2016. december 31., szombat

Everything happens for a reason (11.rész)


Sziasztoook!

Az év utolsó napján gondoltam megleplek titeket egy új résszel, aminek a végéért előre is a bocsánatotokat kérem! Remélem tetszeni fog, és több visszajelzést fogok kapni, mint az előzőhöz, ami eléggé elszomorított... És ezért is hoztam ennyire későn, pedig két résszel is meg szerettelek volna lepni benneteket a szünet alatt...
Nagyon köszönöm azoknak, akik írtak, és csak azt tudom mondani, hogy kitartás, most már (ha minden igaz, és nem alakul máshogy a történet) minden részben szerepelni fog a mi kis Harrynk (vagyis Louis kis Harrye!😍❤️😊) ! *-*
Ezzel a résszel szeretnék  🎉 NAGYON BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNNI NEKTEK 🎉, és remélem, hogy a 2017-es évben is itt lesztek velem, mert én tuti biztos, hogy itt leszek! ❤️❤️
Jó olvasást, és jó újévvárást mindenkinek! 
Szeretlek benneteket, és puszilok mindenkit! 

Ui: Újabb spanyol mondatok, amiben megint ki lehet segíteni, mert mindenhol mást találtam, szóval nem biztos, hogy jól értelmeztem őket! 

Dreamy Girl







*Louis*

Idegesítő, szinte fülsiketítő csipogásra ébredtem fel. Morogva, összeszorított szemekkel nyúltam a halántékomhoz, ami minden egyes hangra fájdalmas lüktetéssel válaszolt.
- Rohadt telefon - mérgelődtem a fejemre húzva a takarót remélve, hogy az a valaki hamarosan megunja, és végre újra csend telepszik majd a szobára. Szép álmok, Louis. Megállás nélkül csörgött, amit nem bírtam sokáig elviselni, hiába fedte a fülemet a takaró. Résnyire nyitott szemekkel kezdtem kutatni a készülék után, majd mikor megleltem, kinyúltam érte, és meg sem nézve a képernyőt - felesleges lett volna, mert alig láttam -, fogadtam a hívást:
- Haló?! - dőltem vissza a hátamra, ismét lehunyva fáradt szemeimet.
- Louis?! - szólt bele Niall. - Basszus! Hol a fenében vagy? - aggodalmaskodott, nekem pedig el kellett tartanom a fülemtől a készüléket, mert olyan hangosnak hatott a hangja, hogy még jobban megfájdult a fejem tőle. - Már vagy ezerszer hívtalak! - korholt le. Eddig tartott az aggodalom, most jöhet a lecseszés. - gondoltam magamban, majd mikor végre sikerült felfognom a szöszi szavait, azon nyomban kipattantak a szemeim, és az ismeretlen helyiséget kezdték el pásztázni. Szentséges szar! Hol vagyok? Ültem fel az ágyon, a lüktető fejemet fogva, alaposan szétnézve a szobában. A bal oldalamra sandítottam, hátha találok valakit mellettem, de az ágy másik fele üres volt, ezért tovább folytattam a felfedezést, remélve, hogy ezzel elő tudok majd halászni valami kis emléket a tegnap estémből. - Megkukultál? Vagy visszaaludtál? - Hirtelen el is feledkeztem a vonal túloldalán majrézó szösziről. - Hahó?! Hallom, hogy szuszogsz! Basszus Louis, ne szórakozz már! - folytatta az idegeskedést, miután nem kapott semmiféle választ.
- Nyugi, élek! - biztosítottam rekedtes, fáradt hangon.
- Hogy legyek nyugodt, ha?! Azt hittem elraboltak, vagy még rosszabb! - szinte kiabált, amitől ismét szét akart robbanni az agyam.
- Valakinek a lakásán vagyok, asszem... - fogtam a fejemet, mert féltem, hogy ha nem tartom meg, szétesik.
- Miért nem hívtál, vagy írtál, hogy elhúztál valakivel?
- Niall! - morogtam összeszorított szemhéjjal. - Halkabban, légyszi, szétesik a fejem...
- Ó, te szegény - hallottam a hangján az iróniát. - Mi meg betegre aggódjuk magunkat miattad! Végül is, ja...
- Ne haragudj, ez eszembe se jutott... - feleltem bűnbánóan, mert tudtam jól, hogy milyen szar érzés lehetett nekik, hogy nem adtam magamról életjelet. Mégiscsak egy ismeretlen országban voltam, aminek a nyelvét se beszéltem.
- Oké, de ilyet még egyszer ne csinálj, mert kinyírlak! - próbált dorgáló hangnemben maradni, azonban én éreztem rajta, hogy alig bírja visszatartani a nevetést, ami az én arcomra is mosolyt csalt. Kicsit megnyugodtam, hogy nem haragszik rám annyira, mint gondoltam.
- Rendben - motyogtam egy hatalmasat ásítva. - De várjunk csak! - Most tudatosult csak benne a jóval ezelőtti mondata. - Azt mondtad, hogy mi?! Niall! - morogtam. - Mondd, hogy nem szóltál Zaynéknek! - a vonal túlsó oldalán csend honolt. - Niall?!
- Muszáj volt...
- Ezt nem hiszem el... - hitetlenkedve csóváltam a fejemet.
- Miért, mit kellett volna tennem?! Eltűntél, nem válaszoltál egyetlen hívásomra se! Nem volt más választásom! Fel kellett hívnom őket, hogy nem-e mentél vissza a szállodába! De mindegy is, a lényeg, hogy megvagy! - folytatta békülékenyen. - Csak az a kérdés, hogy hol?
- Ha én ezt tudnám... - dünnyögtem halkan.
- Erőltesd meg azt a csöppnyi agyad, kérlek - Szinte biztos voltam benne, hogy megforgatta a szemeit.
- Jó-jó, igyekszem! - hunytam be a szememet, erősen koncentrálva a tegnap estére. Felidéztem azt, amire emlékeztem, de a többi része mind homályos volt. Aztán mégiscsak beugrott valami, vagyis inkább valaki. Egy csaj. Táncoltunk, elég hevesek voltunk, majd egy taxi jelent meg előttem, amibe mindketten beszálltunk. Ez az! Akkor gondolom nála vagyok, mert senki más nem rémlett az emlékeimben. És ezt az is megerősítette, hogy felismertem a ruháját, ami a földön hevert az ágy mellett. - Egy csajnál vagyok, ez már tuti biztos, viszont gőzöm sincs, hogy hol. - feleltem kissé megrémülten. Hogy a francba jutok ki innen?
- Ott van valahol? - tudakolózott Ni.
- Itt nincs...
- Akkor keresd meg, és kérdezd meg, hogy merre vagy! - utasított türelmetlenül.
- Jézusom, várj már egy kicsit, most tértem magamhoz a kómából! - korholtam le ingerülten, amit gondolom a másnaposság idézett elő bennem. Niall nem szólt semmit, csak horkantott egyet, amiért irtó hálás voltam neki, mert nem biztos, hogy most szó nélkül tudtam volna hagyni az újbóli beszólását. Nagy nehezen lehúztam magamról a takarót, szembesülve azzal a ténnyel, hogy anyaszült meztelenül feküdtem alatta. Remek. Habár nem tudom mit számítottam. Hogy fel leszek öltözve? Kimásztam az ágyból, elindulva a ruháim keresésére, amikből csak a fekete bokszeralsómat sikerült meglelnem, de ez is megtette, tekintve a helyzetemet. Legalább nem pucéran mászkálok. Viszont hol lehet a többi? - morfondíroztam a padlót kémlelve, majd mikor felemeltem a tekintetemet, és megláttam a falon lévő fényképeket, rajta az ismerős lánnyal, ismét beugrott valami. - Amúgy spanyolul hadovált mindvégig, szóval egyetlen szavát se értettem.
- Az nem probléma, majd én beszélek vele, csak keresd meg és add át neki a telefont! - Bólintottam, pedig tudtam jól, hogy ezt nem láthatja, mégis feleslegesnek éreztem bármit is mondani. Most az volt a legfontosabb, hogy megtaláljam a csajt, és végre újra a szállodába lehessek.
- Isabel? - szólítottam a nevén, ami időközben felrémlett az emlékezetemben. - Isabel? Itt vagy? - nyitottam ki a hálószobának az ajtaját, ahonnan egy folyosóra, onnan pedig egy nappaliba érkeztem, ahol végre rábukkantam a többi göncömre is. Gyorsan felkapkodtam őket, amitől máris sokkal jobban éreztem magam. Mégis jobb felöltözve, mint egy szál gatyában. Tovább haladtam, ismét egy folyosószerűséghez érve. Ez a lakás kész labirintus volt, vagy az is lehet, hogy csak én voltam túl másnapos hozzá. Ahogy egyre közeledtem a boltívvel elválasztott helyiség felé, finom illatok csapták meg az orromat, és még valami halk dudorászást is hallottam.
- Na? - türelmetlenkedett a szöszi.
- Nyugi! - csitítgattam, furcsa zajt hallva, ami pont abból az irányból jött, ahova épp tartottam. - Isabel?! - suttogtam mikor odaértem a boltívhez. - Isabel?! - lestem be a helyiségbe, ahol az előbb említett személy nagyban készítette a kaját, ám amint meghallotta a hangom, megpördült, hatalmas mosollyal az arcán.
- Louis! - indult meg felém, hosszú csókkal üdvözölve, ami annyira meglepett, hogy tágra nyílt szemekkel, ledermedve álltam, várva, hogy vége legyen. Reméltem, hogy nem hiszi azt, hogy ezek után majd boldogan élünk, amíg meg nem halunk, mert akkor rohadt nagy szarban leszek. Amint elváltak ajkaink, be nem állt a szája. Próbáltam közbe szólni, kézzel jelezni, hogy hagyja végre abba, de ő csak mondta, és mondta. Szerintem levegőt se vett közben, legalább is én nem láttam, pedig erősen figyeltem.
- Igazi tüzes csajszihoz van szerencsénk! - kuncogott Ni a telefonba. - Khm... Nagyon meg volt elégedve veled az ágyban! - nevetett, mire belemorogtam egy "fogd be-t". Isabel kapásból elhallgatott, gondolom elég erőteljesen mondhattam ki ezt a két szót, és kérdőn, kicsit megszeppenve meredt rám, amit azonnal ki is használtam, odanyújtva neki a mobilt, nehogy megint belekezdjen a mondandójába, mert akkor soha nem fogok elszabadulni innen.
- A barátom beszélni akar veled! - tettem hozzá, habár nem értettem miért, mivel egyetlen mukkot sem érhetett abból, amit mondtam neki. Megszokás. Rántottam meg a vállam, majd míg ők beszéltek, addig én körülnéztem a lakásban. Tényleg labirintusra hasonlított, és túl zsúfolt is volt, ami nekem nagyon nem jött be, de kinek mi.
- Aquí tiene! (Tessék!) - adta át a készüléket.
- Köszi! - mosolyogtam rá, majd a fülemhez emeltem. - Na? - érdeklődtem sietősen.
- Megvan! Tíz perc, és ott leszek, addig bírd ki! - közölte, és már le is tette. Ezután kellemetlenül álldogáltunk a nappali kellős közepén, ahol én az egyik lábamról a másikra támaszkodtam, várva, hogy kurva gyorsan elteljen az a tíz perc, míg Isabel pedig a hosszú sötétbarna haját csavargatta zavarában. 
- Ahora tienes hambre? (Éhes vagy?) - szólalt meg végül, mire értetlen képet vágtam, ő pedig kínosan felnevetett, aztán hadarva szövegelni kezdett. Hirtelen megfogta a kezemet, visszavezetve a konyhába, ahol a tányéron lévő ínycsíkáldó, ám számomra ismeretlen ételre mutatott. Ja, hogy akarok-e enni? Oké, vágom.
- Nem vagyok éhes, köszi - ráztam a fejemet is hozzá. - Viszont egy pohár víznek nagyon örülnék! - közöltem, mire most ő nézett rám értetlen arckifejezéssel. Ugye, milyen szar érzés? - gondoltam magamban vigyorogva. Elmutogattam neki, hogy mit is szeretnék, így míg Niall meg nem érkezett, a vizet kortyolgattam. Felkaptam a cipőmet, aztán Isabel felé fordultam, aki kedves mosollyal vizslatott.
- Gracias por una velada maravillosa, Louis! (Köszönöm a csodálatos estét, Louis!) - lépett közelebb hozzám, egy hosszú, gyengéd csókot nyomva a számra. - Esto es fantástico! (Fantasztikus volt!) - folytatta miután elhúzódott tőlem.
- Nekem is fantasztikus volt, ha ezt mondtad! - vigyorogtam. - Örülök, hogy találkoztunk, Isabel! Szia! - köszöntem el.
- Nos vemos, enamorado! (Viszlát, szépfiú!) - küldött egy puszit, amire mosollyal válaszoltam, majd kiléptem az ajtón, sietve szedve a lépcsőfokokat, hogy minél hamarabb a szöszi kocsijában tudhassam magamat.
- Szeva, Casanova! - üdvözölt szélesen vigyorogva, mikor bepattantam mellé.
- Köszi, hogy eljöttél értem, és bocs, hogy nem szóltam - helyezkedtem el a kényelmes ülésben.
- Nem érdekes - legyintett, kikanyarodva az útra. - Hallod, amiket az a csaj mondott... Te aztán nem lehetsz semmi az ágyban, haver! - bokszolt bele a vállamba, miközben az utat kémlelte. - Most az egyszer azért sajnálom, hogy nem vagyok, ha nem is meleg, de legalább biszex!
- Szállj le rólam, kérlek! - szóltam rá esdeklően, mert nem akartam erről beszélni. Így is eléggé frusztrált a helyzet.
- Nyugi, csak szívatlak! - veregette meg barátian a vállamat, viszont az arcán még mindig ott virított az az idegesítő vigyora, ami nem hagyott nyugodni.
- Töröld le a vigyort a képedről, vagy én teszem meg! - próbáltam fenyegetőnek hatni, csakhogy nem sikerült, ugyanis a szám széle, önkéntelenül is felfelé görbült. - Különben is - fordultam felé, belemenve a játékába, mert miért is ne. Ez csak hülyülés, másrészt pedig így legalább megúszhattam a további faggatózását az éjszakámmal kapcsolatban. - Miből gondolod, hogy lenne esélyed nálam? - húztam fel a szemöldökömet, kíváncsian várva, mit reagál erre. Elképedt arckifejezését látva, amit hihetetlenül jól adott elő, alig bírtam visszafogni a nevetésemet.
- Ugyan, kérlek... - forgatta meg a szemeit. - Nézz csak rám! - mutatott végig magán, én pedig nem bírtam tovább, jóízűen felröhögtem.
- Nem akarlak elkeseríteni - nevettem továbbra is -, de ha vonzanának a pasik, tudod... hát... - húztam el a számat, próbálva nem vigyorogni. Nem nagyon sikerült. - Nem igazán lennél az esetem! - böktem ki, élvezve a piszkálódást.
- Ez fájt. - szipogta. - Darabokra törted a szívemet! - tette szabad kezét a mellkasára, pont a szíve helyére, míg a másikkal balra fordította a kormányt.
- Sajnálom... De ne szomorkodj, biztos lesz majd valaki, aki összerakja a darabokra tört, érzékeny kis szívedet! - gügyögtem, és ha nem vezetett volna, még az arcát is megpaskoltam volna.
- Késő, ez már helyrehozhatatlan... - biggyesztette le az ajkait, de a mosoly ott bujkált a hangjában. Mikor megálltunk egy piros lámpánál, Niall váratlanul felém fordult, egy ördögi vigyorral az arcán.
- Mi az? - kérdeztem összevont szemöldökkel, legbelül érezve, hogy ez nem fog semmi jót jelenteni.
- Oké, nem lennék az eseted, ezt felfogtam, és nagy nehezen bele is törődtem - viccelődött, ami egy kicsit oldotta az idegességemet, viszont éreztem, hogy itt még nincs vége - de - nézett mélyen a szemembe, amivel teljesen összezavart - akkor ki lenne az? - sejtelmesen vigyorgott, fel-le mozgatva a szemöldökét. A gyomrom görcsbe rándult, a torkomban pedig egy gombóc keletkezett, ami egyre nagyobbra nőt, ahogy a lelki szemeim előtt azonnal a zöld íriszek tulajdonosa jelent meg. Hirtelen rohadt melegem lett idebent, az amúgy klímával hűtött kocsiban, amiből most mindenáron ki akartam szabadulni. Niall kék szemeim úgy vizslattak, mintha beleláttak volna a gondolataimba, amitől még rosszabbul lettem. Úgy éreztem, mentem megfulladok. Nem tudhatja! Nem! De mit is kell tudnia? Nincs is semmi, ami miatt aggódnom kellene! Idegeskedésemet egy hangos dudaszó szakította félbe, amitől akkorát ugrottam, hogy majdnem bevertem a fejem a kocsinak a tetejébe. Magamban elmondtam egy köszönömöt a lámpának, amiért pont most váltott át zöldre, megmentve engem a kínos helyzettől. A szöszi felkuncogott, miközben sietve a gázpedálra lépett, hogy tovább folytathassuk a szállodához vezető utunkat, amit én azzal töltöttem el, hogy a gondolataimba meredtem, azon agyalva, hogy miért pont Harry jutott az eszembe. Egyáltalán, hogy juthatott ilyen az eszembe? Nem vonzódom a pasikhoz, én heteró vagyok. Mindig is a lányok érdekeltek, és soha nem gondoltam, vagy néztem úgy egy pasira, mint mondjuk, ahogy Zayn tette. Egyáltalán nem érdekeltek. De akkor ez most mi volt? Miért őrá gondoltam? És megint miért érzem azt a furcsa, mégis kellemes bizsergést? Ezek a kérdések cikáztak a fejemben, mikor is hirtelen belém csapott a felismerés. Jézusom! Meleg vagyok?! Azt hittem, menten elájulok. Nem! Az kizárt, nem lehetek az! Ez csak valami, valami, nem tudom mi, de biztos vagyok benne, hogy nem vagyok meleg! Nem! Vagyok! Meleg! - addig kántáltam magamban ezt a három szót, amíg Niall meg nem szólalt:
- Majdnem elfelejtettem mondani, hogy ma estére tettük át a bowlingot, mert az egyik srác nem ért volna rá holnap, viszont nagyon szeretett volna jönni! Remélem nem baj? Vagy nem vagy valami jól? - sandított rám, miközben behajtott a szálloda parkolójába, keresve egy üres helyet. Eddig semmi bajom nem volt, de amint emlékeztetett rá, máris megfájdult a fejem.
- Tök mindegy, hogy ma vagy holnap égetem le magamat! - dünnyögtem kikászálódva a kocsiból. - Amúgy meg elég jól vagyok! Beveszek pár fájdalomcsillapítót, és máris semmi bajom se lesz! 
- Ne szarj már, nem fogsz leégni! - lépett mellém, bátorítóan megsimítva a hátamat, ahogy lassan a szálloda bejárata felé sétáltunk. - Nem csak te leszel ott, aki még soha életében nem játszott, másrészt meg nem vagyunk azok a fajták, akik kiröhögik a másikat, csak egy kicsit! - kuncogott fel, én pedig meglöktem a vállánál fogva. A szobába felérve, Zaynéktől is megkaptam a fejmosást, viszont a szöszi beszámolója után, ami az én estémről szólt, az összes haragjuk elszállt.
- Szerintem azt a csajt már egy jó ideje nem vághatták gerincre, ezért áradozott annyira! - gúnyolódott Z, miután Niall elmondta, miket is mondott a spanyol csajszi rólam. Őszintén megmondva engem is eléggé meglepett a dolog. Jó, tudtam, hogy nem vagyok olyan rossz, de hogy ennyire jó legyek, ez még nekem is új volt. 
- Csak féltékeny vagy! - vágott vissza Ni, mire a fekete mérgesen horkant fel, és mielőtt szólhatott volna bármit is, közbevágtam:
- Hagyjuk már, légyszi! - néztem könyörögve mindkettőjükre, és éreztem, hogy még vörösebbé válik, a már így is rikító fejem. - Nem szeretek erről beszélni, szóval, váltsunk témát! - temettem az arcomat a tenyerembe, és szerencsémre, nem zaklattak tovább. A szöszire terelődött a beszélgetés, aki lelkesen mesélt az estéjéről, ami elmondása szerint szuperül alakult, ugyanis megismerkedett egy nagyon kedves, és csinos lánnyal, akivel azonnal egy hullámhosszra kerültek, megbeszélve egy randit is. Őszintén örültem annak, hogy sikerült találni valakit, habár ez még eléggé korai volt, de én bíztam abban, hogy végre a megfelelő lányt sodorta felé az élet. Reméltem, hogy összejön neki, mert már igazán megérdemelt volna egy szerető társat, főleg ennyi kudarcba fulladt kapcsolat után. Szegény, amiket mesélt nekem, csodálom, hogy még ezek után sem adta fel a reményt. Én viszont ezután az egy csalódás után örökre feladtam. Rájöttem, hogy nem kell nekem senki, tökéletesen jól vagyok így, ahogy vagyok. Semmi kötöttség, csak a szórakozás. Ezután a tévét bámultuk, amin épp valami spanyol szappanopera ment, amiből - Niallt kivéve - senki nem értette semmit, de azért jót mulattunk rajta. Néha fordított nekünk, viszont olyan is volt, hogy mi szinkronizáltunk, minél nagyobb marhaságokat adva a szereplők szájába, aminek az lett a vége, hogy a padlón fetrengve, sírva röhögtünk. Azért a szöszi tanított is nekünk pár szót, meg egy pár alapvető mondatot is, amik elég nehezek voltak, mi mégsem adtuk fel. Habár volt egy olyan sejtésem, hogy nem sokig fog megmaradni a fejünkben, de nem is ez volt a lényege. Míg próbálgattuk kiejteni a szavakat, addig Ni elnézést kérve, miszerint el kell intéznie egy telefonthívást, ment ki a teraszra, amit Liamék azonnal ki is használtak. Egy ideig tűrtem a mellettem történő csókcsatát, hallgatva a cuppogásokat, és a sóhajokat, ám amint ezek nyögésekbe váltottak át, azon nyomban felpattantam a kanapáról. Amikor elhaladtam a nyitott erkélyajtó előtt, elkaptam pár érdekes szóváltást a szöszi beszélgetéséből, ami kíváncsivá tett, arra ösztönözve, hogy a függöny takarásában hallgatózzak tovább. Tudom, nem volt szép dolog tőlem.
- Még így is akarsz jönni? - kérdezte Ni, a telefon túloldalán lévő személytől, aki gondolom válaszolhatott valamit, mert egy ideig csendben hallgatott. - Szerintem veszett ügy, ezért is gondoltam, hogy figyelmeztetlek, mert nem akarom, hogy megint pofára ess... - Összevont szemöldökkel füleltem. Vajon kivel beszélhetett, és kiről? Biztos valami csajról, az egyik haverjával. De mi van, ha Harryvel? Lehet, hogy épp a göndörnek próbál segíteni valami csajjal kapcsoltban? Erre a gondolatra valami szorongató érzés fogott el, amit nem tudtam hová tenni. - Tudom, hogy ezt mondtam, és láttam is valamit, csakhogy semmi sem biztos! Tudod jól, hogy szívesen segítek, de ez nem lesz egyszerű, készülj fel a legrosszabbra, oké? - felelte komoly hangon. - Ne éld bele magad addig, míg nem vagy biztos a dolgokban!  - Újabb csend, ami elég hosszú volt ezért úgy döntöttem eltűnök onnan, amíg még nem késő. Az agyam mindvégig a telefonbeszélgetésen kattogott, miközben azért próbáltam a fiúkra is koncentrálni, hogy ne nézzenek teljesen hülyének, amiért mindenre az volt a válaszom, hogy "mit mondtál?". Egy fél órával az indulás előtt mindenki eltűnt a szobájába, hogy nekilásson a készülődésnek, csak Niall nem, aki türelmesen ült a kanapén, nézve a tévéműsorokat, arra várva, hogy végezzünk. Izgatottsággal és félelemmel telve ültem az anyós ülés, miközben rohamosan közeledtünk az úti célunk felé. Amint megláttam a hatalmas, neonfényben világító "Bowling Club" felíratott, a gyomrom összeugrott. Vártam is, meg minden, de közben azért eléggé paráztam is az egésztől. Mélyet sóhajtva siettem a fiúk után, akik már a bejárat előtt toporogva vártak rám. A hatalmas helyiségbe belépve, a szám is tátva maradt. Csodálattal telve néztem körbe a klubban, ami eszméletlenül jól nézett ki. A színes fények, a beülős részlegek, a bár pult, na meg a pályák, amik hosszú sorokban feküdtek egymás mellett engem teljesen megbabonáztak. Láttam már bowling pályát, de ilyen sokat, ekkora térben még sosem, kivéve persze a tévében, csakhogy így élőben százszorta fantasztikusabb volt. A halk zene, ami a hangszórókból szólt, pedig még hangulatosabbá varázsolta a termet. Nem voltak olyan sokan, csak egy-két család, meg pár haveri társaság, és két, talán épp randizó fiatal. Niall hevesen integetni kezdett valakinek, mire mind a hárman abba az irányba kaptuk a fejünket. Egy tucatnyi srácból álló csoport nézett vissza ránk, kezükkel jelezve, hogy menjünk oda hozzájuk. A szöszi lekezelt mindenkivel, majd minket is bemutatott egyesével a fiúknak, akik kedvesen üdvözöltek minket. Próbáltam megjegyezni a neveket, de mikor már a tizedik névnél jártunk, teljesen elveszettem a fonalat, ezért hagytam is az egészet a francba. Majd valahogy megtanulom őket, míg itt leszünk. Aaron is csatlakozott hozzánk, akivel azon nyomban, hogy mellém ért, szóba elegyedtem. Jó volt még egy ismerős arcot látni, na meg nagyon is bírtam a szőke fejét. 
- Hogy állunk? - kérdezte Ni, a többieket vizslatva.
- Már csak a bowling királyára várunk! - felelte vigyorogva az egyik szemüveges srác, mire a szöszi egy halvány mosollyal rám nézett, amit megint nem tudtam hova tenni, majd a termet kezdte el pásztázni. Ez meg mi volt? Valami van, amiről én nem tudok? Vagy csak én képzelem bele mindenbe a dolgokat? Morfondíroztam, mindvégig a szöszit sasolva, akinek, miután mögém nézett, hatalmas vigyor ült ki az arcára.
- Itt is van! - kiabált az egyik tüskésre zselézett hajú srác, akit talán Tomnak hívtak. Nem voltam száz százalékig biztos benne, de ez rémlett fel, ahogy az arcát fürkésztem. Mindenki ujjongott, csak mi hárman értetlenkedtünk, majd, szinte egyszerre fordultunk meg, hogy meglessük, kinek is szól ez a hatalmas üdvrivalgás. A látványra, ami fogadott, nem voltam felkészülve. Komolyan mondom. Harry állt a bárpultnál, és épp lekezelt valakivel, akivel még pár szót is váltott, mielőtt felénk fordult volna. Tekintetével végigpásztázta a termet, majd mikor a zöld szempár egyenesen az enyéimbe nézett, gödröcskésen elmosolyodott, én pedig azon nyomban ledermedtem. Ilyen nincs.


28 megjegyzés:

  1. Szuper volt... Ni folyamatos köreműködése... Igazi kapitány! :-) Kíváncsi vagyok hogy ébreszted rá Lout arra, hogy ha nem is meleg,de felettébb harryszexuális. Nagyon várom a kövi részt! E.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia 😊
      Köszönöm szépen, azt is, hogy írtál! 💜
      Bizony az, a kis szöszi kapitány! 😉
      Én is, mert nem könnyű dolog, ez, de meglesz! Igen, Louis erősen Harryszexuális! 😍😋😀
      Puszillak 💜

      Törlés
  2. Szia! Neked is Boldog Új Évet kívánok! Imádtam ezt a részt is és már tényleg kiváncsi vagyok, hogy fogod őket össze hozni.Hozd hamar a következő részt!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia 😊
      Köszönöm szépen, meg azt is, hogy írtál! 💜
      Hamarosan eljutunk oda is! 😉
      Puszi 💜

      Törlés
  3. Az amin én végig megyek az hihetelen.Szidom Louis-t amikor csajjal van beszólók Niallnak és a végén meg úgy vinnyogtam meg ugráltam mint egy bolond. Annyira imádom Istenem csak erre fogok tudni gondolni.
    Boldog Újévet Kedves nagyszerű vagy ��
    Puszi Rebi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia 😊
      Jaj, köszönöm szépen 💜 és azt is, hogy írtál!
      De aranyos vagy, jó olvasni, hogy ennyire beleéled magad! 😊😍
      Puszi 💜

      Törlés
  4. Szia!
    Ki akadtam Louisra! Remélem gyorsan össze hozod őket. Harry szemszögből is olvasnám az eseményeket.
    BUÉK!
    Ildi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hello 😊
      Igyekszem, de nem olyan könnyű a helyzetem, viszont mindent megteszek, hogy egymásra találjanak! 😉
      Huh, hát gondoltam rá már én is, hogy Harry is kellene, de még nem tudom mikor lesz.
      Köszönöm, puszi 💜

      Törlés
  5. Miért itt hagytad abba?!?! Most haragszom. LOUIS MELEG VAGY FOGD MÁR FEL VAGY ÉN VEREM BELÉD!?!?! MUHAHAHA. Boldog új évet. Nagyon várom a kövi részt.
    Puszi és imádat❤❤❤❤
    Tami

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hellooo 😊
      Sajnálooom, muszáj volt 😔
      Szegény Louis 😂😂
      Köszönöm! Ha minden jól megy, hétvégére jönni fog 😊
      Puszillak 💜

      Törlés
  6. Őszintén. Ez a kedvenc tönténetem 😍 Ettől lettem újra Larrys és ahw... Imádom. Komolyan amilyen hangulatot áttudsz adni ezekkel a részekkel... Magába szippantod az olvasód. IMÁDOM 💜💜💜

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Haliii 😊
      Jaj, komolyan??? 😱😱 Omg! Nagyon boldog vagyok, juj, ez most teljesen feldobott! Köszönöm, annyira örülök, hogy így gondolod! 😍
      Puszii 💜💜

      Törlés
  7. Ez valami fantasztikus!!!! Az első nálam még mindig a Love and Pain, de ez �������� hát úristen kezdek úgy viselkedni mint egy elmebeteg ����❤❤ Fantasztikus a sztorid, egyszerűen nem bírok várni!!! A love and painrol lemaradtam, és csak akkor olvastam el, mikor már teljesen kész volt. És most jöttem rá hogy ezt te jelenleg írod ��❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤ annyira imádoooom mikor lesz kövi rész? Nem bírok magammal ������

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa 😊
      Köszönöm szépen *-* Igen, nekem is az LP az első, de jó ilyen rövidke, kicsit más fajta sztorikat is írni 😉
      Ezt örömmel olvasom, mert kicsit féltem,hogy hogy fogadjátok, de látom, nem kelett volna 😊
      Jaj *-* amott is majd lesz rész, vagyis nagyon szeretném folytatni 😉
      Igyekszem, amint lesz időm hozom!
      Puszillak 💜

      Törlés
  8. Szia �� Baromi jól írsz, nagyon tetszik a sztorid! Illetve az összes sztorid! ❤Semmit nem szeretek annyira csinálni, mint a sztorijaidat olvasni.❤❤❤
    Mikor lesz új rész? Annyira várom már! �� Nagyjából tíz percenként frissítem az oldalt, mint egy idióta ���� ❤❤❤
    Puszi xxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hellooo 😊
      Jaj, komolyan? Ennyire? Omg!! 😊❤ Ezt annyira jó hallani, el sem tudod hinni, hogy most milyen boldoggá tettél! ❤
      Köszönöm! ❤
      Huh, nem tudom, kicsit nehezen megy most az írás, de igyekszem hozni, ahogy tudom!
      Puszillak ❤

      Törlés
  9. OneDirectionFan❤❤2017. január 12. 16:47

    Sziaa! �� Ez a story valami fantasztikuus! :) Jaj, nem bírok várni!! Olyan ritkán van rész! :) Nagyon ügyes vagy és így tovább! ������❤❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Helloo 😊
      Köszönöm, örülök, hogy ennyire tetszik! *-*
      Tudom, és nagyon de nagyon sajnálom, hidd el, ha tudnám hamarabb hoznám a részeket, de nem sok időm van 😞 és ez az írásomra nagyon kihat...
      Köszönöm!! És azt is hogy írtál! ❤
      Puszi ❤

      Törlés
  10. Ezek a hosszú történetek isteniek,de komolyan!Imádom mindet,remélem mihamarabb hozod.☻

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa 😊
      Köszönöm szépeeen, örülök, hogy tetszenek! *-*
      Igyekszem, ahogy csak tudok! 😉
      Puszi ❤

      Törlés
  11. Olvasom a kommenteket, és látok ilyeneket, hogy "gyorsan hozd össze őket" de... de ne! Te eddig is mindig tökéletesen eltaláltad, mikor és hogyan jönnek össze :) És sosem sietted el, nagyon remélem, most sem fogod. Így van a történetnek egy varázsa. Nagyon szeretem a storyd. :)) ❤ Mióta várom az új részt, azóta elolvastam ezt a részt kb 20-szor :D Nem siettetlek, de nagyooon várom a kövi részt ��
    Óriási puszi ❤ :) ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa😊
      Nem fogom elsietni, mert ugye az eddigi történeteimben hamar összejöttek, és most máshogy szeretném! 😉 Meg itt kicsit nehezebb a helyzet ugyanis Louis heterona gondolja magát... Nem lesz egyszerű.
      Jaj, örülök, hogy sikerül eltalálnom! *-* Köszönöm szépen! 💜
      20x? Juj 😱😍😊
      Igyekszem, csak ez a fránya ihelt hiány 😒
      Puszillak 💜

      Törlés
  12. Jaj, több mint egy hónapja nem volt rész, pedig én annyira szeretem ezt a történetet! Nem bírok tovább várni, pedig tudom, hogy jó munkához idő kell. Nem akarlak siettetni, de... nagyon jöhetne már az új rész. Kérlek :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia 😊
      Tudom, és borzasztóan sajnálom, de egyszerűen bárhogy is próbálkozom nem megy az írás... 😞 Tényleg mindent megteszek, hogy minél hamarabb visszarázódjam, csak kis türelmet kérek, hidd el nekem is nagyon rossz 😞
      Igyekszem, ahogy csak tudok, és bocsánat, hogy ennyit kell várni.
      Köszönöm, hogy írtál! 💜
      Puszi ❤

      Törlés
  13. Szia. Azért még e hónapba jön vagy még semmi sem biztos?��jöhetne már

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hello 😊
      Nem akarok semmit elkiabálni, mert még túl korai lenne, de sikerül legalább három oldalt írnom, ami azt jelenti (remélem), hogy hamarosan jön az új rész! Kis türelmet kérnék még! Köszönöm 💜
      Puszi

      Törlés
    2. IGEEEEEEEEEEEN!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! ❤❤❤❤❤❤

      Törlés
    3. ❤️❤️❤️❤️❤️

      Törlés