2016. december 24., szombat

Everything happens for a reason (10.rész)



Halihóóó drága egyetlen olvasóim! 

🎄 Először is KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET SZERETNÉK KÍVÁNNI MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK! 🎄
Egyetek sok fincsi sütit, pihenjetek, családozzatok, meg minden! 😊 Élvezzétek ki a szünet minden egyes percét! 
Másodszor meg: Nagyon imádlak benneteket! Köszönöm, hogy még mindig itt vagytok velem! 💕  
Harmadszor pedig: A részről annyit, hogy megint nem fogtok nagyon szeretni, de ez kell ehhez a történethez... Ígérem, hogy már nem kell sokáig ilyet olvasnotok! Még egy kis kitartást kérek tőletek!
Egy másik infó pedig - majd ha odaértek a részben tudni fogjátok, hogy miről is beszélek -egy kis nyelvtanulás lesz! 😆 Akartam valami újat belevinni, és hát sokat kutattam meg minden, de ha véletlen valaki tud spanyolul, és nem jó írtam valamit, akkor nyugodtan szóljon! 😉 A kiejtést nem írtam oda, mert fogalmam sincs, de a magyar megfelelője ott van zárójelben! 
Köszönök mindent, és jó olvasást kívánok nektek!
Puszi

Dreamy Girl




*Louis*

Laposakat pislogva, nagyokat ásítozva keltem ki az ágyból, ahonnan az utam egyenesen a fürdőszobába vezetett. Rendbe szedtem a reggeli ábrázatomat - borzalmasan festettem -, majd kislattyogtam a nappaliba, ahol a legnagyobb meglepetésemre Liam ücsörgött a kanapén egymagában, a tévét bámulva, amin valami spanyol műsor ment. Úgy nézte, mintha bármit is értett volna belőle. 
- Jó reggelt, vagyis napot! - köszöntött barátságos mosollyal, mikor meglátott. 
- Neked is! - huppantam le mellé, miközben körülkémleltem a szobában, aztán a hatalmas üvegablak felé fordultam, kilesve a teraszra is. - Zayn? - kérdeztem, mert nem láttam sehol. Liam halkan felkuncogott. 
- Totál kiütötte magát! Ha láttad volna... Szerintem ma ki sem fog kelni az ágyból, vagy ha mégis, akkor jobb, ha elkerüljük! 
- Igen, ismerem, ilyenkor tényleg nem szerencsés az útjába kerülni - feleltem mosolyogva, felidézve magamban a bulik utáni reggelek emlékét, amik elég viccesek voltak. Persze nekem, nem Z-nek. - És te hogyhogy nem vagy szarul? - érdeklődtem, mert a másnaposság egyetlen apró jelét sem láttam rajta. 
- Nem ittam valami sokat, csak egy-két pohárral. Vigyáznom kellett erre a kis maflára! - intett a fejével a becsukott ajtó felé, ahol gondolom az előbb említett, hangosan hortyogva aludt. Mindig horkolt, mikor bebaszott, úgyhogy száz százalékig biztos voltam benne, hogy most is azt teszi. 
- De azért jól sikerült az este, nem? - kérdeztem, félve nézve Liamre, aki azon nyomban megnyugtatott, amint elmosolyodott. 
- Igen, nagyon jól, leszámítva azt, amikor már olyan részeg volt, hogy alig bírt állni a lábán! Úgy kellett kiszenvednem őt a taxihoz, amibe majdnem behányt, ja és nehogy kifelejtsem azt sem, hogy ott helyben meg akart dugni! Gondolhatod mennyire örült nekünk a sofőr... - húzta el a száját, de azért éreztem a hangján, hogy egy cseppnyi harag sincs benne. - Alig bírtam vele, majdnem nekiesett a taxisnak! Szerencsénk volt, hogy nem rakott csak úgy ki bennünket... 
- Ez komoly? - Bólintott. - Jesszusom! - hitetlenkedtem, mert oké, Zayn elég durva tud lenni, ha lerészegedek, meg hát anélkül is, de ez... Te jó ég! 
- De tudod hogy van ez, túlságosan odavagyok azért a lüke fejéért, szóval nem tudok túl sokáig haragudni rá! 
- És ez az ő rohadt nagy mázlia! - szólaltam meg, mire Liam egyetértően bólintott. Z-nek tényleg kibaszott nagy mákja volt, és ha ezt el meri cseszni, én magam fogom kiherélni, az is egyszer biztos. 
- Na, de elég legyen belőlünk! Neked milyen volt az estéd? - kíváncsiskodott sejtelmesen mosolyogva rám, amit nem értettem. Elvileg nem tudhatott semmiről. Vagy igen? Agyamat ellepték a tagnapi buli emlékei, a csajoktól kezdve egészen Harryig, akinél le is ragadtam. Ahogy felidéztem a bárban történteket - aminek minden egyes másodpercet újra és újra lejátszottam magamban -, önkéntelenül elmosolyodtam. - Oha, ez a mosoly mindent elárul!  - Eszméltem fel Liam hangjára, ami rögvest vissza is repített a valóságba. - Zayn valami olyasmit motyogott, hogy látott téged elmenni valakivel! Igaz ez, vagy csak képzelődött? Elég sok pia folyt már le akkor a torkán... Szóval? - fürkészett barna szemeivel, mire azon nyomban rendeztem a vonásaimat, habár a lángoló, tűzpiros arcomat nem igazán tudtam elrejteni előle. Miért csinálom ezt? Miért reagálok így, mikor ő róla van szó? Nem elég, hogy akkor viselkedem így, mikor vele vagyok, most már akkor is, ha csak szóba kerül?! Csak azt nem értem, hogy miért? Jól elvoltunk, semmi több. Mi ebben olyan nagy ügy? Miért kell zavarban lennem? Zavarban?! Szent egek... Megráztam a fejemet, ezzel kiűzve a bennem kavargó gondolatokat, majd mély levegőt vettem, és kifújtam azt.
- C-csak táncoltam pár csajjal, ennyi... - válaszoltam semlegesen hangon egy vállrándítás kíséretében. - Utána meg visszajöttem a szállodába. - hazudtam, vagyis nem teljesen, mert tényleg ide jöttem vissza, csak hát nem egyedül, de ezt neki nem kellett tudnia. Nem akartam róla beszélni. Soha többet. Minden miatta volt. A nem normális érzelmi reakcióim, a furcsa gondolataim, és a különös viselkedéseim. Eddig minden rendben volt velem, most meg, teljes káosz lettem. Az lesz a legjobb, ha nem gondolok rá, és messziről elkerülöm őt. 
- Rendben, nem faggatlak tovább. - zárta le a témát, amiért irtó hálás voltam neki. - Megyünk enni? - kérdezte, és már fel is pattant a kényelmes kanapéról. Épp rá akartam bólintani, amikor is eszembe jutott valami. Harry bárja az étteremből nyílt, ami azt jelentette, hogy bármikor összefuthatok vele. Akár most is. Baszki! - képzeletben homlokon csaptam magam. Ez teljesen kiment a fejemből. Így a hátralévő időt, amíg itt fogunk tanyázni, azzal kell majd töltenem, hogy bujkálok előle. Remek. Ezt rohadt jól megcsináltad magadnak, Louis. Gondterhes sóhajjal dőltem hátra a kanapé háttámlájának, azon agyalva, hogy hogyan is úszhatom meg a kajálást. 
- Zaynnel mi lesz? Nem kellene megvárnunk? - próbálkoztam kibújni az ebéd alól, még ha nagyon is éhes voltam. 
- Szerintem jobb, ha kialussza magát, az meg őt ismerve elég hosszú idő lesz! Jó, ha estére felébred, addig pedig nem tudok várni, farkas éhes vagyok! - közölte türelmetlenül toporogva az ajtóban. - És van egy olyan érzésem, hogy hallani sem akar majd a kajáról! Szóval, menjünk! - Megadóan sóhajtottam fel, majd felálltam a díványról, és kényszeredetten követtem őt, egészen a liftig. Amint a földszintre érve kinyílt az ajtó, a gyomrom görcsbe rándult, a szívem pedig úgy döntött, hogy ki akar szakadni a helyéről. Mindvégig lefelé néztem, Liam lábait figyelve, követve őket, remélve, hogy így nem fogok beleütközni senkibe. Egyetlen pillanatra se mertem felnézni, nehogy véletlen meglássam őt. Na, nem mintha így nem vett volna észre - és tudom hülyeség is -, mégis valamiért láthatatlannak éreztem magam. Elfoglaltunk egy sarokban lévő asztalt, amit természetesen én választottam ki, mert nem akartam szem előtt lenni. A pincér azonnal odalépett hozzánk, kedvesen köszöntve minket, majd a kezünkbe adta az étlapot, amit az arcom elé emeltem, így folytatva a bujkálást. Elég hamar kiválasztottuk a kaját, és le is adtuk a rendelésünket az időközben visszatérő felszolgálónak. Egész idő alatt, míg az ebédre vártunk, az előttem heverő tányért, és evőeszközöket vizslattam, mintha azok oly' érdekfeszítők lettek volna. Már rég megbántam, hogy lejöttem. Komolyan, inkább haltam volna éhen, még az is jobb lett volna. Semmi mást nem akartam, csak visszamenni a szobám rejtekébe, és ki nem jönni  onnan addig, míg véget nem ér a nyaralásunk. Jó, ez egy kicsit durva gondolat volt. 
- Valami baj van? - Liam aggodalmaskodó hangjára kaptam fel a fejemet. 
- S-semmi, csak... csak... - gondolkodtam a válaszon. - Fáradt vagyok, ennyi... - vágtam ki magam, és reméltem, hogy ezek után nem fog tovább faggatózni.
- Biztos csak ennyi? Nagyon fura vagy ma. - kétkedően fürkészett, én pedig épp azon kezdtem el agyalni, hogy mivel is oszlassam el a kételyeit, mikor is egy ismerős arcot véltem felfedezni az étterem bejáratánál. Amint összeakadt a tekintetünk, hatalmas mosoly ült ki az arcára, és azon nyomban elindult felénk. 
- Csá, partyarcok! - vidáman üdvözölt minket Niall, miközben helyet foglalt az asztalunknál lévő egyik üres széken.
- Szia! - köszöntünk vissza egyszerre, majd néma csend telepedett közénk. 
- Nagyon csendesek vagytok. - szólalt meg végül a szöszi, ezzel megtörve a hallgatást. - Ennyire szar volt a buli, vagy épp ellenkezőleg, és rohadt másnaposok vagytok?! - Először rám, aztán Liamre sandított, aki épp válaszra nyitotta volna a száját, de Niall megelőzte: - Várjatok! - emelte fel a mutatóujját. - Hol a nagymenő? - nézett kérdőn, arcán egy levakarhatatlan vigyorral, mintha már előre tudná a választ. 
- Nyomja az ágyat. - felelte egyszerűen Liam. - Kicsit kiütötte magát... 
- Kicsit? - húztam fel a szemöldökömet, mire mindannyian nevetésbe törtünk ki.
- Na jó, nagyon! - javította ki magát szemforgatva. 
- Akkor nyilván jó volt a buli! - kacsintott Li-re, aki erre csak még jobban vigyorgott. - És neked, Louis? - húzogatta a szemöldökét, egy sokat sejtető arckifejezéssel, amire nagyot nyeltem. Basszus! Harry tuti elmondta neki, hogy velem volt az este, és ha ezt most elkotyogja, akkor nekem végem. Magyarázkodhatok majd mindkettőjüknek, amiből biztos, hogy nem fogok jól kijönni. 
- Élveztem, nagyon, csak egy baj volt, nem sikerült becsajoznom - húztam el a számat, amire furcsa arckifejezéssel reagált. Mintha nem erre a válaszra számított volna. - Úgyhogy - megkíséreltem kihúzni magam a szarból. - benne lennék még egy buliban! Akár ma este is! - lelkesedtem. 
- Hát ha ez kell neked, semmi akadálya! Itt minden nap van valami party! - közölte, de láttam rajta, és a hangján is tisztán érződött, hogy nem igazán lelkesedik az ötletért, amit nem tudtam hova tenni. Nem olyan volt, mint mikor legelőször felajánlotta, hogy elvisz minket bulizni. - Ti is jönnétek? - nézett Liamre, aki nemlegesen rázta meg a fejét.
- Kizárt! Én még mennék, de Zayn... Ma használhatatlan lesz! Pihennie kell, én pedig vele szeretnék maradni! - jelentette ki, egy szeretetteljes mosoly kíséretében.
- Akkor kettesben megyünk! - kacsintott rám Niall, miközben elővette a mobilját, amin megnézett valamit. - Most viszont, ha nem haragszotok, elköszönök, mert még van pár elintézetlen ügyem! - mondta komoly hangon. - A részleteket meg majd telon! - intézte felém a szavait.
- Milyen hivatalos valaki! - nevettem fel. - Apropó, mi járatban erre? Vagy itt lesz az a nagyon fontos ügyed? - kíváncsiskodtam viccelődve, habár legbelül a félelem mardosott. Meg kellett tudnom valahogy, hogy Harry bent van-e, vagy sem, és ennek az egyetlen módja a puhatolódzás volt. Mégsem kérdezhettem csak úgy rá. Azonnal lebuktam volna. 
- Az egyik haveromhoz jöttem! - fürkésző tekintettel méregetett, én pedig igyekeztem nem kimutatni az érzéseimet, nehogy lebukjak előtte, csakhogy ez nem volt olyan egyszerű. A szívem a torkomban dobogott, a tenyerem pedig izzadni kezdett. Ezek szerint itt van, és csak egy ajtó választ el minket. Ettől a gondolattól azt hittem, menten elájulok. Mi van, ha kijön? Ha meglát, vagy mondjuk Niallt, és idejön? Akkor baszhatom az egészet! Jézusom! Nem bírom ezt tovább... - Itt is van! - Ugrottam össze a szöszi szavaira, és egyből le is hunytam a szememet, próbálva összeszedni minden erőmet. Ez nem lehet igaz. Ez nem történhet meg velem. Mit vétettem? Ha lehet, még hevesebben kezdett el verni a szívem, szinte kiugrott a mellkasomból. Lehajtottam a fejem, magamban imádkozva, hogy ne jöjjön ide hozzánk. De mi lesz, ha mégis? Mi a szart fogok mondani neki? Hogyan magyarázom majd ki, ezt az egész elcseszett helyzetet? Mi lesz, ha elmondja - mert tuti, hogy el fogja mondani -, hogy ismer, és hogy vele töltöttem a tegnap estét? Istenem, miért kellett ezt csinálnom?... - Aaron, gyere ide, hadd mutassalak be az új barátaimnak! - Mikor meghallottam az ismeretlen nevet, megkönnyebbülten sóhajtottam fel, majd amint sikerült összeszednem magam, felemeltem a fejem, hogy az időközben az asztalukhoz érő srácra emeljem a tekintetem. Ránézésre kábé úgy, három-négy évvel lehetett fiatalabb nálam, ha nem többel, de az is lehet, hogy tévedek, és annyi idős, mint én. Szőke tincsei kócosan meredeztek mindenfelé, mintha most kelt volna ki az ágyból, kék szemei pedig csak úgy virítottak napbarnított bőréhez képest, aminek egy részét - amit nem fedett ruhája -, nonfiguratív tetoválások díszítették. Szemöldökében, és alsó ajkán karika formájú piercing fénylett. Sosem értettem, hogy mi a jó abban, ha valaki kilyukasztgatja magát, viszont én ne szóljak semmit, nekem is vannak tetkóim, az sem sokkal jobb. Talán egy fokkal, de a fene se tudja, és igazából nem is érdekel. Ha neki tetszik, hát csinálja, én nem szólok bele. Niall egymás után bemutatott minket a srácnak, aki szintén helyet foglalt az asztalunknál. Aaron hihetetlenül jó fej volt, és ugyanolyan közvetlen, mint a szöszi. Nem szarozott, egyáltalán nem is ismert bennünket, mégis meghívott minket egy bowling klubba, ahol pultosként dolgozott. Liam, mintha erre várt volna egész életében, úgy bólintott rá a lehetőségre, én viszont kicsit hezitáltam a dologgal kapcsolatban. 
- Sosem bowlingoztam még... - húztam el a számat. 
- Akkor itt az ideje, hogy végre kipróbáld! - válaszolt Niall, amivel nem sokat segített. Mi van, ha beragadnak az ujjaim, és a golyóval együtt száguldok majd a bábuk felé? Le fogom égetni magam...
- Hidd el, rohadt jó móka lesz! - lökte meg a vállával az enyémet, mint egy bátorítás képp. 
- Nem is tudom... - dünnyögtem magam elé.
- Nem nehéz, és nem fog beleragadni az ujjad, ez egy akkora nagy marhaság! - horkantott fel. - Jönnöd kell! 
- Okééé... - egyeztem bele, habár volt egy olyan előérzetem, hogy rosszul tettem. 
- Ugye nem bánjátok, ha hívok még pár embert? - szólt közbe Aaron. - Úgy sokkal izgalmasabb, mert csapatokat is alkothatunk, és végre megint elverhetem Niall seggét! - gonosz vigyorral dörzsölte össze a tenyereit, miközben az említettre sandított, aki játszotta a sértődöttet.
- Csak szeretnéd! - felelte elszántan, én pedig jót mosolyogtam rajtuk. 
- Semmi akadálya! - szólalt meg Liam, válaszolva az előbb feltett kérdésre, és nekem sem volt semmi kifogásom az ellen, ha jönnek még páran, vagyis de, mert így még több ember előtt fogom leégetni magamat.  
- Akkor a buli lefújva? - érdeklődtem Niallra nézve, remélve, hogy azért megyünk, mert nekem muszáj volt újra kikapcsolni az agyamat. 
- Dehogynem! Ma bulizunk, holnap kiheverjük, aztán meg megyünk bowlingozni, ha így megfelel?! - közölte, mire csak bólintottam egyet. - Szuper, akkor ezt megbeszéltük! - állt fel az asztaltól, ahogy Aaron is. - A többit meg majd megdumáljuk! - tette a vállamra a kezét, majd elköszöntek, mi meg nekiálltunk az íncsiklandozó kinézetű és illatú ebédnek, amit a fiúk távozása után nem sokkal hoztak ki. Százszorta nyugodtabban ültem a helyemen, és falatoztam a kajámat így, hogy tudtam, hogy Harry nincs ma itt. Habár akárhányszor kinyílt a bár ajtaja, én kisebb szívrohamot kaptam. A nap további része azzal telt, hogy lent punnyadtunk a parton, néha bele-bele mártózva a kellemes tenger vízébe. De legtöbbször kint feküdtünk a napozóágyon vagy a homokos tengerparton, és süttettük a hasunkat, ami nem igazán tett jót nekem, mert folyton a gondolataimba merültem. És ki töltötte ki ezeknek a száz százalékát?! Hát persze, hogy Harry. Nem értettem, hogy miért agyalok rajta ennyit, viszont ez kezdett egyre jobban megijeszteni. Kétszer láttam, vagyis neki ütköztem, majd egy estét vele töltöttem, és máris nem tudom kiűzni az elmémből?... Miért van ez? - mindig ez a kérdés merült fel bennem. Jó, tény és való, hogy nagyon jól éreztem magam vele, ám ez nem ad okot arra, hogy állandóan róla agyaljak. 
- Louis? Hahó! - Liam arcom előtt lengedező keze repített vissza a valóságba. 
- Hm? - Az erős napsütéstől hunyorítva néztem fel rá. 
- Zayn hívott az előbb, felmegyek hozzá, ha nem probléma. 
- Nem, de én is megyek, pihenek egy kicsit a buli előtt, meg nem ártana lassan nekiállni készülődnöm se! - álltam fel homokos partól, és mielőtt elindultam volna, lesepertem magamról a rám száradt homokot. Zayn borzasztóan nézett ki, nagyon nehéz volt visszafognom a röhögést, amikor megláttam borzas haját, táskás, piros szemeit, és a párnától lenyomatos, fáradt arcát. Olyan volt, mint egy zombi, vagy még rosszabb. Li kedvesen kérdezgette a pasiját, hogy miben segíthet neki, mire a haverom szorosan összezárta a szemeit, és fájdalmasan felnyögött. Csendben besunnyogtam a szobába, magukra hagyva a szerelmes párt, majd kimentem a teraszra, ahol kényelmesen elhelyezkedtem az ülőgarnitúrán, a messzeségbe révedve. Nyugalom árasztotta el a lelkem, ahogy a gyönyörű, felhőtlen eget kémleltem. Lehunytam a szememet, és csak hallgattam a természet békés dallamát, aminek köszönhetően lassan el is szundítottam. Sziesztázásomat a telefonom csipogása szakította meg. Morogva nyúltam a zsebembe lévő készülékért, aminek a bal sarkában, egy üzenet villogott.

"Hello partyarc! Remélem, készülsz már a bulira! Este nyolcra ott leszek a szálloda előtt!"

Épp válaszolni akartam, mikor is egy újabb levél érkezett, amiben csak ennyi állt:

"Ja, Ni voltam 😄

Ezen akkorát szakadtam, hogy szerintem a parton lévő emberek is meghallották. Mintha nem tudtam volna, már alapból a szöveg tartalmából, hogy ő az. Nevetve pötyögtem be a választ, majd meglestem az órát, amit látva, azonnal bementem a szobába, és nekiláttam a szokásos buli előtti készülődésnek. Vettem egy hosszú zuhanyt, aztán meg a szekrény előtt álldogáltam, kiválasztva a ma esti öltözékemet. Egy egyszerű fehér felső mellett döntöttem, amihez egy világos, koptatott farmert húztam. Bezseléztem a hajam, de egy tincs minduntalan visszahajlott a homlokomra, aminek a visszaállítását egy idő után meguntam, ezért hagytam a fenébe. Végül is nem volt olyan rossz, kimondottan jól állt. Végezetül egy kis illat, aztán fogmosás, és már készen is voltam. Elköszöntem a fiúktól, akik jó szórakozást kívántak. Izgatottan álldogáltam a szálloda előtt, egyik lábamról a másikra támaszkodva, jobbra-balra tekingetve. Meglepődtem, mikor megláttam Niallt, aki gyalog közeledett felém. Nem erre számítottam, hanem a makulátlan tiszta kocsijára. Mondjuk nem mintha zavart volna, hogy gyalog megyünk, én szerettem sétálni, és ez a város ilyenkor a legszebb, úgyhogy nem csináltam belőle nagy ügyet. 
- Szeva! - öklöztünk le. - Ugye nem baj, ha gyalogolunk? Itt van pár utcával lejjebb, és nem akarok megint úgy járni, mint tegnap, hogy mással kelljen hazavitetnem magamat...
- Nekem nem probléma, imádok sétálni! - jelentettem ki, mire elvigyorodott, lazán a vállamra dobva a kezét. Így haladtunk az úticélunk felé, miközben én ittam magamba Barcelona szűk, labirintusos, macskaköves utcáinak, na meg a régi épületeknek a középkori hangulatú látványát. Imádtam. Alig álltak a szórakozóhely bejárata előtt, aminek köszönhetően hamar be is jutottunk. Jóval kisebb volt, mint a tegnapi, de ez engem egy cseppet sem zavart. Ha jó a hangulat, tök mindegy volt, hogy kicsi-e a hely, vagy épp hatalmas. Színes fények villogtak, és sejtelmes füst kavargott a táncparketten, ahol számtalan ember rázta magát a zene ütemes ritmusára. Niall megkocogtatta a vállamat, majd intett a fejével, hogy kövessem őt. Átverekedtük magunkat a tömegen, ami nem volt egy könnyű procedúra, mégis sikerült eljutnunk a bárpulthoz, ahol a szöszi mindkettőnknek rendelt valami italt. Összekoccintottuk a poharainkat, aztán egyhuzamra ledöntöttük a keserű löttyöt. És ezt addig folytattuk, míg megfelelő hangulatba nem kerültünk. Egy utolsó színes piát kaptam a kezembe - majdnem ki is öntöttem, annyira illuminált állapotban voltam már -, aminek végre az íze sem volt olyan rossz, habár Harry különleges koktéljához fel sem ért. Harry. Vigyorodtam el, ahogy eszembe jutottak azok a csillogó zöldek, na meg azok a gödröcskék, amik az angyali mosolyhoz tartoztak. Tisztán hallottam mély, simogató hangját, és kellemesen csengő nevetését. Bárcsak itt lenne. Sóhajtottam szomorúan, mire egy kéz elkapta a csuklómat, és a táncoltó fiatalok közé húzott, ezzel elfeledtetve velem, hogy miről is ábrándoztam az előbb. Niall alakja jelent meg előttem, ahogy megállás nélkül táncolt a zene egyre gyorsuló ritmusára. Én is csatlakoztam hozzá, felemelve a kezeimet, hangosan kiabálva bele a füstös levegőbe. Jó pár számot egyedül táncoltam végig, de később egy igencsak szemrevaló csaj csatlakozott hozzám. Érzékien mozgatta formás kis testét, amit néha-néha hozzám dörzsölt. Eddig tétlen kezeim a derekára siklottak, így húzva magamhoz még közelebb őt. Nyakam köré fonta karjait, majd ajkát finoman az enyémhez érintette. Először csak játszadozott, ízlelgetett, aztán átcsúsztatta a nyelvét, körülédesgetve az enyémet. Kezdetleges óvatossága, hamar átváltott. Egyre bátrabban, és szenvedélyesebben csókolt. Nem volt benne semmi szemérmesség, ami nagyon tetszett. Ujjaimat a vállig érő sötét hajába túrtam, miközben a másik kezemet óvatosan a fenekére csúsztattam. Nem húzódott el, sőt, még erélyesebben falta ajkaimat. Igazi tüzes kis csajszival volt dolgom. Mikor elváltunk egymástól, a fülemhez hajolt, amibe érzéki hangon belesuttogott: 
- Como tu llamos? (Hogy hívnak?) - Tágra nyílt szemekkel fogadtam mondandóját, ugyanis fogalmam sem volt, hogy ez mit jelent. 
- Nem értem. - feleltem, mire elhúzódott tőlem, és kedvesen rám mosolygott. Mondott még valamit, amit értetlen képpel figyeltem. Felkuncogott. Gondolom az idétlen ábrázatom lehetett ennyire vicces a számára.  
- Eres dulce! (Édes vagy!) - finom ujjaival megsimogatta arcomat, aztán újra a fülemhez hajolt, miközben én a karcsú derekát fogtam. - Quieres venir a mi casa? (Van kedved eljönni hozzám?) 
- Sajnálom, nem értem - húztam el a számat, és még a kezeimet is széttártam. Motyogott valamit, aztán gyengéden megfogta a csuklómat, és kifelé kezdett el húzni a teremből. Kilépve a friss, erős zajoktól mentes levegőre azonnal leintett egy taxit, aminek a hátsó ülésére behuppanva, hívogató kézmozdulatokkal mosolygott rám. Pár perc hezitálás után végül beültem mellé. Mi baj lehet belőle? Dugunk egy jót, aztán ennyi. Valamit közölt a sofőrrel, gondolom a címét, majd mikor elindultunk mosolyogva fordult felém, törékeny kezét a combomra simítva. Tarkójához nyúlva húztam magamhoz, hogy újra egyesítsem ajkainkat. Szenvedélyesen faltuk egymást, miközben a szabad kezem el-elkalandozott szexi ruhába bújtatott testén. 
- Mi nombre es Isabel! (Az én nevem Isabel!) - suttogta erotikusan a számra, ujjaival a combomat cirógatva egyre feljebb és feljebb haladva.
- Fogalmam sincs mit mondtál, de rohadt szexin hangzik, szóval benne vagyok! Vagyis benned lennék már nagyon! - hajoltam a nyakára, amire csókokat hintettem, majd fülét kezdtem el kényeztetni a nyelvemmel. Kezeivel a hajamba túrt, halkan nyöszörögve, én pedig a szoknyája alá nyúltam, finoman simogatva combja belső részét.
- Isabel! - mondta, de nem törődtem vele. - Como tu llamos? (Hogy hívnak?)
- Nem értem, sajnálom! - lihegtem a nyakába, mire arcomat a kezei közé fogva tolt el magától. - Isabel! - mutatott magára. - Mi nombre as Isabel! (Az én nevem Isabel!) - ismételte el ugyanazt a szót. Mit akarhat? - Isabel! - közölte megint magára mutatva, utána meg rám.
- Ó! - világosodtam meg. - Ez a neved, ugye? - nem vágom miért beszéltem hozzá, hisz ő sem értette a mondandómat, ahogy én se az övét. - Louis! - tettem a kezem a mellkasomra.
- Louis. Louis. - ismételgette, mintha csak ízlelgette volna a nevemet. - Me gusta tu nombre! (Tetszik a neved!) - mosolygott, majd ismételten elvesztünk egymás szájában, addig el sem válva, amíg a lakásához nem értünk. Isabel kifizette a taxist, aztán kiszállt, és ujjaival hívogató mozdulatokat téve jelezte, hogy kövessem őt. Amint kinyitotta a lakása ajtaját, és felkapcsolta a villanyt, megragadtam a derekánál fogva, ismételten megízlelve csókját. Innen már csak a hálószobáig kellett eljutnunk, ahol is sietve váltunk meg a ruháinktól, hogy végre elmerülhessünk egymásban. 


6 megjegyzés:

  1. Sziaaa,
    Végre utolértem a sztorit. Naggyon imádom, csak már túlságosan is türelmetlen vagyok. Jöjjön már Harry!!!
    Tanulok spanyolt és egy hiba van csak benne, ha jól látom :D
    A "hogy hívnak?" az ¿Como se llama? vagy ¿Como tu llama? (Ha férfiról beszélünk akkor persze "llama" helyett "llamo".
    Egyébként nem mondom, hogy rossz az, amit írtál, csak inkább ezt a kifejezést használják a spanyolok.
    Siess a kövivel légysziii!
    Boldog karácsonyt!
    <3
    Nicole Evans

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia 😊
      Örülök, hogy itt vagy, és, hogy sikerült utolérned! Elhiszem, hidd el nekem se könnyű, de még egy kis türelmet szeretnék kérni! 😉
      Juj, nem hittem, hogy lesz valaki, aki tanul spanyolt! Köszönöm a segítséget! Nem tudtam, hogyhogy megy, elég sokat szenvedtem/szenvedek vele! 😂
      Igyekszem 😉
      Köszönöm, neked is boldog karácsonyt!
      Puszilakk ❤

      Törlés
  2. Nagyon jó volt, bár már hiányolom Harryt!
    Siess kérlek!
    Puszi xx
    U.I.: bocsi, beteg vagyok, nem tudok hosszabb komit írni:(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia 😊
      Egy kis kitartást kérek még! 😉 Igyekszem sietni vele!
      Semmi baj, én ennyinek is nagyon de nagyon örülök! *-*
      Oh te szegényem, jobbulást! ❤
      Puszillak 💜

      Törlés
  3. Szuper sztori! C:
    Imádom az írásaid egytől-egyig!! :D
    Arra lennék kíváncsi hogy lesznek-e még sima one-shot sztorik, vagy amíg ez a történet fut, addig nem várható? :)
    Köszi a választ előre is! :)
    xoxo. E.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia 😊
      Köszönöm szépen, jaj ennek nagyon örülök! 😍
      Nem tudom, egyelőre nem terveztem, mert egyel is elég nehezen bírkozom meg, de van egy történetem, amit folytattam volna, de lehet, hogy shotként fogom kitenni ide! 😉 Ha lesz időm, meg ötleteim, akkor biztos fogok hozni shotokat is!
      Puszi ❤

      Törlés