2016. október 30., vasárnap

Everything happens for a reason (4.rész)


Haliho!

Meg is érkeztem a kövivel, ami hát még mindig nem nagy valami, de azért remélem nem bánjátok! Nem ugorhatok azonnal a közepébe, és nem is szeretnék! 
Köszönöm szépen a kommenteket, imádlak benneteket! ❤❤ 
Jó olvasást, és élvezzétek ki a szünetet, puszi 😊❤ 

Dreamy Girl






*Louis*


Borzalmasan szarul ébredtem. A fejem lüktetett, szét akart esni, a szemeimről nem is beszélve. Égtek, és rohadtul fájtak. Alig bírtam kinyitni őket, amiben az is erősen meggátolt, hogy az a rohadt nap pont a pofámba világított. Egyáltalán ki volt az az idióta, aki felhúzta a rolót?
- Faszomba! - zsörtölődtem összeszorított szemekkel, fejemre húzva a takarót. Felmordulva fordultam a másik oldalamra, próbálva visszaaludni, de mind hiába, nem jártam sikerrel. Lerántottam a takarót, és aprókat pislogva szoktattam hozzá a szemeimet a világossághoz. Amint ez sikerült, az éjjeli szekrényen heverő telómért nyúltam, meglesve az órát, ami pont delet mutatott. Fájdalmasan nyöszörögve változtattam a pozíciómon, így most már a hátamon fekve folytattam a szenvedésemet. Kezeim közé fogtam a fejemet, amire erőteljes nyomást gyakoroltam remélve, hogy ettől egy kis enyhülést nyerek. Addig, míg erősen nyomtam, jobb volt, viszont, amint elengedtem, újra előtört a fájdalom, és úgy éreztem, mintha fokozódott is volna, ezért hagytam a franca az egészet. Próbáltam feleleveníteni a tegnap estét, de csak apró képfoszlányok ugrottak be, azok is összevissza. Arra pontosan emlékeztem, hogy elindultunk, aztán sorra ittuk a piákat, és bevetettük magunkat az éjszakába. Volt ott egy lány vagy talán több is, nem tudom. Táncoltam, és valami mosdó is rémlett, de abban nem voltam teljesen biztos, hogy mi is történhetett ott. Az utolsó emlékem az volt, hogy hánytam, aztán pedig Zayn besegített az ágyba, és ennyi. Remek. Csak gratulálni tudtam magamnak, amiért ekkora idióta voltam. Ki tudja miket műveltem az éjszaka?! Jézusom! - temettem a tenyeremet az arcomba, ami olyan lehetett akár egy érett paradicsom, pedig fogalmam sem volt arról, hogy mit művelhettem, mégis voltak sejtésem, és ezek pont elegek voltak ahhoz, hogy égjen a fejem. Kopogás ütötte meg a fülemet, ami most kétszer olyan hangosnak hatott, és úgy éreztem, mintha az agyamban dörömbölnének. Nem válaszoltam, de nem is kellett, mert már nyílt is az ajtó, amiben Zayn feje jelent meg. 
- Bejöhetek? - kérdezte suttogva. Óvatosan bólintottam, miközben nehézkesen, de feltoltam magam ülőhelyzetbe. Belépett a szobába, kezében egy tálcával, amin biztosan valami kaja lapult. Leült az ágy szélére, a tálcát pedig felém nyújtotta. Egy szendvics, és egy pohár narancslé volt rajta, amik láttán, nekem azon nyomban hányingerem lett. - Engesztelésül hoztam neked! - nézett rám bocsánatkérő tekintettel, amit összevont szemöldökkel fogadtam. Mit vétett ellenem? - tettem fel a kérdést magamban, amire pillanatokon belül meg is találtam a választ. Tegnap eléggé ki volt akadva rám, amiért nem készültem el időben, és emiatt késve vettük fel Liamet. - Sajnálom a tegnapi kiakadásomat! - Próbáltam odafigyelni a szavaira, de a szalámi illata, és a szendvics közül kilógó sajt miatt nem igazán tudtam. Felfordult tőle a gyomrom, majd öklendezni kezdtem. Ne már megint... - Ideges voltam, és ezt pont rajtad vezettem le, amit nem kellett volna... - hajtotta le a fejét, én pedig mély levegőket szippantottam, és szüntelenül mormogtam magamban, hogy "nem fogok hányni". - Tudod, Liam nagyon fontos nekem - folytatta a monológját. - Még ha alig ismerem is őt, akkor is érzem, hogy ő más! Más, mint az eddigi hódításaim, és ezért igyekszem nem elszúrni vele a dolgokat! Azt akarom, hogy minden tökéletes legyen!
- Semmi baj, Zayn! - vágtam közbe sürgetően, nagyokat nyeldesve, mintha ezzel visszatarthatnám az épp kitörni készülő gyomromat. - Megértelek, de vidd i... - ennyit tudtam csak kinyögni. A szám elé kaptam a kezem, és már rohantam is be a fürdőbe, ahol a wc fölé hajolva kiadtam a taccsot.
- Biztos nem kérsz? Hmm, nagyon finom! Főleg a sajt, bár az akkor a legjobb, ha olvad, és lefolyik a...
- Za... - Újra hánytam, kintről pedig nevetés hallatszott.
- Bekaphatod! - morogtam, miután végeztem a gyomrom tartalmának a kiürítésével, amiben igazából semmi sem volt, mivel napok óta nem ettem, csak egy-két falatot. A mosdóhoz lépdeltem, hogy kiöblítsem a számat, aztán fogat is mostam, mert már szörnyű volt a szájszagom. Visszaslattyogtam az ágyhoz, amire levetettem magam, ami nem volt valami jó ötlet, ugyanis a fájdalom élesen nyilallt a fejembe, amire felnyögtem kezeim közé fogva a szétrobbani készülő fejemet.
- Még egy ilyen, és bíz isten, kiheréllek! Értetted? - fenyegettem meg, majd lehunytam a szememet, és a halántékomat kezdtem el masszírozni.
- Ne már! Pedig tök jó muri volt! Valld be! - nevetett, óvatosan vállba bokszolva, én pedig gyilkos pillantást lövelltem felé.
- Cseréljünk helyet, és akkor mondd majd, hogy jó poén volt, oké? - mérgelődtem még mindig a fejemet masszírozva.
- Ne légy ilyen morcos mackó! - gügyögött, amin, muszáj volt elmosolyodnom. Annyira idióta. Komolyan.
- Fogadj el tőlem egy jótanácsot! - emeltem rá a tekintetemet, hogy barna szemeibe nézhessek. - Ne akard, hogy minden tökéletes legyen! Az én kapcsolatomnak is ez miatta lett vége... Cassidy szerint túl tökéletes volt minden - mondtam gúnyos hangon. - Az, hogy elkésel, vagy, ha valami nem úgy alakul, ahogy kellene, nem baj, sőt...
- Összevesztünk... - biggyesztette le a száját.
- Hogy mi?? - döbbentem le a hallottakon. - Mi a fenét műveltél?
- Szerinte jobban oda kellett volna figyelnem rád a bulin... A lelkiállapotod miatt...
- Nem, nem kellett volna! Felnőtt férfi vagyok! Tudok magamra vigyázni! - háborodtam fel, és szinte kiabáltam.
- Jó, csak hát Liam nagyon a szívére veszi a dolgokat. - sóhajtott egy nagyot.
- Basszus - túrtam bele a hajamba. - Annyira sajnálom... - néztem rá bocsánatkérőn. -Tönkretettem a barátságodat Mark-kal, aztán meg Liam... Meg itt poshadok... Aj, mindent elbaszok... Nem is csodálom, hogy Cassidy megcsalt, élnem se kellene... - ragadtam meg az egyik párnát, amit az arcomba nyomtam.
- Ezt most fejezd be, vagy lekeverek egy akkorát, hogy a fal adja a másikat! - morogta dühösen, miközben lekapta rólam a párnát, és a szembe nézett. - Mark egy fasz! Te vagy a legjobb haverom, mindig te voltál, és te is maradsz! - közölte erélyesen. - A Liames dolgot meg én csesztem el! Cassie pedig egy ribanc! Oké?
- Oké - sóhajtottam. - De akkor is - szörnyen rosszul éreztem magam Zaynék miatt.
- Nincs akkor is! - jelentett ki komolyan, én pedig nem harcoltam tovább vele, felesleges lett volna, viszont a bűntudat erősen mardosott legbelül. Valahogy rendbe fogom hozni köztük a dolgokat, nem hagyhatom, hogy haragba legyenek.
- Mi a terved mára? - kérdezte Z, elterelve az eddig témát. - Valamit csinálnunk kell, mert nem hagyhatom, hogy az egész napodat az ágyban töltsd!
- El kell mennem a cuccaimért - sóhajtottam hátradöntve a fejem, ami a falon koppant. Semmi kedvem nem volt az egészhez. Minden bajom volt, és most a legkevésbé sem hiányzott, hogy újra belépjek annak a háznak az ajtaján.
- Ha akarod, veled megyek. - felelte.
- Megtennéd?
- Persze!
- Nagyon nagy segítség lenne, de előtte hívd fel Liam-et, és beszélj vele, kérlek! - néztem rá könyörgő tekintettel, mire megadóan bólintott, majd kihalászva telefonját a farmerzsebéből ment ki a szobából. Amíg ő telefonált, addig én rendbe szedtem magam, és bevettem egy fájdalomcsillapítót, mert már nem bírtam elviselni a kínzó fejfájást. Lementem a konyhába, ahol csináltam egy kávét, amit lassan szürcsölgetve megittam remélve, hogy segít jobbá tenni a napom hátralevő részét. Zayn találkozót beszélt meg Liam-el, mert személyesen szerette volna megbeszélni a dolgokat, aminek nagyon örültem, és szorítottam, hogy sikeres legyen a békülés. Meglepő módon, elég jól viseltem a régi házban való tartózkodást mindaddig, míg a hálószobába be nem tettem a lábamat. Ott borult fel minden. Én próbáltam nem szétnézni, csak kikapkodni a ruháimat, de ez nem volt olyan egyszerű. Ahogy a bevetett ágyra néztem, újra felelevenedtek a fejemben a képek. Ismét átéltem azt a borzalmas napot, olyannyira, hogy még a hangokat is hallottam. Visszafordultam a szekrény felé, aminek - mélyeket lélegezve, a szememet lehunyva - döntöttem neki a homlokomat. Felejtsd már el őt! Megcsalt! Nem szeretett! - mondtam magamban szüntelenül, mikor is valaki hozzáért a vállamhoz, én pedig ijedten ugrottam meg.
- Bocs - mondta Zayn, mire megráztam a fejem. - Segítsek?
- Igen. - feleltem, majd együtt pakoltuk be a ruháimat, ami után a laptopomat is magamhoz vettem. Semmi más nem kellett a házból, a többit meghagytam neki, mert nem akartam, hogy bármi is őrá emlékeztessen. Végleg ki akartam zárni őt az életemből. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, mikor kiléptünk a házból. 
- Most már vége, ugye? - néztem a kormány mögött ülő haveromra. 
- Meglátod, minden rendben lesz! - nyugtatott szabad kezét a combomra simítva, amit barátian megpaskolt. Reméltem, hogy igazat mondott, mert már nagyon elegem volt ebből az egészből. Csak hát ez nem ilyen egyszerű, jöttem rá az elkövetkezendő napokban, hetekben. Újabb két hét, újabb szenvedés. Hol jobban voltam, hol pedig visszaestem. És a mai nap is pont a rosszabbikba tartozott. Ki sem akartam kelni az ágyból, mint ahogy az már megszokott volt ezeken a napokon. Nem mentem le reggelizni, se ebédelni, ezért Zayn látogatott meg engem. Halk kopogás utána nyitott be az ajtón, és csak ennyit kérdezett:
- Megint? - Bólintottam. - Menjek el? Vagy maradjak? - Igazából nem tudtam, hogy mit válaszoljak erre, mert magam sem tudtam, hogy mit akarok. Egyedül se akartam lenni, de a társaság sem vonzott igazán. Semmi sem volt most jó. 
- Szóval - kezdett bele, miután nem kapott választ a kérdésére. - Liam ma este átjön, elmegyünk moziba, és gondoltam, hogy ha lenne kedved, te is eljöhetnél velünk! - közölte halvány mosolyt küldve felém. Boldog voltam, hogy sikerült megbeszélniük a dolgokat, és hogy újra szent a béke köztük. Legalább ők boldogok voltak. 
- Nem hinném, hogy ez jó ötlet lenni... - feleltem. 
- Miért is? - kérdőn húzta fel a szemöldökét. 
- Nézz rám! - mutattam végig magamon. - Egy csődtömeg vagyok, és nem akarom elrontani az estéteket! Menjetek csak nélkülem, én elleszek itthon! 
- Louis! Ki kell mozdulnod, nem fekhetsz itt egész nap! Csak egy mozi, kérlek! - Hosszú percekig, némán néztük egymást, amit egy idő után megelégelt, ezért megszólalt: - Oké, akkor nem.. Csak ígérd meg, hogy nem csinálsz semmi hülyeséget! Ha valami baj van, azonnal hívj...
- Nem fogok! - vágtam a szavába szemet forgatva. - Valószínűleg aludni fogok, mint mindig, szóval semmi extra... - húztam el a számat. Zayn épp nyitotta volna a száját, hogy mondjon valamit, de a mobilom csipogása megállította ebben. Összeráncolt szemöldökkel nyúltam a telefonomért, aminek a kijelzőjén csak ennyi villogott:

" Holnap délben indulás!!" 

Értetlenül méregettem a szavakat, amiket többször egymás után elmondtam a fejemben.
- Baszki! - csaptam magam homlokon.
- Mi az? - kíváncsiskodott. 
- A nászút! - néztem rá riadtan. - Elfelejtettem lemondani az utat! Ezt nem hiszem el, oda az a rengeteg pénz! Hogy mondjam le egy nappal előtte? Bassza meg! - túrtam bele az amúgy is bozontos hajamba. 
- Mi az, hogy oda lesz? Ne szórakozz! Menned kell! Még nem késő! - ült le az ágyam szélére, és fülig érő vigyorral mustrált. 
- Megy a faszom! Egyedül?! Te teljesen meghibbantál? - hitetlenkedtem szavait hallva. Ezt nem gondolhatta komolyan. - Tényleg?! A nászutamra?! Szerinted milyen lenne?!
- Megyek veled! - közölte, mintha ez ilyen egyszerű lenne. 
- És Liam? 
- Ő is jön! Megoldjuk valahogy! Felhívom a légitársaságot, megkérdezem, hogy van-e még egy hely! Liam-nek szünete van az egyetemen, én meg a saját főnököm vagyok, szóval nem lenne gond! 
- Tudod, mit? Menjetek ketten! 
- A-a! Azt már nem, nem hagylak itt egyedül! Kizárt dolog! - jelentette, ki ellentmondást nem tűrő hangon. 
- Aj, Zayn! Hagyj már békén ezzel! Nincs kedvem menni a kurva nászutamra, ahol mindig Cassien járna az agyam! - kezdtem egyre idegesebb lenni ettől a hülye ötletétől. Elegem volt, hogy mindig mindenhova el akart rángatni. Szarul vagyok, az istenit! Csak annyit akarok, hogy hagyjanak már a picsába! 
- Nem fog, higgy nekem! Meg nem is engedném! - mondta komolyan. - Hova mentetek volna?
- Barcelonába... Egy tengerre néző szállodába, gyönyörű egy hely... - válaszoltam letörten, ahogy az emlékek előtörtek bennem. Annyira izgatott voltam, mikor a kezemben tartottam a jegyeket. Mindig is arra vágytam, hogy utazzak, és végre itt volt a lehetőség. Cassie-nek nem mondtam el, mert meglepetésnek szántam, amit az esküvő napján szerettem volna bejelenteni neki. De ő ezt is tönkretette. 
- Ne agyalj, abból sosem sül ki semmi jó! - közölte vigyorogva.
- Kösz... - morogtam morcosan. 
- Aj, Louis! Nem úgy értettem, csak mostanában tudom, hogy mindig azon agyalsz, hogy mit rontottál el! És ez a legnagyobb baj! Ez az út segítene elfeledtetni veled azt a ribancot! - Olyan lelkesen beszélt, hogy esküszöm hinni kezdtem neki, és nem is tartottam már olyan rossz ötletnek ezt az utazást. - Pihennénk, szórakoznánk, napoznánk, finomabbnál finomabb koktélokat és kajákat kóstolhatnánk! Tökéletes lenne, nem gondolod? - nézett rám, a válaszomra várva. Hosszas belső vívódás után, amit a haverom türelmesen kivárt, megszólaltam:
- Rendben, menjünk. - adtam be a derekamat, mire Zayn ujjongva ugrálta körbe a szobát, és ez végre megint nevetést csalt ki belőlem. 
- Ez a beszéd haver! Csapj bele! - emelte fel a kezét, amibe hezitálás nélkül csaptam bele. 
- Idióta vagy, ugye tudsz róla? - forgattam meg a szemeimet, de még mindig mosolyogtam.
- Utazni fogunk! Utazni fogunk! - ezt a két szót kiabálta szüntelenül, én pedig visszadőltem az ágyba, az arcomra nyomva a párnát úgy, hogy a fülemet is takarja, mert már nem bírtam tovább hallgatni a haverom fölsüketítő üvöltözését. Jézusom, mibe mentem én bele? Komolyan, már most megbántam, hogy beleegyeztem az utazásba.


10 megjegyzés:

  1. Imádom 😍 Zaynt nagyon bírom és van egy olyan sejtésem hogy Louis az utazás alatt találkozik Harryvel 😍 annyira varom a következő részt 😍

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia 😊
      Köszönööööm! Örülök, hogy bírod, én is szeretem írni! 😁
      Hááát, lehetséges 😉
      Jövő héten remélhetőleg érkezik a kövi rész!
      Puszi ❤

      Törlés
  2. Zaaaaaaaaaaaaayyyyyyyyyyyynnnnnn <3
    Ne érts félre drága Dreamy, imádtam az egész részt. Komolyan, oda-vissza vagyok mennyire valósághűen ábrázolsz. Ráadásul ezek a fordulatok ;)
    És meg kell jegyeznem: Liamet meg egyem is meg, amiért kiborult azon, h ő jobban aggódott Louisért.:DD Ez rohadt aranyos volt tőle. Ebből is látszik, hogy tökéletes páros lesz itt Ziam <3 :D
    Jaj Dreamy, annyira jó téged olvasni megint:) Visszahozza a régi bloggeres napjaimat, amikor csak írtam és olvastam felváltva.:)
    Tudod milyen durva ez nekem? Én, aki sosem találom a helyem a világban, amikor most írok olyan erősen érzem azt a tipikus: "otthon vagyok" érzést... És ezt a legkomolyabban mondom. Ebben a részben pl nem írtál olyan megható jeleneteket nekem mégis könnyes lett a szemem. Annyira hiányzott ez az egész, és még csak fel sem tűnt, hogy mit hiányoltam egész eddig. De örülök, hogy újra itt vagyok és te is itt vagy és mind itt vagyunk neked.:)<3
    Csak így tovább, drága!<3
    Millió puszi és ölelés, Bogicca

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia 😊
      Zaynt én is szeretem, nem tudom miért, de olyan könnyedén írom őt! 😀
      Nagyon szépen köszönöm, én meg a kommentedet olvasva könnyezem!💜 Ilyen csodálatos szavakat kapni jaj *-* Nem tudom szavakba önteni, hogy mit érzek ilyenkor, de nagyon boldoggá tettél! 💜 Bearanyoztad a napomat *-*
      Tökéletes páros, bizony! 😊
      Én is örülök, hogy visszatértem, meg annak is, hogy itt vagy/vagytok nekem! 💜
      Puszillak

      Törlés
  3. Hello😁
    Ez az! Tuti, ott találkozik Harryvel, ugye?😱 Jaj, nagyon várom már, hogy betoppanjon a sztoriba!😍
    Zayn annyira aranyos, ahogy próbál segíteni Lounak!😆😊 Imádom!😍
    Nagyon várom Barcelonát! Kíváncsi vagyok, mik történnek majd ott!😋
    Siess a kövivel, kérlek!
    Puszi😘

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa 😊
      Háát... Majd kiderül, hogy mi lesz ott! 😉😁
      Igen, nagyon aranyos! 😊
      Lesznek ott dolgok, az biztos! 😁😉😜
      Köszönöm, hogy írtál, puszillak 💜

      Törlés
  4. Szia:-)

    Én kérek itthonra egy ugrálós Zaynt, köszi:-):-)
    Bejön az incselkedő Zayn, kiváncsi vagyok milyenek lesznek együtt.:-)
    Hozd a többit légyszi!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia 😊
      Küldöm!! Ott van már? 😁
      Igyekszem hozni 😉
      Puszi, és köszönöm, hogy írtál! 💜

      Törlés
  5. Már alig várom hogy Harry is s képbe jöjjön! Nagyon tetszik ez a sztori várom a folytatást!
    A Love and Painnek mikor lesz folytatása?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia 😊
      Hááát, a köviben már megjelenik kicsi! 😉 Köszönöm szépen, és remélem, hogy a továbbiakban is így vélekedsz majd róla!
      Köszönöm, hogy írtál! ❤
      Még nem tudom, jelenleg ennek a sztoriknak az írásával foglalkozom, de remélhetőleg ott is hamarosan jelentkezem!
      Puszi ❤

      Törlés