2014. november 2., vasárnap

Just a game? (3.rész)



Kedves Olvasóim!

Nagyon szépen köszönöm a kommenteket, mind a Just a game? részhez, mind a Halloweeneshez, örülök, hogy mindkettő tetszett nektek. :) Itt is lenne a kövi része a kis történetemnek :) Köszönök mindent! :3
Jó olvasást


Dreamy Girl



Louis


Több mint egy hét telt el a fogadás óta, de nem jutottam semmire Harryvel kapcsolatban. Az volt a szerencsém, hogy Zayn sem, ezért kicsit megnyugodtam. Jó tudni, hogy ő is szenved, nem csak én. Ma lesz Zayn bulija, amire vagy százszor meghívtam, persze csak sms-ben, mert nem volt hajlandó felvenni a telefonját. Az ablakában lévő függöny is folyton el volt húzva, és ha ki is lépett a házból, mindig a szüleivel tette. Mégis, hogy a fenébe jussak a közelébe, ha sosincs egyedül?!
- Na, mi van? - ült le mellém Zayn, a szokásos padunkra. 
- Nehezebb, mint gondoltam... - sóhajtottam.
- Szar ügy! - mondta gúnyosan. - Én viszont jól haladok, Naomi jön a partimra! - jelentette ki büszkén. 
- Baszd meg! Hogy a fenébe csinálod? - kérdeztem, mert nem akartam elhinni, hogy egy olyan lány, mint Naomi, ennyire gyorsan beadja a derekát, főleg egy olyan rossz fiúnak, mint a haverom. 
- Nyálasan... - rázkódott meg, ahogy kimondta ezt az egy szót. - Undorító, komolyan. Alig várom, hogy megdöntsem, aztán kiadjam az útját. 
- Lehet nekem is ezt kellene tennem... - rázott ki a hideg erre a gondolatra. - Nem, ez nem fog menni, de akkor hogy a fenébe dugjam meg?! - néztem Zaynra, aki csak megvonta vállát. - Megerőszakoljam? Mert mást nem látok megoldásként, vagy esetleg leitassam, mert hogy józanul tuti nem veszem rá, az egyszer biztos - temettem arcom a tenyerembe, és nagyot sóhajtottam.
- Lehet vinned kellene neki egy szál vörös rózsát, vagy egy szívecskés párnát! - röhögött fel, mire adtam neki egy tockost. - Hé! - morgott, miközben megcirógatta az ütés helyét. - Vesd be magad! - bökött meg, én pedig kérdőn néztem rá. - Ott a strébered! - mutatott balra, mire odanéztem. A járdán kullogott, kezében két darab könyvel. Gondolom haza igyekezett a könyvtárból... Felpattantam és utána eredtem. 
- Harold! - kiabáltam, ő pedig hátra fordult. Amint felismert, tovább haladt, sietősre véve a figurát. - Állj már meg! - mondtam, és megragadtam a karját, miután utolértem. 
- Ne érj hozzám! - mérgelődött, elrántva kezét. - Mi a fenét akarsz tőlem? - kérdezte, hatalmas szemüvegén keresztül nézve rám. 
- A buli, amire már számtalanszor elhívtalak, ma lesz, csak szeretném, ha eljönnél - küldtem egy kedves mosolyt felé. Nem szólt semmit, hanem megindult, én pedig mellé léptem, és  szótlanul sétáltunk hazáig. Jobb, mint a semmi. 
- Nem értelek... - állt meg, a házunk előtt. - Mit akarsz tőlem? Én nem vagyok, olyan srác. Nem illek a ti köreitekbe. - mondta, mindvégig a könyveket nézve, amiket a kezében szorongatott. Gondolkodtam, hogy mit is mondjak erre, hogy mi lehet az a mondat, ami nem riasztja el, ugyanis, ha most elbukok, akkor nem hiszem, hogy lesz még egy lehetőségem. 
- Szeretném, ha megismerkednénk... Új vagy itt és gondoltam, hogy könnyebb lesz beilleszkedned a suliba, ha már előre bemutatkozol a srácoknak. - néztem rá könyörgő arccal. Mondj igent! Mondj igent! - imádkoztam magamban. Hosszas gondolkodás után megszólalt:
- Rendben, elmegyek, de ha nem érzem jól magam, akkor hazajövök! - jelentette ki, amin jót mosolyogtam magamban. - Mikor lesz? - kérdezte.
- Nyolcra legyél kész - mondtam, majd elköszöntem tőle, és felmentem a szobámba. Végre! - ujjongtam magamban. El sem akartam hinni, hogy sikerült. Elővettem a telefonom és üzentem Zaynnek:

"Újra a versenyben haver! Ma meg fogom dugni!" 

Vigyorogtam, mint egy idióta. Lelkesen válogattam a ruháim között, mikor megrezzent a mobilom.

"Remek! Hajrá tesó! ;)"

Ennyi állt benne. Ledobtam az ágyra a mobilom, majd lementem, hogy egyek valamit, mert már nagyon korgott a gyomrom. Szerencsére nem volt itthon senki. A nővérem, a barátnőjénél alszik, anyám meg tuti megint valaki ágyában dugassa magát. Szóval, ha a bulin nem jönne össze a pápaszemessel, akkor még akár haza is hozhatom magamhoz. Miután megkajáltam, néztem egy kicsit a tv-t, aztán felmentem, hogy letussoljak, és fogat mossak. Egy szál törölközőbe mentem be a szobámba, és kikaptam egy bokszert, amit fel is húztam. Felvettem egy fekete ujjatlan felsőt, amin egy halálfej volt, meg egy szakadt nadrágot, ami már vagy ezer éves. Belőttem a hajam, ami annyiból állt, hogy kentem rá egy kis zselét, és felállítottam. Épp lefelé indultam a lépcsőn, mikor megszólalt a csengő. Ki a fene lehet az?! Kinyitottam az ajtót és meglepetten meredtem az ajtóban álló pápaszemesre. Végignéztem rajta, és kitört belőlem a nevetés. Komolyan nincs másik öltözékük, csak ez a stréberes összeállítás?!
- Ebben akarsz jönni? Ugye csak viccelsz? Nem templomba megyünk, hanem buliba! - nevettem, mire lebiggyesztette ajkát, és már-már láttam a szemében megcsillanni a könnycseppeket. Mindjárt sír, én hülye! Elcseszek mindent. 
- Szemét! - mondta, majd megfordult, de még időben utána nyúltam, és behúztam a házba. - Engedj el! - ütögette karom, mire becsuktam az ajtót és nekidőltem, hogy ne tudjon kimenni. 
- Nem úgy értettem! - próbáltam mentegetőzni. - Sajnálom, én csak... csak neked akartam jót - igyekeztem helyre hozni a beszólásomat. - Tudok adni ruhát, ami a bulihoz illik... Kérlek, ne menj el - néztem könyörgően zöld szemeibe, amikben megjelentek a könnyek. 
- Jó... - egyezett bele szomorkás hangon, lebiggyesztett fejjel. Ez meleg helyzet volt. 
- Gyere! - mentem fel az emeletre, és többször is hátra fordultam, hogy megbizonyosodjak arról, jön-e utánam. Előre engedtem a szobámba, majd becsuktam az ajtót magunk mögött, és rázártam. Biztos, ami biztos alapon. Körültekintett, és csak állt ott, mint akit odaszögeltek a padlóhoz. - Leülhetsz - mutattam az ágyra. 
- Jó nekem itt is - mondta lehajtott fejjel, lábait fürkészve. Hát jó, ha nem, hát nem. - mondtam magamban. Mutattam neki pár felsőt, és nadrágot is, de mindegyikre tudott mondani valami, ami miatt nem húzhatja fel. 
- Basszus Harold! Válassz már, az istenit! - mérgelődtem, mert felhúzta az agyam, a nemleges válaszaival. 
- Tudod mit? Hagyjuk! - indult meg az ajtó fel, amit ki akart nyitni, de nem tudott. Gonosz vigyor ült ki arcomra. - Őőő... Louis... - szólalt meg remegő hanggal. - Bezártad az ajtót? - hallottam a rémületet a hangján. Komoly arcot vágtam, és felé fordultam. Riadtan meredt rám, és szinte hallottam, ahogy hevesen ver a szíve a félelemtől. Kihúztam magam és felé lépdeltem, lassan, a frászt hozva rá. Az ajtónak simult, miközben a szemeimbe nézett. Elé álltam, közel hajolva arcához. Éreztem leheletét az ajkaimon. - Louis... Nyisd ki az ajtót, kérlek... - csuklott el a hangja. Itt a lehetőség. - gondoltam magamban. Egyedül vagyunk, az ajtó zárva, senki nem hallaná kiabálását. Megtehetném, és a buliba már győztesen mennék. Megragadtam a csuklóját, és elhúztam az ágyig, amire rálöktem. - Ne, ne bánts! - könyörgött és védekezően az arca elé helyezte a kezeit. Meglepődve néztem rá. 
- Ne szarj be, nem eszlek meg, csak ülj ott és fogd be! - parancsoltam, majd a szekrényemhez léptem. - Kiválasztok egy felsőt, és egy nadrágot, amit szó nélkül felveszel! - válogattam a ruháim között, majd mikor megtaláltam a megfelelőt, hozzá vágtam. - Öltözz! - utasítottam, karba tett kézzel az ajtónak dőlve. Elmosolyodtam, ahogy ott ült, zavartan, nézegetve a felsőt, amit adtam neki. 
- E-elfordulnál? - nyögte ki végül. Felhorkantam, szemeim forgatva. 
- Ez nem fair! Te már láttad a farkam... - morogtam, mire arca rák vörössé vált.
- N-nem l-láttam! - tiltakozott hevesen, én pedig jót nevettem rajta. Tudtam, hogy meg fogja nézni. 
- Na, gyerünk, mert sosem érünk a buliba, ha így haladunk! - siettettem. 
- Fordulj meg! - nem adta fel. 
- Nem! Amúgy is már láttalak az ablakban - villantottam egy féloldalas mosolyt felé - szóval mindegy...
- Akkor így maradok! - állt fel. 
- A-a! Ebben a ruhában nem jössz velem! Ha nem veszed át, akkor itt maradunk a szobában, egész este, kettesben! - mondtam komoly hangon. Volt egy olyan érzésem, hogy mindjárt áthúzza a ruhákat. És igazam lett. Háttat fordított nekem, amin jót kuncogtam. Így is látni fogom, ha nem is elölről. Nekem a hátsó fele is megteszi. Levetette az ingét, és olyan gyorsan átvette a felsőm, hogy alig láthattam valamit, meztelen, izmos hátából. Rafinált egy srác. Biztos sokszor gyakorolta. Visszafordult felém, és láttam, hogy nagyon kényelmetlenül érzi magát. 
- Ez nem én vagyok... - motyogta végignézve magán.
- A nadrágot is! - szóltam rá. Morcosan nézett rám, majd megragadta a felső alját, és lehúzta, hogy ne láthassam a bokszerét, ahogy lehúzza nadrágját. Tetszett, ahogy szenvedett. Jót vigyorogtam rajta. Kicsit szomorú voltam, hogy miért nem a tükör előtt vetkőztettem le, mert akkor láthattam volna fenekét, ahogy kicsit behajol, miközben levetkőzik. Minden jól állt rajta, amin meglepődtem. A fekete pólóm, melyen fehér felirat virított egy kicsit rá simult felsőtestére, ami nem volt baj, sőt. A szakadt nadrágot pedig, mintha rá öntötték volna. Felhúzott szemöldökkel figyeltem, ahogy odalép az ágyhoz és összehajtja a ruháit. Jézusom, most komolyan ezt tette?!
- Mehetünk, asszem... - mondta, majd felém fordult és kérdőn nézett rám. - Mi az? 
- Semmi, menjünk! - ráztam meg a fejem, miközben kizártam az ajtót, és kitessékeltem a szobámból. Végig a fenekén legeltettem a szemem, amit a farmer szépen kiemelt. Legszívesebben belemarkoltam volna, de nem akartam elriasztani, hiszen végre rá tudtam venni, hogy eljöjjön velem. Óvatosnak kell lennem. Felhúztam a cipőmet, majd kinyitottam az ajtót, és bezártam magunk mögött. Az este kellemesen meleg volt, és minden olyan csendes. Végignéztem a pápaszemesen, és rájöttem, hogy nem is olyan rossz, csak még attól a ronda szemüvegtől kellene megszabadítani, és máris kinézne valahogy. Zavartan nézett el, arca pedig pírba borult, ahogy észrevette, hogy stírölöm. Vigyorogtam, mert tudtam, hogy innentől sima ügy lesz a mai este...

14 megjegyzés:

  1. Szia nagyon jó rész lett nagyon tetszik nagyon cukik :) remélem mihamarabb hozzod a következő részt imádom imádom és imádom nincs rá más szó
    És első na de ez nem fontos
    Puszi:Viki

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszet! :3 Igyekszem hamar hozni a kövi részt :)

      Törlés
  2. Jaj ez nagyon izgalmas. Úgy várom a következőt, ami gondolom egy hét múlva, hétvégén lesz a vacak suli miatt :/ Mindegy, érdemes rá várni! Puszi xxxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy ennyire tetszik ;) Nem tudom, hogy mikor tudom hozni, remélem minél hamarabb :) Köszönöm :3

      Törlés
  3. Erdemes ra varni, az biztos. Csak kesz szenvedes :D nembaj szalad az ido, csak tuleljuk. Imadom jezus. Ez az egyik kedvenc parositasom+szereplofelosztasom

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Köszönöm szépen, nagyon aranyos vagy, örülök, hogy tetszik ;) Nem tudom mikor tudom hozni, de igyekszem.

      Törlés
  4. Nagyon jó lett!!Gyorsan a kövit!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, igyekszem hamar hozni :)

      Törlés
  5. Imádtam!
    Annyira cuki ez a történet,remélem hamar lesz köviii
    :))
    xxRamixx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, annyira boldog vagyok, hogy tetszik! :3 Amint tudom, hozom :)

      Törlés
  6. teljes, totális IMÁDAT!!!!

    ha nem mondtam volna mindig, hogy a L&P a kedvenc blogom, akkor most mondhatnám, hogy ez a favorit, de így csak második lehet, vaaaaagy, egy megosztott első helyet lassan kiérdemel.
    Nem tudom, mi fogott meg benne ennyire, talán Louis kis genyó karaktere, a "leszarom" stílusa, és persze Harry esetlen, ódivatú Marcell habitusa.
    Remélem a nagy előd Andersen meséje, A rút kiskacsa itt is visszaköszön majd, és Harold egyszercsak lecseréli a tollait, vagy a szemüvegét, és kiderül, hogy messzeföldön ő a legszemrevalóbb fiú.... és akkor majd Louis epekedik utána. Én ezt szeretném, az örök romantikus. :)))

    Szerelem ez a sztori, és te lubickolsz benne, ez tisztán látszik. Mi pedig csak élvezkedünk.
    De jó nekünk!

    <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De cuki vagy, imádom, hogy ennyire megfogott ez a történet ;) Szerintem kiegyezhetnek egy megosztott első hellyel :D
      Engem pont az, amit leírtál, de legfőképpen Louis gonosz karaktere, beleszerettem, imádok szemét lenni :D (ez elég durván hangzik XD)
      Meglehet, hogy így alakul, de ki tudja mit hoz a jövő ;)
      Köszönöm szépen <3

      Törlés