2017. február 12., vasárnap

Everything happens for a reason (12.rész)



Halihó!

Bocsánat, hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem, de az ihlethiány sajnos megint utolért... Reméltem, hogy nem tart sokáig, de úgy látszik a hosszabb változata látogatott meg. (Utálom!!! Legszörnyűbb!!😢
Tudom, hogy ez nem mentség, de aki ír, az tudja milyen érzés az, mikor írnál, de egyszerűen nem megy, nem állnak össze a mondatok, és mindent rossznak érzel. Higgyétek el, mindent kipróbáltam, amit a blogokban írnak az ihlethiány leküzdéséről, viszont semmi sem segített. Most szerencsémre sikerült pár oldalt összehoznom, ami fogalmam sincs, hogy milyenre sikeredett, de majd ti megmondjátok. Remélem nem lett olyan szörnyű... 😩
Nem mondom, hogy visszatértem vagy ilyesmi (nem akarok semmit elkiabálni), ez majd csak akkor fog kiderülni, mikor nekilátok a folytatásnak. Szorítsatok, hogy sikerüljön! 😊
Köszönöm mindenkinek, aki kitartott mellettem, és hogy ilyen sokan jelentkeztetek, hogy itt vagyok! Nagyon sokat jelentett, hogy mindvégig érdeklődtetek, és vártátok a részt!
Imádlak benneteket, és bocsánat, hogy ilyen sok gond van velem...
Jó olvasást, 
Puszillak benneteket

💙Dreamy Girl💚




*Louis*



Nem akartam hinni a szememnek. Még párat pislogtam is, hátha csak képzelődöm, de nem, tényleg ott volt. Lazán a bárpultnak dőlt, miközben továbbra is engem vizslatott azzal az utánozhatatlan mosolyával, amitől kezdtem egyre inkább zavarba jönni. Mikor már valóban kezdett kényelmetlenné válni számomra a szituáció, váratlanul egy felettébb csinos lány lépett oda hozzá - ezzel kizökkentve őt a bámulásomból -, akit hatalmas mosollyal, és puszikkal üdvözölt. Azonnal beszélgetésbe elegyedtek, ami után Harry meg is feledkezett rólam, én viszont, egyszerűen képtelen voltam levenni róluk a tekintetemet. Árgus szemekkel figyeltem minden egyes mozdulatukat, és mikor a göndör karja a lány keskeny dereka köré fonódott, valami furcsa érzés kerített a hatalmába, ami egyre csak fokozódott bennem, miután lágy puszikkal hintette be a szőkeség arcát, aki erre jóízűen felnevetett, majd átölelte őt. Vajon ki lehetett ez a csaj? - morfondíroztam magamban, ám nem kellett sokáig agyalnom rajta, ugyanis eszembe jutott Niall szállodában lebonyolított telefonbeszélgetése, amiben megígérte Harrynek, hogy segíteni fog neki valami csajjal kapcsolatban, ha egyáltalán erről volt szó, és vele dumált. Viszont, ha igen, tuti, hogy ez volt az a lány, akiről beszéltek. Mondjuk így elnézve őket, nem értettem a segítségkérését, ugyanis tisztán látszott a szőkén, hogy odáig meg vissza van a göndörért, és ez fordítva is így volt. Folyton nevetgéltek, ölelgették és puszilgatták egymást. Látszott rajtuk, hogy jól érzik magukat egymás társaságában, és ez eléggé a kedvemet szegte. De miért is? - tettem fel magamban a számomra is oly furcsa kérdést, amit magam sem tudtam volna megválaszolni. Egyszerűen nem értettem ezt az egészet. Miért érdekelt, hogy kivel van? Nem is ismerem őt, szóval semmi közöm ahhoz, hogy kivel randizgat, nem igaz?! Azt csinál, amit csak akar, és azzal flörtöl, akivel csak akar, mert ez nem az én dolgom. Próbáltam győzködni magam, mégis valahogy minden jókedvem elszállt, és semmi mást nem akartam, csak eltűnni innen. Hiba volt eljönnöm, és ezt már akkor tudtam, mikor rábólintottam a meghívásra. Miután sikerült eldöntenem magamban, hogy rosszul létre hivatkozva lelépek innen, Harry újabb puszit nyomott a lány orcájára, akitől ellépve, egyenesen felém indult. A torkomban gombóc nőtt, a gyomrom összezsugorodott, a szívemről meg inkább nem nyilatkoznék. Maradjunk annyiban, hogy csoda, hogy még élek. Ahogy lassú, magabiztos léptekkel közeledett felém, önkéntelenül is végigmértem a feketébe öltöztetett nyúlánk testét. Egy koptatott hatású Rolling Stones pólót, és egy szűk, szinte második bőrként ható nadrágot viselt, ami kirajzolta hosszú, vékony, mégis izmos lábait, amik egy egyszerű sportcipőben végződtek. Hosszú, zongorista ujjaival a hajába túrt, hátrafésülve a homlokára hulló rakoncátlan göndör fürtjeit, ám mind hiába volt, mert azok azon nyomban vissza is hullottak az előző pozíciójukba. Őt figyelve, olyan érzésem támadt, mintha egy bemutatón lennék, ahol Harry a modell, aki épp a kifutón végigsétálva mutatja be a legújabb ruhakollekciót. Arra lettem figyelmes, hogy míg őt bámultam, a szám is tátva maradt, ezzel kiszárítva ajkaimat, amiket nyelvemmel végigszántva benedvesítettem, majd összezártam. Próbáltam összeszedni magam, de mikor már csak pár lépésnyire volt tőlem, totális káosz lettem. Fogalmam sem volt, hogy most mi fog történni, ám arra, ami következett, egyáltalán nem számítottam. Egyszerűen csak elsétált mellettem, mintha ott se lettem volna, ezzel újabb döbbenetbe küldve engemet, amit még egy kis csalódottság is követett. Mi a fene volt ez?! Tényleg csak úgy elsétált mellettem?! Talán nem ismert volna fel?! Az lehetetlen, ugyanis a bárpultnál álldogálva mindvégig engem fürkészett. De akkor most miért nézett levegőnek? Agyamban ilyen, és ehhez hasonló kérdések cikáztak, miközben csüggedten fordultam meg, hogy tovább követhessem őt a tekintetemmel. Sorra lekezelt a fiúkkal, akikkel még pár szót is váltott, majd pedig Niallhöz lépett, akit egy öklössel üdvözölt. A szöszi mondott neki valamit, majd felénk intetett a fejével, amire a göndör is ránk vezette a tekintetét. Újabb szívroham kerülgetett, mikor megindultak felénk. Most komolyan idejönnek? Szent szar! Nekem annyi! - idegeskedtem, és úgy éreztem menten elájulok. Jézusom! Szedd már össze magad, Louis! Ez nem normális! Nyugodj már le! Minden rendben lesz, csak próbálj meg lenyugodni! - mondogattam magamban, míg elénk nem értek.
- Harry, hadd mutassam be neked az új barátaimat! - kezdett bele a szöszi. - Ő itt, Liam! - mutatott az említettre, akivel a göndör egy "örülök, hogy megismertelek" szöveggel, mosolyogva kezelt le. - Ő meg a párja, Zayn!
- A párja?! - tekintete a két haverom között ingázott, miközben megrázta a fekete kezét. A szerelmespár mosolyogva nézett egymásra, majd egyszerre bólintottak, ami aranyos volt, de most nem igazán tudtam erre koncentrálni, ugyanis épp azon voltam, hogy el ne ájuljak. - Helyesek vagytok együtt! - kacsintott rájuk, aztán én következtem. Szerintem, nem kell részleteznem, hogy hogyan is éreztem magam. Nem vicceltem az előbb, tényleg az ájulás szélén álltam, és úgy izzadtam, mintha egy szaunában lettem volna. Tiszta ideg voltam, mert nem tudtam, hogy mi fog következni, és ez teljesen kikészített. - Ő pedig, Louis! - mosolygott Ni, mire Harry egyszerűen csak felém nyújtotta a kezét, amit ijedten figyeltem, és mielőtt az övébe csúsztattam volna az enyémet, észrevétlenül megtöröltem a nadrágomba az izzadtságtól nyirkos tenyeremet.
- Szia, Louis! - köszönt kedvesen, forró, hatalmas kezével gyengéden markolva az enyémet, amitől ugyanolyan kellemes bizsergés fogott el, mint mikor legelőször érintkezett a bőrünk.
- H-hello! - makogtam idétlenül, mire Harry elmosolyodott, még mindig a kezemet fogva. Gyerünk, szedd már össze magad, tiszta gáz vagy!
- Mondd csak, nem ismerjük mi egymást véletlenül? - kérdezte fürkésző tekintettel. Ez volt az a pillanat, amikor legszívesebben eltűntem volna a föld színéről. Óvatosan a jobbomon álldogáló haverjaimra sandítottam, akik tányérnyi nagyságúra nyílt szemekkel, értetlenül figyelték a kettőnk között lezajló, számukra - mondjuk már számomra is - érthetetlen szituációt. Basszus, ezt most nagyon meg fogom szívni. - Dehogynem! - folytatta mosolyogva, én pedig újfent szívrohamot kaptam. Kész, végem. Most mindent ki fog tálalni. Istenem, mi a fenéért nem tudtam elmondani a fiúknak? Miért kellett titkolóznom? Csak koktéloztunk, semmi több. - Te vagy az a srác, aki kétszer majdnem fellökött, nem igaz?! - nevetett fel jóízűen, amihez a többiek is csatlakoztak. Na jó, nekem itt lett végleg végem. Nem értettem, hogy mire megy ki a játék, és ez teljesen összezavart, ami miatt csak egy kínos mosolyra futotta, mielőtt megszólaltam volna:
- Ühm... Ja... - ennyi tellett tőlem, majd szétválasztottam a még mindig egymást markoló kezeinket.
- Örülök a találkozásnak srácok! Jó látni, hogy újabb tagokkal bővül a csapatunk! - mondta szüntelenül mosolyogva. - Most viszont, ha nem haragszotok megyek, és rendelek pár piát, mert a fiúk anélkül nem hajlandóak nekiállni a játéknak! Szörnyűek... - forgatta meg a szemeit, még mindig somolyogva, aztán hirtelen megfordult, és ott hagyott bennünket.
- Na, menjünk vissza a többiekhez! - szólalt meg Niall, mire mindenki megindult, csak én nem, és ez egyből felkeltette a szöszi figyelmét. - Nem jössz? - kérdezte meglepődve.
- Őőő... Én... - vakargattam a tarkómat, valami normális válaszért imádkozva. - Szerintem, segítek Harrynek piát hozni - feleltem, amire értetlen arckifejezéssel bámult rám, ezért tovább folytattam a zagyvaságomat: - Tudod... Egyedül nem biztos, hogy elbírja azt a tömérdek piát. Elég sokan vagyunk, és az elég sok pia... Szóval, ja... Segítek neki, vagy mi... - magyarázkodtam összevissza, de szerencsémre nem faggatott, csak fejet csóválva mosolygott, és a haverjaim után ment. Úristen, ez nagyon gáz volt. Nagyot sóhajtottam, kiengedve a bennem lévő idegességet, majd minden erőmet összeszedve indultam meg a bárpult felé, ahol Harry mellé furakodtam, aki felnézett rám, elmosolyodott, aztán újra maga elé kémlelt. Nem tudtam, hogy hogyan is kezdjek neki, ezért úgy döntöttem, nem köntörfalazok, hanem azonnal a lényegre térek.
- Mi volt ez az egész? - kérdeztem normális hangnemben, mire újra felemelte a fejét, zöldjeit egyenesen a kékjeimbe fúrva.
- Micsoda? - húzta fel a szemöldökét, amit egy amolyan "most komolyan" fejjel fogadtam. Lazán megvonta a vállát, mintha nem tudná, hogy miről is van szó, pedig nagyon is tisztában volt vele. Felsóhajtottam, majd újra próbálkoztam.
- Miért csináltál úgy, mintha nem ismernél? - tettem fel konkrétabban a kérdésemet.
- Mert úgy tűnt, hogy nem szóltál rólam a barátaidnak, ezért gondoltam csendben maradok, mivel ez nem az én dolgom. - felelte, és hangjából kiéreztem egy kis csalódottságot is, amitől egyből bűntudatom támadt. Basszus, Louis, hogy lehettél ekkora fasz?!
- Nézd... Sajnálom, oké? - néztem rá bocsánatkérőn. - Nem így terveztem, csak... Nem tudom miért nem említettelek meg nekik, egyszerűen... Így alakult... - Akkora szemétnek éreztem magam, mint még soha. Hogy tehettem ezt vele?! Szegénynek rohadt szarul eshetett, hogy elhallgattam őt a legjobb haverjaim elől.
- Semmi baj, Louis - villantott felém egy barátságos mosolyt, bár ezzel sem tudott igazán megnyugtatni, és volt egy olyan érzésem, hogy soha semmivel nem fogom tudni helyrehozni ezt az egészet. Elcsesztem, mint mindig mindent.
- Sajnálom, tényleg, én csak... - képtelen voltam folytatni, mert egyszerűen semmilyen normális magyarázatot nem tudtam volna adni az idióta viselkedésemre.
- Mondom, semmi baj! Komolyan! - biztosított, és a hangja őszintének tűnt, én mégis egy szemét alaknak éreztem magam. - De, ha akarod, kiengesztelhetsz majd valamivel, mert a képedet elnézve szörnyű nagy bűntudat mardoshat! - fürkészett játékos vigyorral, ami valamiért hatalmas megkönnyebbülésként ért.
- Bármit! Ismétlem, bármit megteszek, csak hogy helyrehozzam a hülyeségemet! - közöltem gondolkodás nélkül, amire Harry arcán huncut mosoly jelent meg. Először nem értettem a reakcióját, de aztán, mikor felfogtam, hogy mit is mondtam, már lángokban állt az arcom.
- Tudod, mit?! Ezért már megérte! És ígérem, a szavadon foglak! - kacsintott rám, én pedig elfordítottam a fejemet, hogy ne láthassa a rikító képemet.
- Amúgy... - krákogtam. - Segítek elvinni a piákat, ha gondolod... - váltottam témát, mert nem akartam, hogy tovább folytatódjon ez a beszélgetés. Harry elképedve nézett rám, majd kitört belőle a nevetés. Értetlenül fürkésztem őt, ugyanis nem értettem, hogy mi olyan vicces ebben.
- Te? Komolyan? - kuncogott, majd folytatta a játékos piszkálásomat: - Aki folyton nekimegy mindenkinek? Már ne haragudj, de rád tuti, hogy nem bíznám a piákat! - Szavaira morcos képpel, és mellkasom előtt összefont karokkal válaszoltam, erre ő csak még jobban nevetett. - Amúgy meg kihozzák, csak meg kell rendelni. - tette hozzá mellékesen.
- Jaaa, így már érthető, hogy Niall miért nézett rám olyan furcsán, mikor közöltem vele, hogy segítek neked elhozni a piákat! - nevettem fel bénaságomon, de hát honnan tudhattam volna. - Viszont, visszatérve az előzőekre! Nem szoktam mindenkinek nekimenni! - sértődötten húztam el a számat. - Nem vagyok olyan béna...
- Oh, akkor csak nekem? Ezt vehetem megtiszteltetésnek? - kötekedett a szemöldökét húzogatva, mire legszívesebben vállba bokszoltam volna, de még nem ismertük egymást annyira, hogy ezt megtegyem.
- Jó, oké, nyertél! - adtam meg magam, mert beláttam, hogy nincs esélyem ellene.
- Ezt már szeretem! - jelentette ki önelégült fejjel, én pedig szemet forgattam. - És csak hogy tudd - húzódott közelebb hozzám, mintha valami nagy titkot akarna elárulni nekem. - Mindig én nyerek! - Horkantam fel szavaira, mire a csapos épp akkor lépett oda hozzánk.
- Sajnálom, még egy kis türelmet kérek! - nézett ránk bocsánatkérően, mire Harry megértően bólintott. Ezután pár perces csend állt be közénk, amit végül én törtem meg:
- Csak hogy tisztázzuk, tény, hogy megérdemeltem azt, amit a fiúk előtt csináltál, de lásd be, hogy ez nem volt valami szép húzás tőled!
- Teljes mértékben egyetértek veled, viszont látni a falfehér arcodat, és azt, ahogy az ájulás kerülgetett, muris volt! - vigyorodott el gonoszul.
- Azt mindjárt gondoltam, hogy élvezted. - morogtam durcásan.
- Kvittek vagyunk! Vagyis nem, a kiengesztelés még jár nekem! - jelentette ki határozottan.
- Nem gondolod, hogy egy kicsit túl sokat akarsz? - kérdeztem felhúzva a szemöldökömet, de választ már nem kaptam rá, mert a csapos időközben visszatért.
- Bocs, hogy ennyit kellett várnod... - húzta el a száját a srác. - Új alkalmazott van, és még mindig nincs teljesen tisztában a dolgokkal...
- Ugyan, semmiség, ráérek! - felelte kedvesen.
- Kösz - mosolygott hálásan a csapos. - Szóval, akkor mit adhatok a csapatnak? - kérdezte, Harry pedig azon nyomban sorolni kezdte az italokat. Miután végeztünk, visszaballagtunk a többiekhez, akik míg mi távol voltunk, elfoglalták az utolsó két pályát, ami mögött - akárcsak a többinél - egy hatalmas, fekete színű, u alakú ülőgarnitúra foglalt helyet, egy kis asztallal a közepén. Szemeim rögvest megakadtak a kanapé egyik szélén ücsörgő, hevesen integető, vagy kapálódzó - nem tudtam eldönteni - barátaimon, akikhez egyből oda is mentem.
- Merre voltál? - kérdezte Zayn, miközben lehuppantam mellé.
- Csak segítettem Harrynek. - feleltem egyszerűen.
- Miben is? - kíváncsiskodott.
- Azt hittem, hogy el kell hozni a piákat, de kiderült, hogy kihozzák.
- Aham, értem. - És ezzel be is fejezte a kérdezősködést. Szerencsémre. - Fasza kis hely, nem igaz?
- Jaja, nagyon bejövős! - néztem újra körbe a hangulatos helyiségben. A fiúk egy része már a pályán tengett- lengett a rikító rózsaszínben, és citromsárgában pompázó bowling cipőkben, míg a másik részük velünk üldögélt a kanapén.
- Kezdhetünk? - szólalt meg a göndör, mire mindenki egyöntetűen helyeselt. - Akkor csapjunk bele! - izgatottan dörzsölte össze a tenyereit. - Szóval, ki- kivel...
- Várj! - vágott közbe Niall. - Újak is vannak, előbb őket kellene megkérdezni, nem igaz!? - fejével felénk biccentett, mire a göndör reflexszerűen ránk nézett.
- Igazad van, szöszke, nekem teljesen kiment a fejemből! Bocsi, srácok, csak rég volt már, hogy új taggal bővültünk! - mondta, aztán kis szünet után folytatta: - Igazából csak egy kérdésem lenne! -Arcára kiülő huncut vigyora rosszat sejtetett. - Melyikőtök fogott már golyót? - Kétértelmű kérdése hallatán mindenki felnevetett, kivéve engem, mert én azon voltam, hogy minél jobban elrejtsem zavaromat. Megint lángolni kezdett az arcom, ezért amennyire csak tudtam, lehajtottam a fejemet, és az asztal felületét kezdtem el kémlelni.
- Az attól függ, hogy milyen golyóra gondoltál! - csapott le Zayn, amin meg sem lepődtem. Nem is ő lett volna, ha nem vágott volna vissza egy másik félreérthető szöveggel. Újabb nevetéshullám, majd ismét a göndör vette át a szót:
- Szerintem nem ugyanarra gondoltunk! - Hallottam a hangján, hogy vigyorog, én pedig egyre lejjebb és lejjebb süllyedtem a kanapén.
- Biztos vagy te ebben? - kérdezte a fekete, viszont választ már nem kapott rá.
- Én csak egyszer bowlingoztam, de az már nagyon rég volt! - szólalt meg Liam, ezzel normális útra terelve a beszélgetést. Köszönöm, Li! - hálálkodtam magamban.
- Én sokszor játszottam már, és elég faszán tolom! - jelentette ki büszkén Zayn, és szinte láttam magam előtt azt a jól ismert önelégült fejét.
- Akkor jó, legalább tudsz segíteni a párodnak! - mondta Harry.
- Hát hogyne! Kezelésbe veszem! - Nem láttam az arcát, mert még mindig az asztalt vizslattam, de ismertem már annyira, hogy tudjam, ott ül a kaján vigyor az arcán. Az sosem maradhatott el.
- Zayn! - korholta le Li, aki, ha jól vettem ki a hangokból, vállon bokszolta az említettet.
- Oké, fiúk, amíg ti lerendezitek egymást - kuncogott a göndör. - Addig én Louishoz fordulnék. - Nevem hallatán azonnal felkaptam a fejemet, és egyenesen az engem vizslató zöld szemekbe néztem. - Te hogy állsz a bowlinggal?
- Sosem játszottam még. - feleltem szinte suttogva, és idegességemben az alsó ajkamat kezdtem el harapdálni.
- Jó, akkor te az enyém leszel! - közölte, és rám kacsintott. Hogy mi?! Az övé?! Döbbentem le egy pillanatra. - Gyere, nem kell félned, nem harapok! - vigyorgott, megvillantva tökéletes fehér fogait. Mosolyogva forgattam meg a szemeimet, majd felálltam a helyemről, követve őt a pálya széléig, ahol kiválasztottam a számomra megfelelő cipőt, amit sietősen felhúztam a lábamra. Kicsit idegesen, mégis izgatottan álldogáltam az egyik lábamról a másikra, arra várva, hogy végre elkezdjük. 

14 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszett a rész, főleg Harry "Jó, akkor te az enyém leszel!" mondata. Nagyon kíváncsi vagyok, remélem minél előbb jön az új rész. Kezdenek beindulni a cselekmények:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia 😊
      Örülök, hogy tetszett! *-* Igen, az nekem is 😍😁
      Én is nagyon remélem, hogy most már visszarázódom!
      Bizony, lesz itt minden!
      Köszönöm, hogy írtál! ❤
      Puszi ❤

      Törlés
  2. Megérte várni.....:D

    VálaszTörlés
  3. Végig azon drukkoltam, hogy nehogy valami függővég legyen, mert meghalok...hát, fogjuk rá, ez csak kicsit függővég. XD
    Nagyon imádtam, szerintem teljesen jó lett!😍 Odavagyok azért, ahogy Harry játszadozik Louval, és rohadtul tudja, mit csinál, míg Lou csak pirul és pirul.😂👌 Nagyon cukikák!
    Ziamet meg hagyjuk...tudod, mit gondolok!😍
    Siess azért a kövivel, ha lehet, de persze, no problem, ha lassabban megy. Tudom, hogy megy ez.:/
    Puszi xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia 😊
      Köszönöm szépen, boldog vagyok, hogy tetszett *-*
      Imádom írni, ahogy játszadozik vele 😁 Kis cukorborsók 😍
      Ziam is 😉😍
      Igyekszem, majd látom, hogy hogyan sikerült, remélem hétvégére tudom hozni!
      Puszillak ❤

      Törlés
  4. Azt a mindenit! Olyan rég volt rész nagy meglepetésként ért:-).
    Nagyon tetszett:-) Imádom Harryt, annyira teszik, hogy "megtáncoltatja" Lout! Csak így tovább:-):-):-)
    Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa 😊
      Sajnos igen, de reméljük hogy lassan visszarázódok!
      Köszönöm szépeen! *-* Ennek örülök, én is imádom írni!! 😁😉
      Puszillak ❤

      Törlés
  5. Életemben nem örültem még ennyire egy "12"-es számnak.

    Jézusom, el sem tudom neked mondani, mennyire vártam már!!! Irtóra várom a kövit kérlek kérlek kérlek hozd hamar! Nagyon imádom a sztorit, egyuszerűen fantasztikus ❤❤❤💙💚 Puszi, nagyon szeretleek ❤😍

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa 😊
      Juj *-* Ennek nagyon örülök!
      Igyekszem vele, ahogy csak tudok, és remélem, hogy minél hamarabb meg tudom osztani veletek! 😉
      Köszönöm, puszillak ❤❤❤

      Törlés
  6. Ahw, egyszerűen fantasztikus volt, mint minden rész. Imádom a dögös Harry félénk Lou párosítást. Annyira átütőn írsz, hogy minden fejezetbe újra és újra szerelmes leszek. <3
    Nagyon várom a következőt, tűkön ülök, hogy olvashassam az alkotásod! :)
    Xx G

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa 😊
      Jaj, nagyon szépen köszönöm! *-* Örülök, hogy ennyire tetszik! 😍😊
      Én is imádooom ezt a párosítást!
      Igyekszem vele! És köszönöm! 💜
      Puszillak

      Törlés
  7. IMádom, egyszerűen annyira imádom :D <3
    Már alig várom a folytatást!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa 😊
      Köszönöm szépeeen!! 😊😍
      Igyekszem vele!
      Puszillak 💜

      Törlés