2017. október 29., vasárnap

Everything happens for a reason (14.rész)


Sziasztoook! 

Huh, elég rég posztoltam már, amitől ég is a pofám, de rendesen! Először is borzasztóan sajnálom, hogy ennyit kellett várnotok a kövi részre, és hogy ilyen sok baj van velem, de egyszerűen nem ment... Hiába próbálkoztam minden nap írni, kész szenvedés volt egy mondatot is összehoznom. Ha viszont sikerült, akkor ezerszer átírtam mert nem voltam megelégedve vele, és ez így ment napról napra, teljesen lerombolva az önbizalmamat...
De most itt vagyok, és végre elkészültem az új résszel, ami remélem tetszeni fog nektek! 😉
Köszönöm a sok támogatást, nélkületek már szerintem rég feladtam volna! Köszönöm azoknak, akik bíztak bennem, és kitartottak mellettem! ❤❤ De azokra sem haragszom, akik közben elpártoltak tőlem, teljes mértékben megértem őket! 
Köszönöm, hogy vagytok nekem! Imádlak benneteket! 
Jó olvasást! 
Puszi
Dreamy Girl 

(nem tudom, hogy  mennyire sikeredett jóra a rész, még vissza kell rázódnom a egészbe, szóval bocsánat, ha nem lett valami jó) 

💙💚


*Louis*



Már az utolsókat gurítottuk, de Harryék még mindig nem kerültek elő, ezzel tovább fokozva bennem az aggodalmat. Szinte másodpercenként pillantottam az ajtó felé, hátha végre megjelennek, de semmi, egyetlen ismerős arc se lépett be rajta. Egy idő után, feladva a reményt fordultam vissza a srácokhoz, akik még mindig semmiféle aggódást nem mutattak a hirtelen eltűnt barátaik miatt. Pedig azt hittem, hogy mostanra már fel fog tűnni nekik a hiányuk, és kérdezősködni kezdenek, de nem így lett. Továbbra is felhőtlenül, nagyokat nevetve játszottak, és öntötték magukba a piát, mintha mi sem történt volna. Én viszont teljesen elvesztettem a fonalat a meccsel, meg úgy minden egyébbel kapcsolatban. Azt sem tudtam, hányadán álltunk, vagy, hogy mikor következtem, de még arra sem emlékeztem, miket gurítottam. Egyszerűen csak fellépdeltem a dobódeszkára, mikor a többiek a nevemet kiabálták. Miután lejátszottuk a meccset, amit elvileg mi nyertünk meg - csak fél füllel hallottam -, leültem a pálya mögötti kényelmes ülőgarnitúrára, ahonnan a számat rágcsálva, tanácstalanul fürkésztem a jókedvű bandát. Nem tudtam, mi tévő legyek. Senkit sem ismertem annyira, hogy rá merjek kérdezni a dolgokra, mégis úgy éreztem, muszáj lépnem valamit. Mégsem ülhettem itt tétlenül, várva a csodára, miközben ki tudja, mi történt Niallékkal. Valami baj lehetett, mert senki sem tűnik csak így el, főleg nem ilyen hosszú időre. Ahogy ötletekért kutakodva a fejemben néztem körbe a helyiségben, a szemem megakadt az épp az egyik haverjával beszélgető Aaronön, aki mintha csak megérezte volna vizslató tekintetem, nyomban felém pillantott. Szélesen elmosolyodott, amit azonnal viszonoztam, közben azon agyalva, hogy végül is őt valamilyen szinten ismertem, vagyis hát többet beszéltem vele, mint itt bárkivel. Talán ő segíthetne nekem megtudni valamit erről a Ryan gyerekről, már ha Harry egyáltalán beavatta őt. Az is lehet, hogy csak Niall tudott az egészről, mivel mégiscsak ő volt a göndör legjobb barátja. Viszont, ha ez igaz, és tényleg senki másnak nem mondta el, akkor a kérdezősködéssel csak ártanék neki - amit nem szerettem volna -, szóval ki kellett találnom valami mást. De mégis mit? Mit tehetnék még? - gondolkodtam el, hamar rájőve arra, hogy nem sok lehetőségem maradt. Igazából csak egy: csendben várakozni, és reménykedni abban, hogy hamarosan, és épségben vissza fognak jönni. Már ha vissza fognak. Elkeseredetten sóhajtottam fel a gondolatra, majd a tenyerembe temetve megdörzsöltem az arcomat. 
- Louis?! - Zayn hangja furakodott be a tudatomba, mire szétnyitottam az ujjaimat, és kilestem a köztük keletkezett kis résen át. Nem egyedül jött, Liam is vele volt, és mindketten fürkésző tekintettel méregettek.
- Minden rendben? - puhatolózott óvatosan Li, miközben lehuppant velem szembe a kanapéra, majd kicsivel beljebb csúszott, helyet adva párjának is.
- Ja, minden oké. - motyogtam a tenyerembe, igyekezve minél meggyőzőbb lenni, ami nyilvánvalóan nem sikerült, mert Z hangja aggódással volt teli, mikor megszólalt:
- Tuti? Mert nekem nem úgy tűnsz, mint akivel minden okés... - látott át rajtam. - Történt valami, ami miatt itt búslakodsz egymagadban? - faggatózott, mire egy mély sóhaj tört fel belőlem. Muszáj lesz megnyugtatnom őket, mert különben soha nem fogják abbahagyni a vallatásomat, amihez most nagyon nem volt kedvem. Lassan leeresztettem az arcomat takaró kezeimet, majd magamra erőltetve egy mosolyt válaszoltam:
- Nincs semmi baj, jól vagyok. - Néztem felváltva az engem pásztázó szempárokba, amikben tisztán láttam a kétkedést, ezért még hozzátettem: - Tényleg! Minden rendben srácok, csak kicsit elfáradtam, meg a pia... Tudjátok...
- Tuti biztos? Nem kamuzol? - erősködött Zayn, egyértelművé téve számomra, hogy még mindig nem hisz nekem.
- Tuti biztos! - ismételtem meg szavait, de ő még mindig gyanakvón méregetett. Pár percig csendben mérlegelt magában, le nem véve rólam vizslató szemeit, aztán végre megszólalt:
- Hát jó, feladom, nem faggatlak tovább! - emelte fel a kezeit, megadásának jele képen, ami hatalmas megkönnyebbüléssel fogott el. - Viszont, azt elárulhatnád nekem, hogy merre kószál a mestered!
- A-a kicsodám? - kérdeztem vissza, értetlenül meredve a haveromra.
- A mestered, Harry, ki más?! - közölte olyan hangsúllyal, mintha nekem ezt tudnom kellett volna. - Csak azért kérdezem, mert nem találom sehol, és mivel ti ketten folyton egymás nyakán lógtatok az este folyamán, gondoltam, te biztos tudsz róla valami infót! - A szemeim kikerekedtek, és a szám is tátva maradt, ahogy felfogtam szavait. Hogy mi? Mi a fenéről beszél? Mi az, hogy egymás nyakán lógtunk? Mi nem is... Vagy igen? - gondolkodtam el, és rá kellett jönnöm, hogy igazat beszélt. Tényleg sokat voltam Harryvel, de csak azért, mert segített a bowlingban. Csak ennyi, semmit több. Mondjuk mi más lett volna?
- Hahó?! Louis?! - kalimpált kezével az arcom előtt Z, ezzel visszarángatva a beszélgetésbe, amit tovább folytatott: - Elment? Remélem nem, mert ki akartam hívni egy meccsre! Csak mi ketten! - vigyorgott, izgatottan dörzsölve össze tenyerét. - Úgy szarrá verem, hogy egy életre elmegy a kedve a bowlingtól! - jelentett ki nagyképűen, amire más körülmények között röhögéssel válaszoltam volna, de most semmi másra nem tudtam gondolni, csak a kijelentésére, miszerint mi Harryvel egymás nyakán lógtunk.
- Várj! Állj! Miről beszélsz? - állítottam le őt, mikor végre sikerült szóhoz jutnom.
- Arról, hogy szarrá fogom verni! - ismételte magabiztosan, és még ki is húzta magát ültében. Épp nyitottam volna a szám, hogy közöljem vele, nem erre a részre gondoltam, amikor Liam beelőzött:
- Csak nehogy fordítva süljön el a dolog, mert akkor napokig hallgathatom majd a nyafogásodat... - Forgatta meg a szemeit, mire a párja szúrós tekintettel fordult felé. Ajjaj, itt hamarosan vér fog folyni! - kuncogtam magamban, és örültem annak, hogy most egy darabig nem én leszek a téma.
- Komolyan, Liam? - meredt rá az említettre Z, hitetlenkedve vonva fel fekete szemöldökét.
- Komolyan, Zayn! - felelte Li teljes komolysággal, egyenesen a barna szemekbe nézve. Pár percig, néma csendben néztek egymással farkasszemet, amit végül - nagy meglepetésemre - Zayn szakított meg.
- Jól van, ezt megjegyeztem ám! - dünnyögte az orra alatt, miközben elfordult a barátjától, hogy a mellkasa előtt összefont karokkal, duzzogva meredjen maga elé. Ráadásul arrébb is csúszott egy kicsit a kanapén, csak hogy még drámaibbá tegye a helyzetet. Liammel egymásra néztünk, és azon nyomban kitört belőlünk a nevetés, amit persze az érintett nem igazán nézett jó szemmel. - Jó, be lehet ám fejezni! - morogta, mi meg egyre hangosabban röhögtünk. Szegény. Nem tudta, hogy igazából még csak most kezdődik a java. 
- Várj! Van egy ötletem! - szólaltam meg, miután kicsit alábbhagyott a nevetésem. - Fizesd le Harryt, és probléma megoldva! - szálltam be a játékba, amivel tudtam, hogy csak olajat öntök a tűzre. Igazam is lett. Zayn olyan szemekkel nézett rám, hogy ha tekintettel ölni lehetett volna, már rég halott lennék.
- Ez nem is olyan rossz ötlet, sőt! - csillant fel Liam szeme, majd felemelte a kezét, én pedig gondolkodás nélkül csaptam bele a tenyerébe.
- Na jó, tudjátok mit?! Menjetek a fenébe! - mondta sértődötten a fekete.
- Kis pukkadós! - mosolygott Li, élvezve a párja kínzását.
- Még fokozod is, Payne?! - nézett szúrós szemekkel az említettre, aki csak vigyorogva bólintott. - Jól van! De tudd, hogy ezért még számolunk, csak érjünk vissza a szállodába! - fenyegetőzött, amivel nem igazán hatotta meg Liamet, aki továbbra is jókedvűen kuncogott. - Hidd el, nem fogsz nevetni!
- Hát persze, Zaynee, hogyne! - incselkedett tovább. 
- Ne hívj így! - morogta duzzogva, és újra karba fonta kezét. 
- Miért? Pedig tudom, hogy imádod! Ne is tagadd, Zayneeee! - nyújtotta el az utolsó betűt, miközben odahajolt a barátjához, hogy egy cuppanós puszit nyomjon a pukkadt arcára.
- Utállak! - motyogta Z, de láttam rajta, hogy alig bírja visszatartani mosolyát.
- Tudom, én is téged! - vigyorgott Li, mire a párja azonnal felé fordult, és megcsókolta. Nyilván náluk ez jelentette a szerelmi vallomást. - mosolyodtam el a gondolatra, továbbra is őket figyelve. Csókjuk egyre hevesebbé vált, szinte felfalták egymást, nem törődve azzal, hogy nem egyedül vannak. Több szempár is rájuk szegeződött, ezért egy hangos köhintéssel jeleztem nekik, hogy ideje abbahagyniuk, de persze csak akkor váltak el ajkaik, amikor már másodjára, sokkal hangosabban krákogtam. 
- Ne féltékenykedj! - nyújtotta rám a nyelvét Zayn, miközben lazán elhelyezkedett, egyik kezét átdobva Liam vállán. Megforgattam a szemeimet, de azért mosolyogtam. - Amúgy a kérdésemre még mindig nem válaszoltál! - húzta fel az egyik szemöldökét, majd mielőtt folytatta volna, egy kicsit előre dőlt. - Szóval, merre kószál a göndörke? 
- Nem tudom - vontam vállat. - Telefonja volt, kiment, és azóta nem... 
- Oh, itt is van! - lelkesedett fel, belém fojtva a szót, majd a hátam mögé intett a fejével. Olyan hévvel kaptam a fejemet a bejárati ajtó felé, hogy bele is szédültem egy kicsit. Amint megláttam a göndört, majd utána a szöszit, hatalmas megkönnyebbülés fogott el. Szerencsére egyikőjüknek sem esett baja, habár, ahogy jobban szemügyre vettem őket, láttam rajtuk, hogy valami nagyon nem stimmel velük. Mindketten komor arccal, kedveszegetten álldogáltak a pulttól nem messze, és ahelyett, hogy egyből a barátaikhoz csatlakoztak volna, a helyiség egy kis félreeső zugába vonultak el. Nem bírtam ki, hogy ne figyeljem őket, főleg hogy innen tökéletesen rájuk láttam, de persze mindvégig ügyeltem arra, hogy ne feltűnően tegyem. A kezdeti higgadt beszélgetésük perceken belül heves vitába torkollt. Nyilván valamiben nagyon nem érhettek egyet, mert idegesen, karjaikkal össze-vissza hadonászva mondták egymásnak a magukét, amit én összeráncolt homlokkal, értetlenül kémleltem. Mi a fene történhetett odakint, amitől ennyire kiakadtak? Vajon hol, és miért voltak el ilyen sokáig? Talán itt volt az a Ryan gyerek? Miközben a lehetséges válaszokért kutakodtam a fejemben, továbbra is őket figyeltem, teljesen elfeledkezve magamról, aminek az lett a vége, hogy lebuktam. Harry mélyet sóhajtva túrt bele a hajába, majd olyan hirtelen pillantott felém, hogy időm sem volt elkapni róla a tekintetem, ami ezáltal összekapcsolódott az övével. Egy ideig csak néztük egymást, aztán mikor végre észbe kaptam, hogy mit is csinálok, zavartan lehajtottam a fejem, és szorosan összezártam szemhéjamat. Éreztem, hogy lángol az arcom, ami tuti, hogy már a vörös legsötétebb árnyalatában pompázott. Basszus. Basszus. Basszus. Annyira idióta vagyok! Miért nem figyeltem oda jobban? Istenem, ez annyira égő...
- Hé! Harry! - Zayn hangos kiabálására azonnal felkaptam a fejem. - Itt vagyunk! Gyere ide! - integetett, mire ijedtemben áthajoltam az asztalon, és leütöttem a levegőben hadonászó kezét. Teljesen ledöbbenve, hatalmasra kerekedett szemekkel, és eltátott szájjal meredt rám. Egy cseppet sem csodálkoztam reakcióján, mert én magam is ugyanígy meghökkentem a viselkedésemen. - Mi a fene, Louis? - kérdezte összeráncolt homlokkal. Újra égett az arcom, és legszívesebben az asztal alá süllyedtem volna szégyenemben.
- Semmi, bocs, én... Uhm... Én... - vakargattam kínomban a tarkómat, miközben azon agyaltam, hogy mivel is tudnám kimagyarázni az előbbi meggondolatlan cselekedetemet. Mert ugye azt igazat, miszerint nem akartam, hogy Harry a történtek után hozzánk csatlakozzon, mégse mondhattam el nekik. Elég kínos lett volna. - Csak... Csak ne hadonássz már így, elég ciki... - próbálkoztam, ami elég gyengére sikeredett, de hirtelen nem jutott jobb az eszembe. Zayn hosszú percekig csak értetlen képpel meredt rám, egy szót sem szóval, ám mikor megláttam növekvő vigyorát, beparáztam. Ez az ördögi vigyora sosem jelentett semmi jót.
- Mire készülsz? - kérdeztem félve.
- Megmutatom én neked, hogy mi a ciki! - felelte a szemöldökét húzogatva.
- Ne! Kérlek! Bármi is jár a fejedben, ne csináld! Esküszöm bármit megteszek, csak ne...
- Késő bánat! - szakított félbe, jót mulatva könyörgésemen. Szemét dög! - morogtam magamban. - Harry! - kiáltotta újra, mindvégig a szemeimbe nézve, amikkel szinte könyörögtem neki, hogy hagyja abba, de ő rám se bagózott. - Gyere! Louis már nagyon hiányol! - folytatta önelégült fejjel, nekem pedig leesett az állam a döbbenettől. Egyszerűen nem akartam hinni a fülemnek. Ezt nem tehette velem, nem mondhatta ki hangosan.
- H-hogy mi? T-te hülye vagy? - akadtam ki teljesen, és legszívesebben letöröltem volna arcáról azt az idegesítő vigyorát.
- Olyan kis elveszett nélküled!  - fokozta, mert szerinte ez nem volt még elég.
- Állj le! - Tartottam fel mutatóujjam fenyegetően, amivel semmit sem értem el, ezért áthajoltam az asztalon, és egy erőset belebokszoltam a vállába. - Komolyan mondom! Állj le!  - szűrtem ki fogaim közül.
- Most mi van? - játszotta a sértődöttet, miközben az ütés helyét simogatta. - Én csak az igazat mondtam! Azóta vagy ilyen búvalbaszott, mióta a göndörke eltűnt! - jelentette ki, amitől ismét érett paradicsom színében pompázott az arcom.
- Fejezd be! - suttogtam kérlelően, de már túl késő volt.
- Igaz ez, Louis? - szólalt meg mögülem az ismerős mély hang, amire riadtan ugrottam össze. Szuper, pont ez hiányzott. Harry egy laza mozdulattal huppant le mellém, és olyan közel csúszott hozzám, hogy szinte bepréselt a sarokba. - Mesélj csak, hallgatlak! - féloldalas mosolyt villantott felém, miközben az egyik kezét az ülőgarnitúra támlájára, míg a másikat az asztallapra csúsztatta, teljesen bezárva engem. Furcsa volt ez a hirtelen hangulatváltozása, főleg azok után, ami alig pár perccel ezelőtt történt közte és Niall között, de úgy döntöttem, nem foglalkozom tovább ezzel. Végeztem azzal, hogy megtudjam, ki is az a Ryan, és hogy mi a fene történt velük, amíg távol voltak. Nem az én dolgom, csakis az övék, szóval jobb, ha nem ütöm bele az orromat. Az a lényeg, hogy épségben visszatértek, a többi meg nem rám tartozik.
- Nincs mit mesélnem - feleltem egyszerűen, miközben észrevétlenül arrébb csúsztam egy hangyányit. - Zayn csak szórakozik velem, ugye? - nyomtam meg az utolsó szót, szúrós tekintettel nézve az említettre, aki továbbra is csak idegesítően vigyorgott. Nem szólt semmit, direkt húzta az időt a válasszal, amivel totálisan kikészített. Önelégült fejjel élvezte a kínzásom, miközben ráérősen dőlt hátra a kanapén, újra átkarolva a párját, aki mosolyogva bújt hozzá. Egyre jobban frusztrált a hallgatása, és féltem, hogy mit fog majd mondani, amikor végre megszólal, ám ami ezek után történt, arra egyáltalán nem számítottam.
- Tényleg az igazat mondta! - törte meg végül a csendet Li, amitől ismételten lesokkolódtam. Ezt nem hiszem el! Mi a fene? Most már Liam is? Hát ez remek. Mi a francot vétettem, hogy mindenki ellenem van? - Itt búslakodott egymagában, és nagyon hiányolt téged! - folytatta széles mosolyt küldve felém, én meg elképedve pislogtam rá. Kellett jó néhány másodperc mire sikerült észhez térnem, és kinyögnöm a következő szavakat:
- Ez most komoly? Már te is, Liam? - kérdeztem felvont szemöldökkel, amire csak mosolyogva bólintott. - Nem hiszlek el... - csóváltam a fejem hitetlenkedve.  - Nagyon rossz hatással van rád ez a fekete ördög! - horkantam fel, Zayn felé intve a fejemmel.
- A legrosszabb hatással, nem igaz, baby?! - fordult Li felé, majd hosszú csókot nyomott a szájára. Megforgattam a szemeim, majd elnéztem, mert nem akartam ismételten a szemtanúja lenni annak, ahogy szó szerint felfalják egymást.
- Ketten egy ellen - szólalt meg mellőlem a mély hang tulajdonosa, ezzel magára vonva a figyelmem. - Talán mégiscsak igazat beszélnek, nem?! - húzta fel az egyik szemöldökét, miközben kíváncsian vizslatott smaragdjaival. - Valld csak be, hogy hiányoztam, ezen nincs mit szégyellned! Én teljes mértékben megértelek, mert mindenkire ilyen hatással vagyok! - magyarázta könnyűszerrel, majd vállat vonva még hozzátette: - Nem tehetek róla, hogy ellenállhatatlan vagyok, és te sem tehetsz róla, hogy nem tudsz nekem ellenállni! - dőlt hátra lazán, a vigyora pedig a füléig ért. Erre a kijelentésére a gerlepár felkuncogott, amire én egy "ezért még kapni fogtok" pillantással válaszoltam nekik, de őket ez cseppet sem izgatta, mert újra elmerültek egymás szájának tanulmányozásában. Istenem, miért büntetsz engem?!
- Kivagyok tőletek... - egy hatalmas sóhaj kíséretében döntöttem a homlokom az asztalra, majd biztonságot nyújtó menedékként még a karjaimat is a fejem köré fontam. Hallani se akartam róluk. - Egyszerűen csak hagyjatok békén! - motyogtam az asztallapba, mire egy újabb nevetéshullám hangzott fel körülöttem.
- Akkor mi leléptünk! - szólalt meg Zayn, amikor végre abbamaradt a nevetés.
- Pá! - dünnyögtem felemelve a jobb kezem, hogy integessek nekik, de a homlokom továbbra is a kemény asztallapot nyomta.
- Itt hagyjuk neked, Harry, hátha te jobban tudod kezelni a hisztijét! - mondta Z, és tisztán hallottam a hangján, hogy vigyorog. Morogtam egyet, majd válaszul a megjegyzésére felmutattam a középső ujjamat. - Sok sikert! - tette még hozzá nevetve, majd hallottam, ahogy kikászálódnak a boxból, kettesbe hagyva engem a göndörrel. Továbbra se mozdultam, csak kíváncsian vártam, hogy mi fog történni ezek után. Az egyik részem azért imádkozott, hogy a göndör megunja a hallgatásom, és elmenjen, míg a másik pont az ellenkezőjére vágyott. Nem értettem, hogy mi a fene történik velem, de amikor Harry a közelemben volt, totálisan összezavarodtam.
- Velem se akarsz többet szóba állni? - Ugrottam meg a mély hangra, ami közvetlenül a fülem mellől érkezett. Éreztem meleg leheletét a bőrömön, ami furcsa, de mégis kellemes bizsergést idézett elő az érintett területen. Nem volt időm azon agyalni, hogy miért történik mindez velem, hogy miért reagálok így a közelségére, ugyanis újra megszólalt:
- Amúgy kitaláltam, hogy mivel engesztelhetnél ki! - közölte, amire azon nyomban felkaptam a fejem. - Tudtam, hogy ezzel fel tudom kelteni az érdeklődésedet! - kuncogott jókedvűen.




18 megjegyzés:

  1. Szia. Nekem tetszett ez a rész is és örülök, hogy újra itt vagy! Kíváncsian várom, mit tartogatsz még nekünk :D Gratulálok, még mindig ugyanúgy a monitorhoz tudsz ragasztani, mint régen :D Szuper vagy, csak így tovább!
    Puszi
    Gwen.xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia 😊
      Köszönöm szépen, én meg annak, hogy tetszett, és hogy itt vagy! ❤
      Lesz itt még egy-két dolog 😉
      Tényleg? Juj *-* Akkor csak nem volt olyan rossz 😊
      Puszii ❤

      Törlés
  2. Jaj de jó volt olvasni :3
    A stílusod ugyanolyan jó maradt mint eddig, remélem kapunk folytatást, mindegy mennyit kell várni :) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa 😊
      Nekem meg a komijaitokat, hihetetlenül hiányzott már! 😊😍
      Köszönöm, ennek nagyon örülök, és annak is, hogy itt vagy *-* akkor csak nem felejtettem el, hogy kell írni 😁
      Puszi ❤

      Törlés
  3. Szia! Már nagyon vártam-várom a folytatást és nem csalódtam! Remélem a Love and pain-t is folytatod majd vagy ha nem akkor is szívesen újra olvasnám majd egyszer... Örülök, hogy itt vagy!♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa 😊
      Ennek örülök, köszönöm, és azt is, hogy itt vagy *-*
      Tervezem folytatni a Love and Paint is, nem szeretném így abbahagyni! 😉
      Puszii ❤

      Törlés
  4. Jaj de jó várom nagyon a folytatást! A Love and Paint is😁😁

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa 😊
      Nagyon örülök, hogy tetszett! El se tudod hinni, hogy mennyire!😍 Remélem azt is hamarosan tudom folytatni *-*
      Puszii ❤❤

      Törlés
  5. Drága Dreamy Girl,
    De rég is volt már és nem részre gondolok, hanem, hogy kommentet kelljen írnom. De semmi vész, szívesen teszem - csak még vissza kell rázódnom:'DD
    Először is azért elnézést kérek, hogy csak most írok pedig az olvasáson már háromszor túl vagyok. Családi gondok adódtak, második hete vagyok "ápolónőként" otthon sajnos, szóval semmi időm nem volt semmire. Most is csak így hajnalban, míg a beteg alszik.
    Nagyon jó lett ez a rész. Tény, még vissza kell rázódnod neked is (na, rázódunk együtt, te az írásba én a kommentelésbe:DD❤️). De hogy őszinte legyek, ez az a színvonal amit úgy hívunk Dreamy Girl. Nem lett ez rosszabb, gyengébb semmivel mint a korábbi írásaid, tehát ezen ne aggódj. Én ugyanúgy élveztem mint a régebbieket. Furcsa volt újra olvasni úgy, hogy egyből egy drámába csöppentünk, ami Harry háttértörténetét illeti. Ez azért volt fura, mert nem volt időm elmerülni a nyugodt boldogságban, hogy új rész, hanem egyből tövig rágtam a körmöm, annyira izgatott voltam, hogy mi lesz. Pedig már egész szépen nőttek.. de rá se rants, ez a világ nem lenne ugyanaz egy Dreamy-féle függővég nélkül. Amin nagyot nevettem, hogy az előbb a telefonom kijavította a "függővég" szót "függőség"-re és igazából nem téved, hiszen nekem biztos egyik függőségem vagy, az írásaid, minden:DD Imádom ❤️
    Esküszöm neked hiányzott ez a hármas Zayn-Louis-Liam. Ez a barátság ebben a történetben a mindenem:DD❤️
    Meg persze Harry és Niall is. És a vicc, hogy Aaront is hazavinném ami azt illeti 😂😂😂
    Szerintem én -újra- beleszerelmesedtem a karaktereidbe:DD❤️❤️
    Na, szerintem itt abba is hagyom a nyáladzást, bizonyos szempontból azért, mert mennem kell, de tudod, hogy úgyis vissza fogok térni ide, ahogy az L&P-hez is. Mindig❤️
    Az új részig pedig megyek és kergetőzöm egyet. Én leszek kergetve, méghozzá az őrületbe:))) De kibírjuk!:DD Edzett harcosok vagyunk már itt nálad:D Félholt állapotban, de kibírjuk a következő részig ahol feltöltődünk, hogy legyen min élni az azt követőig:DD❤️
    Remélem lett egy pár értelmes mondat is abban, amit itt összeírkáltam, mert még vissza kell szokni:D Bár, furcsa volna ha egy kommentet nem úgy fejeznék be, hogy azt se tudjam hol áll a fejem, és vajon mindent leírtam-e amit szerettem volna. Hahha:DD
    Szeretlek és kitartást drága!❤️
    Millió puszi és ölelés,
    Bogicca

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Bogicca! ❤
      De cuki vagy, semmi baj, ezért ne kérjél elnézést, megértem! ❤😊 Szegényem, remélem, hogy jobban lesz a családtagod, bármi is történt vele! ❤❤
      Ennek örülök, kicsit megnyugodtam a kommentjeiteket látva, mert valahogy úgy éreztem nem megy ez még annyira, de ahogy mondod belerázódunk! 😁🙌👌
      Igen, de lesz boldogság is, csak be kell már indítani a sztorit, és azt csakis drámával lehet! 😉😁
      Ugye? Imádom a hármasukat, alig várom, hogy írhassam őket! 😍😍 Valahogy annyira látom őket, és még én magam is kuncogok, amikor írom! 😂
      Majd Harry-Niall párosrol is hallunk többet, legalább is ezt tervezem, és remélem őket is szeretni fogod! *-* Aaront amúgy én is, a szívemhez nőtt, pedig még nem sok szerepe volt, de akkor is! 😊 Valami van benne, ami vonz! 😉
      Aww, imádlak 😊😍❤
      Mindegyik mondat értelmes lett ne aggódj! 😁❤ és köszönöm, hogy írtál, és hogy mindig itt vagy, és öntöd belém a lelket! ❤❤
      Puszillak drága ❤

      Törlés
  6. Szia!Ez a rész is nagyon szupi volt!Nekem nagyon tetszett!Alig várom hogy hozd a kövi részt! 😉😉😂😂😁😁

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa 😊
      Köszönöm, örülök, hogy tetszett *-* és annak is, hogy írtál! 😊❤
      Puszi

      Törlés
  7. Szia!

    Eleg regota kovetem mar a blogodat, mindegyik sztoridat elolvastam mar (a Just a game-et most olvastam ujra) es mindegyiket imadtam! <3
    Nagyon szeretem ahogyan irsz es fantasztikus otleteid is vannak!

    Ebbe a tortenetedbe viszont eddig nem kezdtem bele mert mikor a blog “vegere” ertem, lattam h nagyon ritkan van friss... :( Ugyh igy nem mertem belekezdeni, mert feltem h ezt a tortenetedet is megszeretem es “beledoglok” ha nem olvashatom tovabb csak honapok multan... Most viszont, mikor lattam h ujra van resz, felebredt bennem a remeny h hatha ezentul rendszeres(ebb)en hozod a reszeket.

    Elolvastam az eddigi reszeket es odaig voltam! Teny h kicsit lassan indul be a tortenet, de bizom benne h hamarosan mar tobb Larryt is kapunk... es h Hazz hamar megmutatja Lounak a gyonyort... khm :D

    Nagyon varom a kovi reszt, kerlek h siess a kovivel, egyszeruen imadom! <3

    Puszi, D.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa 😊
      Nagyon örülök, hogy tetszenek az írasaim, ez nagyon sokat jelent nekem! Ilyenkor mindig feldobódom, és az íráshnak is sokkal több kedvel állok neki! *-*
      Megértelek, és sajnálom, hogy ennyi kimaradás van a részek között, de most igyekszem azért hamarabb hozogatni! Tudom, hogy milyen rossz, mikor sokat kell várni a következőre.
      Igen, itt lassabban fognak beindulni a dolgok, mert hát Louis azt hiszi magáról, hogy hetero, és még arról sem tud, hogy Harry meleg. Nem lesz egyszerű, de igen, lesznek Larrys részek 😉😊 Kitartás!
      Köszönöm, hogy írtál! ❤
      Puszii
      Ui: a kövi rész már kész van, javítgatom, és remélem, hogy ezen a héten már olvashassátok! *-*

      Törlés
  8. Szia! Nagyon tetszik ez a tortenet eszmeletlen jol irsz☺️☺️ Nagyon varom a folytatast😍😍 Az lenne meg a kerdesem hogy hallottam egy masik blogodrol a Love and Pain-rol es hogy azt el lehet valahol erni?❤️

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa! Köszönöm, örülök, hogy tetszik az írásom! 😍😊
      Az a blogom meghívós lett egy időre, de ha szeretnél meghívót, akkor küldd el az email címed a dreamygirl.staystrong@gmail.com-ra! 😊❤

      Törlés
  9. Én is most találtam rá a blogodra, így egyben tudtam elolvasni a Just a game-t és ezt is. A Love and Pain-t is szívesen elolvasnám. Jók ezek az aranyos Larrys sztorik, habár csak most fedeztem fel őket magamnak, ezen blogok és HDawn, Carmen és Becca blogjai és könyvei alapján.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Ennek örülök, meg annak is, hogy tetszenek! 😊😍
      Az a blogom meghívós lett egy időre, de küldhetek meghívót, ha szeretnéd. Csak annyit kell tenned, hogy elküldöd az email címed a dreamygirl.staystrong@gmail.com-ra! 😊❤

      Törlés