2016. november 12., szombat

Everything happens for a reason (6.rész)


Halihó drága olvasóim! 

Újabb szombat, újabb rész! 😉 Szerencsére sikerült megint hétvégére hoznom! 
Remélem, hogy nektek is tetszeni fog ez a rész, mert én imádtam írni! Tudom, hogy hiányoltok valakit, de ígérem nemsokára több szerepe lesz neki is, ja és a köviben már Niall is megjelenik, szóval lassan teljes lesz a csapat! 😊
Köszönöm a csodálatos kommenteket, imádlak benneteket, és szeretném, ha most is megajándékoznátok pár szóval! ❤😍😊
Puszillak benneteket, és jó olvasást kívánok nektek! *-*

Dreamy Girl 





*Louis*


Lent ültünk a szállodához tartozó étterem egyik asztalánál, ahol nagyban faltuk a vajjal megkent, friss és ropogós bagetteket, amiket sonkával, és egyéb finomságokkal pakoltunk meg. Én pár olívabogyót is bekapkodtam mellé, mert imádtam a különleges ízét, olyannyira, hogy még magában is sokszor fogyasztottam, amit persze Cassie mindig fintorogva figyelt. Sosem tudta megérteni, hogy hogyan tudom megenni ezt a "keserű bogyót", hogy a szavaival éljek. Tisztán láttam magam előtt a grimaszát, ami mosolygásra késztetett, de hamar le is olvadt az arcomról, ahogy szembesültem a valósággal. Fájdalmasan sóhajtottam fel, miközben bekaptam egy újabbat.  
- Minden oké? - érdeklődött Zayn, amire bólintással válaszoltam, közben azon agyalva, hogy hogyan tudnám elterelni magamról a figyelmet, mert tudtam jól, hogy ennyivel nem úszom meg, viszont nekem ehhez most rohadtul nem volt semmi kedvem. Ahogy a kételkedő tekintetét, és a fáradt, gyűrött arcát néztem, azonnal beugrott egy remek ötlet, és csak reménykedni tudtam, hogy beválik. 
- Mit csináltatok az éjszaka? - kérdeztem halk, rekedt hangon. 
- Miért? Mit hallottál? Túl hangosak voltunk? - kapta fel a fejét a haverom, én pedig, még mielőtt folytathatta volna tovább, leállítottam:
- Inkább ne válaszolj, így is túl sok infót kaptam! - zavartan vigyorogtam, és még a fejemet is lehajtottam, mert hát nekem egy kicsit kínos volt ilyen dolgokról beszélnem, ugyanis nem voltam az a fajta, aki kibeszélte mások előtt a szexuális életét. Úgy voltam vele, hogy az csakis rám, és a páromra tartozik, ám a kanbulikon - a srácok mindig így nevezték az összeröffenéseinket - mindig végig kellett hallgatnom a többiek élménybeszámolóját, utána pedig engem unszoltak, hogy hátha egyszer végre én is beadom a derekamat, de nem jött össze nekik. 
- Zayn! - lökte oldalba az említettet Liam, majd a következő szavakat már felém intézte: - Ne higgy neki, folyton füllent! Csak szeretné, ha az megtörténne köztünk, de  egyelőre még csak álom marad a számára! Ugye, édes? - vigyorgott csipkelődve, gyengéden megpaskolva a párja morcos arcát, amihez egy morgás is párosult. Ezen az élcelődésen hangosan felnevettem, mert vicces volt látnom az alul maradt haverom bepukkadt, vörös arcát, másrészt pedig meg is voltam lepődve azon, hogy még nem jutottak el odáig, hiszen Zaynt nem így ismertem, nem tökölt ezzel sosem, amiből látszik, hogy tényleg komolyan gondolja a dolgot Liam-mel. 
- Úgy sem bírod sokáig! - próbált visszavágni. - Ellenállhatatlan vagyok! Csak percek kérdése, Li! Vagyis bocs, másodpercek! - javította ki magát, az említett felé fordulva önelégülten mosolyogva. Liam erre csak szemforgatással, és mosolygással válaszolt, én pedig jót mulattam rajtuk, miközben tovább falatoztam a finom reggelit. 
- Várjatok! - szólaltam meg, miután lenyeltem a számban lévő falatot. Mindketten kíváncsian szegezték rám a tekintetüket. - Ha nem aludtatok sokat, akkor hogy akartok ma bulizni? 
- Oh, ez nem akadály! - felelte Zayn. - Itt az egész délután! 
- Azt már nem! - morogtam a nemtetszésemet kifejezve. - Megbeszéltük, hogy lemegyünk a partra, nem pedig a szobánkban kuksolunk és alszunk! Nyaralunk, vagy mi... - húztam el a számat.
- Ajaj, de harapósak vagyunk ma reggel! - gúnyolódott vigyorogva, amire gyilkos pillantással válaszoltam. - Nyugi, a parton is tudok pihenni, de ha mégsem, akkor is bírni fogom! Kemény vagyok ám! - ezt az utolsó mondatát Li felé szegezte, fel-le mozgatva a szemöldökét.
- Jézusom... -  motyogtam, megrázva a fejem, újra a reggelimnek szentelve a figyelmemet, ahogyan a többiek is. Amint végeztünk, a part felé vettük az irányt, ahol szerencsénkre ilyen korán egyelőre nem voltak olyan sokan, habár kevesen sem, mert így is csak hosszas bolyongás után sikerült találnunk két üres napozóágyat, amihez egy napernyő is dukált, és még elég közel is voltunk a parthoz. 
- Tökéletes lesz! - nyitotta ki az ernyőt Liam, mi pedig lepakoltuk a cuccainkat. Leterítettem a törülközőmet az egyik napágyra, majd ámulattal bámulva magam elé indultam meg a homokos parton, egyenesen a tenger felé, aminek a vize tükör tiszta volt, és gyönyörű kék színben pompázott. Soha életemben nem láttam még ilyet, vagyis képeken igen, de élőben még nem volt hozzá szerencsém. Most viszont csak úgy ittam a látványt, ami elém tárult. A kezemet szemellenzőnek használva járattam végig a tekintetemet a horizonton, ami káprázatos volt. Előttünk nem volt semmilyen sziget, csak a végtelennek tűnő tenger, és ez bármilyen csodálatos is volt, egyben ijesztő is. Egyszerűen nem tudtam betelni a látvánnyal, csak álltam, a messzeségbe meredve, miközben a lábujjaimat a tenger kellemesen langyos vize, a hajamat pedig a lágy szellő cirógatta. Behunytam a szememet, kizártam a körülöttem egyre csak gyülekező emberek zaját, és mélyet szippantottam a sós levegőből. Majd még egyet, és még egyet, addig, mígnem egy ismerős parfüm illata be nem furakodott az orromba. 
- És ezt hagytad volna ki?! - mondta Zayn, mire kinyitottam a szememet, továbbra is a tájat kémlelve.
- Jó, tudom, de ez nem ilyen egyszerű... - nyeltem egy nagyot, mert ismét előtörtek bennem a fájdalmas emlékek. Hiába igyekeztem. Az egyik percben még jól éreztem magam, a másikban pedig teljesen összeroppantam. Valaha vége lesz ennek? Vagy egész életemen át kísérni fog? Mert most úgy tűnt, soha nem akar abbamaradni. - Én... Én szerettem őt, Zayn - pillantottam a mellettem álldogáló barátom felé, majd vissza a tengerre. - Tiszta szívemből, és ezt nem lehet egykönnyen elfelejteni... - csuklott el a hangom, a szemeimben pedig könnyen gyülekeztek, elhomályosítva a látásomat. A szemem sarkából láttam, hogy teljes testével felém fordul, de én még mindig csak álltam, és előre meredtem.  
- Gyere ide! - mondta lágy hangon, mire gondolkodás nélkül fordultam felé, és az engem váró, széttárt karjai közé bújtam. - Tudom, hogy nem könnyű. - suttogta, tenyerével nyugtatólag simogatva a hátamat. 
- Sosem lesz vége?! - szipogtam a felsőjébe, mert hiába igyekeztem visszatartani a könnyeimet, nem ment, ki kellett engednem őket. 
- Egyszer vége lesz! - felelte. - Majd jön valaki, aki... 
- Ezt most ne, kérlek! - vágtam szavába, kihúzódva öleléséből. - Egy ideig kösz, elég volt a kapcsolatokból! - nevettem keserűen. 
- Természetes, hogy most ezt érzed, de hidd el, később minden jobb lesz! - mondta egy halvány mosoly kíséretében. 
- Lehet... - válaszoltam, kézfejemmel törölgetve a nedves arcomat. 
- Kicsit jobb? Vagy menjünk inkább vissza a szobába? - kérdezte, mire megráztam a fejem. 
- Nem, elmúlik... - pislogtam párat, aztán egy mélyet levegőt vettem, majd kifújtam. 
- Akkor gyere! - kezét a hátamra csúsztatta, így terelve vissza Liamhez, aki már fürdőnadrágra vetkőzve, napszemüvegben feküdt a napozóágyon. 
- Ah, szent egek! Kurva dögös vagy, Li! - beharapott alsó ajakkal mérte végig a háton fekvő párját. - Ki akarsz csinálni? - ült le mellé, és azon nyomban el is merültek egymás szájában. Szemforgatva kaptam le a felsőmet, aztán elfoglaltam a másik nyugágyat, figyelve a körülöttem lézengő embereket, élvezve a kellemesen meleg nap sugarait a bőrömön. Vagyis élveztem volna, ha ez a két szerelmes gerlepár nem épp azon lett volt itt mellettem, hogy mindenki szeme láttára megdugják egymást. Egyre hangosabb cuppogások, nyögések és morgások hallatszottak, amire muszáj volt odakapnom a tekintetemet. Zayn már Liamen feküdt, és nem igazán zavartatták magukat. Több szem is rájuk szegeződött. Voltak, akik csak mosolyogtak, de akadtak olyanok is, akik megvető, undorodó pillantással lövellték őket. 
- Fiúk! - szóltam rájuk, de nem foglalkoztak velem, ezért erélyesebb hangnemre váltottam: - Zayn! 
- Hm? - fordult felém, duzzadt, nyáltól csillogó száját nyalogatva. 
- Nem egyedül vagytok, szóval fogjátok vissza magatokat! - korholtam le őket, amire Z elmosolyodott, és egy utolsó csókot hintett Li szájára, visszahelyezkedve ülő helyzetbe, úgy téve, mintha mi sem történt volna. 
- Szerintem le kéne hűtened magad, nem gondolod? - ugratta a barátját, aki felhúzott szemöldökkel nézett fel rá.
- Nekem? Komolyan? - hitetlenkedett. - Nem is neked, mi? - Zayn erre nem válaszolt, csak felkapta Liam-et, aki szüntelenül kiabált, és kapálódzott, ami nem hatotta meg őt, mert egyenesen a tenger felé vette az irányt. Halkan kuncogtam a látványra, ahogy a kiabáló párját cipelte, majd mikor már a derekáig ért a víz, egyszerűen beledobta. Jóízűen felnevettem, és a fejem alá csúsztatva a karjaimat hunytam le a szemeimet, tovább sütkérezve a napon. Nem tudtam, mennyi idő telhetett el, de arra eszméltem fel, hogy árnyék vetül fölém, amit hideg cseppek követnek a bőrömön landolva. Ijedten pattantak ki a szemeim, elém tárva a két felettem álló alakot, akiket ugyan nem láttam a naptól, mégis pontosan tudtam, hogy kik is ők, és már előre féltem.
- Most véged, Louis! - hallottam Zayn hangján, hogy vigyorog. Tudtam, hogy mire készülnek. 
- Fiúk, ne! - tiltakoztam, azonban ez nem segített rajtam. Fel akartam állni, kikerülni valahogy a kezeik közül, vagy bármi, csak el tőlük, de esélyem sem volt ellenük. Alám nyúltak, így emelve fel a kényelmes napozóról. Sikoltozva, egyfolytában kapálódzva tiltakoztam. - Tegyetek le! Kérlek! Belemegyek magamtól is! - alkudoztam, hátha megúszom, csakhogy ők nem így gondolták, egyenesen a víz felé hurcoltak. 
- Már késő, és amúgy is, mondtam, hogy még kapsz, emlékszel? - vigyorgott a fekete, én pedig továbbra is rugdalóztam, amitől néha-néha megbotlottak, de ezen kívül semmi mást nem értem el vele. Besétáltak derékig, és mielőtt bedobtak volna, szerencsére sikerült befognom az orromat. A tengervíz hidegnek hatott a napsütötte, felhevült bőrömnek, ahogy elmerültem, egészen a homokos fenékig. Amint felértem, nagy levegőt vettem, majd kisöpörtem a vizet, és a hajamat az arcomból. 
- Ez elég veszé... - szólaltam meg, mire újra lent találtam magamat a víz alatt, amit még vagy háromszor eljátszottak velem. Negyedszerre direkt nem jöttem fel, ezért egy kéz nyúlt értem, és felhúzott.
- Bekaphatod, Zayn! -  prüszköltem, amikor a felszínre értem. 
- Liam volt! - felelte sértődötten, én pedig az említett felé fordultam. Alig láttam az arcát, mert a vizes hajam még mindig a szemembe lógott.
- Az oké, hogy Zayn ezt csinálja, de már te is? - próbáltam mérges fejet vágni. - Rossz hatással van rád... - dünnyögtem, mire felnevettek, amit én ki is használtam. Sietve csaptam le Liam-re, aki nem volt felkészülve a támadásomra, ezért sikerült végrehajtanom a tervemet, lenyomva a fejét a víz alá. Azonban nem számoltam a pasijával, aminek ismét az lett a vége, hogy én merültem el a tengerben, sikeresen nyelve a sós vízből. 
- Ez nem fair! Ketten egy ellen?! - morogtam durcásan, mire Liam a fekete felé biccentettem, majd rám kacsintott, amiből rögtön tudtam, hogy mit akart. Apró bólintottam, hogy vettem az adást, aztán egyszerre indultunk meg Z felé, aki összevont szemöldökkel hol engem, hol pedig a pasiját mustrálta. 
- Gyertek csak, gyertek! - tárta szét a karját. - Én kettővel is elbánok! - húzogatta a szemöldökét egy öntelt vigyorral a képén. Li hirtelen lebukott, ezzel mindkettőnket meglepve. A fekete a víz felszínét figyelte, míg én lecsaptam rá, lenyomva a fejét. Liam időközben feljött, így együtt folytattuk a haverom víz alá tuszkolását. Amint úgy éreztük, megkapta, amit megérdemelt, még egyszer utoljára lenyomtuk, aztán sietve úsztunk el tőle. 
- Ezért még számolunk! Mindkettőtök megfizet a bűneiért! - kiabált utánunk mérgesen, mire nevetve fordultunk felé. 
- Megérdemelted! - kiabáltam vissza. Zayn megindult felénk, de láttam rajta, hogy nem akar semmit, ezért megvártuk, amíg elénk ért.
- És Liam? - húzta fel a szemöldökét, amire fejrázással válaszoltam. - Pff... - forgatta meg a szemét, mellkasa előtt összefont karokkal. Jót mosolyogtam durcás arcát látva. Úgy döntöttünk, hogy beljebb úszunk, habár én nem igazán tartottam jó ötletnek, valahogy amint nem tudtam letenni a lábamat, mindig berezeltem, legyen szó medencéről, tavakról vagy ez esetben tengerről. Végül, hosszas unszolásra beadtam a derekamat, azzal, hogy ha megfulladok az az ő lelkükön fog száradni. A látvány még mindig letaglózott, ahogy megálltunk az úszásban, taposva a vizet, és a messzeségbe meredtünk. Ijesztő volt csak a végtelen tengert látni. A víz felszínét kémlelve minduntalan az járt a fejemben, hogy mi van, ha most épp alattunk úszkálnak a cápák, vagy pont felénk halad egy, vagy netán kettő, ha nem több, csak mi nem látjuk őket, és ezzel a gondolattal sikerült is teljesen beszaratnom magamat. Ijedten kapkodtam a fejemet jobbra-balra, keresve a horrort jelentő szürke, háromszög alakú uszonyokat. A szívem majd kiugrott a helyéről, a lábaim pedig egyre jobban kapálództak, akárcsak a kezeim. Könyörögni kezdtem a fiúknak, hogy menjünk vissza, elmesélve a fejemben felgyülemlő rémképeket, amiket nevetve fogadtak. 
- Nem lesz olyan vicces, ha leharapja a lábadat, vagy netán a töködet! - morogtam sértődötten. Szerencsémre megadták magukat, így mikor kifelé haladtunk, egyre gyorsabban úsztam, mindvégig a víz felszínét kémlelve. Zayn hirtelen elmerült, aztán felbukkant, majd felsikoltott, és ismételten alá merült a tengerben. Ijedten kapkodtuk a fejünket, várva, hogy majdcsak felbukkan, de mikor nem jött fel a felszínre, rémülettel telve úsztunk oda hozzá. Váratlanul felugrott, és jót röhögött halálra vált arcunkat vizslatva. 
- Bevettétek! - vigyorgott, fekete, víztől nehézkes haját hátratúrva. 
- Baszódj meg, te seggfej! - csaptam a vízre idegesen. - Ez kurvára nem volt vicces! - mérgelődtem, és meg sem várva őket úsztam a part felé. Mikor már a lábam is leért, sietve trappoltam meg sem állva a napozóágyig, amire puffogva vágtam le magamat. Rohadtul mérges voltam Zayn-re, akárcsak Liam, akinek a kioktatását idáig hallottam, pedig még csak most jöttek ki a vízből. Mikor kiértek, szótlanul feküdtünk mindannyian. Én úgy tettem, mintha aludnék, aminek az lett a vége, hogy tényleg elszunyókáltam. Mikor nagyot ásítozva kinyitottam a szememet, a gerlepár ismét boldogan turbékolt a tőlem pár méterrel arrébb elhelyezkedő nyugágyon. Elmosolyodtam, mert már bennem sem volt harag, főleg azok után, hogy a bocsánatomért esedezett, és belátta, hogy ez egy idióta húzás volt. Később úgy döntöttünk, hogy elsétálunk a part sziklásabb feléhez, hogy ott is körülnézzünk, na meg lőjünk pár képet, megörökítve, hogy itt jártunk. Óvatosan felmásztunk a hatalmas sziklákra, minél közelebb merészkedve ahhoz a részhez, ahol az erős hullámok összeütköztek a kemény szikladarabokkal. Néha meg-megcsúsztam a mohával fedett részeken, de hála, sikerült megtartanom magamat. Nem lett volna szerencsés az éles szélekhez csapódni. Egyenes út lett volna a kórházba, vagy rosszabb, a hullaházba. Jó pár képet kattintottam, mind a tájról, mind a fiúkról, akiket titokban kaptam le, és szerintem ezek sikerültek a legjobban. Ők is csináltak pár sorozatot rólam, hogy legyen bizonyítékom, hogy én is itt voltam. 
- Forduljatok ide! - szóltam a srácoknak, mire mindketten felém néztek. Zayn átkarolta Liam-et, így húzva közel magához, szélesen mosolyogva a kamerába, amit le is kaptam. - Csókold már meg, Zayn! - utasítottam a haveromat, akinek nem kellett kétszer mondanom, azonnal letámadta a pasiját. Újabb kattintás. - Tökéletes! - néztem a fényképet, amit nekik is megmutattam, miután lehuppantam melléjük a kiálló szikla szélére, ámulva kémlelve a zavartalan kék tengert, és a tiszta, felhőtlen eget. Mélyet sóhajtva szívtam magamba a sós levegőt, aztán lehunytam a szememet, hallgatva a tenger halk, nyugodt morajlását, és élvezve a nap meleg sugarait. Nyugalmunkat egy haskorgás zavarta meg, amire mind a hárman felnevettünk. 
- Ideje kajálni, haspók? - kérdezte Liam, csókot hintve a barátja homlokára. 
- Jó lenne, mert konkrétan kilyukad a gyomrom! - húzta el a száját, miközben a morgó hasát fogta. Lassan felálltunk, és míg a srácok elindultak a part felé, én még vettetem egy utolsó pillantást a gyönyörű tájra, aztán óvatosan megindultam a fiúk után, akik már a homokos parton vártak rám. Az egyik kis sziklára lépve megcsúsztam, elvesztve az egyensúlyomat, próbálva megkapaszkodni valamiben, de nem sikerült. A lábam becsúszott a két szikla közé, és mikor a talpam földet ért a vízben, egy erős szúrást éreztem, amire fájdalmasan felordítottam. Seggre estem, újabb fájdalmat élve át. 
- Jézusom, Lou! - kiáltott kétségbeesetten Zayn.
- Louis! - ordította a nevem Liam is, majd mindketten, riadt tekintettel, nem törődve azzal, hogy ők is úgy járhatnak, mint én siettek a segítségemre.

6 megjegyzés:

  1. Dreamy, ez tökéletes. <3 Mindig újabb izgalmak, újabb élmények, annyira szeretem. *w*
    Esküszöm néha még a depresszióból is ki tudsz rántani egy-két ilyen résszel:DD Imádom <3
    Nagyon tehetséges vagy, so kérlek soha ne hagyd abba <3
    Én nagyon-nagyon szeretem az írásaidat, és szerintem sokkal többen vagyunk így vele, mint ahányan kommentelünk!:D
    Alig várom a következőt!:D <3
    Bocsánat, hogy ez most nem egy megszokott komment a részemről, de jelenleg sok minden történik és történt. De ígérem, a következő részig összeszedem az életenergiámat <3 :DD
    Szeretleek <3 És tényleg fantasztikus lett, szóval ne aggódj!:D Csak most nem tudom kifejezni magam olyan szépen, mint szoktam. Hahha:D<3
    Millió puszi és ölelés,
    Bogicca

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia drága <3
      Nagyon szépen köszönöm, annyira jó ezt olvasni! Kicsit féltem, hogy unalmas lesz, de most megnyugodtam! ;)
      Én meg téged imádlak! <3 Remélem, azért minden rendben van veled, és nincs gond! Kitartás, küldök sok pozitív energiát! <3
      Nekem ez bőven elég, tényleg!! El sem tudod hinni, hogy milyen sokat jelenet!
      Puszillak drága, és remélem minden rendben lesz! <3
      Vigyázz magadra!

      Törlés
  2. Szio!
    Még mindig imádom, ahogy írsz!😰😍
    Ez is csodálatos rész lett, mint az eddigi bármelyik írásod! Imádtam! Ziam annyira aranyos, hogy már tőlük olvadozom! El sem tudom képzelni, mi lesz, ha bejön a képbe Larry!😱😱😱
    Loukám, te szerencsétlen! Komolyan beleléptél egy tengeri sünbe?! Reméljük, Harry teszi helyre!😂😋😍
    Siess a kövivel kérlek!😘😘😘
    Puszi xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hello Bogii 😊
      Én meg téged imádlak! ❤ Annyira köszönöm, hogy itt vagy, és jajj, örülök, hogy tetszett! *-*
      Ugye, hogy milyen cukik?! Szeretem nagyon őket is 😊 és hát Larry... 😍
      Igen, kis mukim a második napon már megcsinálta magának a bajt 😂
      "Reméljük, Harry teszi helyre!" ezt imádom 😂😂😜
      Puszillak, és köszönöm ❤❤

      Törlés
  3. Aranyosak,olyan jó őket boldognak látni,ha nem is önfeledten boldognak de azért tudtak hülyéskedni! Na sejthettem volna hogy Lou-val történik valami pont vele ne????:)))))
    Nagyon jó ez a sztori annyira jó olvasni!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa 😊
      Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszik a sztori, és remélem, hogy továbbra is így fogsz vélekedni róla! *-* Igen, kell is a hülyéskedés 😊
      Na igen... Louis 😂😂
      Puszillak, és köszönöm, hogy írtál! 💜 sokat jelent nekem!!

      Törlés