2016. november 6., vasárnap

Everything happens for a reason (5.rész)


Sziiiaaasztooook! 

Megérkeztem az 5. résszel, amiben már Harry is megjelenik, habár csak egy kicsit, de akkor is! 😉 Nagyon kíváncsi vagyok a véleményekre! 
Köszönöm szépen azoknak, akik szánnak rám néhány percet, és  kommentelnek, olyan jólesnek, tényleg! ❤ Mindig fellelkesítenek, és ezáltal könnyebb is hoznom az új részeket! 
Imádlak benneteket! 
Jó olvasást kívánok!
ui: Lehet most több benne a hiba, mint általában, de már nem volt lelki erőm átolvasni, ne haragudjatok.
Puszi 😘

Dreamy Girl




* A landolás napja *

*Louis*


A repülőút nem volt hosszú, nekem mégis egy örökkévalóságnak tűnt. Eddig még nem volt alkalmam repülőre ülni, de mindig is szerettem volna kipróbálni, és most, hogy végre megtehettem, elég is volt belőle. Már előre be voltam rezelve a visszaúttól. Szörnyen éreztem magam, a szívem majd kiugrott a helyéről, a tenyerem izzadt, és folyton a hányinger kerülgetett az idegességtől, ami minden egyes furcsa hangnál vagy rázkódásnál csak  még jobban erősödött bennem. Nem tehettem róla, de azonnal a legrosszabb dolgok jutottak az eszembe, mint például az, hogy le fogunk zuhanni. Ettől a gondolattól még nyugtalanabbá váltam, és úgy éreztem, menten megfulladok. Levegő után kapkodtam, elöntött a verejték és egész testemben remegtem. Zayn felkapta a fejét a zihálásomra, majd próbált lágy hangon nyugtatgatni, amivel semmit sem érte el, ezért a párja is csatlakozott hozzá. Gondolom, rájöhettek, hogy ezzel nem sokra mennek, mert Liam így szólt:
- Louis, figyelj rám, és csináld utánam, oké? - Bólintottam, mire beszívta a levegőt, majd kifújta, én pedig utánoztam őt. - Most lassabban! - utasított, majd újra együtt lélegeztünk, és ezt a gyakorlatot addig folytattuk, amíg vissza nem tért a normális légzésem. Egy utolsó mélyet szippantottam a levegőből, aztán lehunyt szemmel, lassan kiengedve a beszívott levegőt dőltem hátra az ülésemben. 
- Megmaradsz? - érdeklődött Z, mire egy halvány mosollyal a számon bólintottam. Megköszöntem Liam-nek a segítséget, és ezek után semmi mást nem csináltam, csak az előttem lévő szürkéskék széket vizslattam olyannyira, hogy minden apró kis karcolást megszámoltam, sőt még azon is agyaltam, hogy ha fejben összekötöm őket, milyen állatokat, netán tárgyakat ábrázolnak. Amint ezzel is végeztem, kellett valami új elfoglaltság, mert ismételten agyalni kezdtem azon, hogy mik lehetnek ezek a furcsa zajok. Nem mertem semerre se nézni, pedig az ablak mellett ültem, amit én kértem, még mielőtt felszálltunk volna a gépre. Igen, akkor még nagyon bátornak érezte magam. Most pedig be voltam szarva. Liam folyton azzal  unszolt, hogy nézzek ki, mert ilyet nem sokszor láthatok, és hogy ha most nem teszem meg, akkor egy életre bánni fogom. Persze rögtön tiltakoztam, hogy én aztán nem, de végül mégis megtettem. És igaza volt, tuti, hogy megbántam volna, mert az elém terülő látvány lélegzetelállító volt. Innen fentről milyen olyan más volt, gyönyörű és parányi. A mezők számtalan színben pompáztak, ahogy elrepültünk fölöttük, a városok apró épületei, és autóútjai, a tenger kristálytiszta kéksége - ami ilyen magasból is jól látszott -, egyszerűen ámulatba ejtett. A felhőkről nem is beszélve, amikre legszívesebben ráfeküdtem volna, olyan könnyűnek, és puhának tűntek, na meg a tortán lévő habra emlékeztettek. Minden annyira elképesztő volt, hogy hirtelen azt is elfelejtettem, hogy pár perce még be voltam rezelve. Barcelona partjaihoz közeledve egyre izgatottabbá váltam, alig bírtam a seggemen ülni, mert már lent akartam tudni magunkat. Mindvégig az ablaküvegre tapadva fürkésztem a kékséget, a hatalmas épületeket, és a homokos tengerpartot, ami innen is káprázatosnak tűnt, nemhogy odalentről. A landolás nem volt valami kellemes, de ezt is túléltem, mégpedig hányás nélkül. A reptér hatalmas, emberekkel teli csarnokába úgy pattogtam Zaynék körül, mint egy besózott kisgyerek, és folyton azt ismételgettem, hogy menjünk már, meg, hogy mire várunk még?! Felkaptuk a poggyászunkat, aztán nagy nehezen, magunk után húzva a csomagjainkat kecmeregtünk ki a tömegből, hogy odakint leintsünk egy taxit. A sofőr egy szót sem beszélt angolul, mi meg spanyolul, ezért elővettem a mobilomat, amin kikerestem a címet, és megmutattam neki. Bólintott egyet, majd már indultunk is. A szállodához vezető úton ide-oda kapkodva bámultam ki az ablakon, próbálva felfogni a sok látnivalót. Rengeteg ember lézengett az utcákon, és nekem már most megtetszett ez a hely. Megfogadtam magamban, hogy én igenis sokszor fogok ezeken a kis barátságos utcákon sétálgatni esténként. Ahogy egymás kezét fogó, néha csókozó szerelmes párokat láttam, akaratlanul is Cassidy jutott az eszembe, aminek köszönhetően minden jókedvem elszállt. Így, mikor a taxi lefékezett egy hatalmas, modern épület előtt, a legkisebb lelkesedésem is elhagyott. 
- Azt a kurva eget! - szólalt meg Zayn, a szálloda külsejét vizslatva. 
- Ja, nem rossz. - feleletem közömbösen. 
- Nem rossz? Komolyan? - nézett rám ledöbbent arckifejezéssel. - Kicsit lelkesebben, ha kérhetném...
- Juhú! - hangom kicsit se volt lelkes, de azért megpróbáltam egy mosolyt is erőltetni az arcomra, amit Zayn gyilkos pillantással fogadott. 
- Most legszívesebben egy akkorát lekevernék neked, haver! - mondta, miközben gyengéden tarkón suhintott. 
- Hé! - morogtam.
- Zayn! - szinte velem egyszerre szólalt meg Liam is. - Ne zaklasd! - korholta le a pasiját, amit kuncogva figyeltem. 
- Hallottad, Z? - gúnyolódtam vigyorogva, amihez még a nyelvemet is kidugtam. Vigyorogva forgatta meg a szemeit, majd közelebb hajolt hozzám úgy, hogy csak én halhassam a mondandóját: 
- Most az egyszer szerencséd van, mert Li itt van, de ez nem mindig lesz így! Ennyivel nem úszod meg! - fenyegetett meg, de tudtam jól, hogy csak hülyéskedik, ezért folytattam tovább a cukkolását:
- Hűha, most berezeltem! - játszottam el a rémültet. 
- Azt hiszed, hogy viccelek? - nevetett fel. - Akkor fogok támadni, amikor a legkevésbé se számítasz rá! - ördögi vigyorra húzta a száját, amire szemet forgattam. Csak nagy a szája. Úgy se merne semmit sem csinálni, gondoltam naivan. - Na, komolyra fordítva a szót - köszörülte meg a torkát, aztán folytatta: - Ne gondolj rá, oké? Tudom, hogy ezt mondani kurva könnyű, de azért jöttünk ide, hogy - itt megint a fülemhez hajolt, amibe olyan halkan suttogta bele a következő szavakat, mintha valami irtó nagy titkot árult volna el: - kiverjük a fejedből "Őt, akit nem nevezünk nevén!" - Itt volt az a pont, amikor hangosan felnevettem, és a vállára téve a kezem löktem el magamtól. 
- Hülye! - nevettem továbbra is. 
- Megint nevettél, és ez a lényeg! - mosolygott rám, majd a szabad kezével barátian megsimogatta a hátamat. - Menjünk! - Sétáltunk át a kikövezett úton a sötétített üveges ajtóig, amin át belépve a szállodába, ismét leesett az állam. Csodálattal telve néztem körül a teremben, ahol minden olyan tiszta, és modern volt, nem beszélve arról, hogy az egész helyiség valamilyen megmagyarázhatatlan melegséget árasztott magából, pedig ez még csak az előcsarnok volt. Egyből visszatért a jókedvem, és az izgatottságom is. Zayn lépett először a pulthoz, ami mögött egy nagyon csinos nő, szívélyes köszöntéssel, és barátságos mosollyal fogadott minket. Amint elmagyaráztuk a problémánkat, Jessica - ez állt a névkártyáján - közölte velünk, hogy sajnálja, de nem tehet semmit. A haveromat ez nem tudta letörni, kitartóan próbálkozott tovább, elővéve a kiskutya szemeit, a csábos mosolyát, és az évek alatt tökéletesre csiszolt rábeszélőkéjét, amivel perceken belül elérte, hogy kapjunk egy kétszobás lakosztályt. Tányérnyi nagyságúra nyílt szemekkel, és eltátott szájjal bámultam Zaynt, aki büszke fejjel dobta a kulcsot felém, amit a jó reflexeknek köszönhetően elkaptam. 
- Szívesen! - vigyorgott kihúzva magát, majd belekarolt Liam-be, hogy így induljanak meg a liftek felé. Akkor ocsúdtam csak fel a döbbenetből, mikor már bent álltak rám várva, ezért sietve szedtem a lábaimat, és mielőtt becsukódott volna az ajtó estem be a liftbe. Mindketten felnevettek, de én még mindig csak nagyokat pislogtam az előbbi események hatásától. 
- Ez lehetetlen... - néztem Z-re, aki összevont szemöldökkel vizslatott. - Már azt sem akartam elhinni, hogy pont volt egy plusz hely a gépen! Egy nappal az indulás előtt! És ez? Komolyan ennyi? Egy ilyen nívós szállodában csak úgy adnak egy kétszobás lakosztályt, holott elvileg fullon kellene, hogy legyen? - hitetlenkedtem, mire egymásra mosolyogtak, utána meg rám. Olyan érzésem támadt ettől az egésztől - még ha hülyeség is, mert az -, mintha a sors is azt akarta volna, hogy itt legyünk, ezért mindent elrendezett nekünk. 
- Lehet, hogy valami vár itt ránk, vagy netán rád! - húzogatta a szemöldökét Zayn, én pedig szemforgatva sóhajtottam egyet. 
- Hagyjál már ezzel a faszsággal! - morogtam. Ugyan mi várhatna itt rám?! - gondoltam magamban, mire megálltunk, és kinyílt a lift ajtaja, de nem a mi szintünkön. Egy göndör hajú srác állt velünk szemben, kezében dobozokkal, meglepődve nézve végig rajtunk.
- Baszki! - káromkodott mély tónusú hangján. - Nem is jó helyre jöttem! Bocs, skacok! - mondta sietősen, és már itt se volt. Egymásra néztünk, és kitört belőlünk a nevetés. 
- Visszatérve az előzőekhez - kezdett bele Zayn, mikor sikerült végre egy kicsit lenyugodnunk, és megnyomnunk a gombot, újra elindulva felfelé. - A legvalószínűbb az, hogy kurva jó vagyok! - közölte nagyképűen, miközben beletúrt dús fekete hajába. 
- Oh, jesszus! - temettem tenyerembe az arcomat. - Nem is értelek, Liam... - néztem az említettre. - Hogy bírod ezt - mutattam Zaynre - elviselni? - kérdeztem hitetlenkedve. 
- Imádja! - válaszolt helyette Z. - Ugye, baby? - hajolt a párjához, hogy csókban részesítse őt. Mosolyogva forgattam meg a szemeim, majd elfordultam, mert nem voltam kíváncsi a jelentre, ahogy egymást falják, viszont a hangok - a folytonos cuppogások, és morgások  -, eléggé idegesítőek voltak. 
- Ha nem nagy kérés, légyszi ne essetek egymásnak, míg én is itt vagyok! - dünnyögtem, mire felkuncogtak, és szerencsémre a lift is megállt, kinyitva ajtaját. Sietve léptem ki a hosszú folyosóra, amin jobbra indultam, a kulcson lévő szobaszámot keresve. Amint megtaláltam, lázasan illesztettem bele a zárba, aztán elfordítottam. Mielőtt kinyitottam volna, hogy feltárjam a helyiséget, a fiúkra pillantottam, akiken szintén látszódott az izgatottság. 
- Wow! Ez igen! - hüledeztem a látványtól. 
- Nem semmi baszki! - közölte Zayn körbe-körbe kémlelve a helyiségben. 
- Csodálatos! - csatlakozott Liam is, miközben felmérte a szoba minden egyes kis szegletét. - Erre nincsenek szavak! - folytatta az ámuldozást. Én sem akartam hinni a szemeimnek. Minden olyan letisztult és egyszerű, mégis szemet gyönyörködtető volt. Meglepett, mert arra számítottam, hogy túlságosan is flancosak lesznek a szobák, de hála istennek, nem így történt. Az egész nappali a barna és a bézs kombinációjában pompázott, ami közepén egy hatalmas, a fal színével megegyező L alakú kanapé foglalt helyet, vele szemben egy nagyképernyős tévével. 
- Ezt nem hiszem el! - kaptam a szám elé a kezemet, ahogy megpillantottam a mennyezettől a padlóig érő ablakokat, és az ajtót, ami a teraszra nyílt. Azonnal odarohantam kitárva a bejárót, és mikor szembesültem a látvánnyal, azt hittem menten elájulok. Egyenesen a homokos tengerpartra, és a gyönyörű kék tengerre láttam. - Zayn! Liam! Gyertek ide! - kiáltottam be, mire mindketten megjelentek mellettem, ugyanolyan áhítattal bámulva az álomszép panorámát. 
- Lélegzetelállító! - mondta Liam, majd átkarolta Z-t aki egy gyors puszit nyomott a barátja homlokára. Elmosolyodtam az aranyos gesztuson. Olyan boldogok voltak együtt. Sóhajtottam fel bánatosan, mert megint eszembe jutott, hogy mi is történt velem. A haverom mintha csak megérezte volna a szomorúságomat, simította kezét a derekamra, így húzva magához. Rá mosolyogtam, ő és visszamosolygott. Így álltunk még pár percig, mert egyszerűen nem tudtunk elszakadni a pazar látványtól. 
- Azért szerintem a szobákat se ártana megnézni! - törte meg a csendet Liam. 
- Igaza van! - felelte Zayn. - Most reklamáljak, ha netán becsapott minket az a bige! - vigyorgott, aztán már be is mentek, én viszont még maradtam egy kicsit, élvezve a lágy szellőt, a tiszta levegőt, és a nyugalmat árasztó csendet. 
- Louiiis! - kiáltott a fekete. - Gyere már! - türelmetlenkedett, mire felsóhajtottam, és bementem a fiúkhoz, akik az egyik szoba ajtaja előtt ácsorogtak. - Ez lesz a tiéd! - nyitotta nagyobbra a bejárót, elém tárva a hangulatos kis szobát. A bézs falak, a vörös függönyök, a fekete ágyneműhuzat, és a szintén vörös színben pompázó párnák összhatása lehengerelt. De a legjobban a helyiségből nyíló kicsi, mégis hangulatos terasz tetszett, ahol egy két személyes, kényelmesnek tűnő kanapé, meg egy kisasztal foglalt helyet, és a kilátás pontosan ugyanolyan lenyűgöző volt, mint a másikból.  Láttam magam előtt, ahogy esténként itt ülök majd, egy vörös borral, és egy könyvel a kezemben, élvezve a kellemes meleget, a lágy szellőt, és a kilátást. Annyira tökéletes volt minden, hogy el sem akartam hinni, hogy ez az egész valós. 
- Miért pont ez az enyém? - néztem a fiúkra.
- Mert ez a legszebb, és terasza is van, amit tudom, hogy imádsz! - felelte Zayn. 
- Tiétekhez nincs? - kérdeztem, mire egyszerre rázták meg a fejüket.
- De, miért én? - értetlenkedtem. 
- Ez a te... - akadt meg a mondandójában. - Hogy is mondjam... Nyaralásod?!... - húzta el a száját vállalt vonva, mert nem igazán tudta, hogy hogy is nevezze. - És mindenből a legjobbat érdemled! - mosolygott. 
- Köszönöm! Mindent! - érzékenyültem el, ugyanis túl sok volt nekem ez az egész mára. - Nem is tudom, hogy mi lenne velem nélküled! - léptem a haveromhoz, hogy a karjaimba zárjam őt. 
- Ez természetes, hisz a legjobb barátom vagy, szinte már a testvérem! - lapogatta meg a hátamat, és éreztem, hogy a könnyeim utat akarnak törni maguknak. - Hogy mi lenne veled nélkülem?! Pocsék egy életed lenne, az egyszer biztos! - kuncogott fel, ezzel oldva a hangulatot. Szemforgatva húzódtam ki az ölelésből, és csak most ocsúdtam fel, hogy kettesben maradtunk. 
- Liam? - kérdeztem, mire vállat vont.
- Biztos már kipakolja a cuccait! - mosolygott. - Megnézed a miénket is? - Bólintottam, majd miután az ő szobájukat is meglestem, ami ugyanolyan eszméletlen volt, mint az enyém, kivéve, hogy nem volt terasza, visszamentem a sajátomba, és ledőltem a hívogató ágyra, fejem alá rakva a kezeimet, bámulva a bézs plafont. Úgy döntöttem, hogy pihenek egyet, és majd csak azután pakolom ki a bőröndömet.

Arra ébredtem, vagyis inkább ugrottam fel, hogy valaki kopogott. Ide- oda kapkodtam a tekintetemet, mert hirtelen azt sem tudtam merre is vagyok. Mikor leesett, felkeltem az ágyból, és az ajtóhoz lépdeltem, amit kitártam, felfedve Liam mosolygós arcát. 
- Aludtál? - kérdezte az arcomat fürkészve. 
- Elszundítottam. - válaszoltam.
- Sajnálom, nem akartalak felkelteni. - mentegetőzött, én pedig legyintettem egyet, jelezvén, hogy nem nagy ügy. - Zayn le akar menni egy kicsit körülnézni a szállodába, na meg persze meglátogatni a medencét, és mondta, hogy kérdezzelek meg, hogy akarsz-e jönni! 
- Persze, megyek! - vágtam rá azonnal. - Tengerpartra nem megyünk? - érdeklődtem. 
- Szerintünk jobb lenne holnap, mert ma már nem éri meg lemenni. Aztán este meg beiktathatnánk egy bulit, ha neked is jó? 
- Tökéletes! Ma pont elég lesz a medencében való megmártózás! - feleltem mosolyogva. 
- Szuper! Akkor kábé, úgy fél óra múlva indulhatunk is? 
- Igen, addigra elkészülök! - mondtam, mire bólintott egyet, aztán már el is ment. Bementem a szobához tartozó fürdőbe, ahol rendbe szedtem az elaludt hajamat, és a fogamat is megmostam. Kitúrtam a bőröndömből az újonnan beszerzett fürdőnadrágomat, amit pont erre az útra vettem, mert mégsem jöhettem el egy ilyen puccos helyre, egy régi kopottban. Nagyon jól nézett ki, tetszett a fekete alapon lévő kék-zöld minta, na meg a fehér pálma sablon is, ami feldobta az egészet. Kimentem a nappaliba, ahol a kanapén elnyúlva vártam a fiúkat, akik alig pár percen belül meg is jelentek a szobájuk ajtajában fürdőnadrágban, vállukra fektetett törölközővel. 
- Mehetünk? - kérdezte Zayn, mire nagy nehezen feltápászkodtam a heverőről. A földszintre leérve bekukkantottunk az étterembe, és megbeszéltük, hogy ma este, a fürdőzés után tuti meglátogatjuk, megkóstolva az itteni különlegességeket.  Kimentünk a medencéhez, ahol számtalan itt nyaraló családok, párok vagy barátok pihenték ki a fárasztó mindennapjaikat elterülve a napozóágyakon, vagy épp belevetették magukat a hatalmas medencébe, lehűtve felhevült testüket. Végigjártuk a hosszúra nyúló medence partját, és már teljesen elfáradtunk, mire végre sikerült találnunk három, egymás mellett felsorakozó napozóágyat, amit el is foglaltunk. 
- Már megint... - motyogtam leterítve a törölközőmet a nyugágyra. - Ennyire szerencsések vagyunk? 
- Mondom én, Louis - vigyorgott Zayn, miközben felkelt a napozóról. - Valami történni fog! - húzogatta a szemöldökét, én pedig csak morogtam egyet, és elküldtem, hogy hűtse le az agyát, mert már félrebeszél. Míg ők bementek a medencébe, addig én kintről figyeltem őket, ahogy lassan lépdeltek be a gondolom nem éppen kellemesen langyos vízbe. Hátradőltem a nyugágyon, majd feltettem a napszemüvegemet, így lesve az előttem elhaladó embereket. Pár csajt jobban megstíröltem a kelleténél, szinte kiestek a szemeim a formás seggeket, és hatalmas melleket mustrálva. Még jó, hogy a szemüveg eltakarta a kiguvadt szemeimet. Olyan kényelmesen feküdtem, hogy egy kicsit sikerült is beszundítanom. Ásítozva ültem fel, és a kezemet szemellenzőnek használva kutattam a fiúk után, akik még mindig a medencében fürödtek. Zayn felkapta Liam-et, majd bedobta a vízbe, ezután meg egymást fröcskölve játszadoztak tovább, ami mosolygásra késztetett. Megigazítottam a törölközőmet, és lerugdostam a strandpapucsomat, hogy én is csatlakozzak a srácokhoz.
- Louiiiiis! Gyere már be! - kiabált Z, én pedig azon nyomban megfordultam, aminek az lett a vége, hogy nekiütköztem valakinek. Felsikoltottam, és kissé megtántorodtam, majdnem elesve, de egy hatalmas kéz a derekam köré simult, ezzel megtartva engemet. Amint ismét biztos lábakon álltam, a megmentőm felé fordultam. Egy göndör hajú, körülbelül velem egyidős srác mosolygott rám, szája két oldalán megjelenő gödröcskékkel. Fehér inget, és egy fekete elegáns nadrágot viselt, a nem engem fogó kezében pedig egy tálcát, amin színesebbnél színesebb italok sorakoztak. Elképedve néztem, hogy hogyan tudott elkapni is, és még a tálcát is megtartani az instabil talpakon álló poharakkal együtt?
- Megvagy! - mondta az ismerősen csengő mély hangon, szüntelenül vigyorogva rám. Valahol hallottam már ezt a hangot, de egyszerűen nem tudtam gondolkodni, mert az arca olyan közel volt az enyémhez, hogy láthattam különlegesen zöld íriszeit, amikkel teljesen megbabonázott. Hogy mi? Ráztam meg a fejemet, ezzel visszarepítve magamat a valóságba.
- Sajnálom - köszörültem meg a torkomat, mert a hangom erőtlenül csengett.  - És köszönöm! - eresztettem meg felé egy zavart mosolyt. 
- Semmi baj, a lényeg, hogy időben elkaptalak, és nem esett bajod! - mondta, kezeit el nem mozdítva a derekamról. Érintése nyomán furcsa melegség fogott el, amit nem tudtam hova tenni, de a helyzettől, hogy ilyen közel állt hozzám, feszélyezve éreztem magamat. Lenéztem oda, ahol hosszú ujjai a bőrömmel érintkeztek, majd köhintettem egyet, hátha ezzel veszi a lapot. Először rám nézett, összevonta a szemöldökét, majd le a kezére, amit azonnal el is húzott a derekamról. - Vigyázz magadra! - kacsintott kedvesen mosolyogva, otthagyva engem, teljesen összezavarodva. Mi a szent szar volt ez? - kérdeztem magamtól, de nem volt időm egy másodperce se gondolkodni, mert Zayn türelmetlenül, egyre hangosabban és hangosabban ordította a nevemet. 
- Louiiiis! Gyere már! - Fordultam a hang felé, ahol is egy őrülten kapálódzó barátomat látványa fogadott, ami irtó viccese nézett ki. Megindultam a medencéhez, önkéntelenül fürkészve az embereket, majd szépen lassan, sziszegve lépdeltem le a lépcsőn, a nem túl kellemes hőmérsékletű vízbe. Odaúsztam Liamékhez, mire Z azonnal elkapott, és lenyomott a víz alá, ami elég váratlanul ért, így még az orromat sem tudtam befogni. Prüszkölve, köhögve jöttem fel a felszínre, amit nevetve figyeltek. 
- Ezt még visszakapod! - fenyegettem meg felé úszva, aminek ismét az lett a vége, hogy én merültem a medence aljára. Jó pár óráig elszórakoztunk, és csak akkor másztunk ki, mikor már úszóhártyánk nőtt az ujjaink között, na meg mikor a hasunk hangos korgással jelezte, hogy ideje lenne végre megtömnünk. Felmentünk a szobánkba, lezuhanyoztunk, aztán felöltözünk, és lementünk, hogy megvacsorázzunk. Mikor teletöltöttük a hasunkat, vissza felmentünk, és leheveredtünk a közös teraszon lévő kanapéra, ahol beszélgetésbe elegyedtünk, élvezve a lágy szellőt, és figyelve a lenyugvó nap sugarai által színesre festett égboltot. Zayn időközben rágyújtott, amit a párja nem nézett valami jó szemmel, ezért kisebb összetűzés alakult ki köztük, de hamar ki is békültek. Őszinte mosollyal figyeltem őket, ahogy egymáshoz bújtak, néha meg-megpuszilva a másikat, hol a feje búbján, hol az arcán, hol pedig a száján. Órákon át dumáltunk, aminek köszönhetően több mindent megtudtam Liam-ről is. Meséltek vicces, és kínos sztorikat a randijukról, amiken annyit nevettem, hogy a könnyeim is kicsordultak, mert elképzelni Zaynt, akit még életem során nem láttam kínos helyzetben nagyon viccesnek bizonyult, főleg, ahogy Liam előadta. A további társalgásunkat az ásításom szakította félbe, ráébresztett arra, hogy itt lenne az ideje eltenne magamat holnapra. A telefonom órája pillantottam, meglepődve azon, hogy már éjfél is elmúlt. Így elszaladt az idő? Észre se vettem, annyira belemélyedtünk a beszélgetésbe. Elköszöntem a fiúktól, és beslattyogtam a szobámba, ahol lekaptam magamról a ruhákat, majd felhúztam a pizsamaként használt egyszerű fehér pólómat, meg egy alsót. Bebújtam az ágyba, magamra húztam a takarót, és amint lehunytam a szememet, már aludtam is. 

10 megjegyzés:

  1. Imádtam 😍 olyan jo hogy Zayn es Liam elhoztak Louist Barcelonába 😊 legalább kicsit jobb kedve lesz. Tudtam hogy most fog Harryvel találkozni 😍 verje csak ki a fejéből a volt barátnőjét.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia 😊
      Jaj, köszönöm szépen, olyan boldog vagyok, hogy imádtad! *-* Ugye? A legjobb dolog, és jót fog tenni neki! 😉 Reméljük, hogy sikerül túltenni magát azon a csajon...
      Köszönöm, hogy írtál, nagyon sokat jelent!
      Puszillak ❤

      Törlés
  2. Izgi és izgi egyre inkább alakul a dolog! Jó ez az ötlet ahogy találkoztak! Bár én nem gondoltam,hogy Hazza alkalmazott lesz de tetszik várom a folytatást!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia 😊
      Jaj, ennek örülök, és remélem, hogy továbbra is így fogod gondolni majd! *-* Véletlen kis találka 😉😜 Hááát, majd kiderül, hogy Harry mit is keres ott a szállodában! 😉
      Köszönöm, hogy írtál!
      Puszillak ❤

      Törlés
  3. Yaaaaay. Harryyyy <3 :D
    Asdfghjkl... Most várhatunk és belehalhatunk míg a következő megérkezik, de ne aggódj, ha közvetlen 2mp és kitetted volna se lehetett volna elég gyors. Mint blogolvasó nagyon jól tudod édes drága Dreamym, hogy sosem tud elég gyorsan jönni a következő, olvasók tehetsége, hogy mindig bele tudnak halni, míg a következő odaér:D
    Imádooom. Nagyon tetszik a történet. Eddig NAGYON jó. Tetszik, hogy minden karakterre fordítasz időt, és hogy nem két másodperc alatt történnek az események. Illetve azt is élvezem, hogy nagyon valósághű a sztori, nem az van, mint kábé mindenhol, hogy akkor a főhős most tökéletes a repülőúton és minden lazán megy, hanem Louis izgul, rosszul van megint izgul, rossz emlékek törnek rá, aztán megint jó kedve lesz hála a srácoknak. És ez így van rendjén.:D Én nagyon szeretem, hogy ennyire valósághű a sztori.:D
    Azért pedig külön pacsi, hogy Harry karaktere ilyen környezetben mozog. Amit eddig látni belőle, nagyon egyedi:DD <3 Imádom és pont. <333
    Millió puszi és ölelés, Bogicca :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa 😊
      Igen, ismerős érzés, de kitartás csajszi! 😉
      Örülök, hogy tetszik, remélem, hogy a továbbiakban sem okozom majd csalódást! Szerettem volna egy kicsit, úgymond nyújtani a sztorit, hogy ne azonnal történjen minden, és kicsit féltem is, hogy hogyan fogadjátok, de jó olvasni, hogy így is tetszik a történet! *-* Köszönöm szépen, most itt mosolygok ezektől a szép szavaktól! ❤
      Én meg téged!
      Puszillak ❤

      Törlés
  4. Imádom imádom imádom imádom imádom imádom imádom imádom imádom <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaaa 😊
      Köszönööööööööm széééépeeeen!! ❤😊

      Törlés
  5. Omg! A liftes jelenet után végig azon drukkoltam, hogy még kell Hazza a részbe. És volt!😍😍😍 Annyira édes volt, amikor elkapta Lout!😍😱
    Ziam meg milyen aranyos már!:3 Kis cukin foglalkoznak Louval!
    Miért van amúgy olyan érzésem, hogy ez el volt egy kicsit tervezve? A repülőjegy, szálloda stb. Hogy Liam is tudjon velük jönni...😋 Gyanúsak Zaynék.😄😄
    Siess a kövivel!😄😂😘
    Puszi xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia 😊
      De aranyos vagy, ennek örülök! *-* Ugye? Én is szerettem nagyon, kis cuki 😍
      Igen, Ziam-at is szeretem nagyooon! *-*
      Nem tudok róla, de ki tudja, bármi megeshet 😉😃
      Puszillak, és köszönöm a komit ❤

      Törlés