2017. november 16., csütörtök

Everything happens for a reason (15.rész)


Sziasztok drága olvasóim! 

Megérkeztem az új résszel, ami remélem, hogy tetszeni fog nektek! 😀
Tudom, hogy lassan haladnak itt a dolgok, de muszáj, ez a történet megkívánja, és én is szerettem volna már olyat írni, ami nem arról szól, hogy azonnal szerelmesek lesznek egymásba, meg stb. Kicsit újítani szerettem volna, valami mást írni, és remélem, hogy így is tetszeni fog nektek, habár a komik alapján úgy vettem észre, hogy így is szeretitek, aminek én nagyon de nagyon örülök! 😍😍 
Köszönöm az előzőhöz érkezett komikat, nagyon sokat segítettek abban, hogy igyekezzek a kövivel! 💚💙
Imádlak benneteket! 
Jó olvasást! 
Puszi 

Dreamy Girl



*Louis*


- Mivel? - kérdeztem félve. Nagyon reméltem, hogy nem fog megszívatni azért, amit tettem, azonban egyre növekvő vigyora nem sejtetett semmi jót. - Ez az ördögi vigyor Zaynnél a halálomat jelenti, kérlek mondd, hogy nálad nem! - néztem könyörgőn az engem pásztázó zöld íriszekbe.
- Ne aggódj, nem fog fájni - felelte egyszerűen, mire megkönnyebbülten sóhajtottam fel. - Nagyon - tette hozzá, majd jóízűen felnevetett, gondolom az elképedt arcomat látva.
- Most rohadtul megnyugtattál, de tényleg, köszi... - húztam el a számat.
- Na jó, komolyra fordítva a szót: lesz holnap egy összejövetel, amire szeretném, ha eljönnél vele... Khm, vagyis örülnék, ha ott lennél... - javította ki magát, és úgy tűnt zavarba jött, mert a tekintetét is elkapta rólam. Mi a fene?! Összeráncolt homlokkal figyeltem, ahogy kapkodva az asztal közepén álló piás üvegért nyúlt, ami mellé két poharat is elvett. Az egyiket elém, míg a másikat maga elé csúsztatta, aztán felém nyújtotta az üveget, de én nemlegesen megráztam a fejem. Elég volt mára a piából, már így is szenvedtem a fejfájástól, és egy kicsit szédültem is. Vállat vont, megtöltötte a poharát, aztán egyhuzamra megitta a keserű italt, amihez fancsali képet vágott. Még az orrát is összeráncolta, aminek látványára önkéntelenül elmosolyodtam. Ismét töltött magának, ám mielőtt azt is sietve ledöntötte volna a torkán, rám nézett. - Biztos nem kérsz?
- Nem, kösz. - feleltem.
- Te tudod - vontam meg a vállát megint, és már el is tüntette az italát.
- Szóval, miféle összejövetelről lenne szó? És miért is kellek én oda? - kérdeztem kíváncsian, miután láttam, hogy nem szándékozik újabb kört inni.
- Apa minden évben legalább ötször összehívja a nívósabb vendégeit egy zártkörű partira - mondta az asztalon lévő poharát bámulva, aminek az oldalához odakocogtatta a középső-és a mutatóujján lévő egyszerű ezüstgyűrűit. Megbűvölve figyeltem a hosszú, vékony ujjak mozgását, és csak akkor vettem le róluk a tekintetem, mikor újra megszólalt: - Utálom! Milliomos faszok mindenütt, akik azt hiszik magukról, hogy övék az egész világ! Borzalmasak! - közölte tömény undorral a hangjában, továbbra is az üres poharát fikszírozva. Egyetértettem szavaival, mert én sem szerettem az ilyen embereket, habár eddigi életem során még nem találkoztam eggyel sem, mivel nem ilyen körökben mozogtam, de el tudtam képzelni, hogy milyenek. - De tudod, hogy van ez, fontos a kapcsolatépítés... - horkantott fel, még mindig nem nézve rám.
- Ha nem szereted, akkor miért mész el? - kérdeztem őszinte érdeklődéssel, mert kíváncsi voltam arra, hogy miért szenvedteti magát, ha utálja ezt az egész "kapcsolatépítés" szarságot. Egy hatalmas sóhaj hagyta el ajkait, aztán végre rám emelte smaragdjait.
- Azért, mert muszáj. - közölte elhúzott szájjal. - Apa rám akarja hagyni majd a szállodát, és szerinte jobb, ha minél előbb elkezdek ismerkedni az üzleti élettel, na meg a seggnyalással, mert valljuk be, ez bizony az! - mondta, miközben egy újabb italért nyúlt. Ó, így már mindent értek. Harry nyilvánvalóan nem szeretett volna az apja nyomdokaiba lépni, de nem akarta megbántani őt azzal, hogy nemet mondd, ezért inkább elfogadta. - Tényleg nem kérsz? Tudod, elég hülyén érzem magam, hogy egyedül iszom - mosolygott rám halványan, mire kicsit habozva, de közelebb csúsztattam hozzá a poharam. Végül is még egy ital belefér, nem fogok belehalni.
- Nem akarod, hogy rád hagyja a szállodát? - puhatolóztam, miközben figyeltem, ahogy öntött nekem, majd magának is.
- Nem erről van szó, azzal semmi bajom! - közölte, majd felemelte a poharát, hogy koccintsunk, aztán szinte egyszerre döntöttük le a keserű folyadékot. - Csak a seggnyalás, ami zavar! Az nem az én világom! - mondta, majd elvigyorodott egy pillanatra, és még az egyik szemöldökét is felvonta, amit én értetlen arccal figyeltem. Mi lehetett olyan vicces ebben? - gondolkodtam el, de nem sokáig jutottam, mert tovább folytatta mondandóját: - Én tuti nem fogok benyalni ezeknek az úri majmoknak! Azt leshetik! - morogta.
- Megértelek, nekem se lenne ínyemre a dolog! - jelentettem ki, miután megküzdöttem a nyelőcsövemet maró folyadékkal. - És apukád? Ő hogy bírja ezt?
- Neki sincs ínyére a dolog, de muszáj, ha meg akarja tartani a szálloda hírnevét, és a pénzes vendégeket, akik nélkül nem tartana itt, ahol most!
- Ez mondjuk igaz! Sajnos az üzleti élet már csak ilyen. - sóhajtottam fel, miközben az előttem heverő poharamat markolgattam.
- Ja - motyogta egyetértőn, és láttam rajta, hogy elmerül a gondolataiban. Ezek után hosszú csend állt be közénk, ami alatt azon agyaltam, hogy mit is mondhatnék neki. Valahogy tovább kellett vinnem a beszélgetést, de nem tudtam hogyan. Aztán hirtelen eszembe jutott valami.
- És mit szoktál csinálni ezeken a partikon? Mármint, gondolom, nem csak smúzolsz, vagy igen? - kérdeztem, mire látványosan megnőtt a mosolya, és olyan lelkesedéssel kezdett el beszélni, hogy egy élmény volt hallgatni őt.
- Szerencsére nem csak azért vagyok ott, azt tuti nem bírnám ki épp ésszel! Én vagyok a piafelelős! Koktélokat keverek a vendégeknek, na meg szórakoztatom is őket egy-egy mutatvánnyal! Minden ilyen alkalomra kitalálok valami újat, hogy ne legyen unalmas, és szerencsére, legalábbis eddig, mindig sikerült elkápráztatnom a közönségem! - mesélte ragyogva, ami nekem is mosolyt csalt az arcomra.
- Ez nem is tűnik olyan borzalmasnak! - közöltem felhúzott szemöldökkel, szélesen vigyorogva rá.
- Jó, oké, lebuktam! - nevetett fel. - Őszintén megmondva, ezt a részét imádom, nagyon is, viszont a többi dolog tényleg nem valami kellemes... - húzta el a száját.
- És ezek után azt várod el tőlem, hogy elmenjek a partira?! - piszkálódtam kicsit, próbálva komoly maradni, ami nem volt egyszerű, főleg az elsápadt arcát látva. Irtó vicces volt.
- Ne csináld, Louis! Nem teheted ezt velem! Nem olyan vészes ám! Csak vicceltem! Komolyan! A parti szuper lesz, mint mindig! - hadarta egy szuszra, megpróbálva meggyőzni engem, amire felkuncogtam. - Kérlek, Louis, gyere el! - nézett rám esdeklőn. - Sokkal jobbá tennéd az estémet, ha ott lennél! - jelentette ki mosolyogva, előbújtatva a szája két oldalán lévő kis gödröcskéit. Teljesen ledöbbenve néztem rá. Hogy mi? Miért lenne neki jobb, ha én is ott lennék? Nem is ismer. Oké, beszélgettünk már egyszer-kétszer, de akkor is. Miért olyan biztos benne? Nem értem. - Ha nem akarsz egyedül jönni, amit teljes mértékben megértek - folytatta, ezzel kiszakítva a gondolataimból -, akkor a barátaidat is szívesen látom! Bírom őket, hatalmas arcok! - vigyorgott, én pedig nem tudtam, mit válaszoljak. Tény, hogy jó lenne elmenni a partira, de az, hogy ez nem egy szokványos buli lesz, kicsit visszatart. Csupa pénzes nagymenők, akik semmi másról nem tudnak beszélni csak a poltitikáról, az üzletről meg minden ilyen szarságról, ami minket egy cseppet sem érdekel. Meg gondolom, viselkednünk is kell, ha nem akarunk keresztbetenni Harryéknek, ami valljuk be, pár pohár pia után nem fog egykönnyen menni. Józanul meg tuti, hogy nem bírnánk ki az estét.
- Nem tudom, Harry... - sóhajtottam. - Mi nem...
- Kérlek! - vágott a szavamba könyörögve, kiskutya szemekkel meredve rám, amit nem bírtam ki nevetés nélkül.
- Csak azt ne mondd, hogy ez be szokott válni! - nevettem továbbra is.
- Pedig de! Nálad is bevált már egyszer, nem emlékszel?! Rávettelek, hogy keverj nekem egy italt! - mosolygott, és rám kacsintott. Zavaromban elkaptam a tekintetem, és éreztem, hogy elpirulok. Mi a fene van velem? Tényleg nem iszom többet.
- Nézd Harry, mi nem vagyunk odavalók! - szólaltam meg gyorsan témát váltva. - A vendégek egytől egyig pénzes emberek, mi meg... Nézz már rám - mutattam végig magamon. - Mi csak nyaralni jöttünk.
- Ugyan már, ezen könnyen segíthetünk! Felkaptok egy zakót, és már be is illetek közéjük! - közölte egy vállrándítással. - Senkinek se fog feltűnni a dolog! Higgy nekem!
- Nem hoztunk magunkkal egyetlen flancos göncöt se. - húztam el a számat, mire legyintett.
- Ez mind csak kifogás, Louis! Ez a legkevesebb! Bízd csak rám az öltönyöket, megoldom! Nektek csak annyi a dolgotok, hogy eljöttök! - közölte, és volt egy olyan érzésem, hogy addig nem fogja feladni, amíg bele nem egyezem.
- Nem is tudom - bizonytalankodtam. - Ezt még a fiúkkal is meg kéne beszélnem, nem akarok helyettük dönteni!
- Louis... - sóhajtott. - Lesz ingyen kaja, meg pia, szerintem nincs miről beszélned velük! - nevetett fel. Igaza volt, Zaynnek elég csak annyit mondani, hogy "ingyen van" és máris rábólint, bármiről is legyen szó. Végül is, mi bajunk lehet?! Ez csak egy parti. Egy este. Túl fogjuk élni.
- Oké, elmegyünk! - adtam be végül a derekam. Amúgy se lett volna más választásom, meg hát én voltam az az idióta, aki azt mondta neki, hogy bármit kérhet engesztelésül. Viszont, örülnöm kellene, hogy ennyivel megúsztam, sokkal rosszabbul is járhattam volna. Ez semmiség.
- Köszönöm, Louis! - örvendezett, és fülig ért a szája, ami engem is vigyorgásra késztetett. - Viszont lenne itt még valami - tette hozzá óvatosan. Ajjaj, asszem sikerült elkiabálnom az előbb. Úgy látszik most jön még csak a java. Nem is tudom, hogy hihettem azt, hogy ennyivel megúszom az egészet. - Nem lenne kedved előbb jönni? Persze, nem kötelező, csak ha szeretnéd! - mondta, majd sietve folytatta, nem hagyva, hogy bármit is reagáljak: - Én már reggel hattól a bárban leszek, de ne aggódj, nem várom el tőled, hogy ilyen korán legyere! Mondjuk úgy kilenc-tíz körül? Vagy tizenegy? Jó, tisztában vagyok vele, hogy csak este kezdődik a banzáj, de jól jönne egy kis társaság az unalmas és fárasztó előkészületek közben! - Szinte lélegzetvétel nélkül, egy szuszra hadarta el mindezt, amire én csak nagyokat pislogtam. - Na, ne ijedj meg, nem foglak be takarítani, pakolni vagy ilyesmik, esküszöm! - tette a szívére a kezét, és úgy tűnt, befejezte mondandóját. Próbáltam összerakni a fejemben az előbb elhangzottakat, és amint ez sikerült, azonnal válaszoltam:
- Rendben, amint felkelek, lemegyek hozzád a bárba! Úgy jó lesz? - kérdeztem, ő pedig sugárzó arccal bólintott. - Viszont, készülj fel, hogy nem vagyok egy szórakoztató társaság!
- Ez hülyeség! - vágta rá összehúzott szemöldökkel. - A múltkor már tapasztaltam, hogy igenis jó társaság vagy, szóval ezt meg ne halljam még egyszer! - korholt le, de aztán elmosolyodott. Ismét elpirultam, ezért sietve valami más téma után kutattam a fejemben.
- Amúgy, Zayn keresett téged! - mondtam, mire felvonta az egyik szemöldökét. - Ki akar hívni egy meccsre!
- Engem? - mutatott magára. - Komolyan?
- Aham, el akar verni, vagyis szarrá, hogy pontosabb legyek! - feleltem kuncogva.
- Hogy mi? - hitetlenkedett, majd hangosan felnevetett. - Hol ez a bátor gyerek? - vigyorgott tekintetével az embereket pásztázva.
- Szerinted nem lenne esélye ellened? Azért Zayn is elég jó! - védtem meg a haveromat.
- Őszintén?! Nem, egy csepp esélye se lenne! - közölte magabiztosan, mire megforgattam a szemeim, de azért elmosolyodtam. Mintha csak Zaynt hallottam volna. Már épp nyitottam volna a szám, hogy elmondjam neki, szerintem igenis lenne esélye ellene, amikor is a telefonom megszólalt.
- Bocs - néztem rá bocsánatkérőn.
- Csak nyugodtan. - felelte halvány mosollyal az arcán, én pedig nekiálltam kihalászni a farmerzsebemből a készüléket. Mikor megláttam Cassie nevét a képernyőn, azonnal minden jókedvem elszállt.
- Ez nem lehet igaz! - morogtam magam elé, idegesen túrva bele a hajamba. Ilyen nincs! Mi a faszomért nem tud békén hagyni?? Mi nem volt neki világos abban, hogy kurvára nem akarok többet beszélni vele?? Ennyire nem lehet értetlen! Azt hiszi, hogy ha folyton zaklat, azzal el fog érni bármit is?? Hogy ha újra és újra bocsánatot kér, akkor majd megbocsátok neki, és élünk tovább boldogan, mintha mi se történt volna?? Mintha nem csalt volna meg azzal a faszkalappal?? Hát azt lesheti! Ő cseszte el magának! Most éljen boldogan azzal a drágalátos kis Markjával! Észre se vettem, hogy dühösen fújtatok, miközben összeszűkült szemekkel meredtem a névre, és olyan erősen markoltam a telefont, hogy elfehéredtek az ujjaim.
- Jól vagy? - kérdezte óvatosan Harry, ezzel visszarángatva a valóságba. Mielőtt bármit is válaszoltam volna neki, vettem egy mély levegőt, majd lassan kifújtam, és egy pillanatra a szemeimet is lehunytam. Amint egy kicsit enyhült a haragom, a göndör felé fordultam:
- Igen, minden rendben - feleltem egy mosolyt erőltetve az arcomra. - Én csak... Csak... Szóval... Én...- dadogtam, mint egy idióta, mert fogalmam se volt, hogy mit is mondhatnék neki.
- Figyu, semmi baj, nyugodtan rendezd le! Nekem amúgy is beszélnem kell Niallel! - állt fel sietve. - Majd folytatjuk, oké?! - kacsintott rám, aztán már el is tűnt, meg se várva, hogy bármit is reagáljak szavaira. Felsóhajtottam, majd újra a képernyőn lévő nevet bámultam, miközben ujjammal hol a piros, hol pedig a zöld ikon felett köröztem. Végül, hosszas gondolkodás után kinyomtam, lenémítottam és visszacsúsztattam a zsebembe. Újabb sóhajjal dőltem hátra a kanapén, majd lehunytam a szemem, ám alig telt el pár másodperc, mikor újra rezegni kezdett a mobilom.
- Baszki! - morogtam idegesen, és a piás üvegért nyúltam, de hamar meggondoltam magam. Semmi jó nem fog kisülni abból, ha lerészegedem, szóval találnom kell valami mást, ami lenyugtatja feszült idegeimet. Felálltam, majd körbekémleltem a teremben, hátha meglelem Zaynt vagy Liamet, de egyikőjüket se láttam sehol. Elindultam a keresésükre, ami nem volt egyszerű ennyi ember között, ám végül mégis sikerült rájuk bukkannom a mosdók felé vezető folyosón. Természetesen megint egymás szájában kutakodtak, ami egyáltalán nem volt meglepő, tekintve a ma esti kanos viselkedésüket. Nem szívesen zavartam meg az élvezetes perceiket, de rohadtul szükségem volt a nyugtatómra. Épp mikor odaléptem hozzájuk, Li erősen megmarkolta Zayn fenekét, aki erre még jobban nekinyomta a barátját a falnak, ezzel hangos nyögést váltva ki mindkettőjükből. Azonnal eltakartam a kezemmel a szemem, viszont már túl késő volt, ugyanis ez a kép örökre bevésődött a retinámba. A hangokról meg ne is beszéljünk.
- Khm! - krákogtam magamra vonva a figyelmet. - Bocs srácok, csak egy pillanatra zavarnék, aztán itt se vagyok! - mondtam, még mindig eltakart szemekkel, amire nevetés tört ki belölük.
- Nyugodtan idenézhetsz! - zihálta Li.
- Biztos? - kérdeztem rá, biztos, ami biztos alapon. - Mert már így is túl sokat láttam!
- Igen, biztos! - nevetett Liam, mire lassan leeresztettem a kezem. Ugyanabban a pozícióban maradtak, csak már nem falták egymást. Zayn egyik keze közvetlenül Liam feje mellett pihent a falon, míg a másik a derekát markolta. Mindketten kipirult arccal, nagyokat szuszogva, kérdőn meredtek rám, gondolom, arra várva, hogy mondjak végre valamit.
- Van cigid? - kérdeztem Zaynt.
- Ilyen kérdést, Louis... Nem ismersz? - horkant fel, miközben előhúzta a farmere zsebéből az ismerős fehér dobozkát.
- Megdobsz eggyel? Vagy akár kettővel? - kérdeztem sietve, mert a telefonom ismét rezegni kezdett. Az isteni! Hagyj már békén, baszki!
- Kettővel? - húzta fel gyanakvóan a szemöldökét Zayn, de közben felém nyújtott a két szál cigit, amit elvettem tőle. Az egyiket a fülem mögé csúsztattam, hogy ne kelljen mindkettőt a kezemben tartanom. - Baj van? - aggódva nézett rám, én pedig azon agyaltam, hogy elmondjam-e neki, vagy sem, ugyanis nem akartam elrontani az estéjét, vagy, hogy feleslegesen idegeskedjen miattam.
- Louis! - szólt rám egy kicsivel erélyesebben.
- Cassie... - csak ennyit mondtam, de Zaynnek pont elég volt arra, hogy felhúzza magát.
- Mi van vele? Mi a fenét csinált? - Tisztán hallottam a hangjában a feszültséget, és láttam a falnál lévő kezét, ahogy ökölbe szorítja.
- Semmit, csak folyton hívogat, és ezzel az őrületbe kerget! - sziszegtem a fogaim közül. - De nem fogom felvenni, akárhányszor is próbálkozik! Felejtsen el!
- Kapcsold ki azt a szart! Nehogy már tönkretegye az a ribanc az itt töltött napjaidat! - morogta összeszűkült szemekkel.
- Gyújtó? - szólaltam meg, mire belenyúlt a nadrágja másik zsebébe, amiben kotorászott egy darabig, majd összevont szemöldökkel nézett a sunyin vigyorgó Liamre.
- Nálad van? - kérdezte Zayn.
- Nem tudom, keresd meg! - suttogta széttárva kezeit, majd kihívóan megnyalta az ajkait.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne, ha most átkutatnálak, baby! - harapta be az alsó ajkát Z, majd épp hajolt volna a párja szájára, de én sietve közbeszóltam:
- Fiúk! Ne előttem kérlek! Csak adjátok ide az öngyújtót, és itt se vagyok! - hadartam, mire Liam kivette a farmerja zsebéből az említett tárgyat, és felém dobta. A jó reflexemnek köszönhetően sikerült elkapnom. - Köszi!
- Ha ki akarod önteni a lelked, vagy bármi, akkor tudod hol találsz! - mondta Zayn, halvány mosollyal az arcán.
- Igen, tudom, és köszi, de egyelőre ez is megteszi! - mutattam fel a bagót, aztán hátat fordítottam nekik, és mialatt kifelé sétáltam, hátra se nézve, még visszaszóltam: - Menjetek szobára! - Szavaimat halk kuncogás követett, amire én is elmosolyodtam. Az utam egyenesen a kijárat felé vezetett, és amikor kiléptem az éjszakába, hatalmasat szippantottam a friss levegőből, ami némiképp jót tett a feszült idegeimnek. Egy kicsivel arrébb sétáltam a bejárattól, keresve egy nyugodtabb helyet, amit meg is leltem egy bokrok mögött megbúvó kispadnál. Felültem a támlájára, majd az ajkaim közé csíptem a szálat, és meggyújtottam. Beleszívtam, letüdőztem, aztán lassan kifújtam a füstöt, figyelve, ahogy az érdekes mintákat alkotva szertefoszlik a levegőben. A telefonom újra jelzett, de ezúttal csak egy rövid rezgéssel. Kihalásztam a zsebemből, és rákattintottam a bal felső sarokban éktelenkedő kis borítékra.

"Louis, kérlek, ne csináld ezt! Vedd fel, beszéljük meg a dolgokat!"

Felhorkantam Cassie üzenetet látva, amit azon nyomban ki is töröltem. El se kellett volna olvasnom! - gondoltam magamban, majd egy újabb slukk után felnéztem a felhőktől mentes csillagos égre. Ismét kifújtam a füstöt, és csodálattal figyeltem annak gyönyörű játékát. Ezután a járdán elhaladó fiatalokat lestem, akik szórakozottan, egymásba kapaszkodva dülöngéltek, némelyikük még énekelt is, ha azt a borzalmas hangot, ami kijött a torkukon annak lehetett nevezni. Felkuncogtam, majd az égő cigaretta parázsló végét tanulmányoztam, azon gondolkodva, hogy vajon milyen hazugságot találhatott ki Cassie, csakhogy visszafogadjam őt. Mert akármennyire is haragudtam rá, és nem akartam még egyszer hallani a hangját, azért rohadtuk kíváncsi voltam a meséjére. Ismét megrezzent a mobilom.

"Kérlek, Louis! Beszélnünk kell! Hívj fel!"

- Meg azt a faszt! - morogtam, és legszívesebben eldobtam volna az utca másik végébe a telefonomat. Zaynnek igaza volt. Nem hagyhatom, hogy Cassie a folytonos zaklatásával elrontsa az itt töltött napjaimat. Azt már nem! Kapcsoltam ki a készüléket, ami hatalmas megnyugvással töltött el. Továbbra is kint ültem, és már a második szál cigim is a felére fogyott, mikor egy motorzúgásra lettem figyelmes. Összevont szemöldökkel kaptam a fejem az útra, a zaj irányába, ami egyre csak hangosodott. Egy fekete, elsötétített ablakú BMW nagy sebességgel közeledett, majd hirtelen, fülsértő csikorgással fékezett le az út túlsó oldalán. Mi a fene?! És ki ez az idióta állat?! 


25 megjegyzés:

  1. Hát ez valami szuper volt!Nagyon tetszett!Alig várom a kövit! 😄😄😄

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia❤
      Ennek nagyon örülök! 😍😳 Remélem, hogy a további részek is tetszeni fognak majd!*-*
      Igyekszem a kövivel, ahogy csak tudok! 😉❤

      Törlés
  2. Szereleeeem.
    Drága Dreamy Girl,
    Imádom ezt a történetet. Meglepődve olvastam a kis megjegyzésed, hogy miken aggódsz már megint teljesen feleslegesen. Én például IMÁDOM (a legkomolyabban!!!), hogy végre egy történet ahol nem a rózsaszín ködbe csöppentünk egyből, de mégis vannak utalások és ahwww. Szerintem ez így csodálatos. Én úgy élvezem ezt az ismerkedős, tudattalan szakaszt mint a kedvenc filmemet szoktam. Tövig rágott körmökkel, azzal a gyomorszorító, bizsergetős érzéssel. Arról nem beszélve, hogy úgy várom az új részeket, mint kisgyerek a Jézuskát az ajándékokkal.:'DD
    Nagyon tetszett Louis karaktere ebben a részben, nagyon hiteles, karakterhű. Ahogy kikapcsolta a telefont - imádtam. Igaz, hogy a kíváncsiság is megöl valamilyen szinten, hiszen tudni akarom mit akar még tőle az a ripacs, mert nincs joga semmit kérni már.
    Zayn pedig isteni legjobb barát:DD Régen voltam ilyen boldog. Te minden sejtemet megbizsergeted, hiszen a Zouis BFF dolog a lételemem és te olyan királyra írod mindig. Szerelmes vagyok*-*
    Harry meg... Végem. Azok az utalások.. kicsináltál!:DD "Eljönnél vele-" -> csak nyugodtan Harold, fejezd is be. Erre a kérdésre úgyis igennel kéne válaszoljon a kis hercegünknek.:'DD Igazából nagyon értékelem Harryben, hogy tekintettel van Lou-ra. És nem ranyomul meg semmi, hanem haverkodik vele, mert abban Louis is benne van.
    Nekem szívem csücske ez a történet. De melyik történeted nem volt az eddig?:DD Még várom a pillanatot, hogy te tudsz -e egyáltalán hibázni, hahhaha:DD❤️ Tényleg odáig meg vissza vagyok:D
    Köszönöm ezt neked drága!❤️😊
    Szeretlek❤️
    Millió puszi és ölelés,
    Bogicca
    *Ezt volt a reklám, most pedig folytassuk az "Izgulás a következő részig" című műsorunkat* :DD❤️

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaaa ❤
      Akkor most megnyugodtam! Megmondom őszitén, hogy én is imádom, olyan jó, hogy lassan, de alakulni fognak a dolgok, ez valahogy engem is izgalommal tölt el, amikor írom! Kellett valami új! 😉
      Annyira boldog vagyok, hogy ennyire szereted, olyan sokat jelent ez nekem, mert mindig van egy kis bizonytalandágom, de mikor olvasom a komitokat, mindig elszáll, és magabiztosabban kezdek bele a kövi részbe! ❤
      Próbálok mindent élethűen megírni, ezért gondoltam, hogy Harry ne azonnal csapjon le rá, hanem óvatosan közeledjen, ugyani Louis még nem tudja magáról, hogy nem csak a lányokat szereti ! 😉
      Én is szeretlek, köszönök mindent! ❤
      Puszillak

      Törlés
  3. Szia!

    Nagyon vartam az uj reszt, es bizom benne h a kovit is tudod hozni gyorsan mert kivancsiva tettel a vegevel!
    Imadom egyebkent benne Ziam parosat, szivesen olvasnek roluk is tobbet, akar spin off-kent (nemtudom h jol irtam e, bocsi :’D)
    Lou, edes, kivancsian varom azt is h mikor dobben ra arra h odaig van Harryert :D
    Viszont, felek attol a perctol is, mikor a sracoknak haza kell menniuk :( Mi lesz Larryvel? Hazz utana megy, vagy esetleg Lou marad es itt legalabb vegleg le tudja zarni Cassiet?
    Cassierol jut eszembe... elmehet a tudod hova... -.-
    Jaj, imadtam az egeszet, kivancsi vagyok a bulira is!
    Koszonom az ujabb reszt, kerlek siess a kovivel, ahogy csak tudsz! <3

    Puszi, D.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia ❤
      Juj, örülök, hogy tetszett! *-* Én is remélem, hogy mihamarabb tudom hozni nektek! 😉 Ziamet én is imádom! Nem lenne rossz, ezen még nem gondolkodtam, de ha úgy alakul, ahogy elterveztem, akkorlesz az ő szemszögükből is rész! 😉
      Igen, sajnos csak nyaralnak... Ez mind ki fog derülni, nem mondhatok semmit.
      Cassie... Hát igen...
      Köszönöm, hogy írtál! *-*
      Puszii ❤

      Törlés
  4. IMÁDOM!!IMÀDOM!!IMÁDOM a blogodat!!Nagyon jó történeteket írsz,nagyon nagyon tetszik!Egy hete találtam rád,várom a folytatást!!!😊😊😊

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hog rám találtál, és annak is, hogy tetszik amit írok!😊❤ Köszönöm, hogy komiztál! 😊😊
      Puszii ❤

      Törlés
  5. Izgalmas😉😉😉
    Várom nagyon a folytatást😊

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia 😊
      Köszii, és igyekszem vele, ahogy csak tudok! 😊😉
      Puszi ❤

      Törlés
  6. Szia,regen olvastam ezt a blogot. Most ujra ratalaltam es nem tudod milyen boldog vagyok attol,hogy latom h meg mindjg vannak reszem. IMADOM. KOMOLYAN. IMADOM. ZIAM FOR LIFEEE

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy visszataláltál, és köszönöm, hogy írtál! 😍😊❤ Remélem a továbbiak is tetszeni fognak *-*
      Puszi ❤

      Törlés
  7. Szia!💕
    Régen rengeteget jártam ide olvasni,sajnos mindig, vagyis legtöbbször a csendes olvasó státuszban maradtam,mivel úgy gondoltam az előttem szólók mindent elmondtak.Most,hogy újra feljöttem, megkerestem a régi oldalakat amiket olvastam és szomorúan láttam, hogy a kedvenc történeteim amit itt követtem már eltűntek, vagy csak éppen meghívás szükséges ahhoz, hogy olvassam őket (Apropó ha bárki ismeri és tud nekem segíteni abban,hogy olvashatnám újra az Effect c. Larry Stylinson fanfiction-t hálám örökké üldözni fogja,sajnos az író neve nem maradt meg csak a blog címe és a sztori :/.) vagy szimplán nem frissítik már. Viszont mikor megláttam, hogy a tiéd nem privát és még mindig frissítés alatt van szerintem én voltam az egyik legvidámabb ember a földön. Ezt a sztoridat még nem kezdtem el olvasni viszont az előzőket nagyon imádtam,Szóval biztos vagyok benne, hogy nem okoz majd csalódást. Arra, hogy miért hanyagoltam az olvasást itt nincs kifogás, engem is behúzott a wattpad nevű oldal inkább ott olvastam,pedig némelyik sztori százszor jobb itt mint ott, a tiédet is beleértve...Egyébként nem tudom mi a célom ezzel a kommentel, talán csak megszeretném köszönni mert azzal, hogy te még jelen vagy feldobtad a napom.
    Szóval köszönöm!❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!!
      Jaj, ennek a kominak nagyon örültem! Köszönöm szépen, hogy írtál! 😊💜
      Igen, sajnos sok blog eltűnt, nekem is másik blogom meg meghívós, de remélem az is hamarosan újra működésbe lép! 😉
      Adok egy email címet, azt mondta, hogy ide írj neki, és küld meghívót: goldyveillarry@gmail.com
      Igen, én is jártam arra, de valahogy nem találtam ott olyanokat, amik megfogtak volna, csak max egy-kettőt. Valahogy megmaradtam a blognál, de tudom, hogy sokan inkább ott olvasnak már!
      Köszönöm, te is feldobtas a napom! 😊
      Puszi 💜

      Törlés
    2. Nagyon szépen köszönöm a segítséget!Örök hálám!❤
      Útközben elolvastam ezt a sztoridat és mint gondoltam is, nem kellett csalódnom, nagyon várom a következő részt!💕

      Törlés
  8. Szia!
    2-3 éve olvaslak már mindenfelé ahol írásaid megtaláltam. (Love and pain, Larry Christmas) Nagyon szeretem ahogy írsz!
    Szeretnék a Love and pain-hez meghívót kérni -, olvastam már, de kedvet kaptam hozzá megint..:) Facebookom nincsen.. így is megoldható?
    Köszi előre is! Ha és itt is nagyon várom én is a folytatást!
    Szép estét!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa!
      Ennek nagyon örülök, köszönöm! 😊
      Persze, megoldható, csak írd meg az emailcímet, amire szeretnéd megkapni, a dreamygirl.staystrong@gmail.com-ra, és már küldöm is! 😊😉
      Puszi ❤️

      Törlés
  9. Szia! Nagyon tetszik ez a story! Lesz folytatas? :) izgulok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! 😊 Örülök, hogy tetszik, és igen, lesz folytatása! 😊😉
      Puszi ❤️

      Törlés
  10. Ahw hol is kezdjem?
    Most olvastam el a story-t egyben.
    Hihetetelen.
    Életemben nem olvastam ilyen ösdzetett,átgondolt,kreatív, különleges és izgalmas történetet.
    Szinte minden story-ba már az elején egymásnak esnek a karakterek.
    De ebbe nem. És ez így tökéletes.
    Ziam és Larry egy életre 😍
    Siess a kövivel 😊
    Pusziii 💕

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia😊
      Köszönöm szépen, annyira boldog vagyok, hogy így gondolod!😊❤️
      Igen, szerettem volna már olyat írni, amiben nem az van, hogy mindjárt egymásnak esnek. 😉
      Bizony Ziam és Larry 😍
      Igyekszem vele, dolgozom a folytatáson. Tudom, elég lassan haladok, de minden tőlem telhetőt megteszek, hogy jöjjön a kövi rész😉
      Puszi, és köszönöm, hogy írtál ❤️

      Törlés
  11. Mikor fojtatod én nagyon szeretném megtudni mi lesz kérlek fojtasd.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia. Még nem tudom, de szeretném folytatni 😊

      Törlés
  12. Szia Én még mindig reménykedek, hogy egyszer folytatod😀

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia. Bocsánat, nem láttam a komidat🙁 Szeretném nagyon folytatni, mert a fejemben megvan, csak küszködök nagyon az írással. Rengeteg sztori ötletem van, szóval nem hagytam fel vagy ilyesmi. Igyekszem nagyon!

      Törlés