Everything happens for a reason (8.rész)

Sziasztok drágáim! 

Megjöttem az új résszel, amit nagyon szerettem írni, hát még a következőt! 

Remélem nektek is tetszeni fog, főleg, hogy a várva várt göndörke most nem csak pár percre bukkan fel! 😉😝 És előre is bocsi a vége miatt, úgy látszik, kezdődnek a szemétkedős befejezéseim...😁

Kicsit meg vagyok fázva, és nem is igazán érzem jól magam, ezért bocsánat az esetleges hibákért, vagy a rossz részért (ennyi tellett tőlem), de mindenféleképpen szerettem volna hozni nektek! 

Köszönöm a kommenteket, nagyon jól estek, feldobtátok a napomat! 😊😍❤

Imádlak benneteket, és jó olvasást kívánok nektek! 

Puszi 😚❤

Dreamy Girl

*Louis*

Délután, miután kifürödtük és napoztuk magunkat, felmentünk a szállodai szobánkba, ahol Zayn unszolására, mert már nem bírt tovább várni, felhívtam Niall-t, aki örömteli ujjongással - el kellett tartanom a telefont a fülemtől, olyan hangosan kiabált - fogadta a hírt, miszerint végre rendbe jöttem annyira, hogy kibírjak egy egész éjszakán át tartó partizást. Furcsa volt, hogy alig ismertük őt - tényleg csak pár napja találkoztunk, és azután is csak egyszer hívtam fel, akkor is a kétszeresére dagadt talpamról panaszkodtam -, mégis olyan volt, mintha már ezer éve a haveri társaságunk tagja lett volna. Ebben az is közrejátszhatott, hogy nagyon barátságos, és rendkívül közvetlen személyiséggel rendelkezett. Miután kiörömködte magát, megbeszéltük, hogy este nyolcra értünk jön, aztán mielőtt letette volna, még hozzátette, hogy készüljünk fel, mert - az ő szavaival élve - a világ legfaszább bulijába fog vinni minket. Ez persze teljesen bezsongatta Zayn-t, akivel ezek után nem lehetett bírni. Folyton az órát leste, és egyfolytában azt hajtogatta, hogy mikor lesz már nyolc óra, meg hogy miért nem halad már az a rohadt mutató. Ezt hamar meguntam, és arra hivatkozva, hogy hunyok egyet a buli előtt, hagytam ott őket, ami kicsit szemétség volt, főleg szegény Liam-mel szemben, de hát az ő pasija. Az ágyon való heverészésnek tényleg az lett a vége, hogy bealudtam, amit egy kicsit se bántam, mert így legalább elrepült az idő, és este se leszek majd fáradt. Lassan nekiálltam készülődésnek. Először lezuhanyoztam, hajat mostam, majd tanácstalanul, egy szál törölközőben álldogáltam a szekrény előtt, azon agyalva, hogy mit vegyek fel az esti bulira. Végül egy fekete koponyás póló, és egy ugyanolyan színű szakadt farmer mellett döntöttem, de amikor ellenőriztem magamat a tükörben, túl sötétnek találtam az összhatást, ezért felkaptam hozzá a piros-fekete kockás ingemet is. Fogat mostam, ügyelve arra, hogy le ne csepegtessem a felsőmet, mert nem akartam megint átöltözni. Valahogy sosem tudtam úgy túl lenni egy fogmosáson, hogy egy csepp se landoljon a ruhámon. Amint végeztem - kivételesen foltmentesen, ami eléggé meglepett -, belőttem az időközben megszáradt sérómat, és fújtam egy kis parfümöt is magamra. Mikor kiléptem a nappaliba, a fiúk már készen állva vártak rám. Mindketten eszméletlenül dögösen festettek, amit nem hagyhattam szó nélkül. 
- Ejha srácok! - füttyentettem végigmérve öltözéküket. Liam felnevetett, Zayn pedig lassan körbefordult, dobálgatva a nem létező hosszú haját. 
- Szexi vagyok, mi? - húzogatta a szemöldökét, csábos mosolyt villantva felém. - Mindenki meg akar majd kapni! - jelentette ki büszkén, amire szemforgatással válaszoltam.
- Csakhogy nem fognak, mert az enyém vagy! - közölte Li magabiztos hangon. - Csakis az enyém! - ragadta meg a párja fekete ingét, így húzva magához egy birtokló csókra. Meglepetten húztam fel a szemöldökömet, mert mindig is azt hittem, hogy a haverom a dominánsabb, de úgy látszik, Liam-et se kell félteni. Tökös egy srác. Percekkel később még mindig falták egymást, egyre szenvedélyesebben, amitől kezdtem egy kicsit feszélyezve érezni magamat. 
- Khm... - köszörültem meg a torkomat, mire a haverom csak úgy leintett. - Khm! - türelmetlenül folytattam a krákogást, amivel végül sikerült elérnem, hogy elváljanak egymástól.
- Csakis a tiéd! Te pedig az enyém! - suttogta egy utolsó csókot nyomva Li szájára, majd mielőtt ellépett volna tőle, önelégülten vigyorogva, szemérmetlenül megigazította a nadrágját, amire azon nyomban, szemforgatva elfordultam. Niall lent várt minket, egy fehér, vadi újnak tűnő Audinak dőlve, és amint meglátott minket, hatalmas vigyorra húzta a száját. 
- De dögösek valakik! - öklözött le mindhármunkkal. 
- Te sem panaszkodhatsz, Dr. szöszi! - felelte Zayn, miközben átkarolta a pasiját, akinek lágy puszit nyomott az arcára.
- Köszi! Na, de - izgatottan dörzsölte össze a kezeit. - Készen álltok a bulira?
- Naná! - feleltem lelkesen. 
- Csak menjünk már! - sürgetett minket Z, mire mindannyian bepattantunk a makulátlan, bőrüléses járgányba, ami olyan volt belülről is, mintha még sosem használták volna. Az illat, ami bent fogadott minket, nagyon kellemes volt. Nem az új autó jellegzetes szaga, hanem valami illatosítóé. 
- Te szöszi! - hajolt előre Zayn, kezét az említett vállára helyezve. - Kibéreltél egy kibaszott drága kocsit, csak azért, hogy felvághass előttünk? 
- Nem talált! Ő az én szemem fénye, és mindig szakítok időt a kényeztetésére! - simogatta meg finoman a műszerfalat, mintha az valami érző lény lett volna. Hátrasandítottam a fiúkra, és abban a pillanatban kitört belőlünk a nevetés.
- Marha nagy arc vagy, Niall! - mondtam még mindig nevetve. 
- Szerintem meg be kéne csajoznod! - vetette oda Z. - Vagy pasiznod? - folytatta. 
- Nem abban a csapatban játszom! - mondta egyszerűen, mintha csak az időjárásról beszélgetnének. 
- Mindegy, de hótziher, hogy nem dugtál már egy jó ideje! - Tátott szájjal, kikerekedett szemekkel fordultam hátra a haveromra nézve, aki egy percig sem zavartatta magát. Az évek során megszoktam már a viselkedését, de ez azért sok volt, főleg, hogy alig ismertük a szöszit. 
- Nem talált nagymenő! Csak hogy tudd, épp a múlt héten fektettem meg egy csajt! És ma is meg fogok húzni egyet- kettőt! - felelte hegykén.
- Na persze, hiszem, ha látom! - kuncogott a fekete. 
- Akkor ma este megfigyelheted a profit munka közben! - közölte a visszapillantó tükörbe vigyorogva, ezzel véget vetve a beszélgetésnek. Innentől kezdve csak a zene halk dallama töltötte be az utasteret, én pedig az ablakon kikémlelve figyeltem a kivilágított épületeket, szórakozóhelyeket, és a rengeteg fiatalt, akik az utcákon lézengtek. A csajok rövid, szexi cuccokban, hangosan ujjongva, néhol egymásba kapaszkodva, kezükben egy-egy üveg alkohollal, vagy netán bagóval andalogtak a járdán. Lehúztam az ablakot, és füttyentettem egyet, amire az egyik csaj felhúzta a felsőjét, megmutatva hatalmas, sajnos melltartóba bujtatott melleit. Ujjongva mutattam fel a hüvelykujjamat, ő pedig küldött nekem egy puszit. Óriási vigyorral a fejemen fordultam Niall felé, majd felemeltem a kezem, és összepacsiztunk. Ez kellett  nekem! Csajok, buli, pia. Nem is tudom mikor buliztam utoljára - leszámítva persze "azt" az estét, amiből semmire sem emlékszem. Totálisan felpörögtem. Kihajolva az ablakon kiabáltam, őrjöngtem, és ujjongtam, mígnem a szórakozóhelyre nem értünk. Alig bírtam kivárni, hogy leparkoljunk, annyira be voltam indulva. A hatalmas épület előtt, amin az "Up&Down" felírat virított kék neonfénnyel, hatalmas tömeg gyűlt össze, arra várva, hogy bejussanak. 
- Wow! - ámuldoztam, akárcsak Liamék. 
- Az bizony! És még nem láttátok belülről! - felelte Niall megindulva a bejárat felé, viszont félúton megtorpant - gondolom, észrevette, hogy nem baktatunk mögötte -, és hátra fordult. - Nem jöttök? - kérdezte széttárva a karjait, mire nagy léptekkel indultunk utána, vagyis csak én. Liam és Zayn még mindig a kocsinál álltak, és tisztán látszott a kezeik mozdulatából, és az arcuk mimikájából, hogy nem épp bájcsevegnek. Úgy látszott, hogy valamin megint sikerült összekapniuk. Sajnos ebben nem segíthettem nekik, mert ez csakis az ő dolguk, ezért Niall után siettem, aki már a kopasz, izmoktól duzzadó kidobóval beszélgetett, majd mikor meglátott, hozzám sétált.
- A szerelmes pár? - kérdezte mögém nézve, kutatva az említettek után.
- Egy kicsit összekaptak... - húztam el a számat, Niall pedig megértőn bólintott, és újra a kidobóhoz lépett. Türelmesen vártunk rájuk, és mikor megérkeztek, semmi jelét nem adták az előbbi veszekedésüknek. Ez egy kicsit megnyugtatott, habár az is lehet, hogy mindketten nagyon jó színészek. Mindegy. Nem akartam beleszólni a dolgukba, így hát nem firtattam merre voltak, ahogy a szöszi sem, aki felénk intett, jelezve, hogy kövessük őt. 
- Aztakurvaeget! - esett le az állam a bent fogadott látványtól. Zöld neonfények villogtak, a zene dübörgött, a táncparketten pedig gigászi tömeg tombolt. Ez igen! 
- Gyertek utánam! - kiabálta túl a zenét Niall, mi pedig még mindig tátott szájjal, ledöbbenve követtük őt, a rengetek embert kerülgetve. Csinosabbnál csinosabb csajok rázták magukat, amit kiguvadt szemekkel, nyálcsorgatva figyeltem. Legszívesebben beálltam volna közéjük, de nem akartam szem elől téveszteni a fiúkat, mert tuti, hogy ebben a tömegben soha többé nem találnám meg őket, és hát nem igazán vagyok itt ismerős. Nem szeretnék eltévedni, és itt ragadni. A bárpulthoz érve, ami valami eszméletlen hosszú volt - alig láttam el a másik végéig -, Niall már rendelt is nekünk egy kört. A színes italokat a kezünkbe nyomta, aztán a poharát a magasba emelte, és egyszerre koccintottunk. Lehúztuk az édeskés folyadékot, amiben alig lehetett érezni az alkohol ízét. Nagyon finom volt. Újabb kört rendelt nekünk, valami húzósabb ital lehetett, mert ebben már intenzíven éreztem az alkoholt. Még legalább két pohárral, ha nem többel ittunk meg belőle, ami után a táncparketten kötöttünk ki. Az alkohol bódító hatása egyre csak erősödött benne. Teljesen felpörögtem. Először egymagamban táncoltam, de közben folyton körbe-körbe kémlelte, valami jó parti után kutatva. Amint megleltem a keresett csajszit, akinek vállig érő szőke haja, és eszméletlenül formás teste volt, odamentem hozzá, rámosolyogtam, majd tenyereimet a karcsú derekára simítva bilincseltem magamhoz, amit kicsit sem bánt. Kezeit azonnal a nyakam köré fonta, és még közelebb húzott magához, olyannyira, hogy lépni alig tudtam. Dús, vörösre festett ajkait vizslattam, amiket perceken belül meg is ízleltem. Készségesen nyitotta szét őket, utat engedve türelmetlen, felfedezésre éhes nyelvemnek. Megállás nélkül faltuk egymást, miközben kezeimmel egyre lejjebb vándoroltam, kerek fenekébe markolva, élvezve, ahogy a farkamhoz dörzsölte magát. Belenyögtünk egymás szájába, majd hirtelen megfordult, és a seggét az ágyékomhoz nyomva folytatta tovább a táncolást. Ajkamba harapva karoltam át hátulról, először hasán kulcsolva össze a kezeimet, aztán felfelé haladtam, gyengéden megmarkolva a melleit. Hátracsuklott a feje, én pedig lecsaptam feltárulkozó nyakára, csókokkal lepve be forró, izzadságtól nedves bőrét. Így folytattuk tovább, ám amint véget ért a szám, megcsókolt, és már el is tűnt a hatalmas tömegben. Számtalan lánnyal táncoltam, smároltam, de semmi több. Most ez így volt jó, nem akartam többet, csak jól akartam érezni magamat. Épp egy újabb táncpartner után kutattam, mivel az előzőt lelépett, amikor is valaki karon ragadott, és szó nélkül magával húzott. Rémület futott át rajtam, viszont az ismerős tetkók láttán, azonnal meg is nyugodtam. Kiléptünk a fülledt helyiségből egy kék neonfénnyel megvilágított folyóra, ahol egyre csak tompult a benti zene hangja. Zayn elengedett, és csak ekkor vettem észre, hogy Liam is, meg Niall is vele van. A szöszi kinyitott egy ajtót, amin kilépve egy kinti teraszon találtuk magunkat, ahol csak a halk dübörgést lehetett hallani. Jólesett a csend, a halvány lámpák fénye, amik nem villogott, mint odabent, és a friss levegő, ami lehűtötte felhevült, izzadtságtól nyirkos testemet. 
- Jó kis hely, mi? - húzogatta a szemöldökét Z, miközben kihalászta a farmerja zsebéből a cigijét, és a öngyújtóját. 
- Kurva jó! Imádom! - lelkesedtem, mire felnevetett. Körülnéztem. Jó pár ember lézengett idekint is, de sokkal nyugodtabb volt, mint odabent. - Niall hova tűnt? - kérdeztem, mikor leesett, hogy nincs velünk. 
- Lelépett! Csak megmutatta, hogy hol bagózhatunk, és szívhatunk friss levegőt, aztán visszament az állítólagos kiszemeltjéhez! - válaszolta vigyorogva, a fogai közé csípve a bagóját, amit meggyújtott. Hosszan szívta a szemeit is lehunyta, majd lassan, élvezkedve fújta ki a füstöt. Liam odabújt Zaynhez, aki átkarolta, lágy csókot nyomva arcára. - Kérsz? - kérdezte felém nézve, újabb slukkot szívva. Pár percig hezitáltam, aztán rábólintottam, ezzel meglepve a haveromat, és magamat is. Kihúzott még egy szálat, amit felém nyújtott. Régebben cigiztem, igaz csak az összeröffenéseken, és ott is csak akkor, ha Cassie nem volt ott, mert nem szerette, ha bagóztam. A számba vettem, Zayn pedig meggyújtotta. Beszívtam a füstöt, ami kicsit marta a torkomat, majd kifújtam. - Mi ez a nagy bagózás? - érdeklődött mosolyogva. Mielőtt válaszoltam volna, újabb adagot szívtam be, és engedtem útjára a levegőben. 
- Ma este semmire nem mondok nemet! - jelentettem ki eltökélten. 
- Oha! Ezek aztán nagy szavak, Louis! - vigyorgott, mire csak vállat vontam, tovább élvezve a cigizés nyújtotta örömöt. Lehet, hogy igaza volt, de nem érdekelt. Ma nem. Élni akartam. És éltem is. Jól éreztem magamat. Szabadnak, és fiatalnak, amit már régóta nem éreztem az elmúlt évek alatt. Miután végeztünk, visszamentünk, és mindenki ment a maga útjára. Én a bárpulthoz indultam, mert már kezdett kiürülni a szervezetemből az alkohol, ami nélkül nem igazán voltam bátor. Kellett, hogy felszabadítsa a gátlásaimat, valamint, hogy ne gondoljam túl a dolgokat. Kikértem egy vodka-narancsot, amit rögvest magamba öntöttem, majd újabb kört rendeltem, és míg az italra vártam, valaki oldalba lökött. Morogva fordítottam a fejemet a lökés irányába, közben azon morfondírozva, hogy hogyan fogom elküldeni az illetőt a jó édes anyukájába, de amint megláttam az ismerős arcot - a mostanival együtt harmadjára -, minden mérgem elszállt. Ez nem lehet igaz. Gödröcskés mosollyal vizslatott, amiből egyből tudtam, hogy direkt csinálta.
- Üdv lökdösős srác! - köszönt, túlkiabálva a dübörgő zenét.
- Ilyen nincs... - mondtam. - Te követsz engem? - puhatolóztam felhúzott szemöldökkel, amire nem kaptam választ, csak szüntelen vigyorgást. 
- Meghívhatlak egy italra? - kérdezte az arcomat fürkészve. 
- Már kértem - kerestem a vodka narancsomat, amit az előbb rendeltem, de nem láttam sehol. - Csak nem kaptam meg... - dünnyögtem magam elé. 
- Mit mondtál? - húzódott közelebb hozzám, amire automatikusan hátrahőköltem. Elmosolyodott, majd újra megkérdezte, hogy kérek-e egy italt. Már nyitottam volna a számat, hogy nemmel válaszoljak, ám eszembe jutott a nemrég tett ígéretem, miszerint ma semmire sem fogok nemet mondani. 
- Rendben, kérek - amint ez két szó elhagyta a számat, megkönnyebbülve sóhajtott fel, én pedig értetlenül néztem rá.
- Huh, már azt hittem, hogy nem áll a "ma este semmire sem fogok nemet mondani" kijelentésed! - közölte, amire a szám is tátva maradt. Ezt meg honnan a fenéből tudja? Csak a fiúknak mondtam el. - Hallottalak odakint a barátaiddal! Nem messze álltam tőletek! - válaszolta a gondolatomban feltett kérdésemre. Belelát a fejembe, vagy csak ennyire látszott az arckifejezésemen, hogy mire gondolok? 
- H-hát... Szóval... - dadogtam a tarkómat vakarva. - Azért nem mindenre... - Tisztán láttam az arcán a csalódottságát, amit nem tudtam hova tenni. 
- Gondoltam... - biggyesztette le a száját. - Túl szép lett volna, hogy igaz legyen... - mondta, egyenesen a kékjeimbe mélyesztve zöld íriszeit, amivel teljesen összezavart. Elkaptam a tekintetemet, és mindenhova néztem, csak őrá nem. Mi történik velem? Miért viselkedem így? Talán az alkohol. - Figyu - csúszott közelebb hozzám, amire megint ugyanúgy reagáltam, mint ezelőtt. Visszahőköltem. Újabb mosollyal jutalmazott meg, és szinte a fülembe suttogta a szavait, furcsa érzést váltva ki belőlem. - Nem megyünk el egy nyugisabb helyre? - Nagyot nyeltem a kérdése hallatán, ami után kellett egy jó pár perc, hogy össze tudjam szedni a gondolataimat.
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne! - feleltem. - Meg miért is? - húztam fel a szemöldökömet. - Ja, és nem is ismerlek! - tettem még hozzá. Vigyorgott - mint mindig -, majd teljes testével felém fordult. 
- Ennyivel tartozol nekem azok után, hogy kétszer majdnem fellöktél! - huncut mosolyra húzta a száját. - Amúgy meg, Harry Styles! - mutatkozott be, kezét nyújtva felém. Hezitáltam egy kicsit, aztán elfogadtam jobbját. Kellemes bizsergés fogott el, amikor a bőröm az övével érintkezett. Megszeppenve néztem a hatalmas kezet, amiben szinte teljesen eltűnt az enyém. - Nem hallottam. - Rezzentem meg mély hangjától, ami kizökkentet az egymásba simult kezünk vizsgálásából. Felnéztem a szüntelenül mosolygó arcára, majd belenéztem a kíváncsian fürkésző zöld szemeibe. 
- L-Louis Tomlinson! - feleltem, sietősen elválasztva a kezeinket. 
- Akkor mehetünk? 
- Hova? 
- Mondjuk hozzám?! - hangja bizonytalanságtól csengett. Elnevettem magam. Ezt most tényleg komolyan gondolja? 
- Azt hiszed, hogy azzal, hogy bemutatkoztál, ismerlek már annyira, hogy elmenjek veled? - meglepődve vontam fel a szemöldökömet. 
- Egy próbát megért! - válaszolta. - Mit szeretnél tudni? - kérdezte könyökével a pultra támaszkodva,  le sem véve rólam a vizslató zöldjeit. 
- Honnan tudjam, hogy nem vagy egy őrült sorozat gyilkos? - kíváncsian vártam, hogy erre mit fog felelni. Felnevetett, miközben hosszú ujjaival a hajába túrt, amit végigkövettem tekintetemmel. Ám hiába való volt a mozdulata, mert rakoncátlan göndör fürtjei ugyanúgy visszahullottak a homlokára, és ezen jót kuncogtam magamban. - Meg igazából honnan tudjam, hogy nem hazudtál a neveddel kapcsolatban? - folytattam, mert nem kaptam választ az előző kérdésemre. 
- Mutassak egy személyit? - Bólintottam válaszul. Vigyorogva forgatta meg a szemeit, majd kihalászta a farmerja hátsó zsebéből a kis kártyát, amit felém nyújtott. Alig bírtam ki nevetés nélkül. Nem hittem volna, hogy tényleg odaadja nekem, de ő megtette. Leellenőriztem a nevét - stimmelt -, és  ha már a kezembe volt, a születési dátumát is meglestem, ami láttán meglepődve kerekedtek ki a szemeim. 19 éves volt, öt évvel fiatalabb nálam. Sokkal idősebbnek gondoltam, vagyis legalább annyinak, mint én voltam. Talán az öltözéke miatt lehetett. Egy fehér, mellkasáig kigombolt inget viselt, megmutatva napbarnított bőrét, és a mellkasán lévő tetkói egy részét. Ha jól láttam, két madarat ábrázolt. A nadrágja fekete, szűk anyagú volt, ami kirajzolta vékony, mégis izmos hosszú lábait, amik egy-egy pár barna csizmában végződtek. Nem sokszor látni ilyen fiatalokat, ilyen összeállításban, még bulikon se, habár ez egy eléggé menő klub volt. De az is lehet, hogy én voltam alul öltözve, viszont ez nem igazán tudott érdekelni. 
- Nos? - zökkentett ki, felhúzva az egyik szemöldökét, amit mindig is csodáltam, és én is meg szerettem volna tanulni.  
- Egy pillanat! - tartottam fel az ujjamat, majd előhalásztam a mobilomat, amibe belepötyögtem Harry adatait.
- Mit csinálsz? - kíváncsiskodott fölém hajolva, belelesve a telefonomba. 
- Elküldöm az adataidat a haveromnak, hogy ha netán eltűnnék, akkor tudja, hogy kinél keressen! - hazudtam, ugyanis beírtam, de nem küldtem el, viszont ezt neki nem kellett tudnia. Visszaadtam a kártyáját a tulajdonosának, aki furcsa kifejezéssel méregetett, majd elmosolyodott. 
- Különös egy srác vagy, Louis! - semmi gúnyt nem éreztem a hangjában. - És mi van, ha hamis a személyi? - csipkelődött, arcán egy játékos vigyorral.
- Folytasd csak, és búcsút inthetsz annak, hogy veled megyek! - mondtam komolyan, ám nem sok kellett hozzá, hogy elnevessem magamat. - Ezután a beszólásod után, nagyon közel állok ahhoz, hogy nemet mondjak... - játszottam tovább. 
- Várj! Akkor most eljössz velem, vagy sem? - vonta össze szemöldökét, és tisztán látszott rajta, hogy teljesen összezavartam. 
- El, de nem hozzád! - jelentettem ki, és legnagyobb meglepetésemre nem ellenkezett.
- Oké! Akkor menjünk! - biccentett a fejével, jelezve, hogy kövessem őt. Miközben próbáltunk kibotorkálni a hatalmas embertömegből - ami Harry mögött elbújva sokkal könnyebbnek bizonyult, mintha nekem kellett volna egyedül utat törnöm -, addig azon morfondíroztam, hogy miért is mentem én ebbe bele. Ezelőtt sosem csináltam volna ilyet, most mégis megtettem. És hogy miért? Hm... Volt ebben a srácban valami, valami, ami arra ösztökélt, hogy kövessem őt. De, hogy mi volt az a valami?... Még magam sem tudtam, és ez volt az, ami még kíváncsibbá tett engemet. Kint állva a friss levegőn, a felhőtlen csillagos ég alatt vártunk egy taxira, miközben egy szót sem szólva egymáshoz. A benti zene tompa hangja, és az előttünk elhajtó autók hangos zaja törte csak meg a köztünk lévő csendet. Nem tudtam, mit mondjak. Amúgy sem voltam egy nagy szószátyár, mellette meg még annyira sem. Bedugtam kezeimet a hátsó zsebembe, majd elkezdtem előre-hátra billegni a sarkaimon, amikor is az egyik mozdulatnál éles fájdalom nyilallt a talpamba. Felszisszentem, ami azonnal rám vonzotta Harry tekintetét. 
- Baj van? - aggodalmaskodott. 
- Pár napja beleléptem egy tengeri sünbe! Eddig még nem fájt, de úgy látszik, sok volt ez neki mára! - ültem le a szórakozóhely előtti padra, így pihentetve sajgó lábamat. 
- Tengeri sün? Na, ne! - kuncogott, amire felkaptam a fejemet, és kérdőn néztem rá. - Te vagy az a srác, aki belelépett? 
- Ha közben nem lépett bele valaki más is, akkor igen! 
- Akkor ismered Niall Horant, a kis szöszkét, igaz? - Az ismerős név hallatán felcsillant a szemem. 
- Igen, ő a megmentőm! - mosolyogtam. 
- A legjobb haverom! Engem hívott fel aznap, csak akkor épp nem dolgoztam! - hadarta el egy szuszra. 
- Ó, értem.  - Most, hogy így felhozta, tisztán emlékeztem a Harry névre. 
- Így már bízol bennem? - lépett közelebb hozzám. - Szerinted Niall barátkozna egy sorozat gyilkossal? - csipkelődött a szavaimat használva.
- Azt kihagyta, hogy őrült! - vigyorogtam, mire mosolyogva megforgatta a szemeit. - Egy kicsit, talán... - motyogtam, majd megráztam a fejem. - Igazából még nem döntöttem el...
- Megnézzem a lábadat? 
- Nem kell! Nem vészes, biztos csak rosszul léptem, de azért kösz! - mosolyogtam, aztán felálltam, mert időközben megérkezett egy taxi. - Apropó - álltam meg a nyitott kocsi ajtaja előtt. - Hova viszel? 
- Legyen meglepetés! - felelte könnyedén.
- A-a! Kizárt! Addig nem szállok be, míg el nem mondod, hogy hova megyünk! - jelentettem ki határozottan. 
- Nem vagy egy könnyű eset... - mosolygott fejrázva. 
- Csak nem vagyok oda a meglepetésekért! - feleltem egyszerűen. 
- Rendben, legyen! A szállodába megyünk!
- Miért? - néztem rá értetlenül. Mit akarhat a szállodában? Jó, örültem neki, hogy nem egy ismeretlen helyre akar vinni, de akkor is. Kíváncsivá tett. 
- Ennyit azért hagyj meg nekem, kérlek! - nézett rám esdeklően.
- Oké! - mondtam, majd behuppantam a hátsó ülésre, Harry pedig mellém. 

Everything happens for a reason (7.rész)

Hellooobellooo! 

Először is nagyon szépen köszönöm a kommenteket, habár elég kevés jött, amit nem tudok hova tenni, most vagy rossz a történet, vagy nem tudom...  De hálás vagyok azoknak, akik írtak, és imádok mindenkit! ❤ 

Tudom, hogy lassan indul be, meg ilyenek, viszont nem akarom elkapkodni, mert nem történhet meg rögtön minden, de kitartás, jönni fognak a Larrys pillanatok is! Pl a kövi részben már lesz! 😉

Ahogy az előző fejezetnél megemlítettem, és a kép is ezt bizonyítja, végre feltűnik Niall is! Remélem tetszeni fog nektek! Jó olvasását kívánok mindenkinek, és szép vasárnapot!  

Imádat van, puszi ❤😘

Dreamy Girl 

*Louis*

- Basszus! - guggolt le mellém Zayn. -  Mid fáj? - kérdezte, aggódva térképezve fel a testemet. 
- A lábam... - sziszegtem a bokámat markolva, ezzel próbálva enyhíteni a kínzó fájdalmat, ami fogalmam sincs honnan jött, mert az egész jobb lábamban éreztem a hasogatást.  
- Eltört? Tudod mozgatni? -  nézett rám rémült tekintettel Liam. 
- Megpróbálom - feleltem, majd egy mély levegővétel után megmozdítottam. Fájt, de nem volt olyan vészes, viszont, amint behajlítottam a talpamat, azt hittem mentem meghalok, olyan elviselhetetlen volt a fájdalom.  
- Rohadtul fáj a talpam! Tuti, hogy beleléptem valami szarba! - sóhajtottam megpróbálva felhúzni a lábamat, de nem sikerült, borzasztóan sajgott minden egyes mozdulatra. - Nem megy... - mondtam elkeseredve. 
- Várj, majd mi segítünk! - nyúlt a hónom alá Zayn. - Kiviszünk, és ott majd megvizsgáljuk a sérülésedet, oké? - Bólintottam, egyik oldalamon a haveromba, a másikon pedig Liambe kapaszkodva. Amint kiértünk, óvatosan leültettek a homokba, és szemügyre vették a talpamat.
- Oh, baszki! - húzta el a száját Z. 
- Ez nem hangzott valami jól... Mi az? - kérdeztem, ám nem bírtam megvárni a válaszukat, ezért, igaz, nagy fájdalmak közepette, de magam felé fordítottam a talpamat. - Szent szar! - bukott ki belőlem, ahogy felmértem a fekete pöttyökkel tarkított bőrömet, amiből néhol szintén fekete színű tüskék álltak ki. 
- Tengeri sün - motyogta Li, amire felkaptam a fejemet. 
- És azzal mit kell csinálni? Mérgező? Le kell vágni a lábamat? Meg fogok halni? - szinte egy szuszra tettem fel a bennem felmerülő kérdéseket, és ahogy felfogtam, hogy miről is van szó, egyre jobban kezdtem megrémülni. - Jézusom! - teljesen bepánikoltam. 
- Nyugi, Louis! - tette a kezét a combomra Zayn, majd nyugtatólag simogatott. - Nyilván ki kell szedni a tüskéket, és ennyi! - felelte, kicsit sem magabiztosan.
- Ja, csak ennyi?!... - horkantam fel. - Tudsz te egyáltalán valamit ezekről a szarokról? Mert én rohadtul nem, csak annyit, hogy ez kurvára fáj! - mutattam a talpamra idegesen.  
- Kórházba kell vinnünk! - szólalt meg végre Liam is. 
- Miért? - kérdeztem remegő hangon. 
- Azért, mert egyikünk se tudja, hogy mit kell tenni, és jobb, ha nem nyúlunk hozzá, hanem szakértőkre bízzuk! 
- Ki kell húzni a tüskéket, aztán lefertőtleníteni, és kész! Nem nagy ügy, megcsinálom! - rántotta meg a vállát könnyedén a fekete, majd megragadta a bokámat, és épp készült volna kihúzni az első tüskét, amikor is valaki ránk kiáltott:
- Ne nyúlj hozzá! - Olyan váratlanul ért minket, hogy mindannyian megugrottunk, Zayn pedig le is ejtette a lábamat, ami a homokos parton landolt, fájdalmas nyögést kiváltva belőlem. Egy "mindjárt megöllek" fejjel néztem rá, amire bocsánatkérő tekintettel válaszolt, majd mind a hárman az idegen srácra meredtünk, aki összevont szemöldökkel vizslatott minket. Úgy körülbelül velünk egyidős lehetett - ha nem fiatalabb -, szemeit napszemüveg takarta, szőkére festett tincsei pedig az égnek meredeztek. - Én idióta - csapta homlokon magát. - Nem értitek, igaz? Mindig elfelejtem, hogy spanyolul kellene megszólalnom! - vigyorgott levéve a szemüvegét, feltárva előttünk kék szemeit. - No toque! (Ne nyúlj hozzá!) - mondta, mire értetlenül néztünk össze a fiúkkal, majd vissza a szöszire. 
- Mit dumálsz? - szólalt meg nevetve Zayn. 
- Oh, szóval nem idevalósik vagytok?! - kuncogott az ismeretlen. 
- Kit is üdvözölhetünk? - állt fel Z, miközben a fürdőnadrágjába törölte homokos kezét.  
- Niall Horan! - mutatkozott be, a fekete felé nyújtva a kezeit.
- Zayn Malik! - ráztak kezet, aztán a párja felé mutatott: - Ő itt Liam Payne, a szerencsétlen áldozat pedig, Louis Tomlinson!  - mutatott be minket is.
- Sziasztok! - mosolygott, velünk is lekezelve. - Akkor lássuk! - guggolt le a homokba, megvizsgálva a talpamat. 
- Meg fogok halni? - kérdeztem, mire jóízűen felnevetett. 
- Ennyire nem vészes a helyzet, haver! - még mindig mosolygott, gyengéden paskolva a lábfejemet. 
- Akkor nem kell levágni a lábamat, vagy ilyesmi? - folytattam az idióta kérdéseimet, ami annak volt köszönhető, hogy be voltam rezelve.
- Nem kell semmiféle drasztikus beavatkozás! Meg fogsz maradni, és minden végtagod a helyén fog marad, megígérem! - biztosított, miközben kihalászta a nadrágja zsebéből a telefonját. - Egy pillanat, csak felhívom az egyik haverom! -  nyomkodta a képernyőt. - Ő majd segít nekünk! - emelte a füléhez a készüléket. Kicsit megnyugodva fújtam ki a levegőt, habár még mindig kegyetlenül égettek a szúrások helyei. - Szia Harry! - szólt bele Niall. - Figyu, kellene egy kis segítség, van itt egy srá... - akadt meg a mondandójában, amit hosszú hallgatás, majd szemöldökráncolás követett. - Oh, pont ma nem vagy bent? A francba! - dünnyögött csalódottan. - Csak azért, mert van itt egy srác - itt rám nézett -, aki belelépett egy tengeri sünbe, és gondoltam, hogy hozhatnál a konyháról ecetet, és forró vizet, de akkor mindegy. - húzta el a száját, hallgatva a vonal másik oldalán lévő haverját.  - És apud? - kérdezte reménytelve. - Akkor jó! Köszi, szia, és jó szórakozást! - mosolyogva bontotta a vonalat, aztán a fiúkra nézett. - Oké! Fel kéne vinnetek... őőő... - nézett rám elgondolkodva, a fejét vakarva. - L-Louis-t?! - félve ejtette ki a nevemet, amire csak bólintottam. - Engedjetek forró vizet a kádba, vagy bármibe, amibe bele tudja tenni a lábát, és áztassátok addig, amíg meg nem érkezem, oksa? - intézte a szavakat Liamékhek, három bólintást kapva válaszul. Mielőtt elindultunk volna, elmondtuk a szobánk számát Niallnek, aki biztosított minket arról, hogy utánunk hozza a parton hagyott cuccainkat is. Bicegve, a két fiúra támaszkodva haladtunk, amit Zayn egy idő után - elég hamar, szinte alig mentünk valamennyit - megunt, ezért felkapott az ölébe, Li pedig előre ment, hogy kinyitogassa nekünk az ajtókat. Jóval előbb ért fel a szobánkba, aminek az ajtaját nyitva hagyta nekünk, hogy könnyebben be tudjunk menni. A kádban pont annyi víz volt, ami épp elég volt a lábam áztatásához. Z leültetett a kád szélére, én pedig belemártottam a lábamat, amit rögvest ki is húztam, mert olyan rohadt forró volt, hogy ezernyi tű szurkálta a már így is tüskékkel teli talpamat. 
- Forró, basszus! - sziszegtem, mire Li bocsánatot kért, engedve hozzá még egy kis hideg vizet. - Most nézd meg, szerintem jó! - mártotta bele ujjait, ellenőrizve a hőmérsékletet. Óvatosan mártottam bele a talpamat, ügyelve arra is, hogy ne nyomja meg a tüskéket, így a sarkamon támasztottam meg. Nem értettem, hogy mire volt ezt jó, mert semmi változást nem tapasztaltam. Mondjuk fogalmam sem volt, hogy mit kellene éreznem, mert Niall nem mondott semmit, csak hogy áztassam, amíg meg nem jön. Aztán egyszer csak, mintha enyhülni kezdett volna a szörnyű, kínzó fájdalom. Megkönnyebbülve sóhajtottam fel, amire a többiek is felkaptál a fejüket.
- Van valami hatása? - érdeklődött Li.
- Nem fáj már annyira. - feleltem.
- Akkor jó! - lélegzett fel Zayn. 
- Itt is vagyok! - lépett be a helyiségbe a szöszi, akinek a kezében egy ecetes üveg, egy lavór, na meg kötszerek voltak, amiket a mosdókagylóra pakolt, és szó nélkül ügyködni kezdett. 
- Elnézést, hogy csak úgy megzavarom, de kérdezhetek valamit, Dr. Szöszi? - szólalt meg tárgyilagosan Z, és mind a hanghordásától, mind pedig a becenévtől, nevetnem kellett. Viszont nem csak én voltam így ezzel, mindenki arcán mosoly bujkált. Még Niallnek is felfelé görbült a szája, ahogy a kérdező felé fordult abbahagyva a ténykedését. 
- Csak tessék! - magabiztosan, mellkasa előtt összefont karokkal, felvont szemöldökkel dőlt neki a mosdókagylónak, és várt. 
- Miért nem lehet csak úgy kihúzni a tüskéket? Mivel jobb, hogy benne hagyjuk? Hogy fog tudni így járni? Másrészt meg, begyullad, nem? - tette fel a kérdéseit, amik engem is érdekeltek, mert számomra sem volt egyiknek sem értelme. 
- Jó kérdések, menőkém! - lökte el magát a kézmosótól, aztán kinyitotta az ecetes üveget, amiből a lavórba öntött valamennyit, majd letette elém. - Tedd bele a lábad! - utasított kedvesen, mire kiemeltem a lábamat a vízből, hogy az ecetben áztassam tovább. Csípett kicsit, de nem volt vészes, hamar el is múlt. - És hogy válaszoljak a kérdéseidre - fordult a fekete felé. - Azért nem szabad kiszedni, mert a sün tüskéi könnyen törnek, és ha beletöröd, az egyenes út a sebészetre, ahol műtéti úton eltávolítják! És hidd el, az nem egy jó móka! - magyarázta csipkelődve, amit érdeklődve hallgattam. - Szóval, ha ilyen kicsik a tüskék, mint Louis esetében, és nincsenek is annyira beágyazódva a bőrbe, akkor simán ki lehet áztatni az ecettel, ugyanis az ecet feloldja a legtöbb tüskét, és meg fertőtleníti is a sebet! A forró víz pedig arra volt jó, hogy hatástalanítsa az esetleges mérget, na meg enyhíti a fájdalmat is! - vett egy mély levegőt, aztán folytatta még mindig a haveromhoz intézve a szavakat: - Na? Kielégítő volt a válaszom? - vigyorgott gunyorosan. Zayn épp nyitotta volna a száját a kisebb sokk után, amit a szöszi beszéde okozott neki, viszont én megelőztem:
- Várjunk csak! - ráztam meg a fejemet. - Méreg? - vinnyogtam. 
- Nyugi - tette a kezét a vállamra. - Ez a fajta szerencsénkre nem vészes! Pár napig áztasd forró vízbe, meg tegyél rá ecetes borogatást, és minden rendben lesz! - biztatott nyugodt hangon. 
- Pár napig? - ütött arcon a felismerés. - Azt akarod mondani, hogy itt kell bent kuksolnom? 
- Sajnálom... - őszinte sajnálat ült ki az arcára. Bánatosan hajtottam le a fejemet, az ecetben ázott lábamat vizslatva. Hát ez szuper... Ezt megint jól megcsináltam magamnak... Gratula, Louis... 
- Ezt is jól elcsesztem... - sóhajtottam szomorúan. 
- Nem a te hibád, ez bárkivel előfordulhatott volna! - mondta Li, próbálva felvidítani. Halvány mosolyt küldtem felé. - Csak pár nap! Simán kibírjuk! És hidd el, lesz még időnk, hogy kiszórakozzunk magunkat! Ne emészd magad ezen, oké? - Bólintottam, habár nem igazán tudtam örülni annak, amit mondott. Hogy tudok ennyire szerencsétlen lenni?! Komolyan?! Ez még csak a második nap...
- Viszont nekem most lépnem kell! - Niall hangja zökkentett vissza a valóságba. - Ha kell valami, csak szóljatok! 
- Van névjegykártyád is? - csipkelődött Z. - Tudod, ha már doktor vagy, illene, nem?
- Esküszöm, csináltatok egyet! Csak neked! - vigyorgott, és mielőtt elköszönt volna még számot cseréltünk, hogy ha bármi van, akkor el tudjuk érni egymást. 
- Ja, és - fordult vissza az ajtóból -, ha bulizni támad kedvetek, tudok pár jó helyet! - ezzel a végszóval hagyott ott minket a fürdőszobában. 
- Tetszik ez a srác! - jelentette ki a fekete, mire Li összevont szemöldökkel, kicsit sem boldogan nézett rá. - Mi az? Tudod, hogy nem úgy értettem! - biztosította a párját, aki erre csak egy  morcos "ahammal" válaszolt. Zayn nem várt, azonnal felállt, és odament Liamhez. Egy hosszú csókot nyomott a szájára, amire suttogott is valamit, viszont olyan halkan tette, hogy én nem hallottam, de a boldog mosoly, ami mindkettőjük arcára kiült, nekem tökéletesen elég volt. 

Ez a pár nap borzalmasan lassan telt. Komolyan, úgy éreztem, hogy sosem lesz vége. Az első két napot az ágyban töltöttem, kínlódva. Aztán elegem lett belőle, és elkezdtem egy lábon ugrándozva helyet változtatni. Hol a tévét bámultam a nappaliba, hol kint ültem a teraszon, egy könyvel a kezembe - fájó szívvel nézve a lent strandoló embereket -, hol pedig újra az ágyon szenvedtem. A fiúk folyton itt akartak maradni velem, hogy ne érezzem magam egyedül, de én elküldtem őket, mondván, hogy ne az én nyomorúságom miatt ne élvezzék ki az itt töltött napjainkat. Mindig hoztak nekem valamit, mikor visszajötte. Fagyit, finomabbnál finomabb kajákat, na meg egy kis piát is. Volt, hogy egy egész napot átfilmeztünk. És ez csak négy nap volt. Nekem viszont egy örökkévalóságnak tűnt. Ötödik nap végre nagy nehezen rá tudtam állni a lábamra, igaz, kicsit még fájt, de nem volt annyira vészes, főleg ahhoz képest nem, miután beleléptem abba a kis szarháziba. Még a legrosszabb ellengésemnek sem kívánnám azt az égető fájdalmat. Úgy tettem, ahogy Niall mondta. Forró vízben áztattam az első és a második napon is, biztos, ami biztos alapon, aztán a harmadik és a negyedik napon reggeltől estig ecetes borogatást használtam. Igaza volt. A tüskéknek nyoma sem volt, viszont a kis szúrás nyomok még látszódtak. Boldogan álltam a lábamra, és úgy döntöttem, ha törik, ha szakad, én most lemegyek a srácokhoz a partra. Elegem volt már a szobában fekvésből, és ücsörgésből. Felkaptam a fekete ujjatlan felsőmet, meg a fürdőgatyámat, majd megigazítottam a hajamat, és már bicegtem is kifelé egészen a liftig. Amint kinyílt az ajtó, megrezzent a telefonom, amit kikapva a zsebemből indultam tovább. Nem akartam hinni a szememnek, mikor megláttam Cassie nevét villogni a képernyőn. 
- Ezt nem hiszem el! - morogtam idegesen meg sem állva, mindvégig a nevet vizslatva. Nem értette meg, hogy nem akarok többet hallani felőle, nem hogy beszélni?! Mérgesen nyomtam ki a hívást, és mikor fel akartam kapni a fejem, hogy előre is nézzek, nekimentem valakinek. - Basszus! - dünnyögtem, igyekezve megtartani az egyensúlyomat, ami most össze is jött. - Ne haragudj, én... - álltam meg a mondandómban, ahogy szembesültem az ismerős arccal. Ugyanaz a srác állt velem szemben, akibe az első napon is sikerült beleütköznöm, és megint tálcával a kezében, habár most üres poharakkal. 
- Nem ismerjük mi már valahonnan egymást? - mosolygott rám. 
- Sajnálom, komolyan, én... Nem direkt csinálom, esküszöm, csak... - motyogtam összezavarodottan. - Csak elvonták a figyelmemet, és... Mindegy, hagyjuk, bocs!
- Biztos? Próbára akarsz tenni, igaz? 
- H- hogy m-mi? - éretlenül meredtem rá, mire ő a poharakkal teli tálcára mutatott. - Jaaa - esett le jó pár perc múlva, amin jót mosolygott, engem is vigyorgásra késztetve. - Nem, dehogy! Habár tényleg ügyes vagy, én már tuti összetörtem volna az összeset, még úgy is, hogy nem jön belém folyton egy esetlen srác! - éreztem, hogy elpirulok, amit nem tudtam hova tenni. - Hogy csinálod? Oda vannak ragasztva? 
- Úgy, hogy én vagyok a legjobb! - felelte büszkén, majd mielőtt eltűnt volna az ajtóban, még visszanézett rám: - Mostantól figyelni foglak ! - kacsintott féloldalas mosollyal, amitől valami furcsa, de kellemes érzés fogott el. Fogalmam sem volt, hogy mi történik velem, de nem is nagyon volt időm ezen gondolkodni, mert eszembe jutott, hogy hova is tartottam. A fiúkhoz, le a partra. A kezemből napellenzőt formálva kutattam a szerelmespár után, miközben szüntelenül a zöld szempár lebegett a szemeim előtt. Felidéztem mosolyát, mély, simogató hangját, és arra lettem figyelmes, hogy vigyorgok, mint egy idióta, teljesen leblokkolva, nem emlékezve miért is vagyok itt. Ja, a srácok. Amint megláttam őket, sietve - már amennyire tudtam a sajgó talpamtól - lépdeltem feléjük, lábaim alatt a temérdek homokkal, amik be-beférkőztek az ujjaim közé. 
- Meglepetés! - ugrottam eléjük, mire mindketten majdnem hátravetődtek a homokban. 
- Jézusom, Louis! - köhögött Zayn. - Félrenyeltem a kólát, te idióta! Majdnem megfulladtam! 
- Ne dramatizáld túl! - forgattam a szemeimet, lehuppanva Liam mellé. - Én is kaphatok egyet? - böktem a hűtőtáskára, amiben a jeges üdítőitalok sorakoztak. Z kikapott egy kólát, és felém dobta, én pedig elkaptam, majd lecsavarva a kupakot kortyoltam bele a hideg italba, ami jólesően hűtötte le bensőmet, habár még csak most értem le, máris izzadtam a forró, szinte égető nap sugaraitól. Itt sokkal melegebbek voltak a napok, viszont a tengerparton, a víz közelében sokkal könnyebb elviselni, mint bent az  átmelegedett, fülledt szobákban. 
- Jobb már? - érdeklődött Li.
- Még nem az igazi, de már elegem volt a négy falból! - válaszoltam a vizet kémlelve. 
- Ez remek hír! - ujjongott a fekete. - Akkor mehetünk bulizni, igaz? - húzogatta a szemöldökét. 
- Naná! Akár ma este is! - jelentettem ki izgatottan. 
- Komolyan? - nézett rám Z.
- Biztos vagy benne, Louis? - aggódva vizslatott Liam.
- Biztos! Nem lesz semmi baj, ha meg netán rosszul lennék vagy valami, akkor eljövünk! 
- Ez azt jelenti, hogy hívhatom Niallt? - kérdezte a haverom, olyan vigyorral, hogy azt hittem ketté reped a feje. Bólintottam.
- Igeeeen! - ugrott fel Zayn, lehúzva az utolsó kortyot az üvegből, amit ledobott a homokba, és mint egy idióta, folyamatosan azt kiabálva, hogy "ma végre bulizunk" szaladt a víz felé, de mielőtt bement volna, visszafordult felénk. 
- Mi van már? - tárta szét a karjait. - Nem jöttök? 
- Idióta - motyogta mosolyogva Liam, aztán felállt, és a párja után futott, majd én is csatlakoztam - persze miután ledobtam magamról a felsőmet -, igaz nem szaladva, csak bicegve, elmerülve a kellemesen hűsítő tengerbe.

Everything happens for a reason (6.rész)

Halihó drága olvasóim! 

Újabb szombat, újabb rész! 😉 Szerencsére sikerült megint hétvégére hoznom! 

Remélem, hogy nektek is tetszeni fog ez a rész, mert én imádtam írni! Tudom, hogy hiányoltok valakit, de ígérem nemsokára több szerepe lesz neki is, ja és a köviben már Niall is megjelenik, szóval lassan teljes lesz a csapat! 😊

Köszönöm a csodálatos kommenteket, imádlak benneteket, és szeretném, ha most is megajándékoznátok pár szóval! ❤😍😊

Puszillak benneteket, és jó olvasást kívánok nektek! *-*

Dreamy Girl 

*Louis*

Lent ültünk a szállodához tartozó étterem egyik asztalánál, ahol nagyban faltuk a vajjal megkent, friss és ropogós bagetteket, amiket sonkával, és egyéb finomságokkal pakoltunk meg. Én pár olívabogyót is bekapkodtam mellé, mert imádtam a különleges ízét, olyannyira, hogy még magában is sokszor fogyasztottam, amit persze Cassie mindig fintorogva figyelt. Sosem tudta megérteni, hogy hogyan tudom megenni ezt a "keserű bogyót", hogy a szavaival éljek. Tisztán láttam magam előtt a grimaszát, ami mosolygásra késztetett, de hamar le is olvadt az arcomról, ahogy szembesültem a valósággal. Fájdalmasan sóhajtottam fel, miközben bekaptam egy újabbat.  
- Minden oké? - érdeklődött Zayn, amire bólintással válaszoltam, közben azon agyalva, hogy hogyan tudnám elterelni magamról a figyelmet, mert tudtam jól, hogy ennyivel nem úszom meg, viszont nekem ehhez most rohadtul nem volt semmi kedvem. Ahogy a kételkedő tekintetét, és a fáradt, gyűrött arcát néztem, azonnal beugrott egy remek ötlet, és csak reménykedni tudtam, hogy beválik. 
- Mit csináltatok az éjszaka? - kérdeztem halk, rekedt hangon. 
- Miért? Mit hallottál? Túl hangosak voltunk? - kapta fel a fejét a haverom, én pedig, még mielőtt folytathatta volna tovább, leállítottam:
- Inkább ne válaszolj, így is túl sok infót kaptam! - zavartan vigyorogtam, és még a fejemet is lehajtottam, mert hát nekem egy kicsit kínos volt ilyen dolgokról beszélnem, ugyanis nem voltam az a fajta, aki kibeszélte mások előtt a szexuális életét. Úgy voltam vele, hogy az csakis rám, és a páromra tartozik, ám a kanbulikon - a srácok mindig így nevezték az összeröffenéseinket - mindig végig kellett hallgatnom a többiek élménybeszámolóját, utána pedig engem unszoltak, hogy hátha egyszer végre én is beadom a derekamat, de nem jött össze nekik. 
- Zayn! - lökte oldalba az említettet Liam, majd a következő szavakat már felém intézte: - Ne higgy neki, folyton füllent! Csak szeretné, ha az megtörténne köztünk, de  egyelőre még csak álom marad a számára! Ugye, édes? - vigyorgott csipkelődve, gyengéden megpaskolva a párja morcos arcát, amihez egy morgás is párosult. Ezen az élcelődésen hangosan felnevettem, mert vicces volt látnom az alul maradt haverom bepukkadt, vörös arcát, másrészt pedig meg is voltam lepődve azon, hogy még nem jutottak el odáig, hiszen Zaynt nem így ismertem, nem tökölt ezzel sosem, amiből látszik, hogy tényleg komolyan gondolja a dolgot Liam-mel. 
- Úgy sem bírod sokáig! - próbált visszavágni. - Ellenállhatatlan vagyok! Csak percek kérdése, Li! Vagyis bocs, másodpercek! - javította ki magát, az említett felé fordulva önelégülten mosolyogva. Liam erre csak szemforgatással, és mosolygással válaszolt, én pedig jót mulattam rajtuk, miközben tovább falatoztam a finom reggelit. 
- Várjatok! - szólaltam meg, miután lenyeltem a számban lévő falatot. Mindketten kíváncsian szegezték rám a tekintetüket. - Ha nem aludtatok sokat, akkor hogy akartok ma bulizni? 
- Oh, ez nem akadály! - felelte Zayn. - Itt az egész délután! 
- Azt már nem! - morogtam a nemtetszésemet kifejezve. - Megbeszéltük, hogy lemegyünk a partra, nem pedig a szobánkban kuksolunk és alszunk! Nyaralunk, vagy mi... - húztam el a számat.
- Ajaj, de harapósak vagyunk ma reggel! - gúnyolódott vigyorogva, amire gyilkos pillantással válaszoltam. - Nyugi, a parton is tudok pihenni, de ha mégsem, akkor is bírni fogom! Kemény vagyok ám! - ezt az utolsó mondatát Li felé szegezte, fel-le mozgatva a szemöldökét.
- Jézusom... -  motyogtam, megrázva a fejem, újra a reggelimnek szentelve a figyelmemet, ahogyan a többiek is. Amint végeztünk, a part felé vettük az irányt, ahol szerencsénkre ilyen korán egyelőre nem voltak olyan sokan, habár kevesen sem, mert így is csak hosszas bolyongás után sikerült találnunk két üres napozóágyat, amihez egy napernyő is dukált, és még elég közel is voltunk a parthoz. 
- Tökéletes lesz! - nyitotta ki az ernyőt Liam, mi pedig lepakoltuk a cuccainkat. Leterítettem a törülközőmet az egyik napágyra, majd ámulattal bámulva magam elé indultam meg a homokos parton, egyenesen a tenger felé, aminek a vize tükör tiszta volt, és gyönyörű kék színben pompázott. Soha életemben nem láttam még ilyet, vagyis képeken igen, de élőben még nem volt hozzá szerencsém. Most viszont csak úgy ittam a látványt, ami elém tárult. A kezemet szemellenzőnek használva járattam végig a tekintetemet a horizonton, ami káprázatos volt. Előttünk nem volt semmilyen sziget, csak a végtelennek tűnő tenger, és ez bármilyen csodálatos is volt, egyben ijesztő is. Egyszerűen nem tudtam betelni a látvánnyal, csak álltam, a messzeségbe meredve, miközben a lábujjaimat a tenger kellemesen langyos vize, a hajamat pedig a lágy szellő cirógatta. Behunytam a szememet, kizártam a körülöttem egyre csak gyülekező emberek zaját, és mélyet szippantottam a sós levegőből. Majd még egyet, és még egyet, addig, mígnem egy ismerős parfüm illata be nem furakodott az orromba. 
- És ezt hagytad volna ki?! - mondta Zayn, mire kinyitottam a szememet, továbbra is a tájat kémlelve.
- Jó, tudom, de ez nem ilyen egyszerű... - nyeltem egy nagyot, mert ismét előtörtek bennem a fájdalmas emlékek. Hiába igyekeztem. Az egyik percben még jól éreztem magam, a másikban pedig teljesen összeroppantam. Valaha vége lesz ennek? Vagy egész életemen át kísérni fog? Mert most úgy tűnt, soha nem akar abbamaradni. - Én... Én szerettem őt, Zayn - pillantottam a mellettem álldogáló barátom felé, majd vissza a tengerre. - Tiszta szívemből, és ezt nem lehet egykönnyen elfelejteni... - csuklott el a hangom, a szemeimben pedig könnyen gyülekeztek, elhomályosítva a látásomat. A szemem sarkából láttam, hogy teljes testével felém fordul, de én még mindig csak álltam, és előre meredtem.  
- Gyere ide! - mondta lágy hangon, mire gondolkodás nélkül fordultam felé, és az engem váró, széttárt karjai közé bújtam. - Tudom, hogy nem könnyű. - suttogta, tenyerével nyugtatólag simogatva a hátamat. 
- Sosem lesz vége?! - szipogtam a felsőjébe, mert hiába igyekeztem visszatartani a könnyeimet, nem ment, ki kellett engednem őket. 
- Egyszer vége lesz! - felelte. - Majd jön valaki, aki... 
- Ezt most ne, kérlek! - vágtam szavába, kihúzódva öleléséből. - Egy ideig kösz, elég volt a kapcsolatokból! - nevettem keserűen. 
- Természetes, hogy most ezt érzed, de hidd el, később minden jobb lesz! - mondta egy halvány mosoly kíséretében. 
- Lehet... - válaszoltam, kézfejemmel törölgetve a nedves arcomat. 
- Kicsit jobb? Vagy menjünk inkább vissza a szobába? - kérdezte, mire megráztam a fejem. 
- Nem, elmúlik... - pislogtam párat, aztán egy mélyet levegőt vettem, majd kifújtam. 
- Akkor gyere! - kezét a hátamra csúsztatta, így terelve vissza Liamhez, aki már fürdőnadrágra vetkőzve, napszemüvegben feküdt a napozóágyon. 
- Ah, szent egek! Kurva dögös vagy, Li! - beharapott alsó ajakkal mérte végig a háton fekvő párját. - Ki akarsz csinálni? - ült le mellé, és azon nyomban el is merültek egymás szájában. Szemforgatva kaptam le a felsőmet, aztán elfoglaltam a másik nyugágyat, figyelve a körülöttem lézengő embereket, élvezve a kellemesen meleg nap sugarait a bőrömön. Vagyis élveztem volna, ha ez a két szerelmes gerlepár nem épp azon lett volt itt mellettem, hogy mindenki szeme láttára megdugják egymást. Egyre hangosabb cuppogások, nyögések és morgások hallatszottak, amire muszáj volt odakapnom a tekintetemet. Zayn már Liamen feküdt, és nem igazán zavartatták magukat. Több szem is rájuk szegeződött. Voltak, akik csak mosolyogtak, de akadtak olyanok is, akik megvető, undorodó pillantással lövellték őket. 
- Fiúk! - szóltam rájuk, de nem foglalkoztak velem, ezért erélyesebb hangnemre váltottam: - Zayn! 
- Hm? - fordult felém, duzzadt, nyáltól csillogó száját nyalogatva. 
- Nem egyedül vagytok, szóval fogjátok vissza magatokat! - korholtam le őket, amire Z elmosolyodott, és egy utolsó csókot hintett Li szájára, visszahelyezkedve ülő helyzetbe, úgy téve, mintha mi sem történt volna. 
- Szerintem le kéne hűtened magad, nem gondolod? - ugratta a barátját, aki felhúzott szemöldökkel nézett fel rá.
- Nekem? Komolyan? - hitetlenkedett. - Nem is neked, mi? - Zayn erre nem válaszolt, csak felkapta Liam-et, aki szüntelenül kiabált, és kapálódzott, ami nem hatotta meg őt, mert egyenesen a tenger felé vette az irányt. Halkan kuncogtam a látványra, ahogy a kiabáló párját cipelte, majd mikor már a derekáig ért a víz, egyszerűen beledobta. Jóízűen felnevettem, és a fejem alá csúsztatva a karjaimat hunytam le a szemeimet, tovább sütkérezve a napon. Nem tudtam, mennyi idő telhetett el, de arra eszméltem fel, hogy árnyék vetül fölém, amit hideg cseppek követnek a bőrömön landolva. Ijedten pattantak ki a szemeim, elém tárva a két felettem álló alakot, akiket ugyan nem láttam a naptól, mégis pontosan tudtam, hogy kik is ők, és már előre féltem.
- Most véged, Louis! - hallottam Zayn hangján, hogy vigyorog. Tudtam, hogy mire készülnek. 
- Fiúk, ne! - tiltakoztam, azonban ez nem segített rajtam. Fel akartam állni, kikerülni valahogy a kezeik közül, vagy bármi, csak el tőlük, de esélyem sem volt ellenük. Alám nyúltak, így emelve fel a kényelmes napozóról. Sikoltozva, egyfolytában kapálódzva tiltakoztam. - Tegyetek le! Kérlek! Belemegyek magamtól is! - alkudoztam, hátha megúszom, csakhogy ők nem így gondolták, egyenesen a víz felé hurcoltak. 
- Már késő, és amúgy is, mondtam, hogy még kapsz, emlékszel? - vigyorgott a fekete, én pedig továbbra is rugdalóztam, amitől néha-néha megbotlottak, de ezen kívül semmi mást nem értem el vele. Besétáltak derékig, és mielőtt bedobtak volna, szerencsére sikerült befognom az orromat. A tengervíz hidegnek hatott a napsütötte, felhevült bőrömnek, ahogy elmerültem, egészen a homokos fenékig. Amint felértem, nagy levegőt vettem, majd kisöpörtem a vizet, és a hajamat az arcomból. 
- Ez elég veszé... - szólaltam meg, mire újra lent találtam magamat a víz alatt, amit még vagy háromszor eljátszottak velem. Negyedszerre direkt nem jöttem fel, ezért egy kéz nyúlt értem, és felhúzott.
- Bekaphatod, Zayn! -  prüszköltem, amikor a felszínre értem. 
- Liam volt! - felelte sértődötten, én pedig az említett felé fordultam. Alig láttam az arcát, mert a vizes hajam még mindig a szemembe lógott.
- Az oké, hogy Zayn ezt csinálja, de már te is? - próbáltam mérges fejet vágni. - Rossz hatással van rád... - dünnyögtem, mire felnevettek, amit én ki is használtam. Sietve csaptam le Liam-re, aki nem volt felkészülve a támadásomra, ezért sikerült végrehajtanom a tervemet, lenyomva a fejét a víz alá. Azonban nem számoltam a pasijával, aminek ismét az lett a vége, hogy én merültem el a tengerben, sikeresen nyelve a sós vízből. 
- Ez nem fair! Ketten egy ellen?! - morogtam durcásan, mire Liam a fekete felé biccentettem, majd rám kacsintott, amiből rögtön tudtam, hogy mit akart. Apró bólintottam, hogy vettem az adást, aztán egyszerre indultunk meg Z felé, aki összevont szemöldökkel hol engem, hol pedig a pasiját mustrálta. 
- Gyertek csak, gyertek! - tárta szét a karját. - Én kettővel is elbánok! - húzogatta a szemöldökét egy öntelt vigyorral a képén. Li hirtelen lebukott, ezzel mindkettőnket meglepve. A fekete a víz felszínét figyelte, míg én lecsaptam rá, lenyomva a fejét. Liam időközben feljött, így együtt folytattuk a haverom víz alá tuszkolását. Amint úgy éreztük, megkapta, amit megérdemelt, még egyszer utoljára lenyomtuk, aztán sietve úsztunk el tőle. 
- Ezért még számolunk! Mindkettőtök megfizet a bűneiért! - kiabált utánunk mérgesen, mire nevetve fordultunk felé. 
- Megérdemelted! - kiabáltam vissza. Zayn megindult felénk, de láttam rajta, hogy nem akar semmit, ezért megvártuk, amíg elénk ért.
- És Liam? - húzta fel a szemöldökét, amire fejrázással válaszoltam. - Pff... - forgatta meg a szemét, mellkasa előtt összefont karokkal. Jót mosolyogtam durcás arcát látva. Úgy döntöttünk, hogy beljebb úszunk, habár én nem igazán tartottam jó ötletnek, valahogy amint nem tudtam letenni a lábamat, mindig berezeltem, legyen szó medencéről, tavakról vagy ez esetben tengerről. Végül, hosszas unszolásra beadtam a derekamat, azzal, hogy ha megfulladok az az ő lelkükön fog száradni. A látvány még mindig letaglózott, ahogy megálltunk az úszásban, taposva a vizet, és a messzeségbe meredtünk. Ijesztő volt csak a végtelen tengert látni. A víz felszínét kémlelve minduntalan az járt a fejemben, hogy mi van, ha most épp alattunk úszkálnak a cápák, vagy pont felénk halad egy, vagy netán kettő, ha nem több, csak mi nem látjuk őket, és ezzel a gondolattal sikerült is teljesen beszaratnom magamat. Ijedten kapkodtam a fejemet jobbra-balra, keresve a horrort jelentő szürke, háromszög alakú uszonyokat. A szívem majd kiugrott a helyéről, a lábaim pedig egyre jobban kapálództak, akárcsak a kezeim. Könyörögni kezdtem a fiúknak, hogy menjünk vissza, elmesélve a fejemben felgyülemlő rémképeket, amiket nevetve fogadtak. 
- Nem lesz olyan vicces, ha leharapja a lábadat, vagy netán a töködet! - morogtam sértődötten. Szerencsémre megadták magukat, így mikor kifelé haladtunk, egyre gyorsabban úsztam, mindvégig a víz felszínét kémlelve. Zayn hirtelen elmerült, aztán felbukkant, majd felsikoltott, és ismételten alá merült a tengerben. Ijedten kapkodtuk a fejünket, várva, hogy majdcsak felbukkan, de mikor nem jött fel a felszínre, rémülettel telve úsztunk oda hozzá. Váratlanul felugrott, és jót röhögött halálra vált arcunkat vizslatva. 
- Bevettétek! - vigyorgott, fekete, víztől nehézkes haját hátratúrva. 
- Baszódj meg, te seggfej! - csaptam a vízre idegesen. - Ez kurvára nem volt vicces! - mérgelődtem, és meg sem várva őket úsztam a part felé. Mikor már a lábam is leért, sietve trappoltam meg sem állva a napozóágyig, amire puffogva vágtam le magamat. Rohadtul mérges voltam Zayn-re, akárcsak Liam, akinek a kioktatását idáig hallottam, pedig még csak most jöttek ki a vízből. Mikor kiértek, szótlanul feküdtünk mindannyian. Én úgy tettem, mintha aludnék, aminek az lett a vége, hogy tényleg elszunyókáltam. Mikor nagyot ásítozva kinyitottam a szememet, a gerlepár ismét boldogan turbékolt a tőlem pár méterrel arrébb elhelyezkedő nyugágyon. Elmosolyodtam, mert már bennem sem volt harag, főleg azok után, hogy a bocsánatomért esedezett, és belátta, hogy ez egy idióta húzás volt. Később úgy döntöttünk, hogy elsétálunk a part sziklásabb feléhez, hogy ott is körülnézzünk, na meg lőjünk pár képet, megörökítve, hogy itt jártunk. Óvatosan felmásztunk a hatalmas sziklákra, minél közelebb merészkedve ahhoz a részhez, ahol az erős hullámok összeütköztek a kemény szikladarabokkal. Néha meg-megcsúsztam a mohával fedett részeken, de hála, sikerült megtartanom magamat. Nem lett volna szerencsés az éles szélekhez csapódni. Egyenes út lett volna a kórházba, vagy rosszabb, a hullaházba. Jó pár képet kattintottam, mind a tájról, mind a fiúkról, akiket titokban kaptam le, és szerintem ezek sikerültek a legjobban. Ők is csináltak pár sorozatot rólam, hogy legyen bizonyítékom, hogy én is itt voltam. 
- Forduljatok ide! - szóltam a srácoknak, mire mindketten felém néztek. Zayn átkarolta Liam-et, így húzva közel magához, szélesen mosolyogva a kamerába, amit le is kaptam. - Csókold már meg, Zayn! - utasítottam a haveromat, akinek nem kellett kétszer mondanom, azonnal letámadta a pasiját. Újabb kattintás. - Tökéletes! - néztem a fényképet, amit nekik is megmutattam, miután lehuppantam melléjük a kiálló szikla szélére, ámulva kémlelve a zavartalan kék tengert, és a tiszta, felhőtlen eget. Mélyet sóhajtva szívtam magamba a sós levegőt, aztán lehunytam a szememet, hallgatva a tenger halk, nyugodt morajlását, és élvezve a nap meleg sugarait. Nyugalmunkat egy haskorgás zavarta meg, amire mind a hárman felnevettünk. 
- Ideje kajálni, haspók? - kérdezte Liam, csókot hintve a barátja homlokára. 
- Jó lenne, mert konkrétan kilyukad a gyomrom! - húzta el a száját, miközben a morgó hasát fogta. Lassan felálltunk, és míg a srácok elindultak a part felé, én még vettetem egy utolsó pillantást a gyönyörű tájra, aztán óvatosan megindultam a fiúk után, akik már a homokos parton vártak rám. Az egyik kis sziklára lépve megcsúsztam, elvesztve az egyensúlyomat, próbálva megkapaszkodni valamiben, de nem sikerült. A lábam becsúszott a két szikla közé, és mikor a talpam földet ért a vízben, egy erős szúrást éreztem, amire fájdalmasan felordítottam. Seggre estem, újabb fájdalmat élve át. 
- Jézusom, Lou! - kiáltott kétségbeesetten Zayn.
- Louis! - ordította a nevem Liam is, majd mindketten, riadt tekintettel, nem törődve azzal, hogy ők is úgy járhatnak, mint én siettek a segítségemre.

Everything happens for a reason (5.rész)

Sziiiaaasztooook! 

Megérkeztem az 5. résszel, amiben már Harry is megjelenik, habár csak egy kicsit, de akkor is! 😉 Nagyon kíváncsi vagyok a véleményekre! 
Köszönöm szépen azoknak, akik szánnak rám néhány percet, és  kommentelnek, olyan jólesnek, tényleg! ❤ Mindig fellelkesítenek, és ezáltal könnyebb is hoznom az új részeket! ❤
Imádlak benneteket! 
Jó olvasást kívánok!
ui: Lehet most több benne a hiba, mint általában, de már nem volt lelki erőm átolvasni, ne haragudjatok.
Puszi 😘

Dreamy Girl

* A landolás napja *

*Louis*


A repülőút nem volt hosszú, nekem mégis egy örökkévalóságnak tűnt. Eddig még nem volt alkalmam repülőre ülni, de mindig is szerettem volna kipróbálni, és most, hogy végre megtehettem, elég is volt belőle. Már előre be voltam rezelve a visszaúttól. Szörnyen éreztem magam, a szívem majd kiugrott a helyéről, a tenyerem izzadt, és folyton a hányinger kerülgetett az idegességtől, ami minden egyes furcsa hangnál vagy rázkódásnál csak  még jobban erősödött bennem. Nem tehettem róla, de azonnal a legrosszabb dolgok jutottak az eszembe, mint például az, hogy le fogunk zuhanni. Ettől a gondolattól még nyugtalanabbá váltam, és úgy éreztem, menten megfulladok. Levegő után kapkodtam, elöntött a verejték és egész testemben remegtem. Zayn felkapta a fejét a zihálásomra, majd próbált lágy hangon nyugtatgatni, amivel semmit sem érte el, ezért a párja is csatlakozott hozzá. Gondolom, rájöhettek, hogy ezzel nem sokra mennek, mert Liam így szólt:
- Louis, figyelj rám, és csináld utánam, oké? - Bólintottam, mire beszívta a levegőt, majd kifújta, én pedig utánoztam őt. - Most lassabban! - utasított, majd újra együtt lélegeztünk, és ezt a gyakorlatot addig folytattuk, amíg vissza nem tért a normális légzésem. Egy utolsó mélyet szippantottam a levegőből, aztán lehunyt szemmel, lassan kiengedve a beszívott levegőt dőltem hátra az ülésemben. 
- Megmaradsz? - érdeklődött Z, mire egy halvány mosollyal a számon bólintottam. Megköszöntem Liam-nek a segítséget, és ezek után semmi mást nem csináltam, csak az előttem lévő szürkéskék széket vizslattam olyannyira, hogy minden apró kis karcolást megszámoltam, sőt még azon is agyaltam, hogy ha fejben összekötöm őket, milyen állatokat, netán tárgyakat ábrázolnak. Amint ezzel is végeztem, kellett valami új elfoglaltság, mert ismételten agyalni kezdtem azon, hogy mik lehetnek ezek a furcsa zajok. Nem mertem semerre se nézni, pedig az ablak mellett ültem, amit én kértem, még mielőtt felszálltunk volna a gépre. Igen, akkor még nagyon bátornak érezte magam. Most pedig be voltam szarva. Liam folyton azzal  unszolt, hogy nézzek ki, mert ilyet nem sokszor láthatok, és hogy ha most nem teszem meg, akkor egy életre bánni fogom. Persze rögtön tiltakoztam, hogy én aztán nem, de végül mégis megtettem. És igaza volt, tuti, hogy megbántam volna, mert az elém terülő látvány lélegzetelállító volt. Innen fentről milyen olyan más volt, gyönyörű és parányi. A mezők számtalan színben pompáztak, ahogy elrepültünk fölöttük, a városok apró épületei, és autóútjai, a tenger kristálytiszta kéksége - ami ilyen magasból is jól látszott -, egyszerűen ámulatba ejtett. A felhőkről nem is beszélve, amikre legszívesebben ráfeküdtem volna, olyan könnyűnek, és puhának tűntek, na meg a tortán lévő habra emlékeztettek. Minden annyira elképesztő volt, hogy hirtelen azt is elfelejtettem, hogy pár perce még be voltam rezelve. Barcelona partjaihoz közeledve egyre izgatottabbá váltam, alig bírtam a seggemen ülni, mert már lent akartam tudni magunkat. Mindvégig az ablaküvegre tapadva fürkésztem a kékséget, a hatalmas épületeket, és a homokos tengerpartot, ami innen is káprázatosnak tűnt, nemhogy odalentről. A landolás nem volt valami kellemes, de ezt is túléltem, mégpedig hányás nélkül. A reptér hatalmas, emberekkel teli csarnokába úgy pattogtam Zaynék körül, mint egy besózott kisgyerek, és folyton azt ismételgettem, hogy menjünk már, meg, hogy mire várunk még?! Felkaptuk a poggyászunkat, aztán nagy nehezen, magunk után húzva a csomagjainkat kecmeregtünk ki a tömegből, hogy odakint leintsünk egy taxit. A sofőr egy szót sem beszélt angolul, mi meg spanyolul, ezért elővettem a mobilomat, amin kikerestem a címet, és megmutattam neki. Bólintott egyet, majd már indultunk is. A szállodához vezető úton ide-oda kapkodva bámultam ki az ablakon, próbálva felfogni a sok látnivalót. Rengeteg ember lézengett az utcákon, és nekem már most megtetszett ez a hely. Megfogadtam magamban, hogy én igenis sokszor fogok ezeken a kis barátságos utcákon sétálgatni esténként. Ahogy egymás kezét fogó, néha csókozó szerelmes párokat láttam, akaratlanul is Cassidy jutott az eszembe, aminek köszönhetően minden jókedvem elszállt. Így, mikor a taxi lefékezett egy hatalmas, modern épület előtt, a legkisebb lelkesedésem is elhagyott. 
- Azt a kurva eget! - szólalt meg Zayn, a szálloda külsejét vizslatva. 
- Ja, nem rossz. - feleletem közömbösen. 
- Nem rossz? Komolyan? - nézett rám ledöbbent arckifejezéssel. - Kicsit lelkesebben, ha kérhetném...
- Juhú! - hangom kicsit se volt lelkes, de azért megpróbáltam egy mosolyt is erőltetni az arcomra, amit Zayn gyilkos pillantással fogadott. 
- Most legszívesebben egy akkorát lekevernék neked, haver! - mondta, miközben gyengéden tarkón suhintott. 
- Hé! - morogtam.
- Zayn! - szinte velem egyszerre szólalt meg Liam is. - Ne zaklasd! - korholta le a pasiját, amit kuncogva figyeltem. 
- Hallottad, Z? - gúnyolódtam vigyorogva, amihez még a nyelvemet is kidugtam. Vigyorogva forgatta meg a szemeit, majd közelebb hajolt hozzám úgy, hogy csak én halhassam a mondandóját: 
- Most az egyszer szerencséd van, mert Li itt van, de ez nem mindig lesz így! Ennyivel nem úszod meg! - fenyegetett meg, de tudtam jól, hogy csak hülyéskedik, ezért folytattam tovább a cukkolását:
- Hűha, most berezeltem! - játszottam el a rémültet. 
- Azt hiszed, hogy viccelek? - nevetett fel. - Akkor fogok támadni, amikor a legkevésbé se számítasz rá! - ördögi vigyorra húzta a száját, amire szemet forgattam. Csak nagy a szája. Úgy se merne semmit sem csinálni, gondoltam naivan. - Na, komolyra fordítva a szót - köszörülte meg a torkát, aztán folytatta: - Ne gondolj rá, oké? Tudom, hogy ezt mondani kurva könnyű, de azért jöttünk ide, hogy - itt megint a fülemhez hajolt, amibe olyan halkan suttogta bele a következő szavakat, mintha valami irtó nagy titkot árult volna el: - kiverjük a fejedből "Őt, akit nem nevezünk nevén!" - Itt volt az a pont, amikor hangosan felnevettem, és a vállára téve a kezem löktem el magamtól. 
- Hülye! - nevettem továbbra is. 
- Megint nevettél, és ez a lényeg! - mosolygott rám, majd a szabad kezével barátian megsimogatta a hátamat. - Menjünk! - Sétáltunk át a kikövezett úton a sötétített üveges ajtóig, amin át belépve a szállodába, ismét leesett az állam. Csodálattal telve néztem körül a teremben, ahol minden olyan tiszta, és modern volt, nem beszélve arról, hogy az egész helyiség valamilyen megmagyarázhatatlan melegséget árasztott magából, pedig ez még csak az előcsarnok volt. Egyből visszatért a jókedvem, és az izgatottságom is. Zayn lépett először a pulthoz, ami mögött egy nagyon csinos nő, szívélyes köszöntéssel, és barátságos mosollyal fogadott minket. Amint elmagyaráztuk a problémánkat, Jessica - ez állt a névkártyáján - közölte velünk, hogy sajnálja, de nem tehet semmit. A haveromat ez nem tudta letörni, kitartóan próbálkozott tovább, elővéve a kiskutya szemeit, a csábos mosolyát, és az évek alatt tökéletesre csiszolt rábeszélőkéjét, amivel perceken belül elérte, hogy kapjunk egy kétszobás lakosztályt. Tányérnyi nagyságúra nyílt szemekkel, és eltátott szájjal bámultam Zaynt, aki büszke fejjel dobta a kulcsot felém, amit a jó reflexeknek köszönhetően elkaptam. 
- Szívesen! - vigyorgott kihúzva magát, majd belekarolt Liam-be, hogy így induljanak meg a liftek felé. Akkor ocsúdtam csak fel a döbbenetből, mikor már bent álltak rám várva, ezért sietve szedtem a lábaimat, és mielőtt becsukódott volna az ajtó estem be a liftbe. Mindketten felnevettek, de én még mindig csak nagyokat pislogtam az előbbi események hatásától. 
- Ez lehetetlen... - néztem Z-re, aki összevont szemöldökkel vizslatott. - Már azt sem akartam elhinni, hogy pont volt egy plusz hely a gépen! Egy nappal az indulás előtt! És ez? Komolyan ennyi? Egy ilyen nívós szállodában csak úgy adnak egy kétszobás lakosztályt, holott elvileg fullon kellene, hogy legyen? - hitetlenkedtem, mire egymásra mosolyogtak, utána meg rám. Olyan érzésem támadt ettől az egésztől - még ha hülyeség is, mert az -, mintha a sors is azt akarta volna, hogy itt legyünk, ezért mindent elrendezett nekünk. 
- Lehet, hogy valami vár itt ránk, vagy netán rád! - húzogatta a szemöldökét Zayn, én pedig szemforgatva sóhajtottam egyet. 
- Hagyjál már ezzel a faszsággal! - morogtam. Ugyan mi várhatna itt rám?! - gondoltam magamban, mire megálltunk, és kinyílt a lift ajtaja, de nem a mi szintünkön. Egy göndör hajú srác állt velünk szemben, kezében dobozokkal, meglepődve nézve végig rajtunk.
- Baszki! - káromkodott mély tónusú hangján. - Nem is jó helyre jöttem! Bocs, skacok! - mondta sietősen, és már itt se volt. Egymásra néztünk, és kitört belőlünk a nevetés. 
- Visszatérve az előzőekhez - kezdett bele Zayn, mikor sikerült végre egy kicsit lenyugodnunk, és megnyomnunk a gombot, újra elindulva felfelé. - A legvalószínűbb az, hogy kurva jó vagyok! - közölte nagyképűen, miközben beletúrt dús fekete hajába. 
- Oh, jesszus! - temettem tenyerembe az arcomat. - Nem is értelek, Liam... - néztem az említettre. - Hogy bírod ezt - mutattam Zaynre - elviselni? - kérdeztem hitetlenkedve. 
- Imádja! - válaszolt helyette Z. - Ugye, baby? - hajolt a párjához, hogy csókban részesítse őt. Mosolyogva forgattam meg a szemeim, majd elfordultam, mert nem voltam kíváncsi a jelentre, ahogy egymást falják, viszont a hangok - a folytonos cuppogások, és morgások  -, eléggé idegesítőek voltak. 
- Ha nem nagy kérés, légyszi ne essetek egymásnak, míg én is itt vagyok! - dünnyögtem, mire felkuncogtak, és szerencsémre a lift is megállt, kinyitva ajtaját. Sietve léptem ki a hosszú folyosóra, amin jobbra indultam, a kulcson lévő szobaszámot keresve. Amint megtaláltam, lázasan illesztettem bele a zárba, aztán elfordítottam. Mielőtt kinyitottam volna, hogy feltárjam a helyiséget, a fiúkra pillantottam, akiken szintén látszódott az izgatottság. 
- Wow! Ez igen! - hüledeztem a látványtól. 
- Nem semmi baszki! - közölte Zayn körbe-körbe kémlelve a helyiségben. 
- Csodálatos! - csatlakozott Liam is, miközben felmérte a szoba minden egyes kis szegletét. - Erre nincsenek szavak! - folytatta az ámuldozást. Én sem akartam hinni a szemeimnek. Minden olyan letisztult és egyszerű, mégis szemet gyönyörködtető volt. Meglepett, mert arra számítottam, hogy túlságosan is flancosak lesznek a szobák, de hála istennek, nem így történt. Az egész nappali a barna és a bézs kombinációjában pompázott, ami közepén egy hatalmas, a fal színével megegyező L alakú kanapé foglalt helyet, vele szemben egy nagyképernyős tévével. 
- Ezt nem hiszem el! - kaptam a szám elé a kezemet, ahogy megpillantottam a mennyezettől a padlóig érő ablakokat, és az ajtót, ami a teraszra nyílt. Azonnal odarohantam kitárva a bejárót, és mikor szembesültem a látvánnyal, azt hittem menten elájulok. Egyenesen a homokos tengerpartra, és a gyönyörű kék tengerre láttam. - Zayn! Liam! Gyertek ide! - kiáltottam be, mire mindketten megjelentek mellettem, ugyanolyan áhítattal bámulva az álomszép panorámát. 
- Lélegzetelállító! - mondta Liam, majd átkarolta Z-t aki egy gyors puszit nyomott a barátja homlokára. Elmosolyodtam az aranyos gesztuson. Olyan boldogok voltak együtt. Sóhajtottam fel bánatosan, mert megint eszembe jutott, hogy mi is történt velem. A haverom mintha csak megérezte volna a szomorúságomat, simította kezét a derekamra, így húzva magához. Rá mosolyogtam, ő és visszamosolygott. Így álltunk még pár percig, mert egyszerűen nem tudtunk elszakadni a pazar látványtól. 
- Azért szerintem a szobákat se ártana megnézni! - törte meg a csendet Liam. 
- Igaza van! - felelte Zayn. - Most reklamáljak, ha netán becsapott minket az a bige! - vigyorgott, aztán már be is mentek, én viszont még maradtam egy kicsit, élvezve a lágy szellőt, a tiszta levegőt, és a nyugalmat árasztó csendet. 
- Louiiis! - kiáltott a fekete. - Gyere már! - türelmetlenkedett, mire felsóhajtottam, és bementem a fiúkhoz, akik az egyik szoba ajtaja előtt ácsorogtak. - Ez lesz a tiéd! - nyitotta nagyobbra a bejárót, elém tárva a hangulatos kis szobát. A bézs falak, a vörös függönyök, a fekete ágyneműhuzat, és a szintén vörös színben pompázó párnák összhatása lehengerelt. De a legjobban a helyiségből nyíló kicsi, mégis hangulatos terasz tetszett, ahol egy két személyes, kényelmesnek tűnő kanapé, meg egy kisasztal foglalt helyet, és a kilátás pontosan ugyanolyan lenyűgöző volt, mint a másikból.  Láttam magam előtt, ahogy esténként itt ülök majd, egy vörös borral, és egy könyvel a kezemben, élvezve a kellemes meleget, a lágy szellőt, és a kilátást. Annyira tökéletes volt minden, hogy el sem akartam hinni, hogy ez az egész valós. 
- Miért pont ez az enyém? - néztem a fiúkra.
- Mert ez a legszebb, és terasza is van, amit tudom, hogy imádsz! - felelte Zayn. 
- Tiétekhez nincs? - kérdeztem, mire egyszerre rázták meg a fejüket.
- De, miért én? - értetlenkedtem. 
- Ez a te... - akadt meg a mondandójában. - Hogy is mondjam... Nyaralásod?!... - húzta el a száját vállalt vonva, mert nem igazán tudta, hogy hogy is nevezze. - És mindenből a legjobbat érdemled! - mosolygott. 
- Köszönöm! Mindent! - érzékenyültem el, ugyanis túl sok volt nekem ez az egész mára. - Nem is tudom, hogy mi lenne velem nélküled! - léptem a haveromhoz, hogy a karjaimba zárjam őt. 
- Ez természetes, hisz a legjobb barátom vagy, szinte már a testvérem! - lapogatta meg a hátamat, és éreztem, hogy a könnyeim utat akarnak törni maguknak. - Hogy mi lenne veled nélkülem?! Pocsék egy életed lenne, az egyszer biztos! - kuncogott fel, ezzel oldva a hangulatot. Szemforgatva húzódtam ki az ölelésből, és csak most ocsúdtam fel, hogy kettesben maradtunk. 
- Liam? - kérdeztem, mire vállat vont.
- Biztos már kipakolja a cuccait! - mosolygott. - Megnézed a miénket is? - Bólintottam, majd miután az ő szobájukat is meglestem, ami ugyanolyan eszméletlen volt, mint az enyém, kivéve, hogy nem volt terasza, visszamentem a sajátomba, és ledőltem a hívogató ágyra, fejem alá rakva a kezeimet, bámulva a bézs plafont. Úgy döntöttem, hogy pihenek egyet, és majd csak azután pakolom ki a bőröndömet.

Arra ébredtem, vagyis inkább ugrottam fel, hogy valaki kopogott. Ide- oda kapkodtam a tekintetemet, mert hirtelen azt sem tudtam merre is vagyok. Mikor leesett, felkeltem az ágyból, és az ajtóhoz lépdeltem, amit kitártam, felfedve Liam mosolygós arcát. 
- Aludtál? - kérdezte az arcomat fürkészve. 
- Elszundítottam. - válaszoltam.
- Sajnálom, nem akartalak felkelteni. - mentegetőzött, én pedig legyintettem egyet, jelezvén, hogy nem nagy ügy. - Zayn le akar menni egy kicsit körülnézni a szállodába, na meg persze meglátogatni a medencét, és mondta, hogy kérdezzelek meg, hogy akarsz-e jönni! 
- Persze, megyek! - vágtam rá azonnal. - Tengerpartra nem megyünk? - érdeklődtem. 
- Szerintünk jobb lenne holnap, mert ma már nem éri meg lemenni. Aztán este meg beiktathatnánk egy bulit, ha neked is jó? 
- Tökéletes! Ma pont elég lesz a medencében való megmártózás! - feleltem mosolyogva. 
- Szuper! Akkor kábé, úgy fél óra múlva indulhatunk is? 
- Igen, addigra elkészülök! - mondtam, mire bólintott egyet, aztán már el is ment. Bementem a szobához tartozó fürdőbe, ahol rendbe szedtem az elaludt hajamat, és a fogamat is megmostam. Kitúrtam a bőröndömből az újonnan beszerzett fürdőnadrágomat, amit pont erre az útra vettem, mert mégsem jöhettem el egy ilyen puccos helyre, egy régi kopottban. Nagyon jól nézett ki, tetszett a fekete alapon lévő kék-zöld minta, na meg a fehér pálma sablon is, ami feldobta az egészet. Kimentem a nappaliba, ahol a kanapén elnyúlva vártam a fiúkat, akik alig pár percen belül meg is jelentek a szobájuk ajtajában fürdőnadrágban, vállukra fektetett törölközővel. 
- Mehetünk? - kérdezte Zayn, mire nagy nehezen feltápászkodtam a heverőről. A földszintre leérve bekukkantottunk az étterembe, és megbeszéltük, hogy ma este, a fürdőzés után tuti meglátogatjuk, megkóstolva az itteni különlegességeket.  Kimentünk a medencéhez, ahol számtalan itt nyaraló családok, párok vagy barátok pihenték ki a fárasztó mindennapjaikat elterülve a napozóágyakon, vagy épp belevetették magukat a hatalmas medencébe, lehűtve felhevült testüket. Végigjártuk a hosszúra nyúló medence partját, és már teljesen elfáradtunk, mire végre sikerült találnunk három, egymás mellett felsorakozó napozóágyat, amit el is foglaltunk. 
- Már megint... - motyogtam leterítve a törölközőmet a nyugágyra. - Ennyire szerencsések vagyunk? 
- Mondom én, Louis - vigyorgott Zayn, miközben felkelt a napozóról. - Valami történni fog! - húzogatta a szemöldökét, én pedig csak morogtam egyet, és elküldtem, hogy hűtse le az agyát, mert már félrebeszél. Míg ők bementek a medencébe, addig én kintről figyeltem őket, ahogy lassan lépdeltek be a gondolom nem éppen kellemesen langyos vízbe. Hátradőltem a nyugágyon, majd feltettem a napszemüvegemet, így lesve az előttem elhaladó embereket. Pár csajt jobban megstíröltem a kelleténél, szinte kiestek a szemeim a formás seggeket, és hatalmas melleket mustrálva. Még jó, hogy a szemüveg eltakarta a kiguvadt szemeimet. Olyan kényelmesen feküdtem, hogy egy kicsit sikerült is beszundítanom. Ásítozva ültem fel, és a kezemet szemellenzőnek használva kutattam a fiúk után, akik még mindig a medencében fürödtek. Zayn felkapta Liam-et, majd bedobta a vízbe, ezután meg egymást fröcskölve játszadoztak tovább, ami mosolygásra késztetett. Megigazítottam a törölközőmet, és lerugdostam a strandpapucsomat, hogy én is csatlakozzak a srácokhoz.
- Louiiiiis! Gyere már be! - kiabált Z, én pedig azon nyomban megfordultam, aminek az lett a vége, hogy nekiütköztem valakinek. Felsikoltottam, és kissé megtántorodtam, majdnem elesve, de egy hatalmas kéz a derekam köré simult, ezzel megtartva engemet. Amint ismét biztos lábakon álltam, a megmentőm felé fordultam. Egy göndör hajú, körülbelül velem egyidős srác mosolygott rám, szája két oldalán megjelenő gödröcskékkel. Fehér inget, és egy fekete elegáns nadrágot viselt, a nem engem fogó kezében pedig egy tálcát, amin színesebbnél színesebb italok sorakoztak. Elképedve néztem, hogy hogyan tudott elkapni is, és még a tálcát is megtartani az instabil talpakon álló poharakkal együtt?
- Megvagy! - mondta az ismerősen csengő mély hangon, szüntelenül vigyorogva rám. Valahol hallottam már ezt a hangot, de egyszerűen nem tudtam gondolkodni, mert az arca olyan közel volt az enyémhez, hogy láthattam különlegesen zöld íriszeit, amikkel teljesen megbabonázott. Hogy mi? Ráztam meg a fejemet, ezzel visszarepítve magamat a valóságba.
- Sajnálom - köszörültem meg a torkomat, mert a hangom erőtlenül csengett.  - És köszönöm! - eresztettem meg felé egy zavart mosolyt. 
- Semmi baj, a lényeg, hogy időben elkaptalak, és nem esett bajod! - mondta, kezeit el nem mozdítva a derekamról. Érintése nyomán furcsa melegség fogott el, amit nem tudtam hova tenni, de a helyzettől, hogy ilyen közel állt hozzám, feszélyezve éreztem magamat. Lenéztem oda, ahol hosszú ujjai a bőrömmel érintkeztek, majd köhintettem egyet, hátha ezzel veszi a lapot. Először rám nézett, összevonta a szemöldökét, majd le a kezére, amit azonnal el is húzott a derekamról. - Vigyázz magadra! - kacsintott kedvesen mosolyogva, otthagyva engem, teljesen összezavarodva. Mi a szent szar volt ez? - kérdeztem magamtól, de nem volt időm egy másodperce se gondolkodni, mert Zayn türelmetlenül, egyre hangosabban és hangosabban ordította a nevemet. 
- Louiiiis! Gyere már! - Fordultam a hang felé, ahol is egy őrülten kapálódzó barátomat látványa fogadott, ami irtó viccese nézett ki. Megindultam a medencéhez, önkéntelenül fürkészve az embereket, majd szépen lassan, sziszegve lépdeltem le a lépcsőn, a nem túl kellemes hőmérsékletű vízbe. Odaúsztam Liamékhez, mire Z azonnal elkapott, és lenyomott a víz alá, ami elég váratlanul ért, így még az orromat sem tudtam befogni. Prüszkölve, köhögve jöttem fel a felszínre, amit nevetve figyeltek. 
- Ezt még visszakapod! - fenyegettem meg felé úszva, aminek ismét az lett a vége, hogy én merültem a medence aljára. Jó pár óráig elszórakoztunk, és csak akkor másztunk ki, mikor már úszóhártyánk nőtt az ujjaink között, na meg mikor a hasunk hangos korgással jelezte, hogy ideje lenne végre megtömnünk. Felmentünk a szobánkba, lezuhanyoztunk, aztán felöltözünk, és lementünk, hogy megvacsorázzunk. Mikor teletöltöttük a hasunkat, vissza felmentünk, és leheveredtünk a közös teraszon lévő kanapéra, ahol beszélgetésbe elegyedtünk, élvezve a lágy szellőt, és figyelve a lenyugvó nap sugarai által színesre festett égboltot. Zayn időközben rágyújtott, amit a párja nem nézett valami jó szemmel, ezért kisebb összetűzés alakult ki köztük, de hamar ki is békültek. Őszinte mosollyal figyeltem őket, ahogy egymáshoz bújtak, néha meg-megpuszilva a másikat, hol a feje búbján, hol az arcán, hol pedig a száján. Órákon át dumáltunk, aminek köszönhetően több mindent megtudtam Liam-ről is. Meséltek vicces, és kínos sztorikat a randijukról, amiken annyit nevettem, hogy a könnyeim is kicsordultak, mert elképzelni Zaynt, akit még életem során nem láttam kínos helyzetben nagyon viccesnek bizonyult, főleg, ahogy Liam előadta. A további társalgásunkat az ásításom szakította félbe, ráébresztett arra, hogy itt lenne az ideje eltenne magamat holnapra. A telefonom órája pillantottam, meglepődve azon, hogy már éjfél is elmúlt. Így elszaladt az idő? Észre se vettem, annyira belemélyedtünk a beszélgetésbe. Elköszöntem a fiúktól, és beslattyogtam a szobámba, ahol lekaptam magamról a ruhákat, majd felhúztam a pizsamaként használt egyszerű fehér pólómat, meg egy alsót. Bebújtam az ágyba, magamra húztam a takarót, és amint lehunytam a szememet, már aludtam is.