teszem ki, amikor tudom, de igyekszem azért nem hónapokat kihagyni egy-egy rész között!
Nagyon szépen köszönöm azoknak, akik az előző részekhez kommenteltek, mert nagyon sokat jelent nekem a visszajelzés, hiszen onnan tudom, hogy van-e értelme írnom! 
Jó olvasást kívánok nektek! 
Puszillak benneteket,

Dreamy Girl 






*Louis*

Miután Zayn megvizsgálta a sérülésemet, ami szerencsémre tényleg nem volt annyira vészes, és ennek hála nem kellett a kórházban kikötnöm, lefertőtlenítette, majd bekötötte, aztán pedig magamra hagyott, hogy felkészülhessek az esti bulira. Az első utam a fürdőbe vezetett, ahol megváltam a borzalmas arcszőrzetemtől. Igaz, szerettem, ha volt egy kis borostám, mert attól sokkal férfiasabbnak éreztem magam, meg hát nem is állt olyan rosszul, most mégis úgy döntöttem, teljesen leborotválom. Magam sem tudtam miért, egyszerűen csak ilyen kedvem volt, és kész. Az arcom helyrepofozása után visszamentem a szobába, ahol az ágyra dőltem. Kezeimet a fejem alá csúsztattam, és nagyokat sóhajtozva bámultam a fehér plafont, próbálva nem Cassidyn járatni az agyamat. Az esti bulival igyekeztem elterelni a gondolataimat, amit vártam is, meg nem is. Biztos voltam abban, hogy jót fog tenni egy kis szórakozás mégis, ahogy teltek a percek, majd az órák, úgy változott a kedvem is. Hol menni akartam, hol pedig nem. Végül, hosszas belső vívódás után döntésre jutottam. Igenis mennem kellett. És hogy miért? Azért, mert tudtam jól, hogy ha itthon maradok, agyalni fogok, ami megint ahhoz fog vezetni, hogy visszaesek az önsajnálatba, amit őszintén megmondva, rohadtul nem akartam. Merengésemet a telefonom csengése szakította félbe, amivel nem törődtem viszont, mikor már hatodjára szólalt meg, nem bírtam tovább. Nem akartam vele beszélni, mégis idegesen nyúltam az éjjeliszekrény felé, kezembe kapva a készüléket, amibe szinte ordítva szóltam bele: 
- Hagyj már békén, az istenit! Nem voltam elég világos? Mondtam, hogy nem akarok többet beszélni veled! - dühösen tagoltam a szavakat, amiket pár perc néma csend követett. Már épp mondani akartam valamit, mert zavaró volt a kínos hallgatás, mikor is a vonal túlsó oldalán lévő személy megelőzött: 
- Louis drágám... Minden rendben? - csuklott el az ismerős hang, amiben aggódás hallatszott. Amint felfogtam, hogy kivel is beszélek, azonnal eltűnt a haragom, amit a lelkiismeret-furdalás váltott fel, amiért oktalanul ordítoztam vele. Vagyis nem neki szántam, de akkor is. 
- Anya?! Ne haragudj... Azt hittem... Azt hittem, hogy... - akadtam meg a mondandómban, amit nem akartam befejezni, és nem is kellett, mert anélkül is tudta jól, hogy kiről is beszélek, mivel anyu volt az első, akit aznap felhívtam. Órákon át vigasztalt, majd mindent hátrahagyva indult el hozzám, és napokig el sem mozdult mellőlem, amiért irtó hálás voltam neki. 
- Semmi baj, édesem. Hogy vagy? - érdeklődött, de még mielőtt válaszolhattam volna, folytatta: - Tudom, hogy  hülye kérdés tekintve, hogy mi történt...
- Megvagyok... - feleltem fáradt hangon. - Kicsivel jobban, mint voltam, de még mindig szörnyen fáj... - csuklott el a hangon, amit egy torokköszörüléssel igyekeztem rendbe szedni. 
- Jaj, drágám, annyira utálom magam, amiért nem vagyok ott veled... - mondta bűntudattal teli hangon. 
- Anya, kérlek... 
- Louis!
Itt voltál velem napokig, és el sem tudod hinni, hogy milyen sokat segítettél, és köszönöm, de nem várhatom el, hogy itt ülj addig, amíg vége nem lesz ennek az egésznek! Apának, és a tesóimnak is szükségük van rád! Amúgy meg Zayn itt van velem, nem vagyok egyedül, szóval ne emészd magad ezen, oké? - mondandómat mély sóhaj követte a vonal másik végéről. - Megleszek - tettem még hozzá, próbálva valamennyire megnyugtatni. 
- Tudom, és örülök, hogy ott van veled, de annak még jobban örülnék, ha itt lennél velünk... - suttogta, és éreztem a hangján, hogy közel áll ahhoz, hogy elsírja magát. Nem tudtam, mit mondhatnék erre, ezért inkább mást kérdeztem:
- S-sikerült lemondanod... - remegett a hangom. - A...a... M-mindent?
- Igen, ez miatt ne aggódj, drágám. Mindent elintéztem. 
- Köszönöm, és sajnálom, hogy neked kellett közölni velük, de nekem egyszerűen nem ment volna... - mondtam el-elcsukló hangon, mert még mindig borzalmas volt erről beszélnem. Úgy volt, hogy én hívok fel mindenkit, de mivel még anyának is alig tudtam kinyögni, hogy mi történt, nemhogy a vendégeknek, átvállalta a kellemetlen feladatot.
- Megértették, és nem kell ez miatt bocsánatot kérned! A fiam vagy, bármit megtennék érted, csak, hogy neked könnyebb legyen! 
- Szeretlek, anya! - nyeltem egy nagyot, így próbálva visszatartani a kitörni készülő könnyeimet. 
- Én is szeretlek, kisfiam! - szipogta.
- Már 24 vagyok... - forgattam meg a szemeimet emlékeztetve anyut, aki hajlamos volt megfelejtkezni arról, hogy már nem vagyok gyerek. Habár, erre mindig ugyanaz volt a válasza, hogy én neki mindig is a kicsi fia maradok, akárhány éves is vagyok. 
- Kilenc hónapig bennem voltál, majd 24 órát vajúdtam veled, utána meg túléltem a tinédzser korodat, szóval szerintem úgy szólítalak, ahogy szeretnélek! - közölte harciasan, amitől őszinte nevetés tört fel belőlem. Annyira láttam magam előtt az arcát, miközben ezeket a dolgokat a fejemhez vágta. 
- Oké-oké! - tartottam fel a szabad kezem, mintha láthatná. - Te nyertél! - mosolyogtam, mire ő is felnevetett. 
- Csak vicceltem! Remélem, tudod, hogy egyetlen egy másodpercét sem bántam meg ennek a 24 évnek?! 
- Hááát... - húztam az agyát, de sietve hozzátettem, hogy kimentsem magam: - Persze, hogy tudom! Szeretlek, és nagyon hálás vagyok mindenért! Te vagy a legjobb! 
- Na jó, ha így folytatjuk megint bőgni fogok, úgyhogy fejezzük be! - szipogta nevetne. 
- El kell köszönnöm, mert lassan nem ártana készülődnöm. 
- Hova mész? - kérdezte kíváncsian. 
- Zayn elhívott egy buliba, és gondoltam nem árt, ha kimozdulok kicsit. - mondtam, és már előre tudtam, hogy mi lesz erre a válasza. 
- Ennek örülök, de kérlek, ésszel! Tudod, hogy a pia nem old meg semmit, ugye nem kell, hogy emlékeztesselek erre?! - közölte oktató hangon. Nem, de legalább egy kis időre feledteti velem a fájdalmamat, és a szánalmas életemet. - tettem hozzá magamban.
- Anya! - szóltam rá. - Felnőtt ember vagyok, nem lesz baj! 
- Oké, csak aggódom érted... 
- Minden rendben lesz, ígérem! - ígértem meg neki, hátha ezzel sikerült egy kicsit megnyugtatnom őt. - Mennem kell!
- Érezd jól magad, és ha bármi van, hívj! 
- Szeretlek, és a többieket is, add át nekik! 
- Mi is szeretünk! - köszönt el, én pedig nekiálltam a készülődésnek, ami abból állt, hogy ismételten lezuhanyoztam - biztos, ami biztos alapon -, aztán fogat mostam, befújtam magam, és belőttem a sérómat. Mivel nekem még mindig nem volt egyetlen göncöm se, ezért Zayn cuccai között turkáltam, kiválasztva a megfelelő öltözéket, ami nem volt nehéz. Imádtam a stílusát, és szerencsére a testalkatunk is hasonló volt. Egy fekete ujjatlan felsőt kaptam fel magamra, amin fehér nonfiguratív minta díszelgett, ehhez pedig egy szakadt sötét farmert, és kész is voltam. Még utoljára megnéztem magamat az általam megrepesztett, és félig széttört tükörben, aztán lementem a nappaliba, ahol a haverom  már türelmetlenül várt. 
- Bocs, kicsit elszaladt az idő... - villantottam felé egy bocsánatkérő mosolyt. 
- Rég Liam lakása előtt kellene lennünk! - közölte idegesen. 
- Sajnálom, nyugodtan fogd rám, én bénáztam el az időt. - próbáltam menteni a menthetőt, de mind hiába, Zaynt nem igazán érdekelte. 
- Mindegy! Húzzunk már! - puffogva viharzott ki a házból. 
- Fasza... Jól kezdődik az este... - sóhajtottam a haverom után sietve aki, amint kiléptem a kellemesen meleg éjszakába, bezárta utánunk az ajtót, majd trappolva, morgolódva tette meg az utat az autójáig. Eredetileg úgy volt, hogy gyalog megyünk, mert akkor mindannyian ihattunk volna, de mivel így is késésben voltunk - persze, miattam -, muszáj volt kocsival mennünk, amiért Zayn nagyon mérges volt rám. Egészen Liam lakásáig hallgathattam, hogy miért nem tudtam időben elkészülni és, hogy miattam most ott kell hagynia a szeme fényét a szórakozóhely parkolójában, ahol bármi történhet vele. Meg is fenyegetett, hogy ha egyetlen karcolás lesz rajta, akkor ki fog nyírni. Mondhatom, ezek után rohadt jó volt a hangulat köztünk. Leparkolt egy panelház előtt, ahol Liam mosolyogva huppant be az anyósülésre, és legnagyobb meglepetésemre a haveromat mintha teljesen kicserélték volna. Minden dühe elszállt, ahogy áthajolt az ülésen, hogy egy gyors csókkal üdvözhesse a pasiját. 
- Bocs a késésért - szólalt meg Z, miközben rálépett a gázra, és a kezét a párja combjára simította. 
- Az én hibám - húztam el a számat, mire Liam egy meleg mosollyal fordult hátra. 
- Ugyan, nem történt semmi! Örülök, hogy eljöttél velünk! Jobban vagy? - érdeklődött kedvesen. 
- Kicsivel jobb a helyzet. - feleltem.
- Idővel könnyebb lesz, meglátod! - próbált vigasztalni egy mosoly kíséretében, majd mikor bólintottam egyet, előre fordult. Én is ebben reménykedtem. 
A szórakozóhely előtt hatalmas volt a tömeg, és a parkolóban sem találtunk helyet, ezért valamivel arrébb kellet leparkolnunk. Szuper, most már tuti biztos voltam abban, hogy ki leszek nyírva, ugyanis itt nagyobb eséllyel történhetett bármi a kocsival. Mielőtt kiszálltunk volna, Zayn egy mérges pillantással ajándékozott meg a visszapillantó tükrön keresztül. Remek. Míg ők elől sétáltak kézen fogva, addig én mögöttük kullogtam, és a tömeget kémleltem. Tényleg rohadt sokan voltak, és ez kezdett kicsit feszélyezni. Ha itt kint ennyien voltak, akkor mi lesz még odabent? Erre a gondolatra megdermedtem a bejárati ajtó előtt. Nem kellett volna eljönnöm. Ez egy nagyon rossz ötlet volt. Esküszöm, még az önsajnálat is jobban tetszett ebben a pillanatban. Zayn nyilván észrevehette a hezitálásom, mert belém karolt, és magával húzott az embertömegen keresztül. A szórakozóhely dugig volt emberekkel. A zene hangosan dübörgött, és eskü minden egyes erősebb basszusra a belső szerveim is megdobbantak. Különböző színű fények villództak a táncparkett felett, ahol a fiatalok sikoltoztak, énekeltek, miközben a zene ritmusára mozgatták a testüket. A bárpult felé vettük az irányt, vagyis a haverom húzott magával, erősen markolva a karomat, mintha attól félt volna, hogy elszökök. Oké, megfordult a fejemben. Nagy nehezen átvergődtünk a táncoló, izzadt tömegen, és már kértük is az italokat, azaz csak Zayn meg én, mert Liam nem akart inni, mondván, valakinek józannak is kell maradnia. Amint a kezünkbe kaptuk a piát, összekoccintottuk a poharainkat, majd egyhuzamra megittuk a keserű folyadékot. Ebből még rendeltünk legalább négyet-ötöt, aztán indulhatott a buli. Az alkohol hamar a fejembe szállt, amitől boldognak, és gondtalannak éreztem magamat, habár kicsit forgott velem a világ, de ez most mellékes volt. Ezekben a percekben nem nagyon tudott izgatni a dolog. Beférkőztem a táncoló tömegbe, ahol könnyedén felvettem a zene ritmusát. Pörgős számok váltogatták egymást, én pedig egy percre se álltam le. Kezeimmel a magasban énekeltem az ismerős dalokat, de az sem érdekelt, ha valamelyiknek nem tudtam a szövegét, akkor is kiabáltam valamit. Figyeltem a körülöttem mozgókat, keresve valakit, aki tökéletes búfelejtő lenne a számomra  erre az  egy éjszakára. Egy igen csinos lányon akadt meg a szemem, aki nem messze tőlem, érzékien mozgatta vékony, mégis formás kis testét. A haja sötét lehetett, talán barna - nem tudtam rendesen kivenni a gyér, villogó fényekben -, és egészen a lapockájáig ért. Egy tűzpiros egyberuhát viselt, ami tökéletesen követte karcsú alakját. Amint összeakadt a tekintetünk, elmosolyodott, és lassan, mindvégig a szemembe nézve táncolt felém. Kezeim azonnal elkapták a derekát, így húzva őt közelebb hozzám. Most már ketten vonaglottunk a jobbnál jobb számokra, amik közben szüntelenül az ágyékomhoz dörgölődzött, sötét szemeivel fogvatartva az enyéimet. Arcához hajoltam, számat az övének nyomva, majd nyelvemmel az ajkai közé furakodtam, amit engedelmesen nyitott szét, hogy nyelveink találkozhassanak. Az egész annyira furcsa volt. Sosem csináltam még ilyet, mármint nem a smárolásra gondoltam, hanem arra, hogy random csajokat szedjek fel egy éjszakára. Cassie előtt három barátnőm volt, de mindegyikkel randiztam, hogy jobban megismerhessük egymást. Sosem  voltam az a fajta pasi, aki bulikban szedte fel az áldozatait, és az este végére már túlestek mindenen. Szerettem lassan haladni, megismerni a másikat, de most más volt a helyzet. Azt sem tudtam, hogy ki ez a csaj, mégis a szájában jártam, a kezeimmel pedig karcsú testét jártam körbe, és nagyon is élveztem. Fenekére simítottam a tenyeremet, így húzva még közelebb magamhoz, teljesen összeforrva testünket. Szájáról nyakára tévedtem, csókokkal halmozva be izzadságtól verejtékes, forró bőrét. Halkan nyögdécselt a fülembe, néha bele is nyalt, miközben ujjaival a hátam simogatta, majd előre vándorolt velük, meg sem állva az éledező férfiasságomig, amit lágyan dörzsölgetett. Élvezetesen nyögtem fel a jóleső kényeztetéstől, ami bizsergést küldött végig a testemen.
- Menjünk a mosdóba! - suttogtam a fülébe, mire mosolyogva bólintott. Megfogtam a kezét egészen a sötét mosdóig húzva őt, ahova benyitva azonnal nekiestem ajkainak, nem törődve azzal, hogy van-e valaki a helyiségbe. Így, egymás szájában járva lépdeltünk el az egyik fülkéig, aminek kinyitottam az ajtaját, amit azon nyomban magunkra is zártam, nekinyomva a csajt a falnak. Vadul téptem duzzadt ajkait, miközben keze fel-le jártak a hátamon, ujjaival néha-néha beletúrva hajamba. Mikor benyúltam a ruhája alá, ahol combját kezdtem el simogatni, és markolni, hangosan nyögött fel, erősen markolva a hajamba. Nem tököltem tovább, lehúztam a bugyiját, és kihalásztam a farmerom zsebéből az óvszert, amit még otthon tettem be arra az esetre, ha netán meg akarnék dugni valakit. Fogaim közé csíptem, míg leszenvedtem magamról a nadrágot, és a bokszert, amik a bokámig csúsztak. Sietősen bontottam ki az ezüst kis csomagot, és ugyanilyen sürgető mozdulatokkal pörgettem fel a kő kemény farkamra. Felkaptam a csajt az ölembe, mire karjait a nyakam köré fonta. Egyik kezemmel a combját markoltam, míg a másikkal a lábai közé nyúltam. Nedves volt, teljesen felkészülve rám. Megfogtam a farkamat, amit bepozícionáltam, és mielőtt egyetlen lökéssel belé nyomultam volna, ajkára tapadtam. 

A gyors menet után újra a bárpult felé vettem az irányt, mivel kezdett elmúlni az alkohol kellemesen bódító hatása, és az agyam ismét Cassienél, meg a szerencsétlen életemnél kötött ki. Lehúztam pár pohár piát, aztán a pultnak dőlve figyeltem a táncoló tömeget egy újabb áldozatért kutatva. Amint megvolt, odamentem hozzá, és pár percen belül már a nyelvem a szájában járt. Így telt el az éjszaka nagy része. Egymás után szedtem fel a jobbnál jobb csajokat, és döntöttem magamba a piát. Volt akivel csak smároltam, de olyan is akadt, akivel leszopattam magam. Nem érdekelt semmi, egyszerűen csak élvezni akartam a buli minden egyes percét. Dülöngélve táncoltam, az egész helyiség forgott körülöttem, de én akkor sem álltam le. Nők hada vett körül, akikkel egy-egy zene erejéig lötyögtem, és amelyik másra is kapható volt, azt kihasználtam. Nagyokat pislogva tenyereltem a jól ismert bárpultra, aminek az oldalába kapaszkodtam, hogy el ne essek. Ez a rohadt talaj csak mozgott, és mozgott. Az istenért nem akart megállni. Nagy szenvedések közepette kinyögtem a pultos pasinak, hogy mit kérek, mire egy újabb szépség sodródott mellém.
- Szia, baby! - böktem ki nehézkesen, mert folyton összeakadt a nyelvem. Közelebb hajoltam hozzá, és a fülébe suttogtam: - Van kedved inni egyet? 
- Persze! - válaszolta mosolyogva, én pedig kértem neki egy italt. - Kösz, szépfiú! - felelte felmutatva az itallal teli poharát, amit egy húzásra megivott. Már csak arra eszméltem fel, hogy nyelve az én számban járt, ujjai pedig a hajamat túrták. Őt is megkaptam. Akárkit megkaphattam, és ezt annyira Cassidy orra alá akartam dörgölni, csak hogy tudja, mit veszített. Már épp indultam volna a fekete hajú szépséggel valami eldugottabb helyre, hogy kielégítsem a vágyaimat, mikor is valaki megragadta a karomat, megállítva a mozdulatomban. Mérgesen morogtam, és legszívesebben leütöttem volna azt, aki megzavart abban, hogy dugjak egy jót. 
- Végre! Már mindenhol kerestünk! - mondta egy hang, ami ismerősen csengett, mégsem tudtam hova tenni, annyira be voltam állva. 
- Engedj el! - próbáltam kihúzni a karomat erős szorításából, aminek az lett a vége, hogy megszédültem, és majdnem elestem, de az a valaki még időben elkapott. 
- Baszki, Louis! Mi a fene?! - Amint ismét a lábamon álltam, mondjuk elég ingatagon, végre megláttam a hang tulajdonosát. 
- Zayn bééébiiiii! - vigyorogtam kezeim közé fogva az arcát. - Hiányoztáááál - biggyesztettem le az ajkaimat, majd a nyakába borultam, szorosan ölelve őt magamhoz. 
- Jézusom, te totál kiütötted magad! Mennyit ittál? - tolt el, és végignézett rajtam. 
- E-egy... e-egy... k-kicsikét... - dadogtam összevissza. - Úgy egyecskét... Talán kettőcskét... - kuncogtam, mire megragadott. 
- Segíts, Liam! - mondta, én pedig készségesen hagytam, hogy azt tegyenek velem, amit csak akarnak. Kiérve az utcára megcsapott a hűvös levegő, ami kicsit jólesett, habár a háborgó gyomromnak nem igazán tudott segíteni. Émelyegni kezdtem, aztán öklendeztem, majd hánytam.
- Bassza meg! - káromkodott Zayn, aki tartotta a fejemet, amíg végeztem. - Hozz valamit, amivel megtörölhetem a száját! 
- N-nem... v-vagyok...  - öklendeztem. - J-jól... - adtam ki ismét a taccsot. Borzalmasan szarul éreztem magam. Mindenem fájt, szédültem és még vagy legalább háromszor hánytam. Ott álltunk a bokroknál, majd mikor már egy ideje nem történt semmi, Zayn adott egy zsebkendőt, amivel megtörölgettem a számat. 
- Nem fogsz többet hányni? - kérdezte, ahogy leültetett egy virágágyás szélére. 
- Nem tudom - fáradtan dőltem előre, arcomat a kezeim közé bújtatva. 
- Ez nem volt valami jó ötlet, Louis... 
 - Ne most, oké? - nyögtem erőtlenül. - Csak menjünk haza, kérlek...
- Rendben, de ha hánynod kell, azonnal szólj! - közölte, mire bólintottam, ami nem volt valami jó ötlet, mert majd széthasadt a fejem ettől az apró mozdulattól is. Szerencsémre nem hánytam a kocsiban, viszont Zayn háza előtt még egyszer sikerült kiadnom a taccsot, aminek gondolom nagyon örülhetett. Gyorsan lemosdatott, felöltöztetett, aztán besegített az ágyba, és betakart.  
- Sajnálom... Nem akartam ennyi gondot okozni... - suttogtam már félálomban. 
- Semmi baj, Louis. Aludj csak. - felelte lágy hangon, és ez volt az utolsó dolog, amire aznap éjszaka emlékeztem. 


10 megjegyzés:

  1. Hát nem a kedvenc részem.na nem azért mert rosszul írtad hanem mert Lout inkább Hazzaval képzelném el mint bármi csajjal!
    Most már tényleg várom a találkozójukat! Tudom türelmetlen vagyok:))))
    Nézd el nekem!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa 😊
      Tudom, hidd el, nekem se volt könnyű... Louist csak Hazzával tudom elképzelni, és fordítva, szóval igen csak nehéz írni ezeket a részeket...
      Elhiszem, de eljutunk oda is, ígérem 😊😉
      Köszönöm, hogy írtál! *-*
      Puszi 💜

      Törlés
  2. Annyira sajnálom Louist. Nehéz lehet feldolgozni es megértem hogy kiütötte magát. Hazzy gyere gyorsan es hozd rendbe a lelkét ❤💙💚

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia 😊
      Igen, nem lehet könnyű szegényemnek 😞
      Jönni fog, ígérem 😉😊
      Köszönöm, hogy írtál!
      Puszi 💜

      Törlés
  3. Nekem már csak azért is tetszett ez a rész, mert egy átlag fanficben itt jött volna Harry karaktere a képbe. Bár nem féltem tőle, hogy a te történeted sablonos lesz, sosem írtál még semmit, amit sablonos, szóval nagyon örültem mikor végigolvastam. Mert az, hogy bevállaltál egy ilyen részt, mikor minden Larrys kb undorodik elképzelni a srácokat mással, tudva, hogy milyen nehéz egy ilyen én azt mondom le előtted az összes kalapommal.:)
    Sajnálom, hogy kb ezer éve nem írtam utoljára, de mindig itt vagyok és olvaslak, szóval csak hajrá!:))<3
    Maga a történet ötlete, amit eddig olvastunk belőle, nekem nagyon tetszik. Na meg Ziam <3 De egyetértek a többiekkel, miszerint jöhetne már Hazza meg Nialler.:D Hiányzik a teljes csapat <3 :D Hahha.:D
    Alig várom a folytatást! Ezt is imádtam, meg az előző kettőt is.:D
    Csak így tovább Miss FullTehetség Kisasszony:D <3
    Millió puszi és ölelés, Bogicca

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Bogiii! 😊💜
      Jaj, annyira boldog voltam, mikor megláttam, hogy írtál *-* Olyan jó érzés, hogy még mindig olvasol, és hogy még mindig ennyire tetszik, amit csinálok! Köszönöm 💜
      Szerettem volna valami újat írni, és ez így pont jó, kellett ide. Mondjuk nem volt könnyű megírni, furcsa volt, de örülök, hogy bevállaltam 😉
      Jó hallani, hogy Ziam is tetszik 😁 Igaz, csak említve lesznek, de akkor is 😉
      Jönni fognak, hamarosan 😊
      Köszönök mindent, puszillak, és remélem, hogy minden rendben van veled! 💜

      Törlés
  4. Sziaa!:D
    Jaj, de rég írtam én bárhova is komit. Olvasni sem volt időm.:( Sem írni.
    Na, de most itr vagyok!:3 Imádom már most, pedig nincs is még benne Harry!😂 Nagyon tetszik az alapötlet, szóval siess, mert nem bírok várni!😱😱
    Lou nagyon aranyos, Zayn igaz barát, Ziam nyami!😋
    Ez a Cassy, vagy ki (nem bírom megjegyezni a nevét😂), nem tetszik. Utálom!😂😂 Húzzál Lou közeléből!!!😤
    Így tovább, imádom az írásaid!❤❤
    Puszi xx
    U.I.: Lesz a Love and Pain-ben még rész?! Mond, hogy igen😭😱

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaaa 😊
      Jaj, olyan boldog vagyok, hogy te is itt vagy 💜😊
      Ennek örülök, pedig féltem kicsit, hogy mit szóltok majd hozzá, de jó látni, hogy így is tetszik nektek *-*
      Oh, látom azért vannak itt Ziamesek 😉
      Megértelek, nekem se a kedvencem... 😕
      Köszönöm, hogy írtál! 😊
      Igen, lesz, tervezem a folytatást! 😉😊
      Puszi 💜

      Törlés
  5. Szia:-)

    Annyira jó lett ez a rész!Nagyon tetszik, hogy kicsit más, mint az átlagos larry, nagyon kreatív vagy:-):-):-)
    Nem tudom mennyire számit, én nagyon szeretem az ilyen meglepetéseket.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia 😊
      Nagyon szépen köszönöm, örülök, hogy tetszett, és annak is, hogy szerinted sem átlagos, ezt szerettem volna elérni! *-*
      Akkor jó! Mert kicsit féltem, hogy mik lesznek a reakciók, de most már megnyugodtam!
      Köszönöm, hogy írtál, sokat jelent! ❤
      Puszi ❤

      Törlés