2016. november 19., szombat

Everything happens for a reason (7.rész)


Hellooobellooo! 

Először is nagyon szépen köszönöm a kommenteket, habár elég kevés jött, amit nem tudok hova tenni, most vagy rossz a történet, vagy nem tudom...  De hálás vagyok azoknak, akik írtak, és imádok mindenkit! ❤ 
Tudom, hogy lassan indul be, meg ilyenek, viszont nem akarom elkapkodni, mert nem történhet meg rögtön minden, de kitartás, jönni fognak a Larrys pillanatok is! Pl a kövi részben már lesz! 😉
Ahogy az előző fejezetnél megemlítettem, és a kép is ezt bizonyítja, végre feltűnik Niall is! Remélem tetszeni fog nektek! Jó olvasását kívánok mindenkinek, és szép vasárnapot!  
Imádat van, puszi ❤😘

Dreamy Girl 




*Louis*

- Basszus! - guggolt le mellém Zayn. -  Mid fáj? - kérdezte, aggódva térképezve fel a testemet. 
- A lábam... - sziszegtem a bokámat markolva, ezzel próbálva enyhíteni a kínzó fájdalmat, ami fogalmam sincs honnan jött, mert az egész jobb lábamban éreztem a hasogatást.  
- Eltört? Tudod mozgatni? -  nézett rám rémült tekintettel Liam. 
- Megpróbálom - feleltem, majd egy mély levegővétel után megmozdítottam. Fájt, de nem volt olyan vészes, viszont, amint behajlítottam a talpamat, azt hittem mentem meghalok, olyan elviselhetetlen volt a fájdalom.  
- Rohadtul fáj a talpam! Tuti, hogy beleléptem valami szarba! - sóhajtottam megpróbálva felhúzni a lábamat, de nem sikerült, borzasztóan sajgott minden egyes mozdulatra. - Nem megy... - mondtam elkeseredve. 
- Várj, majd mi segítünk! - nyúlt a hónom alá Zayn. - Kiviszünk, és ott majd megvizsgáljuk a sérülésedet, oké? - Bólintottam, egyik oldalamon a haveromba, a másikon pedig Liambe kapaszkodva. Amint kiértünk, óvatosan leültettek a homokba, és szemügyre vették a talpamat.
- Oh, baszki! - húzta el a száját Z. 
- Ez nem hangzott valami jól... Mi az? - kérdeztem, ám nem bírtam megvárni a válaszukat, ezért, igaz, nagy fájdalmak közepette, de magam felé fordítottam a talpamat. - Szent szar! - bukott ki belőlem, ahogy felmértem a fekete pöttyökkel tarkított bőrömet, amiből néhol szintén fekete színű tüskék álltak ki. 
- Tengeri sün - motyogta Li, amire felkaptam a fejemet. 
- És azzal mit kell csinálni? Mérgező? Le kell vágni a lábamat? Meg fogok halni? - szinte egy szuszra tettem fel a bennem felmerülő kérdéseket, és ahogy felfogtam, hogy miről is van szó, egyre jobban kezdtem megrémülni. - Jézusom! - teljesen bepánikoltam. 
- Nyugi, Louis! - tette a kezét a combomra Zayn, majd nyugtatólag simogatott. - Nyilván ki kell szedni a tüskéket, és ennyi! - felelte, kicsit sem magabiztosan.
- Ja, csak ennyi?!... - horkantam fel. - Tudsz te egyáltalán valamit ezekről a szarokról? Mert én rohadtul nem, csak annyit, hogy ez kurvára fáj! - mutattam a talpamra idegesen.  
- Kórházba kell vinnünk! - szólalt meg végre Liam is. 
- Miért? - kérdeztem remegő hangon. 
- Azért, mert egyikünk se tudja, hogy mit kell tenni, és jobb, ha nem nyúlunk hozzá, hanem szakértőkre bízzuk! 
- Ki kell húzni a tüskéket, aztán lefertőtleníteni, és kész! Nem nagy ügy, megcsinálom! - rántotta meg a vállát könnyedén a fekete, majd megragadta a bokámat, és épp készült volna kihúzni az első tüskét, amikor is valaki ránk kiáltott:
- Ne nyúlj hozzá! - Olyan váratlanul ért minket, hogy mindannyian megugrottunk, Zayn pedig le is ejtette a lábamat, ami a homokos parton landolt, fájdalmas nyögést kiváltva belőlem. Egy "mindjárt megöllek" fejjel néztem rá, amire bocsánatkérő tekintettel válaszolt, majd mind a hárman az idegen srácra meredtünk, aki összevont szemöldökkel vizslatott minket. Úgy körülbelül velünk egyidős lehetett - ha nem fiatalabb -, szemeit napszemüveg takarta, szőkére festett tincsei pedig az égnek meredeztek. - Én idióta - csapta homlokon magát. - Nem értitek, igaz? Mindig elfelejtem, hogy spanyolul kellene megszólalnom! - vigyorgott levéve a szemüvegét, feltárva előttünk kék szemeit. - No toque! (Ne nyúlj hozzá!) - mondta, mire értetlenül néztünk össze a fiúkkal, majd vissza a szöszire. 
- Mit dumálsz? - szólalt meg nevetve Zayn. 
- Oh, szóval nem idevalósik vagytok?! - kuncogott az ismeretlen. 
- Kit is üdvözölhetünk? - állt fel Z, miközben a fürdőnadrágjába törölte homokos kezét.  
- Niall Horan! - mutatkozott be, a fekete felé nyújtva a kezeit.
- Zayn Malik! - ráztak kezet, aztán a párja felé mutatott: - Ő itt Liam Payne, a szerencsétlen áldozat pedig, Louis Tomlinson!  - mutatott be minket is.
- Sziasztok! - mosolygott, velünk is lekezelve. - Akkor lássuk! - guggolt le a homokba, megvizsgálva a talpamat. 
- Meg fogok halni? - kérdeztem, mire jóízűen felnevetett. 
- Ennyire nem vészes a helyzet, haver! - még mindig mosolygott, gyengéden paskolva a lábfejemet. 
- Akkor nem kell levágni a lábamat, vagy ilyesmi? - folytattam az idióta kérdéseimet, ami annak volt köszönhető, hogy be voltam rezelve.
- Nem kell semmiféle drasztikus beavatkozás! Meg fogsz maradni, és minden végtagod a helyén fog marad, megígérem! - biztosított, miközben kihalászta a nadrágja zsebéből a telefonját. - Egy pillanat, csak felhívom az egyik haverom! -  nyomkodta a képernyőt. - Ő majd segít nekünk! - emelte a füléhez a készüléket. Kicsit megnyugodva fújtam ki a levegőt, habár még mindig kegyetlenül égettek a szúrások helyei. - Szia Harry! - szólt bele Niall. - Figyu, kellene egy kis segítség, van itt egy srá... - akadt meg a mondandójában, amit hosszú hallgatás, majd szemöldökráncolás követett. - Oh, pont ma nem vagy bent? A francba! - dünnyögött csalódottan. - Csak azért, mert van itt egy srác - itt rám nézett -, aki belelépett egy tengeri sünbe, és gondoltam, hogy hozhatnál a konyháról ecetet, és forró vizet, de akkor mindegy. - húzta el a száját, hallgatva a vonal másik oldalán lévő haverját.  - És apud? - kérdezte reménytelve. - Akkor jó! Köszi, szia, és jó szórakozást! - mosolyogva bontotta a vonalat, aztán a fiúkra nézett. - Oké! Fel kéne vinnetek... őőő... - nézett rám elgondolkodva, a fejét vakarva. - L-Louis-t?! - félve ejtette ki a nevemet, amire csak bólintottam. - Engedjetek forró vizet a kádba, vagy bármibe, amibe bele tudja tenni a lábát, és áztassátok addig, amíg meg nem érkezem, oksa? - intézte a szavakat Liamékhek, három bólintást kapva válaszul. Mielőtt elindultunk volna, elmondtuk a szobánk számát Niallnek, aki biztosított minket arról, hogy utánunk hozza a parton hagyott cuccainkat is. Bicegve, a két fiúra támaszkodva haladtunk, amit Zayn egy idő után - elég hamar, szinte alig mentünk valamennyit - megunt, ezért felkapott az ölébe, Li pedig előre ment, hogy kinyitogassa nekünk az ajtókat. Jóval előbb ért fel a szobánkba, aminek az ajtaját nyitva hagyta nekünk, hogy könnyebben be tudjunk menni. A kádban pont annyi víz volt, ami épp elég volt a lábam áztatásához. Z leültetett a kád szélére, én pedig belemártottam a lábamat, amit rögvest ki is húztam, mert olyan rohadt forró volt, hogy ezernyi tű szurkálta a már így is tüskékkel teli talpamat. 
- Forró, basszus! - sziszegtem, mire Li bocsánatot kért, engedve hozzá még egy kis hideg vizet. - Most nézd meg, szerintem jó! - mártotta bele ujjait, ellenőrizve a hőmérsékletet. Óvatosan mártottam bele a talpamat, ügyelve arra is, hogy ne nyomja meg a tüskéket, így a sarkamon támasztottam meg. Nem értettem, hogy mire volt ezt jó, mert semmi változást nem tapasztaltam. Mondjuk fogalmam sem volt, hogy mit kellene éreznem, mert Niall nem mondott semmit, csak hogy áztassam, amíg meg nem jön. Aztán egyszer csak, mintha enyhülni kezdett volna a szörnyű, kínzó fájdalom. Megkönnyebbülve sóhajtottam fel, amire a többiek is felkaptál a fejüket.
- Van valami hatása? - érdeklődött Li.
- Nem fáj már annyira. - feleltem.
- Akkor jó! - lélegzett fel Zayn. 
- Itt is vagyok! - lépett be a helyiségbe a szöszi, akinek a kezében egy ecetes üveg, egy lavór, na meg kötszerek voltak, amiket a mosdókagylóra pakolt, és szó nélkül ügyködni kezdett. 
- Elnézést, hogy csak úgy megzavarom, de kérdezhetek valamit, Dr. Szöszi? - szólalt meg tárgyilagosan Z, és mind a hanghordásától, mind pedig a becenévtől, nevetnem kellett. Viszont nem csak én voltam így ezzel, mindenki arcán mosoly bujkált. Még Niallnek is felfelé görbült a szája, ahogy a kérdező felé fordult abbahagyva a ténykedését. 
- Csak tessék! - magabiztosan, mellkasa előtt összefont karokkal, felvont szemöldökkel dőlt neki a mosdókagylónak, és várt. 
- Miért nem lehet csak úgy kihúzni a tüskéket? Mivel jobb, hogy benne hagyjuk? Hogy fog tudni így járni? Másrészt meg, begyullad, nem? - tette fel a kérdéseit, amik engem is érdekeltek, mert számomra sem volt egyiknek sem értelme. 
- Jó kérdések, menőkém! - lökte el magát a kézmosótól, aztán kinyitotta az ecetes üveget, amiből a lavórba öntött valamennyit, majd letette elém. - Tedd bele a lábad! - utasított kedvesen, mire kiemeltem a lábamat a vízből, hogy az ecetben áztassam tovább. Csípett kicsit, de nem volt vészes, hamar el is múlt. - És hogy válaszoljak a kérdéseidre - fordult a fekete felé. - Azért nem szabad kiszedni, mert a sün tüskéi könnyen törnek, és ha beletöröd, az egyenes út a sebészetre, ahol műtéti úton eltávolítják! És hidd el, az nem egy jó móka! - magyarázta csipkelődve, amit érdeklődve hallgattam. - Szóval, ha ilyen kicsik a tüskék, mint Louis esetében, és nincsenek is annyira beágyazódva a bőrbe, akkor simán ki lehet áztatni az ecettel, ugyanis az ecet feloldja a legtöbb tüskét, és meg fertőtleníti is a sebet! A forró víz pedig arra volt jó, hogy hatástalanítsa az esetleges mérget, na meg enyhíti a fájdalmat is! - vett egy mély levegőt, aztán folytatta még mindig a haveromhoz intézve a szavakat: - Na? Kielégítő volt a válaszom? - vigyorgott gunyorosan. Zayn épp nyitotta volna a száját a kisebb sokk után, amit a szöszi beszéde okozott neki, viszont én megelőztem:
- Várjunk csak! - ráztam meg a fejemet. - Méreg? - vinnyogtam. 
- Nyugi - tette a kezét a vállamra. - Ez a fajta szerencsénkre nem vészes! Pár napig áztasd forró vízbe, meg tegyél rá ecetes borogatást, és minden rendben lesz! - biztatott nyugodt hangon. 
- Pár napig? - ütött arcon a felismerés. - Azt akarod mondani, hogy itt kell bent kuksolnom? 
- Sajnálom... - őszinte sajnálat ült ki az arcára. Bánatosan hajtottam le a fejemet, az ecetben ázott lábamat vizslatva. Hát ez szuper... Ezt megint jól megcsináltam magamnak... Gratula, Louis... 
- Ezt is jól elcsesztem... - sóhajtottam szomorúan. 
- Nem a te hibád, ez bárkivel előfordulhatott volna! - mondta Li, próbálva felvidítani. Halvány mosolyt küldtem felé. - Csak pár nap! Simán kibírjuk! És hidd el, lesz még időnk, hogy kiszórakozzunk magunkat! Ne emészd magad ezen, oké? - Bólintottam, habár nem igazán tudtam örülni annak, amit mondott. Hogy tudok ennyire szerencsétlen lenni?! Komolyan?! Ez még csak a második nap...
- Viszont nekem most lépnem kell! - Niall hangja zökkentett vissza a valóságba. - Ha kell valami, csak szóljatok! 
- Van névjegykártyád is? - csipkelődött Z. - Tudod, ha már doktor vagy, illene, nem?
- Esküszöm, csináltatok egyet! Csak neked! - vigyorgott, és mielőtt elköszönt volna még számot cseréltünk, hogy ha bármi van, akkor el tudjuk érni egymást. 
- Ja, és - fordult vissza az ajtóból -, ha bulizni támad kedvetek, tudok pár jó helyet! - ezzel a végszóval hagyott ott minket a fürdőszobában. 
- Tetszik ez a srác! - jelentette ki a fekete, mire Li összevont szemöldökkel, kicsit sem boldogan nézett rá. - Mi az? Tudod, hogy nem úgy értettem! - biztosította a párját, aki erre csak egy  morcos "ahammal" válaszolt. Zayn nem várt, azonnal felállt, és odament Liamhez. Egy hosszú csókot nyomott a szájára, amire suttogott is valamit, viszont olyan halkan tette, hogy én nem hallottam, de a boldog mosoly, ami mindkettőjük arcára kiült, nekem tökéletesen elég volt. 

Ez a pár nap borzalmasan lassan telt. Komolyan, úgy éreztem, hogy sosem lesz vége. Az első két napot az ágyban töltöttem, kínlódva. Aztán elegem lett belőle, és elkezdtem egy lábon ugrándozva helyet változtatni. Hol a tévét bámultam a nappaliba, hol kint ültem a teraszon, egy könyvel a kezembe - fájó szívvel nézve a lent strandoló embereket -, hol pedig újra az ágyon szenvedtem. A fiúk folyton itt akartak maradni velem, hogy ne érezzem magam egyedül, de én elküldtem őket, mondván, hogy ne az én nyomorúságom miatt ne élvezzék ki az itt töltött napjainkat. Mindig hoztak nekem valamit, mikor visszajötte. Fagyit, finomabbnál finomabb kajákat, na meg egy kis piát is. Volt, hogy egy egész napot átfilmeztünk. És ez csak négy nap volt. Nekem viszont egy örökkévalóságnak tűnt. Ötödik nap végre nagy nehezen rá tudtam állni a lábamra, igaz, kicsit még fájt, de nem volt annyira vészes, főleg ahhoz képest nem, miután beleléptem abba a kis szarháziba. Még a legrosszabb ellengésemnek sem kívánnám azt az égető fájdalmat. Úgy tettem, ahogy Niall mondta. Forró vízben áztattam az első és a második napon is, biztos, ami biztos alapon, aztán a harmadik és a negyedik napon reggeltől estig ecetes borogatást használtam. Igaza volt. A tüskéknek nyoma sem volt, viszont a kis szúrás nyomok még látszódtak. Boldogan álltam a lábamra, és úgy döntöttem, ha törik, ha szakad, én most lemegyek a srácokhoz a partra. Elegem volt már a szobában fekvésből, és ücsörgésből. Felkaptam a fekete ujjatlan felsőmet, meg a fürdőgatyámat, majd megigazítottam a hajamat, és már bicegtem is kifelé egészen a liftig. Amint kinyílt az ajtó, megrezzent a telefonom, amit kikapva a zsebemből indultam tovább. Nem akartam hinni a szememnek, mikor megláttam Cassie nevét villogni a képernyőn. 
- Ezt nem hiszem el! - morogtam idegesen meg sem állva, mindvégig a nevet vizslatva. Nem értette meg, hogy nem akarok többet hallani felőle, nem hogy beszélni?! Mérgesen nyomtam ki a hívást, és mikor fel akartam kapni a fejem, hogy előre is nézzek, nekimentem valakinek. - Basszus! - dünnyögtem, igyekezve megtartani az egyensúlyomat, ami most össze is jött. - Ne haragudj, én... - álltam meg a mondandómban, ahogy szembesültem az ismerős arccal. Ugyanaz a srác állt velem szemben, akibe az első napon is sikerült beleütköznöm, és megint tálcával a kezében, habár most üres poharakkal. 
- Nem ismerjük mi már valahonnan egymást? - mosolygott rám. 
- Sajnálom, komolyan, én... Nem direkt csinálom, esküszöm, csak... - motyogtam összezavarodottan. - Csak elvonták a figyelmemet, és... Mindegy, hagyjuk, bocs!
- Biztos? Próbára akarsz tenni, igaz? 
- H- hogy m-mi? - éretlenül meredtem rá, mire ő a poharakkal teli tálcára mutatott. - Jaaa - esett le jó pár perc múlva, amin jót mosolygott, engem is vigyorgásra késztetve. - Nem, dehogy! Habár tényleg ügyes vagy, én már tuti összetörtem volna az összeset, még úgy is, hogy nem jön belém folyton egy esetlen srác! - éreztem, hogy elpirulok, amit nem tudtam hova tenni. - Hogy csinálod? Oda vannak ragasztva? 
- Úgy, hogy én vagyok a legjobb! - felelte büszkén, majd mielőtt eltűnt volna az ajtóban, még visszanézett rám: - Mostantól figyelni foglak ! - kacsintott féloldalas mosollyal, amitől valami furcsa, de kellemes érzés fogott el. Fogalmam sem volt, hogy mi történik velem, de nem is nagyon volt időm ezen gondolkodni, mert eszembe jutott, hogy hova is tartottam. A fiúkhoz, le a partra. A kezemből napellenzőt formálva kutattam a szerelmespár után, miközben szüntelenül a zöld szempár lebegett a szemeim előtt. Felidéztem mosolyát, mély, simogató hangját, és arra lettem figyelmes, hogy vigyorgok, mint egy idióta, teljesen leblokkolva, nem emlékezve miért is vagyok itt. Ja, a srácok. Amint megláttam őket, sietve - már amennyire tudtam a sajgó talpamtól - lépdeltem feléjük, lábaim alatt a temérdek homokkal, amik be-beférkőztek az ujjaim közé. 
- Meglepetés! - ugrottam eléjük, mire mindketten majdnem hátravetődtek a homokban. 
- Jézusom, Louis! - köhögött Zayn. - Félrenyeltem a kólát, te idióta! Majdnem megfulladtam! 
- Ne dramatizáld túl! - forgattam a szemeimet, lehuppanva Liam mellé. - Én is kaphatok egyet? - böktem a hűtőtáskára, amiben a jeges üdítőitalok sorakoztak. Z kikapott egy kólát, és felém dobta, én pedig elkaptam, majd lecsavarva a kupakot kortyoltam bele a hideg italba, ami jólesően hűtötte le bensőmet, habár még csak most értem le, máris izzadtam a forró, szinte égető nap sugaraitól. Itt sokkal melegebbek voltak a napok, viszont a tengerparton, a víz közelében sokkal könnyebb elviselni, mint bent az  átmelegedett, fülledt szobákban. 
- Jobb már? - érdeklődött Li.
- Még nem az igazi, de már elegem volt a négy falból! - válaszoltam a vizet kémlelve. 
- Ez remek hír! - ujjongott a fekete. - Akkor mehetünk bulizni, igaz? - húzogatta a szemöldökét. 
- Naná! Akár ma este is! - jelentettem ki izgatottan. 
- Komolyan? - nézett rám Z.
- Biztos vagy benne, Louis? - aggódva vizslatott Liam.
- Biztos! Nem lesz semmi baj, ha meg netán rosszul lennék vagy valami, akkor eljövünk! 
- Ez azt jelenti, hogy hívhatom Niallt? - kérdezte a haverom, olyan vigyorral, hogy azt hittem ketté reped a feje. Bólintottam.
- Igeeeen! - ugrott fel Zayn, lehúzva az utolsó kortyot az üvegből, amit ledobott a homokba, és mint egy idióta, folyamatosan azt kiabálva, hogy "ma végre bulizunk" szaladt a víz felé, de mielőtt bement volna, visszafordult felénk. 
- Mi van már? - tárta szét a karjait. - Nem jöttök? 
- Idióta - motyogta mosolyogva Liam, aztán felállt, és a párja után futott, majd én is csatlakoztam - persze miután ledobtam magamról a felsőmet -, igaz nem szaladva, csak bicegve, elmerülve a kellemesen hűsítő tengerbe.


12 megjegyzés:

  1. Tetszett ez a rész, örülök, hogy Harry végre feltűnt hosszabban is
    De most van egy sejtésem. Zayn elhagyja majd Liam-et és összejön Niall-el?:D
    Én támogatnám.
    Mármint inkább Ziall párti vagyok. De persze ahogyan lesz majd a sztori, úgy lesz jó:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaaa 😊
      A köviben még többet lesz 😉
      Háát... Sosem lehet tudni, bármi megtörténhet, én pedig nem árulhatom el, majd meglátod! 😀
      De örülök, hogy ha akármi is lesz, olvasni fogod 😊
      Köszönöm ❤
      Puszi ❤

      Törlés
  2. Nagyon tetszett ez a rész. Remélem Zayn nem hagyja el Liam-et, mivel ők nagyon édesek *-* Alig várom már a folytatást! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa 😊
      Köszönöm, örülök, hogy tetszett 😊 Majd kiderül, hogy mi lesz! 😉
      Remélhetőleg szombaton érkezik!
      Puszi ❤

      Törlés
  3. Úristen, de csodálatos lett!😍😍
    Imádtam Niallt, mostantól kedvenc szereplő(a másik négy mellett😂😂). Na, de Zayn! Nehogy nekem többet érezz a Szöszi iránt! Amúgy Ziall párti lennék, de Ziam túl cuki most, hogy szétválasszam!!😱😱😍
    Harry, jézusom kellenek a Harry részek!😱😍 Alig várom, hogy többet szerepeljen a drágám! Nagyon cuki volt ebben a részben is! Nem ér, hogy mindig Lou nyeri meg magának.😂😂😂😭 Persze, Harry az övé, nem is lehetne mássé!😍😍😊😊
    Siess a kövivel!😘
    Puszi xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa 😊
      Jajj, köszönöm, ezt olyan jó olvasnii, és boldog vagyok, hogy ennyire tetszett! 😊
      Ezt jó hallani *-* Ugye? Olyan cukik!
      Majd kiderül, hogy mi lesz 😉
      Akkor a kövinek nagyon fogsz örülni, ugyanis Harry benne lesz, és nem is kicsit 😊😋 Louis egy kis mázlista 😁 És igen, csakis az övé!! ❤😍
      Puszi ❤

      Törlés
  4. Muszály ott lennie Harry-nek a bulin! Úúúristen!����szegénykém mennyire össze lesz zavarodva , hogy egy pasival van. Alig várom , hogy meglegyen az első..khmm..������Hamar hozd a kövit!��

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa 😊
      Majd meglátjuk, hogy ott lesz-e 😉 Nem lesz egyszerű az biztos. Az még messze van, de oda is el fogunk jutni, remélem 😁
      Szombatra igyekszem hozni 😉
      Puszi ❤

      Törlés
  5. Drága Dreamy Girl,
    Ez fantasztikus.:D Egyszerűen imádom.:DD A tengeri sünös szitu igazából annyira cseszettül nosztalgikus és annyira jól esett, hogy hűha.:DD
    Nagyon feldobott ez a rész. Amikor úgy a felénél tarthattam egy ilyen gondolat suhant át a fejecskémen: "Jaj, ne mindjárt vége - lassabban!!" így a Harrybe ütközős jelenetet kábé ötször olvastam újra, hogy lassítsam vele a folyamatot, amivel a végére érnék.:D
    Ziall <3 :DD Imádom ezt a csipkelődős viszonyt, annyira menő:"D Nem vagyok biztos benne, hogy elcserélném Ziamre, mert Ziam az most life <3 :D Nagyon cukik és ahww. De kell a sztoriba ez a csipkelődős humoros viszony a szereplők között, így nagyon ott van. Plusz Liamet féltékenynek látni még mindig az egyik kedvenc elfoglaltságom:DD
    Harry milyen volt már, aztar....:D IMÁDOM <3 Harryyyyy gyere cicc-cicc, már várunk, Louval az élen! :D
    Nagyon kíváncsi leszek a folytatásra, jézusom..:DD Túlpörögtem <3
    Annyira imádom:D És meghoztad szombaton! Aztamindenit!:DD Én már sajnos nem bírtam fent maradni, de reggel ahogy felkeltem már ott volt a telefonomon az értesítő az új részről:DD
    Köszönjük a folytonos élményt!:D <3
    Szeretleek, vigyázz magadra!:D
    Millió puszi és ölelés, Bogicca

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia 😊
      Jaj, annyira boldog vagyok, hogy tetszik *-* Tényleg? Az tök véleltlen jött, nem terveztem, de valahogy belekerült 😁
      Hát majd meglátjuk, hogy mi lesz, hogy mit hoz a történet 😉 Ziamet nagyon szeretem, olyan jó őket írni, na meg Liam féltékenysége 😊
      Harry meg csak fel-felbukkan itten, kicsinálva az idegeinket😁 de a köviben már többet lesz 😋
      Ez a "Harryyyyy gyere cicc-cicc" nagyon tetszik, jót nevettem rajta 😂😉
      Igyekszem most is hozni szombatra 😊 én köszönöm, hogy itt vagy/vagytok 😊❤
      Te is drága, puszillak ❤

      Törlés
  6. Nagyon jo volt ez a resz is de már nagyon várom hogy Harry több szerepet is kapjon����általában en is Ziallt szeretem de most itt annyora cuki Ziam hogy nekik muszaj egyutt lenniük����❤DE PERSZE LARRY AZ ELSŐ!��������������alig varom a kövi részt!��

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa 😊
      Örülök, hogy tetszett, és elhiszem, mert én is alig vártam már, hogy eljussunk odáig, hogy Harry is többször legyen! A köviben már itt lesz 😉
      Ezt örömmel hallom *-* Reméljük, hogy együtt maradnak!
      Bizony, Larry az első!! ❤❤❤
      Igyekszem hétvégére hozni! 😉
      Puszi ❤

      Törlés